Pesti Hírlap, 1896. október (18. évfolyam, 270-300. szám)

1896. október 1. PESTI HÍRL­AP 3 ' ■ ----- - - -■ - ■ ----- --- - ----------------- -----­Az országgyűlési függ. és 48-as párt Ugrón csoportjának intéző bizottsága ma este bizal­mas értekezletet tartott, melyen a választásokra vo­natkozó ügyeket beszélték meg. Jelen voltak az ér­tekezleten : Ugrón Gábor, Szederkényi, Pázmándy, Visontai, Polónyi, Várady, Holló, Bartók, Kun Mik­lós, Vajay. Ez értekezleten bizták meg továbbá Ugrón ■Gábort, hogy a holnapi képviselőházi ülésen interpel­­lá­ja meg a kormányt a vaskapus ünnepségek ren­dezése miatt. Zichy Nándor gróf szólani kivan. (Fölkiáltá­sok : Szavazzunk ! Szavazzunk!) A módosítványt a többség elfogadja. Zichy Nándor gróf a 9. pontot törültetni kívánja és elmondja, hogy nem a papság gyakorol befolyást a választókra, hanem a kormány a pap­ságra, mikor a püspökökre ráír, hogy ezt vagy azt a káplánt mozdítsák el helyéből és így a saját céljaira használja föl az egyházat. (Helyeslés a püspökök padján.) Ez a szakasz a katholikus vallás és egyház megbecstelenítése. Kéri ennek törlését. (Helyeslés jobbfelől.) Erdély Sándor, igazságügyminiszter, nem fogadja­­el a módosítást, mert nem látja alaposaknak Zichy aggo­dalmait. A javaslatba már úgyis sok olyan rendelkezés van fölvéve, mely eredetileg nem volt benne. E sza­kasz rendelkezését a katholikus egyház és az igaz vallásosság érdekében valónak tartja, kéri elfogadásu­kat. (Helyeslés balfelől) Schlauch Lőrinc, nagyváradi püspök: A visszatorlás az erőszak eszköze, mely nem békét, hanem izgatást szül. Ez nem a pacifikáció eszköze, mert ez újabb harcokat eredményez. A hatalommal lehet visszaélni, de a visszaélés nem boldogul soha. Fényes példa erre az egyházpolitikai harc, amely összetévesztette a célt az eszközzel. A cél volt a pa­cifikáció, az eszköz volt a retorzió. A pacifikáció nem sikerült, maradt a retorzió. (Tetszés jobbfelől.) És a radikális politikát, amelyet itt megindítottak, államo­sították, amelylyel a katholikus egyház megalázására törekedtek. A következmények megmutatták, hogy az aggodalmak nem voltak alaptalanok, mert a polgári házassággal megtagadták a házasság szentségét, a zsidó vallásra való áttérés lehetőségével megtámadták a keresztség eltörülhetlenségét, a felekezetnélküli­­séggel pedig a magyar állam 800 éves keresztény jellegét. (Tetszés jobbfelől.) Nézzék meg, hogy alkal­mas-e, ami öt esztendő óta történik a magyar nem­zet konszolidációjára. A vallási békétlenség­üszke ég a magyar elem között, mely pedig az ország föntartója volt minden­kor. És e faj erejére lett megalapítva a pragmatica santc­­tia és a 67-es kiegyezés. A kereszténység alapította meg Magyarországot, ennek papjai a fiatal haza bölcsőjénél­­voltak és nem volt eset, hogy a papság a hazá­hoz hűtlen lett volna. Ezen papság nevében, mely ezt a törvényt meg nem érdemelte, ezen papság be­csülete nevében emel most szót. Mert ez a papság meg nem érdemelte, hogy a korona és az egész vi­lág előtt igy megalázzák. (Helyeslés jobbfelől.) Ha ez a javaslat törvénynyé is válnék, a magyar katholikus papság ezután is tudni fogja kötelességét hazája és királya iránt." Ez a kettős érzet fölül fogja emelni ellenségeinek tévedésein és nem lesz körülmény, amely között magát magyarnak és katolikusnak ne vallaná. (Helyeslés.) Kéri a kormányt, hogy a szakaszt törölje a törvényjavaslatból. (Éljenzés jobbfelől.) Szász Károly, református püspök: Kénytelen fölszólalni, mert ha megállanak a nagyváradi­­ bíboros fejtegetései, akkor a fölhozott sérelmek a protestán­sokra és a többi felekezetekre is vonatkoznak, mert egyetlen betűvel sincs kimondva, hogy e sza­kasz rendelkezései csak a katholikus egyházra vonat­koznak. (Mozgás.) Mi is hiszünk, úgymond, az örök üdvösségben és az örök kárhozatban, de nem mi ítél­hetjük el az embereket az örök üdvösségre vagy az örök kárhozatra és annak szerinte képviselőválasztá­soknál helye nincs. (Elálló kiáltások.) Elfogadja a szakaszt. (Helyeslés balfelől.) Kéri istent, hogy azoktól a bűnöktől, melyek az állam sújtó keze alá esnek, óvja meg. (Helyeslés balfelől.) Ő is pap, ő is a szentháromságra tette le az esküt, de azért sértve, megbántva, megalázva magát nem érzi. (Éljen bal­felől.) A többség a Zichy Nándor módosítását el­fogadja. A 3—168 .§-át elfogadják. A 169. §-nál Gáli József, jegyző. A 169. §-hoz be van adva a következő módositvány (olvassa): „A 169. és 170. §-ok kihagyandók és a következő szakaszok szá­mai e szerint kiigazitandók. Beadja gróf Zichy Nándor." Zichy Nándor gr.: Azt hiszi, tartózkodhat bő­vebb indokolástól, hisz ennek indokolása úgyis benn­­foglaltatik a 3. §. 9. pontjára vonatkozó módosítás indokolásában. Hisz az iskolából kivették a keresztet, a köz­életből kiveszik, az eskünél meg megtartják, tudja is­ten még meddig és a keresztnek csakis ős-Budavá­­rában lesz helye és némely kalendáriumban, ahol nyi­lasnak rá. (Tetszés jobbfelől.) Bocsánatot kér, ez nem szemely érvelés, ez csak a helyzet szignaturája. Kéri indítványát elfogadni. (Fölkiáltások: Szavazzunk!) Elnök: A módosítvány fölolvastatott és azt célozza, hogy a 169. és 170. §-ok hagyassanak ki és a további szakaszok számozása megfelelően igazíttas­­sék ki. Akik ezt a módosítványt elfogadják, kérem, álljanak föl. Erdély Sándor, igazságügyminiszter: Nagymélt, elnök úr, méltóságos főrendek . . . (Fölkiáltások jobb­felől : Szavazás közben nem lehet beszélni !) Elsők: Kérem azokat, akik a beadott módo­­sítványt elfogadják, m­éltóstassanafe fölállni. (Meg­­tertén­k.)i ---r--------in -- i -I, - - - ....................... ■■■— A többség elfogadta a módosítványt. (Halljuk! Halljuk!) Miután további módosítvány beadva nincs, föl kell tennem, hogy a hátralévő szakaszokat, t. i. a 169, illetőleg most 171-től 181-ig el méltóztatnak fogadni. (Helyeslés.) Akik tehát már most így a javaslatot részletei­ben is letárgyalva elfogadják, méltóztassanak fölállni. (Megtörténik.) A méltóságos főrendek az országgyű­lési képviselőválasztások fölötti bíráskodásról szóló törvényjavaslatot tehát elfogadták azon változtatások­kal, hogy a 3. §-nak 7. és 8. pontjai egy külön­­ pontra változtattassanak át, a 9-ik pontja pedig ki­­hagyassék, továbbá kihagyassanak a 169. és 170. §-ok. A jegyzői karra bizatik a szakaszok és a javas­latok számozásának megfelelő kiigazítása, azután a képviselőházzal közöltetni fog. Most következik a jegyzőkönyv fölolvasása. Gáli József, jegyző: (olvassa a jegyzőkönyvet.) Elnök : Kijelenti, hogy a jegyzőkönyv hitele­sítve van. Több tárgy nem lévén, az ülést bezárja. Ülés vége d. u. 3 óra 35 perckor. Fővárosi ügyek. A főváros közgyűlése. — Saját tudósítónktól. — Kamermayer Károly a rendes rendkívüli pon­tossággal lépett a terembe. Lechner Lajos, a volt építészeti főigazgató még nálánál is pontosabb volt és már ott ült a helyén. — Hadd üljek melléd, szólt a polgármester. Hozzászokom. Úgy is nemsokára itt lenn lesz a helyem. De aztán fölment az elnöki dobogóra, ahol időközben megjelent Ráth Károly főpolgármester. Tessék nyugodtnak lenni, a vakációzás használt az uraknak, jó színben vannak, jól érzik magukat, jó kedvben vannak és Kasits Péter sem tesz kivételt, aki a világ legkedélyesebb arcával foglalta el helyét, amelyen oly rémesen tud mérgelődni és amelyen ma mindjárt meg is kezdte a mérgelődést. Egyébiránt szép számmal jelentek meg a város­atyák, de hamarosan elszökdöstek és a tárgysorozat legnagyobb részét alig húsz-harminc bizottsági tag je­lenlétében intézték el. De a sima tárgyalás mellett sem végeztek az egész anyaggal és holnapra is maradt elég. Megnyitás. Ráth Károly főpolgármester néhány szívélyes szóval nyitotta meg a közgyűlést és a szívélyes sza­vakra erőteljes éljenzés volt a válasz. Aztán megélje­nezték a királyt is, aki kegyesen fogadta a főváros születésnapi üdvözletét. Egyúttal meghívta az elnök a bizottsági tag urakat a király nevenapján, október 4-én, d. e. 9 órakor a budavári templomban tartandó ünnepi istentiszteletre. Aztán fölolvasták Dániel Ernő kereskedelemügyi miniszter meghívóját a Ferenc József-híd fölavatására. A polgármesteren kívül csak húsz bizottsági tagnak adnak helyet a főtribünön, százan pedig „zöld jegye­ket“ kaphatnak. A húsztagú küldöttséget a közgyűlés úgy választotta meg, hogy minden kerület képvi­selve leg­yen. Türr tábornok a békekongresszus nevében a főpolgármesterhez levelet intézett, amelyben köszöne­tét fejezi ki a főváros részéről tapasztalt kiváló ven­dégszeretetért. Ullmann Imrét siratta el ezután az elnök. A közgyűlés jegyzőkönyvileg fejezte ki részvétét és fáj­dalmát. Ullmann megüresedett helyére­­Jr. Frankl Sándort hívják be. Rupp Zsigmond indítványt nyújtott be aziránt, hogy a kiállításon levő és a fővárost érdeklő régisé­gek vásárlására szánjanak nyolcezer forintot. — Az indítvány kiadatik a tanácsnak, jelenti ki az elnök. Rupp fölemelkedik. — A határozat ki van mondva, siet Ráth Ká­roly kijelenteni, de nem akadályozhatta meg, hogy Rupp Zsigmond szerényen ne kérje, hogy már most menjen ki a régészeti bizottság a kiállításba és ke­resse ki a megvételre való tárgyakat. — Tetszett volna előbb beadni az indítványt, -------------------—---------------■“-*» dörmögi az elnök, aki aztán azzal lepte meg a köz-' gyűlést, hogy „többrendbeli“ interpellációt jelen­tettek be. Általános szörnyűködés. Csorba Ferenc két, Kossits Péter — a javítha­tatlan — két és Vuck Lajos egy interpellációt­­je­lentett be. — Halljuk! hangzott egy keserves sóhaj. Az új hídtól a Kelenföldig. Csorba Ferenc dr. azt panaszolja föl, hogy a vámháztéri híd már készen van, de nincs meg az út, amely a kelenföldi teherforgalmat közvetíti a balpart­tal. Sürgeti, hogy még az idén végezzék el legalább a földmunkálatokat. Kamermayer Károly polgármester megígéri, hogy még a holnapi tanácsülésből intézkedni fog. Csorba szerényen megjegyezte, hogy tavaly, amikor Országh Sándor ugyanebben az ügyben inter­pellált, szintén gyors intézkedéssel biztatták. De azért tudomásul vette a választ. Tér-szabályozás. Csorba ezután a Margithíd budai felénél elte­rülő tér szabályozását sürgette. A közmunkatanács már régen elkészítette a terveket és a késedelmezés a „legjogosabb és legjózanabb elégével a tulajdonnak“ gátolja a tulajdonosokat. Kamermayer Károlynak sikerült megnyug­tatnia az interpellálót és tudomásul is­­ vették a válaszát. (js-Budavára. Kasits Péter ma az erkölcs szent nevében be­szélt. Ős-Budavára ellen kelt ki és mondott is egyet mást, ami talált, de arról, ami a panasza főtárgyát képezte, senki sem tudott. Azt regélte, hogy Ős-Budavárában meggyalázták a keresztet és hogy ezzel a hallatlan esettel foglal­kozik a honi és a külföldi sajtó, hogy óriási mozga­lom indult meg a gyalázat megtorlására és a többi, és a többi. Ezt sehogysem tudták elhinni. Azon kezdte, hogy a főváros területén, saját területén oly mulatóhelyet engedélyezett, amelyben erkölcstelen üzelmeket folytatnak. — Igaz! — hangzott a meggyőződés szava. — Vallásellenes botrányok történnek ott. — Ohó ! — kiáltoztak mindenfelől. Kasits aztán elmondta, hogy egy állítólag jóté­­konycélú mulatság alkalmával valaki egy bohóckör­­menetben keresztet is vitt körül a közönség nagy megbotránkozására. Mikor Ős-Budavára létesítésére engedélyt kér­tek, a városatyák egészen mást képzeltek alatta. Kasits nagyon ügyes fogással élt és fölolvasta a ta­nács előterjesztését, amely annak idején ugyancsak ártatlan színben tüntette föl a vállalatot. Most pedig az a hely — ah iszony — egy luberum maximum; ilyesmire nem gondolt senki, a szóló legkevésbbé, aki szintén megszavazta az engedélyezést. Mi történik Ős-Budavárában, tudhatja mindenki talán autopsziából. — Magam is meg akartam győződni, — szólt hangos derültséget keltve. Kasits tiltakozott a kacagás ellen . — Aki tudni akarja, mi baja van a kanálisnak, annak meg is kell azt néznie. Odamentem, és­­ a vér a fejembe szállt. Hangos derültség. Kasits aztán haragosan fordult a hastáncos nők ellen, Duvernois kisasszony ellen, akinek trikós és félmeztelen arcképeit az utcákon „bámulják az iskolás gyermekek. Borbély-morál terjed Ős-Budavárából és ez ellen védekezni kell. „Melyik tisztességes ember tűrne a saját házá­ban, a saját telkén efféle mulatóhelyet ? A főváros­nak pedig legalább is annyit kell adni a tisztességre, mint bármely magánembernek.“ Ős-Budavárában meggyalázták a keresztet. Ka­tonatisztek, országos képviselők is látták és rendőri asszisztencia mellett történt mindez. Kérdi a polgár­­mestert, hogy tud-e a dologról és akar-e intézkedni, hogy ily botrányok többé ne történjenek. Kamermayer Károly kijelentette, hogy sohse volt Ős-Budavárában, nem is hallott az esetről, de majd megvizsgálja a dolgot és a jövő közgyűlésen megadja a választ. Kasits ebben egyelőre megnyugodott. Kocsisok és kalauzok. Kasits Péter második interpellációja arról szólt, hogy a közúti vasutak személyzetét a fárasztó szol­gálat túlcsigázza, a lóvasúti és villamosvasúti társa­ságok kocsisait és kalauzait túlságosan megdolgoztat­ják, úgy, hogy képtelenek a kellő óvatosságra és ez okozza a sok balesetet. De a humanizmus szempontjá­ból is meg kell akadályozni az emberekkel való ily uzsoráskodást. A polgármester megígérte, hogy informáltatja magát és a legközelebbi közgyűlésen fog válaszolni

Next