Pesti Hírlap, 1897. június (19. évfolyam, 151-179. szám)

1897-06-01 / 151. szám

4 1897. junius 1. PESTI HÍRLAP Összesülés a tud. akadémiában — Saját tudósitónktól. — Az összes osztályok élénk részvevője mellett ér­dekes ülést tartott ma a tud. akadémia báró Eötvös Lóránd elnöklete alatt. Az ilyen összes ülésen rendesen az akadémia egy-egy elhunyt nagyérdemű tagja fölött tartanak emlékbeszédet. Ezt a tisztet ma Fejérpataky László r. tag teljesítette, aki alsó-szopori Nagy Imre emlé­két újította meg gondosan, vonzón irt jellemrajzban. Nagy Imre működése a magyar oklevéltan terén, az oklevelek kiadása és a hazai levéltárak fölkuta­tása szempontjából, új korszakot nyit meg. Nem ke­vesebb mint 25 kötet oklevéltárat tett közzé, melyek tízezernél több középkori oklevelet foglalnak maguk­ban. Az ő működése nélkül ma nem ismernék oly jól a középkor okleveleit, nem is sejtenék, hogy ezek­ben hazánk mennyire gazdag. Bámulatos tevékenységet fejtett ki több mint negyven éves tudományos pályája alatt. A győri Ráth Károlylyal és több barátjával egyetemben ő alapította meg a Dunántúli történetkedvelők társula­tát 1863-ban, az első történelmi társulatot, mely ha­zánk területén működött. A szerény eszközökkel, de nagy lelkesedéssel dolgozó társaság csakhamar igen szép eredményeket ért el. A társaság tagjai sorba járták a Dunántúli levéltárakat, és nagy meny­­nyiségben másoltak belőlük régi történelmi emlékeket. Mikor az anyag annyira megszaporodott, h­ogy közzé lehetett tenni, megalapították a Hazai Okmánytárat, a legkitűnőbb oklevélkiadások egyikét, mely megbíz­hatóság, pontosság tekintetében az összes megelő­zőket fölülmúlta. Ebből az oklevéltárból nyolc kötet jelent meg; a vállalatnak lelke az ötödik kötettől kezdve Nagy Imre volt, ki azt még becsesebbé tette az által, hogy benne csakis Árpádkori okleveleket tett közzé. Mikor 1869-ben mint a kir. tábla bírája Bu­dapestre került, az összes levéltári és diplomatikai mozgalmaknak ő lett a középpontja. Nem volt ember Magyarországon, ki a hazai okleveleket és levéltára­kat jobban ismerte, akinek kezén több oklevél meg­­­fordult volna. Ő szerkesztette, több munkatárs segít­ségével, a gróf Zichy család oklevéltárának hat kö­tetét, a Történelmi Társulat által kiadott Hazai Ok­­levéltárat, az Anjoukon Okmánytár hat kötetét, a Zalai és Soproni oklevéltárak két-két kötetét. Erősen készült egy egész emberéleten át arra, hogy megírja szülőmegyéjének, Sopronnak, úgyszintén Zalának tör­ténetét , de művét, bár arra rengeteg anyagot gyűjtött össze, meg nem alkothatta. Az akadémia 1870-ben választotta levelező és 1892-ben rendes tagjává; egyik alapítója volt a Ma­gyar Történelmi Társulatnak és az 1883-ban keletke­zett M. Heraldikai és Geneologiai Társaságnak, mely­nek másodelnöke is volt. Nagyszámú dolgozatokat tett közzé e társulatok folyóirataiban ; kiváló elősze­retettel foglalkozott régi dunántúli családok geneolo­­giájával, régi helyrajzi tanulmányokkal, címertan­­nal, melyek mind oklevéltani tanulmányaiból folynak. Bírói magas állása mellett (1875. óta kúriai bíró volt) mindig talált időt kedves okleveleivel fog­lalkozni, a tudományos mozgalmakban résztvenni, ok­tatni, tanítani a fiatal nemzedéket, mely őt ismerte el mesteréül és bevezetni azt az oklevélismeret nehéz tudományába. Minden egyes oklevél-kötet valóságos gyakorlati kurzus volt, melynek szerkesztésénél, az anyag egybegyűjtésénél a fiatal nemzedék vetélkedve buzgólkodott, "sokat tanulva ez által, mert amit az or­szág legkitűnőbb oklevél-ismerőjétől ily módon elsa­­jántottak, arra egy egyetem, egy tankönyv sem volt képes. Nagy Imre 1894. május 5-én, 72 éves korában hunyt el, gazdag irodalmi és tudományos hagyatékot hagyván maga után. Emléke a szaktudomány történe­tében sokáig fönn fog maradni. Fejérpataky emlékbeszéde élénk tetszésben ré­szesült. Utána báró Eötvös Lóránd jelentést tett a po­zsonyi és soproni emlékszobrok leleplezési ünnepéről, valamint a bécsi tud. akadémia félszázados jubileu­máról, amely ünnepségeken a magy. tud. akadémiát Eötvös s több tag képviselte. Majd Szily Kálmán a folyó ügyeket adta elő. Bemutatta Kéthli Károly, Lénárd Fülöp, Lentossék Mihály, Mágócsy Dietz Sán­dor, Tagányi Károly, Zsolnai Gyula lev. tagok, vala­mint Pfinger Eduard és Ostwald Vilmos kültagok le­veleit, melyekben köszönetet mondanak megválaszta­tásukért. Nagy érdeklődést keltettek azok az ereklyék, melyeket Széchenyi Béla gróf ajándékozott az aka­démiának. Ezek közt van egy szerződés, melyet Széchenyi István és Wesselényi Miklós kötöttek. A kézirat Széchenyié és szó szerint e kép szól: «Alulírottak mentünk e következendő foga­dásbeli Egyezésre. Én Báró Wesselényi Miklós fogom az általam választandó időben a következen­­dőket tenni: három egymásután következendő órák­ban tizenkét német mértföldeket, a 400 bécsi öl, fogok lovagolni, ugyanazon üdő alatt tizenkét er­délyi fertálybort inni és a három órának utolsó öt minutumaiban három közönséges tyúktojást 15 lépésnyiről puskával egyes golyóbissal fogok ellőni, melynek megtétele ellen én Gróf Széchenyi István fogadván, hogy ha azokat Báró Vesselényi Miklós­ megtevé, 30 azaz harminc Szimpla Gs. aranyokat fogok nekie fizetni és B. Vesselényi Miklós ha mindezeket nem teljesitené, vagy nem teljesithetné,­­ nekem ugyan Harmincz Szimpla Cs. aranyakat fizetni köteles. — Mely ebbéli fogadásbeli Egyessé­­günknek nagyobb erejére adtuk ezen tulajdon ke­zünk aláírásával megerősített Bíróság levelünkön Költ Pozsonyban Jul. 10-én 826. Széchenyi István s. k. Wesselényi Miklós s. k.» Megkapta az akadémia Szemere Bertalan néhai miniszterelnök arcképét, melyet Szemere Attila aján­dékozott. Münnich­­ Miklós ügy. Arra a vallomásra vonatkozólag, melyet a boldva­­völgyi vasútra vonatkozólag a »Magyarország« nyomán közöltek a lapok, a következő nyilatkozatok jelentek meg: I. A »Magyarország« című politikai napilap 1897. vasárnap, május 30-án megjelent 149. számában Miklós Gyula vallomása cim alatt közzétett tanuvallo­­mási jegyzőkönyv tartalmáról a késő esti órákban vettem tudomást. Addig, míg az abban foglaltakért azokat, kik rólam a közlötteket állítólag kinyilatkoz­tatták, felelősségre vonhatom, csak arra szorítko­zom, hogy a személyemre vonatkozó egész közle­mény tartalmát valótlanságnak jelentem ki, föntartván magamnak meghurcolt becsületem reputációja érdeké­ben annak idején a szükségeseket ús a nyilvánosság elé hozni. Budapest, 1897. május 29-én. Dr Münnich Aurél s k. orsz. képviselő. * * * Ugyanebben az ügyben Mü­nnich Aurél az alábbi leveleket vette kézhez: Nagyságos Münnich Aurél orsz. képviselő urnak Helyben. Tisztelt barátom! A »Magyarország« ma este megjelent száma a miskolci vizsgálóbíró előtt a Szabó József ellen csa­lás és okirathamisítás miatt indított perben tett vallo­másom közül azt a részt közli, amelyben a torna­kassai vasút financírozása is szóba került. Miután nyilvánvaló, hogy e közlés azért tör­tént, hogy a torna­kassai vasútnak általad történt létesítése úgy tüntettessék föl, mintha én azt meggya­núsítani akartam volna kötelességemnek tartom eme tendenciózus ragaszkodással szemben veled önként a következő tényállást közölni. Nekem abban az idő­ben, mikor a vallomást tettem, kötelességem volt rámutatni arra, hogy a bodvavölgyi vasút szándékolt financirozásánál önérzetemmel össze nem férő ajánla­tokat visszautasítottam. Ezért hivatkoztam a Freindékkal megkezdett sikertelen tárgyalásokra is , mert Freundék, mint akik a torna-kassai vasutat financirozták és építették, leg­­olcsóban tettek nekem erre vonatkozólag ajánlatot. Abból, hogy én az ő ajánlatukat el nem fo­gadtam, nem következik, hogy a nekem tett föltételek azonosak vagy hasonlók lettek volna azokhoz, ame­lyek mellett te velük szerződtél. Sőt ezt az esetet ki­zártnak tartottam akkor, kizártnak tartom ma is, ezt a vizsgálat alkalmával is kijelentettem, de ez a rész­let a jegyzőkönyvben föl nem vétetett. Őszintén sajnálom, hogy ez a hézag gyanúsító félremagyaráz­ásokra szolgálhat alkalmul, annyival in­kább, mert meggyőződésem, hogy olyan szerződést, amilyet te kötöttél — bárki és én is teljes önérzettel megköthetett volna. Tisztelő hived Miklós Gyula s. k. Nagyságos dr Münnich Aurél orsz. képviselő urnak Helyben. Budapest, 1897. május 30. A mai »­Magyarország»-ban olvasták Miklós Gyula urnak a Szabó József ellen indított perben 1896. március 10. napján adott vallomását. Ebben a vallomásban cégünk két oldalról van érintve. Egyik részről az állíttatott rólunk, hogy mi Miklós Gyula úrnak állítólag 1893. évben oly ajánla­tot tettünk, amely Miklós Gyula úrnak a bűnperben kifejezésre juttatott felfogása szerint — az »erkölcsi akasztófával« lett volna egyértelmű. Ezt azonban mi a vizsgálóbíró által fölvett tanú­vallomásunkban meg­cáfoltuk. Másik részről Nagyságoddal szemben úgy vagyunk feltüntetve, mintha mi Nagyságodnak ve­lünk a kassa-tornai vasútra nézve kötött szerződé­sére nézve Miklós Gyula úr előtt olyan nyilatkozatot tettünk volna, amely szerint a Nagyságoddal kötött szerződés a szigorú erkölcsi fogalmaknak meg nem felelne. Ez ellen a feltételezés ellen a leghatározottab­ban tiltakozunk. Elég ezzel szemben utalnunk magukra azokra a pontozatokra, amelyeket a Szabó József elleni peré­ben Miklós Gyula úr csatolt az ő perének irataihoz. Ezekben a pontozatokban erkölcsi akasztófát az ön­érzetére legannyásabb ember sem láthat,­­ Miklós Gyula úr sem. Ezt magának a bíróságnál betekinthető iratnak tartalma kétségtelenné teszi. A dolog természetéből folyólag ki van zárva ennélfogva, hogy mi a közöttünk és Nagyságod kö­zött kötött szerződést bármikor és bárki előtt úgy jellemezhettük volna, mint amily benyomást, arról Miklós Gyula úrnak közölt vallomása tesz. Mi a Nagyságoddal kötött szerződést olyannak ismertük és tudjuk, amelyek mindkét fél teljes erkölcsi integritás­sal kötött. Fogadja Nagyságod mély tiszteletünk nyilvání­tását, amelylvel vagyunk: Freund Ferenc s. k. Freund, Salamon s. k. II. Nyilatkozat. A „Magyarország“ cimü napilap 1897. vasár­nap május 30-án megjelent 149-ik számában „Miklós Gyula vallomásai“ cím alatt közzétett tanuvallomási jegyzőkönyvben személyemet érintő közleményben fog­lalt igazi tényállást egyrészt Miklós Gyula úr által hozzám intézett és a tegnapi napilapokban közzétett levele, másrészt f. hó 30-án Freund Ferenc és Freund Salamon urak által hozzám intézett és a mai napon hasonlókép közzétett levele minden kétséget ki-­­zárólag megállapítja és igy ezen ügyet személyemre nézve befejezettnek tekintem. Minthogy azonban úgy köz- mint magánéletem­­ben és működésemben takarni­valóm nincs, önma­gamnak és kizárólag magamnak tartozom azzal, hogy legutóbbi nyilatkozatomban föntartott nyíltság­gal és nyilvánosan a következőket jelentsem ki: Mindazon szerződések, melyek általam és en­gedélyes társaim által a kassai tornai h. é. vasút lé­tesítése érdekében Freund Ferenc és Gerster Béla vál­lalkozókkal köttettek, i. é. május hó 31-től június hó 3-ig naponkint d. u. 3—5 óra között irodámban (Bu­dapest IV. Havas­ u. 2. sz. I. em.) Holló Lajos or­szággyűlési képviselő úrnak és a „Magyarország“ re. napilap felelős szerkesztőjének, mint aki jónak látta előleges tájékozás nélkül a fent említett, becsületemet mélyen sértő közleményt lapjában közzétenni, valamint, ha ez iránt érdeklődnek, a többi napilapok főszer­kesztői­ és felelős szerkesztőinek is, betekintésre ren­delkezésre állanak. Hogy mit fognak azoknak áttanulmányozása után tenni, ez az ő kizárólagos dolguk. Budapest, 1897. május 30-án. Dr Münnich Aurél s. k. orsz. képviselő, köz- és váltó ügyvéd, m. Nyilatkozat. A dr Miklós Gyula ügyében újabban napvilágot látott közleményekre vonatkozólag alulírott, mint Mik­lós Gyula ügyvédje, kötelességemnek tartom kijelen­teni, hogy miként eddig, másfél éven keresztül, míg az ügy végérvényes bírói befejezést nem nyert, nem fogom megengedni, hogy Miklós Gyula részéről a vizsgálati anyagnak hírlapi publikálása, töredékeknek egyoldalú közzététele és okiratoknak vagy tanúvallo­másoknak az összefüggésből való célzatos kiemelése, és közkézre adása által az ügy illetékes bírájától elvo­­nassék és akár az ellenfél, akár a vizsgálat során szóba került más egyének neve és érdeke a bevett szokások­tól elütő módon kompromittáltassék, vagy félre­értéseknek és meghurcoltatásoknak kiszolgáltat­­tassék. A törvénykezési ildomosság követelte ezen kö­teles tartózkodás okozza most is, hogy sem az újab­ban közzétett egyoldalú s az összefüggésből kiragadt »vallomás«-sal, sem pedig a Freund cégnek mai »helyreigazítás «-ával szemben Miklós Gyula nem él a vizsgálati anyag közrebocsátása alakjában a jól kiér­demelt represszáriakkal. A nyilvános tisztességet vélem szolgálni, ha Miklós Gyulát mint eddig, úgy ezentúl is visszatartom attól, hogy támadói példáját kövesse. Pollák Illés s.­b. ügyvéd, mint Miklós Gyula képviselője. Külpolitikai hírek. A sudáni expedíció. Az alatt, hogy Európa a kis görög Ralli makacsságán szörnyüködik és egész figyelmét a várandó athéni eseményekre elő­legezi, Anglia nagyban szervezkedik Egyiptomban, hogy a sok port fölvert dongolai expedíciót újult erővel folytathassa. A mádi hatalmát akarja végleg megtörni. Jelenleg az angol kormánynak több sze­mélyből álló küldöttsége időzik Abesszíniában, való­színűleg abból a célból, hogy Menelik negust szövet­ségre bírja a kalifa ellen.­­ Legújabb hírek szerint az angol-egyiptomi expedíció júniusban kezdi meg hadjáratát. Az eseményektől függ, hogy ki fogják-e terjeszteni egészen Khartumig, hol a szerencsétlen Gordon pasa találta hős halálát.

Next