Pesti Hírlap, 1898. szeptember (20. évfolyam, 241-270. szám)
1898-09-01 / 241. szám
A PESTI HÍRLAP 1898. szeptember 1. a juncuim formaszerűsége sem köti. Ebből tehát kitetszik, hogy a quotában Magyarországnak semmiféle pénzügyi előnye nincs elalkudva, nincs még a formák dolgában sem. Az utolsó és legnagyobb kérdés, a gazdasági rekompenzációk dolga, azonban homályos előttünk. Pedig ez volna a fő! A két kabinet ebben titkot tart, valószínűleg abból indulva ki, hogy mindaddig, amíg a resehszaih nem döntött, nincs értelme a be nem következett másik alternatíva idő előtti fejtegetésével mérgesíteni a kedélyeket s ezzel az alkotmányos megegyezés eshetőségét rontani meg, és ez is tiszteletet érdemel. Csak annyit tudunk tehát, hogy a rosszabb eshetőségekre vonatkozó elvekben a két kormánynak fix megállapodása van. Mi lehet ez a fix megállapodás ? Hogy a magyar törvény és önrendelkezési jog ellen semmi sincs benne, az az előbbiekből világos. Tehát a Badeni-féle javaslatokban Magyarországnak biztosított előnyökből lenne-e valami elalkudva ? Sajnos, ebben a pontban épen semmi közlés nem fekszik előttünk és az osztrák lapokban sem akadunk ilyennek a nyomára. A két kormány szorosan kitart amellett, hogy a reichsrath döntése előtt ez a kérdés, nincs soron. Nem szívesen következtetjük ebből azt, hogy Bánffy az »anyagiakban« engedett s a Badeni-féle javaslatok előnyeiből a végszükség esetére föláldozott egyet-mást Ausztriának. De ha ez lenne a valóság, ha a reichsrat-tól nyerendő visszautasítás után kitetszenék, hogy a javaslatok »inaterialibus« csonkítva kerülnek a magyar országgyűlés önálló döntése elé s a gazdasági terület közösségét a kormány most már az 1998 : I. t.-c. alapján ugyan, de Magyarország anyagi kára árán erőszakolná , akkor, azt gondoljuk, hogy a Bánffy-kabinet kiejtené kezéből Magyarország vezetését s a kiegyezés többé semmiféle alakban nem volna lehetséges. De mivel ezt valószínűleg maga Bánffy miniszterelnök láthatta legjobban előre a tárgyalások alatt, nem merjük pozitív alakban föltenni róla ezt a nagy hibát s azt hiszszük, inkább most mondott volna le előre, semhogy az osztrák kormánynak oly pénzügyi és gazdasági engedményeket tegyen, amelyek később az ő bukásán kívül a két állam veszedelmes konfliktusát is előidézik. A tárgyalások mindenesetre azon az alapon folytak, hogy a lényegben való megegyezés törvényes módon, a dualizmus lazítása nélkül s a monarchia összefüggésének biztosításával jöjjön létre. Tehát a vámközösség megtartása dominált bennük, mindenesetre 1903-ig. A kormány és szabadelvű párt — az utóbbi igen kis kivétellel — változatlanul a gazdasági területegység álláspontján áll. És ha az 1898. I. t.-c. 3. szakasza alapján az önállólag rendelkező magyar törvényjavaslat tárgyalására kerülne a sor, egészen kétségtelen, hogy a kormány és többség a külön vámterület ez idő szerint való fölkényszerítése ellenében a „reciprocitás“ föltétele alatt a vámterület egységének föntartását javasolná, s annak kizárólagos helyességét — szabad lévén a vita — könnyen be is bizonyíthatná az egész ország előtt. Az ország önálló intézkedése mellett milyen módok szerint történhetnék ez meg, ahol később bizonyos hozzávetésekkel szintén szólani fogunk; előttünk azonban a lényeg mindig az, hogy a gazdasági területközösség, ha ad hoc jön is létre, sem a mostani állapot meghosszabbításával ne jöjjön létre, sem a meglevő 18 javaslatban biztosított gazdasági előnyök clalkudásával vagy megcsorbításával. Hogy ezek keresztülvizessenek, az oly minimális és szigorú követelése Magyarország egész közvéleményének, hogy abból sem Bánffy b., sem bármi néven nevezendő esetleges utódja javára semmit el nem engedhet. Ez a szükséges, mindennapi kenyér. — Borozdát ? — kérdezte az özvegy hitetlenül. — Hát! — erősítették a kocsinvalók. — Hárommal kész volt és már a negyedik borozdát kapálta. — Nem vélem — vélte az özvegy — mert nincs oka neki hazajárni. — De pedig úgy van. Ezzel elmennek a tanyából ahányan csak vannak, ki abba a földbe, amelyet reggel Benjámin kapált. Hát látják, hogy ott semmiféle borozda egyáltalán fölkapálva nincsen. A négy ember pedig látta ugyanaznap hajnalban, hogy maga Faragó Benjámin kapálta a negyedik borozdát. — Még merek a gyerekeim egészségére esküdni — mondja a kapás. Hm. Egyetlen egy egészséges gyereke sincs neki. Faragó Benjámin azonban mégis ott volt, s kapált a tulajdon halála után. Nógrády is hazajött. A legközelebb eső szomszéd ide bizonyos nevezetű Nógrády Antal. Nem messzire van, félóra alatt a botlábú is odaér. S nem is Nógrády Antal a szomszéd, hanem az özvegye (egyveze : így mondják odakint), miután Nógrády Antal a tavaszszal megúnta az életet és meghalt.. Szomorúság halála nyomában nem sok támadt, mert erkölcsösei és renddel élte ő a világi életét. Munkás volt és szorgalmas, adott a hitre is valamit, mert külön szobakápolnát építtetett a ház lakihoz. Az ebben tartott első mise utáni negyednapra meghalt, alig volt fél nap beteg, jóformán meg sem lehetett tőle tudni, hogy betegsége okát ő miben találja, egyvere azóta sűrűbben tartat istentisztelést a külön kápolnájukban; résztvevő van mindig elég. Szokás barátot is kihozni a városból, aki misét mond. Most szombaton nem volt mise, csak fohászkodás. Annyi ember meg asszony volt együtt, hogy alig fértek. Nem volt már hely az asztalok mellett a bibliás könyvek körül. És egyszer mégis megjelen az asztalnál Nógrády Antal, a halott, ötödmagával és ott imádkozik. Ugyanazon imát, amit a többiek mondanak, Dánielből mondták: „Kévánatos állatoknak étkét nem éttera. Hús és bor be nem ment az én számon, sem kenettel nem kentem magamat, mig be nem telének az három heteknek napjai.“ Holt Nógrády Antal ötödmagával ott volt, mikor Dániel próféta e dolgát emlegették. Mindenki rendkívüli csodálattal nézte. Nógrády kísérői között egy asszony, bizonyos Istenes Nagy Gergelyné, fölfedezte a fiát, ki tavaly halt meg, mert a cséplőgép összetörte. Ez is ott könyökölt az asztalon s énekelt Nógrádyval. Nógrády oly erősen énekelt, hogy mindenek az ő hangját követték. Valami zsibbasztó dolog volt ez. Asszonyok és emberek hitték, hogy most majd a túlvilágiakkal fognak társalogni. Nógrádyné már örömében sírta könyeit. Akkor belépett a kápolnába Nógrádyné testvérje, egy asszony, aki miként az ura, új hitű. Nógrády Antal ebben a pillanatban ötödmagával szétfoszlott. Belpolitikai hírek. Az 1897. évi állami zárszámadás. Az 1897. évi állami zárszámadási munkálatok teljesen be vannak fejezve s az állami számvevőszék a kész zárszámadást arra vonatkozó jelentésével együtt az országgyűlés elé terjesztés végett a miniszterelnökhöz átküldeim. A terjedelmes munkálat élén álló jelentést az országgyűléshez Isakovszky István, az állami számvevőszék elnöke, bevezető jelentéssel nyitja meg, főösszegekben előadván a zárszámadás eredményeit és az államháztartásra, valamint a kezelés körül fölmerült fontosabb ügyekre vonatkozó észrevételeit. A tulajdonképeni részletes jelentésben a kezelési eredmények közelebbi ismertetése mellett tételenkint föl vannak tüntetve és indokolva^ költségvetési és az azt kiegészítő törvényektől 'öv/^rminemű eltérések s itt adja elő részletesen az^.^l'/zámvevőszék az államháztartás viteléről, ^jvon és az állami adósságok kezelése körül e/^ hs* szerzett tapasztalatait. A sommázat négy rteti az egész valódi kezelést, összehasoljt £ pénzügyi törvényekkel, továbbá az állami r ° ? ki nem ható átfutó kezelést, az állami vagyokát és végül a pénztári, a jövedelmi és a vagy_?.mérleget. A részletezés nyolc füzete hetvenöt mellékletben több mint 600 részletes zárszámadást nyújt az államháztartás különböző ágairól. Az állami zárszámadással egyidejűleg bemutatja az állami számvevőszék az aldunai Vaskapu-szabályozási munkálatok költségeiről szóló külön zárszámadást, az arra vonatkozó indokolással együtt, valamint az egyénenkénti kimutatást az 1897. évben nyugalmazott állami alkalmazottakról és ellátásban részesített özvegyekről és árvákról. Képviselői beszámoló: Purgly Sándor kormánypárti képviselő tegnap tartotta Enyingen beszámoló beszédét. Kíséretében voltak: Fenyvessy Ferenc főispán és Bessenyeii Ferenc. A beszámoló képviselő biztosította a választókat, hogy a kormány tagjainak kipróbált hazafisága és közgazdasági érdekeink iránti élénk érzéke szabja meg az utat a kiegyezési kérdések elintézése körül. Jelezte, hogy további provizórium nem lesz és hogy akár szerződéses, akár adminiszratív természetű intézkedéssel fognak megoldatni a közgazdasági kérdések, a magyar alkotmányon csorba esni nem fog. A törvényhozás további teendőinek a közigazgatás államosítását jelölte és az adóreform keresztülvitelét sürgette. Purgly után Bessenyey Ferenc országgyűlési képviselő beszélt közkívánatral .Nagy beszédet mondott, melyben leginkább a néppárti politika és a szocializmus ellen foglalt állást. Népgyűlés az önálló vámterületért. Kecskeméten a város polgársága az odavaló és környékbeli fügetlenségi pártokkal s a kecskeméti ipartársulatokkal együttesen szeptember 1-én délelőtt kilenc órakor az önálló vámterületet és a nemzeti bank érdekében népgyűlést tart. A gyűlésen Kossuth Ferenc, Horváth Ádám, Szappanos István, Vértessy József, Tóth Gábor és Eötvös Nagy Imre fognak beszédeket tartani. A kiegyezés ügye: Homály. A politikai pártkörökben, az egész vonalon, a hivatalos kommünikéket, melyeket a magyar és az osztrák miniszterek megegyezéséről Bécsben és Budapesten kiadtak, mindenütt úgy fogják föl, hogy a lényeges kérdéseket illetőleg igen homályosak. Akik azt remélték, hogy a kormányok titkolózása a bécsi tárgyalások befejeztével megszűnik, csalódtak. A félhivatalos és a kormányhoz közel álló hírlapok is csupán útmutatásokat kaptak arra nézve, hogy milyen irányban csináljanak hangulatot, és általán a sajtó a kiegyezési tárgyalások egész ideje alatt arra törekedett, hogy feltüntesse, mily nehéz munkája van a magyar kormánynak az osztrákok álláspontjával szemben. Azok a budapesti és bécsi újságírók, akik négy napon át a Bankgasseban Bécsben a magyar minisztérium háza előtt álldogáltak és a kormány tagjainak érkezését és távozását lesték, a helyzet alakulása felől az egész idő alatt olyan »tájékoztatást« kaptak, hogy tulajdonképen mindegy volt: az »információkat« írják-e meg, vagy pedig az ellenkezőjét. Amelyik laptudósító más helyen nem keresett híreket, bizvást megelégedhetett volna azzal, hogy mindennap azt táviratozza a lapjának: »A miniszterek a Sacher vendéglőben ebédeltek.« Miután pedig a kommünikék lényegükben csak azt hirdetik, hogy a reichsrath összehívására vonatkozólag a magyar kormány kívánságát az osztrák kormány kész teljesíteni, ezenkívül pedig, hogy ha a reichsrath nem vona akcióképes, a két kormány a teendőkre nézve megállapodott (de hogy ezek mily irányúak, azt nem árulják el), a politikai körök várakozása fölcsigázódott, de kielégítve még sincs. A nyári szünetnek úgyszólván vége van. Ma délben már a képviselői negyedben, a kerepesi út belső felén, a múzeum-körúton és a koronaherceg-utcában sűrűn találkoztak egymással a vidékről és fürdőkből megérkezett képviselők, kormánypártiak és ellenzékiek elegyesen. De ma is csak úgy kérdezték, mint két hónappal ezelőtt: — Vajon mi lesz a kiegyezéssel ?