Pesti Hírlap, 1897. május (19. évfolyam, 120-150. szám)

1897-05-01 / 120. szám

2 1897. május 1.­ PESTI HÍRLAP köz, de csak akkor, ha valóban az. Az orosz autokracia és a keleti deszpoták megmutatták, hogy az erőszakban nagy kormányzati böl­­cseség lehet. De más az erőszak és más az erőszakoskodás. Az erőszak elégtelen mennyi­ségben alkalmazva, csak erőfecsérlés és csak arra szolgál, hogy növelje a megtámadott erkölcsi erejét. Ha valamely mozgalmat nem lehet megölni, hiába való azt megrugdalni. Mert a rúgás nem ejt életveszélyes sebet és a megrúgott adandó alkalommal a ked­vességet viszonozhatja. Magyarország, mint al­kotmányos állam, az autokraták és deszpoták gyökeres erőszakával nem élhet, le kell tehát egyáltalán mondania az erőszakkal való kacér­kodásról. Az a csipetnyi erőszak, amit a szoci­alista párttal szemben itt-ott, egészen ötletszerűen és szeszélyesen, alkalmaz, merőben szekatúra, céltalan, eredménytelen és csak arra való, hogy a szocializmus agitacionális anyagát gyarapítsa. Ha a védekezés az eddigi irányban halad, a szocialista párt hódításai akadálytalanul nö­vekednek. Nem az alföldi u. n. agrárszocializ­musban rejlik a legnagyobb veszedelem. Az pseudo-szocializmus. Egy nagy, nem is új, csak eddig észre sem vett elégedetlenségnek kihasz­nálása ez a szocialista párt által. Akut kitöré­seiben borzasztóbbnak látszik a városi szocia­lizmusnál, de ez mélyebbre eresztette gyöke­reit. A lényeges az, hogy a munkásosztály­ban a szocialista párt versenytárs nélkül áll. Budapestet behálózták a szocialista szak­egyletek és munkás­képző egyletek. Sok munkás van, aki a szervezeteken kívül maradt, de ezek­nek nincs viszont más szervezetük. A munká­sok közt csak a szocialista párt csinál politikát és ha ezt még egy ideig minden verseny nélkül teheti, az egész munkás­osztály menthetet­lenül áldozata lesz. Csak így érthető, hogy e párt, melynek kiváló emberei nincsenek, arány­lag rövid idő alatt igen tekintélyes szervezetet tudott magának teremteni. A magyar szocialista párt minden szellemi szegénysége mellett jobb helyzetben van, mint a külföldiek. Másutt a munkás­osztályban radi­kális, vagy legalább népies eszközökkel dolgozó szomszédom mindinkább erősebb változáson ment át, amit a kapitánynak köszönhetett. A kapitány csodálatos hatással volt rá s a szom­széd utánozni kezdte. Egyszerre csak érdeklődni kezdett a lovak iránt. Megtanult lovagolni s a futtatások izgalomba hozták. Sportruhát csinál­tatott, a versenyekre hűségesen eljárt, a szaklapo­kat mohón olvasta, a műkifejezésekkel dobálózni kezdett, épen mint a kapitány, akivel igen nagy barátságot kötött, ami tovább tartott egy esz­tendőnél. — Csak a huszár az ember s csak az számít, aki a lovakat szereti. A fiamat huszár­nak nevelem. A fiam kitűnő lovas lesz. A fiam az összes első dijakat el fogja nyerni. A fiam olyan derék lesz, mint a kapitány. Ezt pedig azért hangoztatta olyan erősen, mert akkoriban fia született. Már épen azon törte a fejét, hogy a megye­beli lóversenyen ő maga is futtat s az akadály­­versenyen diadalt arat, mikor a huszárok eltá­vozása közbe jött. A búcsúzás, az érzelgés, a levertség e napjaiban azután elállt a szándéká­tól s így kikerülte a biztos balesetet. Ám ha nem futtatott is, a sporttal nem hagyott föl, dacára, hogy a minta, a kapitány, már nem ösz­tökélte. Tovább is folytatta a megkezdett mulat­ságokat, ha nem is oly dühvel, mint annak előtte. Ez a dolog pedig addig tartott, amíg a főtisztelendő úrral jobban össze nem barátko­zott. A felesége a kapitány elutazása után hir­telen vallásos kezdett lenni s el-eljárt az isteni tiszteletekre, meg olykor-olykor gyónni is. Ily körülmények között a plébános, aki akkoriban került oda s aki csinos legény volt, gyakran el­járt a kastélyba is, ahol igen szívesen látott vendég volt, valószínűleg azért is, m°rt a leg­régebb leányt tanítani is­ kezdte, anahn­amák pártokkal kellett versenyre kelniök a szocialis­táknak. Nálunk a radikalizmus ki nem fejlődhe­tett és pártjaink a népies agitációt megvetik, így hódított a szocialista párt az első foglalás jogán nagy területeket. Munkás-törvényhozás, okos szociális po­litika sokat segíthet, de tévedne az, aki ettől várja a szocialista párt térfoglalásának meggátlását. Csalódnak azok a nemes lelkületű férfiak is, akik humanista intézményekkel akar­ják föltartóztatni az áradatot. A hatósági fel­ügyelet alatt álló munkáskaszinók és hasonló intézmények sohasem lesznek képesek verse­nyezni a munkások önalkotta testületeivel. A legfenköltebb kezdeményezés is kudarcot vallott ezen a téren. Amíg a politikai vezetés kizáró­lag a szocialista párt kezében lesz, e párté lesz a munkás­osztály. Míg nem lesz magyar radikális párt, mely a küzdelmet a szocialista párttal fölveszi és túlnyomó intelligenciája segítségével, népies agi­táció útján a szocialista pártot visszaszorítja, csak e párt folytonos terjeszkedése várható. A szocialisták jól tudják, hogy a radikalizmus az ő ellenségük, nem pedig a rendőrség. Innen egyébként érthetetlen dühöngésük, valahányszor valaki a néppel közvetlen érintkezésbe akar lépni. A versenytől félnek, amely nehezíti a munkát. A polgári társadalom pedig, mely ilyen­kor bamba kárörömmel fölkacag, a radikalizmus ellen táplált ellenszenvével csakis a szocialista pártot erősíti. Vagy lesz magyar radikalizmus, vagy föl nem tartóztatva növekszik a szocialis­ták tábora. A szabadelvűség és a klerikaliz­­mus mindenütt képtelennek bizonyult a vé­dekezésre. Belpolitikai hírek, A kérvények. Délutáni egy órától kezdve tárgyalás alá veszi a képviselőház holnapi ülésében a hozzá intézett feliratoknak és kérvényeknek negyedik sorjegyzékét. Tizenhárom törvényhatóságnak a qyóta­­emelés ellen intézett feliratán kívül magában foglalja a sorjegyzék egyes vármegyéknek és városoknak az iránt való fölterjesztéseit, hogy az állami és törvényhatósági tisztviselők nyugdíj-ügye egységes még nem igen volt szüksége az oktatásra. A pap megjelenése és barátsága Mondur szom­szédra szintén hatással kezdett lenni. A sport­tal mindinkább alább hagyott és bekövetkezett az az idő, mikor a lovakkal mit sem törődött s mikor kereken kijelentette, hogy a lóverseny valóságos szamárság. A helyett, hogy a mezőkön lovagolt avagy vadászott volna, félrevonult a parkba s a bib­liát olvasgatta. A könyvkereskedők ájtatos mű­veket szállítottak neki, amiket szorgalmasan vé­gig lapozott. Ezek mellett eljárt a templomba s akárhányszor meggyónt. Mikor a püspök egy­szer arra járt, ő fogadta a nép élén s ő üdvö­zölte. Hozzá fogott a katholikus legényegylet megalapításához s cikkeket kezdett írni a katho­likus újságokba. Ragyogó arccal mesélgette, hogy a felesége oltárteritőt hímez s hogy a főtiszte­­lendő úr rajzolta hozzá a mintát. Engem, aki református vagyok, görbe szemmel kezdett nézni s az a régi jó viszony, amely addig közöttünk fönnállt, szűnőfélben volt. Hanem azért el-el­­beszélgettünk s bizalmas is volt hozzám . — Ha fiú lesz, pedig érzem, hogy az lesz, papot csinálok belőle. A főtisztelendő úr bi­zonynyal úgy fogja nevelni, mintha az övé volna s így gondosan neveli. Mert hát ő vele nevel­tetem. Meglássa, szomszéd, püspök lesz belőle. Én mondom, hogy az lesz belőle. Néhány hét múlva csakugyan fia született s nem lehetett vele bírni. Boldogsága azonban nem sokáig tartott, mert a plébánost a püs­pöki udvarba rendelték be s így aggodalmai tá­madtak, hogy ki neveli. Ezek az aggodalmak pedig annál inkább is növekedtek, mert az új plébános mogorva öreg bácsi volt, akivel csak úgy félig-meddig ismerkedtek meg. Ez a rideg­nek látszó aggastyán már nem járt a kastélyba, aminthogy ettől az időtől kezdve ők sem men­ellenzéki pártértekezletek. A nemzeti párt ma délután 5 órakor értekezletet tartott, melyen el­határozták, hogy a Bulgáriával való kereskedelmi szer­ződésről szóló törvényjavaslatot a párt nem fogadja el. A telefon­bérletről szóló javaslat dolgában a párt a tagok szabad véleményére bízza, hogy megszavaz­zák, vagy elvessék.­­ A Kossuth-párt Thaly Kál­mán elnöklése mellett tartott mai értekezletén elha­tározta, hogy a gattaja-lugosi vasút engedélyezéséről szóló javaslatot nem fogadja el, úgyszintén a Bulgári­ával kötött szerződésről szóló javaslatott sem. A kérvények közül támogatni fogja a párt a hírlapbélyeg eltörléséről és a dohánytermelés megkönnyítéséről szólót. A telefonjavaslatot illetőleg a határozathoza­talt a vasárnap délelőtt tartandó ülésre halasztották. tel a templomba, abban hagyva a megszokot gyónást is. Ám azért a szomszéd tovább is olvasgatta a bibliát, a többi könyvekkel együtt. A legidősebb leányuk eközben jócskán megnőtt s a szomszédasszony úgy okoskodott, hogy zenére kellene taníttatni. Szentül hitte, hogy nagy érzéke van a muzsikára s hogy még európai hírű művésznő is lehet belőle. A szom­széd, aki nem szokott ellentmondani, egyik fő­városi ismerősének írt, hogy küldjenek valami zenetanárt, olyat, akinek jó neve és nagy talen­tuma van. Az ismerős hamarosan utána nézett a dolognak s a nyár kezdetekor már ott volt egy színészforma csinos fiatal ember, aki valame­lyik színháznál karmesterkedett s akinek nem volt szerződése. A muzsikus igen szeretetre­méltó, igen kedélyes fickónak bizonyult, aki magával ragadta az egész házat. Ő nagyságá­val négy kézre játszott, a kis leányt pedig ki­tartó hűséggel oktatta. Csak egyedül Mondur szomszédot nem ragadta magával, aki egy ideig még ájtatoskodott , aki azt kívánta, hogy az egyházi zenét kultiválják. Mondur ekkortájban nem igen járt közénk és ritkán fordult meg a kaszinóban is. A helyzet azonban egyszerre megváltozott. A szomszéd kissé megnőtt, muzsi­kusféle sörénynyel, idegesen, kezeivel ágálva rontott be a kaszinóba és beszélni kezdett: — Indítványom van, urak! Nagyszerű in­dítványom! Rendezzünk hangversennyel össze­kötött műkedvelői előadást. Én magam is sze­repelek. A feleségem a zenetanárral együtt­ ját­szik s még fogunk néhány műkedvelőt. A zenét, uraim, minden műveit embernek művelni kell, mert a zene az ember legnagyobb kincse. Ha még egy fiam lesz, muzsikus lesz s d Hói i­ ig hangzani a kastély. Tralala, tralala, la­­ Murai Emlya alapon rendezessék, hogy magyar görög-katholikus püspökség állíttassák föl, hogy a magyarországi gabona után Tirolban és Vorarlbergben,­­ szedett vá­mok szüntettessenek meg. A sorjegyzék rendjén tárgya­lás alá kerül holnap a negyedik országos ipartestü­leti gyűlésnek az iránt való kérvénye is, hogy a fegyházak és börtönök ipari versenye korlátoztassék. Az osztrák quóta-bizottság tagjai holnap este Budapestre érkeznek s vasárnapra ide várják a Badeni gróf osztrák miniszterelnököt és Bilinski pénzügyminisztert is. Vasárnap az osztrákoknak ülé­sük lesz, amelyből a magyar bizottsággal való szóbeli tárgyalásra hét tagot küldenek ki. A magyar bizottság holnap délután tartandó ülésében fogja ugyanezt az intézkedést megtenni annak kijelentésével, hogy a quóta-arány kérdésében ragaszkodik eddig elfoglalt álláspontjához. A fönforgó viszonyok közt kétségte­lennek látszik, hogy a két bizottság szóbeli tárgyalásai igen hamar s minden pozitív eredmény nélkül véget fognak érni. Az országgyűlési szabadalvúpárt báró Podm­aniczk­y Frigyes elnöklete alatt ma este értekez­letet tartott, melynek napirendjére a képviselőház holnapi és hétfői ülésein tárgyalás alá kerülő tör­vényjavaslatok voltak kitűzve. Ezek közül a Bulgáriá­val kötött kereskedelmi egyezmény becikkelyezésére vonatkozó törvényjavaslatot Rosenberg Gyula előadó,, az állami számvitelre vonatkozót Benke Gyula elő-,­adó ismertette. A budapesti telefon­hálózat bérleté­nek megszüntetésére vonatkozó törvényjavaslat elő­adója nem lévén jelen, Dániel b. kereskedelmi mi­niszter adta elő a bérlet megszüntetésének indokait s ismertette a tvjavaslat rendelkezéseit. Az értekezlet úgy az említett tvjavaslatokat, mint a gattája—lú­gos—maros-illyei h. érdekű vasút engedélyezésére vonatkozó előterjesztést minden vita nélkül elfogadta. Ezzel az értekezlet véget ért.

Next