Pesti Hírlap, 1902. január (24. évfolyam, 1-30. szám)

1902-01-07 / 6. szám

1902. január 7., kedd. 4 PESTI HÍRLAP Fővárosi ügyek A fővárosi tanítók és a tanügyi tanácsnok. — A tanítók kaszinójának közgyűlése. — Vagy kétszáz tanító vizkereszt napjának rendes munkájára, a tanítók kaszinójának közgyűlésére, gyűlt ma, hétfőn, délelőtt a józsefvárosi klubhelyiségbe, ahonnét csak későn este távoztak el, foglalkozván ezen az egész hosszú napon elöljárójuk, Bárczy István fővárosi tanügyi tanácsnok elnöklésével, egye­sületi ügyeik rendezésével, kivált a fővárosi tanító­egyesületek fúziójával, de nem is annyira az egye­sületi munka, mint inkább az agilis fiatal tanácsnok kijelentései adtak fontosságot a mai napnak. íme egynéhány az ő kijelentései közül: — Az iskolának a nálunk kevéssé elterjedt gazdasági érzéket kell nevelnie a tanulókban. — Csak a rossz tanítónak sok a fővárosban a nobilisan megszabott tanítói fizetés. — Vétek a fővárosi tanítóság nagy szellemi erőit apró egyesületekben szétforgácsolni, mikor egyetlen szabad egyesületben mindenkor elhatározó sulylyal léphetne fel az illetékes körök előtt. — Amilyen egy város iskolaügye, olyan maga a város is; először tehát iskolaügyünknek kell kü­lönbnek lennie, hogy a város is különb lehessen. Ebből a tenorból folyt a szó Bárczy tanács­nok ajkairól, úgy a zöld, mint a fehér asztalnál és minden jel arra mutat, hogy Bárczy tud a tanító­ságra hatni. Hasonló módon csak egy tanácsnok elődje vett magának fáradságot arra, hogy az iskola embereinek közszellemét tanulmányozza s ez Rózsavölgyi Gyula jelenlegi alpolgármester volt. Mig azonban Rózsa­völgyi csak az iskolai igazgatókkal bajlódott, azokat nyerte meg s velük barátkozott, addig Bárczy Ist­­ván tanácsnok sikerült példáját mutatta ma annak, hogy a tanítóság legszélesebb rétegeit miképen kell szép szóval megnyerni. Kedves epizódja volt az érdekes vállalkozás­nak az a jelenet, amikor a tanítónő-asszonyok leg­­kardosabbja, Aic Sándorné aposztrofálta a fiatal ta­nácsnokot, akinek legalább is a mamája lehetne. A szellemes asszony azon kezdte, hogy kérdés, ism­eri-e a tanácsnok úr a fővárosi leánynevelés hibáit . Tudja-e, hogy ez a legnagyobb hibánk, hogy a leg­ostobább libából is négy hét alatt nagyságos asszony lehet, akinek fogalma sincs a kétszerkettőről ? Egy­szerű a férünk nevelésének paedagógiája, mert ezek számára csak egy diploma kell, vagy valami mester­séget kell megtanulniok, amin szorgalommal boldo­gulhatnak. Hol van azonban az a diploma, ami biz­tosítékot adna arról, hogy a nagyvárosi kisasszony­ból derék feleség legyen. Hiszen még annyira sem mentünk, hogy minden tornateremben tűzhelyet állít­sunk és főzni tanítsunk. Ajánlja az asszony-szónok a fiatal tanácsnoknak a nőnevelésnek figyelemre való méltatását. A mindvégig érdekes közgyűlésről és az eszme­cserékről ez a tudósításunk: Bárczy István, a gyűlés vezetésére felkért el­nök, örvend, hogy társadalmi téren találkozhat a ta­nítósággal és kifejezést adhat iránta való nagyrabe­csülésének. Minden más egyesület között nagyra becsüli a tanítóegyesületek hivatását, amelyek nem­csak a tanítók, hanem az iskolák dolgát is oly szé­pen szolgálják. Épen napjainkban mekkora fontossága van ann­ak, hogy az iskola megnövekedett feladatai megbeszélésre találjanak. Pótolni a családi nevelés fogyatékosságát, a megszaporodott társadalmi igé­nyeknek megfelelni, a gazdasági eszmék iránt való hiányos érzéknek már az iskolában való fejlesztése, a kézügyesség és a testi nevelés ápolása, ezek a kérdések, amelyeknek egyesületi megbeszélése elke­­rülhetetlen. Viták rendezése, javaslatok kidolgozása itt a feladat, amellett, hogy szórakozási eszközöket is nyújtanak. Erre a célra kell az a nagy szabad egyesület, amelyet a mai közgyűlés első teendője­­képen a népnevelőkkel való fúzió alakjában akarnak megalkotni. Ilyen nagy egyesület a hatóság részéről minden kedvezményre számíthat és mindenekfölött a tanítóság szellemi erői tömörülhetnek majd itt olyan mértékben, hogy ezt észreveszik majd a társadalmi körök (Éljenzés.) Az első tárgyhoz, a tanítóegyesületek fúziójá­hoz, hozzászólótok : Rákos István, Szabó B. László, Ember János, Tanos Imre és Stem­­zer Alajos. Arról volt a vita, hogy a fúziónak egyhangúlag lelkesedés­sel fogadott eszméje mellett határozzanak már ma a részletek felől. Adjanak elmet a nagy, szabad egylet­nek, adjanak alapszabályt is, megszabva a tanítók alacsony tagdíját és az egyesületnek minél nagyobb szolgálatait a tagokkal szemben. Kivált Ember János tanfelügyelő szónokolt itt hatásosan. Bízik, úgymond, a tanítókban, mert ha ön­magában sem bíznék a tanítóság, hol talál más em­bert, aki benne bíznék. Bízik, hogy ezer tanító össze­áll, ha a zászlót kibontják. Ha hittel nem mennek neki a nagy kaszinó-alapításnak, akkor meg se in­duljanak, csukják be a boltot, menjenek a Morzsányi meg Drezsényi kaszinójába. Szóló méltó szerepet akar a fővárosi tanítóságnak nyújtani azzal, hogy vezesse az ország tanítóságát; azzal a szabad nage­gyesület­­tel lehet ezt elérni, amely a vidéki tanítóság érde­keit is szolgálja. Ajánlja a részletes tervek elfo­gadását, úgy határozott a közgyűlés egyhangúlag hogy fuzionál; a részletes egyesületi tervet azonban csak épen kiadja a fúziót végrehajtó bizottságnak figye­lembevétel céljából. Következett a költségvetési vita, melyben na­gyobb emóciót keltett az a körülmény, hogy a kaszinó igazgatósága az előállott deficit fedezésére a sza­­maritánus­ alapot kölcsönvette. A heves felszólalások sorát itt Brandtner Albin nyitotta meg. Majd Rácskay Rudolf szólott, mondván, hogy régen tudtuk, hogy fülig el vagyunk adósodva, de hogy még a szamaritánus­ alapot is elköltötték, ezt nem tudhattuk. Ha sejtettük volna, akkor bevettük volna az alapítólevélbe, hogy azt az alapot kölcsön­venni sem szabad. Ezért javasolja, hogy ha még lesz valamikor idő, mikor együtt lesz a szamaritánus­alap, akkor tegyük be utólag az alapítólevélbe, hogy ahoz többé ne nyúljanak. Szécséay István azt mondja, hogy a szamari­­tánus­ alap beteg tanítók segítségére való, akik ezt kölcsönvették­­s bár egyesületi célokra kifizették, kö­telesek becsületükkel és zsebükkel helyt állatni. Kü­lönben szóló és társai nyomban kilépnek. Verédy Károly óv a túlzott kritikától. A sza­maritánus­ alap csak kereteiben van megalkotva. Hu­mánus munkáját meg nem akasztja annak kölcsön­kérése, hanem szükséges, hogy bizottságot küldjenek ki ennek az alapnak gyarapítására. Bánó József intéző igazgató anyagilag garan­tálja, hogy a szamaritánus­ alap pénzét megadja a ka­szinó. Ember Károly ugyancsak a kaszinó igazgatója fölemlíti, hogy az igazgatótanács engedelmével, mely­nek Szécskay és Rácskay is tagja, történt a pénz kölcsönvétele, amelylyel szemben indokolatlan a becsület emlegetése. A maga részéről is anyagilag garantálja a visszafizetést. Ezzel elfogadták a költségvetést és a tanítóság megbékülve, lakomához ült. Az első felköszöntőt Ember Károly mondotta Bárczy István tanácsnokra, aki kötelességén felül tesz, mikor a tanítóság közé jött, kívánja, hogy a taní­tók is hasonlóképen többet tegyenek kötelességüknél. Aich Sándorné a tanítónők nevében szól a tanács­nokhoz, beszélvén leányaink és asszonyaink hibáiról és a nőnevelés feleségeiről. Bárczy István tanács­nok terveiről szól. Azon lesz, hogy a tanítóság képes és kész legyen feladatainak teljesítésére. Egynémely hangokkal szemben kijelenti, hogy túlfizetve csak a rossz tanító van a fővárosban. Ezek számának ke­­vesbítésére egyik eszköz az egyesületi élet fejlesztése. Biztosítja a tanítókat, hogy bármely reformmal fog föllépni, annak csakis az ügy érdekében szabad álla­nia, ezért bármely oldalról szívesen hallgatja meg az ügy érdekében való aggodalmakat. Akik az egyesü­­leti fúziót megcsinálják, azoknak mindig szíves ren­delkezésére áll, még a tagdíjak behajtása is meg­oldható általános rendelkezéssel. Gondja lesz, hogy annak a nagy egyesületnek véleménye a reformokról meghallgattassák. Egészen az esti órákig tartott a ta­nítók vidám lakomája. — Jelölés: A székesfővárosi 45-ös választ­mány vasárnap délelőtt ülést tartott Kieli István kir. udvari tanácsos elnöklése mellett. Ez alkalommal megtették a jelölést az újonnan alakítandó igazoló-vá­­lasztmány és a közigazgatási bizottság tagjaira nézve. Az igazoló-válaztmányba a következőket je­lölték: I. kerület: Heinrich Kálmán, II. kerület: Rácz Károly, II. kerület: Stern József, IV. kerület: Szadovszky József, V. kerület : Schreyer Márton. A VI. kerületre nézve nem történik választás, mert Mér­ő János kir. tanácsost s az igazoló-választmány elnökét, aki VI. kerületben­ Márkus József főpolgár­mester nevezte ki. — VII. kerület: Morzsányi Ká­roly, VIII. kerület: Hűvös József, IX—X. kerület: Thuróczy Adolt. A közigazgatási bizottságba a 45-ös választ­mány a következőket jelölte: Kollár Lajos, Sárkány József ,Stiller Mór helyett ujj, Tenczer Pál, Tóth László, Wagner Géza. —­ ifj személyzeti beosztás. A jegyzői és fogalmazói személyzet körében megejtett választás folytán szükségessé vált beosztások tárgyában, Hal­mos János polgármester a következőkép intézkedett. .Megmaradnak az eddigi helyeiken: Antal Gyula első o­sztályú tanácsjegyző, továbbá Ecséry László és Bér-­­­czel Jenő első osztályú fogalmazók, valamint Némethiy Béla másodosztályú fogalmazó. Véglegesen beosztja a polgármester a VIII. kerületi elöljárósághoz Ger­gelyt Sándor tanácsjegyzőt s egyszersmind megbízza az elöljáró helyettesítésével, továbbá László Iván má­sodosztályú tanácsjegyzőt a IX. kerületi elöljáróság­hoz, szintén az elöljáró helyettesítésével. Az utóbbi helyére beosztja Sántha Dénes fogalmazót, aki eddig a VIII. kerületben működött s viszont az ő helyébe Márkus Jenő másodosztályú fogalmazó következik. Ezenkívül a fogalmazó gyakornokok közül is többet osztott be új helyre a polgármester. — Kerületi elöljáróit értekezlete. Vasár­nap délelőtt értekezletet tartottak a kerületi elöljárók, amely alkalommal arról tanácskoztak, hogy azt a 20.000 koronát, amelyet a székes­főváros közgyűlése a népkonyhák ingyenes jegyeire megszavazott, mi­ként osszák föl az egyes kerületek között. Az elöl­járók abban állapodtak meg, hogy a fölosztás a múlt évi kulcs szerint történjék, vagyis úgy, hogy a há­rom legnagyobb kerület: a VI., VI. és VIII. kerü­letek, egyenként 3600 koronát kapjanak ebből az ösz­­szegből; az ekként fennmaradó 12.800 koronát a szükséghez képest osztják föl a többi kerületek között. Az elöljárók értekezletén ott volt Létay Gusz­táv miniszteri tanácsos, a munkaközvetítő-intézet igazgatója is , vele megbeszélték azt a módszert, hogy a munka nélkül levők miként juthatnak segít­séghez, ami abból áll, hogy ebédet kapnak. Erre nézve abban történt megállapodás, hogy hirdetést bocsátanak ki s ezt a munkaközvetítő-intézet vára­kozó­ csarnokában kifüggesztik. A hirdetésben tudat­ják, hogy akik ezt a segítséget igénybe akarják venni, forduljanak ahoz az elöljárósághoz, amelynek a területén laknak, amely az ügyüket aztán megvizs­gálja s ehez képest látja el őket ebéd-utalványnyal. Tanácskoztak arról is, hogy a foglalkoztató­­műhelyek berendezése miként állapíttassák meg. Ál­talában az volt a nézet, hogy olyan foglalkoztató­­műhelyeket, amilyeneket egynémelyek terveztek, vagyis hogy bennük speciális iparmunkákat állítsanak elő, aligha lehetséges berendezni, mert egyrészt nem kívánatos, hogy ilyen munkák készítésével konkur­enciát csináljanak a többi iparosoknak, másrészt pe­­dig az ilyen készítményeknek nehéz volna piacot találni. A foglalkoztató-műhelyekben most a legegy­szerűbb dolgokat készítik, például tüzeléshez való apróját s ezt is csak alig sikerül eladni. Ennélfogva a foglalkoztató­ műhelyeknek ezentúl is a kezdetleges munkák mellett kell maradniok. KÉPZŐMŰVÉSZET. * (Kitüntetett kiállítók.) Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter értesítette az iparművészeti társulatot, hogy az illetékes táry javaslatára a kará­csonyi iparművészeti kiállítás alkalmából az odaíté­lendő 2000 korona állami nagy­díjat a Bútorcsarnok­­szövetkezetnek adományozta, továbbá, hogy az általa alapított iparművészeti állami érmekkel kitüntette Forreider és Schiller budapesti vasműveseket, Huber Oszkár budapesti ötvöst és a Torontáli szőnyeggyár részvénytársaságot. A In. iparművészeti társulat dijai fölött ítélkező Jury szintén döntött a dijak fölött és pedig az első 500 koronás dijat Wiegand Ede tervező művésznek, a 300 koronásat Köpíts János szobrásznak, a 200 koronásat pedig Bodon Károly és fia asztalosoknak ítélte oda. *­ (Felolvasások a Nemzeti Szalonban.) A A Nemzeti Szalon igazgatósága még a saison elején elhatározta, hogy meghonosítja a külföldön régóta dívó conferancy-okat s a tárlatok idején kiállítási he­lyiségében a művészet köréből felolvasásokat és sza­bad előadásokat rendez. E célra fölkéri azokat a je­les írókat és műkritikusokat, akik a közönség mász­­lése fejlesztésének nemes munkájában résztvenni haj­landók, hogy a tél folyamán rendezendő fölolvasó ciklusban vegyenek részt. Az első fölolvasó Pekár Gyula lesz, de már eddig megígérték közreműködésü­ket Vészi József, Bródy Sándor, Lyka Károly, dr Malonyay Dezső, dr Térey Gábor, dr Rózsa Miklós, dr Lázár Béla és még számosan. Pekár Gyula még e hó folyamán megtartja művészeti előadását, melyet a közönség a tárlat látogatásának rendes díja mellett meghívó nélkül meghallgathat. PESTI HÍRLAP. Kérjük azokat a t. c. vidéki előfizetőket, kiknek előfizetése január 1-én lejárt, hogy azt minél előbb megújítani szíveskedjenek. Lakóhelyüket változtató helybeli, valamint vidéki előfizetőinket is arra kérjük, hogy régi elmüket velünk közölni szíveskedjenek, hogy a lap küldése fennakadást ne szem vedjem

Next