Pesti Hírlap, 1899. augusztus (21. évfolyam, 211-241. szám)

1899-08-01 / 211. szám

bocsátott a Honvéd-menház parancsnokának rendel­kezésére. * (A Népszínház tatarozása.) A főváros a nyári szünetet fölhasználva, a Népszínház igazgató­ságának javaslatára többféle javítási és csinosítási munkát végeztet a Népszínházon. Mindenekelőtt ki­cserélik a már nagyon megkopott és kitöredezett lépcsőföl járatokat s ezenkívül apróbb átalakításokat csinálnak. A nézőtér azonban változatlanul marad. NAPI HÍREK.­ ­— (Személyi hírek.) Márkus József főpol­gármester ma kezdte meg négy hétre terjedő sza­badságát. A főpolgármester szabadságidejét a délvi­déken tölti.­­ (A király) a csehországi nagy gyakorla­tokról való visszatértekor szeptember 10. és 11-én részt fog venni Bécsben az Erzsébet királyné emlé­kére tartandó gyászistentiszteleteken. Az uralkodó azután a karinthiai gyakorlatokba utazik, majd két­­napi tartózkodásra Meránba. Azután Schönbrunnban fogja az őszt tölteni. A bécsi várlak minden helyisé­gét kitisztogatták már, sőt némelyiküket alapos re­noválás alá is veszik, igy a kihallgatás­ termet s a mellette lévő István-helyiséget is.­­ (Mária Jozefa főhercegnő aő főudvar­­mesternője.) A király Széchenyi-Hoyos Marietta grófnőt saját kérelmére fölmentette Mária Jo­zefa főhercegasszony mellett elfoglalt főudvarrmester­­női állásától s helyébe Attems-Attems Karola grófnőt nevezte ki.­­ (A német császár és a cár találko­zása.) Minden cáfolgatás ellenére ma azt a hírt hozza egy londoni lap, hogy Vilmos német császár és a cár augusztus hóban találkozni fognak Wiesba­­denben. A cárné ez idő alatt Darmstadtban fog tar­tózkodni.­­ (A cárevics halála) részleteiről még a következőket jelentik: A halál tudvalevőleg egy benzin­motoros gépen való kirándulása alkalmával érte mel. Június 28-án kilenc óra tájban indult a laeharski magaslatra vezető országútra. Sebesen ha­ladt , az idő enyhe, a szellő gyönge volt. (A tricikli maximális sebessége 35 verszt óránként.) Alighogy a cárevics Mihály nagyherceg kastélyát elhagyta, egy lassan haladó kocsit pillantott meg maga előtt, ame­lyen Dassojev Anna tejesasszony ült egy fiúval, akik Abbas-Tumanból Olsutjev gróf birtoka felé tartottak. A cárevics jelt adott csengetyüvel s a kocsin ülő gyerek félre is terelte a járművet, hogy az út sza­baddá legyen. Mosolyogva fogadta a két utas köszön­tését s gyorsan továbbszáguldott. A kocsi tovább is az országút szélén haladt s alig tiz perc múlva már visszafelé jött a cárevics. Az asszony észrevette, hogy a trónörökös lassabban közeledik, miközben erősen köhög és vért köp. Dassejev Anna előre sejtvén a szerencsétlenséget, a fiút a közeli kastélyba sza­­lajtotta, ő maga pedig odafutott a nagyherceghez és támogatta. — Mi baja, fenség ? — kérdezte rémülten. — Semmi — válaszolt elhaló hangon a cáre­vics, de megtántorodott. Az asszony óvatosan lefektette a nagyherceget a fűre, majd korsójával a közeli patakhoz futott ví­zért, melyet azonban a cárevics nagy vérvesztesége folytán nem tudott meginni, bár kezével köszönőleg intett. Mintegy 5 percig tartott a haláltusa s a nagy­herceg csöndesen elszenderült. A halálra rémült asz­­szony ott hagyta a halott cárevicset s a György nagy­herceg kastélyánál álló kozák­ őrszemhez szaladt je­lenteni a szerencsétlenséget. A fiú ezenközben szin­tén jelentette az esetet és a cárevics udvari orvosa, Arkanov, meg az udvari személyzet, fogatokon haj­tattak a katasztrófa színhelyére, honnan a kastélyba vitték a meghalt trónörököst s halála helyén sátort ütöttek, amely mellett most katonai őrszem áll.­­ (A segesvári vendégek megérkezése.) A segesvári Petőfi-ünnepre lerándult fővárosi vendé­gek ma reggel érkeztek két különvonaton a keleti pályaudvarra. Az első vonaton jöttek Zsilinszky és Vörösmarty államtitkár, a főrendiház, a képviselő­ház és a Petőfi-társaság küldöttei. A második vona­ton érkeztek az egyetemi ifjúság és a különböző­ tár­sulatok és egyesületek küldöttségei. Az utasokon a nagy utazás fáradalma egy csöppet sem látszott meg, mert a magyar államvasutak igazgatósága igen jól gondoskodott a kirándulók kényelméről.­­— (Kitüntetett debreceniek.) A szerb ki­rály Simonffy Imre kir. tanácsost, Debrecen városa K­ö '.mesterét, a Ifi. oszt. Takova-rendjeliel, Mark­ót, a debreceni dalegyesület elnökét és Vécsey Imrét, Debrecen város főjegyzőjét, a IV-ik oszt Ta­­kova-rendjeliel tüntette ki.­­ (Az országos tűzoltó tanfolyam) képe­sítő vizsgálatai már augusztus 2-ikán megkezdődnek. Ezekre a vizsgálatokra a belügyminiszter miniszteri biztosul Bulyovszky Aladárt küldte ki. Az idén, mi­vel államvasúti tűzoltók is vannak a tanfolyamon, a vizsgálatokhoz a kereskedelmi miniszter is küld kép­viselőt. . . (A zóna.) Az egyik bécsi lap a múlt hét végén azzal a meglepő hírrel lepte meg olvasóit, hogy Magyarországon az úgynevezett zónadijszabást meggváltoztatják, mert a magyar államvasutak jöve­delme megcsappant. A zóna nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket s igy körülbelül a régi rendhez térnek vissza. Ez a hir, amelyről a magyar lapok is megemlékeztek, különösen Magyarországon keltett nagy föltűnést és ijedtséget, mert hát a jőérdekeltek mi vagyunk. A bécsi lap hírét másnap megcáfolták ugyan, de azért a közönség nyugtalansága nem ért véget, mert hát a cáfolatok épen úgy meg nem bíz­hatók, mint a hírek. Most azonban, hogy a zónadíj­­szabás behozatalának tizedik évfordulója elérkezett, alkalom nyílt egy kis beszámolóra, amely azt tünteti föl, hogy a zóna mit eredményezett. A félhivatalos jelentés első­sorban is arról szól, hogy Baross műve legfényesebben bevált, ami azt jelenti, hogy a zóna­­díjszabás fölemeléséről vagy megváltoztatásáról szó sem lehet. A zóna behozatala előtt a magyar államvas­utak személyforgalma mindinábib csökkenést mutatott, dacára a különféle módon nyújtott kedvezményeknek. 1888-ban (a zóna behozatala előtt) a szállított személyek száma nem sokkal haladta meg az 5 milliót. Hogy a következő esztendőben a zónadíjszabás életbe lé­pett, az utasok száma egyszerre majdnem 9 millióra szökött. Az emelkedés ettől kezdve folyaonos volt, ha az utóbbi években nagyobb arányt már nem is érhe­tett el. Tíz év emelkedését egyébként mi sem mu­tatja jobban, mint az, hogy amíg 1888-ban a szállí­tott személyek száma 5.047.500 volt, addig 1898-ban már 33.146.400 utast szállítottak a magyar államvas­utak vonatai. Tíz esztendő alatt tehát az utasok száma több mint 28 millióval szaporodott. Amilyen bámulatos volt az eredmény az utasok számánál, épen olyan volt a bevételeknél is. Az államvasut a személyszállítás után 1888-ban 6,811.000 Irtot vett le, 1898-ban pedig már 21,472.000 irtot, vagyis majdnem 16 millió írttal többet. Ha most már a vasút hasznához hozzászámítjuk azt a hasznot is, amit a zónadijszabás az ipar s a kereskedelem fel­lendítésével elért: minden kétségen kívül meggyőződ­hetünk arról, hogy Baross alkotása nemcsak mesteri volt, de rendkívül hasznos is s hogy ilyen alkotás megváltoztatása egyszerű oktalanság lenne. A zóna­dijszabás okozta vasúti emelkedésről szóló beszámolót lapunk más helyén adjuk.­­ (Halálozások.) Melly József, a főváros­nak negyven éven keresztül volt tanácsjegyzője, ma 73 éves korában az Erkel­ utca 10. sz. a. levő laká­sán elhunyt. Az elhunytban dr Melly Béla jelenlegi tanácsjegyző apját gyászolja. Az elhunyt nagy tiszte­lője volt Kossuth Lajosnak és egyedüli kívánsága az volt, hogy Kossuth mellé temessék. Az elhunyt vég­akarata teljesül is, mert a család Kossuth sírja kö­zelében temetted el holnap délután fél 5 órakor. Viruló szépségű leány halt meg Bécsben 21 éves korában. Kordik-Csányi Melanie, aki dédunoka­huga volt a nemzet vértanújának, néhai Csányi László miniszterünknek, aki, mint köztudomású, a Thurzó, Frangapán és gróf Zrínyi családokkal vérrokon volt. A megboldogult ifjú hölgyet szülein s testvérein kí­vül nagy rokonság gyászolja. Dr Meskó László képviselő neje szül. Vidlicz­­kay Anna, néhai vidliczkay képviselő leánya, ma dél­után meghalt Nyíregyházán. Budapesten július 30-án meghalt Kamemayer Lénárdné szül. Dérczy Mária élete 68-ik évében. Ha­lálát férje s nagyszámú család és rokonság gyá­szolja. — (Tompa-ünnepély Feketehegyen.) Mint az előző években, úgy az idén is kegyeletesen áldozott a feketehegyi fürdő közönsége Tompa Mihály, a költő-pap, emlékének. A múlt szombaton lélekemelő ünnepélyt tartott, mely két részből állt. Délután a gyönyörű koszorúkkal s a költő sírjáról szedett vi­rágokkal diszitett Tompa-szoborhoz vonult a díszes közönség, hol elénekelte a Hymnust, majd áhítattal hallgatta meg Széll Kálmán nagyszalontai ev. ref. esperes magas szárnyalású imáját, mely után Hol­­lóssy István (Kaposvárról) szavalta el ez alkalomra irt ódáját, Engelthaler M. k. a. pedig Tompa egyik költeményét szavalta. Este a merényi iskolásfiúk és a rimaszombati Tompa-szobor javára hangver­seny tartatott a gyógyteremben, mely alkalommal Cziegler E. k. a (Budapestről) és Dobsa I. zongora­­játékában gyönyörködött a közönség. Közreműköd­tek még Lammer Ferencné (cimbalom) és dr Papp Dezső. Előadás után táncmulatság volt . (Uj távíró- és távbeszélő állomás.) A m. kir. posta- és távirdaigazgatóság jelenti, hogy Pest-Taksony községben, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vár­megye ráckevei járásában a postahivatalnál távíró- és távbeszélő hivatalt rendezett be.­­ (Zola) egyelőre fölhagyott a regényírással A Fécondité óta úgyszólván semmit sem dolgozott, a Dreyfus-ügy annyira igénybe vette minden idejét. Csak néha-néha vetett papírra egy-egy ötletet vagy érdekesebb megfigyelést. Most legelső irodalmi munkája az lesz, hogy egy igen rövid füzetben meg­írja perének és londoni tartózkodásának impresszióit, abból a célból, hogy majd egy fél század múlva, ha valaki drámát ír a Dreyfus-perről, ezeknek a föl­jegyzéseknek jó hasznát vehesse. Zola Médanban a nap nagy részét kerékpáro­zással tölti; mikor pedig a kerékpározásban kifárad, leveti a kabátját és a cipőjét, lábait papucsba buj­tatja s visszavonul a­­ műtermébe. Zola ugyanis nemcsak szenvedélyes kerékpáros, hanem szenvedé­lyes fényképész is. Londoni tartózkodása alatt csupa unalomból próbálkozott meg a fényképezéssel és na­gyon megkedvelte. Kerékpáros kirándulásaira mindig magával vitt egy Gl/a—9 cm­-es fényképező­gépet,é­s minden érdekes dolgot, ami csak az útjába akadt, lefotografált. Most a nyarat azzal tölti, hogy ezeket a képeket Médanban kidolgozza. Még vagy három­száz lemezzel lesz dolga, s így egyelőre nem fog unatkozni.­­ A fotografáláson kívül még egy rendes napi munkája volt Zolának Londonban : mikor a felesége betegen feküdt Parisban, két hónapig minden nap küldött neki Londonból egy nagy virágcsokrot, ame­lyet egy virágkereskedésben maga állított össze.­­ (A vegetáriusok közgyűlése.) A Ma­gyarországi vegetárius egyesület július 30-án közgyű­lést tartott, hogy a »Pomnonia« vegetárius étcsarnok további fennállásának biztosításáról tanácskozzanak. Az eddigi vállalkozó ugyanis nem régen átadta az étcsarnokot, de az új tulajdonos csakhamar beleunt a vállaiba és meg akarja szüntetni. Hogy tehát az intézet ne legyen a folytonos ingadozásoknak ki­téve, az egyesület­­ elnöke azt az indítványt terjesz­tette elő, hogy alapítsanak a »Rockdali utazók« pél­dájára Fogyasztási és takarékossági szövetezetet. A közgyűlésen fölolvasták az alapszabály-tervezetet és elh­atározták, hogy ezt sokszorosítva a tagok között szétosztják. A behatóbb megbírálásra pe­dig bizottságot küldöttek ki, amelynek tagjai lettek: Ember János tanfelügyelő, Waltnerr ügyvéd, Neu­mann S. ügyvéd, Joseffy V. tanár, Thewrewk Ár­pád tanár és bebesza­bolos bankhivatalnok, a hölgyek részéről pedig Weixsgartner Vincenc és Rajtsits Hedvig.­­ (Híd, pillér és szikla.) Az eskütéri híd épitése rohamosan halad előre. A híd vasszerkezete már teljesen elkészült és legközelebb már az össze­állítását is megkezdik. Lh­ez nyolcvannál több lakatos­munkást alkalmaznak, akik már a jövő héten mun­kába lépnek. A hídnak budai és pesti oldalán föl­állított faszerkezetét vasárnap eltávolították s már most szabadon áll. Az a szikla, amely a híd budai följárója irányában a Gellérthegyről minap le akart esni, de aztán mégis meggondolta magát és meg­akadt, — mint egy kővel nyomott újság most jelenti — már eltűnt, amennyiben elszállították a helyéről. Bizunk azonban benne, hogy a főváros közönsége s kivált a hegy tövében járó villamoskocsik utasai és gyalogos sétálók testi épségét ezen a sziklán kívül a jövőben még több, más szikla is fogja veszélyeztetni, Damokles jól ismert kardja gyanánt lógva ki a leve­gőbe. Ez az inkriminált szikla csak hét lábat csúszott, lehet, hogy a következő majd ugyanannyi lábat fog összemorzsolni. Mert végre a Gondviselés is meg­unja, hogy még ott is az ő bölcsesége őrködjék, ahol ez a mérnököknek volna a dolga­ — (Az állatorvosi akadémiának..) főis­kolává való újjászervezése alkalmával kimondatott, hogy a fölvétel ezentúl csakis érettségi bizonyítvány alapján történhetik ; átmenetileg azonban még meg van engedve, hogy ez évben a VI., jövő évben pe­dig a VII. gymnáziumi vagy reáliskolai bizonyítvány­­nyal jelentkezők is fölvehetők legyenek. Tekintettel arra, hogy az állatorvosi főiskola újjászervezése tanév közben történt , hogy a polgári iskola több növen­déke készült ezen pályára, a földmivelésügyi m. kir. miniszter kivételesen megengedte, hogy az 1899/900 tanévre átmenetileg oly jelentkezők, kik a polgári iskola hat osztályát jeles eredménynyel végezték, az állatorvosi főiskolára rendes hallgatókat fölvétessenek. Egyúttal a miniszter azt is megengedte, hogy átme­netileg az 1899 1900 és az 1900/1901. tanévekre a kereskedelmi érettségi bizonyítványával is történ­hessék fölvétel a főiskolára.­­ (Leégett istálló.) Záborszky József marha­kereskedőnek a Forgács-utca 128. sz. a. levő is­tállója vasárnap éjjel kigyult és leégett. A tüzet loka­lizálták ; a kár körülbelül 200 írt. PESTI HÍRLAP 1899. augusztus 1. 7

Next