Pesti Hírlap, 1900. január (22. évfolyam, 1-30. szám)

1900-01-04 / 3. szám

1900. január 4. 9 P­ESTI H­­ l­ LAP *---- ■ ' __ (A főváros és a miniszter.) Köztudo­mású dolog, hogy Budapest főváros s a m. kir. kor­mány nem túlságosan szeretik egymást s nem egy­szer kellemetlenkednek egymással. A vesztes termé­szetesen rendszerint a főváros, amely azután igen kicsinyes dolgokban igyekszik visszaadni a kölcsönt, még akkor is, ha ilyetén eljárásával másoknak kárt okoz. Ilyen kicsinyes hoszúállást gyakorolt a főváros a napokban is a pénzügyminiszterrel szemben a trafikosok rovására. Az ügy kellő megérthetése céljá­ból előre kell bocsátanunk, hogy a budapesti tracko­­sok már évek óta azért küzdenek, hogy a vasárnapi munkaszünetet rájuk is kiterjeszszék, mert hát most nincs munkaszünetük. A nemes szivű állam minden­kit megállít, megakadályoz a munkában, akitől neki nincs haszna. Azokat azonban, akik az ő cikkeit árusítják, pihenéshez sem engedi jutni, ami azt je­lenti, hogy a trafikosoknak vasárnap is nyitva kell tartani a boltot. A szivarok árulói hosszú időn át hiába könyörögtek, mert a kapzsi állam nem enge­dett. Legutóbb mindazonáltal fontolóra vette a dolgot , azt mondta, hogy az esetben, ha a szivarárusítás­­sal az automatákat is meg lehet bízni, nem lesz kő­szívű. Meg is kezdődtek hát a kísérletek. A nyugati pályaudvar indulási részén két szivarautomatát állí­tottak föl, amelyek fényesen beváltak. Szivart adtak és pénzt váltottak. A pénzügyminiszter most már azt tervezte, hogy a szivarautomatákat az utcákon is fölállítja , ott is kipróbálja, mert két más az, hogy zárt helyen, felügyelet alatt dolgoznak-e, vagy pedig kint az utcán, ahol az inasgyerekek megrongálhatják a gépeket. És aztán, ha itt is beválnak, isten neki, a trafikosoknak is le­gyen munkaszünete. Igen ám, de akár a pénzügy­­miniszternek nincs jussa, hogy Budapest utcáin auto­matákat elhelyezzen. Éhez engedélyt kell kérni a fő­város tanácsától. Nos hát a pénzügyminiszter folya­modott, de eredménytelenül. A tanács ugyanis azt felelte, hogy a miniszter két próba-automat­ának nem ad helyet, mert az utcák és a terek a közönség használatára rendelnek és mert ama két automata­szekrény a közforgalmat akadályozná. Ez a határozat mindenki előtt komikus színben tűnhet föl, mert hi­szen badarság volna elhinni, hogy egy-egy automata egy-egy nagyobb téren a forgalmat megakadályozná. Az előzmények után különben igen nyilvánvaló, hogy ez a határozat s annak indoklása nem any­­nyira meggyőződés eredménye, mint inkább kelle­metlenkedés a miniszterrel, aki nemrég azzal vá­dolta a fővárost, hogy az adók behajtását lanyhán végzi s aki úgy vélekedett, hogy a tervezett iskola­adóra nincs szükség. A tanács kölcsönt akart visz­­szafizetni s az első alkalmat megragadta. Hát ami azt illeti, hogy a kormány s a főváros egymással tor­­zsalkodik, bizonyára helytelen dolog. Ám a főváros nyelvöltögetése a jelen esetben már megbocsáthatlan is, mert amikor ezt teszi, azok érdekeit sérti, akik polgárai s akik nyomorúságos helyzetükön akarnak segíteni. A tanács a kérelem megtagadásával nem a pénzügyminiszternek, hanem a dohány- és szivar­­árusítóknak csinál kárt s így a legváratlanabb ered­ményhez jut, igazolva azt a mondást, hogy a boszu rossz tanácsadó.­­ (Az antióchiai pátriárka Magyaror­szágon.) Esztergomból írják, hogy a múlt napokban Rashman Efrém, az antióchiai szir pátriárka, a pri­­mási város vendége volt. A főpap a hercegprímás palotájába szállt s az esztergomi kanonokok is tisz­telegtek nála. A Bazilika műkincseit, melyeket most küldenek el a párisi világkiállításra, dr Walter Gyula, a hercegprímás irodaigazgatója mutatta be a pátriárkának.­­ (Elfogott hazaáruló.) Párisból sürgönyzik. Nancyban egy Jean Lobermann nevű francia alatt­valót fogtak el, akit kémkedésen kaptak rajta. Laká­son sok kompromittáló iratot foglaltak le, amelyek­ből kitűnt, hogy több ügynököt tartott, akik az erő­dítési és mozgósítási tervekről részletes jelentéseket küldözgettek neki. Azonkívül sok, a német vezér­kartól származó levelet is találtak nála, melyekből kitűnt, hogy Lobermann onnan rendszeres fizetést hozott. További szenzációs letartóztatások várhatók.­­ (Elgázoláa.) Az Andrássy-út és nagymező­­utca sarkán ma­ este fél 10 órakor egy magánfogat elgázolta Doktor I. Károly hivatalnokot, aki a karját törte el. A mentők az Andrássy-út 50. sz. a. levő lakására vitték.­­ — (Udvari vadászat.) A Radmerben ma tar­tott vadászaton 28 szarvast ejtettek el, még pedig hármat ő felsége, ötöt Lipót bajor herceg és ötöt verelie Szalvátor főherceg. A vadászatokat a meleg időjárás és az olvadás igen hátráltatja.­­ (A kerékpáradó) megint beszéltet magá­ról s a kerékpártulajdonosok ismét fizethetnek. A fő­város nagy és eléggé feltűnést keltő plakátokon adja az érdekeltek tudomására, hogy a tiz koronára rugó kerékpáradót e hónap végéig befizessék, mert így meg úgy, baj lesz. Leszámítva a tavalyi féléves adót, a kerékpározók az idén jutnak abba a kellemes hely­zetbe, hogy egész esztendőre megválthatják a szám­­láikat s hogy egész évre elvethetik az adófizetés gondját. Ami a főváros ama közegeit illeti, akik a bicikliket összeírják és ellenőrzik, azokról teljes elis­meréssel kell nyilatkoznunk, mert olyan erélylyel, olyan körültekintéssel és olyan szigorúsággal járnak el, amilyenben a pénzügyminisztereknek kiváló örö­mük telik. Nem lesz érdektelen fölemlíteni, hogy az elmúlt évben, mikor a kerékpáradót behozták s mi­kor az adófizetés ideje lejárt, mi történt. Hát bizony az történt, hogy egy ellenőrző közeg a városligetbe tévedt s a körhinták között sétálgatott. Látott ez al­kalommal különféle körhintákat. Olyanokat, amelyek­ben a fiatalság lóra, hableányra, hintóba, csónakba, oroszlánra, sárkányra s ki tudná fölsorolni, hogy még mi mindenre ülhetett, hogy a forgást megkezd­hesse s hogy egy kis tengeri betegségre tehessen szert. De látott olyan körhintát is, amely kerékpárok­ból volt összeállítva. Ezekre a rúdon lógó kerék­párokra épen úgy föl lehetett ülni, mint a hableá­nyokra s a kerékpárok épen úgy körben forogtak, mint akár a hableányok. Mikor az ellenőrző közeg ezt meglátta, azonnal szemlét tartott s azt konstatálta, hogy a körhinta kerékpárjai nincsenek megadóztatva. Persze hogy jelentést tett, aminek a vége az volt, hogy a körhinta tulajdonosát a város arra kötelezte, hogy minden bicikli után adót fizessen, és hogy pénzbírságot is leszúrjon. A városligeti ember váltig magyarázta, hogy ilyet követelni kész bolondság, mert az ő kerékpárjai rúdon lógnak, nem járnak és nem is igazi kerékpárok. De hát hiába. Ekkor a bölcs határozat ellen fölebbezést adott be, nem kis érdek­lődése mert a többi­ körhinta tulajdonosoknak, akik attól féltek, hogy falovaik mán holmi kövezési adót vesznek meg rajtuk. A felebbezési fórum szerencsére okos emberekből állt s igy kimondta, hogy a kör­hinták úgynevezett kerékpárjait megadóztatni nem le­het s hogy az illetőnek sem adót sem bírságot nem kell fizetni.­­ (Nizzából) Írják, hogy ott ez évben, mi­kor pedig a járdát öt méterrel szélesítették meg, ke­vesebb az angol mint máskor. —■ Msr. W. Vanderbilt ki automobil-kirándulást akart tenni Spanyolországba, szépen visszatért, mert a Pyrenaeken levő hótöme­gek útját állták. — A nizzai observatóriumot építője, Bischofsheim, a párisi tudományos akadémiának ajándékozta. Biselfofsheim ezenfelül művének fön­­tartására 2 és fél milliót ajándékozott.­­ Az angol ki­rálynő csokolád-kriszkindlije egy mentonei Grézust arra indított, hogy a szegény katonáknak citromot küldjön. 20,000 darab már elment, s még néhány nagyon küldemény követi. Ihatnak limonádét bőven. — (A Szózat uj francia fordítása.) Vörös­marty remek költeményét, mely a francia nyelvre már többszörösen le van fordítva, most báró Ham­­mer-Purgstall Arthur, Hollandiában élő, ismert német iró, fordította le — ugyancsak francia nyelvre. Az első vers így szól: Toujours, oh Magyar, à la patrie sois fidéle, C’est Iá, ton berceau, ton tombeau c’est elle. Nourri par elle, dans son sol enterré, Bien d’autre pour toi, dans le monde entier. Que le sort te bénisse, qu’il te frappe de malheur: C’est Iá qu’il faut que tu vives et mentés ! — (Halál az oroszlánketrecben.) A bécsi állatkert oroszlánjai által újév napján oly borzasz­tóan összemarcangolt Rudowsky őr állatszelidítővé akarta magát kiképezni. Özvegye most azt beszéli, hogy férje vasárnap délután, elmondta, hogy már többször volt az oroszlánokkal közvetlen érintkezés­ben s reméli, hogy néhány hét alatt az oroszlánok­kal produkálhatja magát. Szilveszter estéjén Ru­­dowsky nejével a templomban volt és Rudowskyné, kit férje tervei nagyon nyugtalanítottak, a templom­ban megigértette vele, hogy azokról lemond. Ru­­dowsky ezt meg is ígérte s mikor hétfőn hazulról elment, annak jeléül, hogy ígérete komoly, átadta nejének, az ostort, melyet az oroszlánketrecben tett titkos látogatásainál fegyverül szokott használni. De vakmerőségét annyira vitte, hogy teljesen fegyverte­lenül lépett a ketrecbe, s ezt tudvalevőleg életével fizette meg. ... Sík Sándor temetése.) Ma délutáni fél 6 órakor ment végbe dr Sik Sándornak, a fővá­­­­osi jogászvilág elhunyt jelesének temetése a Szent­­ királyi­ utca 11. sz. a. levő házból. Jóval a gyászh­­szertartás megkezdése előtt megjelentek a budapesti-­ ügyvédi kamara tagjai Györy Elek elnök vezetése­ alatt, továbbá a Magyar jogászegylet és az Ügyvédi­ kör tagjai, pompás koszorúkat hozva magukkal. Az­ ügyvédi kamara koszorújának fölirata a választmányi­ tagnak szólott. Kanovics Béla apátplébános beszen­­­telvén a halottat, utána dr Nagy Dezső kamarai tit­is­kár mondott megható búcsúbeszédet. Ezután a kop­­szójukkal borított koporsót a gyászhintóra tették s­ kivitték a kerepesi-uti temetőbe, ahol örök nyuga­­­lomra helyezték. A temetési szertároson jelen voltak, közül megemlítjük Gyóni Elek és Friedman Bernáts kamarai alelnököket, Polonyi Géza, Visontai Somai orsz. képviselőket, Pollik Illés kamarai ügyészt, dr. Szohntz Lajost, az ügyvédi kör elnökét, Barna Ignác­­táblai bírót, Várady Károlyt, Preyer Hugót, stb. ,­1 3­5— (Chimay hercegné és Rigó Jancsi)­ immár másfél éve laknak Kairóban. A hercegné­ eddig egy másodrangú hotelben lakott és szívesen­ látott vendégeket magánál. A szerelmes pár most, — mint egy, jelenleg Egyiptomban időző bécsi irja,­ — több hónap óta Kairótól félórányira, egy nyori morult Je­lah-faluban, egy elhagyott kastélyban la­­­kik, melyet az excentrikus Clára átalakíttat. Szépség­­ét megőrizte s csak az ő Jancsijának él. Jelenleg 1) olvasni és írni tanítja s mindent csodál, amit tesz,­ mert — amint mondja — rajta minden „natúréi.1*1’ Jancsi, a kis ragyás cigány, potrohot eresztett, úgy h­iszik, mint egy egész banda, nagyokat mond cigány­ módra és büszke a hírességére. A különös pár egy­­ new-yorki mulató­hely igazgatójától fényes ajánlatot­ kapott. A yankee-direktor, aki ismeri földijeinek­ szenzáció utáni vágyát, a párnak hat hétre 12,000,! dollárt kínál s ezért csak a következő művészi pro-­ grammot kívánja: 1. Chimay Clara hercegné egy ga­' vállár karján öt­ percig sétál pompás estélyi öltözéké­­ben a helyiségben. 2. Aztán megjelenik Rigóval, akit két­ em­agyar nótát húz el. Vajon Ward Clara az aján­­latot elfogadta-e, meg nem tudni. Csak az bizo­­­nyos, hogy újra utazni készül, s ellátogat Budapestre is, aztán visszatér Kairóba.­­ (Blankások és cselédek jutalmazása.). Nagybecskereki levelezőnk jelenti : Ilónay Jenő főis­­­pán közbenjárására a földművelési miniszter Torontál­­vármegye fő mezőgazdasági cselédje és ugyananyi munkása részére, kik hosszú időn át becsülettel­ szolgálták gazdáidat, 50—50 forint jutalmat és díszes­ kiállítású elismerő levelet küldött le. A főispán tegnap­ adta át a munkásoknak és cselédeknek az ő mellettl megérdemlett jutalmukat s ez alkalommal a váme­­gyeháza gyűlésiemre, melyben a kiosztás történt,­ egészen megtelt előkelő közönséggel, kik a főispán­ szívhez szóló beszéde után lelkes éljenzéssel ünnepel-t­ték a megjutalmazottakat. A jutalomban részesült­ munkások nevei a következők: Letinkin Manójlók (Törökbecse), Duin Viza (Aracs), Ábrahám A­ni­ah (Oroszlámos), Gulyás Mátyás (Lovrin), Franenhoffer János (Tolvádia), Engel János (Nákófalva), Príncsi József (Német Cernya), Tomics Nikola (Gyülvész), azonkívül még négy munkás és cseléd kap jutalmat,­ de ezeknek Kis-Zomborban adja át a főispán a ju-­ talmat. Ezek nevei: Szabó István, Szekeres János,­ Siba Antal, Csongrádi András, valamennyien Kis-Zomb­ boriak, továbbá­­Jrspach Ferenc, Gier Miklós, Schaef­­ fer János, Kühn Márton csanádiak. -A Debrecenben — mint levelezőnk írja — 1898-­ ban is, 1899-ben is két-két mezőgazdasági cselédet­ és munkást tüntetett ki emléklappal és pénzjutalom­­mal Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter, — egy—­ helyen huzamos idő alatt tanúsított hűséges, szorgal­­­mas szolgálatért. Sim­onf­fy Imre kir. tanácsos polgár c.­ mester dec 31-én, nagy számú ünneplő közönség, előtt nyújtotta át a földmivelésügyi miniszter kitün­tetését Sós Andrásnak, aki mint a törzsménes téli­ tanyájának felügyelője 24­ év óta szolgálja Debrecen városát és Kovács Lászlónak, aki 25 év óta juhász gazdája Hidvéter Mihály gazdálkodó birto­kosnak.­­ (Az angolok és a francia ágyak.) Az­ angol hadügyminisztérium hat ágyút rendelt a a creusoti gyárban. Noha az angol kormány óriási­ árakat ígért, a gyár a Daily Graphic szerint mégis­ visszautasította a megrendelést — a transvaali kor­­mány kikérésére. — (Szocialista képviselő-testület.) Duna-S­zentele fehérmegyei községben most voltak a képvi-­ selő-testületi választások, melyek a szocialisták győ­ í­zelmével végződtek. A megüresedett 16 mandátum­ közül 18-at nyertek meg nagy szótöbbséggel. A bi­­­róválasztásnál a nép jelöltjét a szolgabiró nem akarta­ kandidálni s állítólag több szabálytalanságot is követi tettel, miért is a biró­választást megfelebbezik.

Next