Pesti Hírlap, 1896. július (18. évfolyam, 179-209. szám)
1896-07-01 / 179. szám
kell még most is „kremzelni“, amikor pedig a gőzfék már olyan régen föl van találva? Ezek — amint mondani szokás — egyes esetek, amelyekből nem szabad általános következtetéseket levonni, mivel ilyenek, épúgy, mint a hivatalos sikkasztások, a legjobb népcsaládoknál is előfordulnak, ami igaz is, csakhogy nem olyan sűrűn és nem olyan olcsón. De hova tegye az ember a kötelességmulasztások amaz igen nagy számát, amelylyel a polgári élet rendes viszonyaiban, kivált pedig a közhivatali életben olyan nagyon gyakran találkozik. Ezelőtt, boldogabb időkben, amikor a nemzeti tevékenység is kisebb volt, a hivatalok száma és neme is sokkal kevesebb, még csak meg volt az állampolgár valahogyan a ,,slendrián" kötelességteljesítés mellett is. De ma az állami feladatok nagyon fölszaporodtak, a hivatalok száma rengeteg és még mindig újakat csinálnak. Egy iparos vagy kereskedő például Budapesten mintegy 25-féle adót és illetéket fizet, és rendes életviszonyai mellett a következő hatóságokkal érintkezik: adóhivatal, adófelügyelő, kereskedelmi és iparkamara, kerületi elöljáróság mint iparhatóság, törvényszék mint céghatóság, ipartestület, betegsegélyző pénztár, bejelentő hivatal és még némely más kisebb hivatal. Ezekkel rendes érintkezése van és van még vagy 10 más hivatallal kivételes érintkezése. De akármelyikkel érintkezik, mindig hideglelést kap utána. . Bámulatos az, hogy az exponált hivataokban nálunk micsoda hang uralkodik, micsoda kötelességteljesítés és micsoda felügyelet. Menjen csák k és valaki például adót fizetni és legyen egy kis hiba (aminthogy rendesen van is) az adókönyvében. Hogy küldözik a pipázó hivatalnokok szobából szobába, hivatalból hivatalba s hogyan éreztetik vele, hogy az állampolgár a hivatal kedvéért létezik és nem megfordítva. És ha az ember keményen veszi a maga dolgát, hogyan ijednek meg, mivel jó, ha minden tizedik ismeri a kötelességét és hivatalbeli hatáskörét. És ez nemcsak itt van így, hanem így van csaknem minden nyílt hivatalban. Az „officium“ helyes ismerete, a kötelességek pontos tudása és illendő ellátása nálunk a ritka dolgok közé tartozik s még ennél is ritkábbak közé a pontos felügyelet, ami szintén mindig valakinek a kötelessége volna. Amannak a hiányát tengersok ellopott idővel, emezét pedig tömérdek ellopott pénzzel fizette meg és fizeti folyton a p. t. publikum, mert az az egy azután egészen bizonyos, hogy mindez az adófizető milliók életörömeiből és szerencséjéből fizetődik meg utóvégre is. Feketébbre egyébként nem akarjuk festeni közhivatali dolgainkat, mint amilyenek anélkül is. Derék hivatalnokok és jól rendezett közszolgálati ágak, hála istennek, már vannak szép számmal. De százezrek szívéből beszélünk, amikor ezen jeles alkalmakból fölemlítjük azt, amit mindenki tud és fájlal, hogy nálunk a közhivatali munkateljesítés általános mértéke, továbbá a kötelességtudás és az anélkül is súlyosan megterhelt állampolgárokkal szemben tanúsított hivatali bánásmód semmiféle arányban nincs azzal a büszkeséggel, amelyet olykor közállapotaink virágzása fölött érezünk. Az adófizető ember pl. most is, amikor a fővárosi tisztviselők legújabb fizetés-javítási „mozgalma“ kitört, (az ilyen mozgalmak már gyakran ismétlődnek), szinte így kiáltott föl magában: — Már megint ! Jó, jó, de mikor lepnek már meg az urak bennünket egy kis munka-és udvariasság-javítással! Egyébként illő dolog, hogy ezt a kis, nagyon is időszerű megjegyzést a teljes igazság képévé egészítsük ki. A teljes igazsághoz még két vonás tartozik. Az egyik az, hogy nálunk a közhivatali balcsis keleti intézménye is fölötte divatos. Aki e sorok írójának pl. azt kívánja, hogy annyi pénze legyen, amennyi baksist Magyarországon egy évben adnak és kapnak a közhivatalokban, az báró Hirsch Móric-szerű gazdagságot kívánt neki. Ha pedig valaki azt mondja, hogy ez nem igaz, ám dobja rá az az első követ, aki baksist még nem adott és nem kapott. Akkor igen kevés kődobás fogja érni s azoktól bátran életben maradhat. Hogy azután ez a baksis szintén a „kötelességek“ helyes teljesítésének thémájához tartozik, az nem is megy bele az ember a fejtegetésébe, holottan ez a tó mennyi közt legérdemesebb ve A másik pedig az, hogy i lem sem különb a ban közhivatalainál, kabitás, a csekély veri szét gyökereit. keveset és hanyagul lanyha kötelességteljt valahogyan. Azért oly gyét is kipusztitani, tartja s a közigazgatás reform íyesebb munkát és fegyelmez is jelent. Magyarországnak most, amikérium annyi nemes szándékot hozott a kedélyek olyan fogékonyak mind gyarországnak most egy olyan nagy lene, aki munkára és a kötelességei értésére tudná megtanítani vagy a társadalmat. Ha egy ilyen támac fölvirágzása csak akkor kezdődnék De hát Széchenyi Istvánjai kornak. Hogy egy volt, az is isten áldá. Hanem hogy a millennium alkalmával e tárgy fölött érdemes a hivatalos és nem les világnak mélyebben gondolkozni, a nyos. Nagy ajándékkal lepnénk meg önket, ha az új évezred küszöbén ezt a k kultur-erényt minden erőszakoskodás és,, mozgalom“ nélkül oly mértékben meg magunknak szerezni, amily mértékben műveit nemzetre nézve elengedhetlen és mértékben az bennünk — bizony nincs szerszám, melyet Olaszországban használnak már négy esztendő óta. Olaszországban ugyanis a szőlőmoly oly pusztításokat tett, hogy az évi termésnek 40—60 százaléka kárba ment miatta. Lásd : „Il vignaturo, viticollura pratica, sulle norme ed invenzione del celebre sacerdote Angelo Candeo. Padova.“ 24-ik lapon és a következőkön. Ennek a sok milliókra menő kárnak a legyőzésére találta föl tisztelendő Angelo Candeo olasz abbé a rovarölő fujtatót (Solfina insetticida), mely e szőlőveszedelem meggátlásában csodákat mivett négy év alatt. Egy ilyen fujtatót szíveskedett nekem megküldeni e napokban próbatétel végett Schwarz József úr, műszerkereskedő, kipróbálás végett. Ide iktatom a tanulságos kisérő levelet. Nagyságos dr. Jókai Mór urnák. Nagy érdekkel olvastuk Nagyságodnak a „Pesti Hirlap”-ban megjelent mai cikkét és, miután véletlenül Candeo abbé, egy elsőrangú olasz termelő, volt nálunk rövid idő előtt a kiállítás megtekintése céljából, — tájékoztatva vagyunk a Cochyls ambiguella pusztításai, valamint az ellene való védekezés tekintetében. Candeo abbé küldött nekünk egy molypor-szóró-fúvót, valamint a hozzá szükségelt féregirtó port, mely a Cochylis ambiguellát, petéit, hernyóit, sőt a pillét is, elpusztítja. öseikép .Slaguek is érdekelve vagyunk a sző termelés tekintetében. Nagyságodnak, szives kipróbálás céljából, ezennel átküldjük Candeo abbénak egy fúvóját és 5 kgm molyirtó port, az erre vonatkozó olasz brosúrák kíséretében és kérjük, hogy méltóztassék azokat tőlünk szívesen fogadni és a kísérletek sikeréről bennünket szívesen értesíteni stb. S. J. Én a próbához rögtön hozzá fogok, ámbár ünnep van; megengedi azt a törvény, hogy a szőlőt vasárnap is megmentsük, az eredményt majd közölni fogom. Ugyanezzel a szerrel és fújtatóval a legmagasabb gyümölcsfáról is percek alatt le lehet pusztítani mindenféle hernyót, lepkét, bogarat, sőt a penészféléket is, úgyszintén az őszi barack plágáját, a levéltetűt. A fújtató szerkezete tökéletes. Az ára nem lesz magasabb, mint a permetezőgépés a hozzá való féregölő por (oly finom, mint a füst) 5 kilónként 3 forint (de ez elég 3 hold szőlőre.) A később előjövő molylepkék összefogására pedig szintén kipróbált szerül ajánlhatom, hogy nyílt tálakban helyezzünk el a szőlők útjain ecetes vizet, (zz. ecet mentül áporodottabb, annál hatásosabb) erre mind rásereglenek a molypillék s belevesznek. Ezt a szert legközelebb találjuk. Az első védekezési munkával, azt hiszen, hogy már elkésünk, az első ivadék szőlőmoly a *-«!* eltűnik, hogy rá nem lap múlva a Micht pillékre vadásznunk, hogy a második ivar szaporodását meggátoljuk, mely még az ben pusztítja a termést s őszszel be magát a karók repedéseibe s ott kitelel, szál, mint pille repül elő s petéit egyen szőlők virágfürteibe tojja. Ezen cikkemnek a befejezése után a következő, nagyon érdekes levelét a téri kiküldött Jablonovszky urnak Halasré egyrészt amennyire megvigasztaló arra hogy Kecskeméten és Halason a szőlői terjedése nem oly elijesztő, mint hirtelvi de megjelenése még is elég okot ad s az ellene való védekezést egész kivegyük. Hiszen tavaly az én szőlőmben egy pár tőkén volt észlelhető a cochylisella s mert akkor nem láttam az elpuhoz, az idén már, mint Jablonovszky uállapítja, igen el van terjedve. A miniszteri kiküldött szaktudós közlöm egész terjedelmében, hálás koszt fejezve ki írójának. Jablonovszky József miniszteri levele Halasról. „Szakadó esőben jövök most szálló halasi szőlőkből, s a város főjegyzője, Hur Ngodnak a P. H. mai számában a tárcacikkével fogadott. Miután Kecsiálas szőlőjét láttam s a látott eredmellenciájának, a földmivelésügyi mini többrendbeli távirati jelentést kódnak is küldök egyre............... ndetes. PESTI HÍRLAP 18 Beli hírek. Frigyes xu.h w vármegyei néppárt — mint a „vu... szombathelyi lap írja — számos papból álló séget indított Frigyes főherceg ő fenségébe hallatlan kérelemmel, hogy utasítaná uradali tikárát a mosonmegyei néppárt erélyes táma) A főherceg erre a kérelemre a következő adta : „Én katona vagyok, tehát nem politizá