Pesti Hírlap, 1899. június (21. évfolyam, 150-179. szám)

1899-06-07 / 156. szám

4 PESTI K­RLAP 1899. junius 7. ről a hangulatról, amit ez a kompromisszum-terv rájuk gyakorolt A közelebbi napok be fogják bizonyí­­tani, hogy vajon a nagy határozottsággal föllépő kompromisszum-hireknek van-e kellő alapjuk és hogy a tervek alkalmasak-e a megegyezés létesítésére. A Neues Wiener Abendblatt szerint a kiegye­zési válság megoldáshoz közeledik. Azt egész bizo­nyosra lehet venni, hogy ezúttal a két kormány közt tényleg kompromisszum-tárgyalások vannak. Minden látszat szerint teljesen lekerült a napirendről a tár­gyilagos tanácskozás rideg elutasítása. Széll a parla­menti pártok vezéreivel folytatott tanácskozásai alap­ján nagyon jól tudja, hogy mennyire mehet, anélkül, hogy a paktum ellen vétsen. Még egy egész heti ideje van az osztrák kormánynyal való tárgyalásokra. Ez idő alatt valamely irányban tisztázódni kell a a helyzetnek, mert Széll határidőhöz van kötve és újabb határidőt a magyar parlamenttől aligha fog kérni. Az osztrák jobboldali pártok értekezlete. Az osztrák jobboldal végrehajtó bizottságának mai tanácskozásáról a Neue Freie Presse esti kiadá­sában a következőket írja: A jobboldal végrehajtó bizottsága ma ismét ülésezett. Az értekezlet tárgya ismét a nyelvkérdés volt és azt egészen határozottan állítják, hogy sem a kiegyezés, sem a válság mindeddig a vita keretébe nem jutott. Első szónok Porsche képviselő volt, a délelőtt folyamán Ihm gr. miniszterelnök is két íz­ben beszélt. Kaizl­er, az osztrák pénzügyér, még az ülés elején távozott, mert a magyar miniszter­­elnök megérkezése folytán elhívták. A vitát még le­hetőleg délelőtt be akarták fejezni, azután pedig a végrehajtó bizottság további intézkedésig el fogja na­polni üléseit. Más oldalról a következőket jelentik: A jobboldal végrehajtó bizottsága ma az egész po­litikai helyzet fölött tanácskozott. Thun gr. mi­niszterelnök mindjárt az ülés elején szót kért és kifejtette, hogy nem ellenzi, ha a politikai helyzet tüzetes megbeszélés tárgyává tétetik, de egyszersmind arra figyelmeztetett, hogy a kiegyezésre vonatkozólag a döntés most ő felségénél van. Ezután a­ végrehajtó bizottságnak csaknem valamennyi tagja­­ fölszólalt, fejtegették a nyelvkérdést és azt is indítványozták a többek közt, hogy küldessék ki egy albizottság, mely minden egyes koronaország követelését egységes pro­gramja keretében fogja összefoglalni. Ezen indítvány el­en azonban többen fölszólaltak. Bécs, jun. 6. (Saját tudósítónktól.) A jobb­párt végrehajtó­ bizottsága ma tanácskozott a politikai helyzetről. Általános az óhaj, hogy a politikai és nemzetiségi viták békés és igazságos megoldására újabban határozott lépések történjenek. A végrehajtó­bizottság legközelebbi ülése csak akkor lesz, ha a Magyarországgal való kiegyezés kérdése a végleges döntés stádiumába jut, terv határozottan túlterhelt. Egyszerűbb és nagyszerűbb vonásokkal kell ezt a területet „kiképezni“. De legalább mégis egy olyan terv, mely az aktuális fővárosi kérdésekhez szól. Ezzel szemben a főváros legtöbb pontján egészen terv nélkül dúl a polgári „eszthétika“. A Schulek által remekül restaurált budai Mátyás-templom aljába olyan bérházakat engednek építeni, amelyek tönkre teszik annak festői hatását. Hát akkor mire lesz jó a templom aljába tervezett árká­dos folyosó ? Négy emeletes bérházak födik el maholnap a Gül-baba poétikusan körül épített sírhelyét is. Szerencse, hogy az amerikai felhő­karcolókat nem engedélyezik nálunk, mert akkor az élelmes vállalkozók attól sem riadná­nak vissza, hogy holmi 30 emeletes bérházak­kal a Gellért-hegy vagy a királyi várkastély szép kilátását foglalják le. Oh, áldott főváros, te imádott és szépsé­ges fekvésű fővárosom, lesz-e valaha általános szabályozási terved és olyan építési szabályza­tod, melyben az észszerűség és korrekt ízlés ölelkezik ? Olyan hűségesen ölelkezik, akárcsak a te két városrészed: Buda és Pest, azokkal a vaskarokkal, amiket a garasos adófizetők csak nyomorult hidaknak minősítenek ugyan, de a magamfajta álmodozó ölelkező karoknak te­kint .... Azaz, hogy tekintene, ha a lépten­­nyomon fölburjánzó ízléstelenségektől még kedve maradna az álmodozásra. Kézdi-Kovács László Külpolitikai hírek. A monarchikus elvet Franciaországban még soha senki nem kompromittálta annyira, mint vasár­nap azok a royalista grófok bandájukkal, kik a köz­társaság elnökét gyalázatos módon inzultálni me­részkedtek afölötti dühökben, hogy Franciaország bírái az igazságot végre győzelemhez segítették. Arcul verték a konzervativizmus szellemét, melynek egyedüli számottevő fegyvere a jog és igazság lehetne, ha azt már annyiszor csúffá nem tették volna és azok, kik magukat előharcosaivá föltolják. A vasárnapi tüntetés elárulta, hogy a royalisták s a klerikálisoknak az a része, mely a köztársasággal kibékült XIII. Leó pápa intencióival dacol, azokban a csaló, hamisító, lelkiismeretlen kardos nagy urakban bizakodtak. Bennük keresték tervük előharcosait, kik a hadsereget majd a royalisták táborába csalják. Nem számítottak rosszul. Mert csakis ilyen kaliberű emberek vállalkozhattak volna olyan haza­árulásra, minőre a kleriko-arisztokrata banda szá­mított s melyre a jelt türelmetlen grófjai Auteuilben megadni akarták. És im, a vezéreknek kiszemelt hadfiak pelen­­gérre kerültek, mint öntudatos tényezői egy hamis ítéletnek, mint hamisítóknak védelmezői, hamisítások­nak megrendelői. Egy csapással lemetszve látják a hadsereg tes­téről a mérges fekélyt, melynek elterjedésétől és bomlasztó hatásától várták annak esküszegésig való megromlását. De a semmitőszék ítélete nemcsak e néhány katonaurat leplezte le, hanem pelengérre állította az egész bandát, mely tajtékzó ajkakkal agitált a revízió ellen. Ez a banda, mikor látta, hogy az igazság a fegyvert kicsavarta kezéből, vak dühében a végsőre, a forradalmi kísérletre határozta el magát. A royalisták titkos gyűlésben készítették elő az auteuili merényletet. A Christiani, Dion s a többi címeres urak azt várták, hogy a forradalmi aktus majd magával ragadja a még csak imént is antisze­mitizmusban lázongó közhangulatot, a revízió elren­delése által megsértettnek vélt hadsereget, és ily módon egy merész kirohanással hasznukra fordíthat­ják a megsemmisítő csapást, melyet az igazság diadala rájuk mért. Balsikerükkel azonban illúzióik kártyávára összedőlt s a köztársaság, mint phönix újjászületve, megtisztítva és megerősödve kelt szárnyra a lángok közül, melylyel elhamvasztani iparkodtak. Ez a jelentősége az auteuili tüntetés lefolyásá­nak, aminek a világbéke megalkotásán fáradozó em­beriség csak örvendhet. A német-spanyol szigetvásár. Mint a spa­nyol-amerikai hadjáratnak váratlan eredménye Német­országra nézve elég szép haszon a Karolinák meg­szerzése, s hozzá elég olcsó is. A Karolinák miatt kü­lönben már 1885-ben támadt kis konfliktus, amennyi­ben Bismarck hercegnek vásott a loga e szigetcso­portra és régebbi megállapodásokból, mint szintén abból, hogy a Karolinák kereskedelme német kezek­ben van, azt magyarázta ki, hogy azok voltaképen Németország fönhatósága alá jobban illenének. Mint­hogy Spanyolország e fölfogást nem osztotta, Bis­marck a római pápát kérte föl, hogy döntsön a kér­dés fölött. Ezt valószínűleg abban a várakozásban tette, hogy XIII. Leó pápa meg fogja ragadni az al­kalmat, hogy őt lekötelezze s kedvére fog ítélni. E várakozással azonban felsült, mert a pápa Spanyol­­ország joga mellett foglalt állást. De javasolta a spanyol kormánynak, hogy Németország alattvalóit ugyanazon jogokban részesítse, melyekkel a spanyo­lok birtak s hogy a Bismarck által óhajtott szén­­állomásokhoz a szükséges területet is engedje át a németeknek. A Karolinák szép szigetcsoportja több más szi­getekkel együtt most teljesen átmegy Németország tulajdonába 25 millió pezetáért. Az ár csekély ugyan, de Spanyolország megszabadul legalább egy nagy nyűgtől, mert amióta megszűnt koloniális hatalom lenni, az anyaföldtől óriási távolságokban levő ap­róbb gyarmatok semmi hasznot sem hajtottak. Szerencsés körülmény, hogy Anglia helyesli, hogy a Karolinák német tulajdonba kerültek és így ki van zárva, hogy a német-spanyol szigetvásár nem­zetközi viszályt idézhessen elő. Az omdurmani hős, Kitchener pasa, egyiptomi szirdáz s jelenleg a máhditól visszahódí­tott tartomány kormányzója, tudvalevőleg a lordok közé emeltetett. Éhez pedig pénz is kell. Viktória királynő tehát üzenetet küldött a képviselőháznak, melyben azt kéri tőle, hogy miután Kitchener a fé­nyes diadallal végződött szudáni expedícióval szerzett, nagy érdemeit kellően méltányolni óhajtja, tegye a.. ház lehetővé, hogy 30.000 fontnyi ajándékkal jutalmaz­hassa. A királynő üzenetét tegnap tárgyalták az alsó­. házban nem minden ellenzés nélkül. A főerv, ami miatt többen megtagadták a hozzájárulást, Kitchener pasának a máhdi holttestével elkövetett barbár eljárása volt. Tudvalevőleg sírjából kidobatta, fejét levágatta s az után végighurcolva a Nílusba vettette. Balfour azzal védelmezte, hogy a csapatok nagyobb része szudáni lakosokból került ki. Gyö­kerén kellett tehát találni a máhdi prófétaságához fűződő fanatikus hitet. Kitchener jól ismerte a szu­­dániak észjárását s csak hazája iránt való köteles­ségérzete vezérelte eljárásában. Az alsóház aztán nem is sokat törődött azzal, hogy hova került a máhdi fejetlen holtteste és 393 szavazattal 51 ellenében a királynő óhajtása szerint az új lordnak megszavazta a 30.000 fontot. Nem sok, de a civi­l a Londonban kapott diszkard mellé jól fog esni ez is. A békekonferencia harmadik bizottsága teg­nap teljes ülést tartott. Bourgeois elnök részvéttel emlékezett meg a dr Roth svájci delegátust leánya halálával ért csapásról s fölolvasta Staat báró távira­tát, melyben a konferencia részvétnyilatkozatát küldte meg dr Rothnak. Erre Descamps, az albizottság előadója, fölol­vasta a »jószolgálatokra és a közbenjárásra" vo­natkozó javaslatot, melynek pontjai a következők: /. cikk. Annak a megakadályozására, hogy a nemzetközi érintkezésben erőszakos eszközön alkalmaztassanak, az aláíró hatalmak abban álla­podtak meg, hogy minden erejüket megfeszítik, hogy a vitás kérdéseknek békés úton való megoldását el­érjék. II. cikk/ Súlyos nézeteltérések vagy konflik­tusok esetén az aláíró hatalmasságok, mielőtt fegy­verhez nyúlnak, egy vagy több barátságos hatal­masság lószolgálataiért vagy közbenjárásáért folya­­mondnak, hacsak rendkívüli körülmények nem akadályozzák ezt. III. cikk. Ettől az eszköztől függetlenül hasznosnak találják az aláíró hatalmasságok, hogy a vitás esetben nem érdekelt egy vagy több hatal­masság önszántából, amennyire a körülmények meg­engedik, fölajánlja jószolgálatait vagy közbenjárá­sát a viszálykodó hatalmasságoknak. A jószol­gálatok fölajánlásának joga a vitás esetben nem érdekelt hatalmasságokat a viszálykodás folyamán is megilleti és e jog gyakorlása sohasem tekintendő barátságtalan ténynek. IV. cikk. A közbenjáró szerepe az egymás­sal szemben álló követelések összeegyeztetéséből és a hangulat lecsöndesítéséből áll. V. cikk. A közbenjáró működése véget ér, mihelyt konstatálva van, hogy a felek kiegyezést, vagy barátságos megegyezésre való alapot el nem fogadtak. VI. cikk. A jószolgálatok vagy a közbenjá­rás kizárólag barátságos tanács természetével bír. (Ez a cikk az orosz javaslatból való.) VII. cikk. (Nigra gróf nagykövet módosítvá­­nyából.) A közbenjárás elfogadásának, hacsak az ellenkezőt ki nem kötik, nem lehet az a következ­ménye, hogy a mozgósítás vagy más hadikészületek abbahagyassanak, elhalasztassanak vagy korlátoz­­tassanak. Ha a felek a közbenjárást az ellenséges­kedések megkezdése után fogadják el, ez nem akaszthatja meg a folyamatban levő katonai kérdé­seket, hacsak az ellenkezőt ki nem kötik. Belpolitikai hírek: A bodrogköziek üdvözlete. Báró Sennyey István, a bodrogközi kerület képviselője, tegnap tar­totta beszámolóját. Ez alkalomból a választók meg­bízásából gróf Mailáth József táviratilag üdvözölte Széll Kálmán miniszterelnököt, bejelentve azt is, hogy a választók Sennyey István bárónak egyhangú­lag és nagy lelkesedéssel bizalmat szavaztak azért, hogy a nemzeti párttal ő is belépett a szabadelvű pártba. Az üdvözletre Széll Kálmán következőleg vá­laszolt: Méltóságos gróf Mailáth József urnak, Perbenyik. A bodrogközi kerület választóközönségének megbízásából hozzám intézett üdvözlő sürgönye hálára kötelez ; igaz örömet és megnyugvást kel­tett ez bennem, mert ilyen lelkes támogatásból me­­ríthetek erőt nehéz feladataim teljesítéséhez ; a mai súlyos helyzetben kétszeresen jól eső szíves meg­emlékezésüket őszintén köszönöm s kérem méltó­ságodat, szíveskedjék azt pártom ottani tagjainál tolmácsolni.

Next