Pesti Hírlap, 1902. január (24. évfolyam, 1-30. szám)
1902-01-07 / 6. szám
1902. január 7., kedd. 4 PESTI HÍRLAP Fővárosi ügyek A fővárosi tanítók és a tanügyi tanácsnok. — A tanítók kaszinójának közgyűlése. — Vagy kétszáz tanító vizkereszt napjának rendes munkájára, a tanítók kaszinójának közgyűlésére, gyűlt ma, hétfőn, délelőtt a józsefvárosi klubhelyiségbe, ahonnét csak későn este távoztak el, foglalkozván ezen az egész hosszú napon elöljárójuk, Bárczy István fővárosi tanügyi tanácsnok elnöklésével, egyesületi ügyeik rendezésével, kivált a fővárosi tanítóegyesületek fúziójával, de nem is annyira az egyesületi munka, mint inkább az agilis fiatal tanácsnok kijelentései adtak fontosságot a mai napnak. íme egynéhány az ő kijelentései közül: — Az iskolának a nálunk kevéssé elterjedt gazdasági érzéket kell nevelnie a tanulókban. — Csak a rossz tanítónak sok a fővárosban a nobilisan megszabott tanítói fizetés. — Vétek a fővárosi tanítóság nagy szellemi erőit apró egyesületekben szétforgácsolni, mikor egyetlen szabad egyesületben mindenkor elhatározó sulylyal léphetne fel az illetékes körök előtt. — Amilyen egy város iskolaügye, olyan maga a város is; először tehát iskolaügyünknek kell különbnek lennie, hogy a város is különb lehessen. Ebből a tenorból folyt a szó Bárczy tanácsnok ajkairól, úgy a zöld, mint a fehér asztalnál és minden jel arra mutat, hogy Bárczy tud a tanítóságra hatni. Hasonló módon csak egy tanácsnok elődje vett magának fáradságot arra, hogy az iskola embereinek közszellemét tanulmányozza s ez Rózsavölgyi Gyula jelenlegi alpolgármester volt. Mig azonban Rózsavölgyi csak az iskolai igazgatókkal bajlódott, azokat nyerte meg s velük barátkozott, addig Bárczy István tanácsnok sikerült példáját mutatta ma annak, hogy a tanítóság legszélesebb rétegeit miképen kell szép szóval megnyerni. Kedves epizódja volt az érdekes vállalkozásnak az a jelenet, amikor a tanítónő-asszonyok legkardosabbja, Aic Sándorné aposztrofálta a fiatal tanácsnokot, akinek legalább is a mamája lehetne. A szellemes asszony azon kezdte, hogy kérdés, ismeri-e a tanácsnok úr a fővárosi leánynevelés hibáit . Tudja-e, hogy ez a legnagyobb hibánk, hogy a legostobább libából is négy hét alatt nagyságos asszony lehet, akinek fogalma sincs a kétszerkettőről ? Egyszerű a férünk nevelésének paedagógiája, mert ezek számára csak egy diploma kell, vagy valami mesterséget kell megtanulniok, amin szorgalommal boldogulhatnak. Hol van azonban az a diploma, ami biztosítékot adna arról, hogy a nagyvárosi kisasszonyból derék feleség legyen. Hiszen még annyira sem mentünk, hogy minden tornateremben tűzhelyet állítsunk és főzni tanítsunk. Ajánlja az asszony-szónok a fiatal tanácsnoknak a nőnevelésnek figyelemre való méltatását. A mindvégig érdekes közgyűlésről és az eszmecserékről ez a tudósításunk: Bárczy István, a gyűlés vezetésére felkért elnök, örvend, hogy társadalmi téren találkozhat a tanítósággal és kifejezést adhat iránta való nagyrabecsülésének. Minden más egyesület között nagyra becsüli a tanítóegyesületek hivatását, amelyek nemcsak a tanítók, hanem az iskolák dolgát is oly szépen szolgálják. Épen napjainkban mekkora fontossága van annak, hogy az iskola megnövekedett feladatai megbeszélésre találjanak. Pótolni a családi nevelés fogyatékosságát, a megszaporodott társadalmi igényeknek megfelelni, a gazdasági eszmék iránt való hiányos érzéknek már az iskolában való fejlesztése, a kézügyesség és a testi nevelés ápolása, ezek a kérdések, amelyeknek egyesületi megbeszélése elkerülhetetlen. Viták rendezése, javaslatok kidolgozása itt a feladat, amellett, hogy szórakozási eszközöket is nyújtanak. Erre a célra kell az a nagy szabad egyesület, amelyet a mai közgyűlés első teendőjeképen a népnevelőkkel való fúzió alakjában akarnak megalkotni. Ilyen nagy egyesület a hatóság részéről minden kedvezményre számíthat és mindenekfölött a tanítóság szellemi erői tömörülhetnek majd itt olyan mértékben, hogy ezt észreveszik majd a társadalmi körök (Éljenzés.) Az első tárgyhoz, a tanítóegyesületek fúziójához, hozzászólótok : Rákos István, Szabó B. László, Ember János, Tanos Imre és Stemzer Alajos. Arról volt a vita, hogy a fúziónak egyhangúlag lelkesedéssel fogadott eszméje mellett határozzanak már ma a részletek felől. Adjanak elmet a nagy, szabad egyletnek, adjanak alapszabályt is, megszabva a tanítók alacsony tagdíját és az egyesületnek minél nagyobb szolgálatait a tagokkal szemben. Kivált Ember János tanfelügyelő szónokolt itt hatásosan. Bízik, úgymond, a tanítókban, mert ha önmagában sem bíznék a tanítóság, hol talál más embert, aki benne bíznék. Bízik, hogy ezer tanító összeáll, ha a zászlót kibontják. Ha hittel nem mennek neki a nagy kaszinó-alapításnak, akkor meg se induljanak, csukják be a boltot, menjenek a Morzsányi meg Drezsényi kaszinójába. Szóló méltó szerepet akar a fővárosi tanítóságnak nyújtani azzal, hogy vezesse az ország tanítóságát; azzal a szabad nagegyesülettel lehet ezt elérni, amely a vidéki tanítóság érdekeit is szolgálja. Ajánlja a részletes tervek elfogadását, úgy határozott a közgyűlés egyhangúlag hogy fuzionál; a részletes egyesületi tervet azonban csak épen kiadja a fúziót végrehajtó bizottságnak figyelembevétel céljából. Következett a költségvetési vita, melyben nagyobb emóciót keltett az a körülmény, hogy a kaszinó igazgatósága az előállott deficit fedezésére a szamaritánus alapot kölcsönvette. A heves felszólalások sorát itt Brandtner Albin nyitotta meg. Majd Rácskay Rudolf szólott, mondván, hogy régen tudtuk, hogy fülig el vagyunk adósodva, de hogy még a szamaritánus alapot is elköltötték, ezt nem tudhattuk. Ha sejtettük volna, akkor bevettük volna az alapítólevélbe, hogy azt az alapot kölcsönvenni sem szabad. Ezért javasolja, hogy ha még lesz valamikor idő, mikor együtt lesz a szamaritánusalap, akkor tegyük be utólag az alapítólevélbe, hogy ahoz többé ne nyúljanak. Szécséay István azt mondja, hogy a szamaritánus alap beteg tanítók segítségére való, akik ezt kölcsönvettéks bár egyesületi célokra kifizették, kötelesek becsületükkel és zsebükkel helyt állatni. Különben szóló és társai nyomban kilépnek. Verédy Károly óv a túlzott kritikától. A szamaritánus alap csak kereteiben van megalkotva. Humánus munkáját meg nem akasztja annak kölcsönkérése, hanem szükséges, hogy bizottságot küldjenek ki ennek az alapnak gyarapítására. Bánó József intéző igazgató anyagilag garantálja, hogy a szamaritánus alap pénzét megadja a kaszinó. Ember Károly ugyancsak a kaszinó igazgatója fölemlíti, hogy az igazgatótanács engedelmével, melynek Szécskay és Rácskay is tagja, történt a pénz kölcsönvétele, amelylyel szemben indokolatlan a becsület emlegetése. A maga részéről is anyagilag garantálja a visszafizetést. Ezzel elfogadták a költségvetést és a tanítóság megbékülve, lakomához ült. Az első felköszöntőt Ember Károly mondotta Bárczy István tanácsnokra, aki kötelességén felül tesz, mikor a tanítóság közé jött, kívánja, hogy a tanítók is hasonlóképen többet tegyenek kötelességüknél. Aich Sándorné a tanítónők nevében szól a tanácsnokhoz, beszélvén leányaink és asszonyaink hibáiról és a nőnevelés feleségeiről. Bárczy István tanácsnok terveiről szól. Azon lesz, hogy a tanítóság képes és kész legyen feladatainak teljesítésére. Egynémely hangokkal szemben kijelenti, hogy túlfizetve csak a rossz tanító van a fővárosban. Ezek számának kevesbítésére egyik eszköz az egyesületi élet fejlesztése. Biztosítja a tanítókat, hogy bármely reformmal fog föllépni, annak csakis az ügy érdekében szabad állania, ezért bármely oldalról szívesen hallgatja meg az ügy érdekében való aggodalmakat. Akik az egyesületi fúziót megcsinálják, azoknak mindig szíves rendelkezésére áll, még a tagdíjak behajtása is megoldható általános rendelkezéssel. Gondja lesz, hogy annak a nagy egyesületnek véleménye a reformokról meghallgattassák. Egészen az esti órákig tartott a tanítók vidám lakomája. — Jelölés: A székesfővárosi 45-ös választmány vasárnap délelőtt ülést tartott Kieli István kir. udvari tanácsos elnöklése mellett. Ez alkalommal megtették a jelölést az újonnan alakítandó igazoló-választmány és a közigazgatási bizottság tagjaira nézve. Az igazoló-válaztmányba a következőket jelölték: I. kerület: Heinrich Kálmán, II. kerület: Rácz Károly, II. kerület: Stern József, IV. kerület: Szadovszky József, V. kerület : Schreyer Márton. A VI. kerületre nézve nem történik választás, mert Mérő János kir. tanácsost s az igazoló-választmány elnökét, aki VI. kerületben Márkus József főpolgármester nevezte ki. — VII. kerület: Morzsányi Károly, VIII. kerület: Hűvös József, IX—X. kerület: Thuróczy Adolt. A közigazgatási bizottságba a 45-ös választmány a következőket jelölte: Kollár Lajos, Sárkány József ,Stiller Mór helyett ujj, Tenczer Pál, Tóth László, Wagner Géza. — ifj személyzeti beosztás. A jegyzői és fogalmazói személyzet körében megejtett választás folytán szükségessé vált beosztások tárgyában, Halmos János polgármester a következőkép intézkedett. .Megmaradnak az eddigi helyeiken: Antal Gyula első osztályú tanácsjegyző, továbbá Ecséry László és Bér-czel Jenő első osztályú fogalmazók, valamint Némethiy Béla másodosztályú fogalmazó. Véglegesen beosztja a polgármester a VIII. kerületi elöljárósághoz Gergelyt Sándor tanácsjegyzőt s egyszersmind megbízza az elöljáró helyettesítésével, továbbá László Iván másodosztályú tanácsjegyzőt a IX. kerületi elöljárósághoz, szintén az elöljáró helyettesítésével. Az utóbbi helyére beosztja Sántha Dénes fogalmazót, aki eddig a VIII. kerületben működött s viszont az ő helyébe Márkus Jenő másodosztályú fogalmazó következik. Ezenkívül a fogalmazó gyakornokok közül is többet osztott be új helyre a polgármester. — Kerületi elöljáróit értekezlete. Vasárnap délelőtt értekezletet tartottak a kerületi elöljárók, amely alkalommal arról tanácskoztak, hogy azt a 20.000 koronát, amelyet a székesfőváros közgyűlése a népkonyhák ingyenes jegyeire megszavazott, miként osszák föl az egyes kerületek között. Az elöljárók abban állapodtak meg, hogy a fölosztás a múlt évi kulcs szerint történjék, vagyis úgy, hogy a három legnagyobb kerület: a VI., VI. és VIII. kerületek, egyenként 3600 koronát kapjanak ebből az öszszegből; az ekként fennmaradó 12.800 koronát a szükséghez képest osztják föl a többi kerületek között. Az elöljárók értekezletén ott volt Létay Gusztáv miniszteri tanácsos, a munkaközvetítő-intézet igazgatója is , vele megbeszélték azt a módszert, hogy a munka nélkül levők miként juthatnak segítséghez, ami abból áll, hogy ebédet kapnak. Erre nézve abban történt megállapodás, hogy hirdetést bocsátanak ki s ezt a munkaközvetítő-intézet várakozó csarnokában kifüggesztik. A hirdetésben tudatják, hogy akik ezt a segítséget igénybe akarják venni, forduljanak ahoz az elöljárósághoz, amelynek a területén laknak, amely az ügyüket aztán megvizsgálja s ehez képest látja el őket ebéd-utalványnyal. Tanácskoztak arról is, hogy a foglalkoztatóműhelyek berendezése miként állapíttassák meg. Általában az volt a nézet, hogy olyan foglalkoztatóműhelyeket, amilyeneket egynémelyek terveztek, vagyis hogy bennük speciális iparmunkákat állítsanak elő, aligha lehetséges berendezni, mert egyrészt nem kívánatos, hogy ilyen munkák készítésével konkurenciát csináljanak a többi iparosoknak, másrészt pedig az ilyen készítményeknek nehéz volna piacot találni. A foglalkoztató-műhelyekben most a legegyszerűbb dolgokat készítik, például tüzeléshez való apróját s ezt is csak alig sikerül eladni. Ennélfogva a foglalkoztató műhelyeknek ezentúl is a kezdetleges munkák mellett kell maradniok. KÉPZŐMŰVÉSZET. * (Kitüntetett kiállítók.) Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter értesítette az iparművészeti társulatot, hogy az illetékes táry javaslatára a karácsonyi iparművészeti kiállítás alkalmából az odaítélendő 2000 korona állami nagydíjat a Bútorcsarnokszövetkezetnek adományozta, továbbá, hogy az általa alapított iparművészeti állami érmekkel kitüntette Forreider és Schiller budapesti vasműveseket, Huber Oszkár budapesti ötvöst és a Torontáli szőnyeggyár részvénytársaságot. A In. iparművészeti társulat dijai fölött ítélkező Jury szintén döntött a dijak fölött és pedig az első 500 koronás dijat Wiegand Ede tervező művésznek, a 300 koronásat Köpíts János szobrásznak, a 200 koronásat pedig Bodon Károly és fia asztalosoknak ítélte oda. * (Felolvasások a Nemzeti Szalonban.) A A Nemzeti Szalon igazgatósága még a saison elején elhatározta, hogy meghonosítja a külföldön régóta dívó conferancy-okat s a tárlatok idején kiállítási helyiségében a művészet köréből felolvasásokat és szabad előadásokat rendez. E célra fölkéri azokat a jeles írókat és műkritikusokat, akik a közönség mászlése fejlesztésének nemes munkájában résztvenni hajlandók, hogy a tél folyamán rendezendő fölolvasó ciklusban vegyenek részt. Az első fölolvasó Pekár Gyula lesz, de már eddig megígérték közreműködésüket Vészi József, Bródy Sándor, Lyka Károly, dr Malonyay Dezső, dr Térey Gábor, dr Rózsa Miklós, dr Lázár Béla és még számosan. Pekár Gyula még e hó folyamán megtartja művészeti előadását, melyet a közönség a tárlat látogatásának rendes díja mellett meghívó nélkül meghallgathat. PESTI HÍRLAP. Kérjük azokat a t. c. vidéki előfizetőket, kiknek előfizetése január 1-én lejárt, hogy azt minél előbb megújítani szíveskedjenek. Lakóhelyüket változtató helybeli, valamint vidéki előfizetőinket is arra kérjük, hogy régi elmüket velünk közölni szíveskedjenek, hogy a lap küldése fennakadást ne szem vedjem