Pesti Hírlap, 1899. augusztus (21. évfolyam, 211-241. szám)

1899-08-02 / 212. szám

1-"■T1——........................-■■■■ "­­ in. -PESTI H­I R­L­A­P 1899. augusztus 2. 3 Külpolitikai hírek. A hágai konferencia utolsó ülésének záró határozatait a hatalmak egy része nem irta alá, így például a permanens békebiróságról szóló egyezséget s a dum-dum lövegeket s egyéb kegyetlen fegyver­nemeket eltiltó határozatokat és a civilizáció élén járni szerető hatalmak, mint Németország, monar­chiánk, nem írták alá, ami méltó megdöbbenést szült. Legújabb hírek szerint ez nem az aláírás végleges megtagadását jelenti, hanem az illető megbízottak előbb kormányaikkal akartak érintkezésbe lépni. A dolog különben nem sietős, mert a konferencia f. év december 31-ét tűzte ki határidőül, mely idő alatt a hatalmak a konferenciában létrejött összes egyezsé­geket és határozatokat aláírhatják. A zimonyi hajtogatások. Talán már ideje volna nagyobb figyelemmel követni a magyarországi szerb lapok, különösen a Zastava horribilis füllenté­­seit, melyekkel monarchiánk érdekeinek rovására az Obrenovics-dinasztia ellenségeinek kocsiját tologatja, s egyszersmind a legszemérmetlenebb képtelenségek terjesztésével monarchiánkat igyekszik kompromittálni, így többek között azt a bolondot terjeszti, hogy Mi­lán királyt a bosznyák alapból 10.000.000 forinttal s egyik balkáni izgatásra szánt alapból 1 millió rubel­lel támogatták. — Látszik, minő ostobának tarthatja közönségét a Zastava, hogy ilyen otromba hazugsá­gokat merészel elébe tálalni. Szeretnék tudni, hogy a boszniai kormányzat sudgetje vajon honnan venné azt a 10 millió forintot, melylyel, állítólag, monar­chiánk Milánt megvesztegette. És ugyan mi a meny­kőnek vesztegette volna meg ? — Mit használhat ne­künk Szerbiában Milán ? — Annak idejében a radi­kális uralom sok pimaszságot követett el monarchiánk ellen, de ha megtelt volna a keserűség pohara, bi­zony Milán nélkül is elbántunk volna a radikális urakkal. A belgrádi rögtönítélő bíróság már össze­szedte az anyagot, mely elbírálás alá tartozik. Az összeesküvéssel egybe nem függő bűnügyekkel már végzett. Most következik a merénylet ügye, melynek kivitelére Nikolics Vlatko ezredes Knezevicset föl­fogadta a külföldről e célra érkezett pénzekből, amint ezt a vizsgálat kiderítette. Hir szerint Knezevics és Nikolics már tett vallomást. A legfontosabb része a vádanyagnak amaz összeesküvésnek szervezése az Obrenovics-dinasztia ellen, melynek élén Tausanovics állt több előkelő radikálissal. Az összeesküvés célja volt Sándor király meggyilkolása, amihez a Milán ellen való merényletnek bevezetésül kellett volna szolgálnia. Tausanovics és társai tagadják az össze­esküvést, de számos tanú vallomásaiból és elkobzott levelezéseikből világosan bebizonyul bűnösségük. A rögtönítélő bíróság ítéletei csak augusztus közepe tájára várhatók. A finnek­ kivándorlása hazájukból. Amióta a február földiki manifessz­umot az orosz kormány kibocsátotta, több m­int 8000 erőteljes fiatal ember vándorolt ki hazájából. Attól tartanak, hogy a kiván­dorlás még nagyobb méreteket fog ölteni, ha a finn országgyűlés válaszát a hadkötelezettségi javasla­tokra, figyelembe nem veszik Pétervárott. A kiván­dorlás iránya Canada, Észak-Amerikában. Egész kü­lön bizottság alakult, mely a kivándorlást szervezi. Tagjai közül Borgström, Normen, Myrsten és Zilliacus e napokban k­ajókáztak New­ Foundlandba és onnan Canadába, hogy a kivándorlók részére megfelelő le­telepedési helyet keressenek. — Kissé feltűnő, hogy ép angol fönhatóság alatt álló területre vágyakoznak finn testvéreink. Akaratlanul is titkos angol pártfogásra s talán kezdeményezésre is kell gondolnunk, mikor a derék finneket ily könnyű szívvel látjuk hazájuknak hátat fordítani. Ahelyett, hogy otthon maradnának és küzdenének jogaik mellett, néhány exaltált úri­em­ber szavára elhamarkodottan saját népük erejét törik meg. Anglia bizonyára nagyon szívesen veszi az erő­teljes finn ifjúságot Canadában, hol úgy is szüksége van ném­i erőszaporításra a mindig betörést szervező és betörésre leső írekkel szemben, kik az északi uniónak titkos szövetségesei Anglia ellen. Csodálko­zunk, hogy a derék finnek még nem jöttek rá, hogy a »hazaszeretetből« való kivándorlás képtelen foga­lom és mindig gyanús. fiú, hogy sohasem szökik meg, hanem ebéd­es vacsora idején mindig visszatér a fogházba. Időnkint az ártatlanságáról beszél ugyan, de az igazgató nem hisz neki. Blaireau végre meg­nyugszik : __ Hát jól van, ha önöknek úgy tetszik, én vertem meg az öreg Parjut. Mindent ma­gamra vállalok, amit csak kívánnak. Ha önök­nek jól esik, beismerem azt is, hogy XIV. La­jost meggyilkoltam ! Blaireau annál is inkább jól érzi magát a fogházban, mert valaki mindennap pompás sül­teket finom bort és remek szivarokat küld be neki.’ Ez tetszik Blaireaunak s nem nagyon so­kat töpreng azon, hogy vajon ki küldheti neki ezeket a finom dolgokat. Jótevője ki más, mint Arabella, aki azt hiszi, hogy Blaireau az az ember, aki őt titokban szereti s bár nem érez szerelmet a csavargó iránt, mégis lehetőleg meg akarja könnyíteni neki a fogságot, amely­ben kétségkívül őmiatta szenved. Arabella ugyanis azt hiszi, hogy Blaireau akart bemászni a park kerítésén, hogy az ő közelébe juthasson. A csavargó jól érzi magát a börtönben, s már-már letelik a büntetése, mikor bekövetke­zik a regényben a katasztrófa. Arabella el­mondja a tornatanítójának, hogy miért gondos­kodik oly nagy szeretettel Blaireauról, s Fléchard megvallja, hogy ő az igazi bűnös, aki helyett Blaireau szenved, s bevallja a szerelmét is. A re­gényes gondolkozású ifjú hölgy nagyon örül a vallomásnak, de azért követeli azt is, hogy a tornatanító azonnal jelentse föl magát, hogy az ''ártatlanul elítélt kiszabadulhasson a börtönéből. h­a Fléchard megteszi ezt a hősies dolgot, akkor alán . . . Fléchardnak nem nagyon tetszik ugyan ez a föltétel, de a szeretett leányért min­denre kész. Elmegy a polgármesterhez s kijelenti előtte, hogy a rendőrt­ő, Fléchard, verte meg, hogy Blaireau ártatlan, stb. A polgármester azonban nem akarja, hogy valami botrány zavarja meg a városka csöndjét. Az a hitvány Blaireau, akár vétkes ebben a dologban, akár ártatlan, bizo­nyos, hogy nagy gazember, s hogy azt a három hónapot már legalább százszor megérdemelte. Fléchard nem helyesen cselekszik, ha ezt a dol­got bolygatja. Hallgasson szépen, s minden jól lesz. Fléchard a vizsgálóbíróhoz fordul, aki már nyugodtabban gondolkozik erről a dologról. Blaireaut mindenesetre nagy gazembernek tartja ugyan, hanem ő neki ehez semmi köze nincsen. — Ha Fléchard úr bebizonyítja nekünk, hogy bűnös, akkor el fogjuk ítélni épen úgy, mint ahogy elítéltük Blaireaut, mert nem tudta bebizonyítani, hogy ártatlan. Megtudja ezt a dolgot Guilloche ügyvéd, az ellenzék vezére is, és roppant örül neki. Re­vízió ! Az „igazságszolgáltatás tévedése“ épen az ő malmára hajtja a vizet. Nagyon lelkesül, sőt még könyeket is hullat az igazságszolgáltatás szegény áldozatáért. Nagyon örül a dolognak Hautpertuis báró is, aki Montpaillardban már nagyon unatkozik, s jótékonycélú ünnepélyt akar rendezni; azon­ban nagy bajban van, mert Montpaillardban nincsenek se betegek, se földhözragadt szegé­nyek, se özvegyek, se árvák, akiket föl kellene segíteni, és se tűzvész, se árvíz nem pusztí­totta el a várost; egy szóval: nem tud semmi jótékony célt találni, amelyért ünnepélyt lehetne rendezni. Az ártatlanul elítélt Blaireau fölsegé­­lyezése ellenben már olyan szép dolog, hogy bátran jótékony célnak lehet nevezni. Az ügyvéd és a báró tehát biztatja Flé­chard-t, hogy jelentse túl magát, míg erről a polgármester és a vizsgálóbíró lebeszélni igye­kezik. Fléchard csak Arabellára gondol, s el­megy az államügyészhez. Egy öreg írnok fo­gadja, aki így szól hozzá: — Ugyan, kedves barátom, ne csináljon ilyen ostobaságot ! Menjen haza s ne beszél­jen többé erről a dologról. Ha pedig nagyon nyomja ez a lelkiismeretét, adjon Blaireaunak a fogságban töltött minden napért egy frankot. Ez kilencven frank, — vagy, hogy kerek szám legyen, adjon neki száz frankot ! Fléchard nem nyugszik s egyenesen az államügyészhez megy. — Ah, ön az a Fléchard, szól az ügyész, aki nem tud nyugton maradni! S épen a tör­vénykezési szünet alatt! Fléchard lehajtotta a fejét s igy szólt: — Ügyész úr, a lelkiismeretem nem tud várni a törvénykezési szünet végéig! — A lelkiismerete ? Ugyan hagyjon ne­kem békét a lelkiismeretével! Micsoda lelkiis­­meretről beszél? Megvert egy szamár rendőrt, s elítéltünk ön helyett egy gaz tolvajt, ennyi az egész. Mi köze ehez a lelkiismeretnek? Menjen szépen haza s ne jöjjön többé ide ilyen nevetséges dologgal! — Bocsánatot kérek, ügyész úr, hogy nem engedelmeskedem önnek, sőt épen ellenkezőleg kérem, hogy azonnal zárjanak be. — Bezárjuk? Igen, az őrültek házába megérdemelné, hogy bezárjuk! Takarodjék a pokolba! — Ügyész úr, ha nem zárat be, kényte­len leszek ön ellen panaszt tenni. — Ki fogják nevetni, fiatal barátom! — Kész vagyok az igazságügyminiszterig is elmenni! Fővárosi ügyek. — A polgármester az új vásárcsarnok­ban. Halmos János polgármester ma délelőtt meg­tekintette a Károlykaszárnya épületében újonan be­rendezett vásárcsarnokot. A helyiség, amelyet a ka­szárnya lovaglóiskolájából alakítottak át, ha nem is nagy — mert csak 99 elárusító hely fér el benne — ideiglenesen mégis hasznos szolgálatokat fog tenni a közeli környék lakosságának, mert most az egyaránt nagyon távol fekvő központi vásárcsarnokra, vagy az István-téri és hold­ utcai csarnokra van utalva. Mindezeknek kifejezést adott a polgármester azzal a reménységgel, hogy néhány nap múlva pezsgő üzleti élet lesz az új vásárcsarnokban. — A főpénztár féléves forgalma. A fővá­rosi főpénztár féléves forgalmának a kimutatását (január 1-től június 31-ig) ma mutatta be a főpénz­­tárnok a polgármesternek. A főváros pénztárában a bevétel 3,661.633 forint 63 és fél kr, kiadás 2,950.698 írt 45 kr volt; maradvány 710.935 fo­rint 18 és fél kr. A gyámpénztár bevétele 46,924.213 írt 40 kr, kiadása 1,845.037 írt 63 kr, maradvány 45,079.175 írt 77 kr. — Szabadságolt elöljáró. Kühnel Gyula H. kerületi elöljáró ma kezdte meg hat heti szabad­ságát. Ez idő alatt az elöljárói teendőket dr Szalay Sándor tanácsjegyző végzi. — Új építkezések. A magánépítési bizottság legújabban a következő építő engedélyek kiadását ja­vasolta: Weisz Bertoldnak és Weisz Manfrédnak, V. kerület Lipót­ körut 1236. hr. számú négyemeletes házra, — Kanicz Ignácnak és fiainak, V. kerület névtelen­ tér 924. hr. számú négyemeletes házra, — Kiinger Józsefnek, VII. kerület Elemér­ utca 4284. hr. számú háromemeletes házra, — Ybl Félix úrnak, IX. kerület Lónyay­ utca 9363. hr. számú háromeme­letes házra, — Stefanovits S. Bélának, I. kerület Enyedi-utca 1452. hr. számú háromemeletes házra, — Stettner Mátyásnak, VII. kerület névtelen-utca 1993. hr. számú földszintes házra, — Májer János­nak, X. kerület névtelen-utca 7984. hr. számú föld­szintes házra, — Sigmund Károlynak, I. kerület Ku­rucles 7879. hr. számú földszintes nyaralóra, — Makkos Józsefnek, I. kerület ménesi-út 13441. hr. számú földszintes nyaralóra, — Reiter Ignácnak, V. kerület csata-utca 1529. hr. számú földszintes házra, — Erek Pálnak, V. kerület váci­ ut 1389. hr. számú földszintes házra, — Fuksz Gusztávnak, I. kerület Kutvölgy 9020. hrsz. földszintes nyaralóra. — Adókivetés. A fővárosi adókivető-bizott­­ságok aug. hó 2-án (szerdán) a következő uj helyrajzi számú házakban összeírt adókötelesekre vonatkozó 111. osztályú keresetadó-javaslatokat fogják tárgyalni, u. m.: az V. ker. a) bizottsága a 867—875. számig és az elmaradottakat, a VI. ker. a) bizottsága a 4049—4060­­­3, a VI. ker. b) bizottsága a külön meg­hívottakét, a VII. ker. a) bizottsága (d. u. 3 órakor) az istván téri vásárcsarnokot, a IX. ker. a 9626-tól végig. KÉPZŐMŰVÉSZET. * (Victor Hugo szobra), amelyet Barrias mintáz, nem lesz készen a kiállításra és csakis a gipszmintája kerül a jövő évi tárlat szobrai közé. Sokáig fog még az is tartani, raig bronzba öntik a szobrot, amelynek súlya körülbelül 1000 mázsa lesz. * (Van Dyck-kiállítás.) Az országos képtár­ban Van Dyck, a nagy flamand festő születésének háromszázadik évfordulója alkalmából, a mester művei után készült remek fametszetekből kiállítást rendezett, amely május végén nyitott meg. A kiállí­tást még csak pár hétig lehet megtekinteni, mert augusztus vége felé megkezdik az őszszel megnyi­­­tandó Velasquez-kiállítás rendezését, amely részben a nagy festő művei után készült olajfestményekből, részben pedig fametszetekből és fotográfiákból fog állani. * (Szobrászmunka a Bazilikában.) A lipót­városi Bazilika építésénél legújabban a nagy pillérek közt levő szobrászmunkát készítteti el a tanács, még pedig a templomépítő művezetőség indítványára min­den ajánlati tárgyalás mellőzésével Szabó Antal szob­rászra bízta a munkát. - ---- . ----.

Next