Pesti Hírlap, 1899. február (21. évfolyam, 32-59. szám)
1899-02-01 / 32. szám
tok, akik a békekonferenciáért rajongnak, a képviselőház eltörlését és a politikai nyilvánosság megszüntetését ? -Sötét kamrának nevezte Sima Ferenc a békekonferenciát s amit mivel, komédiának. Véleményével úgyszólván magára maradt. Sima Ferenc nem az a politikus, akinek kijelentéseit a jóhiszeműség diktálná. De akármi szándékkal beszélt így, ezúttal igazat beszélt. A békekonferencia, mely a sötétséget keresi, nem a világosság forrása, s hogy így elzárkózik az ellenőrző napvilágtól és fontoskodik titkokkal, miket minden veréb csiripel — noha nem hitelesen — az komédia. Mikor komoly emberek komolyan keresik az egyezség útját, rátalálnak fényes nappal is. De az a kamra nem azért sötét, mivel az ablakait becsukták, hanem mivel sötétség árad belőle ki. A reakció végez vele lombik-kisérletet s ma demonstrálja, holnap már állítja, hogy a parlamentarizmus nehézkes gépezet az országkormányzás filigrán munkájához. Néhány szalonkabát, egy selyemreverenda, ráadásul egy fényes cilinder sokkal hivatottabb rá. Az ilyen leckét nehéz bevenni, de nehéz elfelejteni is. A sötét kamrát megcsinálták mára, de megmarad holnapra is. Amikor az alkotmány bástyái inognak, védelmet az ország ne keressen többé a parlamentben, sőt iparkodjék tőle szabadulni és köttesse be a szemét és várjon az előszobában. Ha minden elvégeztetett, az eredményt kihirdetik a plakátokon. És erre vitt bennünket az obstrukció háborúja az alkotmány védelmében! Vajon mit hagyott meg abból, aminek nélküle egy hajszála sem görbült volna meg? Belpolitikai hírek. A képviselői illetmények. A képviselőház tagjainak holnap esedékessé váló negyedévi tiszteletdíjai és lakbérilletményei ma utalványoztatok a képviselőház pénztáránál. Már föl is vette az illetményeit több oly képviselő, aki — tekintettel a háznak három napos vakációjára — elutazott Budapestről. Mint halljuk, a technikai obstrukciónak egyik legagilisabb szereplője is azok közt van, akik már ma fölvették az illetményeket, tekintet nélkül az exlex állapotra. Példáját előreláthatólag követni fogják holnap a többi elvtársak is. A képviselőház házszabályai. — Levél a szerkesztőhöz.*) — A parlamenti helyzet szanálását célzó tárgyalások egyik legfontosabb kérdése a házszabályok revíziója. E revíziónak kettős célja van : kizárni jövőre a technikai obstrukciót és biztosítani a parlamenti tárgyalások rendjét. A technikai obstrukcióról nem akarok bővebben szólani, efölött, azt hiszem, a nemzet közvéleményének ítélete ki van mondva. Nem tartom azonban fölöslegesnek a parlamenti tárgyalások rendjének biztosításáról bővebben szólni, miután úgy látszik, hogy ezen kérdés fontosságát nem méltányolják eléggé. Ha valami árt a parlament tekintélyének a nagyközönség előtt, akkor árt az a jelenség, hogy a képviselőházban nemcsak lehet, de az eddigi tapasztalatok szerint szabad is oly hangon beszélni, melyet semmi más társaságban nem tűrnek meg. Aminek e részben az utolsó hónapok alatt tanúi voltunk, annak példáját hiába keresnék az összes parlamentek történetében. Másutt is esnek súlyos szavak, vérlázító személyes sértések, de arra nincs eset, amint az nálunk történt, hogy az ily szavak az elnöki székből megrovás nélkül maradtak volna. A ház tekintélyének és méltóságának az a következetes lerontása, aminek az utolsó hónapokban szemlélői voltunk, példátlanul áll a parlamentek történetében. Ennek a szomorú jelenségnek oka abban rejlik, hogy az elnöki széknek a képviselőház házszabályai szerint nem állnak oly fegyelmi eszközök rendelkezésére, melyekkel a ház rendjét biztosíthatná. Az elnöki szék, tovább megyek, a ház disciplináris jogaira vonatkozó intézkedések, amint azok a házszabályokban megállapítják, csak arra valók, hogy ne alkalmaztassanak. Ezek között az intézkedések között legfontosabb a 204. §. második és harmadik bekezdésében meghatározott fegyelmi büntetés, mely a mentelmi bizottság javaslata és a ház határozata szerint, a háznak ünnepélyes megkövetése, a jegyzőkönyvi megrovásnak közzététele és a képviselő időleges kizárása lehet. Ezen fegyelmi büntetések önmagukban elegendők volnának a ház rendjének biztosítására, de nem alkalmazhatók a gyakorlatban, mert elrendelésük oly eljárással kapcsolatos, mely a fegyelmi büntetést megfosztja hatályától. A ház nem alkalmazhatja e büntetések egyikét sem, mert amikor alkalmazásukra szükség van, amikor ezek alkalmazásától eredmény várható, a ház nem határozhat, be kell várnia a mentelmi bizottság jelentését, amibe eltelik legalább 24 óra, úgy, hogy ekkora büntetés már csak megtorlás, nem pedigeszköz a ház rendjének biztosítására vagy helyreállítására. A házszabályok 204. §-ában foglalt intézkedések csak azért hatálytalanok, csak azért nem alkalmazhatók — vélekedésem szerint ez volt az egyik oka annak, hogy a legválságosabb helyzetben sem alkalmazhattak — mert a ház csak a mentelmi bizottság javaslata alapján határozhat. Ezen a visszásságon a kormánynak a 204. §. kibővítésére vonatkozó javaslata, amenynyire az alapok közléseiből is ismeretes, nem segít és ezért nem habozom azt állítani, hogy ez a javaslat is holt betű fog maradni. Ha a ház rendjét biztosítani akarjuk az oly súlyos sértések ellen, amilyeneket a szabályok 204. §-a megállapít, akkor ezeket a határozatokat — sajnos, hogy szükség van reájuk — a ház szabályaiba olykér kell beleilleszteni, hogy a ház akkor vehesse azokat folyamatba, amikor szükséges, nem pedig akkor, midőn a szükség elmúlt. A háznak az elnök javaslatára közvetlenül kell a fegyelmi büntetést alkalmaznia, amint az a 169. §-ban körülírt jegyzőkönyvi megrovás esetén történik, nem pedig a mentelmi bizottság útján, ami mindig idejétmúlt rendszabály marad. Más parlamentekben, azokban, melyeknek eljárása például szolgálhat, ez így is van, így van elsősorban az angol parlamentben, melynek rendje az elnöki széknek és a háznak a 204. §-ban foglaltaknál sokkal messzebb menő fegyelmi jogokat biztosít, anélkül, hogy ezeket bárki is a képviselő jogai illetéktelen korlátozásának tekintené. Az angol házszabályok 27. szakasza szerint az elnöknek joga van a képviselőt, kinek magaviselete durván rendellenes »whore conduct is grossly disorderly« az illető ülésről közvetlenül kitiltani a házból, amit a főterembiztosnak (Sergeant of army) e szabály szerint azonnal végre kell hajtania. Az egy ülésről való kitiltás joga az elnököt magát illeti meg, arra nézve nem kell kikérnie a ház határozatát. A háznak messzebbmenő jogai vannak, ezeket a szabályok 21. szakasza következőleg határozza meg. Ha az elnök vagy a teljes ház bizottságának elnöke valamely tagot név szerint fölhívott (a mi gyakorlatunk szerint rendreutasított), mert az elnöki szék tekintélye ellen vetett, vagy a ház szabályaival való visszaélés utján konokul és szándékosan akadályozza a ház munkáját es pedig közvetlenül az ily vétség után, az elnök, ha a vétség a házban követ *) Az itt közlött cikket egy szabadelvű párti képviselőtől kaptuk s annál szívesebben adunk helyet neki, mert a házszabályok revíziója fölött épen most folyó tárgyalások igen aktuálissá teszik. 1599-ik évből is, és maga a pápa, aki szintén csatlakozott a vitatkozókhoz, nem oldotta meg a kérdést, hanem a csillagászok gondjaira bízta, akik különben épen úgy nem változtatták nézetüket ebben a kérdésben, mint ahogyan nem változott meg a számtan. Ez az örök kérdés különben elég egyszerű. Egy évtized tíz egységből áll. A lüik még része az évtizednek. Egy évszázad száz egységből áll. A 100-ik még része az évszázadnak. A keresztény korszakban 0-ik év nem volt soha. Ennek a korszaknak az első éve: 11 Mikor Jézus Krisztus a világra jött, senki sem tudta születésének nagy fontosságát, sem azt, hogy az általa alapítandó vallás minő szerepet fog játszani a nemzetek politikai történetében. Születésének éve észrevétlenül múlt el úgy a rómaiak mint a zsidók feje fölött, s még a kereszténység első, második, harmadik, negyedik, sőt ötödik százada sem szerepelt a naptárban. Csak 532-ben javasolta a keresztény korszak számítását a római egyház egy szerzetese, aki Scythiában született . Dénesnek hívták, s kicsiny termete miatt a »Kis« melléknevet adták neki (Dyonisius Exiguus.) Ő alapította meg a keresztény korszámítást, amint látni való, csak a hatodik században. Abból a föltevésből indult ki, hogy Jézus Róma alapítása után a 753-ik évben, december 25- ikén született. A Róma alapítása után következő 754-ik esztendő lett a keresztény korszak első éve. Ez az első év azonban még Dénes fölfogása szerint sem volt Jézus születésének éve, mert ez az év csak Jézus születése után hét nap múlva kezdődött. A történelmi egyeztetésben azonban Dénes szerzetes négy évnyi hibát követett el; könnyű megállapítani, hogy Heródes halála épúgy, mint Krisztus születése Róma alapításának nem a 753-ik, hanem 749-ik évére esik, hogy Jézus nem 33, hanem 36 éves korában halt meg, és hogy az egész keresztény korszak négy évvel idősebb, mint amennyinek tartják. De most már bizonyára nagyon kényelmetlen dolog volna megváltoztatni. Noha ez a korszámítási hiba már évszázadok óta ismeretes (már a föntebb említett értekezésekben is hivatkoztak rá), a keresztény korszámítást megtartották abban a formában, amelyben Dénes szerzetes rendszerbe foglalta. Eligazodik rajta az ember. Ez az egész csak megegyezés dolga. De bármelyik évet fogadjuk is el a keresztény korszak kezdetéül, nincsen 0-ik esztendő. Az első év kétségkívül 1. esztendő, a tizedik 10, s az első század századik éve kétségkívül 100. . Ha így teszszük föl a kérdést: az olvasó lelkében a kétségnek még csak az árnyéka sem maradhat meg. Semmi sem egyszerűbb ennél a világon. Mikor a francia forradalom új naptárat teremtett, ugyanígy járt el, nem is gondolt a 0-ik esztendőre, hanem az elsőt mindjárt I. évnek nevezte el. úgy látszik, hogy némely nyilván fölületes elmét — legalább ami a chronologiát illeti, — a két első számnak, a századok számának változása, 1799-nek 1B0U-ra, 1899-nek 1900-ra való vál- " — r------r_:junj...... u'r—állatatozása ejt tévedésbe. Pedig itt sem történik más, mint amikor 9-ből 1 hozzáadásával 10, s 99-ből 1 hozzáadásával 100 lesz, azaz amikor teljessé egészítik ki a tizedet és a századot a tizes számrendszerben. A tized 1-től 10 ig, a század 1-től 100-ig terjed. Megváltoztatták az év kezdetének a napját is, majd január 1-ére, majd december 25-ikére tették, ami keresztény szempontból észszerűbb dolog volt, majd Jézus fogantatásának, majd az angyal által való megjövendölésének napjára,melyet az egyház a születéstől visszafelé kilenc hónapnyi időre, március 25-ikére számított, majd pedig húsvétra, a föltámadás és a tavasz ünnepére tették. Egyébként pedig 1582-ben megrövidítették az esztendőt tíz nappal, hogy a naptárat összeegyeztessék a csillagászattal. De mindez nem akadályozza azt, hogy az 1900-ik év utolsó napja legyen a tizenkilencedik század utolsó napja és az 1901-ik év január elseje a huszadik század első napja. Tehát századunk 1900. december 31-ikén pontban éjfélkor fog véget érni és lezuhanni a múlt feneketlen mélységébe s helyét átengedi az új századnak. Azt mondjuk, hogy éjfélkor, de melyik délkörtől számítjuk az éjfelet ? A párisitól, a londonitól, a budapestitől vagy a jeruzsálemitől ? Minden országban az illető ország délköre szerint számítjuk. Helyes. De abban a pillanatban, amelyben Párisban 1900. december 31-ikén pontban éjfél lesz, Budapesten már 1901. január 1. reggeli 1 óra lesz. Tehát a magyarok. in 8 T 1 HIJiLAF jegy. február 1.