Pesti Hírlap, 1898. május (20. évfolyam, 120-149. szám)

1898-05-01 / 120. szám

1898. május 1. PESTI HÍRLAP *13“- - - —- ......—- ____ helyre már a delegációnak első ülésén, közvetlenül a megalakulás után be fogják hívni a póttagok közül azt, akire legtöbb szavazat esett. Ez az első póttag Kristóffy József, aki ilymódon az egész ülésszak alatt részt vesz a delegáció tanácskozásaiban, ami póttagokkal vajmi ritkán esik meg. Megüresedett mandátum. Az óbudai mandátumon kívül ma megüresedett a breznóbányai is azáltal, hogy a közigazgatási bíróvá kinevezett Csipkay Károly lemondott. Hír szerint a kerületben Osztroluczky Miklós földbirtokost léptetik föl szabadelvűpárti programmal. A néppárt, melynek jelöltjére a múlt választáskor igen kevés szavazat esett, most nem óhajt jelöltet állítani. A nemzeti párt és az önálló vámterület. Abból az alkalomból, hogy a képviselőház tegnapi ülésén Apponyi Albert gróf és Horánszky Nándor a kormány ellen támadást intéztek, a nemzeti párt köréből most a kérdés megvilágítása címén azt teszik közzé, hogy a támadás oka egyszerűen abban rejlett, hogy a miniszterelnök azon megállapodást, melyen a provizoriális törvény tárgyalása alkalmából a nemzeti párt eljárása kölcsönös megállapodás folytán nyugodott, megszegte azáltal, hogy a japán szerződés becikkelyezése által nemcsak a 67-iki kiegyezés rendelkezésein ütött rést, hanem azon kölcsönös fölfogást, melyen a provizóriumról szóló törvény közjogi szelleme nyugodott (hogy t. i. január elseje óta a közös vámterület közjogilag megszűnt), a maga részéről eljárása által dezavuálta s erre vonatkozólagelőbbi álláspontját megváltoztatta. A főrendiház bizottságaiból. A főrendiház igazoló bizottsága május 2-án deletölt 11 órakor ülést tart. A közjogi és törvénykezési bizottság május 3-án délelőtt 11 órakor tárgyalja a konynia-javaslatot. A pénzügyi, közgazdasági és közlekedési bizottság május 4-én déli 12 órakor tárgyalja az 1895. NEVII I. t. c. módosításáról szóló javaslatot. A gazdasági bizottság május 4-én délelőtt 11 órakor a gazdasági jelentéseket, a közgazdasági és közlekedési bizottság május 5-én délelőtt 11 órakor a helyiérdekű vasutakról, a japáni szerződésről, továbbá aközegészségügyi egyezményekről szóló javaslatokat ,tárgyalja. A pénzügyi bizottság e hó 4-én déletőn 11 takor a konzuli illetékekről, a honvéd-póthitelről és a házads-mentességről szóló javaslatokat s a tllkiadásokról szóló jelentéseket tárgyalja, magyarul captatio benevolentiae. Hát ez ostoba és utálatos dolog. Micsoda ember az, akit egy neki nem dukáló cím kedvezően »hangol«, és micsoda ember az a másik, aki ezen a réven akar boldogulni ! Vajon hogy néz az egymás szemébe ez a két cimbora ? Az egyik okvetetlenül azt gondolja: »Szamár vagy«, a másik meg: »Csúszó-mászó állat vagy.« És nyájasan tárgyalnak tovább. Mindennek, azt hiszem, az az oka, hogy manapság nálunk sokat, igen sokat kell kérni, és nincsen élet, nincsen pálya, mely ellehetne kérés nélkül. A kérő tudja, hogy más kérőkkel vetélkedik , tehát jobban kell kérnie a többinél, ha célt akar érni. Ami engem illet, bizonyossággal várom, hogy idővel még majd le is térdelnek kegyelmes személyem előtt. Nagyurak, akik nem egy titkos dráma vagy tárca, hanem halandók sorsát döntik el, alkalmasint minden nap látják az emberi csontváznak ilyen gymnastikáját. Esküdni mernék rá. Mert lehetetlen, hogy a kérés művészete ne folyamodjék ilyen hatásokhoz is, mikor már ennyire föl- vagy feliestálódott. És ugyan milyen ama két ember beszélgetése abban a pillanatban ? Okvetetlenül kölcsönös hazudozás. Az egyik nem, az igazságot, keresi, hanem undorodik vagy könyörül; a másik meg nem jogát, erejét, veti latba, hanem pityereg és ravaszkodik. S mindezt a sok csúnyaságot egy potom formai kérdés, a cím hozza elő a pokol fenekéről. Monsieur és monsieur más emberek. A „huncut az úr“ új dolog rafinálunk. Ezt is a némettől tanultuk. A régi magyarok elannyira nem tegeződtek, hogy még a szülők is fiam uramnak, lyányom asszonynak hívták fölserdült gyermekeiket. Az a gonosz idegen szokás, hogy a gyermekőnek szólítsa apját, anyját, a családi élet ősi rendjének, e felforgatása- melyellen Geresén oly bölcs hadjáratot folytat* - még J rögzött, és Deák Ferenctől az 1860-iki országgyűlés legfiatalabb tagjai kitüntetésnek vették e humorizáló kedveskedést. Csakhogy vissza dehogy merték volna tegezni az öreg urat! Az én apám, ha azt hallotta: »Te Kálmán !« dereshajú ember létére is, azzal ugrott föl, hogy »mit parancsol uram bátyám ?« A koronázó országgyűlésen történt, hogy egy fiatal, szőke, mágnás képviselő megveregette a Deák vállát: »No Ferri, milyen tifelétek a termés?« S ebből szálló ige lett, gyilkos szálló ige, így kezdődött, lassan, a képviselők ma annyira általános, szinte kivételt nem tűrő szokása, ez a demokrata te, melynek remek byzánci stílusra hajlása a »kérlek alássan, kegyelmes uram.« Nem először mondom, hogy ez a neologia igen becses kortörténeti adat. Huncut az úr, ha azért mégis becsben tartják. Pajtásság, de alá,zatos. Bizalom, de hivatalos. Szervusz, de mély tisztelettel. Bókolás, de selb stir onie v sí elegy. (A magyarnak nem hogy szava, de rokon fogalmasincs arra az izére.) Semmi se egészen komoly és semmi se egészen tréfás. A hal hús, a hús hal. Meglehet, kitűnő, kényelmes forma, mikor apró bajokat, kell elintézni odafent, és szörnyen • illik a helyzethez ez a pongyolán feszes vagy feszesen pongyola beszédmód. Mind a kérés, • mind a visszautasítás könnyebb; kedvező esetben így is megvan, ami kell, ha pedig az ördög • viszi, el az egész dolgot, csak puszta csevegés • volt az• a negyedóra. Százszor okosabb, mint amikor báró, J Wenckheim Béla bal öklét az asztalra támasztva, jobb kezét a fehér mellény kivágásába sülyesztve audienciás méltóságban állott, és csak annyit mondott: »Nem lehet, képviselő úr.« Mert a ugyan nem volt valami ’ nagy államférfid, de a tegeződéssel igen fukarulbánt. Azt hiszem,csakégy ember volt, aki őt szólította föl a tegezésre a király, ■ Tóth Béla. A Kossuth-párt legközelebb tartandó pártértekezletén tárgyalni fogja a szövetkezeti törvényjavaslatot s tanácskozik afelől, hogy Ó-Budán jelöltet léptessen föl. A spanyol-amerikai háború. Ma ugyancsak szenzációs dologra ébredtünk, Amerika rengetegül megrémült — Ausztria-Magyarországtól s ijedtében mindjárt meg is akarta szentelni Mae Kinley úrral nekünk a háborút. No, ez lett volna még az igazi furcsa háború! Történt pedig a szörnyű pánik amiatt,mert az amerikai Sun tegnap este apostoli királyunk rovására a következő hazugságot tette közzé : „A közvéleményt mód nélkül fülizgatja az a hir, hogy Ferenc József osztrák császár és magyar király Spanyolországot ■ pénzküldeményekkel támogatja. A lakosság összes körei élénken kommentálják ezt a hírt. Az amerikai politikusok élesen kikelnek Ausztria - Magyarország ellen ; azt mondják, hogy Ferenc József uralkodónak ez az eljárása nem egyeztethető össze a semlegesség legelemibb szabályaival és azt követelik, hogy Mac Kinley Ausztria-Magyarországnak háborút üzenjen. Egy másik esti újság azt írja, hogy Mac Kinley, a közvélemény nyomásának engedve, fenyegető jegyzéket küldött az osztrák-magyar külügyi kormánynak.'1' ■ No bizony ! Nagyon meg fogunk ijedni azoktól, akiktől a spanyolok sem ijedtek meg! New Yorkban van egy spiritiszta palota, melynek pincéiből telegráf és telefon utján lehet a túlvilági szellemekkel korrespondeálni. A palota fedélzetén látszanak az ég felé meredező villamos drótok, melyek a szellemek feleleteit fölfogják s leviszik a pincébe a kérdezősködő kiváncsiakhoz. Valószínűleg az amerikai fölvilágosodás ezen észszerű szócsövén kérdezhette valaki Bantum humbugos szellemétől, hogy: micsoda dolog az, hogy Ferenc József császár és király nem segíti csávába került spanyol koronás rokonát? Barnám, természetesen, a túlvilágban is a helyzet embere maradt, aki mindig kész jó tréfára. Kapta magát tehát s azt felelhette, hogyne segítené, de csak pénzzel! Erre a »Sun« megkáprázott s féle torokkal hirdette a nagy hirt, amely hogy még nagyobb hazugság, kitűnik az itt következő' bécsi' sürgönyből.illetékes helyről vett információk szerint Ferenc József király egyetlen fillért sem adományozott a spanyol flotta javára és Goluchovszki egynéhány évtizeddel ezelőtt is lehetetlen volt volna. Hát az a legújabb előkelő tempó, hogy az anya a fiúnak te, a fiú meg az anyának maga! E balga ferdeségek nemhogy a magyar lélekkel, de még a magyar nyelvvel sem férnek össze. Mint mondtam, a jó barátok tegeződése is friss sületű nálunk , a bruder-ivás meg, mély gorombaságra és kölcsönkérésre szabadít föl, e század elején származott be hozzánk a burschoktól. A régi világban is volt sok „rettenetes ital“, de azokat a vitéz úri embereket nem a vedrek és kupák száma indította barátságra. Bortól összecsapzott bajuszukat bizony nem fenték egymáshoz, a karjukat se firamították olyan fonottkalácsos poháremelésre és nem hallatszott a mód nélkül elmés szójáték: „huncut az úr !* Bizony megmaradt ott a maga becsületében bátyám uram is, öcsém uram is. De azért tudtak szeretni, tisztelni azok a régi jó emberek , és tudtak vigadni is. A patvaristaság az ősi apródélet folytatása volt. Az audiat emberséget, társaságban való forgolódást tanult az úri háznál, de Lucia leányasszony előtt egy csöppet sem csökkent az én szépapám interessant volta, amert a tálat az ebédlő küszöbén átvette a szolgálótól, hogy az asztalra tegye ; sőt hajnalonkint talán meg is dobbant a büszke leányzó szíve, mikor az ámbitusról szorgalmatos kefélés hallatszott be ,a hálóházba: a patvarista a nemzetes , és vitézlő úr csizmáját tisztította. A principális, hiába voltak közel atyafiak, öcsém uramnak, hívta,la. csizmatisztítót, ha nem deákul beszéltek, mert. akkor csak domine volt; később, vöm uránt, ipám uram lett belőlük, de soha,semmi te. Ezek a régi táblabirák csak a kamasz úrfiakat tegezték, és puszta tréfából kezdődött, ha .nem csa? födöm, a huszas években,.a,pozsonyi ,ország? gyűléseken, hogy az öreg praka, tejképi..palyái,' rátákat te-nek szólították. .A szokás.aztán meg.. gróf utasította Hengehlütter washingtoni követetét, hogy az Unió kormányának ezt a leghatáorozottabb formában jelentse ki. Egyébiránt az itteni külügyi kormány nagyon jól tudja, az Egyesült Államokat nem ez a kósza hír bántja, amelynek alaptalanságáról teljesen meg van győjződve, hanem az, hogy az osztrák-magyar kül-ügyi kormány nem akar semlegességi nyyatkozatot tenni. Külügyi kormányunk kijelentette, hogy ebben az évszázadban csak egyetlen egy-szer tett semlegességi nyilatkozatot és pedig az orosz-török háború idejében, ebben az esetben is csak azért, mert a háború a monarchia' .tőszomszédságában folyt le.« Ugyanezen értelemben nyilatkozik a N.W. Tag»blatt,, midőn ma azt írja : » A rtetygorki újságok riasztó híreivel szem-»-ben a N.V. Tagbr. konstatálja, hogy az a hír, hogy Ferenc József uralkodó a spanyol régens- királynét pénzzel támogatja, teljességgel hazug ■ és koholt ■ Ezt a hírt vagy a túltengő fantázia eszelte ki, vagy egyéb célokra terjesztik. Azt talán nem kell magyarázni, hogy a mostani háborúban Ausztria és Magyarország szimpátiája kihez fordul, de ez azért még nem ok arra, ■hogy Ausztria-Magyarország állást foglaljon. Ausztria-Magyarország politikáját a két birodalom érdekei diktálják s ezek azt parancsolják, hogy Ausztria-Magyarország ebben a háborúban föltétlenül semleges maradjon. Az itteni irányt adó körök semmit sem tudnak MacKinley1, jegyzékéről, vagy arról, hogy Ausztria-Magyar» országhoz jegyzéket akar intézni.« Nagy fejetlenség uralkodhatik a merészen s talán kissé meggondolatlanul háborúba ugrott Amerika vezetőköreiben, ha már az ilyen kézzel fogható hazugságok miatt is rögtön, hasfájást kapnak. A New Yorkból érkezett hítek azt is mondják, hogy a csőcselék ellenséges magatartást tanúsít az Amerikában élő osztrák-magyar alattvalókkal szemben. Ez azután komoly dolog s világosan megmagyarázza a következő, Pólóból érkezett mai sürgönyt: „Az osztrák-magyar haditengerészetnek legnagyobb Torpedos cirkálóhajója, a Mária Tepéna, parancsot kapott, hogy haladéktalanul tegye meg a szükséges előkészületeket arra, hogya jövő hét elején elinduljon Kubába. A hajó parancsnoka, Ripper Gyula sorhajókapitány lesz, aki eddig a közös hadügyminisztérium haditengerészeti osztálya hadműveleti irodájának vezetője volt.“ Észak-Amerika washingtoni hatalmasai kénytel "f-'lett r j