Pesti Hírlap, 1897. július (19. évfolyam, 180-210. szám)

1897-07-10 / 189. szám

.— 1­8 PESTI HÍRLAP 1897. julius 10. ..... .................... NAPI HÍREK. — (Személyi hírek.) Csáky Károly gróf cím­zetes püspök több heti kúrára a Mödling melletti prissnitzthali hideggyógyintézetbe utazott. — Széll Kálmán val. bel. titkos tanácsos ma Bécsbe utazott. — Dr Leővey Sándor, mi­niszteri tanácsos, a cs. és kir. keleti akadémia vizsgálataira Bécsbe utazott.­­ (A királyi pár Lainzban.) Bécsből táv­iratozzék, hogy Erzsébet királyné ma reggel hat óra negyven perckor Penzingbe érkezett, ahol a király fo­gadta. A királyi pár azután együtt hajtatott a lainzi kastélyba. — (A sziámi trónörökös,­ mint egy távirat jelenti, Moszkvába érkezett. A pályaudvaron a sziámi király, Szergiusz nagyherceg és a hatóságok fejei fo­gadták. — (Főúri nász.) Ifjabb Tisza Kálmán gróf és Keglevich Erzsébet grófnő házassága felől a következő családi jelentéseket adták ki a Buzini gróf Keglevich Gábor és neje ebecki Blaskovich Clémence tisztelettel jelentik leányuk, bu­zini gróf Keglevich Erzsébetnek borosjenői gróf Tisza Kálmánnal, borosjenői Tisza Kálmán és neje gróf Degenfeld-Schomberg Ilona fiával, Budapesten, folyó hó 10-én, a Calvin-téri ref. templomban leendő házas­sági egybekelését. Kelt E.-Kátán, 1897. évi julius havában. Borosjenői Tisza Kálmán és neje gróf Degen­­feld’Schomberg Ilona tisztelettel jelentik fiuk, boros­jenői gróf Tisza Kálmánnak buzini gróf Keglevich Erzsébettel, buzini gróf Keglevich Gábor és neje ebecki Blaskovich Clémence lányával, Budapesten, folyó hó 10-én, a Calvin-téri ref. templomban leendő házassági egybekelését. Kelt Geszten, 1897. év julius havában.­­ (Hódoló fölirat a pápához.) Abból az alkalomból, hogy XIII. Leó pápa huszonötödik évfor­dulóját ünnepelte annak, hogy még bíbornok korában a szent­ Ferenc-rend III-ik rendjébe lépett, a szolnoki tartományi főnökség hódoló föliratot intéz hozzá.­­ (Változások a pénzügyminisztérium­ban.) Amint értesülünk, Szlavicsek Rajmund, pénz­ügyi tanácsos a dohányjövedéki igazgatóságnál, leg­közelebb nyugdíjba megy s ebből az alkalomból a miniszteri tanácsosi címet kapja meg. Szlavicsek he­lyébe Zornberg Vilmos báró miniszteri titkárt neve­zik id. — A központi dij- és illetékkiszabási hiva­tal főnökévé, osztálytanácsosi ranggal, a nemrégiben közigazgatási bíróvá kinevezett Adamovich Vilmos s helyébe Lasitz Pál miniszteri titkár lép. — A szegedi kir. pénzügyigazgató, Császár Gyula kir. ta­nácsos, negyven évet meghaladó szolgálat után, sa­ját kérelmére nyugalomba vonul. Helyébe — hír szerint — Kallner Elek miniszteri titkárt fogják ki­nevezni. Ezeken kívül, mint értesülünk, a közel­jövő­ben több miniszteri titkári és segédtitkári állást fog­nak kinevezés útján betölteni. —■ (Leánygimnázium.) Wlassics miniszter úgy intézkedett, hogy a fővárosi állami felsőbb leány­iskola egyik ötödik osztályát a jövő szeptembertől kezdve gimnáziumi irányban vezessék, oly módon, hogy az ötödik és hatodik osztályban, valamint a fö­léjük helyezett két tovább­képző osztályban a nö­vendékek megnyerhessék az érettségi vizsgálat leté­teléhez vezető képzést. Ezek a növendékek az 6-ik osztálytól kezdve a francia nyelv és a női kézimunka helyett latin nyelvet, számtan helyett matematikát fognak tanulni. Erre a tanfolyamra az iskola növen­dékein kívül a polgári leányiskola négy osztályát jó eredménynyel végzett növendékek is fölvétetnek. A tandíj 80 frt. Akik többet akarnak tudni, azok Szup­­pán Vilmos igazgatóhoz forduljanak.­­ (Küldöttség Wlassics miniszternél.) Karcag rendezett tanácsú város képviselőtestületének és ev. ref. egyháztanácsának 12 tagból álló küldött­sége, Madarász Imre országgyűlési képviselő vezetése alatt, tegnap délelőtt 11 órakor tisztelgett Wlassics Gyula m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter, Zsilinszky Mihály államtitkár és Hóman Ottó min. tanácsosnál, amikor is VI osztályú gimnáziu­muknak főgimnáziummá való fejlesztése érdekében államsegély elnyerése iránt való kérvényüket nyújtot­ták át. Mindhárom helyen szíves fogadtatásban része­sültek és reményt nyertek arra, hogy a város egyik legfőbb törekvése, gimnáziumának főgimnáziummá való kiegészítése, az államtól nyerendő segítséggel rövid idő alatt teljesedni fog, amire a 20,000 lakos­sal biró tősgyökeres magyar városnak valóban égető szüksége van.­­ (Gyilkosság.) Fehértemplomban jul. 8-án éjjel iszonyú gyilkosságot követett el egy férfi, akinek már nyomában vannak, de még el nem fogták. Patc­­sán András pékmestert ugyanis, mikor hajnalban föl­kelt, hogy sütödéjében begyújtson, a szobából kilépve, valaki fejszével úgy fejbe vágta, hogy azonnal leesett és meghalt. Hozzátartozói azt gyanítják, hogy e bűn­tett boszából származott és így remélik, hogy a gyil­kos nemsokára kézrekerül.­­ (Bikafüred.) A fürdésről nem illik beszélni, a fürdőzésről ellenben igen. Senki sem beszéli el, hogy a felesége most fürdik, azzal azonban, hogy fürdőzik, mindenki dicsekszik. A fürdés testi szük­séglet, már pedig a test az embernek legilletlenebb része. Talán azért olyan ritka a jó erkölcs, mert na­gyon ritka az olyan ember, akinek nincs teste. Több­nyire el vannak látva ezzel, és úgy segítenek magu­kon, hogy legalább eltitkolják. Ruhába bújtatják, és hallgatnak róla. Leginkább azokról a részeiről, ame­lyek leggyakrabban nyilvánulnak. Hallgatag megegye­zés van a társadalomban, hogy az ember a testet el­fogadja, mert van, s nem veszi észre, mintha nem volna. Már tudniilik a magáét. A másét észreveszi és elfogadja. Csakhogy erről se beszél, mert a más teste még kevésbbé beszédtárgy mint a magáé. Sehogysem az, ha fürdőben van. Minden ember masának fürdik, másnak csak annyiban, hogy tisztán jön a társasá­gába. A tisztaság azonban olyas valami, amit nem szoktak konstatálni. Csakis az ellenkezőjéről teszik ezt, de ehez semmi köze a fürdőnek. A fürdést gya­­korítani kell, hogy beszélhessünk róla. Fürdőzéssé kell tenni, hogy témává legyen. Amit egy-egy fürdőnek nem bocsátunk meg, azzal a sok fürdőnél dicsekszünk. A für­dőkád fölött szemet hunyunk, a fürdőhelyet világgá kürtöljük. Amabba a kötelesség visz, ebbe a fény­űzés. A fényűzés megköveteli, hogy fényes legyen, ha már űzik. Olyan, hogy mások is lássák. A für­dőben mezítelenek vagyunk, a fürdőhelyre külön ru­hákat varratunk, természetes, hogy ezekre nem bo­rítjuk a hallgatás leplét. A fürdőben csak mosako­dunk, a fürdőhelyen üdülünk. A mosakodás csak szükségesség, de az üdülés divat, a divatot pedig azért követjük, mert látnak , hogy lássanak. Azt, hogy fürdünk, mindenki tudja, azt azonban, hogy fürdőzünk, tudja meg mindenki. Amarról tehát hall­gatunk, erről pedig beszélünk. Fürdeni mindenki fürdik, aki teheti, fürdőzni az is fürdőzik, aki nem teheti. A fürdő ember vízbe merül, a fürdőző adósságba is. Amaz úszik, ennek elúszik a pénze. Még az is, amely nincs. De a fürdőzést nem szabad gazdasági szempontból tekinteni, hanem a higiénia és a gyógyászat szempontjaiból is. Az üdü­lés egészséges, a gyógyulás még inkább az. Aki nem mehet fürdőhelyre, beteg lesz, aki beteg, fürdőhelyre kénytelen menni. Az a férj, aki nem akarja, hogy a felesége megbetegedjék, fürdőbe küldi, az pedig, akié beteg, szintén odaküldi. Mindenki elküldi, hogy ne legyen hiányosság az üdülésben. Sem a nőében, sem a férfiéban. A nő kipiheni a férj fáradalmait, a férfi kipiheni a családi boldogságot. A nő üdül, a férj felüdül. A fürdőzés az asszonynak divat, a férjnek nyugalom, az asszonynak élvezet, a férjnek béke. Drága béke, de nem adják olcsóbban. Az üdülés kincs, amely megérdemel minden áldozatot, az egész­ség is az, amely megköveteli az áldozatokat. A für­dőzés hova­tovább általános lesz, mégsem lesz olyan idő, mikor mindenki fürdőhelyre megy. — Nem azért, mert nem telik mindenkinek, hanem azért, mert a fürdőzők jó része rögtön abba­hagyja a fürdőzést, mihelyest mindenki fürdőre megy. Csak addig fürdőznek, míg divatos szokás, de odahaza maradnak, ha rendes dologgá lesz. Ha ősz­szel nem lehet dicsekedni a fürdőzéssel, nyáron in­kább otthon maradnak. Ha mindenki fürdőbe megy, nem érdemes elmenni, ha az üdülés hétköznapi do­loggá lett, nem kérnek belőle. Már­pedig a fürdőzést egész komolyan fenyegeti az a veszedelem, hogy általánossá lesz. Aki elolvassa dr Andereck Vilmos berni professzor havasi munkáját, megdöbben ettől a veszedelemtől. A professzor úr azt ajánlja a közép­­európai gazdáknak, hogy küldjék nyári üdülésre Máramaros megyébe a borjaikat. A tinókat és az üsző­ket, sőt a bikaborjukat is. S amit a tinó tesz, mért ne tehesse az ökör, s ha az üsző beletanul az üdü­lésbe, mért ne üdülhessen a tehén ? S ha mindezek pihennek, ki tagadhatná meg a pihenést a bikától ? Mért ne küldje el az Alföld gazdag helysége vala­melyik máramarosi szarvasmarha-fürdőhelyre a falu bikáját ? S milyen népszerű lenne ez a f­ürdővendég az üdülőhelyeken ? A berni professzor azt fejtegeti, hogy a máramarosi hegyi levegő megóvja a tuberkulózistól a borjukat. Tátrafüred négylábú kiadásban, micsoda vívmánya a balneológiának! A berni ige Máramaros­­ban visszhangot keltett, nemcsak a hegyek oldalán, hanem a lelkekben is. Mozgalom indult meg állati gyógyfürdők alapítása érdekében. A jövőre talán már fölhajthatják Máramarosba a fürdővendégeket, Boiju- Teplicbe a gyomorbeteg aprómarhát, Bikafü­redre a tehénbetegségekben szenvedőket. Kényelemről, árnyé­kos sétahelyekről, vendéglő- és kérődző-helyiségekről gondoskodás lesz, csak a vendégek szórakoztatása okoz majd gondot. Még eddig nincs rá ujjmutatás, hogy hogyan szórakozik a tehén. Pláne fürdőhelyen, üdülés közben! Fürdőzenekaron nem igen mulathat. Hiszen a muzsika kétlábú intézmény, mikor a lábai megszaporodnak, bőgés lesz belőle. Az se hihető egyelőre, hogy valamelyik fiatal bika éjjeli muzsikát adatna valamelyik üszőnek a cigányokkal. A cigány fél a bikától, csak akkor szereti, ha a tányérjába dobják. De várjon tudja-e a bika, hogy a forintot ked­veskedve róla nevezték el? Alig tudja, mert a bika tudománya más téren nyilvánul. A tombolával sem lesz jó megpróbálkozni. Nagy baj lehet belőle, ha a fürdőközönség belekezdene egyszer a tombolásba. Bikafüred és Borja-Teplic megalapítását a vendég, szórakoztatás kérdése akasztja meg. Hanem ez nem lehet sokáig akadály, hiszen bőségesen van az olyan fürdőhely, ahol nem szórakoznak az emberi nemhez tartozó fürdővendégek sem. Az a fajtája a fürdőzők­­nek, amelynek nincsenek szarvai, hanem csak rakja a szarvakat. Ha késik is a négylábú balneológia, nem múlik, Máramaros hegyei nemsokára visszhangozni fognak az üdülők bőgésétől.­­ (Brassai csakugyan száz éves volt.) Halála előtt alig néhány nappal jelentette ki az öreg Brassai bácsi, hogy 1797. június 15-én született, három évvel idősebb volt tehát, mint általában hit­ték. Brassai bácsi ez állítását most a halála után megerősíti egy erdélyi mágnás is, aki régi ismerőse volt a nagynevű tudósnak. A Bethlen grófoknál együtt nevelősködött Brassaival Landau francia botanikus. Az a kitűnő ember a hetvenes évek elején hunyt el s a Bethlen-családban föl volt jegyezve, hogy mikor született és egyszersmind az is, hogy Brassainál há­rom évvel fiatalabb volt. így tűnt ki, hogy Brassai bácsi csakugyan száz évet élt.­­ (Lilla gyűrűje.) A debreceni Csokonai­kor értékes ereklyét kapott tegnap — mint debreceni levelezőnk írja. Egy ritka formájú jegygyűrűt, ame­lyet Csokonai ideálja, Lilla, viselt. A gyűrűt Vajda Elek tatatóvárosi lakos, Lilla unokaöcscse ajándé­kozta a Csokonai-kör ereklye­gyűjteményének. A de­rék öreg úr először a debreceni kollégiumnak szánta a féltékenyen őrzött családi régiséget. De azután vá­ratlanul megváltoztatta ezt a szándékát, úgy esett a dolog, hogy Vajda Elek, mikor a kollégium igazgató­ságának megírta, hogy mi fekszik a szívén, azt kérte, küldjenek el valakit Tatára, aki Debrecenbe hozza Lilla jegygyűrűjét, — mert ő nem bízik a postában — hátha eltűnik útközben a drága ereklye. A főiskola gazdasági tanácsa, mely elé vitte , az ügyet az igazgató, úgy látszik, sajnálta egy rendkívüli meghatalmazott követtől az útiköltséget, visszaírtak hát Tatára, hogy roppant hálásan köszönik az aján­dékot, — hanem csak tessék postán küldeni, — úgy is biztosan megérkezik az. Erre az ajándékozó menyé­vel s ennek leányával vasútra ült s maga hozta el Debrecenbe Lilla gyűrűjét, csakhogy nem a kollégium­nak, hanem a Csokonai religuiákat szorgalmasan gyűjtő Csokonai-körnek. Vajda Elek ma pompás ba­bérkoszorút is tett a Csokonai-szobrára ilyen fölírás­­sal: »Csokonai emlékének Lilla rokonai.« Tudósí­tónk fölemlíti, hogy a kollégium néhány évvel ezelőtt vásárolta meg közadakozásból Lillának egy másik gyűrűjét.­­ (A sztrájk kitörőben.) Csak kevésbé múlt, hogy a téglagyári munkások egy része már ma meg nem kezdte a sztrájkot. A bécsi­ út 138. sz. a. levő újlaki tégla- és mészégető gyár­telepen ugyanis Jánosz József galíciai szül. 20 éves napszá­mos ma délután a vele egy gyárban dolgozó munn­kásokat izgató beszéddel és fenyegetésekkel rá akarta bírni arra, hogy kezdjék meg a sztrájkot. A gyár felügyelősége a következményektől tartva nyomban értesítette a rendőrséget. A kiküldött tisztviselő aztán, hogy a további botránynak és zajongásnak elejét vegye, az izgató munkást letartóztatta. Mikor azonban a rend­őrök bekísérték a VIII. ker. kapitánysághoz, a munkások nagy része abbahagyta a munkát, követte az elfogott embert, a kapitányság épülete előtt pedig fenyegető állást foglaltak, hogy a letartóztatott társukat enged­jék azonnal szabadon. A rendőrök többször felhívták a zajongó tömeget, hogy oszoljon szét, minthogy azon­ban ez mit sem használt, a kapitányság vezetője kar­hatalmat használt és a munkások közül ötöt le­tartóztatott. Igazolásuk után később szabadon bo­csátotta őket, de Jánosz János tovább is fogva maradt

Next