Pesti Hírlap, 1900. szeptember (22. évfolyam, 240-269. szám)

1900-09-10 / 249. szám

1°00. szeptember 10., hétfő. PESTI HÍRLAP ______________________- nek egyenruháját viselte ; a bemutatások után a csá­szár a főherceggel elhaladt a diszszázad előtt és azután négyfogatu nyitott kocsiban a kastélyba hajtattak, miközben a királyné vértes-ezredének egy osztálya képezte a kíséretet. A közönség szívesen üdvözölte a fejedelmi személyeket. A kastélyban a császárné fo­gadta a főherceget, kit azután a császár Langenbeck parancsnoki­ tábornoknál berendezett szállására kí­sért. Este a főherceg a kastélyban részt vett azon az ebéden, melyet a császári pár Pomeránia tarto­mány tiszteletére adott. A főherceg a császárné mel­lett ült Hamilton angol államtitkár nyilatkozatai. London, szept. 9. Hamilton államtitkár­­Wolverhamptonban mondott beszédében kifej­tette, hogy a hatalmak egyértelműleg ellenzik China felosztását, vagy valamely terület meg­szerzését. Elégtételt akarnak az elkövetett bűn­tényekért és biztosítékot, hogy azok nem fog­nak ismétlődni. A délafrikai viszonyokat illetőleg azt mondta Hamilton, hogy Transvaal lakosságával fierrt szándékoznak ú­gy bánni, mint legyőzött népfajjal. Ellenkezőleg, azon elv szerint kell ve­lük bánni, hogy ,,egyenlő jogot minden fehér embernek.“ Ilyen módon szabad alapon oly kor­mányzatot létesítenek, hogy Transvaal rendkívül gazdag segélyforrásaival csakhamar a béke és a jólét hosszú korszakába léphet. A galíciai hadgyakorlatok. Bécs, szept. 9. Krieghaumer hadügyminiszter a hadgyakorlatokhoz Jasnoba utazott. Ottó, Károly, Ferdinand és Ferenc Szalvator főhercegek tegnap a Jasno melletti Jelicebe utaztak. A román-bolgár konfliktus. Bukarest, szept. 9. Az Agence Roumaine je­­lenti. A bolgár lapoknak azok az állításai, mintha a román rendőrség rosszul bánnék az elfogott bolgárok­kal és még kínozná is őket, teljesen alaptalanok és a leghatározottabban megcáfoltatnak. Ép úgy kohol­tak az idézett nevek, valamint a fölhozott tények és részletek is. A román kormány abban a helyzetben van, hogy a vádak tarthatatlanságát kimutathatja. Bukarest, szept. 9. Mint a lapok jelentik, az őszi hadgyakorlatok alkalmából a dobrudsai aktív hadosztályt néhány üteg tüzérséggel és utászcsapa­t A szövetség szabályai megengedik, hogy a valódi nevünket megmondjuk? — Szükség esetén a szabályok nem érvé­nyesek. Már megrémültem, de szerencsére eszembe jutott, hogy a házaló megmondta a nevét. — Kong-li vagyok, Hi-nek, China legbe­csületesebb koporsó-készítőjének a fia. Az elnök a vezetőmre nézett, aho igenlő­­leg bólintott. — És hol lakói ? Megint megijedtem, de nehogy zavaromat eláruljam, vakmerően válaszoltam: — A Kétkörmű Sárkány utcájában. — Nem, elnök testvér, szólt a vezetőm, nem ott lakik, hanem a feleségével és gyerme­keivel a Nagy Templom utcájában. — Kém van közöttünk ! Kém van közöt­tünk ! kiáltoztak mindnyájan s felugráltak. Hu­szonnégy késnek a pengéje villogott felém. Fel­kaptam az asztalról a lámpát s hozzájuk vágtam. A szoba elsötétedett. De jól megjegyeztem azt az ajtót, am­elyen a fehér álarcos ember bejött s a sötétben oda tapogatóztam s elkezdtem lár­mázni : Tűz van ! Tűz van! Óriási tolongás támadt s a sötétben me­nekülők kituszkoltak az udvarra. Itt hallottam az elnök hangját: — Ne ereszszetek ki senkit ! A fehér álarcos ember éppen egy ajtónál állott. Gyorsan fellöktem az ál­lát, az álarca lee­sett, megtántorodott és felfordult. Kirántottam az ajtót és a szabadba jutottam. Egy darabig követtek, de nem értek utat. Egyenesen a távíró hivatalba mentem s a kö­vetkező titkos jegyű táviratot küldtem Pekingbe: „A Tízezer Remény Szövetsége a Jók ju­talmának utcájában tartja üléseit. A Szövetség­nek Csung-Ki kormányzó az elnökei, tokkal egészítették ki. A hadügyminiszter elrendelte, hogy augusztus 30-án, Grivica bevételének évfordu­lóján, semmiféle katonai ünnepet ne tartsanak. Kitüntetések: Párizs, szept. 9. A világkiállítás alkalmából Ferenc József császár és király ő felsége a követ­kező kitüntetéseket adományozta: Picard Alfréd fő­biztosnak és az államtanács tanácselnökének a Lipót- rend nagykeresztjét, Delaunay-Belleville Louis vezér­­igazgatónak az első osztályú vaskorona-rendet, Arago Francois első osztályú nagykövetségi titkárnak a Fe­­renc József-rend nagykeresztjét és Ch­ardon Henrik vezértitkárnak a Ferenc József-rend középkeresztjét a csillaggal. A norvég­iai választások: Krisztiánra, szept. 9. A sztorting választótes­tületébe megejtett választások eredménye az eddigi jelentések szerint a következő : 69 baloldali, 33 jobb­oldali és egy mérsékelt választatott meg. A baloldal 13 helyet nyert és 15-öt vesztett, eszerint a jobb­oldal eddig kettővel több helyet nyert, mint 1898- ban. Tizenkét választás eredménye még nem ismeretes. Svéd északsarki expedíció, Kopenhága, szept. 9. A National Tidente című lap szerint a svéd északsarki expedíció egyik tagja közölte Kalthof tudományos utazóval, hogy az expedíció a Jan-Mayen szigeten az osztrák-magyar menedékházban egy üveget talált azzal­ a köz­léssel, hogy Andrup kelet-grönlandi dán expedíciója ezt a szigetet meglátogatta. Az expedíció to­vábbá megállapította, hogy Andrup a Rozmár-szi­geten (a Szabina-sziget mellett) értesítést hagyott hátra Schönbruck expedíciója részére. A lap ebből azt következteti, hogy Andrup szerencsésen elérte Grönland keleti partját körülbelül 74 70 fok északi szélesség alatt. IRODALOM. * (A Petőfi-társaság ülése.) A nyári szünet után vasárnap délelőtt tartotta felolvasó ülését a Petőfi-társaság. Bartók Lajos elnök szívélyesen üd­vözölte a társaság régi, hű közönségét, majd pedig Szana Tamás titkár jelentette, hogy a nyáron a Vö­­rösmarty-ü­nnep előkészületeivel volt a társaság elfog­lalva. Az első felolvasó Szana Tamás volt, aki az újabb olasz művészet egyik kitűnőségéről, Giacomo Favrettoról értekezett. Favretto, kinek nemzeti múze­umunkban is van képe : a Modern Zsuzsanna, mely fiatal, szőke leánynyal legyeskedő öreg urakat ábrá­zol, — a velencei élet legigazabb festője, s egyike századunk legnagyobb koloristáinak. Legnagyobb dia­dalát 1887-ben aratta Liston és Traghetto című­ ké­peivel, s ugyanekkor ért véget, rövid betegség után, fényes, de rövid pályafutása is, 3­3 éves korában. A tetszéssel fogadott felolvasás után Makai Emil mu­tatta be K­oroda Pálnak Barátságból című versét, melyért megtapsolták a szerzőt. Rendkívül érdekes volt az utolsó felolvasás. Bartók Lajos ugyanis bemutatott néhány részletet Eéry Gyulának gyűjtéséből, amely Petőfi életének eddig teljesen ismeretlen mozzanataira vonatkozik. A nagy költő életéből merített epizódok közül talán legmeghatóbb az, midőn Régész (nem Révész !)­­ Zsófia hírül vitte Petőfinek, hogy meghalt az édes­anyja. A Revesz-család barátságos, benső viszonyban állott Petrovicsékkal, s amikor ezek Dömsödről Pestre jöttek, Reveszéknél szálltak meg. Náluk betegedett meg Petrovicsné, a kis Revesz Zsófi volt mindig az ágya mellett, s ő vitte meg Petőfinek­­ a gyász­­hírt is. Eéry Gyula. Szegeden értesült, hogy Reresz Zsófia Pesten él, s felesége Kiss Ferenc jómódú vendéglősnek. Csak a minap kereste föl a tisztes öregasszonyt, aki elmondta, hogy Petrovicsné halálát ■neki kellett tudatnia a Petőfi-fiúkkal. Anyja melléje­ adta udvarosukat, s meghagyta nekik, hogy menjenek le jó meszsze a Dunapartra, s szemben a Gellért­­hegygyel keljenek át csónakon a Dunán. Mikor a Gellérthegy aljára értek, az ott járó­kelő tisztek csodálkozva kérdezték a kis leányt, hogy mit keres ezen a vidéken ? — Tessék megmondani, — szólt Zsófi a tisz­tekhez, — hogy a Petőfi Sándor bácsi hol van ? — És mért keresi a Petőfi Sándor bácsit ? •— Mert meghalt a mamája ! . . . Az egyik tiszt rögtön kezénél lógta a leányt s­­ Petőfihez érve, így szólt: — Sándor, rossz hirt hoz ez a kis leány! Petőfi elsápadt, magához ölelte a kis leányt s biztatta, hogy mondja csak bátran: mi történt ?. És Revesz Zsófi szomorúan mondta: — Sándor, bácsi, ne tessék megijedni, mert a mama meghalt .. . Petőfi, ki egyik kezében kivont kardját tar­totta, e szavak hallatára a földre dobta a kardját a összekulcsolt kézzel járt-kelt ide-oda: — Jaj, jaj, — zokogta nagy fájdalmában, — oda vagyok ! Nincs anyám ! Meghalt! Tiszttársai igyekeztek megvigasztalni s biztat­­ták Petőfit, hogy hagyjon ott mindent s menjen azonnal anyja holttestéhez. Szomorúan, könyező sze­­mekkel lépte át a költő Reveszék háza küszöbét. Anyja, a legjobban szeretett anya, ekkor már kiterítve feküdt legszebb ruhájában s kedvelt fejkötőjében. Petőfi nagy fájdalmában csak nehezen tudta elfojtani véghetetlen keserve hangos kitörését. Fáj­dalma csak akkor tört ki, mikor a halottas szobába lépett. Hangos zokogással borult anyja kihűlt tete­mére, átölelte s ülőhelyzetbe emelve föl a holttestet, görcsös zokogással kiáltotta: — Anyám, édes jó anyám, csak még egyszer tekints reám ! Most már nincs senkim, senkim ! Majd visszaeresztette a holttestet, letérdelt a koporsó mellé és imádkozott. Egyszerre ollót kért, odament anyjához, letérdelt a koporsó mellé s le­vágott hajából és ruhájából. Mikor később magához tért s Revoszéktől elbúcsúzott, arra kérte őket, hogy ki­s költségén temessék el anyját tisztességgel, de ne parádéval, a sírkőre pedig ne írassák föl se aty­jának, se anyjának nevét, mert a német kikerestetné s még halóporukat is kihányatná a földből. A közönség nagy érdeklődéssel, meghatottság­gal hallgatta a fölolvasott adatokat. Képek a túriról. * Az utolsó nap. Minden bevezetés nélkül,, de örömmel je­lentem, hogy a szeptemberi meeting utolsó napja volt vasárnap Alagon. És ha valami kü­lönös szerencsétlenség közbe nem jön, nem lá­tunk versenyző lovakat és izgatott fogadó ró­kákat szeptember végéig. Sőt Alagon november elejéig engedik át a verejtékkel megáztatott gyepöt a nyulaknak és mezei egereknek. A vasárnapi versenytéren meglátszott, hogy az öt napos meeting eredményes volt. Aki az első napon ékszerekkel hencegett és vastag arany­láncának súlya miatt meggörbülve járt, az most a forintos helyen bujkált kölcsönkért kabátban és zálogcédulákkal volt megrakodva. Igen elő­kelő urak, kik egy héttel ezelőtt forintos havanna­szivarokat dobtak el félig leégett állapotban, most önmaguk egészen leégve a hazai ipart dicsérik és a két és félkrajcárosra igyekeznek ráfogni, hogy az kis bock. Zuhogott a fél nyári fél­ őszi eső, de amikor Alagra érkeztünk, ki­sütött a nap. Szomorú látvány tárult elénk. A tribünön alig voltak érdeklődők s akik voltak, azok is részint sántítottak, részint be volt kötve a kar­juk és mindnyájan meg voltak borotválva. A turfhabituék, bárha e rejtelmes alakok sárga überdseherekbe voltak bújva, fölismerték őket. Ezek ama zsokék voltak, kik a versenyek köz­ben szerencsétlenül jártak, majd meghaltak, de a végén kiderült, hogy csak a kulcscsontjuk tört el. Önök nem is képzelik, hogy egy zsokénak hány kulcscsontja van. A legkicsapongóbb dán Juan se bánik olyan könnyelműen a kedveseivel, mint a zsoké a kulcscsontjaival. Az alagi há­zalók a versenytéren már vagy száz kulcscson­­tot szedtek össze s mégis van minden zsokénak még legalább két kulcscsontja. Hanem az első időben, amig a hiány még feltűnő, az ilyen zsokék nem szoktak lovagolni s átengedik a területet Csompora Tóbiás Ferdi­nand Mátyás Mihály Jánosnak, akinek azért van ilyen sok keresztneve, mert a néphegy őt elkényeztette. Csomporával, amig a lovon ül, szóba áll a mezőn s az egy forintos helyen az egész falu alja és a szegény Csompora, ha lemarad vagy egyszer, csak úgy mer bemenni a­­ faluba, ha előbb egy kéményseprőnek a ruhá­jába öltözködhetik. Hanem vasárnap, a kezdők akadályversenyén, nagyszerűen átvezette Csom­pora T. F. M. M. J. a szürke Redactort, mely­nek úgy látszik, a múltkori bukás nem ártott meg. Valószínűleg a kormánypárthoz tarto­zik az öreg s ha fáj is az oldalbordája, úgy ugrik, ahogy a kormányzója fütyül. Örvendő publikum, amint mondtuk, kevés volt, mert akinek még maradt tíz forintja s lóver­seny mellett akarta elpocsékolni, az fölvitta Bécsbe, ahol inkább meglátszik a magyar vir­tus, mint­ idehaza. De a hölgyközönség is el­pártolt az utolsó napon, pedig lett volna nézni­valójuk az űrlovasok küzdelmében.

Next