Pesti Hírlap, 1901. december (23. évfolyam, 332-361. szám)
1901-12-01 / 332. szám
1901. december 1., vasárnap. PESTI HIRLAP 3 dése folytán Barabás Béla alelnök elnökölt. Napirenden volt az indemnity-törvényjavaslat, melyet Komjáthy Béla ismertetett. Rövid tanácskozás után a párt kimondotta, hogy az indemnityt a párt, mint eddig, úgy most is bizalmi kérdésnek tekinti s ezért a kormánytól azt megtagadja. A párt álláspontjának a Házban való kifejtésével Komjáthy Bélát bízta meg. Egyúttal elhatározta, hogy a maga részéről nem kíván hosszabb vitába bocsátkozni az indemnity tárgyalásánál. Ez az elhatározás egyúttal megjelölése azon álláspontnak, hogy obstrukció esetén a Kossuth-párt nem támogatja a néppártot. Vatikáni úi nagykövetünk. Bécsi tudósítónk jelenti, hogy Szécsen Miklós gróf külügyi osztályfőnököt vatikáni nagykövetté nevezték ki. Szécsen Miklós 1981-ben lépett a diplomácia szolgálatába. Konstantinápolyban, Rómában, Párizsban, Pétervárott, Bukarestben és Drezdában, majd ismét Rómában működött, hat év óta pedig a külügyminisztériumban van. Helyébe első osztályfőnökké Lützow második osztályfőnököt, ennek helyébe pedig Méreg Kajetán követség tanácsost nevezték ki. A Times néhány nappal ezelőtt következőleg jellemezte Szécsen grófot: Kifejezett egyéniség, ritka diplomáciai talentummal. Megvannak benne mindazok a tulajdonságok, amelyek ahoz szükségesek, hogy Magyarország és Ausztria vatikáni nagykövetének súlyos és kényes kötelességeit sikeresen teljesíthesse. Kinevezését tehát minden tekintetben kitűnő választásnak mondhatjuk. A pénzügyi bizottság tárgyalásai. A képviselőház pénzügyi bizottsága december 4-én délután öt órakor tartandó ülésén tárgyalja a vármegyék pénztári és számvevőségi teendőinek ellátásáról szóló törvényjavaslatot. Ugyancsak a pénzügyi bizottság december 5-én délután öt órakor is ülést tart, amikor az 1902-iki költségvetést tárgyalják. Cseörgheő Gyula államtitkár búcsúzása. Cseörgheő Gyula kereskedelemügyi államtitkár ma délben 1 órakor búcsúzott el a kereskedelmi minisztérium tisztikarától. A tisztviselői kar ez alkalommal a minisztérium első emeleti nagytermében gyűlt össze, ahol Cseörgheö államtitkár meleghangú búcsúbeszédet intézett volt munkatársaihoz s köszönetet mondott azért a buzgó támogatásért, melylyel negyvenévi szolgálata alatt a kereskedelemügyi minisztérium tisztviselői kara vele szemben viseltetett. A búcsúbeszédre Abonyi miniszteri tanácsos válaszolt. A búcsúzó államtitkárnak közelebb egy díszesen kiállított emlékalbumot nyújtanak át. A gyomai választást a központi választmány december kilencedikére tűzte ki. Györy Elek ellenjelöltje Szendrey Gerzson néppárti lesz, a szocialisták pedig Várkonyi Istvánt léptetik föl. Összeférhetetlenségi bejelentései 1. Annak a jurynek, melyet a képiselőház elnöke által kijelöltekből alakítanak, négy bejelentés ügyében kell máris ítélnie, mihelyt a Ház inkompatibilis bizottsága előkészítette az illető ügyekben az előkészítő teendőket. Ez ügyek közül három az illető képviselőknek önönmagukra vonatkozó bejelentése, amelyet nyilván abból a célból tettek, hogy a jury döntse el, vajon forog-e fen órájuk nézve a kérdéses ügyekből kifolyólag inkompatibilitás esete, igen, vagy nem . Ezek az ügyek — a B. H. szerint — a következők: a) gróf Karácsonyi Jenő, önbejelentés (az államkincstárral tenyészbikák szállítására nézve fennállott, de fölmondott szerződési viszony); b) gróf Batthyány Lajos, önbejelentése (elnöke a vasmegyei elektromos részvénytársaságnak, mely pár száz korona erejéig az állammal szerződéses viszonyban van, de ezt fölmondta); c) Halász Zsigmond, önbejelentés (mint a magyar gazdák szövetkezetének igazgatósági tagja összeférhetetlen helyzetben van-e ?) A negyedik inkompatibilitási bejelentést Zoffmann Sándor és társai verseci lakosok tették a város országgyűlési képviselője Seemayer János ellen azon a címen, hogy polgármesteri állásáról nem mondott le.niszter erre hajlandónak is mutatkozott és az illetékes tényezőket részben írásos nyilatkozatra, illetve véleményadásra szólította föl, részint pedig szaktanácskozásra hívta össze, hogy észrevételeit élőszóban való előadásban meghallgassa. A kereskedelmi minisztériumban ilyenformán óriási anyaghalmaz gyűlt össze, amelynek földolgozása még mindig folyik. A miniszter a reform megvalósítását a jövő, 1902. esztendőre tervezte s keresztülvitele mintegy 200 ezer korona költséget igényel. A miniszter most tekintettel a feldolgozandó anyag nagyságára, az nyitás keresztülvitelét az 1903. évre halasztotta, amit az is igazol, hogy a reform költségeit az 1902. költségvetésbe nem is vették föl. Az ősfoglalkozási gyűjtemény állami megvásárlása. Wlassics miniszter megvásárolta a Nemzeti múzeum számára a Herman Ottó-féle ősfoglalkozási gyűjteményt. Mint tudva van, Herman a magyar ősfoglalkozási tárgyakból jelentékeny gyűjteményt állított volt össze a párizsi kiállítás részére. A néprajzi oknyomozó tudomány érdekében nélkülözhetetlenül szükségesnek találták, hogy az összegyűjtött tárgyakra nézve biztosíttassák a kiállítási kormánybiztosságnál a magyar Nemzeti múzeum néprajzi osztályának a vásárlápi joga, amelynek alapján aztán meg is szerezte az állam ezt a gyűjteményt. A megvásárlás folytán 13,658 koronányi és 96 fillérnyi kiadás állott elő, amelyet fedezet hiányában előirányzat nélküli kiadásként fog a miniszter az idő állami zárszámadásokban elszámolni. Képviselők sematizmusa. Tassy Károly, a képviselőház irodaigazatója, az idén összeállította az 1901—1906-diki országgyűlés képviselőinek sematizmusát, amely a képviselők fővárosi és vidéki lakásjegyzékét, pártállásukat, a választókérzetek beosztását, a választók számát és a jelöltek között megoszlott arányát, végül az összes bizottságok névjegyzékét tartamazzá, hivatalos adatok alapján. A már előző kiadásaiban is igen hasznosnak bizonyult füzet ára 80 fillér és a képviselőházban kapható. A horvát országgyűlés szombati ülését délelőtt 10 órakor nyitotta meg a korelnök. Az utolsó ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után a Ház áttért az elnökválasztásra. Az ellenzék elhagyta a termet. Elnökké egyhangúlag 80 szavazattal Gyurgyevics Vázát, alelnökökké ugyancsak egyhangúlag Franciscs Henriket és Leperec Ferencet választották areg. Jegyzők lettek: Levics, Gavranics, Strizics, Sekulics és Sobat, háznagy : Kuzmanovics. A választások megejtése után Kusevics korelnök köszönetet mond a támogatásért és fölhívja az új tisztviselőket, hogy foglalják el helyeiket. Gyorgyevics elnök élénk zsió kiáltások közt elfoglalja az elnöki széket és beszédet mond, melyben a maga és tisztviselőtársai nevében köszönetet mond az újra való meg-A pila félrehúzta a gányót és sugdosva mondá: — Pedig bizony Istók úgy volt, ahogy mondtam: a gazdát megfogták, a zsebeit is kiforgatták, ami Kossuthbankót találtak nála, azt a szeme láttára a tenyerén elégették. — Kossuth—ba—han—ko—hót?—dohogta a gányó, kezével a mellényzsebét tapogatva. — Hová lehetne azt eldugni ? Kitalálta, összegöngyölítve egy üres pipaszárba. Nagyon csendes hangon beszélt ettől fogva. Ellenben sietős lett az útja a szamaras szekérrel be a városba, dinnyeeladás ürügye alatt (hogy a százastól megszabaduljon). Dehogy ejtett volna ki a száján egy káromkodó szót. Olyan vékony hangon, mint a sárgarigó, szólongatá a feleségét a nevén: „Mária!“ A vallásosan nevelt kisasszonyt bántotta ez a koplalása a szent névnek. — Hallja bácsi, ne kiáltozza a feleségének azt, hogy „Mária.“ Ezt a nevet csak a Jézus anyjának szoktuk kiejteni, mikor hozzá imádkozunk. Mondja neki Marcsa, Mariska, Mari, ahogy szokás. — Jól van no, — dünnyögő a gányő. Olyan puha volt már, mint a vakondtúrás. Az a „pu— hús—ka—ha“, meg az a „ka—han—ko—hós“ egészen megszelidtté. A vén asszony kérdé tőle, hogy mi kívánsága van? — Főzzél nekem vad sáfrányt egy bögrében. — Mi a hétágu ménkűnek kell kendnek az a vad sáfrány ? — Majd meg tudod Már—Mara—Máriska, csak főzd meg. Jaj, de alázatos volt! Az a híres káromkodó, akinek a tizenkét apostol nem volt elég fzüstükre, milyen szépen meghunyászkodott a „Pulver und Blei“ kiáltványa előtt. A nagy szájhoz olyan kicsiny volt a szív. Hagyták menni a dolgára a feleségével. Natália, Negrotici, Tihamér egymás között tanácskoztak. — Nekünk tehát itt kell vesztegelnünk, — mondá Negrotin, — amíg Haynau serege odább nem vonul, ami közelben várható. Attól, hogy elárultatunk, nem kell félnünk, itt biztos menedékünk van. A baj csak az, hogy a megrémült lóveink élelmiszert nem hoztak, ellenben megszaporították a kolóniánkat három evő szájjal. — Ne legyen az uraknak arra gondjuk, — mondá Natália, — most bizzák magukat én rám. A Jehova gondoskodni fog az üldözött népéről. Majd én fogok parancsolni mindenkinek. Földet, vizet megadóztatok, csak engedelmesség legyen. Aztán egy fogyasztóval megkevesbülünk, a gányó megy a dinnyés szekerével a városba. Már közeledett is, a befogott szamaráj kötelében vezetve. Ennek bizony hosszú útja lesz a városig: egy nap oda, másnap a vásár, harmadnap vissza. De alig lehetett rá ismerni. Az arca egész sárga volt. Azt a vad sáfrány (szeklice) levében mosta meg. Natália nem állhatta meg nevetés nélkül . — Mi lelte, bácsi, hogy olyan sárga lett a képe? A kegyetlen káromkodó most aztán vigyorgó sunyisággal felelt. — Ha meglátnak, azt hiszik, korelás vagyok, nem mernek hozzám nyúlni. Hát nem jó ötlet-e ez egy gányótól? Útnak eresztették. A Sete segített a szekeret átemelni a garádon, ahol bejárás volt, de híd nem volt. Már most következett a munkafelosztás. Negrolin teljesíti a vadász feladatát: veszi a puskát s ló vadludat, túzokot, gémet, amit a puskavégre kaphat. Elment a méhesbe a puskájáért. Nem találta a szegén, ahová felakasztotta. Előkiabálta a Setét. Hová lett a puskám? — Hja a puska! Az a pu-hu-pus-ka. Azt biz a gazda eldugta. — Eldugta ? Hová ? — Ha én azt tudnám. Elásta valahová. (Folyt. kov.) _ Dr Markovics Rezső nyilatkozata. Dr Markovics Rezső vágujhelyi ügyvéd Széll Kálmán miniszterelnök november 27-iki beszédének rávonatkozó részét illetőleg cáfoló nyilatkozatot küldött be hazánk. A nyilatkozatban dr Markovics azt mondja, hogy a miniszterelnök nov. 26-iki beszédében olyan tényeket állított róla (Markovicsról), melyek nem felelnek meg a valóságnak. A nyilatkozó szerint nem felel meg a valóságnak a miniszterelnöknek az az állítása, hogy Markovics a néppárttal paktumot kötött, mert hisz neki épen néppárti ellenjelöltje is volt, továbbá „rosszakaratú rágalomnak és besúgásnak“ jelenti ki Markovics azt az információt, mintha ő államellenes elveket vallott volna és tiltakozik minden olyan „hazug hivatalos értesítések ellen“, melyek szerint ő tót hivatalos nyelvet vagy kizárólag tót adókönyvecskéket követelt volna. A betegsegélyző pénztárak reformja. Az 1891. évi XIV. törvénycikk a gyakorlatban sok pótlásra szorult. Ez inditotta a magyarországi beteg- segélyző pénztárakat arra, hogy a kereskedelmi miinisztertől a törvény revízióját kérjék. Hegedűs mi