Pesti Hírlap, 1899. szeptember (21. évfolyam, 242-271. szám)

1899-09-01 / 242. szám

adat vár a társadalomban. A magyar arisztokráciának be kell vonulnia Erdélybe. Az összes községi és közbirtokossági erdőkre kell áthelyezni az alföldi hitbizományokat. Csak így lehet pótolni azt a nagy hiányt, melyet Erdély nemzeti társadalmának bomlása okozott. Csak így nyerhet ellensúlyt azon legújabb fejlemény, hogy az erdélyi magyar gentry helyére mindinkább oláh gentry lép. Csak így lehet ismét gazdasági függésbe hozni a románságot a magyar társadalomtól. Csak így létesíthető társadalmi tekintély a Királyhágón túl, mely tekintély alapját fogja képezni az állam tekintélyének. Más módja nincs Erdély megmentésének. Ez a mód az erdélyi magyarság, név szerint a székelység számbeli, gazdasági és kultúrái kifejlesztése mellett a magyar állami és társadalmi erők importja Erdélybe. Minden egyéb eszköz lehet tetszetős vagy agyafúrt, de eredménytelen. Legkevésbbé lehet pedig a magyar államot megszilárdítani a Királyhágón túl a puszta hangulatok politikájával. Ezzel örökre szakítanunk kell. Következzék helyette a tettek politikája. Belpolitikai tikek, Az osztrák válság. Bécsien politikai körökben még folytonosan Chlumitzky ischili kihallgatásának következményével foglalkoznak, a nélkül azonban, hogy az eredményről pozitívet tudnának. Megegyeznek a vélemények abban, hogy a kihallgatás alkalmával a pártok közti béke létesítéséről fejezte ki óhajtását a király. Ámde különösen a német haladópártban és a német néppártban nem mutatkozik a békülésre hajlandóság. Bizonyosra vélik másfelől, hogy ezúttal, ha a parlamentet összehívják, az nem csupán egy-két halaszthatlan teendő miatt történik, hanem biztosítani akarják, hogy a reichsrabh huzamosan és tökéletesen munkaképes legyen. Fölhozzák, hogy a németek programja alapján lehet tárgyalásokat kezdeni és valószínűnek tartják, hogy az egyezkedés alapjának megkeresésére e programoiból való kiindulásba a csehek is beleegyeznek. Saját tudósítónk azt táviratozza, hogy Chlumetzky báró volt képviselőházi elnököt ő felsége azért hivatta Ischlbe, hogy őt a németekkel való tárgyalásokkal bízza A közös bankügyek. Az osztrák-magyar bank szabadalmának megújítása céljából a bank részvényeseit szeptember 19-ikére Bécsbe rendkívüli ■j közgyűlésre hívták össze. Ezúttal megerősítik a bankszabadalom megújítására nézve kötött egyezségeket azon rendelkezések szerint, melyeket a magyar parlament elfogadott. Az országgyűlés és Ausztria, Németújváron Rosenberg Gyula országgyűlési képviselő politikai beszédet tartott, melyben a következőket mondta: A jelenlegi országgyűlés fő feladatai közé tartozott az Ausztriához való gazdasági viszonyainknak rendezése. A kiegyezések megújítása — úgymond — minden egyes alkalommal nehézségekkel, küzdelmekkel járt, de az, amit az utóbbi időben tapasztalhattunk, páratlanul áll kiegyezéseink történetében. Tévedés volna azonban azt hinni, hogy tényleg a kiegyezés bértartalmának kérdései voltak azok, amelyek a kellő időben való békés megoldást lehetetlenné tették. A most már önálló törvényes rendelkezéssel érvénybe léptetett gazdasági rendezés tényleg javulást jelent az eddigi helyzettel szemben, azáltal, hogy a fönnállott gazdasági kiegyezésnek eklatáns igazságtalanságait és sérelmeit nagyrészben megszüntette és javullta, de ezen a hatálvonalon egy hajszálnyival sem ment túl. Ebből kifolyólag észszerűen azt a küzdelmet, melyet a ■monarchia másik felében a kiegyezés ellen folytattak, azt az agitációt, melyet ellene kifejtettek, meg makitűnően neveli a gyermekeket. Pompás kis teremtések ezek, mondhatom. Bocsássa meg az apai büszkeségemet. Azt azonban meg kell vallanom, hogy a feleségem ízlése és gondolkozásmódja kissé ósdi. Nem halad a korral. Emiatt sokat vitatkoztunk egymással. De az már régen volt. És neki nagyon sok dolga van. Gondolja csak el, öt gyereket gondozni és nevelni nem kis dolog. Nygy csak a szakállát simogatta és mosolygott: — Meg kell vallanom, hogy én is épen úgy, mint az ön kedves felesége, kissé elmaradtam a kortól. A mai kor engem nem valami nagyon érdekelt ha az irodában elvégeztem a dolgom s a kávéházban elolvastam egy pár újságot, azt gondolom, hogy a mai kornak ezzel már megadtam azt, ami őt megilleti. Ha hazajövök, bezárom előtte s újságjai, harcai és dühöngései előtt az ajtómat, eltemetkezem a múltba s kipihenem magam. Sten vállat vont. — Igen, mindenkinek más az ízlése, — folytatta tovább Nyby. — De higgye el, az se csekély élvezet, ha az ember a nagy költőkkel és filozófusokkal foglalkozik s rég letűnt koroknak a történetét tanulmányozza. Ez élesíti és finomítja az ember gondolkozását ; az ember igy sokkal jobban megérti az életet. Az emberi élet erejét csak ezekből a könyvekből ismeri meg az ember igazán. Néha vérnek és tűznek az illata árad ki belőlük, annyira elevenek ezek a könyvek. — Hát még ha a jelenkor történetével foglalkoznék ! — Nem, köszönöm, ezt még nem lehet megírni. Nem lehet még jól meglátni a dolgokat. IS a mai kor története oly kevéssé örvendetes, hogy kétségbe kellene esnie az embernek, ha csakugyan komolyan foglalkoznék vele. A mai kor története előtt bezárom az ajtómat. — Igen, — ezt értem. — De miért nem olvassa a modern írók műveit, amelyek között nagyon kitűnőek is vannak ? — Nincs szerencsém azokat a kitűnő modern írókat ismerni. Van egynéhány kétségkívül. Ön, aki igazán vasszorgalmú ember, megteheti azt is, hogy aranyat válogat ki a homokból. De tudja,, én sokkal kényelemszeretőbb ember vagyok. Én már csak jobb szeretem a régieket, akik már kiállották a tűzpróbát. — De hiszen mi egyedül csak a modern írókat érthetjük meg igazán. Hiszen a többiek mind idegen, rég elavult nyelven írtak. — Az nem baj. A könyvek olyanok, mint a korallok. A korall-szirtek akkor is szépek és gyönyörűek, mikor már rég meghaltak azok az állatok, amelyek megteremtették őket. — Brr! Hideg borzongatja a hátamat, ha arra gondolok, hogy ön mennyire el van hagyatva ! — Mondja , ismeri Hobbest ? — Úgy emlékszem, hogy a nevét már hallottam. — Látta, mikor Hobbes megöregedett, többnyire egyedül ült a szobájában, folyton pipált és gondolkozott. Nem volt felesége, csak pipája, nem beszélgetett senkivel, csak magamagával és mégis boldog volt. — De én azért mégis azt hiszem, hogy rettenetesen unalmas lehet az élete. — Pedig nem is olyan nagyon unalmas a világ legnagyobb szellemeivel foglalkozni. — De ezek már halottak! — Azt hiszi ? . . . Természetes j lei .-¡.■ részem olyan élvezetben, hogy középsí s..or. lK szék szavalnának előttem olyan drán biróstg egy lyekre holnap már nem emlékezik sa(h A tíbgy hallgatom a modern hadvezérek elé^1 8 el ' modern papok filozofálásait se ;‘ '•u:' mily nagy a szegénység és a nyomc*^ ^ . világon. De azt hiszem, hogy ezeket a. :i dolgokat én nélkülözhetem. A mod t \ j?a reknél jobb szinműiró volt Aischyl E. válni, történetíró Thukydides és okosabb dasi a Plato. Azt hiszem, hogy ezeknek a 0 L.JT.Avtöbb élet van, mint a modern könyvekben. — De nem igazi élet az mégse. — Csak azért nem látszik igaznak, mert az életnek a magva van csak benne, az élet héja nélkül. — Nem ezerszerte különbek-e az eleven virágok, mint a belőlük készített parfüm? — Hamar elhervadnak ! — De olyan kedvesek! — S nem egészen tiszták. Mi szükségünk van a virág leveleire, a szárára meg a gyökerére, amelyre csak sár tapad! — Tudja mit, Niky, meg kellene házasodná, akkor mindjárt másként gondolkozik. — Ki tudja. Volt alkalmam néhány házaspárt megfigyelni s nem mondhatnám, hogy a házasságot nagyon megkívántam. Előírt én igen, csupa öröm és vidámság a házasélet, de ez a nagy öröm csakhamar elmúlik. A fetal házasok öregednek s kiszáradnak vagy eloiznak s azok a tulajdonságaik, amelyek egykor oly kedvesek, oly ásosak voltak, nevetségessé válnak. A sok létzi baj akadályozza a szellem fejlődését is: tienhatéves elme rejtőzik az ötvenéves les sem borzasztó ez? ilyenkor i' is ö ili i it Li' meg avégből, hogy a reichsrath őszszel még egy ülésszakot tartson és megválaszsza a delegátusokat, hogy ezek még ez év vége előtt összeülhessenek. A király a delegátusok megválasztására annál nagyobb súlyt fektet, mert a közös külügyminiszter és hadügyminiszter kijelentették, hogy költségvetéseiket csak egy alkotmányosan megválasztott osztrák delegáció elé terjeszthetik. Chlumetzky báró tehát tárgyalásokat kezd az alkotmányhű német nagybirtokosokkal és a német haladópárt mérsékeltebb elemeivel, a radikálisabb német pártokkal azonban nem tárgyal, mert ezek tudvalevőleg kijelentették, hogy a delegátusok megválasztását obstrukcióval fogják megakadályozni. Másrészt azonban Chlumetzky tárgyalásai se sok sikerre számíthatnak, mert a német haladópárt is a delegációválasztás előfeltételeként az eddigi kormányrendszer megváltoztatását és a nyelvrendeletek megszüntetését követeli. Hegedűs miniszter Kálóton. Hegedűs Sándor, kereskedelemügyi miniszter, ma Pápára érkezett és megszemlélte a papa—csóthi országutat, melyen ő felsége a hadgyakorlatokra fog menni. Hegedűs miniszter ma este Széll Kálmán miniszterelnöki látogatására Rátótra utazott. io«... szeptenmer gyalázni nem lehetne. Ennek a küzdelemnek " és rugója egészen másutt, Ausztria belpolitika tetében, nemzetiségeinek egymás közti a ban keresendő. A kiegyezés függőben tartató est eszköz volt, melylyel az egyik párt a kezéből a hatalmat ki akarta csavarni. Mi belügyeibe, párt- és nemzetiségi küzdeleeibe avatkozunk, és oly kevéssé, mint meg nem , hogy Ausztria a mi belügyeinkbe bármely itt beavatkozzék. De midőn ezen határvonalat a színikről szigorúan megtartjuk, feltétlenül követi kell, hogy az 1867-iki kiegyezésnek, melyen mint állunk és melynek minden betűjéhez, úgy am törvényeinkben foglaltatik, tűrhetetlenül ragaszko a pragmatikai intézkedései megfelelően respeknak és az osztrák pártok egymás között mennek színterévé ne tétessenek. Nem lehet el és elég gyakran hangsúlyozni azon nem tud vagy nem igaz hírekkel szemben, hogy miután a gazdasági kiegyezés obstruálása iver értéktelenné vélt, a közös ügyek elintévatott bizottság, a delegáció megválasztását strukció által leendő megakadályozása fog kezni. Mondom, nem tudom e híresztelések! komoly alapja, remélem, hogy nincs, de legyen is, teljes bizalommal vagyunk az iró kormányunk bölcsésége ez esetben is meglátni a helyes utat a monarchia érdekeinek Mtyimus jogunk sértetlen és csorbítatlan föntartásának tes megvédésére. ’ —— ! i hely' Külpolitikai hírei *«* & s másik Dreyfus, Transvaal s a pestis oisztria belgrádi merénylet meglehetősen háttérbe ! nett, hát nem is mozog előre az a rögtönitélő , m ürnöki lépést sem. Ilélte-korba jelentik Belgiumgban nagy csöndben újból szabadon bocsáti mi régottak közül néhány »veszedelmes« össz Inünt ez igy megy tovább, mikorra a per tárgyape kezdik, nem lesz egyetlen vasravert bünt a dutyiban. Különben nem is volna olyan idusi politika a belgrádi rögtönitélő bíróság itáltas Haelaludni engedné az egész rémhistóriát. A küzdelszerb kormány részéről a leghatásosi it elegy külföldön ingyenélősködő úgynevezett szer.om ig, által gyártott röpiratokra, melyeket időkörést mire eresztenek, hogy létöknek némi okát a hint fegy■legbolondabb, amit eddig kigondoltak, lésére arrandum, melyben Európa összes nagyhanakoba fogják kérni, álljanak össze és ke beköveti Milánt Szerbiából. Aligha fogják meg fennek van-e azért az nem tesz semmit, a gondolat mégármiként szerű. Oroszországot, Ausztria-Magyarországt, ,hogymetországot, Angliát, Olaszországot és Töre fogjataneki indítani Szerbia generalissimusának, és közmégis csak valami. És na mégsem megy, tegyük akkor ? Háborút üzen neki hat nagyhatalom minek ? Mit zsenirozza ezeket Milán Szerbia egész Szerbia a feje tetejére áll, az sem senkit. Legfölebb utánozná azokat a húsost