Pesti Hírlap, 1897. június (19. évfolyam, 151-179. szám)
1897-06-01 / 151. szám
4 1897. junius 1. PESTI HÍRLAP Összesülés a tud. akadémiában — Saját tudósitónktól. — Az összes osztályok élénk részvevője mellett érdekes ülést tartott ma a tud. akadémia báró Eötvös Lóránd elnöklete alatt. Az ilyen összes ülésen rendesen az akadémia egy-egy elhunyt nagyérdemű tagja fölött tartanak emlékbeszédet. Ezt a tisztet ma Fejérpataky László r. tag teljesítette, aki alsó-szopori Nagy Imre emlékét újította meg gondosan, vonzón irt jellemrajzban. Nagy Imre működése a magyar oklevéltan terén, az oklevelek kiadása és a hazai levéltárak fölkutatása szempontjából, új korszakot nyit meg. Nem kevesebb mint 25 kötet oklevéltárat tett közzé, melyek tízezernél több középkori oklevelet foglalnak magukban. Az ő működése nélkül ma nem ismernék oly jól a középkor okleveleit, nem is sejtenék, hogy ezekben hazánk mennyire gazdag. Bámulatos tevékenységet fejtett ki több mint negyven éves tudományos pályája alatt. A győri Ráth Károlylyal és több barátjával egyetemben ő alapította meg a Dunántúli történetkedvelők társulatát 1863-ban, az első történelmi társulatot, mely hazánk területén működött. A szerény eszközökkel, de nagy lelkesedéssel dolgozó társaság csakhamar igen szép eredményeket ért el. A társaság tagjai sorba járták a Dunántúli levéltárakat, és nagy menynyiségben másoltak belőlük régi történelmi emlékeket. Mikor az anyag annyira megszaporodott, hogy közzé lehetett tenni, megalapították a Hazai Okmánytárat, a legkitűnőbb oklevélkiadások egyikét, mely megbízhatóság, pontosság tekintetében az összes megelőzőket fölülmúlta. Ebből az oklevéltárból nyolc kötet jelent meg; a vállalatnak lelke az ötödik kötettől kezdve Nagy Imre volt, ki azt még becsesebbé tette az által, hogy benne csakis Árpádkori okleveleket tett közzé. Mikor 1869-ben mint a kir. tábla bírája Budapestre került, az összes levéltári és diplomatikai mozgalmaknak ő lett a középpontja. Nem volt ember Magyarországon, ki a hazai okleveleket és levéltárakat jobban ismerte, akinek kezén több oklevél megfordult volna. Ő szerkesztette, több munkatárs segítségével, a gróf Zichy család oklevéltárának hat kötetét, a Történelmi Társulat által kiadott Hazai Oklevéltárat, az Anjoukon Okmánytár hat kötetét, a Zalai és Soproni oklevéltárak két-két kötetét. Erősen készült egy egész emberéleten át arra, hogy megírja szülőmegyéjének, Sopronnak, úgyszintén Zalának történetét , de művét, bár arra rengeteg anyagot gyűjtött össze, meg nem alkothatta. Az akadémia 1870-ben választotta levelező és 1892-ben rendes tagjává; egyik alapítója volt a Magyar Történelmi Társulatnak és az 1883-ban keletkezett M. Heraldikai és Geneologiai Társaságnak, melynek másodelnöke is volt. Nagyszámú dolgozatokat tett közzé e társulatok folyóirataiban ; kiváló előszeretettel foglalkozott régi dunántúli családok geneologiájával, régi helyrajzi tanulmányokkal, címertannal, melyek mind oklevéltani tanulmányaiból folynak. Bírói magas állása mellett (1875. óta kúriai bíró volt) mindig talált időt kedves okleveleivel foglalkozni, a tudományos mozgalmakban résztvenni, oktatni, tanítani a fiatal nemzedéket, mely őt ismerte el mesteréül és bevezetni azt az oklevélismeret nehéz tudományába. Minden egyes oklevél-kötet valóságos gyakorlati kurzus volt, melynek szerkesztésénél, az anyag egybegyűjtésénél a fiatal nemzedék vetélkedve buzgólkodott, "sokat tanulva ez által, mert amit az ország legkitűnőbb oklevél-ismerőjétől ily módon elsajántottak, arra egy egyetem, egy tankönyv sem volt képes. Nagy Imre 1894. május 5-én, 72 éves korában hunyt el, gazdag irodalmi és tudományos hagyatékot hagyván maga után. Emléke a szaktudomány történetében sokáig fönn fog maradni. Fejérpataky emlékbeszéde élénk tetszésben részesült. Utána báró Eötvös Lóránd jelentést tett a pozsonyi és soproni emlékszobrok leleplezési ünnepéről, valamint a bécsi tud. akadémia félszázados jubileumáról, amely ünnepségeken a magy. tud. akadémiát Eötvös s több tag képviselte. Majd Szily Kálmán a folyó ügyeket adta elő. Bemutatta Kéthli Károly, Lénárd Fülöp, Lentossék Mihály, Mágócsy Dietz Sándor, Tagányi Károly, Zsolnai Gyula lev. tagok, valamint Pfinger Eduard és Ostwald Vilmos kültagok leveleit, melyekben köszönetet mondanak megválasztatásukért. Nagy érdeklődést keltettek azok az ereklyék, melyeket Széchenyi Béla gróf ajándékozott az akadémiának. Ezek közt van egy szerződés, melyet Széchenyi István és Wesselényi Miklós kötöttek. A kézirat Széchenyié és szó szerint e kép szól: «Alulírottak mentünk e következendő fogadásbeli Egyezésre. Én Báró Wesselényi Miklós fogom az általam választandó időben a következendőket tenni: három egymásután következendő órákban tizenkét német mértföldeket, a 400 bécsi öl, fogok lovagolni, ugyanazon üdő alatt tizenkét erdélyi fertálybort inni és a három órának utolsó öt minutumaiban három közönséges tyúktojást 15 lépésnyiről puskával egyes golyóbissal fogok ellőni, melynek megtétele ellen én Gróf Széchenyi István fogadván, hogy ha azokat Báró Vesselényi Miklós megtevé, 30 azaz harminc Szimpla Gs. aranyokat fogok nekie fizetni és B. Vesselényi Miklós ha mindezeket nem teljesitené, vagy nem teljesithetné, nekem ugyan Harmincz Szimpla Cs. aranyakat fizetni köteles. — Mely ebbéli fogadásbeli Egyességünknek nagyobb erejére adtuk ezen tulajdon kezünk aláírásával megerősített Bíróság levelünkön Költ Pozsonyban Jul. 10-én 826. Széchenyi István s. k. Wesselényi Miklós s. k.» Megkapta az akadémia Szemere Bertalan néhai miniszterelnök arcképét, melyet Szemere Attila ajándékozott. Münnich Miklós ügy. Arra a vallomásra vonatkozólag, melyet a boldvavölgyi vasútra vonatkozólag a »Magyarország« nyomán közöltek a lapok, a következő nyilatkozatok jelentek meg: I. A »Magyarország« című politikai napilap 1897. vasárnap, május 30-án megjelent 149. számában Miklós Gyula vallomása cim alatt közzétett tanuvallomási jegyzőkönyv tartalmáról a késő esti órákban vettem tudomást. Addig, míg az abban foglaltakért azokat, kik rólam a közlötteket állítólag kinyilatkoztatták, felelősségre vonhatom, csak arra szorítkozom, hogy a személyemre vonatkozó egész közlemény tartalmát valótlanságnak jelentem ki, föntartván magamnak meghurcolt becsületem reputációja érdekében annak idején a szükségeseket ús a nyilvánosság elé hozni. Budapest, 1897. május 29-én. Dr Münnich Aurél s k. orsz. képviselő. * * * Ugyanebben az ügyben Münnich Aurél az alábbi leveleket vette kézhez: Nagyságos Münnich Aurél orsz. képviselő urnak Helyben. Tisztelt barátom! A »Magyarország« ma este megjelent száma a miskolci vizsgálóbíró előtt a Szabó József ellen csalás és okirathamisítás miatt indított perben tett vallomásom közül azt a részt közli, amelyben a tornakassai vasút financírozása is szóba került. Miután nyilvánvaló, hogy e közlés azért történt, hogy a tornakassai vasútnak általad történt létesítése úgy tüntettessék föl, mintha én azt meggyanúsítani akartam volna kötelességemnek tartom eme tendenciózus ragaszkodással szemben veled önként a következő tényállást közölni. Nekem abban az időben, mikor a vallomást tettem, kötelességem volt rámutatni arra, hogy a bodvavölgyi vasút szándékolt financirozásánál önérzetemmel össze nem férő ajánlatokat visszautasítottam. Ezért hivatkoztam a Freindékkal megkezdett sikertelen tárgyalásokra is , mert Freundék, mint akik a torna-kassai vasutat financirozták és építették, legolcsóban tettek nekem erre vonatkozólag ajánlatot. Abból, hogy én az ő ajánlatukat el nem fogadtam, nem következik, hogy a nekem tett föltételek azonosak vagy hasonlók lettek volna azokhoz, amelyek mellett te velük szerződtél. Sőt ezt az esetet kizártnak tartottam akkor, kizártnak tartom ma is, ezt a vizsgálat alkalmával is kijelentettem, de ez a részlet a jegyzőkönyvben föl nem vétetett. Őszintén sajnálom, hogy ez a hézag gyanúsító félremagyarázásokra szolgálhat alkalmul, annyival inkább, mert meggyőződésem, hogy olyan szerződést, amilyet te kötöttél — bárki és én is teljes önérzettel megköthetett volna. Tisztelő hived Miklós Gyula s. k. Nagyságos dr Münnich Aurél orsz. képviselő urnak Helyben. Budapest, 1897. május 30. A mai »Magyarország»-ban olvasták Miklós Gyula urnak a Szabó József ellen indított perben 1896. március 10. napján adott vallomását. Ebben a vallomásban cégünk két oldalról van érintve. Egyik részről az állíttatott rólunk, hogy mi Miklós Gyula úrnak állítólag 1893. évben oly ajánlatot tettünk, amely Miklós Gyula úrnak a bűnperben kifejezésre juttatott felfogása szerint — az »erkölcsi akasztófával« lett volna egyértelmű. Ezt azonban mi a vizsgálóbíró által fölvett tanúvallomásunkban megcáfoltuk. Másik részről Nagyságoddal szemben úgy vagyunk feltüntetve, mintha mi Nagyságodnak velünk a kassa-tornai vasútra nézve kötött szerződésére nézve Miklós Gyula úr előtt olyan nyilatkozatot tettünk volna, amely szerint a Nagyságoddal kötött szerződés a szigorú erkölcsi fogalmaknak meg nem felelne. Ez ellen a feltételezés ellen a leghatározottabban tiltakozunk. Elég ezzel szemben utalnunk magukra azokra a pontozatokra, amelyeket a Szabó József elleni perében Miklós Gyula úr csatolt az ő perének irataihoz. Ezekben a pontozatokban erkölcsi akasztófát az önérzetére legannyásabb ember sem láthat, Miklós Gyula úr sem. Ezt magának a bíróságnál betekinthető iratnak tartalma kétségtelenné teszi. A dolog természetéből folyólag ki van zárva ennélfogva, hogy mi a közöttünk és Nagyságod között kötött szerződést bármikor és bárki előtt úgy jellemezhettük volna, mint amily benyomást, arról Miklós Gyula úrnak közölt vallomása tesz. Mi a Nagyságoddal kötött szerződést olyannak ismertük és tudjuk, amelyek mindkét fél teljes erkölcsi integritással kötött. Fogadja Nagyságod mély tiszteletünk nyilvánítását, amelylvel vagyunk: Freund Ferenc s. k. Freund, Salamon s. k. II. Nyilatkozat. A „Magyarország“ cimü napilap 1897. vasárnap május 30-án megjelent 149-ik számában „Miklós Gyula vallomásai“ cím alatt közzétett tanuvallomási jegyzőkönyvben személyemet érintő közleményben foglalt igazi tényállást egyrészt Miklós Gyula úr által hozzám intézett és a tegnapi napilapokban közzétett levele, másrészt f. hó 30-án Freund Ferenc és Freund Salamon urak által hozzám intézett és a mai napon hasonlókép közzétett levele minden kétséget ki-zárólag megállapítja és igy ezen ügyet személyemre nézve befejezettnek tekintem. Minthogy azonban úgy köz- mint magánéletemben és működésemben takarnivalóm nincs, önmagamnak és kizárólag magamnak tartozom azzal, hogy legutóbbi nyilatkozatomban föntartott nyíltsággal és nyilvánosan a következőket jelentsem ki: Mindazon szerződések, melyek általam és engedélyes társaim által a kassai tornai h. é. vasút létesítése érdekében Freund Ferenc és Gerster Béla vállalkozókkal köttettek, i. é. május hó 31-től június hó 3-ig naponkint d. u. 3—5 óra között irodámban (Budapest IV. Havas u. 2. sz. I. em.) Holló Lajos országgyűlési képviselő úrnak és a „Magyarország“ re. napilap felelős szerkesztőjének, mint aki jónak látta előleges tájékozás nélkül a fent említett, becsületemet mélyen sértő közleményt lapjában közzétenni, valamint, ha ez iránt érdeklődnek, a többi napilapok főszerkesztői és felelős szerkesztőinek is, betekintésre rendelkezésre állanak. Hogy mit fognak azoknak áttanulmányozása után tenni, ez az ő kizárólagos dolguk. Budapest, 1897. május 30-án. Dr Münnich Aurél s. k. orsz. képviselő, köz- és váltó ügyvéd, m. Nyilatkozat. A dr Miklós Gyula ügyében újabban napvilágot látott közleményekre vonatkozólag alulírott, mint Miklós Gyula ügyvédje, kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy miként eddig, másfél éven keresztül, míg az ügy végérvényes bírói befejezést nem nyert, nem fogom megengedni, hogy Miklós Gyula részéről a vizsgálati anyagnak hírlapi publikálása, töredékeknek egyoldalú közzététele és okiratoknak vagy tanúvallomásoknak az összefüggésből való célzatos kiemelése, és közkézre adása által az ügy illetékes bírájától elvonassék és akár az ellenfél, akár a vizsgálat során szóba került más egyének neve és érdeke a bevett szokásoktól elütő módon kompromittáltassék, vagy félreértéseknek és meghurcoltatásoknak kiszolgáltattassék. A törvénykezési ildomosság követelte ezen köteles tartózkodás okozza most is, hogy sem az újabban közzétett egyoldalú s az összefüggésből kiragadt »vallomás«-sal, sem pedig a Freund cégnek mai »helyreigazítás «-ával szemben Miklós Gyula nem él a vizsgálati anyag közrebocsátása alakjában a jól kiérdemelt represszáriakkal. A nyilvános tisztességet vélem szolgálni, ha Miklós Gyulát mint eddig, úgy ezentúl is visszatartom attól, hogy támadói példáját kövesse. Pollák Illés s.b. ügyvéd, mint Miklós Gyula képviselője. Külpolitikai hírek. A sudáni expedíció. Az alatt, hogy Európa a kis görög Ralli makacsságán szörnyüködik és egész figyelmét a várandó athéni eseményekre előlegezi, Anglia nagyban szervezkedik Egyiptomban, hogy a sok port fölvert dongolai expedíciót újult erővel folytathassa. A mádi hatalmát akarja végleg megtörni. Jelenleg az angol kormánynak több személyből álló küldöttsége időzik Abesszíniában, valószínűleg abból a célból, hogy Menelik negust szövetségre bírja a kalifa ellen. Legújabb hírek szerint az angol-egyiptomi expedíció júniusban kezdi meg hadjáratát. Az eseményektől függ, hogy ki fogják-e terjeszteni egészen Khartumig, hol a szerencsétlen Gordon pasa találta hős halálát.