Pesti Hírlap, 1897. július (19. évfolyam, 180-210. szám)
1897-07-10 / 189. szám
.— 18 PESTI HÍRLAP 1897. julius 10. ..... .................... NAPI HÍREK. — (Személyi hírek.) Csáky Károly gróf címzetes püspök több heti kúrára a Mödling melletti prissnitzthali hideggyógyintézetbe utazott. — Széll Kálmán val. bel. titkos tanácsos ma Bécsbe utazott. — Dr Leővey Sándor, miniszteri tanácsos, a cs. és kir. keleti akadémia vizsgálataira Bécsbe utazott. (A királyi pár Lainzban.) Bécsből táviratozzék, hogy Erzsébet királyné ma reggel hat óra negyven perckor Penzingbe érkezett, ahol a király fogadta. A királyi pár azután együtt hajtatott a lainzi kastélyba. — (A sziámi trónörökös, mint egy távirat jelenti, Moszkvába érkezett. A pályaudvaron a sziámi király, Szergiusz nagyherceg és a hatóságok fejei fogadták. — (Főúri nász.) Ifjabb Tisza Kálmán gróf és Keglevich Erzsébet grófnő házassága felől a következő családi jelentéseket adták ki a Buzini gróf Keglevich Gábor és neje ebecki Blaskovich Clémence tisztelettel jelentik leányuk, buzini gróf Keglevich Erzsébetnek borosjenői gróf Tisza Kálmánnal, borosjenői Tisza Kálmán és neje gróf Degenfeld-Schomberg Ilona fiával, Budapesten, folyó hó 10-én, a Calvin-téri ref. templomban leendő házassági egybekelését. Kelt E.-Kátán, 1897. évi julius havában. Borosjenői Tisza Kálmán és neje gróf Degenfeld’Schomberg Ilona tisztelettel jelentik fiuk, borosjenői gróf Tisza Kálmánnak buzini gróf Keglevich Erzsébettel, buzini gróf Keglevich Gábor és neje ebecki Blaskovich Clémence lányával, Budapesten, folyó hó 10-én, a Calvin-téri ref. templomban leendő házassági egybekelését. Kelt Geszten, 1897. év julius havában. (Hódoló fölirat a pápához.) Abból az alkalomból, hogy XIII. Leó pápa huszonötödik évfordulóját ünnepelte annak, hogy még bíbornok korában a szent Ferenc-rend III-ik rendjébe lépett, a szolnoki tartományi főnökség hódoló föliratot intéz hozzá. (Változások a pénzügyminisztériumban.) Amint értesülünk, Szlavicsek Rajmund, pénzügyi tanácsos a dohányjövedéki igazgatóságnál, legközelebb nyugdíjba megy s ebből az alkalomból a miniszteri tanácsosi címet kapja meg. Szlavicsek helyébe Zornberg Vilmos báró miniszteri titkárt nevezik id. — A központi dij- és illetékkiszabási hivatal főnökévé, osztálytanácsosi ranggal, a nemrégiben közigazgatási bíróvá kinevezett Adamovich Vilmos s helyébe Lasitz Pál miniszteri titkár lép. — A szegedi kir. pénzügyigazgató, Császár Gyula kir. tanácsos, negyven évet meghaladó szolgálat után, saját kérelmére nyugalomba vonul. Helyébe — hír szerint — Kallner Elek miniszteri titkárt fogják kinevezni. Ezeken kívül, mint értesülünk, a közeljövőben több miniszteri titkári és segédtitkári állást fognak kinevezés útján betölteni. —■ (Leánygimnázium.) Wlassics miniszter úgy intézkedett, hogy a fővárosi állami felsőbb leányiskola egyik ötödik osztályát a jövő szeptembertől kezdve gimnáziumi irányban vezessék, oly módon, hogy az ötödik és hatodik osztályban, valamint a föléjük helyezett két továbbképző osztályban a növendékek megnyerhessék az érettségi vizsgálat letételéhez vezető képzést. Ezek a növendékek az 6-ik osztálytól kezdve a francia nyelv és a női kézimunka helyett latin nyelvet, számtan helyett matematikát fognak tanulni. Erre a tanfolyamra az iskola növendékein kívül a polgári leányiskola négy osztályát jó eredménynyel végzett növendékek is fölvétetnek. A tandíj 80 frt. Akik többet akarnak tudni, azok Szuppán Vilmos igazgatóhoz forduljanak. (Küldöttség Wlassics miniszternél.) Karcag rendezett tanácsú város képviselőtestületének és ev. ref. egyháztanácsának 12 tagból álló küldöttsége, Madarász Imre országgyűlési képviselő vezetése alatt, tegnap délelőtt 11 órakor tisztelgett Wlassics Gyula m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter, Zsilinszky Mihály államtitkár és Hóman Ottó min. tanácsosnál, amikor is VI osztályú gimnáziumuknak főgimnáziummá való fejlesztése érdekében államsegély elnyerése iránt való kérvényüket nyújtották át. Mindhárom helyen szíves fogadtatásban részesültek és reményt nyertek arra, hogy a város egyik legfőbb törekvése, gimnáziumának főgimnáziummá való kiegészítése, az államtól nyerendő segítséggel rövid idő alatt teljesedni fog, amire a 20,000 lakossal biró tősgyökeres magyar városnak valóban égető szüksége van. (Gyilkosság.) Fehértemplomban jul. 8-án éjjel iszonyú gyilkosságot követett el egy férfi, akinek már nyomában vannak, de még el nem fogták. Patcsán András pékmestert ugyanis, mikor hajnalban fölkelt, hogy sütödéjében begyújtson, a szobából kilépve, valaki fejszével úgy fejbe vágta, hogy azonnal leesett és meghalt. Hozzátartozói azt gyanítják, hogy e bűntett boszából származott és így remélik, hogy a gyilkos nemsokára kézrekerül. (Bikafüred.) A fürdésről nem illik beszélni, a fürdőzésről ellenben igen. Senki sem beszéli el, hogy a felesége most fürdik, azzal azonban, hogy fürdőzik, mindenki dicsekszik. A fürdés testi szükséglet, már pedig a test az embernek legilletlenebb része. Talán azért olyan ritka a jó erkölcs, mert nagyon ritka az olyan ember, akinek nincs teste. Többnyire el vannak látva ezzel, és úgy segítenek magukon, hogy legalább eltitkolják. Ruhába bújtatják, és hallgatnak róla. Leginkább azokról a részeiről, amelyek leggyakrabban nyilvánulnak. Hallgatag megegyezés van a társadalomban, hogy az ember a testet elfogadja, mert van, s nem veszi észre, mintha nem volna. Már tudniilik a magáét. A másét észreveszi és elfogadja. Csakhogy erről se beszél, mert a más teste még kevésbbé beszédtárgy mint a magáé. Sehogysem az, ha fürdőben van. Minden ember masának fürdik, másnak csak annyiban, hogy tisztán jön a társaságába. A tisztaság azonban olyas valami, amit nem szoktak konstatálni. Csakis az ellenkezőjéről teszik ezt, de ehez semmi köze a fürdőnek. A fürdést gyakorítani kell, hogy beszélhessünk róla. Fürdőzéssé kell tenni, hogy témává legyen. Amit egy-egy fürdőnek nem bocsátunk meg, azzal a sok fürdőnél dicsekszünk. A fürdőkád fölött szemet hunyunk, a fürdőhelyet világgá kürtöljük. Amabba a kötelesség visz, ebbe a fényűzés. A fényűzés megköveteli, hogy fényes legyen, ha már űzik. Olyan, hogy mások is lássák. A fürdőben mezítelenek vagyunk, a fürdőhelyre külön ruhákat varratunk, természetes, hogy ezekre nem borítjuk a hallgatás leplét. A fürdőben csak mosakodunk, a fürdőhelyen üdülünk. A mosakodás csak szükségesség, de az üdülés divat, a divatot pedig azért követjük, mert látnak , hogy lássanak. Azt, hogy fürdünk, mindenki tudja, azt azonban, hogy fürdőzünk, tudja meg mindenki. Amarról tehát hallgatunk, erről pedig beszélünk. Fürdeni mindenki fürdik, aki teheti, fürdőzni az is fürdőzik, aki nem teheti. A fürdő ember vízbe merül, a fürdőző adósságba is. Amaz úszik, ennek elúszik a pénze. Még az is, amely nincs. De a fürdőzést nem szabad gazdasági szempontból tekinteni, hanem a higiénia és a gyógyászat szempontjaiból is. Az üdülés egészséges, a gyógyulás még inkább az. Aki nem mehet fürdőhelyre, beteg lesz, aki beteg, fürdőhelyre kénytelen menni. Az a férj, aki nem akarja, hogy a felesége megbetegedjék, fürdőbe küldi, az pedig, akié beteg, szintén odaküldi. Mindenki elküldi, hogy ne legyen hiányosság az üdülésben. Sem a nőében, sem a férfiéban. A nő kipiheni a férj fáradalmait, a férfi kipiheni a családi boldogságot. A nő üdül, a férj felüdül. A fürdőzés az asszonynak divat, a férjnek nyugalom, az asszonynak élvezet, a férjnek béke. Drága béke, de nem adják olcsóbban. Az üdülés kincs, amely megérdemel minden áldozatot, az egészség is az, amely megköveteli az áldozatokat. A fürdőzés hovatovább általános lesz, mégsem lesz olyan idő, mikor mindenki fürdőhelyre megy. — Nem azért, mert nem telik mindenkinek, hanem azért, mert a fürdőzők jó része rögtön abbahagyja a fürdőzést, mihelyest mindenki fürdőre megy. Csak addig fürdőznek, míg divatos szokás, de odahaza maradnak, ha rendes dologgá lesz. Ha őszszel nem lehet dicsekedni a fürdőzéssel, nyáron inkább otthon maradnak. Ha mindenki fürdőbe megy, nem érdemes elmenni, ha az üdülés hétköznapi dologgá lett, nem kérnek belőle. Márpedig a fürdőzést egész komolyan fenyegeti az a veszedelem, hogy általánossá lesz. Aki elolvassa dr Andereck Vilmos berni professzor havasi munkáját, megdöbben ettől a veszedelemtől. A professzor úr azt ajánlja a középeurópai gazdáknak, hogy küldjék nyári üdülésre Máramaros megyébe a borjaikat. A tinókat és az üszőket, sőt a bikaborjukat is. S amit a tinó tesz, mért ne tehesse az ökör, s ha az üsző beletanul az üdülésbe, mért ne üdülhessen a tehén ? S ha mindezek pihennek, ki tagadhatná meg a pihenést a bikától ? Mért ne küldje el az Alföld gazdag helysége valamelyik máramarosi szarvasmarha-fürdőhelyre a falu bikáját ? S milyen népszerű lenne ez a fürdővendég az üdülőhelyeken ? A berni professzor azt fejtegeti, hogy a máramarosi hegyi levegő megóvja a tuberkulózistól a borjukat. Tátrafüred négylábú kiadásban, micsoda vívmánya a balneológiának! A berni ige Máramarosban visszhangot keltett, nemcsak a hegyek oldalán, hanem a lelkekben is. Mozgalom indult meg állati gyógyfürdők alapítása érdekében. A jövőre talán már fölhajthatják Máramarosba a fürdővendégeket, Boiju- Teplicbe a gyomorbeteg aprómarhát, Bikafüredre a tehénbetegségekben szenvedőket. Kényelemről, árnyékos sétahelyekről, vendéglő- és kérődző-helyiségekről gondoskodás lesz, csak a vendégek szórakoztatása okoz majd gondot. Még eddig nincs rá ujjmutatás, hogy hogyan szórakozik a tehén. Pláne fürdőhelyen, üdülés közben! Fürdőzenekaron nem igen mulathat. Hiszen a muzsika kétlábú intézmény, mikor a lábai megszaporodnak, bőgés lesz belőle. Az se hihető egyelőre, hogy valamelyik fiatal bika éjjeli muzsikát adatna valamelyik üszőnek a cigányokkal. A cigány fél a bikától, csak akkor szereti, ha a tányérjába dobják. De várjon tudja-e a bika, hogy a forintot kedveskedve róla nevezték el? Alig tudja, mert a bika tudománya más téren nyilvánul. A tombolával sem lesz jó megpróbálkozni. Nagy baj lehet belőle, ha a fürdőközönség belekezdene egyszer a tombolásba. Bikafüred és Borja-Teplic megalapítását a vendég, szórakoztatás kérdése akasztja meg. Hanem ez nem lehet sokáig akadály, hiszen bőségesen van az olyan fürdőhely, ahol nem szórakoznak az emberi nemhez tartozó fürdővendégek sem. Az a fajtája a fürdőzőknek, amelynek nincsenek szarvai, hanem csak rakja a szarvakat. Ha késik is a négylábú balneológia, nem múlik, Máramaros hegyei nemsokára visszhangozni fognak az üdülők bőgésétől. (Brassai csakugyan száz éves volt.) Halála előtt alig néhány nappal jelentette ki az öreg Brassai bácsi, hogy 1797. június 15-én született, három évvel idősebb volt tehát, mint általában hitték. Brassai bácsi ez állítását most a halála után megerősíti egy erdélyi mágnás is, aki régi ismerőse volt a nagynevű tudósnak. A Bethlen grófoknál együtt nevelősködött Brassaival Landau francia botanikus. Az a kitűnő ember a hetvenes évek elején hunyt el s a Bethlen-családban föl volt jegyezve, hogy mikor született és egyszersmind az is, hogy Brassainál három évvel fiatalabb volt. így tűnt ki, hogy Brassai bácsi csakugyan száz évet élt. (Lilla gyűrűje.) A debreceni Csokonaikor értékes ereklyét kapott tegnap — mint debreceni levelezőnk írja. Egy ritka formájú jegygyűrűt, amelyet Csokonai ideálja, Lilla, viselt. A gyűrűt Vajda Elek tatatóvárosi lakos, Lilla unokaöcscse ajándékozta a Csokonai-kör ereklyegyűjteményének. A derék öreg úr először a debreceni kollégiumnak szánta a féltékenyen őrzött családi régiséget. De azután váratlanul megváltoztatta ezt a szándékát, úgy esett a dolog, hogy Vajda Elek, mikor a kollégium igazgatóságának megírta, hogy mi fekszik a szívén, azt kérte, küldjenek el valakit Tatára, aki Debrecenbe hozza Lilla jegygyűrűjét, — mert ő nem bízik a postában — hátha eltűnik útközben a drága ereklye. A főiskola gazdasági tanácsa, mely elé vitte , az ügyet az igazgató, úgy látszik, sajnálta egy rendkívüli meghatalmazott követtől az útiköltséget, visszaírtak hát Tatára, hogy roppant hálásan köszönik az ajándékot, — hanem csak tessék postán küldeni, — úgy is biztosan megérkezik az. Erre az ajándékozó menyével s ennek leányával vasútra ült s maga hozta el Debrecenbe Lilla gyűrűjét, csakhogy nem a kollégiumnak, hanem a Csokonai religuiákat szorgalmasan gyűjtő Csokonai-körnek. Vajda Elek ma pompás babérkoszorút is tett a Csokonai-szobrára ilyen fölírással: »Csokonai emlékének Lilla rokonai.« Tudósítónk fölemlíti, hogy a kollégium néhány évvel ezelőtt vásárolta meg közadakozásból Lillának egy másik gyűrűjét. (A sztrájk kitörőben.) Csak kevésbé múlt, hogy a téglagyári munkások egy része már ma meg nem kezdte a sztrájkot. A bécsi út 138. sz. a. levő újlaki tégla- és mészégető gyártelepen ugyanis Jánosz József galíciai szül. 20 éves napszámos ma délután a vele egy gyárban dolgozó munnkásokat izgató beszéddel és fenyegetésekkel rá akarta bírni arra, hogy kezdjék meg a sztrájkot. A gyár felügyelősége a következményektől tartva nyomban értesítette a rendőrséget. A kiküldött tisztviselő aztán, hogy a további botránynak és zajongásnak elejét vegye, az izgató munkást letartóztatta. Mikor azonban a rendőrök bekísérték a VIII. ker. kapitánysághoz, a munkások nagy része abbahagyta a munkát, követte az elfogott embert, a kapitányság épülete előtt pedig fenyegető állást foglaltak, hogy a letartóztatott társukat engedjék azonnal szabadon. A rendőrök többször felhívták a zajongó tömeget, hogy oszoljon szét, minthogy azonban ez mit sem használt, a kapitányság vezetője karhatalmat használt és a munkások közül ötöt letartóztatott. Igazolásuk után később szabadon bocsátotta őket, de Jánosz János tovább is fogva maradt