Pesti Hírlap, 1899. július (21. évfolyam, 180-210. szám)

1899-07-26 / 205. szám

A Petőfi-ünnep. A segesvári Petőfi-ünnepen a magyar tudományos akadémiát Zsilinszky Mihály közoktatásügyi államtitkár és dr Marczali Henrik egyetemi tanár fogja képviselni. Gyulai Pál főrendiházi tag, h. főtitkár hivatalos és egyéb elfoglaltsága miatt sem mint az akadémia kiküldöttje, sem mint a tízendrey-család képviselője, nem vehet részt a segesvári Petőf-ünnepen, de jelen lesz a fővárosi ünnepségeken.* Petőfi szüleinek, valamint fiának, Petőfi Zoltánnak a sírja tudvalevőleg a kerepesi úti temetőben van, és bizony mind a két sír kevés gondozásban részesül. A budapesti egyesült asztaltársaságok központja elhatározta, hogy a Petőfi-ünnep alkalmából a két sirt fölhantoltatja és rendbe hozatja. Petőfi szüleinek a sirját pedig emléktáblával jelöli meg, mivel az egyszerű sírkövön csak ez a fölirás van : „A legszeretettebb atya és a legszeretettebb anya.“ De, hogy kik pihennek a sírban, az nincsen a kőre vésve. Az asztaltársaságok központja július 30-án délután kivonul a sírhoz és az elnökség nevében Seffer László megkoszorúzza és beszédet mond. * Az Országos Nemzeti Szövetségnek a magyar nőkhöz intézett s vasárnapi számunkban röviden ismertetett fölhívása így hangzik: Magyar honleányok ! A nemzeti kegyelet a nagy idők egy legnagyobb fia, Petőfi Sándor halálának 50-ik évfordulóján emlékünnepet ül. Melyikünk szívében nem ébreszt bánatos érzelmet ez a félszázados évforduló s lesz e közöttünk egy is, akit nem ösztönözne a honfifájdalom, a hazafias kötelességérzet a kegyeletes emlékünnepélyen való részvételre ; lesz-e közöttünk egy is, aki ne áldozna azon az oltáron, amelyen szabadságharcunk megdicsőült nagy lantosát a halhatatlanság dicssugara övezi körül ! Theátok is számítunk ! Jöjjetek, áldozzatok és érezzétek velünk. Hiszen melyiteknek lelkében nem keltett gyönyörérzetet az ő lantjának zengése ; melyikőtöknek arcát nem öntözték meg a dalai olvasásán gyémántszemekké vált könyek. Hányótok örömének, boldogságának, szenvedésének volt ő a kifejezője, mennyi üdv áradt az ő verseiből reátok? . . Ti tudjátok! Dobbanjon meg tehát a szivetek e nagy napon, szedjétek le a természetnek minden ékességeit, a mezők és kertjeitek minden virágát s küldjétek el a megszentelt helyekre, hadd borítsa nyitó virág a nádleveles ház kicsiny szobáját, hol a nagy halhatatlan született, a csatamezőt, ahol hősi halált halt és emlékszobrait, amelyeket a nemzeti kegyelet az ő dicsőségére emelt. A postacsomagok Segesvárra, Kiskőrösre és Budapestre a Nemzeti Szövetség címére bérmentesen és oly időben adandók föl, hogy már 29-én rendeltetési helyükön legyenek. Hazafias üdvözlettel az Országos Nemzeti Szövetség nevében Dr Herczegh Mihály ig. elnök. Dr Kerékgyártó Elek Zseni József főjegyző. ig. alelnök. * * * A segesvári ünnepnek kétségtelenül legérdekesebb része a székelyek tömeges fölvonulása lesz. Ugron Gábor, aki a székelyeket az ünnepre vezeti, a következő kiáltványt bocsátotta ki: Kedves székely atyafiaki Ötven éve lesz július 31-ikén, hogy a segesvári mezőn a zsarnokság hadai letiporták a magyar szabadság seregét, lobogóját, költőjét. Szabadságunk visszatért, lobogónk a honvédsíron magasan leng, csak Petőfit nem találjuk sehol, sehol. Árva lett a nép , elvesztette dalnokát, aki által érzett, szólott, zengett. Július 30-ikán, vasárnap emlékünnepet ül a magyar. Hőseink, Petőfink vértanusága ötven évének határán nagyságuk előtt ünnepiesen hódol és poraikra zokogva borul a nemzet. Jertek székelyek ! Jertek 1 Július 30-ikán az elveszett csata mezején mi is hajtsuk meg térdeinket, hullassuk könveinket, hisz meghalt testvéreink, tört reményeink nyugosznak ott. E megszentelt fájdalom egyesítsen magyar testvéreinkkel e hazán és a szabadságban ! Újból és örökre ! Akinek a szive betelt hazaszeretettel, jöjjön kezében virággal, hintse azt a hősök sírjára, a költő szobrára! »Talpra magyar, hé a haza ! Ugron Gábor, b. elnök. Soó Rezső b. jegyző. Tudnivalók. Akinek lova, szekere van, az jöjjön szekerével július 30-án Fehéregyházára. Indulunk Keresztur főutcájáról reggel fél nyolckor. Bizottságunk Udvarhelyről reggeli 6 órától 11 óráig három különvonatot, Kereszturról egy vonatot reggel 6 órakor indít. Gyermekek nem vitetnek, mert a nagy sokadalomba nem valók. Mindenki hozzon magával ételt, italt és ha van , nemzeti lobogót és sok mezei virágot. Aki a vonatról Fehéregyházán leszáll, az gyalog mehet csak Segesvárra és pedig négyes sorban az állami iskola udvarára, ahol a költők és szónokok a székelyeknek külön ünnepet rendeznek, mert a Petőfi-szobornál kevés a hely és a nép nem látna, nem hallana eleget. Ez ünnep végén a székelység négyes sorban, zeneszóval fölvonul, hogy virágait Petőfi szobrához letegye. Segesvárról délután 3 órakor az első, 5 órakor az utolsó vonat indul haza. Vigyázzatok a székely becsületre, legyen rend, békesség, hogy újból elmondhassa a világ : Nem fajult el még a székely vér, Minden cseppje drága gyöngyöt ér. * Gróf Keglevich István, a m. kir. opera és nemzeti színház intendánsa, tudatta a rendezőséggel, hogy a hazafias ünnepen a nemzeti színház Náday Ferenc és Somló Sándor taggal képviselteti magát, aki a színház igazgatósága és személyzete babérkoszorúját teszi le. A segesvári Petőfi-ünnepre a honvédmenedékház lakóinak öttagú küldöttsége is leutazik. Ugráról írják, hogy Nagy-Bölöny József, a kolozsvári orsz. nemzeti színház intendánsa és ugrai nagybirtokos, emléktáblával jelöli meg Ugra községnek református paplakát, ahol a nemzet nagy lantosa, Petőfi Sándor, Erdélybe vezető útjában 1849. július 19-ére virradólag meghalt. Az emléktáblát július 30-án ünnepélyesen leplezik le a kolozsvári nemzeti színház tagjainak részvétele mellett. A legnagyobb magyar költő halálának évfordulóját Abony község lakossága is szépen fogja megünnepelni. Az ünnepélyt f. hó 30-án az ottani színházban tartják meg az abonyi aestetikai társaság közreműködésével. A 9 pontból álló műsor Petőfi költeményeiből van összeállítva. PESTI HÍRLAP 6 1899. julius 26. A Pesti Hírlap millenniumi alapja. — Pályázat. — Millenniumi alapunk a junius 23-iki kimutatás szerint 2189 írt 16 krra emelkedett s ennek egy évi takarékpénztári kamatai módot adnak arra, hogy az idén is 40—40 frtos dijat adjunk, a megelőző évek szerint, két oly magyar tanítónak, akik az országnak alább fölsorolt vármegyéiben, — tulnyomólag nemzetiségi vármegyék, — kiváló tanítási eredményt mutatnak föl s amellett a támogatásra is rászorulnak. Az alap hazafias és jótékony jellegét igy hiszszük legjobban egyesithetőnek. Ehez képest a következő pályázatot írjuk ki. A két 40— 40 frtos díjra oly népiskolai tanítók pályázhatnak (felekezeti különbségre s az iskola jellegére való tekintet nélkül), akik a magyar nyelv tanításával rendkívüli sikert értek el, amellett a nép gazdasági jólétének emelése körül is érdemeket szereztek, csekély fizetésüknél és családi körülményeiknél fogva pedig a támogatásra rászorultak és az alább fölsorolt vármegyék valamelyikének területén működnek. A pályázat egészen szabad; formaságokhoz kötve nincs. A tanfelügyelő, község vagy főszolgabíró ajánlata kívánatos, ámbár ehez magunkat nem kötjük. A kérelem legkésőbb 1899. augusztus 15-ig szerkesztőségünkhöz intézendő s a két díjat Szent István napján, augusztus 20-án, küldjük el. A kérdésben forgó nemzetiségi vármegyék, vagyis azok, ahol a népesség 10 százaléka sem beszél magyarul, a következők : Krassó-Szörény, Trencsén, Árva, Fogaras, Sáros, Hunyad, Beszterce-Naszód, Temes, Liptó, Szeben, Alsó-Fehér, Turóc, Szolnok-Doboka, Mármaros, Nyitra, Szepes, Torda-Aranyos, Kolozs, Zólyom, Arad, Torontál. És a rutén népességre való tekintettel: Ung és Bereg.. IRODALOM. * (Háromszék vármegye.) Díszes emlékkönyvet adott ki Háromszék megye közönsége, a millenniumi idők alkalmából. A nagy formájú könyv monografikus irányú s magában foglalja a megye gazdasági, ipari, közlekedési, közigazgatási, közművelődési viszonyait. A szöveget egész sereg csinos kivitelű kép magyarázza, aminek következtében a könyv diszmószámba megy. A 380 oldalra terjedő illusztrált kötet Háromszék megye alispáni hivatala útján kapható. SZÍNHÁZ és zene. Német színészek Budapesten. A berlini Deutsches Theater színészei, mint említettük, két héten át zajos sikerrel vendégszerepeltek a bécsi Raimund-színházban. Most, hogy befejezték bécsi vendégszereplésüket, lerándultak Budapestre (illetve az élelmes Koch imprezárió csábította őket mihozzánk), ma este pedig a Somossyorfeumban bemutatkoztak Hauptmann Gerhardnak, a Takácsok szerzőjének, »Friedensfest” című színművében. A bemutatkozás teljes sikerrel járt, a közönség szívélyesen fogadta az érdekes vendégeket és megbocsátotta nekik még azt a darabot is, amelyet az előadásra választottak. Pedig jobbat, szebbet is választhattak volna. Ez a »Családi katasztrófa«, amint szerző a darabját nevezi, igazi katasztrófája a szerzőnek. Érdekes, de visszataszító, művészileg konstruált, de egyébként bizarr, erőltetett, sőt valótlan is. Olyan perverz, olyan érthetetlen és természetellenes, hogy még a Hauptmann-kultusz legbuzgóbb hívei is csak megütközéssel ..fogadhatják annak egyik-másik részletét. Milyen szomorú, sivár ez az egész színmű. Szereplői közül alig van egy józan, egészséges elméjű ember. Paranitikus vagy legalább is neuraszthenikus valamennyi. Az apa világlátott, sokat utazott orvos, a perzsa sahnak és a japáni császárnak volt háziorvosa, azután egyszerre csak megszállta a honvágy, hazajött Brandenburgba és nőül vett egy egyszerű, igénytelen falusi leányt. Nem tudott vele békésen, harmóniában élni; a hítvestársak egymásnak ugyancsak megkeserítették az életüket. A gyermekek felnőnek és amint nagyokká lesznek, szintén beleavatkoznak a szülők perpatvarába. Egyszer a kisebbik fiú, Vilmos, annyira megfeledkezik magáról, hogy arcul üti az édesatyját. Az anya a fiúnak pártját fogja, mire az apa elmegy hazulról és nem akar többé tudni a családjáról. De a fiúnak sincs többé otthon maradása. Ő is világgá megy, hírneves zenészszé lesz, aközben megismerkedik egy kedves kis leánynyal, megszereti és nőül is akarja venni. A leány anyja, — az a bizonyos, német színművekből jól ismert okos, szeretetreméltó fiatal özvegy, a fejébe veszi, hogy kibékíti a család tagjait egymással és egymás közt. Haza csalogatja az apát, haza hozza a fiút is. Reábírja a fiút, hogy apja lábaihoz boruljon és bocsánatát kérje ki. Ez meg is történik. Ez a jelenet az egész drámának egyik leghatásosabb, legszebb részlete. A fiú némán, lehorgasztott fővel közeledik az apa felé, egyszerre csak feborul előtte és megragadja a kezét. És az apa, aki addig szikrázó szemmel, tétova tekintettel, nézte a fiút, egyszerre sírni kezd, magához emeli és össze-vissza csókolja gyermekét. Ez a jelenet igazán poétikus s Reinhard és Biensfeld urak művésziesen játszottak ma este. De csakhamar kizökkenünk ismét a hangulatból. Az idősebb fiú megszerette öcscsének ott a háznál időző menyasszonyát és féktelen féltékenységében megsérti azt, mire a fiúk keményen összetűznek, a nővérük és az anyjuk is beleavatkozik a patáliába, mire az amúgy is paranitikus apán egyszerre teljes erővel mutatkozik a téboly, őrjöngeni kezd, epileptikus görcsöket kap, és nemsokára meg is hal. Az idősebb fiú, ki mind e bajnak okozója, elmegy hazulról, hogy idegen földön keresse meg kenyerét. Vilmos is el akarja hagyni családját és jegyesét, mert attól tart, hogy atyja baját ő is örökölte és ő is csak úgy bánik majd nejével, mint apja bánt az ő édesanyjával — de a fiatal leány határtalan szerelme új, szebb jövő reményét ébreszti benne és egy forró szerelemittas csókban beteg lelke mintegy újjászületik, a sötétség eloszlik és boldog hajnalsírja dereng az égboltozaton. Az apa meghal, de vele együtt sírba száll az a szörnyű fátum is, mely eddig a szerencsétlen családot üldözte. Ez körülbelül a Hauptmann szomorú drámájának a meséje. Az előadók alakításait kellően méltatni alig tudjuk. Egytől-egyig igazi művészek ők, főleg Reinhard, aki a német jellemszínészek egyik legkiválóbbika, továbbá Müller Agnes, Kaysler, Biensfeld és Vallentin, kik méltó partnerei voltak. Heims Elza nemcsak művészies játékával, de üde, szeretetreméltó egyéniségének varázsával is hatott.