Pesti Hírlap, 1899. április (21. évfolyam, 91-119. szám)
1899-04-01 / 91. szám
1899. április 13 x PESTI HÍRLAP Mataafa kijelentette azt is, hogy a főbíró döntését az okból tartja igazságtalannak, mert az a kisebbségnek szolgál a javára a többség rovására. Mégis csak akkor ismerné őt el főbiróul, ha a hatalmak megerősítenék. Ha a hatalmak Chamberst támogatnák, úgy ő is mellette foglal állást. Az utóbbi hetek eseményeire bővebben nem akart rátérni. MalietoaTanú, a másik jelölt, akit a tudósító a Porpoise angol hadihajón keresett föl, kevés megjegyzésre szorítkozott és a beszélgetést a jelenvolt Tomasese-re bízta, aki azt állította, hogy német részről igen rosszul bántak vele. Atyjának halála után a legünnepélyesebben megígérték neki, hogy a szamoaiak élére állítják, az ígéretet azonban nem teljesítették. Tanú az angolok jelöltje, azért ellenzik a németek. Neki, Tamasesenek — mikor nyilvánossá lett, hogy sok párthivvel rendelkezik, akik őt választanák meg — német részről azt ajánlották, hogy Mataafa mellett foglaljon állást, öreg ember, nem sokáig lesz király és akkor aztán a német befolyás okvetlenül őt, Tamesesét, fogja a trónra emelni. Rábirni igyekeztek őt arra is, hogy ennek megfelelő levelet írjon Vilmos császárnak. Ő erre azt felelte, hogy a német főkonzullal személyesen akar beszélni, szívében azonban már akkor is elhatározta, hogy Tanú mellé áll, mert annak van a legtöbb joga a királyi méltóságra. A londoni misszió-társaság, bár óhajtotta, hogy hajdani növendéke, Tanú, legyen a király, tartózkodott minden izgatástól; a francia misszionáriusok ellenben minden faluba küldtek ügynököket, hogy Mataafa megválasztását előmozdítsák, mert állításuk szerint most neki kellene sorra kerülnie. A tudósítónak arra a kérdésére, hogy a szamosiak, a szigorú tilalom ellenére, mint szerezhettek fegyvereket és lőszereket, Tamesese mosolyogva jegyezte meg: — A fehérek olyanok, mint a kisértetek. Azt mondják, hogy a fegyverek itt tilosak, ott tilosak, kéz alatt mégis szolgáltatnak fegyvereket. Valamennyi fehér ember egyforma e tekintetben. Fájdalom, ez a „fekete“ ítélet meglehetősen ráillik a „fehérekre.“ Különben ebből a megbombázott Számoakérdésből sem lesz konfliktus. — Amerika tengernagyjai a spanyolok leveretése óta fölöttébb háborús hangulatban vannak. Örülnek, ha lehetnek. Kants amerikai tengernagy Washington, hat szigorú utasítással érkezett Apia elé és mivelhogy Amerika és Szamoa között nincs egyenes távirati összeköttetés, sietett bombázni, illetve „rendet“ csinálni, mielőtt az ilyesmit netán megtiltó utasítás érkezhetik hozzá. Képzelhető, hogy 8 napig tartó bombázása minő lélekemelő civilizacionális benyomást hagyhatott hátra a benszülött barna lakókra és minő élvezetet nyújthatott az admirális urnak. Mint Berlinből jelentik, ott azt hiszik, hogy az angol és a washingtoni kormány titkos megegyezés szerint jár el s odáig akarják vinni a dolgot, hogy Németország megunja a sok viszálykodást s a maga részéről végleg lemondjon s távozzék Számodból. Ennek elérésére lett volna megrendelve Kantz tengernagy teljesen indokolatlan és erőszakos föllépése is. Csakhogy Németország élén nem olyan ember áll, akit az ilyen fogások intimidáljanak. Németország javaslatait a kiegyezkedésre, többek között azt is, hogy az összes számoas idegen hivatalnokokat újakkal helyettesítsék, Anglia és Amerika visszautasították. Valószínű, hogy Berlinben most választott bíróságot fognak javaslatba hozni a svéd király elnöksége alatt, hogy ez döntse el a kérdést. Ha az angolszász atyafiság ezt nem fogadja el, akkor Németország majd komolyabb húrokat fog pengetni. — Vilmos császár egy ízben ezt mondta : „Ahova a német sas egyszer leszállt, az a föld német marad mindenkorra.11 Kétséget sem szenved, hogy ez Számodnál is érvényesülni fog. Mit keresünk Chinában ? A skaiserin Elizabeth«, a »Frundsberg«, a »Donau« és a »Szaida«? négy hatalmas hadihajónk lubickol jelenleg a chinai vizekben. Sokkal jelentékenyebb ez a hajóraj, semhogy kiküldését céltalan gyakorlati utazásnak tekinthetné!. A múltkor szárnyra kelt ama hírt, hogy monarchiánk, a többi hatalmak példájára, Chinában területi szerzeményre törekszik, a bécsi külügyi hivatal sietett megcáfolni. — Hinnünk kell tehát, hogy a turnék nem volt alapja akkor, de hogy négy derék hadihajónk most mégis mit keres Chinában, azt abból a dementiből ki nem okoskodhatjuk. Még megérjük különben, hogy Montenegro előbb jut chinai földhöz, nem is szólva a megnyirbált Dániáról, mely most keresi azt a talpalatnyi földet, hol megvethesse Oroszország támogatásával a lábát. Hogy monarchiánk iparának előnyös volna-e a biztos chinai piac, afölött most nem akarunk elmélkedni, inkább felemlítjük azt a francia forrásból eredt hírt, hogy Anglia azt javasolta Oroszországnak, hogy a chinai birodalmat oszszák fel, II. Miklós cár pedig, midőn Muraviev gróf erről neki jelentést tett, határozottan kinyilatkoztatta, hogy Oroszország sohasem fog beleegyezni China föloszlatásába. Eddig csak Szibéria s a kancsuka szerint ítélkeztek fölötte és most kisül, hogy a népek békéjének, a humánus eszméknek előharcosa s a népek jogainak védelmezője. Nem csoda ezek után, hogy a gúnyolódás a cár béketervei iránt lassan kint megszűnt, hogy a legnagyobb katonai hatalom erkölcsi tekintélyének ma már nagyobb a súlya, mint a civilizáció élén bombázó mintaországoknak innen és túl az Óceánon. A békekonferencia tehát komoly dolog lesz. Megnyitása a Hága mellett levő királyi palotában május 18-ára van tervezve. A hatalmak közös megegyezése alapján az elnöki teendőket a londoni orosz nagykövet, Staal báró, fogja végezni, miután Beaufort, Hollandia külügyminisztere, kit diplomáciai hagyomány szerint az elnökség megilletett volna, arról lemondott, spékelt műkiállítások úgyis inkább gyötrelmet szereznek a közönségnek, mint élvezetet. A szobrászati teremben a német Stuck, a moszkvai Troubetzkoy herceg s a francia Bartholome szobrai remekelnek. Stuck táncosnőjében az az eredeti, hogy a lenge ruházatot és lengő hajzatot csodálatosan szép vonalak hálózzák be; a „megsebesült Centaur“ is a művész legszebb szobrai közé sorozható. Troubetzkoy herceg hat szoborműve mesés erővel hat. Orosz generálisát talán az első agyagmintáról öntette bronzba, olyan merész lapokat tüntet föl; legelő tehene és orosz kocsisa is a mintázója zseniális kezelését árulja el. Bartholome aktja „Az istenhozzád“ remek fölfogásával tűnik föl, de a legszecesszionistább ötlet gamt-Marceaux „Une bonne fortune“-je: egy görög talapzatra állított Bacchus-szobor, melyhez egy meztelen női alak mászott föl és mohón csókolgatja. A tárlat festményeinek javarészét is a külföld szállította. Mit szóljunk a „szürke-terem“-ben szereplő glasgowi művészekhez? A glasgowi festőcsoport a fakó tónusok híve; ki látott már az ő műveiknél szebb szürkeségeket? És menynyire higgadt ecsetkezelés! A festésmodor e nagyszerű biztonságát itt még csakis Baertson Albert remek németalföldi tájképein csodálhatjuk. Csakhogy amíg a glasgowiak világos színfoltjai nekünk merőben idegenek, Baertson színessége és igazsága szinte megdöbbentő. A fakó tenger-zöld és barack-sárga színek lehelletszerű finomságát tükrözi vissza a párisi Roger Guiilaume »Phantasie« c. nagyobb vászna; egész sereg divatosan öltözött tengerzöld-szinű leány lebeg az esthomályban, mindegyik kezében egy-egy barack-sárga lampion, ami olyan vizió-szerű hatást kelt, mintha megannyi a holdvilágokkal telehintett aetherben libegne. Mennyivel nyersebb az a vízió, mely a bécsi Klimt Gustav zenélő Schubertje körül lebeg, színes, tarka hölgyalakok képében, akiket mind keresztöltésszerű vonalakkal festett meg a művész. Pedig Klimt a legtehetségesebb osztrák szecesszionisták közé tartozik, színeit azonban a francia plakátokról kölcsönzi. Egyik nagyobb vászna: »A meztelen igazság«; — az igazság helyett képzeljünk egy nőt, minden toilette és minden idealizálás nélkül, aki hozzá még tükröt is tart a feje fölött, hogy hónaaljának bájait se leplezze. Az ugyancsak bécsi Andri Ferdinand már sokkal kevesebbet tud mondani, mikor egy nagy vásznat egyszerűen lapu-levelekkel pingált tele. (Az igaz, hogy néhány chikkes pastell-fejet is kiállított.) Nem egészen szecesszionista tárgyat festett a berlini Skarbina Franz, aki »Wenn die Nachtigallen singen« cégére alatt sötétben ölelkező szerelmes párt mutat be. Tekintve azt, hogy Skarbinától eddig csak halottaskamrákat, hullákkal bontott boncolóasztalokat, kórházi műtéteket és temetőrészleteket láttunk, tőle ez mindenesetre új és kellemesebb dolog. A szecesszionista kiállítástól nem vehetünk búcsút anélkül, hogy a párisi Besnard »Naplemente« című vásznáról meg ne emlékeznénk. Az ilyen nagyszerű természeti tünemény megörökítéséhez eddigelé minden idők legerősebb művészei is gyöngéknek bizonyultak. Persze Besnard lemenő napja sem egyéb egy narancslében úszó piros pecsétviasznál. Ha az ultra-szecesszionistákat akarjuk megélvezni, akkor a szecesszió palotájából a bécsi Künstlerhausba kell átsétálnunk. E műcsarnokban most nyílt meg a 26-ik év tárlata s igy annál furcsább az a dolog, hogy itt látjuk a »vad« szecesszionistákat. De ennek a tünetnek az a magyarázata, hogy innen szakadt ki a bécsi művész-ellenzék a tűrhetetlen copf-szellem miatt — s most „ törzsökös műcsarnok— éz újvárosháza s a Károly-és szárnya telkének szabályozása ügyében a mérnöki hivatal beterjesztette a jelentését a tanácshoz. A műszaki leírásból kitűnik, hogy a monumentális hatás, a közforgalom igényei és a pénzügyi áldozatok, illetőleg a főváros anyagi helyzetének kellő figyelembevétele leginkább ama tervnél érvényesül, amely Való és ábránd jelige alatt érkezett be, valamint a Deák-tér 1 . és Deák-tér II. jeligéjű tervekben kitüntetett eszmék felhasználásával, a mérnöki hivataltól kidolgozott 1. és 6. szám alatt bemutatott terveknél. Mindezeknél kellő gondot fordítottak Budapest , illetőleg a belváros fejlődésének előmozdítására is. Mind a két terv szerint teljesen fölépíthető az uj városháza a Károly-kaszárnya telkén minden kisajátítás nélkül s a gránátos utcai rész is érintetlenül fönnállhat legalább is az építés befejeztéig, vagy ameddig azt a főváros hatósága szükségesnek tartja. Kitűnik a tervekből és leírásokból az is, hogy a környék szabályozása és az ezzel járó kisajánlások, valamint az utcák és terek rendezése az új városháza építésétől teljesen függetlenül hajthatók végre s akkor kezdhetők meg, ha a hatóság a viszonyokat arra alkalmasoknak fogja találni. A beépítendő öszszes terület 6600 négyszögöl (23.730 négyszögméter), ebből az udvarokra esik 5.030 négyszögméter. Hogy a jövőre is gondoskodás történjék, szükséges lenne az épületet négyemeletesre építeni s igy az befogadhatná a személyzetnek 10—50 százalékkal való szaporulatát is. beliek e vad-szecesszionistákkal csúfolják amazokat. Itt aztán már láthatunk olyan tájképet is, mely félig piros-fekete sakk-tábla, félig naplemente, Hejda Wilhelm dekoratív vásznán pedig életnagyságú lila lovat és fűzöld embereket. De e vadságokkal szemben micsoda élvezet Horovitz Lipót portraitja, mely Erzsébet királynét örökítette meg. Ha Bródy Sándor volnék, én is lelkesen kiáltanám el: ez a portrait — és egyéb semmi! De először is a kegyelet és az igaz művészet hatása elnémít, — azután meg itt is van ám más országbeli mester seregestül és válogatott műtárgyakkal. Horovitz művészete azonban csodálatos ihlettel szárnyalt, mikor régebbi arcképek és futólagos impressziók nyomán a királyné megszólalásig hű képmását megalkotta. Egyszerű fekete ruhában áll előttünk a felséges asszony; karcsú termete háromnegyed profilban, míg fejét kecsesen szembe fordítja ; dús haja magas korona alakú fonatban ékíti fejét, melyről a jóság és nemeslelkűség sugárzik felénk. A művész nem nagyon hizeleg, a szenvedések nyomát is elárulja ez az arc, ha maga a fekete ruha nem is mutatná, hogy inkább a fiáért gyászoló anya áll előttünk, mint a királyné. A portrait csak térdkép, ha a felséges termet karcsúsága így is kiválik a háttér borongós hangulatából; a királyné kezeit ölében tartja, egyik kezében fekete jegyező, a másikban kis tollas kalap, melyet a királyné ritkán tett föl; a keze is mezítelen és naptól barna, mert keztyűt is ritkán viselt a koronás asszony. A közönség csoportosan nézi ezt a minden tekintetben fönséges képet, de sok bámulója akad annak a szépséges asszonynak is, mely ugyancsak Horovitz újabb műve és Königswarter Melanie bárónét ábrázolja. Angeli, a bécsiek kihiresztelt portraitistája is, mennyire eltörpül. Fővárosi ügyek