Pesti Hírlap, 1899. augusztus (21. évfolyam, 211-241. szám)
1899-08-02 / 212. szám
1-"■T1——........................-■■■■ " in. -PESTI HI RLAP 1899. augusztus 2. 3 Külpolitikai hírek. A hágai konferencia utolsó ülésének záró határozatait a hatalmak egy része nem irta alá, így például a permanens békebiróságról szóló egyezséget s a dum-dum lövegeket s egyéb kegyetlen fegyvernemeket eltiltó határozatokat és a civilizáció élén járni szerető hatalmak, mint Németország, monarchiánk, nem írták alá, ami méltó megdöbbenést szült. Legújabb hírek szerint ez nem az aláírás végleges megtagadását jelenti, hanem az illető megbízottak előbb kormányaikkal akartak érintkezésbe lépni. A dolog különben nem sietős, mert a konferencia f. év december 31-ét tűzte ki határidőül, mely idő alatt a hatalmak a konferenciában létrejött összes egyezségeket és határozatokat aláírhatják. A zimonyi hajtogatások. Talán már ideje volna nagyobb figyelemmel követni a magyarországi szerb lapok, különösen a Zastava horribilis füllentéseit, melyekkel monarchiánk érdekeinek rovására az Obrenovics-dinasztia ellenségeinek kocsiját tologatja, s egyszersmind a legszemérmetlenebb képtelenségek terjesztésével monarchiánkat igyekszik kompromittálni, így többek között azt a bolondot terjeszti, hogy Milán királyt a bosznyák alapból 10.000.000 forinttal s egyik balkáni izgatásra szánt alapból 1 millió rubellel támogatták. — Látszik, minő ostobának tarthatja közönségét a Zastava, hogy ilyen otromba hazugságokat merészel elébe tálalni. Szeretnék tudni, hogy a boszniai kormányzat sudgetje vajon honnan venné azt a 10 millió forintot, melylyel, állítólag, monarchiánk Milánt megvesztegette. És ugyan mi a menykőnek vesztegette volna meg ? — Mit használhat nekünk Szerbiában Milán ? — Annak idejében a radikális uralom sok pimaszságot követett el monarchiánk ellen, de ha megtelt volna a keserűség pohara, bizony Milán nélkül is elbántunk volna a radikális urakkal. A belgrádi rögtönítélő bíróság már összeszedte az anyagot, mely elbírálás alá tartozik. Az összeesküvéssel egybe nem függő bűnügyekkel már végzett. Most következik a merénylet ügye, melynek kivitelére Nikolics Vlatko ezredes Knezevicset fölfogadta a külföldről e célra érkezett pénzekből, amint ezt a vizsgálat kiderítette. Hir szerint Knezevics és Nikolics már tett vallomást. A legfontosabb része a vádanyagnak amaz összeesküvésnek szervezése az Obrenovics-dinasztia ellen, melynek élén Tausanovics állt több előkelő radikálissal. Az összeesküvés célja volt Sándor király meggyilkolása, amihez a Milán ellen való merényletnek bevezetésül kellett volna szolgálnia. Tausanovics és társai tagadják az összeesküvést, de számos tanú vallomásaiból és elkobzott levelezéseikből világosan bebizonyul bűnösségük. A rögtönítélő bíróság ítéletei csak augusztus közepe tájára várhatók. A finnek kivándorlása hazájukból. Amióta a február földiki manifesszumot az orosz kormány kibocsátotta, több mint 8000 erőteljes fiatal ember vándorolt ki hazájából. Attól tartanak, hogy a kivándorlás még nagyobb méreteket fog ölteni, ha a finn országgyűlés válaszát a hadkötelezettségi javaslatokra, figyelembe nem veszik Pétervárott. A kivándorlás iránya Canada, Észak-Amerikában. Egész külön bizottság alakult, mely a kivándorlást szervezi. Tagjai közül Borgström, Normen, Myrsten és Zilliacus e napokban kajókáztak New Foundlandba és onnan Canadába, hogy a kivándorlók részére megfelelő letelepedési helyet keressenek. — Kissé feltűnő, hogy ép angol fönhatóság alatt álló területre vágyakoznak finn testvéreink. Akaratlanul is titkos angol pártfogásra s talán kezdeményezésre is kell gondolnunk, mikor a derék finneket ily könnyű szívvel látjuk hazájuknak hátat fordítani. Ahelyett, hogy otthon maradnának és küzdenének jogaik mellett, néhány exaltált úriember szavára elhamarkodottan saját népük erejét törik meg. Anglia bizonyára nagyon szívesen veszi az erőteljes finn ifjúságot Canadában, hol úgy is szüksége van némi erőszaporításra a mindig betörést szervező és betörésre leső írekkel szemben, kik az északi uniónak titkos szövetségesei Anglia ellen. Csodálkozunk, hogy a derék finnek még nem jöttek rá, hogy a »hazaszeretetből« való kivándorlás képtelen fogalom és mindig gyanús. fiú, hogy sohasem szökik meg, hanem ebédes vacsora idején mindig visszatér a fogházba. Időnkint az ártatlanságáról beszél ugyan, de az igazgató nem hisz neki. Blaireau végre megnyugszik : __ Hát jól van, ha önöknek úgy tetszik, én vertem meg az öreg Parjut. Mindent magamra vállalok, amit csak kívánnak. Ha önöknek jól esik, beismerem azt is, hogy XIV. Lajost meggyilkoltam ! Blaireau annál is inkább jól érzi magát a fogházban, mert valaki mindennap pompás sülteket finom bort és remek szivarokat küld be neki.’ Ez tetszik Blaireaunak s nem nagyon sokat töpreng azon, hogy vajon ki küldheti neki ezeket a finom dolgokat. Jótevője ki más, mint Arabella, aki azt hiszi, hogy Blaireau az az ember, aki őt titokban szereti s bár nem érez szerelmet a csavargó iránt, mégis lehetőleg meg akarja könnyíteni neki a fogságot, amelyben kétségkívül őmiatta szenved. Arabella ugyanis azt hiszi, hogy Blaireau akart bemászni a park kerítésén, hogy az ő közelébe juthasson. A csavargó jól érzi magát a börtönben, s már-már letelik a büntetése, mikor bekövetkezik a regényben a katasztrófa. Arabella elmondja a tornatanítójának, hogy miért gondoskodik oly nagy szeretettel Blaireauról, s Fléchard megvallja, hogy ő az igazi bűnös, aki helyett Blaireau szenved, s bevallja a szerelmét is. A regényes gondolkozású ifjú hölgy nagyon örül a vallomásnak, de azért követeli azt is, hogy a tornatanító azonnal jelentse föl magát, hogy az ''ártatlanul elítélt kiszabadulhasson a börtönéből. ha Fléchard megteszi ezt a hősies dolgot, akkor alán . . . Fléchardnak nem nagyon tetszik ugyan ez a föltétel, de a szeretett leányért mindenre kész. Elmegy a polgármesterhez s kijelenti előtte, hogy a rendőrtő, Fléchard, verte meg, hogy Blaireau ártatlan, stb. A polgármester azonban nem akarja, hogy valami botrány zavarja meg a városka csöndjét. Az a hitvány Blaireau, akár vétkes ebben a dologban, akár ártatlan, bizonyos, hogy nagy gazember, s hogy azt a három hónapot már legalább százszor megérdemelte. Fléchard nem helyesen cselekszik, ha ezt a dolgot bolygatja. Hallgasson szépen, s minden jól lesz. Fléchard a vizsgálóbíróhoz fordul, aki már nyugodtabban gondolkozik erről a dologról. Blaireaut mindenesetre nagy gazembernek tartja ugyan, hanem ő neki ehez semmi köze nincsen. — Ha Fléchard úr bebizonyítja nekünk, hogy bűnös, akkor el fogjuk ítélni épen úgy, mint ahogy elítéltük Blaireaut, mert nem tudta bebizonyítani, hogy ártatlan. Megtudja ezt a dolgot Guilloche ügyvéd, az ellenzék vezére is, és roppant örül neki. Revízió ! Az „igazságszolgáltatás tévedése“ épen az ő malmára hajtja a vizet. Nagyon lelkesül, sőt még könyeket is hullat az igazságszolgáltatás szegény áldozatáért. Nagyon örül a dolognak Hautpertuis báró is, aki Montpaillardban már nagyon unatkozik, s jótékonycélú ünnepélyt akar rendezni; azonban nagy bajban van, mert Montpaillardban nincsenek se betegek, se földhözragadt szegények, se özvegyek, se árvák, akiket föl kellene segíteni, és se tűzvész, se árvíz nem pusztította el a várost; egy szóval: nem tud semmi jótékony célt találni, amelyért ünnepélyt lehetne rendezni. Az ártatlanul elítélt Blaireau fölsegélyezése ellenben már olyan szép dolog, hogy bátran jótékony célnak lehet nevezni. Az ügyvéd és a báró tehát biztatja Fléchard-t, hogy jelentse túl magát, míg erről a polgármester és a vizsgálóbíró lebeszélni igyekezik. Fléchard csak Arabellára gondol, s elmegy az államügyészhez. Egy öreg írnok fogadja, aki így szól hozzá: — Ugyan, kedves barátom, ne csináljon ilyen ostobaságot ! Menjen haza s ne beszéljen többé erről a dologról. Ha pedig nagyon nyomja ez a lelkiismeretét, adjon Blaireaunak a fogságban töltött minden napért egy frankot. Ez kilencven frank, — vagy, hogy kerek szám legyen, adjon neki száz frankot ! Fléchard nem nyugszik s egyenesen az államügyészhez megy. — Ah, ön az a Fléchard, szól az ügyész, aki nem tud nyugton maradni! S épen a törvénykezési szünet alatt! Fléchard lehajtotta a fejét s igy szólt: — Ügyész úr, a lelkiismeretem nem tud várni a törvénykezési szünet végéig! — A lelkiismerete ? Ugyan hagyjon nekem békét a lelkiismeretével! Micsoda lelkiismeretről beszél? Megvert egy szamár rendőrt, s elítéltünk ön helyett egy gaz tolvajt, ennyi az egész. Mi köze ehez a lelkiismeretnek? Menjen szépen haza s ne jöjjön többé ide ilyen nevetséges dologgal! — Bocsánatot kérek, ügyész úr, hogy nem engedelmeskedem önnek, sőt épen ellenkezőleg kérem, hogy azonnal zárjanak be. — Bezárjuk? Igen, az őrültek házába megérdemelné, hogy bezárjuk! Takarodjék a pokolba! — Ügyész úr, ha nem zárat be, kénytelen leszek ön ellen panaszt tenni. — Ki fogják nevetni, fiatal barátom! — Kész vagyok az igazságügyminiszterig is elmenni! Fővárosi ügyek. — A polgármester az új vásárcsarnokban. Halmos János polgármester ma délelőtt megtekintette a Károlykaszárnya épületében újonan berendezett vásárcsarnokot. A helyiség, amelyet a kaszárnya lovaglóiskolájából alakítottak át, ha nem is nagy — mert csak 99 elárusító hely fér el benne — ideiglenesen mégis hasznos szolgálatokat fog tenni a közeli környék lakosságának, mert most az egyaránt nagyon távol fekvő központi vásárcsarnokra, vagy az István-téri és hold utcai csarnokra van utalva. Mindezeknek kifejezést adott a polgármester azzal a reménységgel, hogy néhány nap múlva pezsgő üzleti élet lesz az új vásárcsarnokban. — A főpénztár féléves forgalma. A fővárosi főpénztár féléves forgalmának a kimutatását (január 1-től június 31-ig) ma mutatta be a főpénztárnok a polgármesternek. A főváros pénztárában a bevétel 3,661.633 forint 63 és fél kr, kiadás 2,950.698 írt 45 kr volt; maradvány 710.935 forint 18 és fél kr. A gyámpénztár bevétele 46,924.213 írt 40 kr, kiadása 1,845.037 írt 63 kr, maradvány 45,079.175 írt 77 kr. — Szabadságolt elöljáró. Kühnel Gyula H. kerületi elöljáró ma kezdte meg hat heti szabadságát. Ez idő alatt az elöljárói teendőket dr Szalay Sándor tanácsjegyző végzi. — Új építkezések. A magánépítési bizottság legújabban a következő építő engedélyek kiadását javasolta: Weisz Bertoldnak és Weisz Manfrédnak, V. kerület Lipót körut 1236. hr. számú négyemeletes házra, — Kanicz Ignácnak és fiainak, V. kerület névtelen tér 924. hr. számú négyemeletes házra, — Kiinger Józsefnek, VII. kerület Elemér utca 4284. hr. számú háromemeletes házra, — Ybl Félix úrnak, IX. kerület Lónyay utca 9363. hr. számú háromemeletes házra, — Stefanovits S. Bélának, I. kerület Enyedi-utca 1452. hr. számú háromemeletes házra, — Stettner Mátyásnak, VII. kerület névtelen-utca 1993. hr. számú földszintes házra, — Májer Jánosnak, X. kerület névtelen-utca 7984. hr. számú földszintes házra, — Sigmund Károlynak, I. kerület Kurucles 7879. hr. számú földszintes nyaralóra, — Makkos Józsefnek, I. kerület ménesi-út 13441. hr. számú földszintes nyaralóra, — Reiter Ignácnak, V. kerület csata-utca 1529. hr. számú földszintes házra, — Erek Pálnak, V. kerület váci ut 1389. hr. számú földszintes házra, — Fuksz Gusztávnak, I. kerület Kutvölgy 9020. hrsz. földszintes nyaralóra. — Adókivetés. A fővárosi adókivető-bizottságok aug. hó 2-án (szerdán) a következő uj helyrajzi számú házakban összeírt adókötelesekre vonatkozó 111. osztályú keresetadó-javaslatokat fogják tárgyalni, u. m.: az V. ker. a) bizottsága a 867—875. számig és az elmaradottakat, a VI. ker. a) bizottsága a 4049—40603, a VI. ker. b) bizottsága a külön meghívottakét, a VII. ker. a) bizottsága (d. u. 3 órakor) az istván téri vásárcsarnokot, a IX. ker. a 9626-tól végig. KÉPZŐMŰVÉSZET. * (Victor Hugo szobra), amelyet Barrias mintáz, nem lesz készen a kiállításra és csakis a gipszmintája kerül a jövő évi tárlat szobrai közé. Sokáig fog még az is tartani, raig bronzba öntik a szobrot, amelynek súlya körülbelül 1000 mázsa lesz. * (Van Dyck-kiállítás.) Az országos képtárban Van Dyck, a nagy flamand festő születésének háromszázadik évfordulója alkalmából, a mester művei után készült remek fametszetekből kiállítást rendezett, amely május végén nyitott meg. A kiállítást még csak pár hétig lehet megtekinteni, mert augusztus vége felé megkezdik az őszszel megnyitandó Velasquez-kiállítás rendezését, amely részben a nagy festő művei után készült olajfestményekből, részben pedig fametszetekből és fotográfiákból fog állani. * (Szobrászmunka a Bazilikában.) A lipótvárosi Bazilika építésénél legújabban a nagy pillérek közt levő szobrászmunkát készítteti el a tanács, még pedig a templomépítő művezetőség indítványára minden ajánlati tárgyalás mellőzésével Szabó Antal szobrászra bízta a munkát. - ---- . ----.