Pesti Hírlap, 1896. szeptember (18. évfolyam, 240-269. szám)

1896-09-01 / 240. szám

— inzeptember­t. PESTHÍRLAP ------ " .....—: ......... "■jíj.w Belpolitikai hírek. / Közös miniszteri értekezlet. Tegnap délelőtt,­­ közvetlenül a király elutazása előtt, újabb közös mi­niszteri tanácskozás volt, király ő felségének szemé­lyes elnöklete mellett. A tanácskozásban résztvett­­ Goluchomszki gróf külügyér, Kállay Béni közös pénzügyminiszter, Bayeri gróf és Bánffy báró mi­niszterelnökök. A tanácskozás körülbelül két óráig tartott. Bánffy báró és Fejérváry báró honvédelmi­­ miniszter délután Budapeste utazott vissza, ellenben Jósika báró erdélyi birtokára rándult. Bilinski osztrák pénzügyminiszter végül Teplitzbe utazott és kör-­ lülbelül tizennégy napig ott marad, családja körében. Kossuth Ferenc szeptember 2-án 10 órakor érkezik meg külföldi útjáról, 6-án Nagy-Szöllősre, 8-án pedig Abonyba megy a függetlenségi és 48-as­ pártot szervezni. • Az országgyűlési nemzeti párt szeptember 12-én délután 5 órakor értekezletet tart, melyen a bűn­vádi el­­ádról szóló javaslatot fogja tárgyalás alá venni..­ ­■ Külpolitikai hírek­ neki, hogy közösen szervezzenek egy nagy szudáni"­­.császárságot, a kalifával az élén. Anglia az utóbbi­ , időkben olyan furcsa politikai lépéseket követett el,,­­ hogy a hihetetlennek, hangzó hírrel szemben sem mer­­j­­lük állítani: nem igaz. Ha a kalifát angol protekció­ alá szoríthatná, akkor természetes, hogy hatalmas"­ fegyverrel rendelkeznék Franciaország és Németország afrikai érdekei ellen. Csakhogy a szudáni császárság Egyiptom veszedelmére szolgálna. A dolog tehát úgy tűnik föl, mintha Anglia maga alatt fűrészelné a fa ágát. Különben az is lehetséges, hogy mivel francia­­ és orosz lapok folytonosan bolygatják az egyiptomi­­ kérdést és megoldását sürgetik, ez a máhdival való­­ konspiráció kis ijesztgetés akart lenni. És pedig nemcsak az európai érdekelt hatalmakhoz intézve, hanem Menelik neguszhoz is, akinek ugyancsak kel­lemetlen volna, oldalában oly szomszéddal bírni, aki londoni fütty szerint táncol. — Talán azt remélik Londonban, hogy Meneliket e fenyegetéssel hajlan­dóbbá tehetik az olaszokkal való békekötésre.­­ Vagy talán magát Olaszországot akarták meg­­f­­enyíteni a szudáni császárság tervével azért, mert Oroszország felé hajlik s a keleti kérdésben nem akar a kontinentális nagyhatalmaktól különválni? Talán a szultán ellen akar Anglia a mohame­dánizmusnak uj központot alkotni s­őt a hivők előtt diszkvalifikálni ? A szenvedett sok kudarc után, nem csoda, ha boszus Salisbury lord s epéskedésében mindenfelé csapkod. Az sem lehetetlen különben, hogy az egész „szudáni császárság“ egy nagy kacsa, melyet Anglia­­ boszantására gondoltak ki „jóbarátai“ Komolyabb ennél az, hogy a dongolai expedíció sorai között a kolera dühöng, ami nagyon lelohasz­­totta a sereg harci kedvét. — Angol jelentések úgy tüntetik föl a dolgot, mintha az egész semmi jelen­tőséggel sem bírna. Pedig Kairóban széltében beszélik, hogy a halálesetek egyre szaporodnak, mert a szörnyű forróság oly­atélttá teszi az angol katonákat, hogy a gondos orvosi kezelés és ápolás mellett sem képesek a betegséggel megküzdeni.­­ Amíg a kolera nem szűnik, az expedíció előnyomulásáról szó sem lehet, bármit írjanak is angol lapok. Szerencséről fognak beszélhetni, ha nem éri az expedíciót valamely váratlan csapás, mert alig kép­zelhető, hogy a máholi az eddig tanúsított tétlenség­gel várná magára a veszedelmet. Kétségkívül az a terve, hogy az expedíciót előnyomulásra csábítsa s mikor majd keze ügyében lesz, rátörjön. Dongolánál már gyűjti hadseregét s nem lehet tudni, nem-e hasz­nálja föl az expedicionális hadseregben a kolera által támasztott demoralizációt. Pikáns politikai hír az is, hogy a khidiv ud­varában nem bánnák, ha az expedíció kudarcot val­­lana, mert azt remélik, hogy így hamarább megsza­badulnának az angol tutorságtól, mely az alkirály ha­talmát a minimumra szállítja le. Hogy a francia ak­naharc nagyban folyik az angolok ellen a khidiv környezetében, azt el lehet képzelni. Szóval, nagyon bonyolódnak az egyiptomi álla­potok, a gyúlékony anyag egyre szaporodik s nem lehet tudni, melyik pil­ya s­tb­an ébreszti föl Európát a­­ hatalmas robbanás. "v Országos erdészgyűlési A kiállítási ünnepélyek csarnokában m­e­gbíytat-­­­ták az ország erdészei tegnap félbenhagyott tanács­­­­kozásukat Bedő Albert államtitkár elnöklete alatt.­ A napirend első­ pontja a tegnap megejtett vá­­­­lasztások eredményének kihirdetése volt. Eszerint el­nöknek Tisza Lajos grófot, alelnököknek Bedő Alber­tet és Bánffy Dezső bárót választották meg. A gyűlés éljenzéssel fogadván a választás ered­ményét, az elnök, alelnöktársa és a választmányi tagok nevében Bedő Albert mondott köszönetet az őket ért megtisztelő bizalomért, s ígérte egyúttal, hogy az egylet ügyeit továbbra is a legnemesebb irányban, a legönzetlenebbül fogják vezetni. Elhatározta a gyűlés az elnök indítványára­ azt is, hogy Tisza Lajos grófnak üdvözlő levél kísére­tében küldöttségileg fogja tudomására adni ajasbír meg­választatását. Ezután ismét megkezdődtek az előadások. Hor­váth Sándor m. kir. főerdőtanácsos a felsőbb erdé-­ szeti­ tanügy szervezésének kérdését fejtegette. A sel-e­­meci akadémia nem felel meg az igényeknek, aminek­ fő oka az, hogy az erdészet a bányászattal szemben háttérbe szorul. Ezért egy külön erdészeti intézetet­ kellene fölállítani. Ez mindeddig nem történhetett meg, főleg azért, mert az erdészet maga gyönge energ, mert a közvélemény nincs mellette. Kétségtelen, hogy? az akadémia évről-évre fejlődött, de épen azért égeti? szükség van arra, hogy új szervezést nyerjen, mert a jövő nagyméretű fejlődésének nem lesz képes így meg­felelni. Nagy hátránya a selmeci akadémiának az, hogy az erdészetnek és bányászatnak közös igazgató-­­sága, közös tanári kara van, s így mind a két ág ér­dekeit egyformán megóvni fölötte nehéz dolog. De Selmec város fekvése és környéke az erdészetnek gyakorlati szempontból sem felel meg. Ebből a szem­pontból Besztercebánya sokkal előnyösebb tért nyúj­­tana, de legalkalmasabbnak találná, ha az orsz. erdé­szeti főiskolát Budapesten rendeznék be, mert­ ez, némi kis hátránytól eltekintve, óriási előnyökkel­­ járna a jövő erdésznemzedék műveltségére nézve­. Nem állt az az ellenvetés, hogy a fővárosi élet satnya­­ifjakká teszi a tanuló ifjúságot, hisz látjuk, a vidéken száz-­ meg száz körorvos, szolgabíró, közigazgatási tisztv­i­selő nehéz tisztében igen jól megáll, pedig a fővá­­rosban tanult. A drágaság sem érv a főváros ellen; a vagyonos ifjaknak többe nem kerül, mint Selme­­cen, míg a szegény ■ ifjú a mellékfoglalkozásokkal itt, kenyeret is kereshet, ami Selmecen ki van zárva.. Ezenkívül a fővárosban előttük áll a hallgatóknak az erdészet egész kereskedelmi oldala, amivel Selmecen bizony nem ismerkedhetnek meg. Az erdészeti szakoktatás csak akkor fog meg­felelhetni a várakozásnak, ha Budapesten egyetemi nívón álló erdészeti szakiskolát fognak létesíteni. Végül határozati javaslatot nyújt be, melyben a fentebbi érvek alapján indítványozza, hogy mondja ki az országgyűlés, miszerint az erdészeti felsőszak-­ oktatás ez időszerinti módja nem alkalmas a óhajtra, hogy Budapesten egy külön egyetemi nívón álló or­szágos erdészeti főiskola állíttassák föl, mert csak e­z Elhalasztott jubilleum A montenegrói feje­delmi dinasztia uralkodásának 200 éves jubileumát, amint a csettinjei hivatalos lap jelenti, jövő évre ha­lasztották. Részint, mert a főváros még nincs arra berendezve, hogy az ünnepségre jelentkezett tömeg előkelő vendéget illendően, fogadhassa ; részint pedig, mert a jubiláns emlékszobor a kitűzve volt időre föl sem állítható. A szerb lapok fejcsóválással fogadják a hiva­talos lap ezen naiv érvelését­­és az elhalasztásnak nagy politikai okot tulajdonítanak. Hogy a szerbek, mikor a nagy politikában tornásznak, rendesen úgy el­vetik a sulykot, hogy ember legyen, aki megtalálja, az ismert dolog, így most bajos volna ahoz a furcsa föltevéshez az indokot megtalálni, hogy Nikita fejede­lem abban reménykedik, hogy a jövő évig nagyobb fővárosra tehet szert. Vannak, kik az elhalasztást azzal vélik indokol­­hatónak, hogy Csettinjében az őszre nagy eseményeket és változásokat várnak a Balkán állapotában. Szerény felfogásunk szerint az elhalasztásnak egyszerű oka, hogy Nikita fejedelem be akarja előbb várni az olasz trónörökös és Helena hercegnő me­nyegzőjét, amelynek bekövetkezése némi időbe kerül mikoron a monteóisegri zord hegyvidék őszi jeges te­­lével és viharával csakugyan nem lesz alkalmas nagy nemzeti ünnepségek megtartására. Angol mesterkedés Szudánban. Kairóból azt a hihetetlen hírt közlik, hogy Anglia kormánya alkudozásba lépett a mahdival, illetve, amint magát címezteti, a kalifával, s azt azt az ajánlatot tette lesz a bőrnek. A sorban ott fog állani az egye­temes orvostudor, a­ki belső bajokkal foglalko­zik s aki minden tanulónak megnézi a nyel­vét és megtapogatja az literét, valószínűleg minden vasárnap reggel, mert hát a belső be­tegségek nem különböző időközökben támadnak. Meghallgatják a kis szívek dobogását és meg­kopogtatják a vékony melleket. Nem maradhat el persze a gégeorvos és a díszes karból nem szabad hiányoznia a tyúkszem-műtőnek sem, mert az általános elvnél fogva a mi unokáink­nak nem a tyúkszemeit operálják, de őket a tyúkszem kiütése ellen kezelik, a­miből önként következik, hogy az iskolák külön susztereket is szerződtetnek, akik a tyúkszem specialista receptje szerint készítik a kis nebulók apró ci­pőit. Nem lehetetlen, hogy a leányiskolákban kéz- és arcbőrfinomító specialisták lesznek al­kalmazva s hogy a fűzők egy külön specia­lista felügyelete alatt készülnek. A fantázia e tekintetben egész szabadon szárnyalhat, de ha ezt teszi, akkor sem érhet föl" a specialistákkal, akik minden fantáziát meghaladó dolgokat gondolhatnak ki, különösen a jövőben, amikor a számuk tetemesen megsza­porodik s amikor így elég idejük is lesz arra, hogy érvényesülésük érdekében egy kissé mege­jt­etessék magukat.­­Addig is azonban, míg az iskolák a dók-­­ for­dítátt kongresszusai révén a kellő átalakító- á­gon mennek keresztül, legjobban teszszük, ha gyöngédebb szeretetben részesítjük apró mno­­rrak­at, akik bizonyárra nagy és nehéz keser­­ggfejist esítják keretül, Ez a­­szeretet.. .ez a? gyöngédség talán elviselhetőbbé teszi rájuk néz­ve az iskolai éveket, amelyek nemcsak tanárok­kal, de specialistákkal is lesznek súlyosbítva. Az imént, mikor az én két és féléves uno­kám az ölemben ült s a bajuszomat nagy jó kedvvel ráncigálni kezdte, bizony isten megesett a szivem rajta. Ó, az ártatlan, még nem is sejti, hogy az életben mi várakozik rá. Az iskolákról, a tankönyvek borzalmairól, a professzorokról s ami fő, a specialistákról még fogalma sincs s nem tudja, hogy mi lesz belőle s hogy hány patika lesz benne, mikor a tanulmányait be­végezi. Akartam, nem akartam, köny csordult ki a szememből s a borongás, a meghatottság e perceiben látni véltem őt a jövőben, mint kis diákot, azon a napon, amikor az iskolák dok­torai ezeket a kis ártatlanokat veszik elő. Már akkor körülbelül sejti, hogy a rendelő órákban mi vár rá. És mert sejti, hát nem akar iskolába menni, aminek az lesz a következ­ménye, hogy az édes­anyja­­megpaskolja s igy ő kisírt szemekkel ballag a tanintézet felé. Útköz­ben a kis szive erősen dobog s meg-megáll a folyó partján, afölött töprengve, hogy nem jobb volna-e beleugrani s megpihenni ott, ahol a specialisták nem őrködnek az egészsége fölött. De hát nem ugrik a vízbe s reszketve érkezik meg a nagy terembe, ahol legelőször is a tyúkszemműtő dok­tor bánik el vele. Jól megtapogatja, erősen nyo­mogatja s mikor a gyerek már ordít és csilla­gokat lát, akkor kérdezi tőle, hogy fáj-e ? Eset­leg operációt végez s az­ unokám ezután sántít­va megy tovább, hogy a második orvos keze hogy kékbe-zöldbe játszik vékony kis teste. A benső nyavalyák ellen védőhöz dülöng harmad­­sorban, aki a leendő kór ellen keserű porokat nyelet vele, amiket egy evőkanál hajtószerrel öblint le, nehogy a fiúnak valami baja legyen. Ha ezt is kiállta, a gégész valami tükröt nyom a torkába, ami erőlködést okoz s amitől szegény­nek úgy kidüled a szeme, hogy a szemorvos, akihez később kerül, a kezeit összecsapkodja s igen komoly kúra alá veszi. Innen már félhol­­tan kerül a fülek szakértőjéhez, aki fúrni és fa­ragni fog a kis fülecskéiben, valószínüleg azért, hogy ne ötven éves korában szenvedje keresztül a gyógymód fájdalmait. A fogorvos — akit persze nem kerülhet el — a gép elé ülteti s hogy a foga lyukadozása ne terjedjen, fogtö­mést alkalmaz, ami azért lesz jó, mert a kö­zelben levő énektanár azonnal tisztába jön a hangja­ terjedelmével. Nagy megkönnyebbülés vesz erőt rajta, mikor már csak a hajorvos lesz hátra, aki az ő szép selyem haját, amely für­tökben omlik a vállára, bőrig lenyh­eti, nehogy betegséget kapjon a haja s negyven éves korá­ban olyan kopasz legyen, miirt a nagyatyja volt. Mikor pedig mindezen átesett és minden jövendő baj ellen megkúrálták, akkor az iskola­­szolga ölben viszi le a lépcsőn és befekteti a mentőkocsiba, amely hazaszállítja ama kötetnyi recepttel együtt, amit az iskola orvosai írtak s­­amiket 10 írttól 50 forintig terjedő bírság alatt meg kell csináltatnunk, ha agyján mindjárt ki .S dobjük az.

Next