Pesti Hírlap, 1899. december (21. évfolyam, 333-362. szám)
1899-12-01 / 333. szám
2 PESTI II I ll Jj A P ------f-------------------------.----*-----------------------------1899. december 1. emelkedik a fizetés. Nálunk mesébe illő állapot, hogy pl az ajtónállók most már 2400 korona fizetést élveznek, a hivatalszolgák pedig osztály szerint 2100, 1800 és 1500 koronát. Ennél kisebb »közös« szolgai fizetés nincs. — A hadseregnél a vezérőrnagy 8400 helyett 11,4001 koronában, az ezredes 6000 helyett 7200 koronában fog részesülni és igy lejebb. A fizetésis emelés 10 — 20%/a közt mozog. Irigységről beszélni az ilyen látványnyal szemben helyes bizonyosan nem volna, mert hiszen, — kivált a katonatiszteknél, — a fizetés méltányos fölemelése rég elkerülhetlen szükség volt s az új intézmények sem olyanok még, amelyek abszolút irigység tárgyai lehetnének. De fönmarad mégis egy nagy probléma. Az t. i., hogy a magyar állam tisztviselőinek ínsége mennyivel kisebb és veszélytelenebb a »közös« budgetből élő katonai és polgári kosztosok ínségénél? Ha elgondolja az ember, hogy egy »közös« harmadik osztályú szolga (tehát a legeslegkisebb alkalmazott) annyi illetményt húz, amennyit nálunk az írnokok, kissé megállapodik az ember esze, hogy az Ausztriában élő és Magyarországban élő állami alkalmazottak egyenrangúsága fölött meditáljon. Nem a közös fizetésemelés az, ami a logikát bántja, de az a szomorú tudat, hogy a monarchiában az összes állami alkalmazottak közt a magyar állam alkalmazottjai a legutolsók a fizetés dolgában s így itt olyan inferioritásunk van számokban kifejezve, amelybe bele kell pirulnia a magyar államiságnak okvetlenül. Nem lett volna szabad alábbvalóságunkat azzal dokumentálni, hogy a közös alkalmazottaknak megadjuk a fizetésjavításokat akkor, amikor a magunk állami alkalmazottjainak megadni képesek nem vagyunk. Pusztán a katonaságnál 9,5 millió koronát tesz ki ez a maradó fizetésjavítás, tehát a quota arányában évi 3,2 millió koronát adunk olyan célra a hadseregnek, amelyet — hogy rövidek legyünk, — egyszerűen a magyar hivatalnoki kar szájától vagyunk kénytelenek elvonni. Úgylátszik, mindennek jó lenni ebben a monarchiában, csak magyarnak nem. Rokonszenves tehát nem lesz ennek a közös budgetnek a tárgyalása, ha »szelíd« lesz is. Magának a delegációnak is éreznie kell azt az ideges nyugtalanságot, amelylyel az ország az örökkévaló áldozatokat és háttérbe tolásokat kíséri, ami egyébiránt a magyar iparnak nyújtott katonai alamizsnákban is untalan visszatér. A magyar politikai szellemben az utolsó évek alatt változás ment végbe s a paritás államjogi gondolata egyre követelőbben lép föl, mivel a túlfelől jövő nyomás egyre erősebb. Ezt kell kifejeznie a magyar delegációnak, ha érzi föladatát, de nem plátói óhajtásokkal, hanem oly meghagyásokkal, amelyek a közös kormányt az egész vonalon kényszerfőleg megkötik. Vajon képes lesz-e erre ? egy ugyanazon helyen, mintha egy láthatatlan másik kézbe fonódnék s azt szorítaná görcsösen. (Előbb pedig már emelni se bírta kezeit a gyengeségtől.) — Eh, ostobaság! — felelte az orvos megvetőleg. — A tudomány nem ismer láthatatlan kezeket. De minthogy a szeme villanásán látszott e Vaynénak, hogy visszavág, Aeskulap úr elsietett. Kapolyi most is kikisérte a folyosóra, ott nyomott a markába egy tizes bankót, hogy a Vince ne lássa. Amint visszatért a szobába, baljóslatú, nyomasztó csöndet talált odabent. Mintha egy vaskapocs szorítaná össze a szívét. Nem tudta volna okát adni, miért. Minden csak úgy volt, mint két perccel előbb. A gyertya lassan égett és sercegett az asztalon az orvosságos üveg mellett. A falon az előbbi három árnyék. — De jaj, miért van most összefolyva a három árnyék ? Vayné, Vince és az udvarosné némán, rémületet kifejező arccal állok mindnyájan az ágy körül. Vince mohón intett, mikor a gazdáját belépni látta. — Nemzetes uramat keresi a szemeivel. — Itt vagyok, itt vagyok — hörögte lelkendezve az apuka és az ágy felé igyekezett. — Vége van — kiálta Vayné, még mielőtt az öreg odaért volna. — Meghalt. S lehajolt, hogy a szemeit lenyomja. E szempillanatban odakünneresen, harsányan kukorikált egy kakas. Meglehet, az a fekete kakas. Talán azért, mert éjfél van, vagy azért, mert valaki, aki nagy úton volt, megérkezett.* A szomorú éjszaka után izgalmas nap virradt föl Kapolyira. Mindenünnen szakadt rá a sok kellemetlenség. Húztak ide-oda, de csak arra indult, amerre az a hat gyertya világított neki, mely a kis Rák-beli szobában égett egy ágy körül. Az ágyban dermedten, némán fekszik a halott. Sem a piros szín nem győzött, sem a kék.Olyan fehér már, mint az alabástrom. — Nézze meg kend, Zsuzsa asszony, azt a kis batyut s ha van szebb ruhája, ezt adja rá! Aztán elmegy a boltba és egy csinos szemfedőt vásárol. Aztán hírt adnak a halottkémnek, aztán elszalad az orvoshoz, hogy már ne jöjjön, mert még azért is fizetni kellene. Aztán ezt, aztán azt. A sok gond és tennivaló, mely most hárult Kapolyira, mikor az anyjuk nincs mellette, valóságos új embert csinált belőle, szinte tetszett neki ez a nagy önállóság, amelybe először esett bele. Megkóstolta és tobzódott, benne. Már korán reggel egy lovas ember jött. A nagyasszony küldte, pénzért fogadta, bizonyos Gál Mihály nevű ifjú ember. A nagyasz- Si-Ong — úgymond — halálos félelmek közt töltötte az est, hogy im, haza nem jött Kapolyi uram, nem tudja mire vélje. — Fordulj vissza, Gál Mihály öcsém, mondd meg az asszonyomnak, hogy láttál egészségesen, de egy kis sorom akadt. Becsület dolga, érted-e ? Majd magam beszélem el otthon bővebben Alig hogy ezt elvégezte (azaz dehogy végezte, lesz még ennek folytatása is) a Vince fújt el egy jeremiádot, hogy nem ingünk nekünk, sem mellényünk az idegen leány, most már úgy is meghalt, még jót se tehetünk vele, hagyjuk itt nemzetes uram ezt az egész állapotot, mert nem jó vége lesz. Kapolyi a fejét vakarta. — Hát persze, persze . . . Nagy bajban vagyunk, Vince. Látom én azt. De mit csináljunk? Isten elém hagyatotta a bajt. Én át nem lépem. — De a nagy költség ! — Igaz, igaz, de kire hagyyuk a halottat ? Ki temesse el, ki kisérje ki végső nyughelyére ? Mutasd meg, melyik az ebből a sok ezer idegen emberből ? Nem fogadtam-e meg a halottas ágyánál, hogy el nem hagyom? — No én nem bánom, nagyuram, csináljon, amit akar, de én nem vállalom tovább a felelősséget a nagyasszony előtt, én megyek haza. — Képes volnál itt hagyni? Belpolitikai liirek, Az újonc-törvényjavaslatok. Közvetlenül a quota-törvényjavaslat elintézése után, tehát még december hó vége előtt napirendre kerülnek a képviselőházban a honvédelmi miniszter által az újoncétszám megállapítása és a jövő évi újoncozás tárgyában benyújtott törvényjavaslatok. Arra a nem valószínű esetre, ha a quola-tárgyalást az év végéig kihúznák, az említett javaslatok lesznek újév után első tanácskozási tárgyai a képviselőháznak. A honvédelmi miniszter által a ház véderőbizottságában tett nyilatkozatokból kitűnik, hogy kizárólag a zavaros osztrák parlamenti viszonyok következtében maradt ezúttal el az újonclétszám fölemelésének a javaslatba hozása. Ezt a fontos rendszabályt ugyanis nem tartották a kormányok az ismeretes osztrák 14-ik § alapján életbeléptethetőnek, arra pedig nem volt semmi garancia, hogy a létszámemelés Ausztriában parlamentáris uton megszavaztassák. . Jelentés a quotajavaslatról. Neményi Ambrus, a pénzügyi bizottság előadója, a képviselőház mai ülésén benyújtotta a quotajavaslatról szóló bizottsági jelentést. A jelentés ismerteti a javaslat bizottsági tárgyalásának mozzanatait s utal arra, hogy a határőrvidéki külön járulék megszüntetésére leginkább közjogi okoknál lógva helyeznek súlyt, mert a törvényeinkből ezzel kiküszöbölik utolsó maradványát egy oly korszaknak, melyben a határőrvidék a magyar állam mellett mint külön test szerepelt. Annál inkább helyesli a jelentés, hogy ezen különállás nyomai a törvényben megszűnjenek, mert az új rendet pénzügyileg is, különösen a jövő szempontjából, a legmegfelelőbbnek ítélte. Megelégedéssel jelenti ki továbbá, hogy a hozzájárulási arány ezúttal is tíz évre lesz megállapítva és készségesen elismeri, hogy a fogyasztási adók terén a ház részéről korábban elfogadott törvények a Magyarország és Ausztria között e részben évek hosszú sora óta függő kérdéseket oly módon oldották meg, mely Magyarország kétségbevonhatlan jogainak és a való helyzetnek megfelel. Foglalkozik a jelentés aszámarány kérdésével is s azt mondja, hogy a magyar quotabizottság helyénvalónak látta továbbra is ragaszkodni ahoz a mondhatni tradicionális magyar számítási alaphoz, melyet különösen az 1887-iki quotabizottság tárgyalásai kidomborítottak és amelyet jobbnak és megbízhatóbbnak hiányában aránylag a legigazságosabbnak talált. Ezen metódus szerint a quota-számítás alapját egy tíz éves ciklus egyenes és közvetett adóinak bruttó összege teszi, melyből az átfutó tételek, valamint az egyoldalúan létesített adók előzetesen levonattak. Ismerteti a quota-bizottság tárgyalásának menetét s azt mondja, hogy a pénzügyi bizottság alapos és lelkiismeretes vizsgálat után magáévá tette a quota-bizottság számításait és elfogadta a kormánynak ezen alapuló javaslatát. A bizottság felelőssége teljes tudatában komolyan mérlegelte azokat a nagy szempontokat, melyek úgy az államgazdaság, mint a nemzetgazdaság érdekében sürgették, hogy a monarchia két állama közt függő kérdések elintéztessenek és hogy parlamentáris utón intéztessenek el. Számbavéve a kiegyezésnek és a kiegyezéssel együtt rendezett egyéb ügyeknek financiális eredményeit, számbavéve továbbá, hogy az átutalási eljárás folytán Magyarország birtokába lép azoknak az összegeknek, melyek kincstárát a fogyasztási adók mintén megilletik és hogy a kiviteli jutalmak rendezése következtében nagyobb összegekkel nem lesz jövőre megterhelve, mint amelyek a magyar kivitelnek megfelelnek, végül pedig, hogy a kiegyezéssel egyidejűleg történt más egyezmények következtében is Magyarország államkincstára az őt megillető jövedelmeket ezután teljes mértékben élvezni fogja, a bizottság megnyugodott a javaslatban. Az államháztartási egyensúly megzavarásától a bizottság nem fél és azt véli, hogy a quotát beleértve, a kiegyezésnek teljes mérlege reánk hátránynyal nem záródik. Ha tehát a közös kiadásoknak főösszege jövőre szertelenül nem emelkedik — aminek meggáttása mindig a törvényhozástól függ — bizton várják, hogy a javasolt megegyezés az államháztartás mérlegét nem fogja megzavarni. Kifejti a jelentés azt is, hogy Ausztriában a quotaegyezmény a 14 §-al nem léptethető életbe. A jelentést K. Lamer Ernő helyettes elnök és Neményi Ambrus előadó írta alá. A függetlenségi párt értekezlete. A függetlenségi párt ma este értekezletet tartott, hogy a honvédelmi javaslatok dolgában állásfoglalását meghatározza. Az értekezlet iránt politikai körökben általános érdeklődés nyilvánult, mert a helyzet alakulására, nézve fontos most, hogy a parlamenti ellenzék a még tárgyalandó javaslatok iránt minő magatartást tanúsít és mily terjedelmű vitát indít. A függetlenségi Kossuth-párt mai értekezletéről némelyek azt is várták, hogy ott a honvédelmi javaslatok meg