Pesti Hírlap, 1899. július (21. évfolyam, 180-210. szám)

1899-07-27 / 206. szám

— (Stefánia főhercegnő), az özvegy trón­örökösné, leányával, Erzsébet főhercegnővel együtt Gmundenból Brüsszelbe utazott, ahol néhány hetet fog tölteni. Erzsébet főhercegnő őszig Brüsszelben marad, Stefánia főhercegnő pedig Angliába utazik Viktória királynő látogatására. — (Ki lesz a váci püspök?) Most már, hogy Vác nagynevű püspöke elődei közt nyug­szik, meg lehet emlékezni a püspöki szék betöl­téséről is. Az elhunyt püspök mindent a legna­gyobb rendben hagyott s igy a szék betöltése nem késhet sokáig. Sok jelöltet emlegetnek, de ezek közül aligha lesz egy is püspök Vácon. Akiről legkevesebbet beszélnek, Belopotoczky Kálmán tábori püspök, fog valószínűleg Schus­ter örökébe lépni. Belopotoczky — mint érte­sülünk — az udvar jelöltje és a király rég óta óhajtja, hogy egy jól jövedelmező egyházme­gyét kapjon. Az ő jelöltsége a legtöbb alappal bír s így valószínű, hogy néhány hónap múlva Belopotoczky Kálmán fog ülni a váci püspöki székben.­­ (A román trónörökös Budapesten.) A román trónörökös és felesége ma délben 1 óra 10 perckor a predeáli gyorsvonattal Budapestre érkezett Bresano román ezredessel és feleségével. A vonatot Fuchs udv. marsall vezette és a fenséges pár fogadásár­a a keleti pályaudvarban megjelentek, a budapesti román konzulátus összes tisztviselői. Margariteszky alkonzul neje szép csokrot nyújtott át a román trónörökösné­nek. A trónörökös pár a megérkezés után a főher­­cegi váróteremben megebédelt és 2 óra 20 perckor a bécsi gyorsvonattal Goburgba utazott.­­ (A titokzatos bajor.) Hétfőn este a bécsi hajóval két bajor kereskedő­ érkezett Budapestre. A hosszú vízi utón hamarosan megbarátkoztak és az egyhangú utazás unalmait kedélyes sörözéssel űzték el. Amikor a hajó kikötött, az új barátok meglehető­sen rózsás színben látták már a világot. Partra szállva egy hajóslegény kalauzolására bízták magu­kat, aki a soroksári­ utcai »Két korona« szállodába vezette őket. A két idegen az első emeleten két egy­más mellett levő szobába szállott. A vendégkönyvbe az egyik Vogl Albert 35 éves surmini (Bajorország) kereskedőnek, a másik Hirschek Henrik 39 éves kornicskai (Bajorország) kereskedő-utazónak írta magát. A vendégek csak megmosakodtak szobáikban és azután lementek a szálloda kávéházába, ahol újra söröztek, majd 10 óra tájt kocsin Os-Budavárába fial­tattak. Innen csak reggel jöttek vissza a szállodába részegen. Lefeküdtek és aludtak délig. Ekor ismét elmentek, hogy este megint nagyon jókedvűen térje­nek haza. Vacsora után ismét kihúj­tattak Ős-Buda­várába, ahonnan ma reggel 5 óra tájt újból végkép elázva kerültek haza. A szálloda portása föl akarta őket vezetni a szobáikba, de Vogl kijelentette, hogy nem tud aludni, menjenek inkább a Dunapartra sétálni. — Helyes, — fogadta el a tervet Hirschek és — bár a portás egyre nógatta őket, hogy aludják ki inkább a mámorukat — a két tarát útnak indult. Átmentek a Ferenc József-súdon és a holt Duna-ág mellett Budafok felé vették az útjukat. Vogl útközben föltárta a múltját társa előtt. Az ittas em­berek bőbeszédűségével elmesélte, hogy a német had­seregben gyalogsági hadnagy és hogy egy lovagias ügye miatt menekülni volt kénytelen. Összekapott ugyanis a főhadnagyával és ebből afférje támadt. Ez elől a párbaj elől szökött meg. — Most már nem bírom tovább a bujdosást. Öngyilkossá kell lennem ! — kiáltott föl egyszerre. Ezzel, még mielőtt Hirschek megakadályozhatta volna, előrántotta a revolverét s karjával magasra emelve beugrott a vízbe, amely azonban ezen a he­lyen olyan sekély, hogy állva maradt benne. Itt aztán revolverével kétszer mellbe lőtte magát. Összeesett és a hullámok összecsaptak a feje fölött. Hirschek egy közelben levő ladikost hitt segít­ségül s ezzel csónakba ültek, utána eveztek és ki­vonszolták a partra. Az öngyilkosjelöltet a víz magá­hoz térítette és minden erejéből védekezett a kimen­tése ellen. Nagy nehezen mégis kihúzták a vízből. Vogl azonban, jóllehet a sebei erősen vérzettek, du­lakodni kezdett velük és kiszabadítva magát a kezük közül, megint beleugrott a Dunaágba. Ezalatt a kö­zelben cirkáló rendőrőrjárat is odaérkezett és másod­szor is kifogták. Telefonoztak a mentőkért, akik Voglt a Rókus-kórházba szállították. Hirscheket a rendőrök bevitték a dunai kapitánysághoz, ahol kihallgatták. Azután haza kisérték a két korona-szállodába s itt most felügyelet alatt van. Vogl, bár életveszélyesen megsebesült, állandóan eszméleténél van, személyére­­nézve azonban minden fölvilágosítást megtagad. Az idegenek Budapesten meglehetősen költekeztek, Hir­schek címére pedig kedden délután kisebb összeg pénz (50 márka) érkezett Bajorországból. A rendőr­ség most azon van, hogy megállapítsa a rejtélyes ön­­gyilkosjelölt személyazonosságát.­­ (Nyári viharok.) Kolozsvárott, mint la­punknak telegrafálják, ma nagy égiháboru volt. A villám lecsapott a fellegvárba s egy katonát lesújtott. Az égiháboru után nagy záporeső következett. — (Fejérváry báró) honvédelmi miniszter ma hosszabb üdülésre Gastein fürdőbe érkezett. — (Javított kiadású plakátok.) Ennek a hónapnak az első részében nagy plakátok je­lentek meg a házak falain, mert hát a főváros s a rendőrség nem annyira a hirdetési oszlopo­kat, mint inkább a szépen festett vagy újonan meszelt bérházak falait használja, arra, hogy plakátjait elhelyezhesse, mit sem törődve, azzal, hogy a háztulajdonosoknak kárt okoz.. Ezek a nagy mennyiségben kiragasztott plakátok a bicik­listákhoz szóltak s a tekintetben tanították ki őket, hogy a kerékpáradót mikor és miként fizessék. A hivatalos híradás szövegében — mint akkoriban meg is írtuk — nagy baklövés fordult elő. Azok a biciklisták, akik ezt a hirde­tést és figyelmeztetést komolyan vették, erősen megrökönyödtek s nem tudták, hogy mit csele­kedjenek. A plakát ugyanis azt mondotta, hogy az adó megfizetésére s a pléhtárca kiváltására augusztus 31-ig ráérnek, ám mindjárt utána ■ azt is tudtukra adta, hogy azt a biciklistát, akit augusztus 1-től kezdve adózatlan állapotban ta­lálnak, a rendőr elcsípheti és megbírságolhatja. Hogy pedig a bolondság még nagyobb legyen, a csodálatos plakát azt is közhírré tette, hogy a kerékpáradót csakis augusztus első napjától kezdve lehet megfizetni. A türelmes kerékpárosok ily körülmények között nem tudtak hova lenni az ámulattól s búsan néztek augusztus elé, amikor bírságolás és száz kellemetlenség éri őket. Ez a helyzet azonban mindössze csak 8—10 napig tartott, mert a plakátnak élclapokba való szö­vegezése hivatalos körökben is föltűnt és sej­teni kezdték, hogy a hirdetés és figyelmeztetés talán még sem egészen helyes. így történhetett, hogy Budapest fővárosa ezekből a plakátokból új, javított kiadást készíttetett s hogy ma már ezek a javított kiadású plakátok olvashatók mindenfelé. Eszerint a kerékpáradó szintén augusztus 61-ig űzethető, ám a bírságolás csak szeptember elsején veszi kezdetét. Intézkedés történt azokra nézve is, akik a vidékről jönnek be s akiket most már, az adó meg nem fize­tése miatt, a vámnál nem csípnek nyakon. A javított kiadású plakátok nyomatása persze pénzbe került s igy a főváros ezúttal a maga kárán tanulja meg, hogy a baklövéseket meg kell fizetni. Megnyugvást mindössze abban talál­hatnak, hogy ezt a fölösleges kiadást bőven be­hozza a kerékpáradó.­­ (Négy darab százas utazása.) Weil Jó­zsef Lehel­ utca 9. szám alatt levő papirlemez-gyárá­­ban dolgozott Juhász Mihály csévi születésű 38 éves napszámos. Július 20-án, amikor a papírhulladékokat gyúrta a papiros malomban, egy fonállal átkötött cso­mag került a kezébe. Felbontotta és meglepetve ta­pasztalta, hogy négy darab százas bankjegy buk­ ki belőle. Nem szólt senkinek, hanem a talált százaso­kat szépen zsebébe rejtette és este elvitte Löwinger Sámuel Lehel­ téri korcsmároshoz, s átadta neki, hogy őrizze meg a pénzt. Még az­nap este azonban visszakért kétszáz forintot azzal a kifogással, hogy haza kell utazni és azért szüksége van a pénzre. Többet aztán nem mutatkozott. Tegnap este aztán Juhász szobaasszonya megjelent a korcsmárosnál és elmondta, hogy mikép került Juhász a pénzhez. Mind a ketten rögtön jelentést tettek a rendőrségnél, amely Juhászt még az est folyamán kinyomozta és letartóztatta. Kihallgatásakor Juhász épen úgy adta elő a dolgot, mint a szobaasszonya, akinek különben ő maga mondta el az egészet. A rendőrség azt hiszi, hogy Juhász ezt a mesét csak úgy kikomponálta, s hogy tulajdonképen lopta valahol a pénzt. A nyomo­zás eddig nem vezetett a károsult nyomára. A gyá­ros azt állította, hogy a papírrongyot különböző he­lyekről vásárolta, mégis valószínűnek tartja, hogy az a papírrongy, amelyben Juhász a csomagokat találta, a postatakarékpénztárból került a papirmalomba. A rendőrség most ez után hívja föl a közönség ügyeimét a dologra és fölkéri a károsultat, hogy a főkapitány­­ság épületében II. emelet 53. sz. a. jelentkezzék. A vizsgálatot addig is folytatják.­­ (Vérengző aratók.) Baranya Szent-Lőrin­­cen, mint onnan táviratozzék, iszonyú vérengzést vitt véghez négy arató. Kocsis Gábor arató­gazdát úgy össze-vissza szurkálták, hogy a szerencsétlen em­bert haldokolva vitték el a tett színhelyéről. Az em­lített négy arató többször kidült a sorából és az­ért az aratógazda folyton munkára serkentette őket. Egyszerre csak kést rántottak elő és mielőtt a többi arató megakadályozhatta volna, a szegény gazdát össze-vissza szurkálták. A körülbelül harminc sebből vérző Kocsis Gábort rögtön­ orvosi ápolás alá vették, de fölépüléséhez nincs remény. A vérengző aratókat a csendőrök vasraverve szállították a községházára. Rákóci községben is véres aratás volt. E hó 24-én ugyanis Szarvas István aratót a társai kaszával, késsel, vasvillával annyira összeszurkálták, hogy ha­lállal vivődik. A tetteseket elfogták.­­ (József főherceg, Zichy Jenőnél.) Jó­zsef főherceg mostanában több napig Zichy Jenő gróf vendége volt Szentiványban. József főherceg a hon­védségnek Szentivány környékén tartott gyakorlatait szemlélte meg és pedig hét ezrednek a gyakor­latait. Klobucsár altábornagy és a főbb tisztek szintén Zichy Jenő szentiványi kastélyában voltak elszállásolva a 9 napig tartó gyakorlat ideje alatt. József főherceg honvédségi főparancs­nok szemléje négy napig tartott, amely idő­ alatt a fenséges úr igen gyakran kedélyesen elbe­szélgetett a szent-iványi kastélyban házigazdájával Zichy Jenő gróffal, természetesen nagyobbára az­ ázsiai útról s a magyarok őshazájáról kérdezős­ködve.­­ (A fehéregyházi grófnők gyásza.) Hal­ler grófnőt, Haller Lujza grófnő leányát, ki anyjával együtt a fehéregyházi csatasikon Petőfi emléke körül gyönyörű parkot ültetett és tart fönn, ellátva azt őrházzal is, súlyos gyász érte: férje Stoppan Pál tüzérszázados hirtelen meghalt. Még 21-én teljes egészségben vonult ki ütegével, résztvenni a Gyur­­gyevác körül folyó hadgyakorlatokban, de 22-én reggel már rosszul érezte magát, s délben már ha­lott volt. Haller grófnő így alig 5 évi házasság után­­özvegyen maradt, s a Petőfi-gyászünnepen aligha ve­het részt.­­ (A debreceni kegyesrendiek uj fő­­nöke.) A kegyesrendiek debreceni házának főnö­kévé és az ottani gimnáziumi igazgatójává Várady Károly kegyesrendi áldozópapot és főgimmáziumi ta­nárt nevezték k­i. Várady Károly a rend kiváló pe­dagógusainak egyike, huszonkét esztendeje piarista, tanára a magyar, német és latin nyelvnek s rendes tagja a Dugonics-társaságnak.­­ (A walesi herceg automobilja.) A walesi herceg is automobilista, — London utcáin gyakran látható motoros kocsijában, amelyben rende­sen egyedül ül. Érdekes, hogy az automobilt a wa­lesi herceg maga tervezte s maga készíttette egy an­gol gyárban oly drága pénzen, hogy azért akár iit kész automobilt vehetett volna. — (Hymen.) Serédi Kálmán főv. polg. leány­iskolát tanár ma vezette oltárhoz a K­álvin-téri ref. templomban Jónás Teréz úrnőt. Blau Jankát, Blau Mór kecskeméti kereskedő leányát, eljegyezte Vajda Adolf abonyi kereskedő.­­ (A remnesi újságírók sürgönyei.) Har­minc telegráf-gépet és harminc új hivatalnokot kül­denek Rennesbe a Dreyfus-per tárgyalására, hogy az újságírók tudósításait továbbíthassák a világ minden részébe. Egy gyakorlott táviratozó óránként 1500 szót képes leadni, tehát a harminc táviratozó összesen 45000 szót kopog ki a gépeken egy óra alatt. Ha naponkint mindegyik 12 óráig dolgozik, akkor 540000 szót küldhetnek el Rennesből minden nap. Ez az 540000 szó körülbelül 200 újságíró között oszlik meg, akik a tárgyalás alatt Rennesben fognak tartóz­kodni. Mindegyik újságíró tehát 2700 szót sürgönyöz­­het naponkint.­­ (Halálozás.) Ludwigh Ágoston, Szepesi Béla város főul­ája 74 éves korában meghalt. Az el­hunytban Ludwigh Gyula már. elnök-igazgató unoka­­bátyját gyászolja. Temetése tegnap volt a város nagy részvéte mellett. Hódoly László kir. c. főigazgató, az ungvári kir. kath. főgimnázium igazgatója, életénk 60-ik, ta­nári működésének 39-ik és igazgatóságának 15-ik évében Ungvárt elhunyt. Kodár Ernő, nyugalmazott cs. és kir. ezredes Nagybecskereken meghalt. Kodár részt vett az olasz­­országi háborúkban, nevezetesen jelen volt Velence ostrománál, a solferinói ütközetben a harctéren kapta meg a katonai érdemkeresztet a hadi díszítés­sel. Részt vett a königr­­tzi csatában is, ahol lovát lőtték ki alóla. Később a király nemességet adomá­nyozott neki.­­ (Cavaignac leánya.) Charlotte Cavaignac kisasszony, a volt francia hadügyminiszter tizennyolc éves leánya, a napokban letette a mi érettségi vizs­gánknak megfelelő baccalaureatust. Az idén Parisban ezen a vizsgán 1365 jelölt közül csak 812 nem bukott meg ; a vizsga nagyon szigorú s »elnézésről« szó se lehet.­­ (Az erkölcstelen német.) A hűvösre került Bécsben egy berlini úriember, aki mulatni uta­zott az osztrák fővárosba. Teschenberg Hermann báró berlini magánzó, úgy látszik, laza erkölcsökhöz szokott a Spree-parti fővárosban, mert két bécsi bér­kocsis az ő erkölcsi kihágásait, melyeknek tanúi vol­tak, nagyon is durváknak találta és följelentést tet­tek ellene. A bécsi rendőrség erre a berlini úriem­bert letartóztatta. Legalább megemlegeti, ha visszatér Berlinbe, hogy a mulatós császárvárosban milyen szigorúan veszik az erkölcsöket. PESTI HÍRLAP 1899. július 27. 9

Next