Pesti Hírlap, 1899. április (21. évfolyam, 91-119. szám)
1899-04-01 / 91. szám
Budapest, 1899. XXI. évfi 91 (6691.) szám. Szombat, április 1. Előfizetési érák: Egész évre . . le írt — kr. Félévre............7 a „ Negyedévre . . . „ 50 „ Egy héra . . . 1 » 20 „ Egyes szám ára 4 kr. Vidéken 6 kr. Megjelenik minden nap, ünnep és vasárnap után is.Hírlap Szerkesztőség: Budapest, Tá c-körut 78. I. emelet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kiadóhivatal, Budapest, T&cl-körut 78., hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólalások intézendők. 0000000156464 Gonosz munka, Bánffy b. politikai hagyatékát nem szívesen tárgyaljuk. Ő maga is annak tiszta tudatában állott félre az útból, hogy az ország békéjének szolgál vele. Amit tett, kétségtelenül becsületes szándékkal és jó hazafias szívvel tette. Az erős embereket azonban ellenségeik gyűlölete még a sírjukba is elkíséri , hogy ne kisérné el magányukba. Polonyi Gézának adatott a dicsőség, hogy ezt megbizonyítsa és meg ne értse a hazafias lemondásnak azt az intését, ami Bánffy b. teljes visszavonulásában van kifejezve és mindenkire kötelező igazság, aki a haza közügyeit a személyes érdek és gyűlölet elé teszi. De csakhamar bizonyossá lett, hogy nemcsak meggondolatlanság volt amit cselekedett,, hanem oktalanság is. Mintegy két hét előtt röpirat jelent meg, mely Bánffy Dezső b. nemzetiségi politikai akcióját dicséri, aminthogy azt még ellenségei is dicsérték mindig. Az iratban pozitív adatok voltak, jóllehet nem kellő politikai világításban. Az irat azonban nem okozott különös feltűnést még idehaza sem. Polonyi Géza mégis felhasználta arra, hogy Bánffy Dezsőnek s volt hivatalosainak még bukásában is ártson. A képviselőház elé cipelte a kérdést és hivatalos titok elárulásának vádjával megtoldva, akciót kért a szerző ellen, Széll Kálmán miniszterelnöktől. A miniszterelnököt kellemetlenül érte az egész és azt válaszolta, hogy az iratot nem olvasta, de ha az van benne, amit Polonyi mond, — pedig az nem volt benne, vizsgálatot indít. Ezzel itt be is végződött. ■tizuiman Ixomolniában is vannak olyan politikusok, mint nálunk. Ezek fölkapták az interpellációt és mivel egy tétele arra volt magyarázható, hogy Sturdza Demeter, a román külügyminiszter, Bánffyval összejátszott a hármas szövetséghez való csatlakozás, az erdélyi propaganda elnyomása és a romániai ellenzék lefőzése érdekében, most jelentékeny vihart csináltak Polonyi interpellációjából Sturdza, Magyarország és a hármas szövetségi politika ellen. A bukaresti képviselőkamarában és szenátusban a konzervatív ellenzék megrohanta Sturdzát, bejelentette az obstrukciót és felizgatta a diákokat, akik kapva-kaptak az alkalmon, hogy az elcsöndesedett nationális izgatást fölébreszszék és Erdélyben ismét lelket fújjanak az elalszott irredentába. Bár a kamarában és szenátusban az ellenzék törpesége ezúttal is kiderült, a bukaresti utca tovább folytatja a propagandát s előrelátható, hogy alaposan ki fogják zsákmányolni ezt az egész ostobaságot Magyarország és a magyar ügy ellen. Polonyi tehát elbizakodottságában Széll Kálmán miniszterelnököt beleprotegálta az olyan bajba, ami az ő jóakarata nélkül egészen elmaradt volna az ország, fejérül. Így pedig nem lehet tudni, mi minden lesz be!Me, a magyar ügy haszna semmiesetre, mert ím már Bécsből ,s halljuk azok hangját, akik a külügyekben nem szívesen járnak a magyar érdek kezére s most "Polonyival együtt örülnek. Sturdza romániai miniszterelnök fehérre mosása nem a mi dolgunk. Annyit tudunk felőle, hogy egészen ártatlan a román királyi pár 1897-iki budapesti látogatásában. Jelenlétével akkor sem tisztelt meg bennünket, sőt tudjuk, hogy Károly román király akkori szándékát ellenezte. Hogy nem barátunk, az bizonyos és hogy Bánffy báróval semmiféle megállapodása nem volt, az is bizonyos. Királya elhatározása ellen nem tehetett, ez az egész bűne. Jóval kevesebb tehát, hogy a mi rokonszenvünket és a román konzervatívok gyűlöletét kiérdemelje. Nem is ez a bukaresti feltámadás igazi oka, hanem kizárólag az, hogy ez az ürügy kapóra jött a román, ellenzéknek a hármas szövetséghez való támaszkodás, az erdélyi béke és a román királyi ház megtámadására. Ítélje meg mindenki, hogy nem-e hebehurgya, politikátlan és vétkesen könnyelmű dolog így belefusolni a helyes magyar politikába, melynek Széll Kálmán alatt sem lehet más célja és módszere, mint Bánffy Dezső alatt volt: t. i. Romániának a hármas szövetségre való támaszkodását, ezzel az erdélyi irredenta pacifikálását és itthon a belpolitikai békét biztosítani. Isten tudja, Széll Kálmánnak talán kevesebb ellenzéki jóakarat is elég volna ahoz, hogy Magyarországot helyesen kormányozza. Bánffy b. nemzetiségi politikájáról egyébiránt értekezni egészen fölösleges, mivel eredményei helyt állanak évette. De talán nem lesz fölösleges mégsem azt elmondani, hogy ez a politika egyáltalán nem volt kisszerű és semmiképen nem volt esetről-esetre berendezve. Amikor Bécsből azt mondják, hogy Bánffy b. a diplomáciába is belepepecselt, akkor azt célszerű tudni, hogy mi annak az értelme? Ez azt jelenti, hogy Bánffy K. igenis rendkívül nagy gondot fordított, arra, hogy a monarchia külügyi viszonyaiban a magyar érdekek úgy érvényesüljenek, amint azok a dualizmusból és paritásból Szecesszió. (A szecesszió sem vadonatúj a nap alatt. — A régiek fantáziája. — Legújabb divati a szecesszionista frizura az ókorban. — A szecessziómati ízlés és a világbéke. — Flammarion is szecesszionista, sőt néha Tóth Béla is! — A bécsi szecesszionisták és a bécsi avadiak. — Nálunk nincs talaj a szecesszió számára, ne is legyen !) — A Pesti Hírlap eredeti tárcája. — Ha egy csomó fiatal chinai összeáll, rövidre nyírja a copfját s ugyanezt teszi az útjába eső mandarinokkal, — akkor ezek az érdemekben megcopfosodott urak a maguk csodás torokhangjaikkal bizonyára azt fogják ordítozni, hogy ez szecesszió. És a rövidre nyírt urakat ki kell végezni, mert ellentétbe helyezkedtek a chinai ízléssel! Körülbelül ugyanez történt Európában vagy tíz évvel ezelőtt. Egy csomó fiatal művész öszszeállt és hadat üzent a megcopfosodott ízlésnek. És azóta vígan nyirbálják a copfot ott, ahol előtalálják, úgy, hogy ma már a régiek közül is akárhányan önként állnak a táborukba. De semmi sem új a nap alatt s így a szecesszionistákról is ki kell jelentenünk, hogy az a copf, amit ők a saját fejükről levágtak, eredetileg a rövid hajból nőtt azzá: a szeceszszionista mozgalom tehát jóformán visszatérés az ősi állapothoz. A mai szecessió a régi népek naivságából táplálkozik és a 19-ik századvég legvadabb szecesszionista-művésze nem tett egyebet, mint hogy a Krisztus előtti 3000-ik évbe ringatta vissza a képzeletét és a lelke most az ősi illúziók gőzmámorában dözsös vagy a Szent Nílus partjai mentén andalog. A csodálatosan újnak tetsző szecesszionista színek és az ő stilizálásuk kitieamodolt vonalai az egyiptomi múmia-sírok tarka képeiről vannak lopva, hogy a Buddha és Bráhma istenségek hívőinek fantáziáját ne is említsük, mely ugyancsak bőséges éléstárral szolgál a »legújabb» ízlés mohóságának csillapítására. A fantázia mindenkor legnagyobb kincse volt az emberiségnek és kiapadhatatlan, akárcsak a só, melyet a tenger csodás módon és mennyiségben termel mérhetlen nagyságú üstjeiben. Ha a mai szecesszió motívumait boncolni akarjuk, pillantsunk csak egy percre azokra a hatalmas gránit sarkophagokra, melyek a Sahara évezredes homokjából kerültek felszínre; nézzük meg a ptahi próféta vagy Merenthat Isis-papnő ékes múmia-koporsóját; álljunk meg a faragott istenségek vagy szent állatok szobrai előtt. Lochet istennőnek oroszlánfeje van, az emberi lelket emberfejű karvaly ábrázolja, az oxyrynchus nevű szent hal szarvakkal ékített fején hordja a nap korongját. Memphis szent bikája: az Apisis szarvai közt hivalkodik a nap tányérral , Thot isten szent madara, a daru, Sobak isten szent állatja, a krokodilus, a feltámadást szimbolizáló scarabeus bogár, az örök virulást jelképező lotusvirág, Osiris isten hátgerince, mely az állhatatosságot és kitartást jelképezi, és a szent kórussal felsüvegezett macska, kos, sakál, kígyó, stb. mennyi feledésbe merült motívum az utókor számára ! Hát a görögök, etruszkok motívumai ? Egy korinthusi tányéron olyan oroszlán látható, amelynek hátából kecskefej nőtt ki; egy római amphorán a hárpiát lát , juk: vércsét, női fejjel és karokkal, amelyek nyílvesszőket tartanak; mit szóljunk a halfarkú tritonhoz, a kecskelábú pánhoz, a lótestű kentaurokhoz vagy azokhoz az érdekes és naiv kompozíciókhoz, amelyekkel az antik világ a harangalakú keverőkorsók, a karcsú nyakú olajosedények és a kecses vázák sima falazatai díszítette . A kis-ázsiai ízlés a sphinxet olyan fejjel ábrázolja, amelynek négyfelé néző arca van . Beotiában négerfej formájára készült az ivóedény; az etruszk műipar teknősbéka hátára állít egy ifjat, kinek a fejéből még egy fél női test nőtt ki s ez tartja a tükröt; egy bronz kandeláber három emberi lábszáron áll; a mérésre szolgáló súlyt hízódisznó alakjában mintázzák meg, hogy annál kifejezőbb legyen. Az annyira újdivatú Tiffany-üvegek sem egyebek, mint az antik opalescens üvegek utánzatai. Mit szóljunk ahoz, hogy a római edények közt a kulacs őspéldányát is föltaláljuk? És végül mit szóljunk ahoz, hogy a legeslegújabb divatú szecesszionista frizurákat már a trajanusi idők matrónái viselték, sőt a 217-ben elhunyt Septimius Severus feleségének, Júliának, még az ugyanígy fésült sárga parókája sem hiányzott! Semmi sem új a nap alatt: a mai szecesszionista ízlés vezérmotívumai is a régi idők porából keltek életre és a 19-dik századvéget csakis annyiban döbbenti meg ez a mozgalom, mert az 50-es évek legsziruposabb idealizmusát leverő vaskos naturalizmus ellen üzent hadat. A természethez való visszatérés jól esett mindnyájunknak, akik természetimádók vagyunk. És A Pesti Hírlap mai száma 20 oldal