Pesti Hírlap, 1897. január (19. évfolyam, 1-31. szám)

1897-01-01 / 1. szám

2 PESTI HÍRLAP ......1......­­. halálozási arány. Ha az 1880 és 90 közti ará­nyok változatlanul maradnának vagy vál­tozatlan maradna az 1840 és 90 közti szaporodási viszony, úgy már a jövő század első tizedeiben végleg a nemzetiségek fölé növe­kednék fajunk, mig pusztán a nyelvterjesztés, melyre azonban szintén szükség van, századok múlva is alig hozna létre hasonló eredményt. Aki erre azt mondja, hogy a fajszaporí­­tás­ lehetetlen, soha sem foglalkozott sem a demográfiával, sem a földbirtok s általában a gazdasági viszonyok hatásával a fajok terjesz­tésére. A legegyszerűbb számítás által kimutat­ható, hogy csakis a huszonöt magyar, vagy túl­nyomóan­ magyar vármegyében a nem egészen kilenc millió lakosság igen rövid idő alatt föl­emelhető tizenhárom millióra, ha a földbirtok gátjait ledöntjük a nép terjeszkedése előtt. A születési arányoknak összevetése a kötött és nem kötött birtokviszonyokkal, az aritmetika bizonyosságát tárja elénk fajunk jövőjét illető­leg. És az ipar még nem is jött számításba, melynek pedig különösen Erdélyben, nagy hi­vatása van a népszaporítás körül. Még a kultúra atraktív ereje is jobban fog hatni, ha párosul a magyar faj hatalmas fölnövekvésével. Mind­erről azonban csak leg­újabban kezdünk gondolkozni, ám tervszerű földbirtok- és gazdasági politikánk még mindig nincs. De kell lennie. Politikusainknak, állam­­férfiainknak meg kell ismerkedniük a demo­gráfiával, fajunk belső erőivel s a gazdasági viszonyoknak népszaporító hatásával. Akkor azután csakhamar befejezését nyeri, a helyes alapokról kiinduló nemzeti politika kap­csán, fajunk és államunk végleges konszolidá­ciója. És akkor előtérbe fog lépni az asszimilá­ció gyakorlati hatása is. Addig a fajszaporító politikáé a vezérszerep, mely fölidézi azon je­lenséget, hogy a magyar fáj mint szál erdő emelkedik a nemzetiségi bokrok fölé. Ez már akkor az örökre biztosított magyar nemzet és magyar nemzeti állam leend. Berisics Gusztáv, ötletes bélyegzővel bírnak. Olyannal, amilyennél célszerűbb nincs s ami magyar találmány. Ez a különös zsáklakat most a pecsétviaszt helyette­síti. A füstöt adó, a szagot terjesztő pecsét­viaszt, amely annak előtte bűzössé és fojtóvá tette a postakocsikat. Az ő munkája — a töb­biével együtt — olyan, amely nem igen akar véget érni. Az első, a második, a harmadik s a tizedik állomáson le­ lead egy csomót, de ugyanakkor ugyanannyit, vagy többet vesz át, mert az emberek folytonosan, egyre-másra, sza­kadatlanul írják leveleiket és küldik a csomago­­­kat. A minduntalan újból érkező zsákokat fölbontja tartalmukat osztályozza és elhelyezi. De nem­csak a vonal mentén következő postahivatalok szerint, hanem a vonalból kiágazó újabb vona­lak szerint is. A rekeszek, ahol a leveleket, a la­pokat osztályozzák, ki-kiürülnek ugyan, de a mennyi lemegy, annyit föl is adnak s ez igy megy órákon át a végső állomásig, ahol a postakocsi már üres. Megesik azonban — kü­lönösen a főváros felé tartó, postakocsikon — hogy a levelek száma nagyobbra nő, mint a mennyivel a posta­i dolgozó méhei megbir­kózni tudnak s­lyen esetben az elintézésből a főpostának is kijut. E helyen említhetjük föl, hogy milyen üdvös volna, ha a közönség a fővárosba kül­dött levelekre az utcán kívül a közigazgatási kerület számát is följegyezné. Ez esetben a mozgó posta — amely úgyszólván mindent maga dolgoz föl s amelyen a legnagyobb teher nyugszik — könnyebben végezhetné a dolgát, mert a vidéki postákon már egy csomagba fog­lalhatnák azokat a leveleket, amelyek egy köz­igazgatási kerületbe tartoznak. A postaigazgatóság szívességéből e sorok írója néhány újságíró kollegájával együtt, ma délelőtt a postakocsiban tett egy kis utat. A személyvonattal fölment Komáromig s a gyors­vonattal visszatért, hogy tanúja legyen annak a munkának, amit ez a mozgóposta végez. Ez a postakocsi a körülményekhez képest elég tágas s egyik részének a falai négyszögletű rekeszek­kel vannak ellátva. A kályha kellő meleget ad és szellőztetése jó. A rengeteg halmazokat­, ame­lyekben reggelenkint a hírlapok az oroszlánrészt képezik, egyre-másra osztják, úgy hogy mikor a vonat Kelenföldre ér, akkor már nemcsak a kelenföldi levelek és lapok vannak együtt, de azok is, amelyek a déli vasúton Pragerhofig és tovább folytatják útjukat. Ezeket már a déli vasút mozgópostája veszi át, hogy azután föl­dolgozza s a kellő helyen leadja. A postakocsi másik részében a csomagok vannak s itt már nem fütenek, nehogy a nyers élelmicikkek meg­romoljanak. Ebben a szakaszban a szolgák vég­zik dolgaikat, pontosan, becsületesen. A csoma­gokat kizárólag ők kezelik s az állomásokon a cím szerint leadják. A szállítólevél a másik re­keszből a zsákban kerül le. A magyar mozgóposta nemcsak Magyar­­országon, de Ausztriában is végez szolgálatot. A Bécsbe menő vonatokon levő postakocsik bemennek Bécsbe, a zimonyi vonattal menő pedig Belgrádba, ami nyivánvalóvá teszi, hogy a vonal mentébe eső postahivatalokban föladott szállítmányokat is a magyar posta viszi Bécsig és hozza onnan. Elmegy még Pragerhofba is, ami szintén osztrák területen van. Direkt zárla­tokat végez még Londonba és New­ Yorkba. Mindezekből látszik, hogy a posta útjában legfontosabb ez a mozgóposta, amely a legne­hezebb feladatot végzi s amely lehetővé teszi azt, hogy leveleinket és csomagjainkat a­ lehető leggyorsabban megkapjuk. Olyan pompásan, olyan célszerűen és annyi leleménynyel rendez­tek el itt mindent, hogy a viszonyokkal megis­merkedő ámulatba esik és csak dicsérni tudja a magyar postát, amely egyébként a legelső helyen áll egész Európában, amit a postások kongresszusán itt levő külföldi postások is elis­mertek, kivévén a németeket, akikt ósdibb rend­szer szerint dolgoznak, de tanulni senkitől sem akarnak. Azok a postatisztek, akik ezt a mozgó­postát vezetik s akiket eléggé megdicsérni alig lehet, külön órapénzt kapnak. Az értékeket ke­zelőnek minden óráért tizenkét krajcárt, a töb­binek pedig tíz krajcárt fizetnek, ami napon­kint két-három forintra rúghat föl. Ezért persze élelmezni kell magukat s fizetni a lakást a ha­tárállomásokon, Bécsben, Belgrádban, Práger­­hofban, Brassóban stb., ahol megpihennek. A Brassóig menő postatiszt, aki rendesen négy napig van távol, körülbelül tizenegy forint mel­lékkeresethez jut. Ez persze igen keservesen megszerzett összeg s föltétlenül megérdemelt. Nagyobbára olyanok végzik ezt a tiszteletet érdemlő munkát, akik családosak, de akikben egy kicsit a bohém természet is megvan, mert bizony-bizony bohém­ vér kell ahoz, hogy az év felét Budapesttől több száz kilométernyire töltse s hogy ezer és ezer kilométert tegyen meg a vadul rohanó vonatokon. Ők a postások bo­hémjei, de olyan bohémek, akik a hivatalos út tartama alatt nagy munkát végeznek, perzselő hőségben és zimankós éjszakákon, mindig éberen és kifogástalanul. Hát körülbelül ilyen a posta útja. Az az út, amely lassú és cammogó a postahivataltól a vasútig, de amely rohanóvá, lázassá változik át, amint megindulnak a vonatok és nagy zajt csapva, szikrákat szórva végzik a maguk útját, amerre sínpárok húzódnak, belerohanva az éj­szakába, a virradatba, a napfénybe, a ködbe, a hóviharba vagy a szerencsétlenségbe. Márai Károly: Belpolitikai hírek. Az országgyűlési szabadelvű pártnak Budapesten időző tagjai holnap délelőtt fél tíz óra­kor gyűlnek össze a pártkör nagy tanácskozási ter­mében, ahol is a párt részéről Terényi Lajos üdvö­zölni fogja Podmaniczky Frigyes fiáró pártelnököt, kinek üdvözlő beszéde után a párt tagjai fölhajtat­nak a budai miniszterelnökségi palotához. A palota nagytermében Bánffy b. miniszterelnök minisztertár­saival egyetemben megjelenvén, Láng Lajos intéz hozzá a párt nevében üdvözlő beszédet. A minisz­terelnök válasza után a párt tagjai a miniszterekkel együtt megjelennek a képviselőház elnökségi­ fogadó termében, ahol a szabadelvű párt részéről Vargics Imre fogja üdvözölni Szilágyi Dezső­ képviselőházi elnököt, akinek válasza után véget érnek a szabad­elvű párt újévi üdvözlő tisztelgései. A hercegprímás újévi körlevele, Vaszary Kolos bíboros hercegprímás legújabb körlevelét ma küldöttek szét Esztergomból az egyházmegye pap­ságának. A körlevél lelkes szavakkal buzdítja a pap­ságot a vallás és a haza szeretetére. A bíboros fő­pap a millennáris esztendő alkonyán meghatottan te­kint vissza a lefolyt fényes ünnepségekre, amelyek elfeledtették minden szomorúságunkat, s a haza ösz­­szes gyermekeit közös örömben és vigaszságban egye­­sitették. Istennek köszönhetjük, hogy nemzetünket ezer éven át megvédte, oltalmazta s annyi veszély­­ között föntartotta:" most is illik, hogy hozzáfolya­modjunk s jótéteményét, áldását a jövőre szintén le­­imádkozzuk. A magyar papoknak a jelen való nehéz idők közepette úgy az egyház díszét és dicsőségét, mint a hazáét sohasem szabad szem elől téveszte­niük. E kettő együtt képes csupán a hajdani na­pok ragyogását újból földeríteni Árpád népére.. Isten­ért és a hazáért: ez legyen minden törekvésünk és munkásságunk között a jelszavunk. Szög­yény-Marich László kitüntetése. A király­ Szögyény-Marich László berlini nagykövetünk­nek a Lipót-rend nagykeresztjét adományozta. Fejér megye új főispánjául b. Fiaik Pálon kívül Bánó Gézát is emlegetik, aki azelőtt a megye alispánja volt s jelenleg a pénzügyi bíróság bírája. A közigazgatási reform-javaslatok. A vármegyei, városi és községi közigazgatás reformjára vonatkozó ama törvényjavaslatoknak­­az­­ első,­­ úgy­nevezett előadói tervezete, amelyeket az­ országgyűlést megnyitó trónbeszéd fölsorolt, immár elkészült a bel­ügyminisztériumban. A miniszter még ez év tavaszán közzé fogja tétetni ezeket a tervezeteket, hogy az érdekelteknek, valamint a szakköröknek is módjukban legyen azok részleteivel foglalkozni, mielőtt a terve­zetek végleges törvényjavaslatok formájába öntve, körülbelül ez évnek őszén a képviselőház elé kerülnének. A középiskolai tanterv revíziója. A kö­zépiskolai tanár-egyesület tegnap tartott igazgató-vá­lasztmányi ülésén már megkezdte a középiskolai tan­terv revíziójára vonatkozó tárgyalásokat. Ezen az ülésen,a­melyen Beöthy Zsolt elnökölte a kérdést Balogh Péter tanár, mint előadó ismertette. Előadásá­ban összehasonlította a külföldi középiskolák tanter­veit a m­agyarországiak­­al s kimutatta, hogy a mi középiskoláink tananyaga igen sok s az a tanuló, aki mégis­­jelesen felel meg a követelményeknek, rend­szerint fizikailag megsínyli a szorgalmat. A ógörög­­pótló tárgyak sem felelnek meg­ céljuknak. Önkép­zésre pedig épen nem jut idő. Kívánja továbbá a tanításnak nemzeti irányban való művelését s végül még azt fejti ki, hogy az egységes középiskolának nem híve. Az ezután fölszólalók legnagyobb része oda mutatkozott, hogy a tanterv gyökeres revíziójá­­nak még nem, érkezett el az ideje s csak­ egyes hiá­nyok orvoslásáról lehet szó, mint például a tanköny­vek reformja, a tantárgyak csoportosításának megvál­toztatása. — Az egyesület a szóban forgó kérdések­kel még foglalkozni fog e célból összehívandó ülé­seken. "­­. „„ A borhamisítás megg­átlása a földmű­velésügyi miniszter megkezdte a tárgyalásokat a ke­reskedelemügyi miniszterrel a mesterséges borok ké­szítésének és forgalomba hozatalának tilalomazásáról szóló­­ törvény végrehajtási rendeletének módosítására nézve s miután vele e tekintetben megállapodásra jutott, megbízta Lónyay Ferenc miniszteri titkárt a rendelet módosításának kidolgozásával. Az ekként el­ő­készült tervezetet a földmivelésügyi miniszter az érdem­leges javaslat további előkészítése végett egy szűkebb körű értekezlet elé­ terjesztette, amely, értekezleten a kereskedelemügyi, belügyi, pénzügyi, igazságügyi és természetesen a földmivelésügyi miniszterek képvi­selőin kívül néhány meghívott bortermelő és borke­reskedő is részt vett. A javaslat ezen házi értekezlet tanácskozásainak eredményéhez képest átdolgoztatván további tárgyalásra külön nagy értekezlet elé fog ter­jesztetni, melynek határozatához képest a kormány esetleg megfontolás tárgyává teszi a mesterséges borok tilalmazásáról szóló törvény revíziójának kérdését is.

Next