Pesti Hírlap, 1897. augusztus (19. évfolyam, 211-241. szám)
1897-08-01 / 211. szám
10 PESTI HÍRLAP 1897. augusztus 1. Lant és kard. (Petőfi emléke Segesváron.^ *— Saját tudósítónk távirata. — Segesvár, juh 31. A tizenkilencedik század legnagyobb magyar lírikusának, aki kezében lanttal és karddal harcolt és vérzett el a «világszabadság»-nak s nemzete függetlenségének századokra szóló nagy gondolatáért, országra szóló lelkes ünnep mellett leplezték le ma az emlékszobrát Segesváron, annak a városnak a piacán, amelynek a határában hősi halállal elesett. Lélekemelő ünnep előzte meg a szoborleleplezést a fehéregyházai síkon, melynek halmai alatt az ő csontjai porladoznak. És az országos ünnepre a Királyhágón innen és túl eső városok és vármegyék, a nemzet összes nevezetesebb irodalmi és kulturális egyesületei kivétel nélkül elküldték a maguk követeiket és koszorúikat. A bevonulás. Reggel nyolc óra után kezdődött meg az ünnep a vonaton érkező sokaság bevonulásával az eseményhez méltóan földiszített városba. Annyian érkeztek az ország minden részéből, hogy azok egy részét a közeli Erzsébetvárosban kellett elszállásolni. Az erzsébetvárosiak reggel 8 óra 6 perckor érkeztek s 8 óra 20 perckor indult az ünneplő közönség fehéregyházi síkra, az emlék fölavatásához. Itt bevárta a Székelyföldről és Brassóból érkező vendégeket, kik ily sorban érkeztek : első székely-vonat: 8 óra 40 perc ; második székely-vonat : 9 óra : Brassó felől vegyes vonat: 9 óra 20 perc; rendes székelyvonat: 9 óra 38 perckor. Ugron Gábor vezérlete alatt a székelység 200 kocsin érkezett, s ezenkívül képviseltette magát az Országos Nemzeti Szövetség, melynek hatalmas babérkoszorúját Katona Béla főjegyző helyezte el lelkes beszéddel a szoborra. Az E. M. K. E.-t Sándor József, az E. K. E.-t Radnóti Dezső képviselte. A kormány képviseletében Sándor László főispán jelent meg. Ott voltak továbbá: az erzsébetvárosi ev. ref. egyház küldötte, Zayzon János lelkész, az 1848—49-es honvédegylet központi elnöksége nevében Mikár Zsigmond ; a székelykeresztúri állami iskola tantestülete és a tanítóképző intézet tanári kara; Pozsony város képviseletében Brolly Tivadar; a pozsonyi Toldi-kör és jogakadémia képviseletében Vutkovics jogakadémiai tanár; Gyergyó-Szent-Miklós képviseletében Költő Ignác; Kolozsvár város képviseletében Albach Géza polgármester és Esterházy László főjegyző; a kolozsvári 48-as honvédegylet Szaló Sámuel vezetése alatt; a torda-aranyosmegyei 48-as honvédegylet képviseletében Veres Károly; a budapesti újságírók egyesülete részéről Cziklai Lajos ; az országok történeti ereklye-múzeum képviselője: Deáky Alberti; Arad sz. kir. város küldöttjeként Salacz Gyula ; az országos középiskolai tanáregyesülettől dr Szuppán Vilmos ; Udvarhely vármegye képviseletében Jakab Gyula, Arad vármegyéből Szathmáry Gyula ; a Petőfi-önképzőkörből (ev. ref. koll. önk. köre) Székely-Udvarhelyről Fejes Áron; a marosszéki honvédegylet részéről Bihari Sándor; a magy. tud. akadémiától Szily Kálmán és Gyulai Pál, aki egyszersmind a Kisfaludy-társaságot is képviseli; az erdélyi ev. ref. egyházkerületből Szász Domokos püspök ; Fogarasmegye megbízásából Bocskor Ádám ; a magyar történelmi társulattól dr Szádeczky Lajos; Nagy-Enyed városából Zsomboriy Sándor; Budapest székesfőváros képviseletébenRózsavölgyi Gyula tanácsos ; az országos függetlenségi párt részéről Illyés Bálint; a brassói magy. kaszinótól Orbán Ferenc ; Torda-Aranyosmegyét Beteg Miklós; Gyulafehérvárról Issekutz János ; Alsófehérmegyéből Csathó János; Szatmár városból Körösmezey Antal; a marosvásárhelyi Kemény Zsigmondtársulattól Bedőházy János; Háromszék vármegyéből Deési Zoltán ; az aradi 48-as honvédegylet; Csikmegyéből Mihály Ferenc; az Otthon írók és hírlapírók köre részéről Rákosi Viktor; Debrecen városból Oláh Károly és a marosvásárhelyi kollégium képviseletében Horváth József; Tórdéról körülbelül 50 főnyi küldöttség jött. A százas rendező-bizottság, mely egy szűkebbkörű végrehajtó-bizottságot alakított az ünnepek rendezésére, minden kitelhetőt megtett a siker érdekékében, és a siker rém is maradt el. A szűkebbkörű végrehajtó-bizottság tagjai voltak: Sándor László, elnök, Alpár Ignác, Balázs Imre titkár, Bocskor Árpád, Bartha Miklós, Bendek Mihály, Fodor Lázár, Horváth László alelnök, Inzess Jenő, Kedves István pénztárnok, dr Krausz Frigyes, Nagy Elek, Szesi Ákos, Somogyi Albert, Somogyi István alispán, Szoboszlai Károly alispán, báró Szentkereszty Pál, Kibád Antal, Török Albert, Ugrón Gábor, Ugrón Zoltán. A fehéregyházi sikon. A fehéregyházi sikon emelkedő, honvédemlék leleplezési ünnepét a rendezőbizottság elnöke, Sándor László főispán a következő szavak kíséretében nyitotta meg: • • Hazafiai örömmel tekintek körül a mostan ünneplők ezreivel megtelt, ezelőtt 48 évvel csatazajtól visszhangzó térségen. Büszke vagyok, hogy nemzetemből nem halt ki a haza védelmében elesettek iránti kegyelet. Közeli és távoli vidékről jöttek, hogy a mai napon tartandó nemzeti ünnepségben részt vegyenek. Az ünnepet rendező bizottság nevében is megjelenésükért halamat nyilvánítva, az ünnepélyt megnyitom. A főispán ezután a szoborbizotság megalakulását és a szobor fölállításának történtét ismertette. A percekig tartó éljenzés és taps lecsillapultával a székely-udvarhelyi dalárda Vajda Emil karnagy vezetése alatt a himnuszt énekelte, melyet a lelkesült közönség vele énekelt. Az ének után Szász Gérő, volt 48-as honvéd, kolozsvári ev. ref. főesperes, tartottameg nagyhatású beszédét, melyből a következő szép részletet közöljük: Petőfi Sándor megdicsőülése az évszázadokon keresztül földönfutó magyar hazafiságnak ; megtestesülése a hazaszeretetnek; éle kivonata Magyarországnak. Annak a Magyarországnak, melynek harci dicsőségét egy évezreden ker észtül a szerencse néha fölemelte mind az ég boltozatáig, holott három tengerpart vidéke volt határa; néha ugyan a szerencse megalázta Várnáig, Mohácsig, de Magyarország küzdött, vergődött, élt és megszülte Petőfi Sándort. E név előtt hajtsátok meg zászlóitokat. Ez a név nem szimbólum csupán, mely tanít, oktat és emlékeztet a múltakra; ez a név a «teremtés», mely figyelmünket elkötelezi a jövendő századokra. Petőfi abban a korban született, mely a nemzeti lét elpusztulása és az újjászületéskínszenvedése között vergődött. Apokaliptikus idők. A csodák korszaka. Ő énekelte :■ «Isten csodája, hogy még áll hazánk !» Isten csodája! De él, de van, de lesz mindörökké. Mert földjébe beledobta lobogó szivét, ezt a lángoló Vulkánt, mely felmelegíti mind az idők’ végéig. Mezeinket, rónáinkat, halmainkat, szikláinkat nem tapadta meg, hanem égbe rontó, lelkének szárnyain fölemelte az örökkévaló világokba, és megszentelte. Megnyitotta ajkait a " világirodalomban "."páratlan költeményeiben, és mint az utolsó ítélet, trombitája harsogta: tiszteletet adjatok az emberi méltóságnak ; jogot a népnek ; szabadságot a szellemiek, tehát minden élő lénynek ; mert közösen a miénk, mindnyájunké a föld, az ég, a levegő, a szél, a harmat csöppje és a napsugár; mindnyájunknak istene az isten. És e hangokra :megszületett a magyar politika, a magyarirodalom, a „magyar szabadság, a magyar haza, mert megszületett nyárciti 15-dike. S Petőfi eljött hozzánk, föláldozni magát a szabadságért; eljött hozzánk , meghalni. . .Meghalni! Itt hiszi azt el valaha, hogy Petőfi meghalt! Hiszen, itt körülöttünk élnek az erdők, melyek őt látták. Él a madár, mely tőle lopta el dalát. Él a virág, mely tőle nyerte himporát. Él a sas, mely tőle örökölte szárnyait. Él az isten. . . Ki hiszi azt el valaha, hogy az isten képére teremtett ember meghaljon? Petőfi él! É élni fog, mig egy szív lesz e földön, mely áldozatra képes a szabadságért a hazaszeretet nevében. Ezért dobban e téren e pillanatban egész Magyarország szíve. Szász Gerőbeszéde után ismét Sándor László főispán lépett az emelvényre és átadta a szobrot Lendvai főszolgabírónak, Nagy-Küküllő megye képviselőjének, aki azt átvette. * Végül a temérdek koszorút , helyezték el az obeliszken. Tizenegy óra után ért véget a fehéregyházai ünnepély s ekkor indult vissza Segesvárra az ezrekre menő, nagyközönség. A segesvári szoborleleplezés. A segesvári uj vármegyeház előtt állították föl Petőfi Sándor szobrát, melyet az ifjú székely művész, Köllő Miklós mintázott és készített el. A szobor a nagy költőt honvédtiszti ruhában ábrázolja, amint tekintetével a fehéregyházi harctérre néz, baljában kardját tartva. A segesvári szoborleleplezési ünnep déli 12 órakor vette kezdetét. Sándor László, főispán nyitotta meg, majd a székelyudvarhelyi dalárda énekelt. Azután Bartók Lajos lépett az emelvényre. Beszédéből kiemeljük a következő részeket: • Glória victis! Dicsőség a legyőzőtteknek ! Ti győztetek, akik elestetek! S Tied az örök dicsőség, nemzet ébresztő költője, nép talprariasztó dalnoka a harc előtt, bajtársa a csatatéren, osztályosa a halálban, közös sírban, föltámadásban, halhatatlanságban ! Nem Petőfi dicsősége,öregbítéséről, hanem a nemzetéről van szó. Szobor és ünnep már ahhoz nem tehet. Taroljon az idő körültünk mindent pusztává. Petőfi neve oly magasságban fog emelkedni Európa nagy nemzetei előtt, mint Pompeius oszlopa az afrikai sivatagon. Nála költemény nem volt hazugság, egy volt az életével jellemével s tetteivel és mindez igaz volt. Azér a legnagyobb költő, mert izről-izre az. A szabadságharc költőjével egy volt benne a honvéd. S a költő szobrától csak arasznyira a csatatér, hol a vele elhullt dicső bajnokok emléke áll. A szabadságért meghalni nem áldozat, de ő csak e halál gondolatában élt. És ama szent föld, hol vágy teljesült, amit »gondolatában« kifejez, amit jutalmul kért, hogy megáldhassa átkos életét: »Ott essem el én ! . . .« Petőfi igéi 48-ig az ó-testamentumot jelentik ; 48. március 15-ikétől a magyar nemzet evangéliumát. S az első nemzetek első szellemei jöttek üdvözölve elébe. Erkölcsi épségében rejlik fensősége, ez teszi legnagyobbá Petőfi költészetét. Ebből fakadt szabadság- és honszeretete s művészete, s az oroszláni dacos erő: védni őseink szerzeményét, a hazát. A földdel csak egy pont köti össze: a haza földje, ha ez nála,a leglélekemelőbb eszmény. Ő mindazért együtt harcolt, ami csak ideális, s nincs ideál, mely valaha emberszivben fészkelt, hogy az ő szivéből elő ne zendült volna. Ezért ő a mi eszményünk, a költők eszményképe, a költők költője. Ezt nem voltak képesek sem a zsoltáros király, sem a caesari Róma ódaköltője, sem a keresztény lovagkor s az újabb századok dalnokai elérni: csak a modern demokrácia, népszabadság Petőfije. Nem is tudja — így végzi a szónok a beszédet — úgy egyesíteni a nemzet fiait senki, mint Te! A testvérek, magyar és székely, érted jöttek ide, ki az alföldi síkról, hol születtél, szintén e hegyek közé jötte! — meghalni. A nagy Magyarországé lévén bölcsőd, sírod a kis Erdélyé jön, hiogy e szent hamvakkal még egységesebbé tedd az egy hazát, benső kapcsa■ légy uniónknak a nemzeti fejedelmek, földével, a Báthoriak, Bethlenek, Bocskaiak, Rákócziak birodalmával! Eljött hozzád a magyar, kihez igy szólsz: »Talpra magyar, hí a haza !« s a székely, kihez igy szólsz : »Nem mondom én: előre székelyek ! előre mentek ugy is, hős fiuk ! . , ,kz, idő bércei, a századok, amint Te irád, örökre zengeni fogják neved. Mi azt akartuk megtudni : itt, Erdély e bércei visszhangozzák-e még egy félszázadév nagy és dicső eseményeit, Bem ágyudörgését, Petőfi tárogatóját, a magyar hősök elszánt rohanását a szabadságért, melynek azok is hasznát veszik, akik ellene voltak ? És egymást végre átölelve, kiáltjuk: »Nem igaz, hogy a magyar testvértelen /« Majd Pósa Lajos lépett az emelvényre s az ezrekre menő ünneplő közönség viharos éljenzése között szavalta el ünnepi költeményét.. Amint a szoborról a lepel lehullott, Sándor főispán átadta Nagyküküllő vármegye megbízottjának, Somogyi István alispánnak. Somogyi István alispán lendületes beszéddel vette át a szobrot. ' 'A székelység erre elvonult a szobor előtt. A szoborra szánt koszorúkat még reggel 7 órakor Kölle Miklós szobrász a szobor alapzatára helyezte- A bankét. A Petőfi-szobor ünnepies leleplezése után az ünnepet rendező bizottság 500 személyre szóló bankettet rendezett a városi vendéglő nagytermében a vendégek tiszteletére. A bankett délután 2 órakor kezdődött. Az első felköszöntőt Sándor László főispán mondta a királyra és családjára. Apáthy Péter a Segesvárnál elesett hős honvédek emlékére és a még jelenlevő 48-as honvédekre emelte poharát.A banketten fölolvasták a százakra menő telegrammokat, amelyek lelkes hangon emlékeznek meg a mai ünnepről. Üdvözlő telegramotokat küldött többek közt Jókai Mór, Zichy Mihály stb. A banket után a vendégsereg szétoszlott s megnézte a város nevezetességeit, este 8 órakor pedig táncmulatság volt, amelyen az egész város intelligenciája részt vett. A segesvári közönség a legnagyobb szívélyességgel fogadta a vendégeket s oly kitüntető barátsággal és előzékenységgel viseltetett irántuk, hogy a vendégek a legjobb benyomással távoztak a városból. A fényes és minden tekintetben impozáns ünnepet nem zavarta semmiféle tüntetés.