Pesti Hírlap, 1899. június (21. évfolyam, 150-179. szám)
1899-06-07 / 156. szám
4 PESTI KRLAP 1899. junius 7. ről a hangulatról, amit ez a kompromisszum-terv rájuk gyakorolt A közelebbi napok be fogják bizonyítani, hogy vajon a nagy határozottsággal föllépő kompromisszum-hireknek van-e kellő alapjuk és hogy a tervek alkalmasak-e a megegyezés létesítésére. A Neues Wiener Abendblatt szerint a kiegyezési válság megoldáshoz közeledik. Azt egész bizonyosra lehet venni, hogy ezúttal a két kormány közt tényleg kompromisszum-tárgyalások vannak. Minden látszat szerint teljesen lekerült a napirendről a tárgyilagos tanácskozás rideg elutasítása. Széll a parlamenti pártok vezéreivel folytatott tanácskozásai alapján nagyon jól tudja, hogy mennyire mehet, anélkül, hogy a paktum ellen vétsen. Még egy egész heti ideje van az osztrák kormánynyal való tárgyalásokra. Ez idő alatt valamely irányban tisztázódni kell a a helyzetnek, mert Széll határidőhöz van kötve és újabb határidőt a magyar parlamenttől aligha fog kérni. Az osztrák jobboldali pártok értekezlete. Az osztrák jobboldal végrehajtó bizottságának mai tanácskozásáról a Neue Freie Presse esti kiadásában a következőket írja: A jobboldal végrehajtó bizottsága ma ismét ülésezett. Az értekezlet tárgya ismét a nyelvkérdés volt és azt egészen határozottan állítják, hogy sem a kiegyezés, sem a válság mindeddig a vita keretébe nem jutott. Első szónok Porsche képviselő volt, a délelőtt folyamán Ihm gr. miniszterelnök is két ízben beszélt. Kaizler, az osztrák pénzügyér, még az ülés elején távozott, mert a magyar miniszterelnök megérkezése folytán elhívták. A vitát még lehetőleg délelőtt be akarták fejezni, azután pedig a végrehajtó bizottság további intézkedésig el fogja napolni üléseit. Más oldalról a következőket jelentik: A jobboldal végrehajtó bizottsága ma az egész politikai helyzet fölött tanácskozott. Thun gr. miniszterelnök mindjárt az ülés elején szót kért és kifejtette, hogy nem ellenzi, ha a politikai helyzet tüzetes megbeszélés tárgyává tétetik, de egyszersmind arra figyelmeztetett, hogy a kiegyezésre vonatkozólag a döntés most ő felségénél van. Ezután a végrehajtó bizottságnak csaknem valamennyi tagja fölszólalt, fejtegették a nyelvkérdést és azt is indítványozták a többek közt, hogy küldessék ki egy albizottság, mely minden egyes koronaország követelését egységes programja keretében fogja összefoglalni. Ezen indítvány elen azonban többen fölszólaltak. Bécs, jun. 6. (Saját tudósítónktól.) A jobbpárt végrehajtó bizottsága ma tanácskozott a politikai helyzetről. Általános az óhaj, hogy a politikai és nemzetiségi viták békés és igazságos megoldására újabban határozott lépések történjenek. A végrehajtóbizottság legközelebbi ülése csak akkor lesz, ha a Magyarországgal való kiegyezés kérdése a végleges döntés stádiumába jut, terv határozottan túlterhelt. Egyszerűbb és nagyszerűbb vonásokkal kell ezt a területet „kiképezni“. De legalább mégis egy olyan terv, mely az aktuális fővárosi kérdésekhez szól. Ezzel szemben a főváros legtöbb pontján egészen terv nélkül dúl a polgári „eszthétika“. A Schulek által remekül restaurált budai Mátyás-templom aljába olyan bérházakat engednek építeni, amelyek tönkre teszik annak festői hatását. Hát akkor mire lesz jó a templom aljába tervezett árkádos folyosó ? Négy emeletes bérházak födik el maholnap a Gül-baba poétikusan körül épített sírhelyét is. Szerencse, hogy az amerikai felhőkarcolókat nem engedélyezik nálunk, mert akkor az élelmes vállalkozók attól sem riadnának vissza, hogy holmi 30 emeletes bérházakkal a Gellért-hegy vagy a királyi várkastély szép kilátását foglalják le. Oh, áldott főváros, te imádott és szépséges fekvésű fővárosom, lesz-e valaha általános szabályozási terved és olyan építési szabályzatod, melyben az észszerűség és korrekt ízlés ölelkezik ? Olyan hűségesen ölelkezik, akárcsak a te két városrészed: Buda és Pest, azokkal a vaskarokkal, amiket a garasos adófizetők csak nyomorult hidaknak minősítenek ugyan, de a magamfajta álmodozó ölelkező karoknak tekint .... Azaz, hogy tekintene, ha a léptennyomon fölburjánzó ízléstelenségektől még kedve maradna az álmodozásra. Kézdi-Kovács László Külpolitikai hírek. A monarchikus elvet Franciaországban még soha senki nem kompromittálta annyira, mint vasárnap azok a royalista grófok bandájukkal, kik a köztársaság elnökét gyalázatos módon inzultálni merészkedtek afölötti dühökben, hogy Franciaország bírái az igazságot végre győzelemhez segítették. Arcul verték a konzervativizmus szellemét, melynek egyedüli számottevő fegyvere a jog és igazság lehetne, ha azt már annyiszor csúffá nem tették volna és azok, kik magukat előharcosaivá föltolják. A vasárnapi tüntetés elárulta, hogy a royalisták s a klerikálisoknak az a része, mely a köztársasággal kibékült XIII. Leó pápa intencióival dacol, azokban a csaló, hamisító, lelkiismeretlen kardos nagy urakban bizakodtak. Bennük keresték tervük előharcosait, kik a hadsereget majd a royalisták táborába csalják. Nem számítottak rosszul. Mert csakis ilyen kaliberű emberek vállalkozhattak volna olyan hazaárulásra, minőre a kleriko-arisztokrata banda számított s melyre a jelt türelmetlen grófjai Auteuilben megadni akarták. És im, a vezéreknek kiszemelt hadfiak pelengérre kerültek, mint öntudatos tényezői egy hamis ítéletnek, mint hamisítóknak védelmezői, hamisításoknak megrendelői. Egy csapással lemetszve látják a hadsereg testéről a mérges fekélyt, melynek elterjedésétől és bomlasztó hatásától várták annak esküszegésig való megromlását. De a semmitőszék ítélete nemcsak e néhány katonaurat leplezte le, hanem pelengérre állította az egész bandát, mely tajtékzó ajkakkal agitált a revízió ellen. Ez a banda, mikor látta, hogy az igazság a fegyvert kicsavarta kezéből, vak dühében a végsőre, a forradalmi kísérletre határozta el magát. A royalisták titkos gyűlésben készítették elő az auteuili merényletet. A Christiani, Dion s a többi címeres urak azt várták, hogy a forradalmi aktus majd magával ragadja a még csak imént is antiszemitizmusban lázongó közhangulatot, a revízió elrendelése által megsértettnek vélt hadsereget, és ily módon egy merész kirohanással hasznukra fordíthatják a megsemmisítő csapást, melyet az igazság diadala rájuk mért. Balsikerükkel azonban illúzióik kártyávára összedőlt s a köztársaság, mint phönix újjászületve, megtisztítva és megerősödve kelt szárnyra a lángok közül, melylyel elhamvasztani iparkodtak. Ez a jelentősége az auteuili tüntetés lefolyásának, aminek a világbéke megalkotásán fáradozó emberiség csak örvendhet. A német-spanyol szigetvásár. Mint a spanyol-amerikai hadjáratnak váratlan eredménye Németországra nézve elég szép haszon a Karolinák megszerzése, s hozzá elég olcsó is. A Karolinák miatt különben már 1885-ben támadt kis konfliktus, amennyiben Bismarck hercegnek vásott a loga e szigetcsoportra és régebbi megállapodásokból, mint szintén abból, hogy a Karolinák kereskedelme német kezekben van, azt magyarázta ki, hogy azok voltaképen Németország fönhatósága alá jobban illenének. Minthogy Spanyolország e fölfogást nem osztotta, Bismarck a római pápát kérte föl, hogy döntsön a kérdés fölött. Ezt valószínűleg abban a várakozásban tette, hogy XIII. Leó pápa meg fogja ragadni az alkalmat, hogy őt lekötelezze s kedvére fog ítélni. E várakozással azonban felsült, mert a pápa Spanyolország joga mellett foglalt állást. De javasolta a spanyol kormánynak, hogy Németország alattvalóit ugyanazon jogokban részesítse, melyekkel a spanyolok birtak s hogy a Bismarck által óhajtott szénállomásokhoz a szükséges területet is engedje át a németeknek. A Karolinák szép szigetcsoportja több más szigetekkel együtt most teljesen átmegy Németország tulajdonába 25 millió pezetáért. Az ár csekély ugyan, de Spanyolország megszabadul legalább egy nagy nyűgtől, mert amióta megszűnt koloniális hatalom lenni, az anyaföldtől óriási távolságokban levő apróbb gyarmatok semmi hasznot sem hajtottak. Szerencsés körülmény, hogy Anglia helyesli, hogy a Karolinák német tulajdonba kerültek és így ki van zárva, hogy a német-spanyol szigetvásár nemzetközi viszályt idézhessen elő. Az omdurmani hős, Kitchener pasa, egyiptomi szirdáz s jelenleg a máhditól visszahódított tartomány kormányzója, tudvalevőleg a lordok közé emeltetett. Éhez pedig pénz is kell. Viktória királynő tehát üzenetet küldött a képviselőháznak, melyben azt kéri tőle, hogy miután Kitchener a fényes diadallal végződött szudáni expedícióval szerzett, nagy érdemeit kellően méltányolni óhajtja, tegye a.. ház lehetővé, hogy 30.000 fontnyi ajándékkal jutalmazhassa. A királynő üzenetét tegnap tárgyalták az alsó. házban nem minden ellenzés nélkül. A főerv, ami miatt többen megtagadták a hozzájárulást, Kitchener pasának a máhdi holttestével elkövetett barbár eljárása volt. Tudvalevőleg sírjából kidobatta, fejét levágatta s az után végighurcolva a Nílusba vettette. Balfour azzal védelmezte, hogy a csapatok nagyobb része szudáni lakosokból került ki. Gyökerén kellett tehát találni a máhdi prófétaságához fűződő fanatikus hitet. Kitchener jól ismerte a szudániak észjárását s csak hazája iránt való kötelességérzete vezérelte eljárásában. Az alsóház aztán nem is sokat törődött azzal, hogy hova került a máhdi fejetlen holtteste és 393 szavazattal 51 ellenében a királynő óhajtása szerint az új lordnak megszavazta a 30.000 fontot. Nem sok, de a civil a Londonban kapott diszkard mellé jól fog esni ez is. A békekonferencia harmadik bizottsága tegnap teljes ülést tartott. Bourgeois elnök részvéttel emlékezett meg a dr Roth svájci delegátust leánya halálával ért csapásról s fölolvasta Staat báró táviratát, melyben a konferencia részvétnyilatkozatát küldte meg dr Rothnak. Erre Descamps, az albizottság előadója, fölolvasta a »jószolgálatokra és a közbenjárásra" vonatkozó javaslatot, melynek pontjai a következők: /. cikk. Annak a megakadályozására, hogy a nemzetközi érintkezésben erőszakos eszközön alkalmaztassanak, az aláíró hatalmak abban állapodtak meg, hogy minden erejüket megfeszítik, hogy a vitás kérdéseknek békés úton való megoldását elérjék. II. cikk/ Súlyos nézeteltérések vagy konfliktusok esetén az aláíró hatalmasságok, mielőtt fegyverhez nyúlnak, egy vagy több barátságos hatalmasság lószolgálataiért vagy közbenjárásáért folyamondnak, hacsak rendkívüli körülmények nem akadályozzák ezt. III. cikk. Ettől az eszköztől függetlenül hasznosnak találják az aláíró hatalmasságok, hogy a vitás esetben nem érdekelt egy vagy több hatalmasság önszántából, amennyire a körülmények megengedik, fölajánlja jószolgálatait vagy közbenjárását a viszálykodó hatalmasságoknak. A jószolgálatok fölajánlásának joga a vitás esetben nem érdekelt hatalmasságokat a viszálykodás folyamán is megilleti és e jog gyakorlása sohasem tekintendő barátságtalan ténynek. IV. cikk. A közbenjáró szerepe az egymással szemben álló követelések összeegyeztetéséből és a hangulat lecsöndesítéséből áll. V. cikk. A közbenjáró működése véget ér, mihelyt konstatálva van, hogy a felek kiegyezést, vagy barátságos megegyezésre való alapot el nem fogadtak. VI. cikk. A jószolgálatok vagy a közbenjárás kizárólag barátságos tanács természetével bír. (Ez a cikk az orosz javaslatból való.) VII. cikk. (Nigra gróf nagykövet módosítványából.) A közbenjárás elfogadásának, hacsak az ellenkezőt ki nem kötik, nem lehet az a következménye, hogy a mozgósítás vagy más hadikészületek abbahagyassanak, elhalasztassanak vagy korlátoztassanak. Ha a felek a közbenjárást az ellenségeskedések megkezdése után fogadják el, ez nem akaszthatja meg a folyamatban levő katonai kérdéseket, hacsak az ellenkezőt ki nem kötik. Belpolitikai hírek: A bodrogköziek üdvözlete. Báró Sennyey István, a bodrogközi kerület képviselője, tegnap tartotta beszámolóját. Ez alkalomból a választók megbízásából gróf Mailáth József táviratilag üdvözölte Széll Kálmán miniszterelnököt, bejelentve azt is, hogy a választók Sennyey István bárónak egyhangúlag és nagy lelkesedéssel bizalmat szavaztak azért, hogy a nemzeti párttal ő is belépett a szabadelvű pártba. Az üdvözletre Széll Kálmán következőleg válaszolt: Méltóságos gróf Mailáth József urnak, Perbenyik. A bodrogközi kerület választóközönségének megbízásából hozzám intézett üdvözlő sürgönye hálára kötelez ; igaz örömet és megnyugvást keltett ez bennem, mert ilyen lelkes támogatásból meríthetek erőt nehéz feladataim teljesítéséhez ; a mai súlyos helyzetben kétszeresen jól eső szíves megemlékezésüket őszintén köszönöm s kérem méltóságodat, szíveskedjék azt pártom ottani tagjainál tolmácsolni.