Pesti Hírlap, 1897. augusztus (19. évfolyam, 211-241. szám)
1897-08-01 / 211. szám
2 PESTI HÍRLAP 1897. augusztus 1 lenzékünknek csakugyan nem volt komoly oka úgy tenni, mint a nemzeti állásukból kiüldözött osztrák németek tettek. Szilágyi Dezső képviselőházi elnököt csakugyan erős és komoly hazafias indokok hajtották arra, hogy a pártok közt Menenius Agrippa legyen és nagyon ki volt érdemelve ma az a viharos éljenzés, amit egyszerre jobbról is, balról is kapott. A megegyezés létrehozása értékes hazafias szolgálat volt s hogy azt a mozgolódó pártok ma szinte önfeledten elismerték, az mutatja legjobban, hogy a kompromisszum valóban egészséges. Többet azonban nem kell várni tőle, mint amennyit adhat. Az okozott károkat pl helyre nem hozhatja. A bűnvádi perrendtartás életbeléptetése már most 1898. jan. 1-ével nem történhet meg, mivel az életbeléptetési törvények elkéstek s az esküdtszékek idején nem konstruálhatok. Az elveszített idő sem tér vissza s a kiállott fáradság is pufira ment. Azonfelül szem előtt kell tartani, hogy a megegyezés és a béke két különböző dolog. Csak az obstrukció tűnt el s nem egyúttal a pártok harca. A 16. §. kompromisszumos szerkezetét támadni fogják sokan s a jogi szempontok ismét előkerülnek. Az uj szöveg mindenesetre kedvezőbb, mint a régi s politikai harcra okot nem ad , de komplikált szerkezete fölött erős vita indulhat. Ennek a szakasznak kezdettől fogva szerencsétlensége volt, hogy a politikai pártdüh kapta el s az ellenzék maga is rontott rajta, szinte azt lehet mondani, hogy eltorzította. Kétségtelen, hogy obstrukció és harag nélkül tisztább és a sajtóra nézve is kedvezőbb formulázáshoz juthattak volna. De azt nem érné meg, hogy a politikai harag újra jobbot vessen tárgyalásánál. A jövő dolgai azonban nem ezen, hanem azon fordulnak meg, hogy a megegyezés :komolyságát mind a két részen fölfogják s úgy ennél, mint a közeledő kiegyezési provizóriumnál ne kerüljön megint retorziókra s ezekről az obstrukció valamely lappangó alakjára a sor. A magyar képviselők lovagias szelleme bizonyára meg fogja őrizni a szerződéses hűséget mindvégig. Ezt meg fogja könnyíteni az a tudat is, hogy az obstrukcióról való lemondást a kisebbségtől ezúttal nem a szabadelvűpárt, hanem az ország érdeke követelte. Hódolat Petőfinek. Anyám, az álmok nem hazudnak Dicső neve kötő fiadnak Soha, anyám, örökre él s igy énekelt az ifjú vátesz, a próféta-lelkek szent őrületével, szivében és ajkán a divináció érzetével. S a jóslat bevált, mint egy isteni kinyilatkoztatás. Petőfiről ma már egész világ vallja, hogy tehetsége a tökéletesség szférájából sugárzott le hozzánk, ahonnét a teremtés legnagyobb művei, Isten kegyeltjei, a megsugalltak, a lángelmék valók. A nagy természet életműködése is tele van kifürkészhetetlen rejtelmekkel. Csodálatos misztérium a fogantatás, a növekvés és a szaporodás; kész csoda a hasonlóság a szervezetekben s a különbség az egyénekben ; egész mirákulum egyegy faj kiválása és származottjaiban megismétlődése. De a legcsodásabb rejtelem az, amiből a lángész származik. A természet körében a csodák rendszerbe foglalvák s áttekinthető bennük az egymásután sora, elleshető a fejlődés útja, kivételt nem tűrő törvénye. Csak a lángész eredetét nem segít az általános törvény kinyomozni; azt a természet rendje föl nem éri, meg se mérheti: a lángésznek saját törvénye van s útiránya ugrás a természetben. Vagy nézzétek végig a történelmi fejlődés nagy lenditőit, irányzóit vagy igazitóit, akik mindannyian egyéniségre óriások voltak s tetteik delejes világossága, termékeny ereje az Isten koncepcióját e világon folytatni, az emberek közéletét magasabb szinre emelni törekedett, kérdezzétek tőlük, a természetes fejlődés kulcsával keretekben, hol tanulták azt, ami nem volt előttük, s mi lett abból, ami nem maradt utánuk? A legtöbb lángész eredete homályosság, szegénység, alacsony sor, S mégis kiragyognak ők, mint a csillag, ontják az ajándékot önmagukból, mint a nap s halhatatlanokká lesznek, mint az Isten. Sorsuk többnyire tragikus a sírig : végzetes szenvedések marcangolásai közt teljesítik missziójukat, életük arra látszik vallani, hogy szellemük nem is e világnak való s csak felsőbb parancs, isteni kényszer mérte rájuk az inkarnálódást, a születést. Alig van néhány, akit lelkének perzselő heve gyorsan föl nem égetett, el nem pusztított volna, mert a lángész életproblémája alkotásaikban merül ki s a megoldás egy-egy katasztrófa. Talán felsőbb rendelet róluk az is, hogy isteni megbízatásuk el ne ismertessék, amig élnek s az emberek hálája csak akkor emeljen tiszteletükre oltárt, mikor ők már régen megtértek a felsőbb világokba s ott egyesültek Istennel. Lusta köszönetünk a lángász erejével fölemeltetés tudatára későn eszmél, bevárja, hogy az emelkedésben szünet álljon be, aminek mértéke az, hogy ő nincs többé közöttünk: a veszteségről ismerjük föl, hogy mit bíztunk benne. Ilyen misztérium volt Petőfi feltűnése s rövid pályája, mely világrészeket képes százévekre fényével besugározni. A bunyevác kézműves s az ötöt felesége voltak kiszemelve, hogy a magyar lantosok fejedelmének testet adjanak. Tőlük ugyan nem kapta sem az alkotó lángészt, sem a nemzeteket villanyzó magyar cserét, sem a költői invenció nagy mélységeit, sem a műformák kápráztató gazdagságát. Vatesz volt, Isten küldte és adta a magyarnak. Jellemalkatában épúgy, mint élete szertelenségeiben dombormű gyanánt formálódott a kivételes egyén. Ércbe is öntötte, de a saját lelke tüzénél. Ez a tűz emészté ifjúságát, ez lobogott költeményeiben és gyújtott, ahova lángnyelve elhatolt. Az elemi erők háborgásai vonzották, ragadták azután magukkal. Ott vetette meg nászágyát, ott kereste koporsóját. Ilyen viharos élet hosszú nem lehetett. A végzet jól Mert van valami nagyobb, állandóbb és szentebb még a legvitálisabb pártérdeknél is: az egész nemzet érdeke. És az a párt, —többség, kisebbség egyaránt, amely ezért mond le vagy tartózkodik valamitől, erkölcsi tőkéjéből nemcsak hogy nem veszít, de azt határozottan gyarapítja. Belpolitikai hírek. A képviselőház most már, hogy a parlamenti béke helyreállott,gőzerővel látott ismét, hozzá a régóta asztalán fekvő ügyeknek az elintézéséhez. Az úgynevezett apróbb ügyek egész tömege van kitűzve nevezetesen a hétfői ülés napirendjére. Éspedig egész sebese a vicinális vasúti előterjesztéseknek, melyek közül kiváló jelentőségre tarthat számot különösen az árva-völgyi helyiérdekű vasút engedélyezéséről szóló törvényjavaslat. Az állami számvevőszék egy pár évnegyedes jelentésén kívül napirendre kerülnek hétfőn az összes mentelmi bizottsági jelentések, amelyek Rakovszky István, Gyurkovics György, Simó Ferenc, Papp Elek, Győrffy Gyula, K. Nopcsa Elek és Nagy Mihály képviselők mentelmi jogának felfüggesztése tágyában a házhoz intézett bírósági megkeresésekre vonatkoznak. A képviselőház elnapolása. A képviselőház a bizottságai által már előkészített s részben a jövő hét folyamán előkészítendő előterjesztéseknek letárgyalása után el fogja napolni az üléseit. Az elnapolás nem fog királyi leirattal történni, hanem a háznak egyszerű határozatával és pedig aként, hogy a ház érdemleges tanácskozásai napirendjének megállapítására szeptember hó második felében ül ismét egybe, egyúttal fölhatalmazza azonban az elnököt arra, hogy főrendiházi üzenetek és miniszteri előterjesztések átvétele céljából időközben is formális ülést hívhasson össze. A hazai pénzintézetek által kibocsátott némely kötvények biztosítására vonatkozó törvényjavaslatot a pénzügyminiszternek kedden fogja, mint értesülünk, tárgyalás alá venni a képviselőház. A törvényjavaslathoz többen szándékoznak hozzászólani úgy a szabadelvű párt, mint az ellenzék részéről. Nevezetesen Tisza István gróf, mint halljuk, már a szabadelvű párt tegnapi értekezletén bejelentette, hogy a törvényjavaslat egyik szakaszához módosítást szándékozik benyújtani ORSZÁGGYŰLÉS. A béke első napján visszatért a t. Ház a hétköznapok unalmas hangulatába. Justh Gyula, mint egy koronája veszített fejedelem, áll a folyosó sarkában és nagy bátran járnak-kelnek előtte, akik addig-addig halasztgatták obstrukciós beszédeiket, míg elmúlott az'' obstrukció. Átjörnek errefelé a legellenségesebb kormánypártia is és dicsérik őt. -7- Derekasan csináltad, ne busúljl Évedni azonban nem akarnak vele, mert még kísértésnek is borzasztó a gondolat, ha most például odaszólana Sima Ferencnek : — Kérlek légy szíves, beszéld ki az ülést, hadd pukkadjanak! A teremben tudniillik (bizonyosan a rossz ventilláció miatt) benrekedt mára még egy buborék az obstrukció fülledtségéből. Tudniillik név szerinti szavazás volt Lepsényi Miklósnak a cukoradó-javaslat dolgában beadott határozati javaslata fölött. A szavazás az E betűn kezdődött. — Ejnye be jó! — vágta rá a kádenciát Meszlény Lajos. — Jobbat tudok én erre — szóltak jobbfelől. -r- ÉS az mi legyen ? — Eredj a pokolba! De kedély nélkül haladt tovább a szavazás, nyikorogva, kellemetlen módon, úgyhogy most látták csak, milyen jó a béke, hisz ha béke nem volna, mindennap vagy három ilyen szavazást kellene végigszenvedni. Végre elfogadták a törvényjavaslatot általánosságban. Közben beérkezett a csöndes folyosóra Polónyi Géza. Elcsodálkozott azon, hogy se fehérruhás leányok őt (kinek javaslatából egy pontot bevettek a 16. §. módosításába) nem fogadták s nem hajt térdet előtte se miniszter, se Stenográf. De az ellenzék is hallgatag gubbaszt, mintha mind árva gólya lenne, melynek el van metszve szárnya és egy se repül hozzá, hogy hódoljon. — Mi ez! — tűnődik — hát nincs senki, aki dalt zengjen, nincs egyetlen welszi bárd? És az ellenzék meghalt ? Hát majd megmutatom, hogy én élek. Bement a terembe, ahol épen azon voltak, hogy a cukoradó-javaslatot részletesen tárgyalják, amihez (tekintettel a visszaható erőre) a pénzügyminiszter módosításokat ajánlott. Polónyi Géza hát rögtön tudatta, hogy ő ezeket a módosításokat egy hallásra nem érti meg, tehát kérte, hogy a részletes tárgyalást halaszszák el hétfőre. — Jól van, jól! — intettek feléje.