Pesti Hírlap, 1901. szeptember (23. évfolyam, 241-270. szám)
1901-09-06 / 246. szám
1901. szeptember 6., péntek. PESTI HÍRLAP E mészetes dolog, hogy az észak-amerikai imperialistáknak leghőbb vágya, hogy Délamerikába is kiterjeszszék hódító politikájukat. Erre nézve kezdetben a békéltető szerepében lépnek föl. A washingtoni kormány felajánlotta tehát közbenjárását Kolumbiának és Venezuelának. A kolumbiai kormány már válaszolt Észak-Amerika külügyminiszterének, Hay-nak. A válasz a kolumbiai kormánynak és népnek azt a komoly óhajtását fejezi ki, hogy ne kerüljön háborúra a dolog. A kolumbiai kormány hajlandó az Egyesült Államok barátságos intervencióját a háború kikerülése végett elfogadni, bizalmát fejezi ki az Egyesült Államok iránt, tagadja, hogy ő adott okot a venezuelai betörésre és Castro elnököt teszi felelőssé a viszonyok elmérgesedéséért. Hir szerint Venezuela válaszának az a pontja, amely az Egyesült Államok jó szolgálataira vonatkozik, nem ilyen határozat. Angel-búr háború. Eddig nem bíztunk benne, hogy a cár fogadni fogja Krügert. De amióta e hírre az angol lapok, élükön a kormánypárti „Standard”-lal, otromba fenyegetésekkel illetik a cárt, hogy meg ne merje tenni, mert ha ezt megteszi, többet is kell tennie, diplomáciai úton kell a búrok érdekében Anglia kormányához fordulnia, pedig az hiábavaló volna, mert viszautasítanák, s azt kell hinnünk, hogy így nem fenyegetőznék az angol sajtó, ha Krüger fogadtatása, teljesen ki volna zárva. A párizsi „Cri de Paris” is azt írja, hogy minden hivatalos cáfolat dacára a búr kérdést fölvetik vagy a cárnak francia földön való tartózkodása alatt, vagy valamivel később. A nevezett francia lap állítása szerint a Kitchener-UAO proklamáció hírére a cár a carenna jelenlétében egyik nagyhercegnek a következőt mondta volna: — A hágai békekonferencia egész műve ezzel szétesik. Az angolok egy nagy históriai örvény felé rohannak és csak valami nagy katasztrófa állíthatja meg őket. Minden tanács hiábavaló lenne . . . Ami pedig azt illeti, — úgymond végül a Cri da Paris — hogy mi módon nyilvánítsa ki szándékait a cár, erre száz és száz alkalom fog kínálkozni Franciaországban. Az egész világ bizonyos lelkiismereti nyomás terhe alatt van a délafrikai háború miatt. Maguk a fejedelmek és uralkodók is érzik e nyomás terhét. — Mai távirataink. — A búrok sikere. London, szept. 5. A Reuter-ügynökség jelenti Barbentonból augusztus 31-iki kelettel. A búrok augusztus 30-án Mallelane közelében levegőbe röpítettek egy vonatot és kisiklattak egy másik vonatot, amely amannak segítségére jött. Hir szerint senki sem sebesült meg. Baritán. Middloburg, szept. 5. (Kenter.) Colesbergben ma agyonlőttek két idegent és egy lázadót, akiket Camdebooban elfogtak és Graffreinetben elítéltek. Korai vágyakozás. Pietermaritzburg, szept. 5. A miniszterelnök választói előtt mondott beszédében azt mondta, hogy Natal kormánya területének jelentékeny nagyobbítását kérte olyan kerületek bekebelezésével, amelyek most Transvaalhoz és Oranjehez tartoznak. Kitchener proklamációjának hatása. Pretória, szept. 5. — Saját tudósítónktól. — Kitchener proklamációjának eddig nem volt említésre méltó hatása. Az angol hatóságok megengedték a még táborban levő búrok feleségeinek, hogy férjeiket meglátogassák és figyelmeztessék őket, hogy a további ellentállás hiábavaló volna. Krüger elnök a cárnál. Brüsszel, szept. 5. — Saját tudósitónktól. — Ellenkező hírek dacára itt biztosnak mondják, hogy a cár Krüger elnököt legközelebb és pedig valasz mileg Svndiában fogadni fogja. A sárosi pánszláv mozgalmak. A sárosi pánszlávok egy darab ideig, mig a hatósági beavatkozás vihara a fejek fölött volt, látszólag meghúzták magukat. Csak Galíciába jártak átgyülésezni, ahol úgy látszik szabadabb a vásár. De hogy állandó, élénk összeköttetésben voltak ekkor is amerikai barátaikkal, bizonyítja az a körülmény, hogy az itt történt dolgokról teljesen tájékozva vannak az odavaló ruthén és tót újságok. Az efféle lapok most megint kazalszámra érkeznek Felső-Sárosba. Bátran jöhetnek. Eddig is a csendőrség a saját felelősségére motozott. Ma már ezt is megtiltották. A hazaáruló lapok olvasása, terjesztése ma újra büntetlenül folyik. E dühöngések körül is igen jellemző a Szlovenszky Devrtik hosszú cikksorozata. Ez az újság Pittsburgban Pennsylvaniában jelenik meg. Kiadója a Szláv nyilvános társaság, de tulajdonképen Rovnicsek Pál, egy árvás ember a lelke. Napilap, amely mindig változtatja címét, azelőtt Szlovenszky Amerikanszky Noviny volt a címe, de kitiltották, Így lett merítik. Vagyonos ember, akinek jól jövedelmezett a politizálás. Kazalszámra, becsomagolva küldik ide, különösen júl. 29-től aug. 3-ikáig terjedő számait, ahol a „Valami" című cikksorozat kizárólag a sárosi fölfedezett pánszlávizmus dolgaival foglalkozik; szóvá teszi még a monarchia kül- és belállapotát, s megkondítja fölötte a halálharangot. Először a királylyal foglalkozik, aki szerinte „igen szerencsétlen uralkodó“ nemcsak családi boldogságát játszotta el, hanem saját szemével látnia kell birodalma vegromlását is. Nem lehet azt tudni — írja ez az újság — melyik órában olvadnak be a németek nagy Németországba, s mikor csatlakoznak a szlávok Oroszországhoz. Mi azt Amerikában igen jól tudjuk, ha meg fog halni, ez okvetlenül bekövetkezik. Mindezt pedig Bismarck geniális politikája okozta, aki, hogy Ausztriát még jobban tönkre tegye, a magyarokkal kibékítette Ausztriát, s Andrássyt megtette nagy politikusnak, azért küldte a monarchiát Boszniába, hogy keleten is ellenségei legyenek az osztrákoknak. így érik el Bismarck utódai azt, amiről a kancellár csak álmodni mert, hogy a német tartományok beolvadnak Nagy-Németországba. Ez a nemezis azért, hogy a hűséges szlávokat kiszolgáltatták a magyaroknak, pedig ezernyolcszáznegyvennyolcban a verőket ontották a császárért A „bolond“ Vilmos császár, úgymond, már csak taposott ösvényen jár, mikor a magyarok vitézségét az egekig dicséri. Evvel is csak az osztrák Ház bukására törekszik, hogy a fölfuvalkodottt magyarokkal tönkretegye Ausztriát. Áttérve a tótok és ruthének helyzetére, úgy találja, hogy ezek állapota tűrhetetlen. Iskoláikat becsukták, tótul, ruthénül beszélni bűn, danolni vétek, már ezért is becsukják őket. A Maticát ellopták. A papok, püspökök, még ha tudnak is ruthénül, eltitkolják. Dühöng Artim Mihály a becherói pap ellen, aki legelőször kísérte figyelemmel a sárosi aknamunkát, ezért különösen kikel ellene. A bolond még szelíd cím, ami ezért a cselekedetért kijut neki. És e fejtegetései révén búvik ki a szeg a zsákból. Fáj neki, hogy rajtakapták őket a ruthén nép bolondításán. Azon kezdi, hogy Ausztriának csak két nemzetisége volt békében. Ausztriában a lengyelek, Magyarországon a ruthének. Ezeket akarták volna most föllázítani. A lengyelek eddig mindig opportunisták voltak, megfeledkeztek róla, hogy szlávok. Haszonért szolgáltak ők még a törököknek is. Különben épen úgy elnyomják a ruthéneket, mint a magyarok! A szegény ruthén éhezik köves hazájában, kénytelen Amerikába kivándorolni. Itt is nehéz küzdelmek közt él meg, de legalább megtanul írni, olvasni, gondolkodni. Itt tudja meg, hogy nem szégyen az, hogy ő szláv, sőt dicsőség. Itt tudja meg, hogy egyedüli védője a nagy orosz nemzet, amelynek ő is tagja, s egyedüli barátja az orosz cár! Azt hiszszük, egű kivonat beszól magáért s nem kell hozzá bővebb magyarázat. A népbolonditás Amerikán keresztül eddig büntetlenül folyt azok között, akik még nem ismerték azt a maszlagot az addig hú ruthén nép között. Fáj nekik, hogy a magyar sajtó a körmükre nézett, s talán beleszól a dologba a magyar hatóság is. Fővárosi ügyek — A tanács ingadozik. Többször rámutattunk már arra, hogy mennyire ingadozik a tanács, valahányszor a törzsfőnökök pressziót gyakorolnak rája. Jellemző példa erre a mai eset is. A ferencvárosi polgári iskolában megüresedett igazgatói állásra kellett valakit helyettesíteni. Eddig az ilyen helyettesítéseknél az ügyosztály intézkedett s intézkedését a tanácsnak bejelentette. A tanács pedig egyszerűen tudomásul vette. A tegnapi közgyűlésen azonban az egyik városatya nagyon erősen protegálta Hörcsik Kálmánt a helyettes igazgatói állásra. Kijelentette, hogy ha nem Horcsikot bízzák meg, a legközelebbi közgyűlésen interpellálni fog. Az ügyosztály ma tett előterjesztést a helyettesítésre. Két jelölt volt, Hörcsik Kálmán és Szemző Lajos. A tanács nem tudott határozni. Szemzőt szerette volna megbízni, de nem volt bátorsága szembeszállani az interpellációval. Végre úgy határoztak, hogy titkos szavazás útján döntenek. Szavaztak, de ugyanannyi szavazatot kapott Hörcsik, mint Szemző. Háromszor szavaztak, de az eredmény nem változott. Végül elhatározták, hogy döntsön a sors. A tanács fiatal jegyzője kalapból húzta ki Szemző nevét s így Szemző Lajos lett a ferencvárosi polgári iskola helyettes igazgatója. — Igazgatók értekezlete. A fővárosi polgári, felső leány-, felső kereskedelmi és reáliskolák igazgatói pénteken értekezletet tartanak dr Bárczy István tanácsos elnöklete alatt. Az értekezleten megállapítják azokat az intézkedéseket, amelyek a taoítás érdekében szükségesnek bizonyultak. — Hivatalok költözése. A tanács I. (jog-, ipar- és rendészeti) ügyosztály, továbbá a tiszti ügyészség a városháza Károly-körúti oldaláról a Gerlócy utcai oldal H., illetve I. emeletére költözködik át. Az így üresen maradt helyiségeket valószínűleg a statisztikai hivatal számára fogják berendezni. Ez a hivatal tudvalevőleg ez idő szerint a Vigadó épületében van. — A Sáros-fürdő megvétele. A főváros már hónapok óta tárgyal a közmunkatanácscsal a Sáros-fürdő forrásának a megvételén. A közgyűlés elhatározta, hogy megveszi a forrást. A miniszter most a közgyűlés határozatát jóváhagyta s a tanács mai üléséből utasította a tiszti főügyészt, hogy a szerződést sürgősen kösse meg, hogy végre fölhasználják a forrás vizét. — A roskadozó Rókus. A Rókus-kórház betegszobáiban a menyezet tudvalevőleg több helyen megrepedt, a vakolat lehullott és az épületben tartózkodni valósággal örökös veszedelem. Egy szakbizottság most jelentést tett a tanácsnak a rozoga épületről és ajánlotta, hogy a főépületet lehetőleg gyorsan és lehetőleg alaposan restaurálják. KÉPZŐMŰVÉSZET. * (Az Andrássy-szobor talapzata.) Széll Kálmán miniszterelnök, mint az Andrássy-szobor-bizottság elnöke, a bizottság tagjaival holnap meglátogatja Zala György szobrász műtermét, hol gróf Andrássy Gyula lovasszobra már teljesen készen áll. A látogatás célja az, hogy eldöntsék, vajon a talapzatot terméskőből vagy pedig márványból készítsék-e ? A szobrot az új országház fölavatásával egyidejűleg fogják leleplezni a király jelenlétében. * (Csokonai Lillájának arcképe.) Csokonai Vitéz Mihály annyiszor megénekelt Lillájának hiteles, kitűnően sikerült arcképét találták most meg Komáromban. Az arckép Kalicza Géza törvényszéki irodaigazgató tulajdonába van, aki azt a háza padlásán találta meg gondosan becsomagolva. Kalicza apja 1856-ban vette meg ezt a házat a még akkor életben levő Lillától, aki a költözködés alkalmával felejtette ott az arcképét. A kép 45 centiméter magas olajfestmény, Lillát 18 éves korából ábrázolja, ép abból az időből, mikor Csokonai a szerelmi dalokat zengette hozzá. A kép másolatát a debreceni Csokonai-kör megszerzi, mert Kalicza igazgató szívesen beleegyezik a lemásolásba. * (A szegedi Iparművészeti kiállítás.) Wlassics Gyula kultuszminiszternél ma délben a képviselőházban a szegedi iparművészeti kiállítás rendezőbizottságának küldöttsége tisztelgett és arra kérte, hogy vasárnap ő maga nyissa meg a kiállítást. A miniszter kijelentette, hogy sok dolga miatt nem mehet el a megnyitásra, de képviseletében kiküldi Zsilinszky Mihály államtitkárt. Beszédében megígérte a miniszter, hogy az iparművészeti mozgalmat, amelyet nagy figyelemmel kísér, a jövőben is támogatni fogja. A küldöttség ezután Hegedűs Sándor kereskedelemügyi miniszternél tisztelgett.