Pesti Hírlap, 1900. augusztus (22. évfolyam, 210-239. szám)
1900-08-01 / 210. szám (209. szám)
1900. augusztus 1., szerda. PESTI HÍRLAP __________________________3 az ilyen gyakorlatok megtartása felöl a hely és az idő megjelölése mellett az illetékes kerületi elöljáróság előzetesen lesz értesitendő. A elöljáróság kötelessége azután gondoskodni arról, hogy az érdekelt tulajdonosok a gyakorlat megtartása felől értesüljenek és hogy a területek őrzésével megbízott erdő és mezőőrök a gyakorlat tartama alatt őrhelyeiken tartózkodjanak. A kárt ilyen esetekben kölcsönös becslések, illetve följegyzések alapján térítik meg. Ha azonban sem a tulajdonos, sem az erdőőr és mezőőr jelen nem volna, a gyakorlat közben netán okozott károkról az illető katonai csapatparancsnok értesíti az elöljáróságot. A nemzetközi foékegyűlés. — A párizsi interparlamentáris konferencia. — Párizsban ma kezdődött meg a nagy nemzetek képviselőinek jelenlétében az interparlamentáris konferencia ezidei tanácskozása, mely hivatva van a világbéke eszméjének propagandát csinálni. Az ügy zászlóvivőit nem riasztják vissza a mostani megrázó események, a rettenetes háborúk, melyek világrészeknek a népeit állítják egymással szembe, sem a népnyomor és brutalitás, mely más hazát keresni kényszerül erőteljes emberek tömegét és nem lankasztja a bizalmat a királygyilkosság véres esete. Mindezek a jelenségek alkalmasak lennének arra, hogy kétséget keltsenek a nemes akció sikere iránt. Hanem a konferencia sokkal ideálisabb és meszszebb ható célokra tör, semhogy a jelen idők kedvezőtlen viszonyai elkedvetlenítsék. A munkálkodás nagyobbrészt még elméleti, még csak a propagandacsinálás kezdetén vannak. De a buzgalom nem lankadó és a vezetőkben az agitálás ereje növekszik egyenes arányban azzal, hogy a sikerekre való kilátások apadnak. A konferencia minket ez idén különösebben is érdekel. Tudniillik az interparlamentáris konferencia magyar csoportja elnökének, gróf Apponyi Albertnek, jutott a föladat, hogy az agitáció eszközeinek kibővítésére tegyen javaslatot és indítványozza a béke ügyének a teljes sajtó megnyerését, a sajtószövetség megalakítását más államokra nézve is ugy, amint az Magyarországon épen az Apponyi Albert gróf indítványára már megtörtént. Alább ismertetjük Apponyi Albert gróf beszédét, melyet ebben az érdekben ma Párizsban tartott. A nagy nemzetek nagy államférfiai és szónokai között Apponyi Albert gróf ma dicsőségesen képviselte Magyarországot. Beszéde a meggyőződés hatalmas erejével és a tiszta idealizmus lángolásával utat tör a fásult közönyön is keresztül, céljából, a szervezetnek pedig, mely ezt az érintkezést közvetíti, ellenállhatatlan hatalommal kellene bírni. Ez a szervezet az interparlamentáris unió, de ha kérdezzük, hogy kir-e tehát e hatalommal és ha e kérdésre nem a jubiláris közgyűlések ünnepi szónoklatainak modorában, de komoly lelkiismeretességgel akarunk válaszolni, azt kell mondanunk, hogy nem. A mi szövetségünk mint hatalmi tényező, amilyennek gondolták, vagy épen nem, vagy csak igen csekély mértékben érvényesült. Nem azért nem lettünk hatalmi tényezővé, mert csoportjaink nem dolgoztak, hanem csoportjaink nem dolgoztak azért, mert nem érezték magukat hatalmi tényezőnek. Honnan ez a tehétlenség? Talán a parlamentarizmus általános hanyatlásából származik . Bármily különbözők legyenek a különböző országokban a modern parlamentarizmus betegségi tünetei, van egy közös jellemvonásuk és az a nép széles rétegeinek közömbössége a parlament iránt. Ez általános tünet általános, mindenütt működő okra vezethető vissza, amely nem más, mint az, hogy akár az intézmények, akár azok kezelésének hibájából a parlamentek igen tökéletlenül képviselik a nép valódi érzelmeit, valódi akaratát. A folytonosság megszakítása a nemzeti akarat és a nemzeti képviselet közt: ez az utóbbi gyengeségének legfőbb oka; hiába, lényegénél fogva átruházott hatalommal bír, melynek formai jogosítványai önző klikkek gyermekes vagy felháborító hatalmi igényének jellegét nyerik, mihelyt az átruházás tudata elhomályosul. De merüljön föl valamely tény, törekvés, vagy eszme, melyben a parlament a valódi nemzeti akarat képviseletét megragadja, akárcsak valamely speciális kérdésben is és a legmegvetettebb parlament is viszanyeri hatalmát, históriai tényezővé válik, mely minden ellentállást széttör , mert akkor megifjodott élete forrásában, fölvette magába a nép erejét. Ezt az alapigazságot kell a mi ügyünkre is alkalmazni. A parlamenti akció a béke érdekében rögtön ellenállhatatlan hatalommá fog válni, mihelyt azt erős népakarat támogatja , de ez a támogatás ma még hiányzik és ez helyzetünk gyengeségének valódi oka. Nagy munkát kell végezni , a közszellemet új utakra terelni, hagyományos előítéletekből és szenvedélyekből kigyógyítani. Itt van mindenekelőtt a hazafiságnak egy ferde és durva felfogása, mely azt hiszi, hogy az erkölcs és igazság elveit félre lehet tenni, mihelyt országukról, annak vélt dicsőségéről vagy előnyéről van szó, mely nemzete számára nem ismer nagyobb dicsőséget és mit sem kíván inkább, mint azt, hogy a háború kockajátékában felülkerekedjék. Ezen a téren is tisztázni kell a fogalmakat. Szeressük eléggé hazánkat, hogy mindenekelőtt becsületét óvjuk meg minden erőszakos, és igazságtalan tettek szennyétől ; szeressük elég dicsvágygyal, hogy ne a materiális birkózást tűzzük ki pályájául, hanem a szellem, az alkotó munka, a társadalmi béke azon vívmányainak a megszerzését, melyek után — midőn önönmagunknak hiszt, hasznot, gazdaságot szerzünk — egyszersmind az egész népcsaládnak haladást szerzünk és az egész emberiség áldásaiban részesülünk; szeressük elég okossággal és előrelátással, hogy legfőbb javait ne tegyük a rossz családapa módjára kockára, a háború kockájára, de inkább biztosítsuk azokat a jog, és a nemzetközi igazságosság szilárd alapjain; szeressük elég lelki emelkedettséggel, hogy a népek szeretetét inkább kívánjuk neki, mint azok rettegését; féljenek őt megtámadni, de ne tartsanak attól, hogy általa megtámadtatnak; szereressük hazánkat igy még katonai dicsőségének érdekében is, mely csak akkor ragyog teljes fényében, ha a jogos védelem szentesíti a kard használatát és elhomályosul, ha azt kaland- vagy hódítási vágy szolgálatában teszi. Úgy gondolom uraim, a mi fogalmunk a hazafiságról kiáltja a versenyt a háború barátainak a felfogásával, mi, kik e fenséges erénytminden folttól tisztán akarjuk tartani, bátran síkra szállhatunk azok eszménye ellen, kik azt csak vérbe fürösztve tudjék elképzelni. Gondoljanak csak a háború ama tudásos theóriájára, mely azt magasztalja, etnikai szükségnek nyilvánítja, a hősies önfeláldozás és férfias erények azon megnyilvánulásának címén, melyre alkalmat ad. Tisztelettel adózunk a hősiességnek mi is, de ilyen theóriák, azt tartjuk, kissé messze visznek. Hiszen a leggonoszabb járványok, a pestis, a bélpoklosság kiváló alkalmat szolgáltatnak az orvosnak, a lelkésznek, az ápolónak, hogy hősies önfeláldozást gyakoroljon ; eszerint tehát fájlalnunk kellene, hogy a civilizált világ e csapásoktól már több évszázad óta montosítva van és rosszallunk azokat az intézkedéseket, melyekkel tőlük menekültünk ? Vagy gondoljanak arra a temészetes vadságra, mely civilizációnk vékony hártyája alatt lappang, és amely a véres tusa látásában vagy elképzelésében valósággal kéjeleg; és ha szörnyű a bestia az emberben (la béte humaine) , az emberi butaság (la bétise hurnaine) talán még szörnyűbb : az a butaság, mely minden magasabb röptű ideális törekvést olyan közhelyekkel vél elutasíthatni, milyen p. o. ez : „ameddig emberek lesznek, háború is lesz“ — az a butaság, mely, amikor cynikus, szellemesnek képzeli magát és a magasabb felfogás allűrjeit fitogtatja számítván arra a még nagyobb butaságra, amelynek ezzel imponálni képes. Uraim! mindezt át kell gyúrnunk, mielőtt szövetségünk alapgondolata valósággá válhat. De hogyan jutunk oda ? Olyan erőre van szükségünk, mely mindenütt, és mindig működik, mely legyőzni képes a tér és az idő akadályait, mely mindenkihez hozzáfér és amely befolyásának folytonosságával a szellemi lustaságot is gondolkozásra ébreszti. Ez a mindenütt és mindig működő erő nem lehet más, mint a sajtó. Nem a sajtó közreműködésének hasznosságát akartam kimutatni, — ami irtóztató locus communis volna, de ennek abszolút nélkülözhetlenségét a mi szövetségünk alapeszméjének megvalósítására, ebből folyólag azt, hogy nincs sürgősebb feladatunk, mint a sajtó közreműködését magunknak biztosítanunk. De az a politikai sajtó, melyből a nagyközönség a maga benyomásait és fölfogásait meríti, mely tehát egyedül szolgálhatja ügyünket hatályosan, az még nincs velünk. Mert nincs velünk az, aki ma egy békebarát cikket közöl — talán az aláírt hírneves író kedvéért — holnap a békemozgalmat szokott módon lecsúfolja, aki ma jóindulatú, holnap lenéző, ma reményt, holnap skepticizmust hirdet. Mihelyt néhány lap ebbe a szervezetbe belépett, már van a közönségnek egy része, amely eszméinknek mindennapi befolyása alatt áll. De lehetséges-e ez a szervezés ? Igenis, lehetséges , mert már megvan hazámban. A legtöbben meghallgatták, a sajtó békeszövetségének magyar csoportja ma már élő tény, működő valóság. Nagy örömünkre szerb barátainktól értesítést nyertünk, hogy példánkat követni készülnek. Ami lehetséges volt Európa keleti részeiben, miért ne volna lehetséges nyugaton ? Abban a tudatban ajánlom az interparlamentáris gyűlésnek a sajtószövetségre vonatkozó akció megindítását, abban a meggyőződésben kérem csoportjainkat, hogy ezt tekintsék legfontosabb feladataiknak, hogy eme kezdeményezésnek sikerétől függ ügyünk jövője, ez a siker pedig a mi buzgóságunktól. , E francia szószékről, melyre mély megilletődéssel léptem és melynek nagy hagyományai e pillanatban lelkemet betöltik, mindenekelőtt önökhöz fordulok francia kollegák. Legyen dicső népük ma és mai ügyünkben is az, ami évszázadok viharain, tűzön, véren át, óriási áldozatok, dicső sebhelyek árán volt: a haladó emberiségnek előcsapatja. Ha ezt a díszes helyet pillanatig mi foglaltuk el, mi, kicsiny, de meleg szivű és büszke nemzet, mert elsők ismertük fel a stratégiai pontot és nem habozhattunk azt megszállani , ámde most készségesen engedjük vissza önöknek hagyományos pozíciójukat és teszszük ezt az ügy érdekében , mert ha ideális haladásról van szó, az emberiség Franciaország felé néz és a francia nemzetet akarja élén látni, — vagy ha önöknek úgy tetszik, éérem engedjük, át a helyet, de megosztjuk önökkel, és a béke ügyének diadalmas előhaladásában örömmel és büszkeséggel látjuk majd lobogni zászlónkat Franciaország zászlaja mellett. A francia nemzet védnöksége alá helyezve ajánlom önöknek a békebarát sajtószövetség ügyét. Az első ülés: Párizs, júl. 31. Ma délelőtt nyitották meg Falliéresnek, a szenátus elnökének, az elnöklete alatt a nemzetközi választott bíróságok ügyében egybehívott interparlamentáris konferenciát. Falliéres beszédében kiemelte azt a haladást, melyet a világ, hála a választott bíróságok eszméjének, tett és megemlékezett a hágai békekonferenciáról. Felhívta a konferencia tagjait, hogy folytassák művüket és értessék meg nemzetükkel, hogy nagyobb dicsőség meghajolni a választott bíróság ítélete előtt, mint véres diadalokat keresni a harcmezőn. Monis igazságügyi miniszter a kormány nevében üdvözölte az idegen kiküldötteket. A konferencia egyhangúlag elhatározta, hogy az olasz kamara elnökéhez részvéttáviratot intéz. Ezután Apponyi Albert gróf mondotta el a sajtószövetség megalakítására vonatkozó beszédét, melyet nagy tetszéssel fogadtak. Apponyi Albert gróf beszéde. Apponyi Albert gróf az interparlamentáris konferencia mai ülésén a következő beszéddel ajánlotta a nemzetközi sajtószövetség megalakítására vonatkozó indítványát elfogadásra: A javaslat, melynek előadásával megbíztak, az interparlamentáris unió alapgondolatának szükségszerű kiegészítése. Ez az alapgondolat egyszerűen a közhatalmak népies alkotó elemének föllépése a béke érdekében, mely a népek egyik legfőbbb érdeke. A bábom tetszhetik becsvágyó fejedelmeknek, minisztereknek, hadvezéreknek, állhat egyes uralkodó osztályoknak — hol egy harcias nemességnek, hol dividendiára sóvár tőkepénzeseknek — érdekében , de a tömegekre nézve mindig csapás. Ez az alaptétel, amily megtámadhatatlan, ép oly helyes logika arra a népképviselők érintkezését építeni a béke megóvásának A magyar csoport és Olaszország. Az interparlamentáris konferencia magyar csoportja Klobusiczky János országgyűlési képviselő indítványára elhatározta, hogy az Olaszországot ért nagy csapás alkalmából táviratilag részvétét fejezi ki a testvérnemzetnek. A tegnapi értekezlet után a következő sürgönyt küldték Saracco miniszterelnöknek Rómába: . „Az interparlamentáris unió magyar csoportja, a magyar nemzeti képviseletnek ez idő szerint egyedül működésben levő tényezője, mély fájdalmát tolmácsolja exellenciádnak azon brutális bűntény és rettenetes szerencsétlenség felett, mely gyászba borította Olaszországot. Legyenek meggyőződve, hogy Magyarország szive mélyéből osztozik a testvérnemzet gyászában. Kérjük excellenciádat, legyen tolmácsa érzelmeinknek a királyi család és a nemzet előtt. Gróf Apponyi Albert, Berzeviczy Albert, elnök, alelnöke. Háborúság a békecsinálók közt. A párizsi nemzetközi interparlamentáris konferenciára jelentkezett Stanhope is, Oranje állam képviselője. Az angol csoport tiltakozott bevétele ellen, mert Oranjet az angolok elfoglalván, onnan legfeljebb csak ők küldhetnének képviselőt. A konferencia elnöke az ülésben kijelentette, hogy Roberts Oranjet katonailag elfoglalta ugyan, de az angol parlament hivatalosan nem tud a hódításról, csak Roberts lord proklamációja alapján. Stanhope hosszan vitatta Oranje képviseltetésének jogosultságát s tényleg tagja is lett a konferenciának. ‘ •—i * f