Pesti Hírlap, 1898. február (20. évfolyam, 32-59. szám)

1898-02-26 / 57. szám

j­ tótörvény két első paragrafusát, s utána tették nagy betűkkel: Bíróilag lefoglalva! Az ügyészség délután a második kiadás elkob­zását is kérte »A haza megmentés« című közlemény miatt, mely különben az első kiadásban is benne volt, de amelyet az első kiadás megjelenésekor az ügyész­ség nem inkriminált. A szocialisták sejtették, hogy mi vár e lap má­sodik kiadására, s a Népszavát kinyomatták ugyan, de a vidéki példányokat nem küldötték a f­őpostára, hanem ma délután a vasúti pályaudvarokban akarták föladni. A detektívek rájöttek a dologra, s az ügyész­ség kiküldötte lefoglalta a Népszavát, még mielőtt a vasúton föladták volna. Ugyancsak a Népszava kiadóhivatalában ma reggel fél nyolckor házkutatás volt. Lefoglaltak egy föl­hívást, mely »A magyar országos szociáldemokrata­párt lapjának pártfogóihoz« volt címezve. A fölhívás­ban a szocialisták a rendőrség eljárását kritizálják s összetartásra buzdítják az elvtársakat. Kiutasítás, házkutatás. A letartóztatott Bády Sándort, mivel újpesti illetőségű, a főváros területéről kiutasították. E hatá­rozat ellen jogorvoslattal élt és ügyvédje, dr Vázsonyi Vilmos útján be is adta a fölfolyamodást. Minthogy a rendőrség az ügyvédi meghatalmazást nem fogadta­­el, dr Vázsonyi postán express küldötte be megha­talmazását azzal, hogy annak visszautasítása ellen az ügyvédi kamaránál fog orvoslást keresni. Teszársz Károlynál, a vas- és fémmunkások szaklapjának szerkesztőjénél, a rendőrség tegnap ház­kutatást tartott, s ez alkalommal elkoboztak a laká­sán 77 frtot, mely »meg nem engedett gyűjtésből« származik. Teszársz Károlyt­­ ma beidézte a kerületi kapitányság e kihágásért s 100 forint pénzbüntetésre és a 77 forint elkobzására ítélte, hiába erősítette Teszársz, hogy a pénzt nem gyűjtötte, az nem is az ő, hanem a szaklap tulajdonát képezi. A vidéken, Debrecen, febr. 25. (Saját tudósítónktól.) Sélley Sándor miniszteri tanácsos, akit a kormány a vidéki szociális mozgalmak tanulmányozására és a rend helyreállítására kiküldött, ma Szabolcs megyéből Debrecenbe érkezett, s gróf Degenfeld hajdúmegyei főispán előtt érdekes nyilatkozatokat tett a szabolcsi állapotokról. Sélley szerint a mozgalomnak az az oka, hogy a nép szegénységét és a múlt évi rossz ter­mést Várkonyi lapja, a Földmivelő, igen ügyesen aknázta ki. A mozgalom már teljesen lecsillapodott, és Sélley nyugodtan adja vissza mandátumát a kor­mánynak, a statáriumra vagy egyéb kivételes intéz­kedésre szükség nincs. A szocialistákra nagyon leverő hatással van az a szigorúság, amelyet a fővárosi rendőrség a szocialista­ vezérekkel szemben tanúsít. Perczel belügyminiszter újabb szigorú rendelete, a katonaság beszállásolása és 800 csendőr koncentrá­lása, lecsendesítette a népet, s mivel az elöljárók na­gyon buzgólkodnak, hogy az új munkástörvény áldá­sos voltát a néppel megértessék, remélhető, hogy a tavaszi munkák megkezdéséig teljes rend és nyuga­lom lesz Szabolcs megyében. Mohács, febr. 25. (Saját tudósítónktól.) A tolna- és baranyamegyei csendőröröknek szigorú ren­deletet küldöttek, hogy a szocialistákkal szemben a legnagyobb erélylyel lépjenek föl. Frigyes főherceg birtokain a munkás­sztrájk ma megszűnt. Pécs, febr. 25. Vaszary rendőrkapitány tegnap letartóztatta és kiutasította Schnell Márton szocialista­­vezért, ki a baranyamegyei mozgalmakban tevékeny rész­t vett és épen" Villányba készült, hogy működését ott folytassa. Borsodmeg­ye községeiben a borsodi gazda­sági egyesület kezdeményezése folytán népszerű elő­adásokat tartanak és ezekkel kapcsolatban a népet megismertetik a munkástörvénynyel. A napokban Su­gár Ignác, a miskolci kereskedelmi kamara másod­­titkára, a szocializmustól inficiált Mező-Csáth és Tisza- Keszi községekben tartott népszerű előadást, melyet sok száz földmivelő hallgatott végig nagy érdeklődés­sel. Jellemző a nép hangulatára, hogy azt hirdették a községekben, hogy »jönnek az urak, hogy föloszszák köztünk a földet«, mások meg abban a reményben élnek, hogy a nyáron »legalább 5 forint lesz a napszám.« A vámospércsi szocialisták. Különös mó­don jött a nyomára a debreceni mezőrendőrség an­nak, hogy a szocialisták Vámos-Pércsen is szervez­kednek. Bisanczky János odavaló lakost valami ki­hágásért megidézték s az idéző levél helyett az ol­vasni nem tudó ember a szocialista szervezkedésről fölvett jegyőkönyvet adta át a rendőrfogalmazónak. Kitűnt ebből, hogy a v.-pércsiek a »Földmivelő«­­lap­nak csomagos járatása céljából szervezkedtek. Érde­kes, hogy a bizottságba nőket is beválasztottak, így választmányi póttag lett: Vincze Ágnes, s számvizs-­­­gáló : Bisanczky Julianna. Ötezer szocialista Megyesegyházán, Arad­megyének Békés- és Csanáddal határos részén, és különösen az aradmegyei szocializmus főfészkén, Me­­gyesegyházán újra forrongani kezdenek a szocialis­ták. Fölosztották maguk között a nagy uradalmakat és erősen szervezkednek a közeli eseményekre. A szocialistáknak Megyesegyházán szervezett nagy tá­bora van és a hívei között máris nagy az izgatott­ság és az ingerültség, így is zavargásoktól tartanak, de ha a lappangó dolgot a hatóság idejekorán nem veszi észre, véres szenzációk lettek volna várhatók. Lóránt Dénes csendőrszázados, az aradi csendőr­szárny parancsnoka, azonnal erélyes és beható vizs­gálatot indított meg a lappangó szocializmusra vonat­kozólag és a megejtett vizsgálatról most érkeztek be hozzá a hivatalos jelentések. Ezek szerint Megyes­egyházán mintegy ötezer szocialista földmives-munkás céljainak és terveinek van a központja. Min­den vasárnap gyűlést tartanak Megyesegyhá­­zán és a legközelebbi vasárnapra, e hó huszon­­hetedikére, szintén ilyen négy ülés volt közöttük előre hirdetve. A szocialisták között nagyszámú izgató nyom­tatványok forognak közkézen. A központ küldi nekik és a közeli vidékek szocialistái egymás között kicseré­lik és tovább adják a mételyhintő brosüröket. Hogy kicsodák az izgatók és a vezérek, eddig nem lehetett kideríteni, mert a titkolódzásban valamennyien erősen összetartanak. Azt hiszik, hogy a központból vagy a szabolcsi vidékekről jár közéjük bujtogatni több mun­kásvezér. Az izgatók munkáját elősegítette és a most kifejlődött mozgalomnak úgyszólván alapját képezte, hogy a munkások a hercegi uradalommal szemben — ahová szerződve voltak — magas bérfölemelési kö­vetelésekkel állottak elő. Az uradalom a követeléseket nem teljesítette, s amikor azok sztrájkolni akartak, más vidékről hozattak munkásokat. Ez a megyes­­egyháziakat nagyon fölingerelte s ezt a hangulatot a röpiratokkal, a gyűlések szónoklataival csak fölebb csigázták. Ma már — mondják a hivatalos jelentések — rendkívül ingerültek a kedélyek, úgy hogy már zendüléstől lehet tartani. Az aradi csendőrszárnypa­­rancsnokság még a múltkor két emberrel megerősí­tette a megyesegyházi csendőrőrsöt, ezt azonban már legközelebb újabb megerősítés fogja követni. Vasárnap pedig az aradi szárnyból rendelnek ki többeket, hogy a készülő gyűlést és az esetleg tervbe vett zendülést megakadályozzák. A Szalavszky — Rakovszky-ü­gy. Mint említettük, a Szalavszky Gyula pozsonyi főispán és Rakovszky István képviselő közt fölme­rült ügyben összehívott becsületbíróság az éjjel föl­oszlott anélkül, hogy határozatot hozott volna. Erről az esetről, mely az igen ritkák közé tar­tozik, ma sokat beszéltek a képviselőház folyosóján. A becsületbíróság tárgyalásainak menetét a követ­kezőleg adják elő. A becsületbíróság első ülésén eme kérdések föltevésében állapodtak meg: 1. Igazak-e azok a vádak, melyek Szalavszky Gyula ellen a Hazánkban Benkő László által felho­zattak ? 2. Mulasztást követett-e el Szalavszky Gyula, mikor e vádak folytán elégtételt nem szerzett? A becsületbíróság febr. 5-én egyhangúlag arra a megállapodásra jutott, hogy az első kérdés megvi­tatása nem becsületbíróság, hanem rendes bíróság dolga, tehát feleletet a kérdésre nem ad. Később azonban Szalavszky megbízottjainak kí­vánságára a becsületbíróság belement a második kér­dés megvitatásába, hogy vétett-e Szalavszky akkor, amidőn a megj­elent támadásért elégtételt nem kért ? Szalavszky Gyula megbízottjai által az egyes vádakra okmányokat terjesztett be, melyekkel a vádakat erőt­lenné tehette. Ez okmányokat dr Jeszenszky Danó közjegyzői irodájába helyezték, abból a célból, hogy azokat Benkeő László és mindenki, aki a vádakat ma­gáévá teszi, tanulmányozza, akár másolatokat vehes­sen róluk és tíz napi időt engedtek, hogy ezek alap­ján esetleg ellenbizonyítékokat szerezzenek be és ter­­jeszszenek a becsületbíróság elé. A tíz nap elteltével, február 22-én, a becsületbíróság ismét összeült és kihallgatta Benkeő Lászlót. Benkeő ekkor a vádak egy részét elejtette, de egyszersmind új vádakat is hozott föl. Szalavszky Gyula megbízottjai készeknek nyilatkoztak az újabb vádak tárgyalására is, hajlan­dók voltak Szalavszky részéről ezeket is hiteles ok­mányokkal megcáfolni és a vádlónak módot nyújtani, hogy bizonyítson. Ekkor Rakovszky István megbízottjai utaltak a legelső alkalommal hozott határozatra, az ügy kompli­kációira s arra, hogy egyhangú határozathozatal lehetet­len, minélfogva kijelentették, hogy visszatérnek az első határozathoz, mely szerint az ügy komplikációinál fogva nem becsületbíróság, hanem rendes bíróság elé viendő. Ennek következtében bármennyire és bármily hossza­dalmassággal tárgyalna is a becsületbíróság, megálla­podásra nem juthatna s a második kérdés tárgyalá­sához nem foghatna. Ezek kijelentése után a Ra­kovszky István részéről megjelent becsületbirák, úgy­mint : gróf Esterházy Mihály, Elek Gusztáv és Ivánka, Oszkár megbízatásukról lemondtak. Andrássy Tivadar gróf, a becsületbiróság el­nöke, e kijelentés után arra hivatkozva, hogy őt hat becsü­letbiró választotta elnöknek, kijelentette, hogy a lemondások folytán az­ ő megbízatása megszűnt s az elnöki tisztet letette. Egy másik forrás szerint a becsületbiróság a három tag lemondása folytán megcsonkulván, nem működhetett tovább, noha Szalavszky Gyula megbí­zottjai : K. Üchtritz Zsigmond, Hollán Ernő és Beze­­rédj Pál Andrássy Tivadar gróf elnökkel együtt fenn­tartották készségüket arra nézve, hogy a Benkő László által emelt vádakat tárgyalják. * A becsületbiróság legutolsó jegyzőkönyve így hangzik: Jegyzőkönyv. Felvétetett február 24-én a február 23-án és folytatólagosan 24-én történt tárgyalásokról. Hosszabb eszmecsere után elnök felteszi a kérdést : Szükségesnek tartja-e a becsületbíróság az első kér­dés tárgyában a vizsgálat folytatását, igen vagy nem, Hollán Ernő, Bezerédj Pál, b. Üchtritz Zsig­­mond igennel szavaznak. Elnök szavazatával hozzájiuk csatlakozik. Indokok: Alálírt tagok itt kötelességüknek tart­ják kijelenteni, hogy a becsületbiróság febr. 8-iki má­sodik ülésében a f. hó 5-éről kelt határozatát fölfüg­gesztette azért, mert Szalavszky Gyula segédei a be­csületbíróság elé azon kéréssel járultak, hogy egy félre­értésre, amely a múlt ülésben történt, felvilágosító magyarázatot adhassanak. Ezek után felszólította a becsületbíróság Szalavszky Gyula segédeit az általuk hivatkozott okmányok beadására. Az okmányokat be­tekintés és lemásolás céljából közjegyzőnél lettette és azokra nézve Benkő László előadását febr. 22-én meghallgatta. Ez alkalommal Benkő László saját vádjainak egy részére nézve önmaga beismerte, hogy azok téves információból eredtek, egyéb vádjaira pe­dig állításainak igazolására tényleges bizonyítékokat föl nem hozott. A becsületbiróságnak alulirt tagjai­, elvállalt missziójuk teljesítésében szükségesnek tart­ják, hogy a megkezdett tárgyalást tovább folytassák, még pedig úgy a Hazánk 1897. szept. 28-iki szá­mában foglalt vádakra általában, valamint a becsü­letbíróság előtt vádló fél részéről tárgyalás közben fölhozott újabb vádakra is. Szükségesnek tartják azt,, hogy ezzel az újabb vádak bizonyítására a vádlónak­ alkalmat adjanak s eképen a körülményekkel tüze­tesen megismerkedvén, a tényállást a rendelkezésre álló eszközök mérvéhez képest minden egyes kon­krét vádra vonatkozólag megállapítván, ennek alap­ján indokolt és egyes esetekre okmányolt ítéletet mondhassanak. Andrássy Tivadar, Hollán Ernő, Üch­tritz Zsigmond, Bezerédj Pál, Elek Gusztáv, gr. Esterházy Mihály, ívünket Oszkár nemmel szavaznak. Indokok­. Mert mindazok, melyek a becsület­biróság ez ideig tartott üléseiben mindkét részről úgy szóval, valamint írásban és nyomtatásban előadattak és bemutattattak, nemhogy megingatták volna, de sőt megerősítették ama meggyőződésünket, hogy a becsü­letbíróságnak febr. 5-én tartott ülésében hozott hatá­rozata úgy érdemében, mint indokolásában teljesen helyes. Tekintettel arra, hogy a becsületbíróság febr. 5-én tartott ülésében az első a­ kérdést illetőleg a fölvett jegyzőkönyv tanúsága szerint már érvényes határozat hozatott és a becsületbíróság ezen kérdés újból leendő fölvételébe és tárgyalásába a febr. 8-án tartott ülésén csakis azon megállapodás alapján ment bele, hogy az ezen kérdésben febr. 5-én hozott hatá­rozat akkor lesz megváltoztatható, ha az előadandó bizonyítékok az ügyre oly világosságot derítenének, melynek folytán a becsületbíróság minden tagja azon helyzetbe jutna, hogy teljes meggyőződéssel föl­mentő vagy marasztaló ítélet egyhangúlag meghozható lenne; tekintettel továbbá, hogy nemcsak az ügy érdemére, de még a formai részre, t. i. arra, vajon szükségesnek látja-e a bíróság a vizsgálat tovább leendő folytatását, sem volt elérhető az egyértelműség, sőt bennünk csak megerősödött épen a hivatkozott tárgyalások folyamán előadottak következtében, hogy a vizsgálat folytatása a kívánt célra egyáltalán nem vezethet, ragaszkodunk ahoz és követeljük, hogy minden céltalan vizsgálat folytatása a becsületbíróság hivatkozott határozatának indokolásában foglaltakból mellőztessék, a becsületbíróság azon megállapodása, hogy a febr. 5-én hozott határozat csak egyhangú határozattal változtatható meg, tiszteletben tartassák és ennek következményekép az első kérdésre február­ 5-én hozott határozat érvényben maradjon. Eleki­ Gusztáv, gróf Esterházy Mihály, Ivánka Oszkár. 10 PESTI HÍRLAP 1898 február 26.

Next