Pesti Hírlap, 1900. január (22. évfolyam, 1-30. szám)
1900-01-02 / 1. szám
2 PESTI HÍRLAP I1OO.január 2. Ugron Gábor (bár beszédében nem szól róla), hogy ha korábban nem, de az új választások idején lesznek, akik ehez a programmhoz csatlakozva, megerősítik a mozgalmat és táborrá növelik a most kicsiny csapatot. A sokszorta nagyobb Kossuth-pártban sokkalta kevesebbet gondolnak a jövendővel. Kossuth Ferenc a harminckét éves programaira hivatkozik, amelytől el nem tér, amit hangsúlyoz is, mintegy tudatosan az Leyron-párttal szemben. Nem is nézi másképen a helyzetet, mint úgy, hogy ha a 67-es rendszer csődbe jut, a kormányzat egyenesen a Kossuth-párt ölébe hull, mint megérett gyümölcs a fáról. Egyébként pedig meg van elégedve magával a Kossuth-párt és a vezér diadalmasan hivatkozik rá, hogy a nagy obstrukcióban való működésével sikerült megbuktatnia a Bánny-kormányt. De egyedül áll-e vajon e kormánybuktatás dicsőségében a Kossuth-párt Hisz a néppárt világi vezére, gróf Zichy Nándor, mai újévi nyilatkozataiban a néppártnak tudta be legnagyobb érdeméül, hogy a rosszat eltávolította, Bánffyt megbuktatta. Ám a néppárt vezére ennek dacára sem hajlik meg az új kormány előtt. Hibájául rójja föl, hogy megalkotta a kúriai bíráskodást és hogy nem teszi azonnal teljesen katholikussá az állam minden intézményét. Még szerencse, hogy Zichy Nándor gróf nem hallotta ma a miniszterelnök liberális nyilatkozatait, mert akkor még több hibát rótt volna föl a kormány rovására. A mai politikai üdvözlésekről a következő tudósítások számolnak be. Aszabadelvű pártkörben. Olyan kora időben, mint amikor máskor hétköznapokon a Lloyd-klub termeiben javában szellőztetnek és a szőnyegeket porolják , reggel kilenc óra után ma eleven mozgást lehetett látni a szabadelvű pártkörben. Fekete ünneplő köntösbe öltözködött képviselőket hoztak az egyipázsok és a bérkocsik. A Dorottya utca olyan hangos lett, mint nevezetes pártgyűlések idején az esti órákban szokott lenni. Valamenynyire az idő is alkonyaihoz hasonlított, mert a levegő sűrű köddel volt tele. Leginkább fázósan érkeztek a képviselők, mert akiknél sokáig tartott a Sylvester-est, azoknak kevés jutott a pihenésből. Jól esett font a termekben a barátságos meleg, mely az újévi üdvözlésre jövő képviselőket és politikusokat várta. Féltíz órakor már javában gyülekeztek. . — Boldog újévet! Boldog újévet! úgy szállt-röpködött, furakodott a kívánság, mindenfelől, mindenkinek, mint a jó szívvel adott köszöntés, amely azonban egyáltalán semmire sem kötelező. Szíves volt a hang és könnyed a társalgás, mert mindenki megtalálta a beszélgetés témáját a »boldog újév«-ben vagy az új században. Aki többet akart kívánni a sablonos boldog újévnél, az így köszöntötte barátját: »Boldog új századot!« »Ez annak szól — magyarázta Papp Géza — aki száz évig akar élni!« A politikusok társaságából a mai gyülekezés ideje alatt leginkább hiányzott a politika, úgy kerülték, mintha félnének, hogy megrontják vele az újévet. Érdemes följegyezni, hogy legkorábban az öregebbek érkeztek, továbbá azok a képviselők, akik egyúttal delegátusok és a pártkörben akarták megbeszélni a Bécsbe való utazást és az ehez tartozókat. A párt ama tagjai, kik nem képviselők, kevesen jöttek el a Lloyd-klubba s inkább egyenesen a miniszterelnöki palotába siettek, hol Széll Kálmán minisztertársaival együtt várta a gratulálókat. Három főispánt mégis látni lehetett már itt is: Beniczky Ferencet, Pest megye főispánját, a komárommegyei Sárközi Aurélt és a veszprémi Fenyvessy Ferencet. Háromnegyed tíz órakor éljenzés hangja kelt a nagy teremben. Ekkor érkezett meg a párt köztiszteletben levő elnöke Podmaniczky Frigyes báró. A tagok ekkor már mintegy százötvenen voltak jelen. Hiányosság alig látszott, de Apponyi Albert gróf és Tisza István gróf távollétét észrevették. Mindkettőjüket halaszthatlan családi ügyek gátolták a megjelenésben. Pár perc múlva meglepetés érte a jelenlevőket. Tudniillik még mielőtt az üdvözlés megkezdődött volna, a legnagyobb csoportban maga, akit ünnepelni készültek, Podmaniczky Frigyes báró lépett elő és beszélni kezdett: — Tisztelt barátaim! Aztán azzal folytatta, hogy jelentést kell tenni a miniszterelnöknél való tisztelgés szónokáról, Gsáky Albin grófról. Tudniillik gróf Gsáky Albin tegnapelőtt vadászaton egy hőfúvásos helyre került, nem vette észre, hogy egy gödröt borított be a hó, abba beleesett és megsértette magát. Mindamellett gróf Gsáky Albin teljesíteni fogja azt a tisztjét, hogy a miniszterelnököt a párt nevében üdvözölje, csak épen azt nem tehette meg, hogy a pártkörbe is eljöjjön, hanem egyenesen a miniszterelnöki palotába vitette föl magát. Ezt azért jelentette be az elnöknek gróf Csáky Albin, mert a programm úgy volt megállapítva, hogy ő a pártkörből megy a párttagokkal a miniszterelnök üdvözlésére. A kijelentés után a Csáky Albin gróf állapotáról való tudakozódások foglalták el az időt. Akik informálva voltak, megnyugtatták barátait, hogy a Csáky gróf állapota nem veszélyes. Pihenésre lesz ugyan szüksége, mert a lábát erősen megütötte, de komoly baj az esetből nem származhat. Kevéssel tíz óra előtt megkezdődött a hivatalos üdvözlés. A nagy teremben az emelvény előtt félkörbe sorakozva állottak a párt tagjai, kik közül előlépett Hódossy Imre és a következő beszéddel üdvözölte Podmaniczky Frigyes bárót, a szabadelvű párt elnökét : Kegyelmes uram! Mélyen tisztelt elnök úr ! Egybegyűltünk, hogy az új év első napján a szabadelvű párt nevében kifejezzük előtte a mélyen érzett tiszteletünket és őszinte szerencsekívánatainkat. E politikai párt célja és eszközei adva vannak. Megállapította azokat már Deák Ferenc. Célja : a történelmi alapon alakult, alkotmányos, független magyar állam ; eszközei: a szabadelvűség és a törvényesség. (Élénk helyeslés.) A százados tapasztalás tanítja, hogy ezen országot üdvösen és sikeresen csak az kormányozhatja, aki eme célokhoz és emez eszközök mindegyikéhez valóban hű marad. (Élénk helyeslés és éljenzés.) E pártban azért tömörült a tagok oly nagy száma egybe, hogy az imént mondottaknak megfelelő kormányzatot biztosítsa. (Úgy van! Úgy van !) Szükséges a tömörülés kivált a jelen pillanatban s jelen körülmények között, midőn oly nagy nehézségek, oly veszélyek tornyosulnak nyugati szomszédságunkban. (Úgy van! Úgy van!) Hogy azonban e párt célját elérje, akáz öszszetartás (Helyeslés.), a párt tagjainak őszinte bizalma egymás iránt szükséges (Élénk helyeslés.), erre nézve pedig mi, mélyen tisztelt Elnökünk, a legnagyobb biztosítékok egyikét a te egyéniségedben látjuk. (Milénk tetszés és éljenzés.) Látjuk a te fenkölt érzelmekben gazdag, nemes, jó szivedben (Úgy van ! Úgy van !) és látjuk a te előzékeny, konciliáns modorodban (ügy van ! ügy van!), melyek az ily nagyszámú gyülekezetekben időnkint majdnem elkerülhetetlen nézeteltérések kiegyenlítésére alkalmasak. (Élénk helyeslés és éljenzés.) A közjó érdekében kérjük Istent, hogy téged, mélyen tisztelt Elnökünk, friss erőben és épségben évek hosszú során át tartson meg, és ajánljuk mamagunkat szíves jóakaratodba. (Hosszas, élénk tetszés, helyeslés és éljenzés.) A rövid beszédet nagy figyelemmel hallgatták. Az első helyeslések akkor hangzottak föl, amikor a szónok a szabadelvű párt céljainak elérésére szolgáló eszközöket jelölte meg, legélénkebb pedig akkor lett, b) Három szónok; c) Egy csomó mameluk és d) Egy félkaréj. A félkaréj csakhamar megképződött a sörnyeges tanácskozási asztal előtt s Hódossy Imre az alkalomhoz szabott igen rövid, igen szép és okos beszéddel üdvözölte Podmaniczkyt, a párt egyetértését és egyöntetűségét hangsúlyozva. „A beszéd méltó volt ahoz a niveauhoz, amilyenen elképzelni szeretünk egy intelligens, hatalmas pártot. Semmi cikornya, semmi fölösleges és főleg semmi politika nem volt benne. És ez helyes is. A politika a második fogással jön. Hiba volt, hogy azelőtt igen gyakran fiatal szónokokra bizatott a pártelnök, akik aztán összehurcoltak beszédjükben hetet-havat, ami egy év vezércikkeiből a fejükben kongott. Podmaniczky szinte röviden válaszolt, parafrázisokkal s ezzel bevégződött az új évi ceremóniák első része. E férfiak, kiknek mestersége beszédeket hallgatni és csak örökké beszédeket hallgatni, siettek kocsijaikhoz, hogy új területen új beszédeket hallgassanak. Megindult a hosszú kocsisor Buda felé Lucskos, utálatos idő volt. A köd mindent bevont, vernyeges párákat lehelt ki az öreg Duna is megszakgatott jégruhája alól. A lánchídnál egy pár öreg asszony nézte a tömérdek kocsit, — de mikor látták, hogy nem ülnek bent se nyoszolyó leányok, se nászasszonyok, se mirtus-koszorús menyasszony, csalódva oszlottak szét, hogy nincs itt semmi. Pedig bejh, mennyi regény és tragédia, menynyi irigység, ravaszság, intrika húzódott el mellettük e lovak által vont fekete házikókban, amiket aztán mind elnyelt Budán egy nagy ház kapuja, ahol minden egyes kocsi megérkezésénél megkondult a palota-lépcső harangja. Aztán egyszerre csak ott voltunk a bágyadt rózsaszín teremben a két óriás broncluszter alatt, melyeknek egyike letört abban az évben, mikor Szapáry Gyula bukása volt bekövetkezendő. Magyarországon, úgy látszik, többet sejtenek a luszterek, mint a képviselők. Most vígan csillogtak a luszterek. Pedig nem sütött be a napfény a zöld selyemfüggönyös ablakon. Homály volt a teremben. Megtelt majdnem egészen. Mennyi fehér haj s mennyi fekete kabát! Némely képviselők csak egyenesen idejöttek, itt tehát újra megindultak a kölcsönös kézszorítások. — Itt van-e már Csáky ? — hangzott egyegy kiváncsi kérdés. — Itt van. Mindez csak egy-két percig tartott, mert szétnyíltak a mellékterem szárnyas ajtai s harsány éljen hangzott föl. Széli alakja jelent meg az adóban, mögötte a kormány tagjai. Ís A kormány jó színben van. Sőt egy is kicsit mintha meghíztak volna a miniszterek. (Talán paktum van rá a gondviseléssel.) Csak a Classics fürtjein látszik némi szeccesszionális irányzat. A népszerű miniszterelnök előlépett, siri csönd támadt, s gróf Csáky Albin egy klasszikus rövid üdvözlő beszédet mondott valódi nemes ízléssel rakva szót a szóhoz. Mintha egy régi ötvös munkáját látná az ember, milyen gonddal rakta a gyöngyöket egymás mellé. S ehez úgy illett a Csáky hangja és rokonszenves egyénisége, hogy csak együtt e három csinálhatta azt a hatást, melyet e kis jou-jou előidézett az írástudóknál is és a farizeusoknál is. Feltűnt általánosan, hogy a Csáky beszédjében nem volt politika. Most következett a miniszterelnök válasza. Egy légy repülésétmeg lehetett volna hallani. Még az öreg urak sem krákogtak. A kíváncsiság megöli a köhögést is. Szépen, világosan, csengő hangon beszélt a miniszterelnök és üde colorittal. Sajnos, hogy beszéde a vezércikkíróké, nekem jámbor tárcaírónak nincs jussom vele foglalkozni. De egy bizonyos, hogy a Széll Kálmán szónoklatában van valami friss, valami zsongitó, kielégítő, melylyel ő megtörni a lelkeket. Valami varázslatszerű. Lord Beaconsfield »a tenyérre kitett léleknek« nevezi ezt s panaszkodik a közönségre, hogy ő őszintén beszél, mégse hisznek neki. Gladstone pedig sokszor talán nem?