Pesti Hírlap, 1901. szeptember (23. évfolyam, 241-270. szám)

1901-09-06 / 246. szám

1901. szeptember 6., péntek. PESTI HÍRLAP E­ mészetes dolog, hogy az észak-amerikai imperialis­táknak leghőbb vágya, hogy Délamerikába is kiter­­jeszszék hódító politikájukat. Erre nézve kezdetben a békéltető szerepében lépnek föl. A washingtoni kormány felajánlotta tehát közbenjárását Kolumbiá­nak és Venezuelának. A kolumbiai kormány már vá­laszolt Észak-Amerika külügyminiszterének, Hay-nak. A válasz a kolumbiai kormánynak és népnek azt a komoly óhajtását fejezi ki, hogy ne kerüljön háborúra a dolog. A kolumbiai kormány hajlandó az Egyesült­ Államok barátságos intervencióját a háború kikerülése végett elfogadni, bizalmát fejezi ki az Egyesült­ Álla­mok iránt, tagadja, hogy ő adott okot a venezuelai betörésre és Castro elnököt teszi felelőssé a viszo­nyok elmérgesedéséért. Hir szerint Venezuela vá­laszának az a pontja, amely az Egyesült­ Államok jó szolgálataira vonatkozik, nem ilyen határozat. An­gel-búr háb­orú. Eddig nem bíztunk benne, hogy a cár fogadni fogja Krügert. De amióta e hírre az angol lapok, élükön a kormánypárti „Standard”-­lal, otromba fe­nyegetésekkel illetik a cárt, hogy meg ne merje tenni, mert ha ezt megteszi, többet is kell tennie, diplomáciai úton kell a búrok érdekében Anglia kor­mányához fordulnia, pedig az hiábavaló volna, mert viszautasítanák, s azt kell hinnünk, hogy így nem fenyegetőznék az angol sajtó, ha Krüger fogad­tatása, teljesen ki volna zárva. A párizsi „Cri de Paris” is azt írja, hogy minden hivatalos cáfolat dacára a búr kérdést fölve­tik vagy a cárnak francia földön való tartózkodása alatt, vagy valamivel később. A nevezett francia lap állítása szerint a Kitchener-UAO proklamáció hírére a cár a carenna jelenlétében egyik nagyhercegnek a következőt mondta volna: — A hágai békekonferencia egész műve ez­zel szétesik. Az angolok egy nagy históriai örvény felé rohannak és csak valami nagy katasztrófa ál­líthatja meg őket. Minden tanács hiábavaló lenne . . . Ami pedig azt illeti, — úgymond végül a Cri da Paris — hogy mi módon nyilvánítsa ki szándékait a cár, erre száz és száz alkalom fog kínálkozni Franciaországban. Az egész világ bizonyos lelkiisme­reti nyomás terhe alatt van a délafrikai háború miatt. Maguk a fejedelmek és uralkodók is érzik e nyomás terhét. — Mai távirataink. — A búrok sikere. London, szept. 5. A Reuter-ügynökség jelenti Barbentonból augusztus 31-iki kelettel. A búrok augusztus 30-án Mallelane közelében levegőbe röpítettek egy vonatot és kisiklattak egy másik vonatot, amely amannak segítségére jött. Hir szerint senki sem sebesült meg. Bari­tán. Middloburg, szept. 5. (Kenter.) Colesbergben ma agyonlőttek két ide­gent és egy lázadót, akiket Camdebooban elfogtak és Graffreinetben elítéltek. Korai vágyakozás. Pietermaritzburg, szept. 5. A miniszterelnök választói előtt mondott beszédében azt mondta, hogy Natal kormánya területének jelentékeny nagyobbítását kérte olyan kerületek bekebelezésével, amelyek most Trans­­vaalhoz és Oranjehez tartoznak. Kitchener proklamációj­ának hatása. Pretória, szept. 5. — Saját tudósítónktól. — Kitchener proklamációj­ának­ eddig nem volt említésre méltó hatása. Az angol hatóságok megengedték a még táborban levő búrok fele­ségeinek, hogy férjeiket meglátogassák és figyel­meztessék őket, hogy a további ellentállás hiába­való volna. Krüger elnök a cárnál. Brüsszel, szept. 5. — Saját tudósitónktól. — Ellenkező hírek dacára itt biztosnak mond­ják, hogy a cár Krüger elnököt legközelebb és pedig valasz mileg Svndiában fogadni fogja. A sárosi pánszláv mozgalmak. A sárosi pánszlávok egy darab ideig, mig a hatósági beavatkozás vihara a fejek fölött volt, látszó­lag meghúzták magukat. Csak Galíciába jártak átgyülé­­sezni, ahol úgy látszik szabadabb a vásár. De hogy állandó, élénk összeköttetésben voltak ekkor is amerikai barátaikkal, bizonyítja az a körül­mény, hogy az itt történt dolgokról teljesen tájékozva vannak az odavaló ruthén és tót újságok. Az efféle lapok most megint kazalszámra ér­keznek Felső-Sárosba. Bátran jöhetnek. Eddig is a csendőrség a saját felelősségére motozott. Ma már ezt is megtiltották. A hazaáruló­ lapok olvasása, ter­jesztése ma újra büntetlenül folyik. E dühöngések körül is igen jellemző a Szlo­­venszky Devrtik hosszú cikksorozata. Ez az újság Pittsburgban Pennsylvaniában jelenik meg. Kiadója a Szláv nyilvános társaság, de tulajdonképen Rov­­nicsek Pál, egy árvás ember a lelke. Napilap, amely mindig változtatja címét, azelőtt Szlovenszky Ameri­­kanszky Noviny volt a címe, de kitiltották, Így lett merítik. Vagyonos ember, akinek jól jövedelmezett a politizálás. Kazalszámra, becsomagolva küldik ide, külö­nösen júl. 29-től aug. 3-ikáig terjedő számait, ahol a „Valami" című cikksorozat kizárólag a sárosi fölfe­dezett pánszlávizmus dolgaival foglalkozik; szóvá te­szi még a monarchia kül- és belállapotát, s megkon­­dítja fölötte a halálharangot. Először a királylyal foglalkozik, aki szerinte „igen szerencsétlen uralkodó“ nemcsak családi bol­dogságát játszotta el, hanem saját szemével látnia kell birodalma vegromlását is. Nem lehet azt tudni — írja ez az újság — melyik órában olvadnak be a németek nagy Németországba, s mikor csatlakoz­nak a szlávok Oroszországhoz. Mi azt Amerikában igen jól tudjuk, ha meg fog halni, ez okvetlenül be­­következik. Mindezt pedig Bismarck geniális politikája okozta, aki, hogy Ausztriát még jobban tönkre te­gye, a magyarokkal kibékítette Ausztriát, s Andrássyt megtette nagy politikusnak, azért küldte a monarchiát Boszniába, hogy keleten is ellenségei legyenek az osztrákoknak. így érik el Bismarck utódai azt, ami­ről a kancellár csak álmodni mert, hogy a német tartományok beolvadnak Nagy-Németországba. Ez a nemezis azért, hogy a hűséges szlávokat kiszolgáltat­ták a magyaroknak, pedig ezernyolcszáznegyven­­nyolcban a verőket ontották a császárért A „bolond“ Vilmos császár, úgymond, már csak taposott ösvényen jár, mikor a magyarok vitézségét az egekig dicséri. Evvel is csak az osztrák Ház bukására törekszik, hogy a fölfuvalkodottt magyarokkal tönkretegye Ausztriát. Áttérve a tótok és ruthének helyzetére, úgy találja, hogy ezek állapota tűrhetetlen. Iskoláikat be­csukták, tótul, ruthénül beszélni bűn, danolni vétek, már ezért is becsukják őket. A Maticát­­ ellopták. A papok, püspökök, még ha tudnak is ruthénül, el­titkolják. Dühöng Artim Mihály a becherói pap ellen, aki legelőször kísérte figyelemmel a sárosi aknamun­kát, ezért különösen kikel ellene. A bolond még szelíd cím, ami ezért a cselekedetért kijut neki. És e fejtegetései révén búvik ki a szeg a zsákból. Fáj neki, hogy rajtakapták őket a ruthén nép bolondításán. Azon kezdi, hogy Ausztriának csak két nemzetisége volt békében. Ausztriában a lengye­lek, Magyarországon a ruthének. Ezeket akarták volna most föllázítani. A lengyelek eddig mindig opportunisták vol­tak, megfeledkeztek róla, hogy szlávok. Haszonért szolgáltak ők még a törököknek is. Különben épen úgy elnyomják a ruthéneket, mint a magyarok! A szegény ruthén éhezik köves hazájában, kénytelen Amerikába kivándorolni. Itt is nehéz küz­delmek közt él meg, de legalább megtanul írni, ol­vasni, gondolkodni. Itt tudja meg, hogy nem szé­gyen az, hogy ő szláv, sőt dicsőség. Itt tudja meg, hogy egyedüli védője a nagy orosz nemzet, amely­nek ő is tagja, s egyedüli barátja az orosz cár! Azt hiszszük, e­gű kivonat beszól magáért s nem kell hozzá bővebb magyarázat. A népbolonditás Amerikán keresztül eddig büntetlenül folyt azok kö­­zött, akik még nem ismerték azt a maszlagot az addig hú ruthén nép között. Fáj nekik, hogy a ma­gyar sajtó a körmükre nézett, s talán beleszól­ a do­logba a magyar hatóság is. Fővárosi ügyek — A tanács ingadozik. Többször rámutat­tunk már arra, hogy mennyire ingadozik a tanács, valahányszor a törzsfőnökök pressziót gyakorolnak rája. Jellemző példa erre a mai eset is. A ferenc­városi polgári iskolában megüresedett igazgatói ál­lásra kellett valakit helyettesíteni. Eddig az ilyen helyettesítéseknél az ügyosztály intézkedett s intéz­kedését a tanácsnak bejelentette. A tanács pedig egy­szerűen tudomásul vette. A tegnapi közgyűlésen azon­ban az egyik városatya nagyon erősen protegálta Hörcsik Kálmánt a helyettes igazgatói állásra. Kije­lentette, hogy ha nem Horcsikot bízzák meg, a leg­közelebbi közgyűlésen interpellálni fog. Az ügyosztály ma tett előterjesztést a helyettesítésre. Két jelölt volt, Hörcsik Kálmán és Szemző Lajos. A tanács nem tu­dott határozni. Szemzőt szerette volna megbízni, de nem volt bátorsága szembeszállani az interpellációval. Végre úgy határoztak, hogy titkos szavazás útján döntenek. Szavaztak, de ugyanannyi szavazatot ka­pott Hörcsik, mint Szemző. Háromszor szavaztak, de­ az eredmény nem változott. Végül elhatározták, hogy döntsön a sors. A tanács fiatal jegyzője kalapból húzta ki Szemző nevét s így Szemző Lajos lett a fe­rencvárosi polgári iskola helyettes igazgatója. — Igazgatók értekezlete. A fővárosi pol­gári, felső leány-, felső kereskedelmi és reáliskolák igazgatói pénteken értekezletet tartanak dr Bárczy István tanácsos elnöklete alatt. Az értekezleten meg­állapítják azokat az intézkedéseket, amelyek a taoítás érdekében szükségesnek bizonyultak. — Hivatalok költözése. A tanács I. (jog-, ipar- és rendészeti) ügyosztály, továbbá a tiszti ügyészség a városháza Károly-körúti oldaláról a Ger­­lócy­ utcai oldal H., illetve I. emeletére költözködik át. Az így üresen maradt helyiségeket valószínűleg a statisztikai hivatal számára fogják berendezni. Ez a hivatal tudvalevőleg ez idő szerint a Vigadó épületé­ben van. — A Sáros-fürdő megvétele. A főváros már hónapok óta tárgyal a közmunkatanácscsal a Sáros-fürdő forrásának a megvételén. A közgyűlés elhatározta, hogy megveszi a forrást. A miniszter most a közgyűlés határozatát jóváhagyta s a tanács mai üléséből utasította a tiszti főügyészt, hogy a szerződést sürgősen kösse meg, hogy végre fölhasz­nálják a forrás vizét. — A roskadozó Rókus. A Rókus-kórház be­tegszobáiban a menyezet tudvalevőleg több helyen megrepedt, a vakolat lehullott és az épületben tar­tózkodni valósággal örökös veszedelem. Egy szakbi­zottság most jelentést tett a tanácsnak a rozoga épü­letről és ajánlotta, hogy a főépületet lehetőleg gyor­san és lehetőleg alaposan restaurálják. KÉPZŐMŰVÉSZET. * (Az Andrássy-szobor talapzata.) Széll Kálmán miniszterelnök, mint az Andrássy-szobor-bi­­zottság elnöke, a bizottság tagjaival holnap megláto­gatja Zala György szobrász műtermét, hol gróf Andrássy Gyula lovasszobra már teljesen készen áll. A látogatás célja az, hogy eldöntsék, vajon a talap­zatot terméskőből vagy pedig márványból készít­­sék-e ? A szobrot az új országház fölavatásával egy­idejűleg fogják leleplezni a király jelenlétében. * (Csokonai Lillájának arcképe.) Csokonai Vitéz Mihály annyiszor megénekelt Lillájának hite­les, kitűnően sikerült arcképét találták most meg Komáromban. Az arckép Kalicza Géza törvényszéki irodaigazgató tulajdonába van, aki azt a háza padlá­sán találta meg gondosan becsomagolva. Kalicza apja 1856-ban vette meg ezt a házat a még akkor életben levő Lillától, aki a költözködés alkalmával felejtette ott az arcképét. A kép 45 centiméter magas olajfest­mény, Lillát 18 éves korából ábrázolja, ép abból az időből, mikor Csokonai a szerelmi dalokat zengette hozzá. A kép másolatát a debreceni Csokonai-kör meg­szerzi, mert Kalicza igazgató szívesen beleegyezik a lemásolásba. * (A szegedi Iparművészeti kiállítás.) Wlassics Gyula kultuszminiszternél ma délben a kép­viselőházban a szegedi iparművészeti kiállítás rendező­bizottságának küldöttsége tisztelgett és arra kérte, hogy vasárnap ő maga nyissa meg a kiállítást. A miniszter kijelentette, hogy sok dolga miatt nem me­het el a megnyitásra, de képviseletében kiküldi Zsi­linszky Mihály államtitkárt. Beszédében megígérte a miniszter, hogy az iparművészeti mozgalmat, amelyet nagy figyelemmel kísér, a jövőben is támogatni fogja. A küldöttség ezután Hegedűs Sándor kereskedelem­­ügyi miniszternél tisztelgett.

Next