Pesti Hírlap, 1899. július (21. évfolyam, 180-210. szám)
1899-07-01 / 180. szám
Budapest, 1899. XXL évf. 180 (6780.) szám. Szombat, junius I. . , -------------------------— ... . ................. ■ — — — ———————— ------------------------ -------------Előfizetési árak: Szerkesztőség: Egész évre . . . frt - kr. Budapest, váci-körút 78. txi/t—„ 7 _ FWSTSfc. rm ra *• emelet, • Negyedévre* ’ ‘ 3 ' 50 “ |M| g| g hová a lap szellemi részét 1 ^ L hová az előfizetések és a lap •, Megjelenik minden nap, ünnep ^rcgíl \ szétküldésére vonatkozó fel* és vasárnap után is. szólalások intézendők. A Festi Hírlap t. előfizetőit fölkérjük, hogy az előfizetési összeget idejekorán — lehetőleg június 4-ike előtt — szíveskedjenek a kiadóhivatalhoz beküldeni, mert a félévi forduló alkalmával a tömeges lejárat miatt munkahalmozódás állván be, a lap küldése késedelmes előfizetés esetében könnyen megszakítást szenvedhet, ami — ha csak pár napig tart is — kellemetlen. Midőn az előfizetés megújítását tisztelettel kérjük, egyúttal figyelmeztetjük lapunk, olvasóit, hogy a Pesti Hírlap rendkívüli kedvezményeiben, melyek az év folyamán még szaporodni fognak, s melyek közt első helyet foglal a Pesti Hírlap nagy képes naptára az 1900-ik évre, csakis az állandó előfizetők részesülhetnek, vagyis akik — habár havonként újítják is az előfizetést — legalább félév óta tartoznak a lap előfizetői közé. Lapunk kiadóhivatala — a váratlanul nagymérvű fölkarolás következtében — a jövő félévben is elfogadja előfizetők fényképeit művészi megnagyobbítás céljából, a többször kihirdetett kedvezményes áron, darabonkint 4 forintjával. A Pesti Hírlap előfizetői a Párisi Divat című, hetenkint megjelenő, pompás kiállítású divatlapot fél áron rendelhetik meg. A Pesti Hirlap előfizetési ára: Jul.—dec. félévre . . . 7 frt — kr Jul.—szept. negyedévre . 3 » 50 » jul.—aug. hóra . . . , 2 » 40 » /alius hóra ...... 2, » 20 » A Párisi Divattal együtt: jul.—dec. félévre ... 0 frt — kr Jul.—szept. negyedévre . 4 » 50 » Mutatványszámokat oly Helyekre, ahol str Hírlap egyes számai nem kaphatók, levelezőlapon nyilvánított óhajra bárkiöt napig ingyen és bérmentve küld addóhivatal. Krúdy Kálmán csinytevései írta: Mikszáth Kálmán. (5) (Folytatás.) Nagy csapás az ilyen. Hiszen az igaz, hogy van más szűcs is, de mit ér, ha csak a puska ködmöne az igazi ködmön. Finom virslit messziről föl lehet ismerni, mintha nem , smrrva volnának, de lehelve. Hiszen ködmönet a kékkői szűcs, Petrás Sámuel, . is varr, st ég és told a különbség formában, himzésíjíü. Azokat legföljebb a szegény zsellérlányok hordják, akik a hideg ellen védekeznek s nem ríi-szem elé fegyverkeznek. Szóval a Krif . :a féle ködmön a módi, az a nyalka viselet. .1., formája van abban a deréknak s ingerlőből ring a csípőkön. Akik értik, azt mondják. . . / Kripuska nagy művész s ha egyszer mégsenki sem tud többé olyan ködmöket csinálni. Meglássátok, hogy a halála után szeres áron lógnak elkelni a viseltes ködmei is, mint ritkaságok. De Balassa, úgy látszik, nem osztotta ezt elfogást, mert amint estére hazahozták neki e nagy szekeren a tömérdek női ködmönt, e..ivel a szavakkal ballagott át a kékkői szűcsöt Petráshoz, aki épen most jött meg s boő képpel rakta ki a ládákból el nem kelt noá tékáját: — No, Petrás, vén kutya, úrrá tettelek, he! Petrás egy csöppet se vágott nyájas arcot a nagy úr előtt. Petrás goromba ember volt (hiszen ma is él és még most is olyan, mint a pokróc) ráförmedt Balassára: — Szégyelheti magát a méltóságos úr, hogy a saját jobbágyát így leteszi egy idegen miatt. Bizony nem tettem volna föl a méltóságos báróról. Balassa mosolygott rejtélyesen, titokzatosan, amint mondani szokták, befelé. — Szamár vagy, Petrás, nem érted a dolgokat. Hiszen rajtad akarok segíteni. — Köszönöm szépen — feleli Petrás gúnyosan — Kripuskától vesz száz ködmönt, hogy én rajtam segítsen. Talán nekem akarja adni a méltóságos báró? — De már azt a bolondot nem teszem, Petrás fiam. Sokkal okosabbat, sokkal jobbat teszek én azokkal, ami segítségedre lészen. Megállj csak, hogy fogsz te engem magasztalni ! — Ezért ugyan nem — morogja Petrás keserűen — mert ha azt hiszi a méltóságos báró, hogy emiatt az én portékám lett ma kelendőbb, ugyancsak rosszul hiszi. Az asszonyi állatok bolond állatok, s amelyik nem kapott Kripuskánál ködmönt, hát az mind rendelt nála s inkább vár hetekig az övére, mint sem hogy nálam vegyen. Ehol van ii, visszahoztam mind . . . S dühösen rúgta szét a ködmönöket, amelyeket az inas szép, formás rakásra halmozott föl a falnál. — No, no. Ne tüzelj fiam, Petrás, mert bizony megbánod keservesen, — csillapította a báró, odanyújtván öblös tajtékpipáját a huszárjának, hogy töltse meg, aztán letelepedett a nagy bőr-karosszékbe, melyet a várból hozatott volt le magának, mert különös élvezetei közé tartozott itt üldögélni délutánonkint és disputáim a goromba Petrással, akit kiválóképen kedvelt. — Azt gondoljátok ti, krumplin nőtt mesteremberek, hogy csak a parasztnak van esze, hogy az úrnak nincs. Hát én megmutatom neked, Petrás, hogy a nagyúrnak még több esze van, — de ne vigyorogj, mert pofon ütlek, Petrás. Azt mondom én neked, Petrás, hogy a te mesterséged pompásan fog menni ezentúl, és ezeket a ködmönöket drágábban kapkodják szét, mint a híres Krspuskáét. A legyek köpjenek be engem, ha nem így lesz . . . Emellett azonban olyan együgyű arcot tudott vágni, mintha egy csöpp agyvelő se lenne a koponyájában s egyre pattogatott a kövér ujjaival. A belga forradalom, Brüsszelben az elmúlt éjjel torlaszharc volt a fölzendült néptömeg és a rendőrség között. A kormány, szokása szerint, a helyi polgárőrséget mozgósította a zendülés ellen s még nem nyúlt katonai eszközökhöz, ami különben nem jelent sokat, mivel Belgium semleges állam lévén, békelétszáma, épen mint Svájcé, minimális. A nyolcvanas évek óriási szociális jellegű sztrájkjai is lezajlottak anélkül, hogy katonai eszközökhöz kellett volna nyúlni; néhány gyártelep teljes szétrombolása Brüsszelben és Liégeben kielégítette a szocialista lázadást, amiből nem lehetett forradalom, mivel pusztán gazdasági okok mozgatták s alkotmányjogi magva nem volt. A szocializmus egyáltalán képtelen forradalmat csinálni, mivel a meglevő államrend helyett új államrendet nem ígérhet a tömegnek, márpedig arra, hogy egy forradalom sikerüljön, a leglényegesebb kelléképen az, hogy a lebontásra szánt alkotmány helyére a forradalmi párt újat és jobbat tudjon ígérni, mivel a milliók rokonszenvét enélkül egyáltalán nem lehet megnyernie. Az ember, mielőtt fölkel, fegyvert ragad és meghalni is kész, százszor meggondolja, hogy miért teszi és csak akkor teszi, ha a meglevő államrendszer nyomása alól egy jobb, reá és övéire nézve biztosabb államrendszer védelme alá menekülhet. Amíg ez nem valószínű előtte, inkább szenved tovább, jobbig. Igen, csakhogy mindez a szociális mozgalmakra áll, ellenben nem áll arra a heves forradalmi lázra, mely Brüsszelben tört ki s amelynek nem zendülés és rombolás a vezető gondolata, hanem egyenesen új államrend. Világosan látni, hogy a brüsszeli fölkelés a klerikalizmusra támaszkodó királyságot akarja ledönteni s a köztársaságot akarja a helyére állítani. Ez pedig már alkotmányos cél és valósággal olyan, amiért azoknak a pártoknak, amelyek benne hisznek, érdemes egyetmást kockáztatni. Ez magyarázza meg a mozgalom erejét és azt a félelmet, ami II. Lipót belga királyt is elfogta. Általában véve mindenfelé azt várják, hogy az igazi forradalom csak most következik meg a június 5-ike, amikor az új választási törvényt kezdik tárgyalni, — de csak úgy ha lehet, — meghozza az általános fölkelést. A forradalom sikeréhez egyébiránt nem sok kell. Ha a szocialista és liberális képviselők által vezetett nép el bírja nyomni Brüsszelben a közhatalmat, a forradalom már be van fejezve s Belgium kész köztársaság. Az országban a klerikális többség iránt még azok is hidegek, akik azt szavazataikkal s nem is a klerikalizmus, hanem a királyság érdekében teremtették meg, a királyi ház pedig határozottan népszerűtlen, ami nem is csoda. A többi alkotmányos országokra s így reánk nézve is meglepő, hogy Európa „legalkotmányosabb“ államában forradalom legyen lehetséges. Az 1830. évi belga alkotmány tudvalevőleg mintaszerű. Egészen szabadelvű szellemben, szinte példaképnek készült s az alkotmányos monarchiák számos belga intézményt vettek át. Sokáig nálunk is divat volt a belga intézmények szabadelvűségét s alkotmányos garanciáinak teljességét idézni, magasztalni s lehetőleg átvenni. Az 1848. évi sajtótörvényünk is a belga mintára készült. Azonkívül ez az állam A Pesti Hírlap mai száma 22 oldal