Pesti Hírlap, 1902. február (24. évfolyam, 31-58. szám)

1902-02-28 / 58. szám

6 r u st i ii i k i. \ p 19( 2. február 28., péntek. úgy a vasúti kitűnőségek, mint a társadalom legelő­kelőbbjei. A hangverseny műsora a következő : Tö­rekvés dal és önképző kar : „Nem nézek én“ Huber K.-től, Komáromi Mariska úrnő: dalok; Kovács Mi­hály a Népszínház tagja: konplék, Törekvés dal és önképző kar : „Mi volt nekem a szerelem", Várföldi Forster Elektől, Tordai Grail Erzsi urhölgy: recitá­­torné, Lichtenstein Dóra urhölgy: dalok, Hock János országgyűlési képviselő: fölolvasása szentföldi utazá­sáról, Törekvés dal és önképző kar: „Dalra magyar“, Erkel Sándortól. Az énekszámokat Fodor Ernő zongo­raművész kíséri, a Törekvés dal és önképző kart Stark Henrik karnagy, zenetanár dirigálja. Jegyek kaphatók a „Vasúti Lapok“ szerkesztőségében (Akácfa­­utca 3.) és a hangverseny napján délután 5 órától a Royal-szállóban. * (Hangverseny) Március 2-án este fél 8 órakor a Katholikus Kör dísztermében (IV. kerület, Molnár­ utca 11. szám) a keresztény iskolatestvérek vezetése alatt álló „Szent József" fiúnevelő-intézet javára hangversenyt rendeznek következő érdekes és gazdag műsorral: 1. Verdi: Ária az »Álarcosbál« című ope­rából Énekli: Mathieu F. ur. Zongorán kiséri Mathieu F.­ne úrnő. 2. Parised-Alvars: Concertino két hárfára. Előadják: Karminska Mary és Alice úrhölgyek. 3. Vieuxtemps: 4. hangverseny hegedűre: a) Introduc­tion et Cadence, b) Andante retigioso, c) Finale mar­­ciale. Előadja: Hartmann A. ur. 4. a) Tosti: »Battii, o cor«, b) Noseda: »Wie ein Verhägniss«, dalok. Énekli: Mathieu F. ur. Zongorán kiséri Mathieu F.-né úrnő. 5. a) Schubert: »Ave Maria«, b) Zamara­ Verdi: Rigoletto-ábránd. Két hárfán előadják: Karminska Mary és Alice úrhölgyek. 6. Delibes: »Csengetyűdal«, magándal a »Lakma« című operából. Énekli: Ma­­leczky Blanca urhölgy. 7. a) Faure Berceuse, b) Hau­ser Miksa: Magyar ábránd. Hegedűn előadja: Hart­mann Arthur ur. Zongorán kiséri Tarnay Alajos mű­vész ur. Tekintettel a jótékony célra, a következő művészek közreműködésüket vállalták: Harmann Ar­thur ur, amerikai hegedűművész ; Karminska Mary és Alice urhölgyek, hárfaművésznők ; Maleczky Bianca urhölgy, operaénekesnő; Mathieu F. ur daioneses és neje: Tarnay Alajos zeneművész. * (Zilahyné) kedden újra eljátszotta Katalin cárné hálás szerepét a szegedi színházban és ez al­kalommal ismét viharos tetszést keltett. A többi sze­replő közül Aldor Juliska, Haller Irma és Krecsányi Vera sok és jól ki­érdemelt tapsot kaptak. * (Schratt Katalin), akinek most kellett volna amerikai körútra mennie, az utolsó pillanatban meggondolta a dolgot, szerződését Amberg igazgató­val felbontotta és inkább a Kanári szigeteire utazik, szórakozás céljából. A híres művésznő egy kis kirán­dulást tesz majd Rio de Janeiroba és csak május havában tér vissza Európába. * (Yvette Guilbert) ma a brémai Tinka­­színpadon fog szerepelni, még­pedig nem önálló szerepléskép, mint másutt, hanem a maga és társu­lata számait is beleillesztve a német überbreiti Mű­sorába. A francia és a német chanson így vetekedni fog egymással, de bajos megmondani, vajon a né­metek, akik alaposan kipuskázták a montmartrei stílust, nem fogják­ e Yvette-éket utánzással vádolni. Németektől ilyesmi kitelik. Egyletek és intézetek — A »Székely kor« alapszabályai értelmé­ben évi rendes közgyűlését f. évi március hó 24-én tartja. Mindennemű információ vasárnaponkint 11 és 1 óra között szerezhető a kör elnökénél, dr Baczó Albert ügyvédnél (IV. ker. Városház u. 14. szám.) . A Philantropia asztaltársaság csütörtökön tartotta idei rendes közgyűlését. Ez asztaltársaság, amely arról nevezetes, hogy egy fillér költsége sincs, az 1901-ik évben 3862 koronát osztott szét a gyors segélyezésre szoruló ínségesek között. A közgyűlés elé terjesztett évi jelentésből ide iktatjuk a következő kitételt: »Csakis kölcsönös támogatás és közös erő­vel érhetjük el amaz ideálunkat, minél szélesebb kör­ben segíthetni szegény, támogatásra szorult ember­társainkon. Politikai vagy magán­érdekeink nincsenek ; egyedüli célunk a nyomor és ínség enyhítése, vallás­különbség nélkül szenteljük szabad időnket és mű­r­ködésünket ama biztos reményben, hogy munkálko­­dásunkból üdv fakad és idővel szerény hajlékunkból oly erős és hatalmas védbástya fog emelkedni, amely­nek ellentállási képessége lesz az emberiség legna­gyobb ellenségével, a nyomorral szemben.« A közgyű­lésen ismét megválasztották az eddigi tisztikart: Kop­per Mór elnököt, Kampl Rezső ellenőrt, Garai Mór titkárt és Adter Miksa pénztárnokot.­­ A budapesti Dávid Ferenc egylet március hó elsején, szombaton, délután 5 órakor a Koháry­ utcai unitárius templomban felolvasó-ülést tart, melyen közreműködnek: Hatala Péter, Győry Béla, Berlovics J., Nadler Eveline és Bartek Zoltán, Petőfi fiiákpajtása. A fővárosban Vörösmarty­ utca 46. sz. lakásán ma reggel meghalt Salkovics Károly mérnök, Petőfi­­nek egykori pajtása, akivel együtt töltötte az iskolai nagy szünidőt 1839-ben Ostfi-Asszonyfán. Petőfit, ami­dőn a selmeci iskolát ott hagyva Pestre jött s itt apjától, ki haza akarta vinni, az utcán megszökött s Rónai néven statiszta lett a Nemzeti színháznál, apja-anyja elveszettnek hitte, de Salkovics Mihály rokonuk, ugyanaz, aki szegény Petrovics Istvánt 5000 frtos jótállással tönkre tette, ráakadt a színház­nál, elvitte magával Székesfehérvárra, majd öcscsé­­hez Salkovics Péter tagosító mérnökhöz küldte Ostil. Asszonyfára. És ekkor kezdődött a nagy szünidő s a mérnök, aki két unokaöcscséért, a most elhuny Sal­kovics Károlyért és Orlai Petries Somáért Sopronba készült, levelet irt nekik, hogy itt fogják Petrovics Sándor rokonukat is, akit „ha látom, hogy színészi ábrándjával felhagy, szándékom taníttatni s ha majd ősszel visszamentek Sopronba, őt is elküldöm oda veletek. Kár volna elvonni őt az iskolától, mert kitűnő eszü gyerek . . .* A fiuk pár nap múlva meg is érkeztek s Petőfi különösen Orlait nagyon megszerette. Salkovics­­csal szeretett évődni s kedvenc tréfája volt, hogy mikor Salkovics a tágas udvar egyik, Ráró nevű agárkutyájuk meg a másik felén járkált, hirtelen elkiáltotta magát: Ráró­­ mire mindketten rohantak hozzája. A két havi szünetet nagyon kedélyesen töl­tötték. Vadásztak, térképeket rajzoltak, másoltak az irodában, vagy pedig csipdesték a mérnök öreg írnokát, a nagy pipás Lévai bácsit, aki folyton Oviduist magasztalta, míg Petőfi kedvenc költőjét Horáciust dicsőítette. Már csaknem minden előkészü­let meg volt téve arra, hogy Petőfi Sopronba menjen két pajtásával és folytassa az iskolát, amikor várat­lan eset történt. A heves és lobbanékony vérű Petőfi szerelmes lett a családhoz Csönge faluból gyakran átránduló Tóth Rózába, Tóth Ferenc nyug. huszárőrnagy leá­nyába, gyakran óraszámra elvonult a méhesbe és szerelmes verseket irt. A két pajtás megleste őt, amint a méhes rozoga díványán ült és irt. El is akar­ták csenni tőle a verset, de nem sikerült. A szünidő vége felé aztán azt a balgatag lépést követte el a költő, hogy néhány szerelmes versét elküldte a 14 éves leánykának. A versek a szigorú apa kezébe kerültek, aki nyers hangú levelet irt a mérnöknek, ki ekkor Németiben tagosított, hogy tanítsa mérésre azt a kölykök A rideg gondolkozása mérnök dühbe jött, meg­írta Petőfi apjának a dolgot, feleségének pedig, aki ép akkor készített fehérneműt a költőnek, hosszabb levélben ezt írta: „Sándornak pedig adj egy pár frtot s menjen, ahová neki tetszik, ő belőle úgy sem lesz más, mint komédiás!“ A jólelkű asszony e le­sújtó hírt nem akarta személyesen közölni Petőfivel, hanem a zongorára tette, ahol a költő azt meg is találta; elsápadt, szemébe köny szökött, aztán két pajtásának, akik azt kérdezték, hogy mit fog most csinálni, büszkén igy felelt: „Már határoztam, katona leszek !“ Mindketten le akarták beszélni Kadar ter­véről s biztatgatták, hogy írjon egy engesztelő levelet a bácsinak s az megváltoztatja elhatáro­zását, mindhiába, a költőt megingatni többé nem le­hetett Mindhárman együtt mentek be Sopronba, pár napig velük lakott a költő, aztán beállt a Gollner­­ezredbe. Mint újonc is gyakran fölkereste őket, a fiuk megtraktálták s egyszer a viszonzásul szintén egy papirosba göngyölt holmit tett az asztalukra. — Na fiuk, — mondta az asztalra csapva, én is megvendégellek egyszer titeket. Pajtásai kibontották s egy profint esett ki belőle. Amikor az ezreddel Károlyvárosba ment, pénzt adtak neki az útra s mikor vagy másfél évi nyo­­morgás után az obsittal visszatért, tárt karokkal fo­gadták. Később utaik szétváltak, Salkovics Károly mérnök lett s ő is, Petőfi is honvéd lett. A nagy költő elesett, Salkovics mint főhadnagy tette le a fegyvert s hosszú 53 évvel élte túl ifjúkori lánglelkű barátját Pék­enquére a kereskedelmi mi­nisztériumban. Ismeretes az a háborúság, amely a budapesti pékmesterek és alkalmazottaik között dúl mostaná­ban a vasárnapi munkaszünet kérdése miatt. Csütör­tökön a segédek tömegesen audienciára készültek a miniszterhez, aki azonban igen helyesen úgy vette elejét a dem­onstrációnak, hogy úgy a munkaadók, mint a munkások közül három-három tagot értekez­letre hívott meg csütörtökön délután 6 órára a ke­reskedelmi minisztériumba. Természetes tehát, hogy ennek folytán a se­gédek audenciája elmaradt. Az értekezleten Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter elnöklése alatt részt vettek: dr Nagy Fe­renc államtitkár, Szterényi József és Alanyi Emil miniszteri tanácsosok. A mesterek érdekeit Gráf József ipartestületi elnök, Rutterschmiedt Károly és Faludi Ágoston voltak hivatva megvédeni, míg­ Tatár Dé­nes, Hegedűs József és Nagy Jenő a segédek kikül­döttei voltak. Az elnöklő miniszter megnyitva az értekezle­tet pár szóban ismertette a kérdést, melynek meg­vitatását szükségesnek tartja s kérte a jelenlevőket, hogy tegyék lehetővé a vitás ügy mielőbbi megoldá­sát. Ezután Gráf Józsefhez, a sütő ipartestület elnö­­kéhez, intézett a miniszter kérdést, hogy kivihetőnek tartja-e a felváltási rendszert ? Gráf nemmel felelt és azzal indokolta, hogy szerinte kevés a munkanélküliek között a szakképzett és rendes munkás, de annál több a beteges, elzüllött és az iszákos, s így nincs kivel felváltani a dologban levőket. Rutterschmiedt szintén hasonló nézeten volt. Faludi ugyancsak igy vélekedett és nézete in­dokolására elmondta, hogy ő megkisérlette a felvál­tási rendszert sütödéjében, de az idegen munkások minden hétfőn elrontották a süteményt. Hegedüs miniszter ekkor a munkások bizalmi embereihez fordult és megkérdezte, hogy mit szólnak a mesterek érveléseihez "­ Tatár Dénes, a mozgalom agilis vezetője, számadatokkal felelt. A sütőipartár­­sulat jelen volt elnöke által aláírt betegsegélyző ki­mutatásból ráolvasta Gráfra, hogy Budapesten alkal­mazott pók, cukrász, mézeskalácsos és egyéb sütő­­személyzet száma alig 2000. Egy másik hivatalos ki­mutatás pedig azt a szomorú tényt bizonyította be, hogy Budapesten állandóan 6—700 segéd van mun­­ka nélkül, akik közül 500, — tehát annyi, amennyi a dologban levők maximuma szokott lenni — tisztes­séges, jóravaló munkás. Elismeri, hogy van közöttük elzüllött, iszákos, sőt a nyomortól beteg ember is elég, de ennek — szerinte — ép a munkátlanság nyomora, a nélkülözés az oka s egyben rámutatott arra­ is, hogy épen az ipartestületi munkaközvetítő­ben tartogatják ezeket a züllött s nagyobbára idegen nemzetiségű munkássalakat az olcsó munkabér ki­kényszerítésének céljából, míg az állandó lakással bíró, értelmes iparossegédek a szakegyletben tartóz­kodnak s azok száma elegendő a felváltási rendszer kivitelihez. Nagy Jenő, a segédek második szószólója, hősz­­szabb beszédben érvelt a fölváltás érdekében és hi­­vatkozott a saját humánusan gondolkodó munka­adójára, akinek két üzletében dívik a fölváltás rendszere, minden akadály és ami fő, anyagi kár nélkül. Hegedűs József sütő-segéd a munkások szó­szólói között a legidősebb s legtöbbször elnökük is, — higgadt, komoly beszédben érvelt a rég vágyott s remélt vasárnapi munkaszünet behozatala mellett Uraim! — végző szavait, — 23 éves keserves munkám ideje alatt sohasem volt még vasárnapi munkaszünetem, pedig nem kellene hozzá más, mint a mesterek egy kis jóakarata, s a fölváltás rend­szere minden rázkódtatás nélkül keresztülvihető volna .. . Hegedűs Sándor miniszter ezután összegezve a mondottakat, arra kérte a mesterek és segédek kiküldötteit, hogy keressenek valami közvetítő meg­oldást Gráf ekkor a mesterek nevében azt az ajánlat­­ot tette, hogy vasárnaponkint éjjel a segédek fele fölváltva 3 órával később azaz 11 óra helyett éjfél után 1 órakor kezdje a munkát és ezért havonkint

Next