Pesti Hírlap, 1899. augusztus (21. évfolyam, 211-241. szám)

1899-08-02 / 212. szám

Budapest, 1899. XXI. évf. 212 (6812.) szám. Szerda, augusztus 2. Előfizetési árak: Szerkesztőség:­­ Egész évre .. 14 frt - kr. Budapest, v&d­-körut 781 N "^dé* * * * * 3 * go * |1| M hová a^ lap szellemi részéi ' ’ TI 2 ^ Megjelenik minden nap, ünnep . ) szétküldésére vonatkozó fel-; és vasárnap után is. szólalások intézendők.­­ ........................I......................­­ .................................................. ........ .............. . . Értékkicserélés. Az agrárakció célja a birtokviszonyok összhangba hozatala nemzeti érdekeinkkel. Nem célja tehát akár osztályharc fölidézése, akár a szerzett jogok, vagy épen a tulajdonjog megtá­madása. Eszközei ehez képest nemcsak nem forradalmiak, hanem még a rázkódásokat is ki­zárják. A nemzeti agrárpolitikának nevezhető akció nem támadja meg a nagybirtokot s a hit­­bizományt sem. Az egyházi javak szekularizá­cióját nem tartja szem előtt. De oly alakot vagy helycserét törekszik adni úgy az utóbbiaknak, mint az előbbieknek, hogy a nemzeti érdekkel összhangba kerüljenek. Az egyházi javak még helyükből sem roozdítandók ki. Ott kell szolgálniok a haza ér­dekeit, ahol jelenleg vannak. A hitbizományok­nak ellenben át kell költözniük az erdős régi­ókba, vagyis leginkább a Felföldre és Erdélybe. Természetesen csak annyiban, amennyiben nem főleg erdőgazdaságon alapulnak. A hitbizományi erdőgazdaság nemcsak megmaradhat, hanem meg kell maradnia jelenlegi helyén az ország bármely részében. Ekép pusztán a szántóföldek fölszabadításáról van szó az Alföldön és a Du­nántúl, ott, ahol a magyar faj lakik, ahol en­nek terjeszkedése előtt le kell dönteni az aka­dályokat. A hitbizományok elleni elvi harc jogos politikai és gazdasági nézet. Elvontan mi is osztjuk e nézetet. Gyakorlatilag azonban úgy áll a dolog, hogy nemzeti szempontból a hit­bizományok szükségesek s föntartandók volná­nak Erdélyben és a felvidéken, akkor is, habár az egész világon mindenütt másutt megszűn­nének. Miről van tehát szó? A hitbizományok átköltözéséről az erdő- és bányagazdaság régió­jába. Az egész nemzeti akció ekép pusztán helycsere- és értékkicserélésre redukálódik. Az értékcsere kiterjed a községi és kincs­tári birtokokra is. Ezeket fölparcellázva pénzzé kell átalakítani. Az eladási összeg átalakítandó a községekre nézve járadékká. És nem pusztán az Alföldön, ahol a községi latifundiumok leg­első­sorban kell hogy parcellázás alá kerülje­nek. A Felföldön és Erdélyben az összes községi s lehetőleg a közbirtokossági erdők szintén el­­adandók az értékkicserélés miatt s a jogosultak járadék által kárpótlandók. A községekre nézve a művelet könnyű, sőt szükséges. A járadék több jövedelmet hoz s könnyebben kezelhető, mint a birtok. És itt elég a törvényhatóság, a kormány, esetleg a törvényhozás közreműkö­dése. A közbirtokosságnál már jogi kérdés forog fönn, de okkal-móddal e kérdést is meg lehet oldani. Különben, ami az erdőket illeti, ezek sem valók közbir­tokossági kezelésbe s járadékká átalakítva sokkal jövedelmezőbbek. Az erdőgazdaság leghivatottabb letétemé­nyese a hitbizomány. Az állam sem annyira, mint ez. A világon legjobb és legszebb erdő­­gazdaság Csehországban van s ez egészen hit­bizományi erdőgazdaság, kapcsolatban a párat­lanul fejlett vadászati gazdasággal. Kiegészítő része itt a bányagazdaság s az ezzel vagy az erdőgazdasággal kapcsolatos ipar. E cél felé kell törekednünk. Szerencsére annyi erdőnk és bányánk van, hogy az összes hitbizományokat ezekre lehetne áthelyezni. Pedig nem is szük­séges valamennyinek áthelyezése, főleg az al­földi hitbizományoknak kell költözködniök. A korlátolt forgalmú birtok sehol a világon nem alapszik oly kevéssé erdőgazdaságon, mint Ma­gyarországon. Pedig alig van ország, ahol annyi erdő állna rendelkezésre a korlátolt forgalmú birtok, név szerint a hitbizományok számára. Az értékkicserélés ekép semmi gátba nem ütközik. Maguk a kincstári erdők ma már alacsonynak tekinthető számítással 126 millióra vannak be­csülve. A községi és közbirtokossági erdők, valamint a bányák együtt, ekép az összes ki­cserélés alá jövő anyag többre becsülhető egy milliárdnál. Pedig tulajdonkép beláthatatlan időkig csak fél milliárdra tehető az értékcsere összege. A hitbizományokból ugyanis nem szük­séges egyelőre, ami alatt fél század értendő, többnek, mint egy millió holdnak kicserélése. Ez egy millió hold kizárólag szántóföld s leg­inkább az Alföldre esik. A községi és kincstári birtokok parcellázásával együtt e kép is nagy tér nyílik a magyar parasztság szaporodása előtt. Nagy tér nyílik, különösen, ha meggon­doljuk, hogy nem kötött természetű, tehát sza­bad latifundiumok és egyéb birtokok is fölvehe­­tik parasztságunk zajait. És az értékkicserélés pénzügyileg is ke­resztül vihető. Tulajdonkép csak­­fél milliárdos üzletről van szó a közel­jövőben. És mint már említettük, a pénzintézeti betétek fedezhetik ez összeg nagy részét. Az ország összes pénzinté­zeteinek betétei jóval túlhaladják a fél milli­­árdot, mert 587 milliót tesznek ki. Ez összeg­ből a kiválóan földmivelő megyékre esik 357 millió. A következő számok mutatják a részlete­ket: Pénzintézeti betét van: Összesen 357.201.400 írt Egész országban: 586,914.655 frt. E betétek a kiválóan agrikultúr várme­gyékben főleg a parasztok betétei. A kereske­dők, iparosok és nagyurak legnagyobb része . ' - „*«*• . + ... ** •"-­ * másutt helyezi el pénzét e régiókban. És bát-' ran ismételhetjük azon föltevést, hogy a sok takarékpénztári bukás miatt, valamint a régi hagyományokhoz képest parasztságunk pénzé­nek nem csekély hányada kamat nélkül hever a ládafiában.•­­ó pénz legelső sorban jó tekintetbe­n­ parcellázásnál. A szerzőknek kell lehetőleg tel-­­jesen megfizetni szerzemények értékét. A par-­ cellázás tervét az állam, illetőleg a földmive-í­lésügyi minisztérium készítheti, sőt csak ennek a közvetítésében van teljes garancia. A parcellá­zás pénzügyi terhét azonban magának paraszt-­ Ságunknak kell viselnie. Az állam szerepe pénz-­ ügyi közvetítésre is kiterjedhet. Egyes helyeken­ előlegezheti a parcellázott birtok árának egy részét. De a parcellázásnál sokkal inkább szük-­ séges magának parasztságunknak saját pénz­ereje, mint a telepítésnél. Itt már az állami akció lép előtérbe. A teljesen vagyontalanok tele-­ pítése csak kivételképen lehetséges ugyan, de a te-­­ lepítésnél mégis az állam közvetítő szerepe a fő.­­ E pénzügyi művelet bizonyára az állam meg-­­ terheltetésével fog járni, mert hisz Erdélyben és­ Dél-Magyarországon, tehát a két fő telepítési régióban, az eladó birtokot meg kell vásárolni a telepítés céljaira. Sokkal nagyobb mérvben kell ugyanazt cselekednie, amit cselekednek az erdélyi román pénzintézetek, melyek, ha össze­tett kézzel nézzük műveletüket, rövid idő alatt kivásárolják a magyarság lába alól a földet.. Ez esetben Erdélyben lesznek telepek, de nem magyar-, hanem oláh-telepek. Az állam előleges önmegterhelése nélkül nem lehet nagyszabású nemzeti akciót csinálni.­ De a költségek idővel megtérülnek vagy leg­alább megtérül azok legnagyobb része. Legfőbb nemzeti célunkra bizonyára áldozni is lehet né­hány milliót, sőt sok milliót. Nálunk a lét kér­déséről van szó, míg Poroszország pusztán csak­ egy tartományára elköltött száz millió márkát. Nemzeti jövendőnk tehát részben pénzkérdés. Ennek a pénznek meg kell lennie, mint meg kell lenni egy diadalmas háborúra, mely után a nemzeti nagyság következik. Az ekép lehetségesnek bizonyított pénz-­­ügyi művelet össze van kötve egy másik gazda-­ sági hatással. E művelet pénzt, tehát mozgó­ tőkét juttat arisztokráciánk kezébe. E pénz egy­ része iparos célokra is fordítható. Arisztokráciánk: bátran utánozhatja ekkor a cseh arisztokrácia, példáját. Az ipar megteremtésének mezején is­ beállhat vezetőnek. , De legfőbb a nemzeti hatás. A parcellázás és telepítés által a magyar faj hatalmasan meg­növekszik. Az értékkicserélés következtében pe­dig arisztokráciánk a tót és román vidékeken­ társadalmi és gazdasági hatalmat szerez. Ha Er­dély és Felső-Magyarország a magyar ariszto­­­krácia kezére jut, nem lesz többé veszélyes éle­ a nemzetiségi kérdésnek. Az idő sürget, az intő jelekben nincs hi­­­­ány. Nemcsak a nemzetiségi kérdés lappangó­­ evolúcióját értjük. Már idegen arisztokrácia kezdi rátenni kezét Felső-Magyarországra s tán majd Erdélyre. Csak Hohenlohe herceg nevét: 1 •i TT ""..... 1 ........................................................ 1. Békés 12,934.328 írt 2. Csanád 1,844.557 » 3. Csongrád 17,117.323 » 4. Bács­­ 26,513.644 » 5. Baranya 12,003.899 » 6. Tolna 9,650.590 * 7. Somogy 8,335.747 » 8. Torontál 14,340.509 » 9. Temes 23,518.955 » 10. J.-N.-Szolnok 14,895.916 » 11. Pest 29,667.819 » 12. Fejér 14,690.194 » 13. Veszprém 11,894,748 » 14. Zala 13,087.290 » 15. Vas 26,891.403 » 16. Pozsony 33,242.405 » 17. Esztergom 7,544.382 » 18. Heves 8,549.381 > 19. Borsod 10,392.829 > 20. Nógrád 7,957.833 » 21. Sopron 13,391.052 * 22. Hajdú 13,324.578 » 23. Szatmár 11,006.003 » 24. Szabolcs 8,240.347 * 25. Krassó-Szörény 6,166.668 » A Pesti Hírlap mai száma 20 oldal.

Next