Pesti Hírlap, 1902. február (24. évfolyam, 31-58. szám)

1902-02-16 / 46. szám

1902. február 16., vasárnap. PESTI HÍRLAP 11 — (A montecarloi sakktorna.) Ma ismét szünnap volt és igy a függőben maradt és remis partik egy része lett véglegesen elintézve. A mai mér­kőzésen Maróczy megnyerte a tegnap Teich­mannál félbemaradt játszmát, valamint dr Tarrasch is nyert Shtvivel szemben. Napier győzedelmeskedett Wolf, Marshall Eisenberger és Mieses Poplel felett. A torna állása a mai nappal a következő: Maróczy 7; Janovszki 6­/1; Pillsburg 6 (1); Marshall 6 ; Mieses 6­7 (1); Schlechter és Csigorin 5 ; Sílévé 41/2 ; Wolf, Albin és dr Tarrasch 4 (1); Mason 3V* (1); Gunsberg 3Vz; Popier 3 (1); Napier 3; Teichmann 2Vs (4); Marco és Reggio 2V*; Eisenberg 2 (2); Mortimer 2; Blackburne és Tauben* Kans 0. — (A karbitzi vasúti szerencsétlenség:' 151) hivatalosan következőket jelentik: Az életét vesztett mozdonyvezető özvegy s két gyermek — egy­­ és egy negyedfél éves — atyja volt. A fen­tő agyrázkódást szenvedett s a kórházban fekszik. Egy kalauz a fején sérült meg. A 15 könnyen sérült utas közt vannak lovag Brechler kerületi biztos és neje, dr Logdmann és dr Faltin helytartósági gyakornokok és dr Marian orvos. A szerencsétlen­ség okát eddig nem tudják. De gyanítják, hogy itt rossz szándékú kezek működtek. A kisiklott vonat gépe teljesen használhatta. Ezenkívül még a szerkocsi s két más kocsi rongálódott meg erősen. A kár 20,000 korona.­­ (Hadüzenet a hosszú ruhaujjaknak.) Igazán megvallva, nem tudjuk, hogy a hölgyek ru­hájának az ujja hosszuké és milyen hosszú, mert bár a női divat terén valami kiváló ismereteink nin­csenek, úgy kell azonban lenni, hogy a divat sze­rint öltözködő elegáns dám­ák hosszú ujju ruhákban járnak s az estélyeken is igy jelennek meg. Legalább arra vall az, hogy a szent­pétervári nemzetközi ék­szerész-kiállításon megjelent ékszerészek tanácsko­zást tartottak és kimondták,, hogy a hosszú ruhauj­jaknak háborút üzennek. Az ékszerészek úgy okos­kodnak, hogy a nők valóságos merényletet követnek el karjaik fehérsége és szépsége ellen, mikor a szabók ízléstelen divatját elfogadják és karjaikat mes­terségesen eltakarják. Európa minden jelenlevő ék­­szerésze könyeket hullatott a szent­pétervári értekez­leten a női karok szépségének elfödése miatt és föl­vetették azt a kérdést is, hogy mi lesz a szerelemből, ha a világ szépséges teremtései az ő vakítóan fe­hér és formás karjaikat nem mutatják? Azt mondták, hogy ily körülmények között kevesebb le­ány megy férjhez és kevesebb lesz ama asszonyok száma is, akik hódítanak. Mikor pedig az ékszeré­szek a nők érdekében kibeszélték magukat és elég könyet ontottak, valamint mikor az új divatot meg­teremtő nőszabókat alaposan leszidták, arra is rá­tértek, hogy miért nem tetszik nekik a hosszú ujjú ruha. Elpanaszolták, hogy mióta a ruhaujjak ilyen hosszúak, azóta a nők arany és gyémántos karper­ceket nem viselnek. Ez pedig az ékszeriparra nagy kár. A baj ellensúlyozására különféle gyűrűket gondoltak ugyan­is, de ez sem adott kárpótlást, mert az a kár, amely a karperecek révén érte őket a gyűrűk útján épen nem térült meg. Így hát nincs hátra más, mint az, hogy a hosszú ruhaujjaknak hadat üzenjenek. Hát ez a hadüzenet nyomban meg is történt, de azt hiszszü­k hiába, mert a női divat terén n­em az ékszerek, hanem a szabók döntik el a fur­ca háborúk sorsát.­­ (Magyar művész diadala külföldön.) Mint Münchenből sürgönyzik, gróf Zichy Géza ott óriási sikerrel hangversenyezett az egész udvar és zsúfolásig telt ház előtt. A viharos tetszés csillapul­tával a művész gróf az általános kívánságnak en­gedve műsorát három számmal megtoldotta. — (Az öngyilkos regénye) címmel megírt hírünkre vonatkozólag most arról értesülünk, hogy az a Losonczy György, aki Kolozsvárott a kedvesét agyonlőtte, épen nem azonos a mostanában öngyil­kossá lett Losonczy György miniszteri osztálytaná­csossal. A kolozsvári eset hőse egyszerű iparos volt. A helytelenül informált vidéki lapok híre tehát a miniszteri osztálytanácsosra vonatkozó részében alap­talan s már azért is sajnálatos, mert Losonczy György igen nemes jellemű, gavallér ember volt, akiről a ráfogott dolog fel sem volt tételezhető.­­ (Az eskü eltörlése.) Madridból jelentik, hogy a spanyol szenátusban egy tag azt indítványozta, hogy törüljék el a tanúzási esküt és a tanú csupán becsületszavára ígérje meg, hogy az igazat fogja vallani. A miniszterelnök hozzájárult az indítvány­hoz, de a szenátus mégis elvetette. A képviselőházban azonban meg fogják ismételni az indítványt és ott biztosan el fogják fogadni. — (Összeesküvés a szultán ellen.) Kon­stantinápolyból jelentik, hogy Ozmán basát, a szultán szárnysegédét egy másik basával együtt letartóztatták, mert állítólag részük volt a szultán élete ellen szőtt összeesküvésben. — (Három gyermek elégése.) Kaiserslau­ternben (Pfalz) csütörtökön reggel borzalmas szeren­csétlenség történt. Az egész nap munkában levő Hordes cementező neje korán reggel szintén eltávo­zott hazulról, magukra hagyva még ágyban fekvő három kis gyermeküket, kik közül a legidősebb öt éves, a legfiatalabb még csak féléves volt. A szom­szédok csakhamar füstöt láttak a lakás ablakaiból és az ajtóból kitolulni, s ezért az ajtót feltörték. A füsttel telt szobában a három gyermek már végső perceit élte. Habár erőlködtek a gyermekek életre­­hozásában, ezek csakhamar meghaltak. A gyermekek valószinüleg gyufát találtak s azzal játszadozva, az ágyat felgyújtották.­­ (Szerencsétlenül Jért a léghajós.) Janko­­vics főhadnagy a bosnyák ezredből és Jábró Móric tengerész hadnagy, Salvátor főherceg léghajóján teg­nap reggel B­écsből elindultak, hogy Pápára menje­nek. Pápára el is értek, de leszállani nem birtak. Innét a léghajó Puszta-Gyimóthra vetődött, de itt sem birtak leszállani és majd­nem háromnegyed óráig izgott-mozgott a lég­­hajó, mígnem a köteleket elfogták, de ekkor oly erő­vel zuhant le a kosár, hogy Fábró hadnagynak a jobb lábszára ketté törött. A sebesültet Mayer La­jos nagybérlő saját lakásán ápoltatja P.­Gyimóthon. x Fővárosi Orfeum. Február hónapban rend­kívüli látogatottságnak örvend a Fővárosi Orfeum, amely sok érdekes dologgal szolgál. Ronorah, a cso­dálatos villámszámolónő, Bartha kisasszony, az elra­gadó táncosnő, Római humorista, Fanni zsonglőr, a zenei Vindobonas és a többi szereplő is olyan pro­grammá egyesül, aminőt Budapesten ritkán lehet látni. Mint értesülünk, az igazgatóság 12 napra m­eg­­nyerte a híres Loie Fullert, aki hétfőn, e hónap 17-én, kezdi meg vendégszereplését. x Aki egészségét és kényelmét szereti, visel­jen Frisch Ign.-féle készített cs. és kir. szab. férfi alsónadrágot. x Igen praktikus irodai cikkeket hozott for­galomba a Schächter M. könyvkötészete Budapest Erzsébet-körút 6. A gyártmányok u. m. levél-, számla-, percsomó-, stb. rendező hasznavehetőségüknél és mér­sékelt áruknál fogva, irodákban és hivatalokban be­vezetést nyertek. Bővebbet a mai lap hirdetésében.­­ Fratelli Deiainger értesíti t. megrendelőit, hogy a trieszti zavarok miatt a kávé és t­ea-szállí­­tást egyelőre csakis Fiuméból eszközli. TUDOMÁNY * (A 21 agg. Tud. Akadémia) III. osztálya 1902 február 17-dikén, hétfőn, d. u. 5 órakor ülést tart, melynek tárgyai: 1. Lóczy Lajos r. t. előter­jeszti dr Jasckel Ottó berlini egyetemi tanár: „A placochelys-röl, uj magyarországi fossilis teknősbéka genusról“ ciron értekezését. 2. Winkler Lajos I. t.: ,(Az albuminoid- és protoid-ammonia meghatározásá­ról.* 3. Lenhossék Mihály I. t.: „A chorion-hámról", ugyanő előterjeszti Pólya Jenő és Na­vatil Dezső: „Vizsgálatok a pota nyirokerciről“ című értekezését. * (Természettudományi Társulat.) Mura­­közy Károly kultur­vegyész, műegyetemi magántanár, ma, szombaton fejezte be a sorozatos népies előadá­sait, a Természettudományi Társulat felolvasó ülésén. Mai előadásában a talaj termőerejének fokozásáról beszélt, és előadását számos vetített képpel kisérte. A fölolvasást a hallgatóság nagy tetszéssel fogadta. Egyletek és intézetek — A VII. ker. polgári kaszinó február hó 16-án, vasárnap, d. u. 4 órakor tartja XIV. évi rendes közgyűlését a csömöri­ ut 17. sz. a. helyiségé­ben a következő tárgysorozattal: Évi jelentés. Sza­vazatszedő bizottság kiküldése. Választás. Indítványok. TÁVIRATOK. Berlin, febr. 15. Szőgyény osztrák-magyar nagykövet és neje ma nagyobb ebédet adott, amelyen többek közt Bismarck herceg és neje, Henckel-Donnersmarck herceg és neje és gróf Hülsen-Heseler és neje vettek részt. Berlin, febr. 15. A Korád. Alig. Zrg jelenti. Az államminisztérium ma délelőtt gróf Billow elnök­lete alatt a kancellári palotában bizalmas tanácskozást tartott, amelyben a birodalmi pénzügyminiszter és külügyminiszter is részt vett. Berlin, febr. 15. A képviselőházban törvény­­javaslatot nyújtottak be, amely a kormánynak 58 millió márkát bocsát rendelkezésére a dortmundi kerületben levő bányák megvételére. Bécs, febr. 15. Rajner főherceg aranymenyeg­zője alkalmából különféle jótékony célokra 104.700 koronát ajándékozott. Berlin, febr. 15. A császár megbízta Eberlein tanárt, hogy készítse el Goethe márványszobrát Róma városa részére. Hága, febr. 15. Van Asch van Wyck­er gyarmatü­gyi miniszter egészségi okokból beadta le­mondását. Kopenhága, febr. 15. Körup közmunkaügyi miniszter ma délelőtt meghalt. Trieszt, febr. 15. Ma nem volt hivatalos tőzsde­forgalom. Angol veszteségek. London, febr. 25. A ma közzétett, veszte­ségkimutatás szerint Klipriver mellett 4 tiszt megsebesült, 2 ember elesett és 27 meg­sebesült. Wittek miniszter a bosnyák vasutakról. Bécs, febr. 15. A képviselőház mai ülésén Wittek lovag vasutügyi miniszter a bosnyák vasutak­ról szóló javaslat tárgyalása alkalmával beszédet mondott, melyben kifejtette, hogy a kormánynak sikerült a bizottságban a javaslat ellen felhozott aggá­lyokat annyira eloszlatni, hogy a bizottság az összes szavazatokkal egy ellenében elfogadásra ajánlotta a javaslatot. A miniszter köszönetet mond a bizottság előadójának támogatásáért és különösen becsesnek tartja, hogy a dalmát képviselők pártolják a ja­vaslatot. Utal arra, hogy ez a törvényjavaslat a közös és a magyar kormánynyal létrejött megállapodás eredménye és célja az, hogy a monarchia által a megállapított tartományokban elvállalt nagy kultúr­­feladatoknak egy fontos részét megoldásra vigye és hogy a szimpátiákat a törvényjavaslat iránt a köz­lekedés javulásán kívül az a körülmény is fokozza, hogy a 120 millióval előirányzott építési költségek kivitelére egy beruházási akció fog kifejtetni, melyhez nem a monarchia, hanem a megszál­lott tartományok pénzeszközeit fogják igénybe­­venni. Tekintettel arra, hogy a megszállott tartományok meglepő gazdasági fejlődésük dacára nem­ volnának képesek az összes terheket egyszerre viselni mind a három tervezett vonal után, magától értetődik, oly megosztása a testeknek, hogy a pénz­eszközök biztosítása a megszállott tartományok részéről első­sorban csak a sandsak vonal kiépítésére terjed ki és csak ennek üzembevétele után lesz gondoskodva a párhuzamosan kiépítendő további vonalak pénzügyi alapjairól. A miniszter azt hiszi, hogy pénzügyeink kímélésének ez az elve helyeslésre tarthat igényt, annál is inkább, mert a kitűzött cél elérése nagy eredményeket igér a monarchia mindkét ál­lamára és Bosznia gazdasági fejlődésére nézve. Azo­náltal, hogy a sandsák vonal építését nem financíroz­­zák a két állam qupta-kulcs szerinti hozzzájárulásával, hanem ehez a megszállott tartományok saját jövedel­meit veszik igénybe, elesik minden alapja annak az indítványnak, hogy a javaslat fölötti határozatot füg­­geszszék fel a quota-kulcs megállapítása utáni időre. A miniszter a tervezett vasutak nagy közgaz­dasági becsét fejtegeti az egész monarchia szempont­jából és megjegyzi, hogy Magyarország egyoldalú ér­dekéről már azért sem lehet beszélni, mert Ausztria ipara fejlettebb, ami Bosznia ellátására nézve az ipar termékeivel lényegesnek látszik és hangsúlyozza, hogy a serajevo­avaci vonal hadászati értékét illetőleg sohasem állott be változás a hadügyi kormányzat felfogásában. Ha azt a kifogást hozzák fel, hogy ezt a vonalat ne építsék meg előbb, míg nem­zetközi megállapodások nem biztosítják a keleti vas­úthoz való csatlakozást, úgy megfontolandó, hogy ezáltal becses időt mulasztanánk el a fő cél, t. i. a területnek a monarchia kereskedelme és forgalma részére való megnyitása szempontjából. A miniszter örömét fejezi ki, hogy a nehézsé­gek dacára sikerült a közös és a magyar kormány­nyal megállapodásra jutni a két állam csatlakozó vo­nalainak párhuzamos kiépítésére nézve és hangsú­lyozza, hogy bugojov-arzanoi vonal által megvalósul az a régi óhaj, hogy Spalatót a vidékkel egész Bosznia szívéig terjedő vasúttal összekössük és ezután részletesen igazolja a keskeny vágányú rendszer el­fogadását. A miniszter ezután e vonal terepnehézsé­geit vázolja, melyeket szerencsésen legyőztek és ki­jelenti, hogy a kormánynak az a meggyőződése, hogy miután a két állam törvényhozásaiban két párhuza­mos törvénynyel megállapíttatott a két vonal kiépí­tése, nem lehet kételyt támasztani amaz ígéret meg­tartására nézve, hogy a pénzeszközök biztosítása után e két vonal ki fog építtetni. Azzal a szemrehányással szemben, hogy a dom­boj-samaci vonal is csak magyar érdekeknek szolgál, konstatálja a miniszter, hogy ez a vonal nem a ma-

Next