Pesti Hírlap, 1900. szeptember (22. évfolyam, 240-269. szám)
1900-09-10 / 249. szám
1°00. szeptember 10., hétfő. PESTI HÍRLAP ______________________- nek egyenruháját viselte ; a bemutatások után a császár a főherceggel elhaladt a diszszázad előtt és azután négyfogatu nyitott kocsiban a kastélyba hajtattak, miközben a királyné vértes-ezredének egy osztálya képezte a kíséretet. A közönség szívesen üdvözölte a fejedelmi személyeket. A kastélyban a császárné fogadta a főherceget, kit azután a császár Langenbeck parancsnoki tábornoknál berendezett szállására kísért. Este a főherceg a kastélyban részt vett azon az ebéden, melyet a császári pár Pomeránia tartomány tiszteletére adott. A főherceg a császárné mellett ült Hamilton angol államtitkár nyilatkozatai. London, szept. 9. Hamilton államtitkárWolverhamptonban mondott beszédében kifejtette, hogy a hatalmak egyértelműleg ellenzik China felosztását, vagy valamely terület megszerzését. Elégtételt akarnak az elkövetett bűntényekért és biztosítékot, hogy azok nem fognak ismétlődni. A délafrikai viszonyokat illetőleg azt mondta Hamilton, hogy Transvaal lakosságával fierrt szándékoznak úgy bánni, mint legyőzött népfajjal. Ellenkezőleg, azon elv szerint kell velük bánni, hogy ,,egyenlő jogot minden fehér embernek.“ Ilyen módon szabad alapon oly kormányzatot létesítenek, hogy Transvaal rendkívül gazdag segélyforrásaival csakhamar a béke és a jólét hosszú korszakába léphet. A galíciai hadgyakorlatok. Bécs, szept. 9. Krieghaumer hadügyminiszter a hadgyakorlatokhoz Jasnoba utazott. Ottó, Károly, Ferdinand és Ferenc Szalvator főhercegek tegnap a Jasno melletti Jelicebe utaztak. A román-bolgár konfliktus. Bukarest, szept. 9. Az Agence Roumaine jelenti. A bolgár lapoknak azok az állításai, mintha a román rendőrség rosszul bánnék az elfogott bolgárokkal és még kínozná is őket, teljesen alaptalanok és a leghatározottabban megcáfoltatnak. Ép úgy koholtak az idézett nevek, valamint a fölhozott tények és részletek is. A román kormány abban a helyzetben van, hogy a vádak tarthatatlanságát kimutathatja. Bukarest, szept. 9. Mint a lapok jelentik, az őszi hadgyakorlatok alkalmából a dobrudsai aktív hadosztályt néhány üteg tüzérséggel és utászcsapat A szövetség szabályai megengedik, hogy a valódi nevünket megmondjuk? — Szükség esetén a szabályok nem érvényesek. Már megrémültem, de szerencsére eszembe jutott, hogy a házaló megmondta a nevét. — Kong-li vagyok, Hi-nek, China legbecsületesebb koporsó-készítőjének a fia. Az elnök a vezetőmre nézett, aho igenlőleg bólintott. — És hol lakói ? Megint megijedtem, de nehogy zavaromat eláruljam, vakmerően válaszoltam: — A Kétkörmű Sárkány utcájában. — Nem, elnök testvér, szólt a vezetőm, nem ott lakik, hanem a feleségével és gyermekeivel a Nagy Templom utcájában. — Kém van közöttünk ! Kém van közöttünk ! kiáltoztak mindnyájan s felugráltak. Huszonnégy késnek a pengéje villogott felém. Felkaptam az asztalról a lámpát s hozzájuk vágtam. A szoba elsötétedett. De jól megjegyeztem azt az ajtót, amelyen a fehér álarcos ember bejött s a sötétben oda tapogatóztam s elkezdtem lármázni : Tűz van ! Tűz van! Óriási tolongás támadt s a sötétben menekülők kituszkoltak az udvarra. Itt hallottam az elnök hangját: — Ne ereszszetek ki senkit ! A fehér álarcos ember éppen egy ajtónál állott. Gyorsan fellöktem az állát, az álarca leesett, megtántorodott és felfordult. Kirántottam az ajtót és a szabadba jutottam. Egy darabig követtek, de nem értek utat. Egyenesen a távíró hivatalba mentem s a következő titkos jegyű táviratot küldtem Pekingbe: „A Tízezer Remény Szövetsége a Jók jutalmának utcájában tartja üléseit. A Szövetségnek Csung-Ki kormányzó az elnökei, tokkal egészítették ki. A hadügyminiszter elrendelte, hogy augusztus 30-án, Grivica bevételének évfordulóján, semmiféle katonai ünnepet ne tartsanak. Kitüntetések: Párizs, szept. 9. A világkiállítás alkalmából Ferenc József császár és király ő felsége a következő kitüntetéseket adományozta: Picard Alfréd főbiztosnak és az államtanács tanácselnökének a Lipót- rend nagykeresztjét, Delaunay-Belleville Louis vezérigazgatónak az első osztályú vaskorona-rendet, Arago Francois első osztályú nagykövetségi titkárnak a Ferenc József-rend nagykeresztjét és Chardon Henrik vezértitkárnak a Ferenc József-rend középkeresztjét a csillaggal. A norvégiai választások: Krisztiánra, szept. 9. A sztorting választótestületébe megejtett választások eredménye az eddigi jelentések szerint a következő : 69 baloldali, 33 jobboldali és egy mérsékelt választatott meg. A baloldal 13 helyet nyert és 15-öt vesztett, eszerint a jobboldal eddig kettővel több helyet nyert, mint 1898- ban. Tizenkét választás eredménye még nem ismeretes. Svéd északsarki expedíció, Kopenhága, szept. 9. A National Tidente című lap szerint a svéd északsarki expedíció egyik tagja közölte Kalthof tudományos utazóval, hogy az expedíció a Jan-Mayen szigeten az osztrák-magyar menedékházban egy üveget talált azzal a közléssel, hogy Andrup kelet-grönlandi dán expedíciója ezt a szigetet meglátogatta. Az expedíció továbbá megállapította, hogy Andrup a Rozmár-szigeten (a Szabina-sziget mellett) értesítést hagyott hátra Schönbruck expedíciója részére. A lap ebből azt következteti, hogy Andrup szerencsésen elérte Grönland keleti partját körülbelül 74 70 fok északi szélesség alatt. IRODALOM. * (A Petőfi-társaság ülése.) A nyári szünet után vasárnap délelőtt tartotta felolvasó ülését a Petőfi-társaság. Bartók Lajos elnök szívélyesen üdvözölte a társaság régi, hű közönségét, majd pedig Szana Tamás titkár jelentette, hogy a nyáron a Vörösmarty-ünnep előkészületeivel volt a társaság elfoglalva. Az első felolvasó Szana Tamás volt, aki az újabb olasz művészet egyik kitűnőségéről, Giacomo Favrettoról értekezett. Favretto, kinek nemzeti múzeumunkban is van képe : a Modern Zsuzsanna, mely fiatal, szőke leánynyal legyeskedő öreg urakat ábrázol, — a velencei élet legigazabb festője, s egyike századunk legnagyobb koloristáinak. Legnagyobb diadalát 1887-ben aratta Liston és Traghetto című képeivel, s ugyanekkor ért véget, rövid betegség után, fényes, de rövid pályafutása is, 33 éves korában. A tetszéssel fogadott felolvasás után Makai Emil mutatta be Koroda Pálnak Barátságból című versét, melyért megtapsolták a szerzőt. Rendkívül érdekes volt az utolsó felolvasás. Bartók Lajos ugyanis bemutatott néhány részletet Eéry Gyulának gyűjtéséből, amely Petőfi életének eddig teljesen ismeretlen mozzanataira vonatkozik. A nagy költő életéből merített epizódok közül talán legmeghatóbb az, midőn Régész (nem Révész !) Zsófia hírül vitte Petőfinek, hogy meghalt az édesanyja. A Revesz-család barátságos, benső viszonyban állott Petrovicsékkal, s amikor ezek Dömsödről Pestre jöttek, Reveszéknél szálltak meg. Náluk betegedett meg Petrovicsné, a kis Revesz Zsófi volt mindig az ágya mellett, s ő vitte meg Petőfinek a gyászhírt is. Eéry Gyula. Szegeden értesült, hogy Reresz Zsófia Pesten él, s felesége Kiss Ferenc jómódú vendéglősnek. Csak a minap kereste föl a tisztes öregasszonyt, aki elmondta, hogy Petrovicsné halálát ■neki kellett tudatnia a Petőfi-fiúkkal. Anyja melléje adta udvarosukat, s meghagyta nekik, hogy menjenek le jó meszsze a Dunapartra, s szemben a Gellérthegygyel keljenek át csónakon a Dunán. Mikor a Gellérthegy aljára értek, az ott járókelő tisztek csodálkozva kérdezték a kis leányt, hogy mit keres ezen a vidéken ? — Tessék megmondani, — szólt Zsófi a tisztekhez, — hogy a Petőfi Sándor bácsi hol van ? — És mért keresi a Petőfi Sándor bácsit ? •— Mert meghalt a mamája ! . . . Az egyik tiszt rögtön kezénél lógta a leányt s Petőfihez érve, így szólt: — Sándor, rossz hirt hoz ez a kis leány! Petőfi elsápadt, magához ölelte a kis leányt s biztatta, hogy mondja csak bátran: mi történt ?. És Revesz Zsófi szomorúan mondta: — Sándor, bácsi, ne tessék megijedni, mert a mama meghalt .. . Petőfi, ki egyik kezében kivont kardját tartotta, e szavak hallatára a földre dobta a kardját a összekulcsolt kézzel járt-kelt ide-oda: — Jaj, jaj, — zokogta nagy fájdalmában, — oda vagyok ! Nincs anyám ! Meghalt! Tiszttársai igyekeztek megvigasztalni s biztatták Petőfit, hogy hagyjon ott mindent s menjen azonnal anyja holttestéhez. Szomorúan, könyező szemekkel lépte át a költő Reveszék háza küszöbét. Anyja, a legjobban szeretett anya, ekkor már kiterítve feküdt legszebb ruhájában s kedvelt fejkötőjében. Petőfi nagy fájdalmában csak nehezen tudta elfojtani véghetetlen keserve hangos kitörését. Fájdalma csak akkor tört ki, mikor a halottas szobába lépett. Hangos zokogással borult anyja kihűlt tetemére, átölelte s ülőhelyzetbe emelve föl a holttestet, görcsös zokogással kiáltotta: — Anyám, édes jó anyám, csak még egyszer tekints reám ! Most már nincs senkim, senkim ! Majd visszaeresztette a holttestet, letérdelt a koporsó mellé és imádkozott. Egyszerre ollót kért, odament anyjához, letérdelt a koporsó mellé s levágott hajából és ruhájából. Mikor később magához tért s Revoszéktől elbúcsúzott, arra kérte őket, hogy kis költségén temessék el anyját tisztességgel, de ne parádéval, a sírkőre pedig ne írassák föl se atyjának, se anyjának nevét, mert a német kikerestetné s még halóporukat is kihányatná a földből. A közönség nagy érdeklődéssel, meghatottsággal hallgatta a fölolvasott adatokat. Képek a túriról. * Az utolsó nap. Minden bevezetés nélkül,, de örömmel jelentem, hogy a szeptemberi meeting utolsó napja volt vasárnap Alagon. És ha valami különös szerencsétlenség közbe nem jön, nem látunk versenyző lovakat és izgatott fogadó rókákat szeptember végéig. Sőt Alagon november elejéig engedik át a verejtékkel megáztatott gyepöt a nyulaknak és mezei egereknek. A vasárnapi versenytéren meglátszott, hogy az öt napos meeting eredményes volt. Aki az első napon ékszerekkel hencegett és vastag aranyláncának súlya miatt meggörbülve járt, az most a forintos helyen bujkált kölcsönkért kabátban és zálogcédulákkal volt megrakodva. Igen előkelő urak, kik egy héttel ezelőtt forintos havannaszivarokat dobtak el félig leégett állapotban, most önmaguk egészen leégve a hazai ipart dicsérik és a két és félkrajcárosra igyekeznek ráfogni, hogy az kis bock. Zuhogott a fél nyári fél őszi eső, de amikor Alagra érkeztünk, kisütött a nap. Szomorú látvány tárult elénk. A tribünön alig voltak érdeklődők s akik voltak, azok is részint sántítottak, részint be volt kötve a karjuk és mindnyájan meg voltak borotválva. A turfhabituék, bárha e rejtelmes alakok sárga überdseherekbe voltak bújva, fölismerték őket. Ezek ama zsokék voltak, kik a versenyek közben szerencsétlenül jártak, majd meghaltak, de a végén kiderült, hogy csak a kulcscsontjuk tört el. Önök nem is képzelik, hogy egy zsokénak hány kulcscsontja van. A legkicsapongóbb dán Juan se bánik olyan könnyelműen a kedveseivel, mint a zsoké a kulcscsontjaival. Az alagi házalók a versenytéren már vagy száz kulcscsontot szedtek össze s mégis van minden zsokénak még legalább két kulcscsontja. Hanem az első időben, amig a hiány még feltűnő, az ilyen zsokék nem szoktak lovagolni s átengedik a területet Csompora Tóbiás Ferdinand Mátyás Mihály Jánosnak, akinek azért van ilyen sok keresztneve, mert a néphegy őt elkényeztette. Csomporával, amig a lovon ül, szóba áll a mezőn s az egy forintos helyen az egész falu alja és a szegény Csompora, ha lemarad vagy egyszer, csak úgy mer bemenni a faluba, ha előbb egy kéményseprőnek a ruhájába öltözködhetik. Hanem vasárnap, a kezdők akadályversenyén, nagyszerűen átvezette Csompora T. F. M. M. J. a szürke Redactort, melynek úgy látszik, a múltkori bukás nem ártott meg. Valószínűleg a kormánypárthoz tartozik az öreg s ha fáj is az oldalbordája, úgy ugrik, ahogy a kormányzója fütyül. Örvendő publikum, amint mondtuk, kevés volt, mert akinek még maradt tíz forintja s lóverseny mellett akarta elpocsékolni, az fölvitta Bécsbe, ahol inkább meglátszik a magyar virtus, mint idehaza. De a hölgyközönség is elpártolt az utolsó napon, pedig lett volna néznivalójuk az űrlovasok küzdelmében.