Pesti Hírlap, 1899. április (21. évfolyam, 91-119. szám)

1899-04-01 / 91. szám

Budapest, 1899. XXI. évfi 91 (6691.) szám. Szombat, április 1. Előfizetési érák: Egész évre . . le írt — kr. Félévre............7 a „ Negyedévre . . . „ 50 „ Egy héra . . . 1 » 20 „ Egyes szám ára 4 kr. Vidéken 6 kr. Megjelenik minden nap, ü­nnep és vasárnap után is.Hírlap Szerkesztőség: Budapest, Tá c­-körut 78. I. emelet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény in­tézendő. Kiadóhivatal, Budapest, T&cl-körut 78., hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó fel­szólalások intézendők. 0000000156464 Gonosz munka, Bánffy b. politikai hagyatékát nem szíve­sen tárgyaljuk. Ő maga is annak tiszta tudatá­ban állott félre az útból, hogy az ország béké­jének szolgál vele. Amit tett, kétségtelenül be­csületes szándékkal és jó hazafias szívvel tette. Az erős embereket azonban ellenségeik gyűlölete még a sírjukba is elkíséri , hogy ne kisérné el magányukba. Polonyi Gézának ada­tott a dicsőség, hogy ezt megbizonyítsa és meg ne értse a hazafias lemondásnak azt az intését, ami Bánffy b. teljes visszavonulásában van ki­fejezve és mindenkire kötelező igazság, aki a haza közügyeit a személyes érdek és gyűlölet elé teszi. De csakhamar bizonyossá lett, hogy nem­csak meggondolatlanság volt amit cselekedett,, hanem oktalanság is. Mintegy két hét előtt röpirat jelent meg, mely Bánffy Dezső b. nemzetiségi politikai ak­cióját dicséri, aminthogy azt még ellenségei is dicsérték mindig. Az iratban pozitív adatok vol­tak, jóllehet nem kellő politikai világításban. Az irat azonban nem okozott különös feltűnést még idehaza sem. Polonyi Géza mégis felhasz­­nálta arra, hogy Bánffy Dezsőnek s volt hivata­losainak még bukásában is ártson. A képviselő­­ház elé cipelte a kérdést és hivatalos titok el­árulásának vádjával megtoldva, akciót kért a szerző ellen, Széll Kálmán miniszterelnöktől. A miniszterelnököt kellemetlenül érte az egész és azt válaszolta, hogy az iratot nem olvasta, de ha az van benne, amit Polonyi mond, — pedig az nem volt benne,­­ vizsgálatot indít. Ezzel itt be is végződött. ■tizuiman Ixomolniában is vannak olyan politikusok, mint nálunk. Ezek fölkapták az in­terpellációt és mivel egy tétele arra volt ma­gyarázható, hogy Sturdza Demeter, a román külügyminiszter, Bánff­yval összejátszott a hár­mas szövetséghez való csatlakozás, az erdélyi propaganda elnyomása és a romániai ellenzék lefőzése érdekében, most jelentékeny vihart csi­náltak Polonyi interpellációjából Sturdza, Ma­gyarország és a hármas szövetségi politika el­len. A bukaresti képviselőkamarában és sze­nátusban a konzervatív ellenzék megrohanta Sturdzát, bejelentette az obstrukciót és feliz­gatta a diákokat, akik kapva-kaptak az alkal­mon, hogy az elcsöndesedett nationális izgatást fölébreszszék és Erdélyben ismét lelket fújjanak az elalszott irredentába. Bár a kamarában és szenátusban az ellenzék törpesége ezúttal is kiderült, a bukaresti utca­ tovább folytatja a propagandát s előrelátható, hogy alaposan ki fogják zsákmányolni ezt az egész ostobaságot Magyarország és a magyar ügy ellen. Polonyi tehát elbizakodottságában Széll Kálmán minisz­terelnököt beleprotegálta az olyan bajba, ami az ő jóakarata nélkül egészen elmaradt volna az ország, fejérül. Így pedig nem lehet tudni, mi minden lesz be!­Me, a magyar ügy haszna semmiesetre, mert ím­ már Bécsből ,s halljuk azok hangját, akik a külügyekben nem szíve­sen járnak a magyar érdek kezére s most "Po­lonyival együtt örülnek. Sturdza romániai miniszterelnök fehérre mosása nem a mi dolgunk. Annyit tudunk fe­lőle, hogy egészen ártatlan a román királyi pár 1897-iki budapesti látogatásában. Jelenlétével akkor sem tisztelt meg bennünket, sőt tudjuk, hogy Károly román király akkori szándékát ellenezte. Hogy nem barátunk, az bizonyos és hogy Bánffy báróval semmiféle megállapodása nem volt, az is bizonyos. Királya elhatározása ellen nem tehetett, ez az egész bűne. Jóval ke­vesebb tehát, hogy a mi rokonszenvünket és a román konzervatívok gyűlöletét kiérdemelje. Nem is ez a bukaresti feltámadás igazi oka, hanem kizárólag az, hogy ez az ürügy kapóra jött a román, ellenzéknek a hármas szövetség­hez való támaszkodás, az erdélyi béke és a román királyi ház megtámadására. Ítélje meg mindenki, hogy nem-e hebehurgya, politikátlan és vétkesen könnyelmű dolog így belefusolni a helyes magyar politikába, melynek Széll Kál­mán alatt sem lehet más célja és módszere, mint Bánffy Dezső alatt volt: t. i. Romániának a hármas szövetségre való támaszkodását, ez­zel az erdélyi irredenta pacifikálását és itthon a belpolitikai békét biztosítani. Isten tudja, Széll Kálmánnak talán kevesebb ellenzéki jó­akarat is elég volna ahoz, hogy Magyarorszá­got helyesen kormányozza. Bánffy b. nemzetiségi politikájáról egyéb­iránt értekezni egészen fölösleges, mivel ered­ményei helyt állanak évette. De talán nem lesz fölösleges mégsem azt elmondani, hogy ez a politika egyáltalán nem volt kisszerű és semmi­képen nem volt esetről-esetre berendezve. Amikor Bécsből azt mondják, hogy Bánffy b. a diplo­máciába is belepepecselt, akkor azt célszerű tudni, hogy mi annak az értelme? Ez azt je­lenti, hogy Bánffy K. igenis rendkívül nagy gon­dot fordított, arra, hogy a monarchia külügyi viszonyaiban a magyar érdekek úgy érvényesül­jenek, amint azok a dualizmusból és paritásból Szecesszió. (A szecesszió sem vadonatúj a nap alatt. — A régiek fantáziája. — Legújabb divati a szecesszio­­nista frizura az ó­korban. — A szecessziómati ízlés és a világbéke. — Flammarion is szecesszionista, sőt néha Tóth­ Béla is! — A bécsi szecesszionisták és a bécsi avadi­ak. — Nálunk nincs talaj a szecesszió számára, ne is legyen !) — A Pesti Hírlap eredeti tárcája. — Ha egy csomó fiatal chinai összeáll, rövidre nyírja a copfját s ugyanezt teszi az útjába eső mandarinokkal, — akkor ezek az érdemekben megcopfosodott urak a maguk csodás torokhang­­jaikkal bizonyára azt fogják ordítozni, hogy ez szecesszió. És a rövidre nyírt urakat ki kell végezni, mert ellentétbe helyezkedtek a chinai ízléssel! Körülbelül ugyanez történt Európában vagy tíz évvel ezelőtt. Egy csomó fiatal művész ösz­­szeállt és hadat üzent a megcopfosodott ízlés­nek. És azóta vígan nyirbálják a copfot ott, ahol előtalálják, úgy, hogy ma már a régiek közül is akárhányan önként állnak a tábo­rukba. De semmi sem új a nap alatt s így a szecesszionistákról is ki kell jelentenünk, hogy az a copf, amit ők a saját fejükről levágtak, eredetileg a rövid hajból nőtt azzá: a szecesz­­szionista mozgalom tehát jóformán visszatérés az ősi állapothoz. A mai szecessió a régi népek naivságá­­­ból táplálkozik és a 19-ik századvég legvadabb szecesszionista-m­űvésze nem tett egyebet, mint hogy a Krisztus előtti 3000-ik évbe ringatta vissza a képzeletét és a lelke most az ősi il­lúziók gőzmámorában dözsös vagy a Szent Nílus partjai mentén andalog. A csodálatosan újnak tetsző szecesszio­­nista színek és az ő stilizálásuk kitieamodolt vonalai az egyiptomi múmia-sírok tarka képei­ről vannak lopva, hogy a Buddha és Bráhma istenségek hívőinek fantáziáját ne is említsük, mely ugyancsak bőséges éléstárral szolgál a »legújabb» ízlés mohóságának csillapítására. A fantázia mindenkor legnagyobb kincse volt az emberiségnek és kiapadhatatlan, akár­csak a só, melyet a tenger csodás módon és mennyiségben termel mérhetlen nagyságú üst­jeiben. Ha a mai szecesszió motívumait bon­colni akarjuk, pillantsunk csak egy percre azokra a hatalmas gránit sarkophagokra, me­lyek a Sahara évezredes homokjából kerültek felszínre; nézzük meg a ptahi próféta vagy Merenthat Isis-papnő ékes múmia-koporsóját; álljunk meg a faragott istenségek vagy szent állatok szobrai előtt. Lochet istennőnek oroszlánfeje van, az emberi lelket emberfejű karvaly ábrázolja, az oxyrynchus nevű szent hal szarvakkal ékített fején hordja a nap korongját. Memphis szent bikája: az Apis­is szarvai közt hivalkodik a nap tányér­ral , Thot isten szent madara, a daru, Sobak isten szent állatja, a krokodilus, a feltámadást szimbolizáló scarabeus bogár, az örök virulást jelképező lotusvirág, Osiris isten hátgerince, mely az állhatatosságot és kitartást jelképezi, és a szent kórussal felsüvegezett macska, kos, sakál, kígyó, stb. mennyi feledésbe merült motívum az utókor számára ! Hát a görögök, etruszkok motívumai ? Egy korinthusi tányéron olyan oroszlán látható, amelynek hátából kecske­fej nőtt ki; egy római amphorán a hárpiát lát­ , juk: vércsét, női fejjel és karokkal, amelyek nyílvesszőket tartanak; mit szóljunk a halfarkú tritonhoz, a kecskelábú pánhoz, a lótestű ken­taurokhoz vagy azokhoz az érdekes és naiv kompozíciókhoz, amelyekkel az antik világ a harangalakú keverőkorsók, a karcsú nyakú olajosedények és a kecses vázák sima falazatai díszítette . A kis-ázsiai ízlés a sphinxet olyan fejjel ábrázolja, amelynek négyfelé néző arca van . Beotiában négerfej formájára készült az ivóedény; az etruszk műipar teknősbéka hátára állít egy ifjat, kinek a fejéből még egy fél női test nőtt ki s ez tartja a­ tükröt; egy bronz kandeláber három emberi lábszáron áll; a mé­résre szolgáló súlyt hízódisznó alakjában min­tázzák meg, hogy annál kifejezőbb legyen. Az annyira újdivatú Tiffany-üvegek sem egyebek, mint az antik opalescens­ üvegek utánzatai. Mit szóljunk ahoz, hogy a római edények közt a ku­lacs őspéldányát is föltaláljuk? És végül mit szóljunk ahoz, hogy a legeslegújabb divatú sze­­cesszionista­ frizurákat már a trajanusi idők matró­nái viselték, sőt a 217-ben elhunyt Septimius Severus feleségének, Júliának, még az ugyanígy fésült sárga parókája sem hiányzott! Semmi sem új a nap alatt: a mai sze­­cesszionista ízlés vezérmotívumai is a régi idők porából keltek életre és a 19-dik századvéget csakis annyiban döbbenti meg ez a mozgalom, mert az 50-es évek legsziruposabb idealizmusát leverő vaskos naturalizmus ellen üzent hadat. A természethez való visszatérés jól esett mind­nyájunknak, akik természetimádók vagyunk. És A Pesti Hírlap mai száma 20 oldal

Next