Pesti Hírlap, 1897. május (19. évfolyam, 120-150. szám)
1897-05-01 / 120. szám
^ Budapest, 1897. _________________XIX. évf. 120. (6598.) szám.____________ Szombat, május 1. ^ Előfizetési árak: Szerkesztőség. . . Budapest. Tács-kÖrut 78. Egész évre .. 14 írt fal _____ * emelet.0évre * . ,,, 7 • — , BljEis. flg B| hová a lap szellemi részei Negyedévre ,, 3 „ 60 „ vagyát mb B mm mm mm ammm. iintő minden közlemény in* JJgy hóra ... 1 . 20 . U i A V M in tézendő. | rX I I niKLAr — » m ® IMMUím hová az előfizetések és a lap Jfofjelenik minden nap, ftonep / szétküldésére vonatkozó felét vasárnap után is. * p 'víT szólalások intézendők. ______ VWtov'rt ________________ Május elseje. (Z. F.) Holnap nem lesz szocialista fölvonulás, nem lesz szocialista népgyűlés, egész Magyarországon sehol sem szabad kigöngyölgetni a vörös lobogót. A rendőrség és a csendőrség egy napra megoldották a szociális kérdést. Ha eljön az est, ha vége szakad a kritikus napnak, sok száz jelentés örömmel adja hírül, hogy n nem történt semmi baj, a társadalmi katasztrófa nem következett be és elmúlt a vihar a legközebbi május elsejéig. Mert a naivitás úgy véli, hogy a mozgalmak és forrongások is jól ismerik a szalonnevelés tekinteteit és nem tesznek látogatást anélkül, hogy előbb be ne adnák névjegyüket. A szocializmus jourja május elseje. Szenvedélyeit a naptár szabályozza, veszedelmessége egy napra szorítkozik. Május másodikán már nem kell tőle félni, akkor már fölvonulhat, gyülésezhet és kibonthatja a vörös lobogót. A májusi ünnep nagy gyerekesség. Csinált ünnep, nagyképű pese, mely nem igen méltó a Szociális probléma keserves komolyságához. De a nemzetközi szocializmus, mely nagyobb vaksággal és szigorúbb fegyelemmel rendeli magát alá a kihirdetett dogmáknak, akár a jezsuiták, mihelyt a vezetők kihirdették a májusi ünnepet, szentségnek tekintette az ünneplést. A Yak dogmatikusok azt vélik, hogy az eszméért tettek valamit, ha megtartják a májusi cécót. Úgy hiszik, hogy bálványként tisztelt nemzetközi vezéreik akarata szerint igazodnak Európa összes nemzetei és a nagyok naptár szerint megjósolhatják az eszme diadalát. A szocialista plebs számítása találkozik a rendőrpolitikusok magas röptű gondolkodásával. Ezek azt hiszik, hogy a szellemi mozgalmak a kongresszusok szótöbbséggel csinált határozatai szerint folynak le, amazok meg vannak róla győződve, hogy a büró erélye győztesen mérkőzhetik bármilyen társadalmi forrongással. Hiszen ha abból állana Magyarországon a szocializmus, hogy május elsején néhány ezer ember vörös zászlóval akar fölvonulni ! Ezzel a problémával gyorsan lehetne végezni. De tíz esztendő alatt szinte szemünk láttára fejlődött, izmosodott vezetők nélkül egy párt, mely a magyar történelmi pártokkal minden közösséget megtagad és a társadalom vezető elemei ellen az elégedetleneknek mind nagyobb csoportjait tömöríti. Vonul vagy nem vonul május elsején, tarthat vagy nem tarthat gyűlést, ez mellékes. Van, reálisan a világon van, lábát megvetette és további hódításokra készül, ez a lényeges. Egy napra terjedő rendőri diadalok ezen a tényen nem változtatnak és hódító útjában a szocialista pártot föl nem tartóztatják. A parlamenti nagyzási hóbort, mely azt hiszi, hogy csak az van a világon, a aminek nyoma van a páriamenben és az nem politika, nem is párt, melynek a parlamentben képviselője nincs, végzetes csalódásban ringatódzik. Az életet nem lehet leszavazni, a valóság fölött nem lehet napirendre térni. A társadalomnak megvan a maga nagyszerű, kifürkészhetlen törvényű és szervezetű önkormányzata, mely még az autokrácia erős bilincseit is széttördeli, alkotmányos állam papiros-sáncait tehát annál könnyebben elsodorja. Elképedve állunk, valahányszor a májusi ünnep betiltásához hasonló intézkedésekkel találkozunk. Mi akar ez lenni? Orvosság, védekezés? Mi a célja, miféle eredményt vár tőle szerzője ? Keressük a rendszert, melynek az intézkedés darabja, nem találjuk. Keressük a vezérlő gondolatot, melyből származott, föl nem lelhetjük. Nem szólunk arról, hogy a szabadelvűség legvizenyősebb formájában is megkívánja az agitáció szabadságát és annak a gyülekezés, meg az egyesülés szabad joga sarkalatos követelménye. Minden elv doktrina nélkül, tisztán a kormánypárti célszerűség szempontjából keressük a feleletet. A betiltás azt jelenti talán, hogy erőszakos úton álljuk útját a szocialista párt terjeszkedésének? Jól van, ez már valami. Nem igazság ugyan, de rendszer. Ám a rendszernek nyoma sincs. Május másodikán már gyülésezhetnek a szocialisták, egyleteiket tovább szaporíthatják, lapjaikat terjeszthetik. Közbe esik majd néhány újabb betiltás, egy-két föloszlatott egylet, néhány szocialista sajtóper. Ez így megy már évek óta és a szocialista párt egyre növekszik. Nem igaz, hogy az erőszak nem nyomhat el pártokat. Ezzel a valótlansággal az idealizmus vigasztalja magát, miként azzal a másikkal, hogy az igazi tehetségnek érvényesülnie kell. Az erőszak nagyszerű esz A szomszéd. — A Pesti Hírlap eredeti tárcája. — Mikor a báróék tönkre jutottak s a birtokuk kótyavetyére került, egyszerre csak feltűnt a Mondur-család. Az árverésen még egyedül jelent meg a családfő, de azután, hogy a birtokvétel ügye rendbe jött, bevonult az egész família. A kastély hirtelen megélénkült s az ismerkedések is hamarosan megtörténtek. Mondur János igen egyszerű s jámbor úriember volt, valamivel túl a harmincason. A felesége, aki négy esztendővel volt fiatalabb, minden környékbeli asszonyt elkeserített, mert hozzá hasonló szépség az egész megyében nem akadt. Erős, megtermett, piros arcú asszonyság volt, aki az urát kordában tartotta s aki maga vezette az egész gazdaságot. A családot két leánygyermek egészítette ki s mindkettő az apjához hasonlított. Mi persze rettenetesen érdeklődtünk az új jövevények iránt s mindent akartunk tudni, ami rájuk vonatkozott. így történt, hogy a puhatolózással a patikáriust megbízták, aki nyomaan elutazott s aki mint jól értesült hírhozó tért vissza. A patikárius szerint Mondur János ágrólszakadt szegény fickó volt, aki épen hogy elvégezhette tanulmányait. Az egyetemről az egyik törvényszékhez került, ahol mint joggyakornok kezdte meg pályáját. Mikor a törvényszékhez került, az elnök leánya betegeskedni kezdett s az orvosok azt ajánlták, hogy sürgősen adják férjhez, mert máskép semmiről sem lsik állanak jót. Az elnök persze megijedt s egyéb jelöltek hiányában Mondurhoz fordult. Formálisan megkérte a kezét, amire a joggyakornok meghatóban rebegte el a boldogító igent. Az esküvő után Mondurt aljegyzővé nevezték ki egy másik törvényszékhez. Az ipától ezerkétszáz forint évi járadékot kapott, míg ő hatszáz forintot keresett. Volt hát évenként ezernyolcszáz forintjuk, amit az olcsó városkában el sem tudtak költeni. Ebben az időben a szerelemnek, a boldogságnak éltek, amitől a törvényszéki elnök szépséges leánya teljesen meggyógyult. Gyönyörű menyecskévé nőtte ki magát, ezer és ezer nem teljesült vágyat keltve az urak táborában. Az év végén, amikor az első leány már megszületett, néhány száz forint megtakarított pénzük volt, amin az aljegyző három sorsjegyet vásárolt, amit igen okosan cselekedett. Az első sorsjegygyel ugyanis negyvenezer forintot nyert, ami majdnem megbolondította. Azt beszélték, hogy három és fél napig egy lábon táncolt, tíz napig folyton énekelt, azután pedig hosszabb ideig fütyült. Második sorsjegyével már nyolcvanezer forintos nyereményre tett szert, amit igen természetes dolognak tartott s ami épen nem hozta izgalomba. A harmadik sorsjegy azonban már ismét kirántotta a sodrából, mert ezzel csak ezer forintot nyert. Elkezdett kiabálni, hogy nem érdemes sorsjegyeket venni. Gyanúsította a sorsolásnál résztvevőket, akik a maguk kezére játszották a főnyereményt, ami őt illette volna. És egyszer s mindenkorra lemondott arról, hogy becsapassa magát. Ez elé English Warehouse vedetlenség révén a főnökével is összeütközésbe jutott s egy napon az aljegyzőségről lemondott. Arra határozta magát, hogy birtokot vesz és maga gazdálkodik. A föld nem olyan, mint a sorsjegy. A föld nem csalja meg, nem játszsza ki, így került azután hozzánk, megvévén a báróék birtokát. A szomszéd még ekkor is kesergett a harmadik sorsjegye miatt s nem egyszer hangoztatta, hogy meghalt Mátyás király, oda az igazság. Bolond, aki sorsjegyet vesz s nyugodtan nézi, hogy a főnyereményt elhalászszák az orra elöl.. Máskülönben a gazdálkodásra adta magát s igen egyszerűen és józanul élt. Ha a sorsjegy nem jutott az eszébe, egészen rendes ember volt, aki a légynek sem vétett. Nyárspolgárias hajlamai közénk illesztették s mindannyian megszerettük, amivel azonban édes-keveset törődött. Ez a helyzet mindaddig tartott, amig egy csomó huszár nem tévedt hozzánk. A huszárok nagy hirtelenséggel jelentek meg a községben s úgy viselkedtek, mintha ott születtek és ott éltek volna. Szinte a háziurakat kezdték játszani, szívesen látott vendégeknek nézve minket. Mondurékhoz a kapitány szállásolta be magát, aki helyre egy fickó volt s akin még a csitri leányoknak is megakadt a szeme. A kapitány az első este nagy barátságot kötött Mondurral, meg Mondurnéval is. Az asszonynak formálisan udvarolni kezdett s az asszony nem úgy viselte magát, ahogy a huszárkapitányokat elriasztani szokás, ha ugyan egyáltalában van ilyen szokás. Az idő természetesen kiált s ezzel együtt az ön feloszlása folytán méret utáni ruhamegrendelések sajátárban lesznek készítve. Im Deitsch F. Károly, Andrássy Bt . A Festi Hírlap Jelenszáma 24 oldal.