Pesti Hírlap, 1899. május (21. évfolyam, 120-149. szám)
1899-05-01 / 120. szám
___________________________________________ PESTI HÍRLAP 1899. május 1. lament által meg nem nyittatik, az 1903-ig való megállapodások csak egy évig, illetőleg 1964-ig, maradnak érvényben, vagyis egy évig terjedő provizórium adatik. Tehát ez alatt az egy év alatt okvetlen döntenie kell a magyar parlamentnek a közös vámterület mellett, vagy az önálló vámterület mellett. A különbség tehát az, hogy míg az augusztusi megállapodások nem határozzák meg a parlamenti döntés időpontját és ily határidő nélkül a közös vámterület fentartása mellett maradnak, addig a Széll-féle formula csak egy évi haladékot ad az elhatározásra. A magyar kormány jegyzékében most azt kérte, hogy az osztrák kormány az augusztusi megállapodásokból a folytatólagos fentartás kötelezettségére vonatkozó részt törölje. Az osztrák kormány két minisztertanácsi ülésen tárgyalta a magyar kormány jegyzékét és erre szintén jegyzék alójában válaszolt és fejezte ki a magyar kormány kívánságaival szemben álláspontját. Az osztrák kormány több kifogást emel a Szélféle formula elfogadása ellen. Ezek között elsősorban fontos az osztrák-magyar bank privilégiumára vonatkozó aggodalom. Az osztrák kormány tudniillik az osztrák-magyar bankra vonatkozólag nem hajlandó elfogadni azt, hogy a szerződés a legvégső esetben csak 1904-ig szóljon és kívánja a bank privilégiumának tíz évre való meghosszabbítását. A megoldás módjai közt fölmerült a bank igazgatósági tagjai számának osztrák részről való megszaporítása, amibe azonban a magyar kormány aligha egyezhetik bele, mert ezt úgy tervezik, hogy a szaporítás által az osztrák rész annyira túlsúlyra jut, hogy a magyar képviseletet bármikor leszavazhatja. Továbbá a Széll-féle formula érvényessége esettén az osztrák kormány vonakodik néhány oly megállapodást is fentartani, melyhez augusztusban már az érvényesség korlátlan fentartása esetére hozzájárult volt. Ezek között van a fogyasztani adó visszatérítése és a kiviteli jutalmak fölosztására vonatkozó rész. Az augusztusi megállapodásokban t. i. kimondatott, hogy a kiegyezési törvényjavaslat törvényerőre emelkedésétől kezdve, Magyarország a fogyasztási adók visszatérítéséből és a kiviteli jutalmakból csak annyit fog viselni, amennyi az ő tényleges kivitelének megfelel, úgy, hogy megszüntettessék az a sérelem, mely az eddigi felosztási kulcsban Magyarországra nézve fönnállód. A megállapodások ezen része ellen Ausztriában már akkor élénk mozgalom mutatkozott és az osztrák kormány erős támadásoknak volt kitéve. Az osztrák kormány azonban akkor úgy vélte, hogy a közös vámterület hosszabb időre való, illetőleg állandó biztosítása fejében ezt az engedményt megteheti. Most azonban a csak 1904-ig való biztosításért ezt nem hajlandó föntartani s mint már említve volt, legalább a quotának 36 százalékra való fölemelésétől teszi függővé, az ön lakásáról és életmódjáról!... Azt mondta: »Yvette egész nap dolgozik; csoda, hogy bele nem betegedik a sok éneklésbe! S mennyi ember látogatja meg! Irgalmas nénikék, akik alamizsnát gyűjtenek, újságírók, nagyvilági hölgyek, akik az estélyeikre hívják s az udvariak... Ah, ha tudnád, hogy ezek az emberek milyen ostobák! « — Ez az egyetlen egy dolog, amiben igaza van annak a fiatal leánynak, de bizony ezt is csak képzeletből tudja és nem tapasztalatból. Ennek a leánynak kitűnő a képzelőtehetsége, — valószínűleg mindig jól mulatott vele ! • - -— Ó, mennyire sajnálom! Mennyire sajnálom ! S aztán így szólt: — Különben meglehet, hogy Louise elvárhatatlan barátnője bámulatosan hasonlít önhöz. Vagy pedig mégis csak ön Louisenek a barátnője ... Ha pedig mégsem ön az, akkor . . . bocsánat kisasszony! Isten önnel! Elképzelhetik, hogy milyen jól mulattunk, mikor elment ez a szerencsétlen szerelmes, aki én tőlem követelte vissza a kedvesét! Ez a nő azonban, aki annyira hasonlít hozzám, hogy összetévesztett vele a szerencsétlen szerelmes, nagy boszúságot okozott nekem, mikor egy művásztársamtól pár nap múlva azt hallottam, hogy látott egy nagy sovány szőke leányt, aki épenúgy fésülködik és öltözködik, mint én, s akinek épen olyan hitvány kis orrocskája és Miniszterek a hírlapírók lakomáján. A magyarországi hírlapírók nyugdíjintézete vasárnap délelőtt 11 órakor tartotta közgyűlését, melynek részletei más rovatba valók. A közgyűlés végeztével d. u. 1 órakor a hírlapírók mintegy hatvanan, köztük több országgyűlési képviselő, előkelő alapító tag és vendég a Royalszálló egyik kisebb termében gyűlt össze. A társaság ezúttal a rendesnél is nagyobb volt s az ebéd is díszesebb. A hírlapírók két társasköre is képviselve volt az ebéden úgy, hogy hasonló teljes hírlapirodalmi társaságot csak ritkán lehet együtt látni. Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter, aki a nyugdíjintézetnek egyik alapítója s egyben alelnöke is, korábban jelent meg s élénk beszélgetést folytatott a volt kollégákkal, akiket már régtől fogva ismer. Széll Kálmán miniszterelnök 1 órakor érkezett meg s a jelenlevők rokonszenvvel fogadták. Erre az egész társaság a terített asztal mellé telepedett. Az asztal fejénél Fálk Miksa elnökölt, tőle jobbról Széli miniszterelnök ült, balról Hegedűs miniszter, körülöttük a nyugdíjintézet oszlopos emberei. A hírlapíróknak máskor annyira vidám, szinte fékezhetlen jókedvű társasága ezúttal az illusztris vendégek jelenlétét nagyobb nyugalommal honorálta s az u. n. hivatalos beszédeket figyelemmel hallgatta meg. A szokásos ötletes közbeszólások csak az ebéd vége felé törtek ki s olykor Széli miniszterelelnök is, — aki pedig nevetni ritkán szokott, — hangos nevetésre fakadt, kivált amikor Rákosi Viktor Sturm Albertet, a sikerült ebéd rendezőjét, mindenféle minőségében felköszöntötte. Az ebéd fénypontja természetesen a miniszterelnök és keresk. miniszter beszéde volt, akik a hírlapírás emberei közt szemmel láthatólag otthon érezték magukat. Beszédjük is mindvégig rokonszenves, szabad, szinte családias volt. Nagy politikai kijelentések nem történtek, de Széll miniszterelnök beszédje végén annak fölemletésekor, hogy tárcavállalásának legnagyobb föladata a magyar közélet erkölcsi regenerációja, általános és zajos tetszés tört ki az egész teremben, közben pedig élénk tiltakozás arra a megjegyzésre, hogy nem tudja, vajon végre bírja-e hajtani e nehéz föladatot? Általában az egész banker lefolyása igen örvendetes tanuságtétel volt arról, hogy a magyar hírlapirodalom férfiai pártkülönbség nélkül mennyire át vannak hatva a nyilvános élet purifikációjának gondolatától A miniszterelnök is kétségtelenül azzal a hittel hagyta el a termet, hogy ezen nehéz feladat végrehajtásánál a magyar hírlapirodalom minden tisztes tradíciója mellette van s a publicisztika legkiválóbb tehetségei hazafias lelkesedéssel fogják támogatni nemes munkáját akkor is, amikor az a gyakorlatban nehezebb lesz, mint amilyennek most, első stádiumában mutatkozik. A lakomán mondott beszédek lényeges része itt következik. Az első felköszöntőt Fálk Miksa mondotta. Miként a mai közgyűlésen előterjesztett jelentésből látták, a mi intézetünk és ezt minden kétkedés nélkül mondhatjuk, valóban virágzó állapotnak örvend. A mi vagyonunk december 31-én egészen közel járt a 700.000 írthoz és én ezt, ami a jelentésben is ki van mondva, megtoldom azzal, hogy azóta körülbelül megint 20.000 Írttal több lett, úgy, hogy ma körülbelül 720.000 Írttal rendelkezünk. (Bravó! Tetszés.) Ha visszaemlékezem, hogy 18111-ben, amikor ezt az intézetet megalapítottuk, egy pár kollega, aki már előbb éveken át fáradozott egy hasonló intézet létrehozásával és ezek részéről nekem boldogult kollegám, Törzs Kálmán, mint három évi gyűjtés eredményei, egy 1100 írtról szóló takarékpénztári könyvecskét adott át, akkor valóban azt kell mondani, hogy ez a ma elért eredmény olyan, amilyent még legmerészebb álmainkban sem mertünk volna várni. (Úgy van !) Hogy kinek és minek köszönhetjük ezt az eredményt, az önök előtt ismeretes ; köszönjük elsősorban magunknak, akik dacára annak, hogy a magyar hírlapíró nem örvend valami nagyon fényes anyagi helyzetnek, áldozatokkal is hozzájárultunk ezen intézetnek megalapításához, és köszönjük másodsorban a közönség nagymérvű támogatásának. (ügy van !) De van egy harmadik, inkább negatív momentum, amely kapcsolatban áll ezen másodikkal, t. i. a közönség támogatásával és ezen támogatásnak nagy mérvét némileg magyarázhatóvá teszi. E negatív momentum az, hogy intézetünk köréből a politika teljesen ki volt zárva. Mindegyikünk dolgozott szorgalmasan a maga tehetsége és a maga meggyőződése szerint: milyen ez a meggyőződés, azt mi sohasem kérdeztük, csak azt néztük, vajon olyan hirlapiró-e, aki a hirlapirói karakternek becsületére válik és hogyha az volt, szívesen vettük föl sorainkba. Ha az igazgatóság bátorságot vett magának szerény körünkbe meghívni azt a férfiul, aki tulajdonképen a magyarországi politika élén áll (Élénk éljenzés), aki a magyar kormánynak a feje, aki a szabadelvű pártnak a vezére, ha ezt a férfiút bátrak voltunk körünkbe hívni, nem azért tettük, hogy ő benne üdvözöljük és ünnepeljük a nagy államférfit, a politikust, a pártvezért, ő ezen minőségében is bírja osztatlan bizalmunkat, bírja teljes szeretetünket és tiszteletünket (Éljenzés), de ezen érzelmeknek iránta más helyütt és más után fogunk kifejezést adni; ma ünneplünk és üdvözlünk benne egy kitűnő magyar hazafit, azt a kitűnő magyar hazafit, aki három évtized óta, mindenütt, ahol a magyar kultúra érdekeiről van szó, első sorban áll a küzdők közt (Úgy van !), azon kitűnő magyar hazafit, aki az irodalom és különösen a hírlapirodalom iránt mindenkor tisztelettel és rokonszenvvel viseltetett (Igazi ügy van!), aki nem osztozott azoknak a rövidlátó embereknek a nézetében, akik egy bizonyos megvetéssel szoktak lenézni a »skribleresre«, hanem aki átértette azt a fontos szerepet, amelyet a hírlapirodalom az alkotmányos államban betölteni hivatva van. Ezen minőségében emelem poharam . Excellentiájára és szivem mélyéből, és azt hiszem, bátran tehetem hozzá, mindnyájunk szivének mélyéből (Úgy van!) azt kívánom, hogy az Úristen őt sokáig éltesse. (Hosszantartó lelkes éljenzés.) Széll Kálmán miniszterelnök: Igen tisztelt uraim! (Halljuk! Halljuk !) Azok a megtisztelő szavak, amelyeket az én tisztelt barátom, ennek az egyesületnek elnöke, hozzám intézni szíveskedett, igen örömteljes, hálás visszhangot keltettek bennem. Tisztelt barátomtól, mondhatnám, már kora gyermekségemben sokat tanultam, el voltam készülve arra, hogy ma is fogok tőle tanulni valamit; tanultam is, majd megmondom, mit. (Halljuk!) Kora gyermekségem óta tanultam tőle, mert azok közé tartoztam, akik a fiatal kor fogékony lelkesedésével szívták magukba az „F-k“ cikkeket (Éljenzés) és nagyon elevenen emlékszem arra az időre, amidőn a vakáció alatt mindennap nagy türelmetlenséggel vártam a tejest — az hozta a postát. (Derültség.) És ha előbb bontottam föl a postát, mint boldogult atyám, én is azt néztem rögtön, de ő is kérdezte rögtön: van-e a „Napló“-ban F-k cikk? Most is tanultam valamit: egy dolgot, amit csak erőltetve hiszek el és egy másik dolgot, ami csodálkozásomat kelti fel. Az egyik ez: Tisztelt barátom azt mondja, hogy ez a társaság a maga kebeléből kizárta a politikát. Nos, ha itt végignézek, (Derültség) és erről tanítanak ki engem, megvallom, igazán némi kétely száll meg. (Élénk derültség és tetszés.) Az osztrák kormány azt kívánja, hogy a válaszjegyzékben emelt kifogások dolgában a magyar kormány tárgyalások megindítására adjon alkalmat. A két kormány között még ezen a héten megkezdődnek a szóbeli tárgyalások, épen olyan kis szeme van, mint nekem, egyszóval: aki épen olyan, mint én. — Hallatlan, hogy mennyire hasonlít ez a leány önhöz! . . . S ami a legrosszabb: Paris összes éjjeli mulatóhelyein megfordul, és mindenhova csak tizenegy óra után megy, hogy azt higyyék, hogy az előadásról jön . . . S mondhatom, hogy nagyon jól tudja értékesíteni azt a körülményt, hogy annyira hasonlít önhöz! * • • Amint látják , ez már komoly dolog volt. Elmentem a rendőrséghez, ahol így vigasztaltak : — Nem tehetünk semmit, legfölebb csak ha valami lopáson érjük! . . . Ez időtől fogva gyakran hallok híreket az ál-Yvetteről és kalandjairól. S ez a hölgy már három év óta majmol engem ! S ami a legborzasztóbb: még az egészségemet is utánozza. Három esztendővel ezelőtt ezt a hírt hallottam : — Az ál-Yvette kövéredik ! Nos, rajta, gondoltam magamban, — most még soványabbnak kell lennem! Gőzfürdő, . .. több ital, . . . pirított kenyér, . . . massage! Két hónap múlva pedig azt hallottam, hogy az az átkozott ál-Yvege soványodik! Ezután arzenikumot szedtem és mindig zsíros, bőséges táplálékot ettem és — természetesen — ő is megkövéredett velem együtt! Íme, a hírnévnek is megvan a maga átka!