Pesti Hírlap, 1900. november (22. évfolyam, 301-330. szám)

1900-11-30 / 330. szám

a vagyon alapja, az adófizetők vagyona támadta­­tatik meg;­tekintve,, hogy minden évben a költ­ségvetés előre kipuhatolhatatlan összegre rugó, de mindenesetre több millió koronára menő meg­­lepetésszerű többleteket tartalmaz, vagyis elrej­tett rezervákat, és ugyanezen alapon van össze­állítva a jelen költségvetés is, amivel lehetet­lenné tétetvén az ellenőrzés gyakorlása, meg­sértetik a legbecsesebb alkotmányos jog, a bur­­getjog és és így meglepetésszerűleg összegyűj­tött nagy többletek dacára sem mérsékeltetnek a legterhesebb adónemek, mondja ki a Ház, hogy a beterjesztett költségvetési előirányzatot álta­lánosságban sem fogadja el. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélsőbaloldalon. A szónokot számosan ü­dvözlik.) Arányi Miksa a költségvetésből azt látja, hogy benne a lehetőség határain belül a kiadások a leg­szükségesebbekre redukáltatnak. A költségvetést reá­lisnak tartja. A mi kiadásaink az utolsó 20 eszten­dőben mintegy 40%-kal emelkedtek ugyan, de ilyen emelkedést Európa minden civilizált államának ki­adásai fölmutatnak. Kossuth Ferenc : Ez nagyon rossz érv! Arányi Miksa utal arra, hogy a hadügyi kiadá­sok egész Európában emelkednek. Fölosztja a kiadá­sok emelkedését a lakosság száma szerint a külföldi államokban és összehasonlítja Magyarországgal, ki­mutatva, hogy nálunk sem emelkedtek rohamosabban az egyes lakosra háramló terhek. A mostani gazda­sági helyzet elmaradottságáról az a véleménye, hogy nem fog sokáig tartani. Rámutat arra, hogy a taka­rék- és bankbetétek növekednek, ami ugyan nem mindig a gazdasági fejlődést jelenti. Pichler Győző: Épen ellenkezőleg. Arányi Miksa kimutatja a posta- és távirda forgalmának emelkedését. A helyzet meg­­bírálásánál nyugtalanságra és kétségbeesésre nincsen ok. Madarász József: A kivándorlás mutatja! Arányi Miksa fejtegeti, hogy az adóreformra az or­szágnak szüksége van. Foglalkozik az adózási statisz­tikával s azt mondja, hogy Magyarország négy mil­liós háztartása közül egyre mintegy 100 koronányi teher esik. Pichler Győző : Ezt még a­ pénzügymi­niszter se hiszi el! Arányi Miksa a takarékosság szükségét hangoztatja s kárhoztatja, hogy a legjobb erők az új ágyuk gyártására fordíttatnak. Pichler Győző: Hát akkor miért szavazza meg ? Arányi Miksa reméli, hogy eljön az idő, amikor ezeket a ki­adásokat mérsékelni fogják. A költségvetést elfo­gadja. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök az ülést öt percre felfüggeszti. Szünet után Komjáthy Béla kijelenti, hogy a kormány politikáját az országra nézve károsnak tartja. (He­lyeslés a szélsőbaloldalon.) A közjogi állásponton kí­vül tárgyi okokkal igazolja a bizalmatlanságot. . Fej­tegeti, hogy az állam tekintélye Ausztriában és a külföldön megsemmisült. Nem nyugtatja meg őt az előadó beszéde, melylyel a kormány pénzügyi politi­káját védelmezte, mert hiszen burkoltan ő is beis­merte, hogy pénzügyi helyzetünk nagyon rossz. A miniszterelnök a budapesti kereskedelmi és iparka­mara közgyűlésén elmondott beszédében gyönyörűen kifestette az egységes magyar állam képét. Áldaná a fetóló mind a két kezet, ha tettei megfelelnének an­nak, amit mondott, de tettei nincsenek arányban be­szédével. A nemzetiségi téren valóban nagy a dekadencia és ennek oka az, hogy nincs ember a minisztériumban, aki a kormányelnök­öt híven infor­málja. A szóló tavaly maga is föltette magának azt a kérdést, vajon nem volt-e bizonyos szuggesztió alatt, mikor vádjait megtette. Azonban azóta tömér­dek eset bizonyította, hogy az ő aggodalma alapos volt. A miniszterelnök a román bankok pusztító ha­tásának ellensúlyozásául statisztikai adatokat sorolt föl a magyar bankokról és takarékpénztárakról. A román­ kérdést statisztikai adatokkal agyonütni nem lehet, mert a statisztika hajlékony, az egyik ezt, a másik azt olvassa ki belőle, ellenben a román ban­kok öntudatos nemzetiségi terv alapján dolgoznak. A miniszterelnök a szelídebb eljárás, szóló az erő politikájának álláspontján áll. A Ház a miniszterel­nöknek adott igazat. Pedig a romániai parlament tárgyalásából kitűnik, hogy a szelídséget gyengeségre magyarázzák. Széles e világon nincs ország, amely oly módon összetett kézzel nézze, hogy saját terri­tóriumán saját fiai el akarják árulni, mint hazánk. Nézze meg a kormány, mi módon bánik Németor­szág, melyben ötvenkétmillió német áll három-négy millió idegen nemzetiségűvel szemben, a lengyelek­kel ? Nyíltan kimondja, hogy ha a magyar nemzet élni akar, a nemzetiségi törvényt el kell törülnie. Eltörlendő, mert nem felel meg egyetlen céljának sem s nem elégíti ki sem a nemzetiségeket, sem a magyarokat. A nemzetiségi bajok okai a dualizmus gyöngeségeiben is rejlenek; a dualizmus gyöngesége bátorítja föl a nemzetiségeket. A költségvetést nem fogadja el. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mandel Pál bizalmat nyilvánít a kormány iránt. Polemizál Molnár János tegnapi beszédével és kijelenti, hogy a néppárt ellen foglal állást, nem mintha a katholikus felekezet ellen irányulna a tá­madása, hanem kizárólag a néppárt politikája ellen. Ez a párt nem olyan fiatal, mint aminőnek látszik, mert származása belenyúl a középkorba és rokoni összeköttetésben van a reakcióval. (Zaj a néppárton.) Buráth Ferenc: Bizonyítsa ezt be! Mandel Pál tiltakozik, hogy Molnár csak most ábrándult ki a mi­niszterelnökből, holott a revízió nem volt benne a programmjában. (Zaj a néppárton.) Elnök csendet kér. Mandel Pál szerint a néppártnak nincs érzéke a magyar államiság iránt. Egy olyan párt, mely csak egy felekezetből toborozza híveit . . . Major Fe­renc : Ez nem áll ! Buzáth Ferenc : Rám öt zsidó szavazott. (Derültség.) Mandel Pál ... az nem bír politikai létjogosultsággal. Felekezetek szerint pártot alakítani nem lehet. Eszmék szerint lehet alakítani szabadelvű, konzervatív pártot. Major Ferenc: Vagy néppártot. Mandel Pál: . . . vagy egyéb politikai pártot, de néppártot nem. A szabadelvűségnek szá­mos előharcosai voltak már. A szabadelvű párthoz tartoztak Beöthy, Kazinczy, Széchenyi, Deák. Polonyi Géza : De nem a szabadelvűpárthoz. Kubik Béla : Az pedig nagy különbség. Mandel Pál: Mit tesz a néppárt ? Kővel dobálja a többi hitfelekezetekhez tar­tozókat. Major Ferenc: Ez nem áll. Mandel Pál: Nemcsak a többi, sőt a saját vallásbelieket is, ha­nem a néppárthoz tartoznak. De nincs a néppártnak politikai jogosultsága már azért sem, mert hiányzik programmjából a hazaszeretet fogalma. A néppárt egyetért a haza ellenségeivel. Major Ferenc: Ez rá­galom. Elnöki rendreutasítást kérünk! (Zaj.) El­nök: Majd a képviselő urat fogom rendreutasí­­tani. (Helyeslés jobbról.) Mandel Pál: A néppárt egy követ fut Strossmayerrel és Luegerrel. Púder Dezső: Rágalom mindaz, amit mond. (Zaj. Elnök csenget.) Mandel Pál: Szelleraileg együtt vannak. És még a néppárt meri a miniszterelnököt a hazfl­­atlanság vádjával illetni? És mit hoznak föl a vád bizonyítására ? Az egyetemi kereszttörést vagy az ónodi esetet, mert a kereszt helyett megendovedet tettek. Major Ferenc : Mi az ? (Derültség.) Mandel Pál : Nem egyéb, mint Dávid király pajzsa. Dávid király zsoltárait pedig a keresztény templomokban is éneklik. Molnár­ János beszél a választási vissza­élésekről. Hát azok az eszközök, melyeket a nép­párt a választások alkalmával fölhasznál, nem ve­szedelmesek ? Nem a népbutitásokra alkalmasak azok ? A néppárt a szövetkezeti eszmét is arra használja föl, hogy a felekezeti gyűlölködést jobban szítsa. Ezért már több szövetkezet meg is bukott. Adja is­ten, hogy mind megbukjanak. Különben is a szövet­kezeti eszmék szülője az 1875-iki törvényhozás, mely azok fölállítását határozta el, csakhogy nem feleke­zeti alapon. Polemizál Molnár Jánosnak az egyházpo­litika hatásáról mondott kijelentéseivel s azt mondja, hogy Molnár csak a válásokat vette figyelembe, ha­ arra nem terjeszkedett ki, hogy az egyházpolitikai törvények előtt mily nagy számban voltak vadházas­ságok. A kormány Iránt való bizalom kifejezéséül a költségvetést elfogadja. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök javaslatára a vita folytatását a holnapi ülésre tű­zik ki. Ülés vége d. u. 2 órakor, nagy erő, ami pld. Székely Bertalan „Egri nők“ című hasonló képtárgyát jellemzi. Kricselt képén több az alak, mégis üres a vászna, melynek kom­pozíciója zavart, szétesik. Nem izgat, nem lelkesít, nincs benne az a drámai akció, mely egy ilyen nagy történelmi mozzanat láttára szívünkbe kergeti a vért. A magyar históriáé már Erzsébet király­nénk alakja is. Innen idézte föl Márk Lajos, aki azt a jelenetet festette meg, amikor boldogult királynénk 1897. őszén a városligeti Gerbaud-féle pavillonban Gizella főhercegnő társaságában cigány­zenét hallgatott. Hát ez szinte lehetetlen tárgy. Egy népe által bálványozott királyné csak nem búsulhat úgy a cigány előtt, mint egy közönséges halandó. Márk Lajos genialitása mégis csak kihámozta a ke­­mény dióból ezt a soványka belet és igen hatásos képet festett, ha nem is a legjobbat, amit bajos is volna festeni egy fénykép fölhasználásával. "Közönsé­günk azonban bizonyára érdeklődéssel fogja szemlélni ezt a vásznat. Ezek volnának ezidei tárlatunkon a határozot­tan magyar vásznak. A szobrászok közül kiválik magyarosságával Holló Barnabás Bocskay István­ja, a tíz királyszobrok egyike, mely szép és komoly alkotás. Azután jó magyar zamat van Kallós Ede „Vásárfia“ című genre-szobraiban és Damkó József apróságaiban. — Építészeink közül pedig legmagyarosabban a fiatal Vágó László, Wellisch Alfréd építőművészünk irodá­jának ez a jeles munkatársa, mutatkozik be öccsé­vel, Józseffel együtt. De hát a nemzetiségi határvonalat nem lehet olyan szigorúan megvonni a művészetben. Örvendez­nünk azonban szabad, sőt kell is, amikor a magyar festők magyarul festenek, hiszen így teszszük a ma­gyar nyelvet is — világnyelvvé! Művészetünk útján, melynek magyar nemzeti zamatát világszerte méltá­nyolni fogják. Művészetünk azonban elkalandoz a nagyvilág­ban és a fantázia terén is, nem is említve a por­­trait-festést, melyben az egyéni jellem a fő, nem a nemzeti karakter. Tárlatunkban sok jeles, sőt szenzációs alkotás van ezekből is. Említsük röviden Ziegler Károly két remek női­ képmását, László és Balló arcképsoroza­tait, Knopp és Márk szépség gallériáját, Perlmutter gyönyörű hollandi nőjét, Jendrassik, Both, Szenes, Boruth, Endrey, Karvaly, Tolnay, Tury, Keményfi, Bocsa, Papp Sándor, Orosz Béla, Adler Mór sike­rült képmásait. A tárlat remek darabja Ferenczy bibliai vászna: „Józsefet eladják testvérei“; a hatalmas vászon Basch Gyula „Krisztus föltámasztja Jairus leányát!“ c. festménye ; értékes Nagy Zsiga „Jób“-ja ; érde­kes, sőt talán érdekes állapotban is van, Hegedűs „Évá“-ja. A bibliával kacérkodik még Szenes pikáns fejű­ „Évá“-ja is. A keletet Eisenhut és Tornai képviseli, amaz hatalmas kaukázusi vászonnal, emez igen szép ma­rokkói stúdiumokkal és bizarr „Üldözési mániá“-jával. Ne feledjük meg Gru­mvald Béla sok vászna közül a legszebbet: „A völgyben“ címü remek idillt, Spányik Cornél „Tavasz ébredése" címü bájos, színes allegó­riáját, Glatz Oszkár jó genreképeit s különösen a „Birkózók“-at, Bruck Lajos tetszetős vásznát, a „Hazafelé" címü genre-képet, Mednyánszky László szép tájképeit és orang-utangra emlékeztető csirkefo­góit, Mannheimer remek olasz tájképeit, Basch Ár­­pád miniatűrjeit, Skuteczky, Kárpáty, Kimnach, Ka­­cziány, Udvary festményeit, Barta Ernő érdekes pastelljeit, Chabada rézkarcait, építészeink közti! Bálint és Járm­ az újonnan építendő pályanyertes iz­raelita imaházát, Kori és Giergl nagy építkezésének, a király bérházának szép terveit, Körösi Albert és Sebestyén Artúr építészek izléses nyaralóterveit, a New-Yorkból nemrég visszatért Horvay Károly ér­dekes épületrajzát és ü­vegfestmény-terveit. Ne feledjük megnézni Munkácsy Mihály két visszamaradt kisebb festményét se, azután a szobrok közt Ligeti Miklós pompás képmásait, ifj. Vastagh György díszszobrát, az algíri nomád arabokat, Margó Ede „Beteg leány agóniája" c. poétikus márvány domborművét és mindenekfölött egy igen tehetséges fiatal szobrásznőnek, Kalmár Elzának fényes első debüt­jét, ami különösen az apró díszszobrok terén csúcspontosul a művészi magasságig. És mindenek fölött ne feledjünk elmenni a műcsarnokba, melynek kincseiről még újra megem­lékezik Kézdi-Kovács László. PESTI HÍRLAP 1900. november 80., pénteki Fővárosi ügyek. — A kerepesi temető rendezése. A kere­pesi temetőnek disztemetővé leendő átalakítására a mőnöki hivatal ma mutatta be a tanácsnak a végleges terveket s a rendezés költségtervezetét. A hivatal a már használaton kívü­l helyezett 18 sírhelytáblát akarja újra szabályozni új útbeosztással és tetszetős­ elrendezéssel. A 18 sírhelytáblában 25.000 I. rendű, 16.000 II. rendű és 96.000 HI. sírhelyet tervez. Az I. osztályút 400, a II. osztályút 300, a III. osztályút 200 korona árral. Az uj sírhelyekből a 30 éves ciklus alapul vételével 40 millió korona jöve­delmet hoz ki. Az elrendezésre két tervet mutat be. Az első terv szerint minden főúttal párhuzamo­san két soros árkádos sírboltok lennének építendők s az árkádok zárópontja lenne a főút tengelyében állítandó nagyobb szabású mauzóleum. A második terv szerint a sírboltok félkör alakban öveznék a már meglevő s a még építendő mauzóleumokat. A hivatal inkább ezt a tervet ajánlja, mert a főutak szabadon maradnának és nyílt perspektívát hagyná­nak a nézőnek. A második terv a központi ravata­lozó házat, új kápolnát, ossarlamot és új igazgatói épületet is akkér helyezi el, hogy a főbejáratra ke­reszt alakban torkoló főutakról valamennyi egyszerre

Next