Pesti Hírlap, 1902. február (24. évfolyam, 31-58. szám)
1902-02-28 / 58. szám
________________________ A newyorkiakat nagyon kellemesen érintette, hogy Henrik herceg ama kívánságát fejezte ki, hogy lovas katonai kíséretét, mialatt ő a Metropolitan Clubban érkezett, a szakadó eső miatt küldték haza, mely kívánságnak különben nem tehettek eleget, mert a herceg személyes biztonsága végett tett intézkedéseket maga Roosevelt elnök kívánságára rendelték el. A hercegnek ez a figyelmessége feltűnő ellentétben áll azzal a gondolkozásmóddal, melynek Howard Gouldné asszony Baudissin gróf előtt kifejezést adott. Amikor ugyanis a gróf Gouldnénál egy pár jó szót szólt a Hohenzollern yacht tengerésztisztjei érdekében, akiket a new-yorki előkelő társaságban teljesen ignoráltak, Gouldné azt felelte: — Nagyon sajnálom, hogy így van a dolog, de nem lehet ellene semmit sem tenni. Nálunk csak hercegnél kezdődik az ember, különben nem számít. Napi hírek. _ (A király) csütörtökön délelőtt 10 órakor általános kihallgatást adott, amelyen megjelentek: báró Hornig Károly és Hieronymi Károly titkos tanácsosok, ifj. gróf Apponyi Antal kamarás, Bartuska Miksa, Beősze Gyula és Ganz Antal ezredesek, Albrum Lotár lovag és báró Mylius Henrik alezredesek, Wittenberger Antal kanonok, Bruhányi Ede földbirtokosés Guttmann Ede nagyiparos. .. (Udvari ebéd.) Csütörtökön délután 6 órakor a budai királyi váriakban 87 terítékes katonai udvari ebéd volt, amelyen ő felségén kívül résztvettek: Forinyák lovassági tábornok, Durmann, báró Steininger és Bihar altábornagyok, Schneller és Schreiber vezérőrnagyok, dr Bernolák vezértörzsorvos, Gallassy vezérhadbiztos, Schneider, Blaschka, Rowensky,Magyar, Schwerdtner, Álgya, Nyiry, Panajott, Nikic, G Jámborffy, Günzl ezredesek, dr Kalcic és dr Hodoly fő■jörzsorvosok, továbbá Liechtenstein herceg első főudvarmester, Paar gróf lovassági tábornok és Boltras ’táborszernagy főhadsegédek, gróf Apponyi Lajosmagyarországi udvarnagy, König osztályfőnök, dr Herzl főtörzsorvos, Höhnel lovag korvettkapitány, báró Apor őrnagy és Gozani márki őrnagy szárnysegédek, Tamássy ezredes. Margutti százados, Hola- Sek és Köszeghy századosok, testőrparancsnokok, báró .Bánffy testőrhadnagy és az őrparancsnok. — (Ebéd a hadtestparancsnoknál.) Lobkovitz Rudolf herceg hadtestparancsnok és nejeita este ebédet adtak, amelyre hivatalosak voltak:Császka György érsek, gróf Zichy Jenő, Beniczky Ferenc főispán, gróf Batthyány Lajos, gróf AndrássyTivadar, gróf Dessewffy Aurél, báró Bohus Zsigmond,gróf Karátsonyi Jenő, gróf Andrássy Gyula, báró Vécsey József, Jablánczy Sándor altábornagy, Papp Béla vezérőrnagy, Batthyány Gábor százados, grófApponyi Gyula, báró Gerliczy Ferenc, Károlyi György, „Keglevich Béla és Khuen-Héderváry Sándor grófok,báró Orczy Andor, báró Piret Lajos, Szapáry Péter és Széchényi Imre grófok és báró Szentkereszty Béla. — (A hollandi királynő férjének kalandja.) Vilma királynő férjének, Henrik hercegnek furcsa kalandja volt nemrég. A németalföldiiparosok a hercegnek nászajándékul remek albumot ,adtak át, amely magában foglalja valamenyi nagyobb hollandiai ipartelepnek a fotográfiáját. A herceg mostanában, úgy látszik, elővette az albumot, mert egy nap megkezdte az abban előforduló ipartelepek látogatását. Egy ideig teljes inkognitóban járta a gyárakat és azok berendezését minden részletében megmagyaráztatta magának. A minap az amsterdamipolgármester és báró Tindal kamarás társaságábanmegjelent egy nagy szerszámgyárban és ott is apjára megnézett mindent. Eközben bebújt egy elkészült kazánba, amelyet hatalmas villamos daru segítségével akartak átemelni a túlsó oldalra. A darumegindult és a kazánt közel tíz méter magasra emelte a herceggel együtt. Egyszerre azonban a daru váratlanul megállt és a felfűzött kazán a herceggel együtt a levegőben lebegett. Miután a gépet nemsikerült egyhamar megindítani, célszerűnek látszott létrát hozni s azon leszállítani a herceget kissé kényelmetlen helyéről. . . (Királyi tanácsos.) A király Fingerlos József posta- és távirda-főszámtanácsosnak és a központiposta- és távirda-számvevőség főnökének, buzgó szolgálata elismeréséül, a királyi tanácsosi címet díjmentesen adományozta. — (A walesi hercegnő veszedelme. A walesi hercegné, mint Londonból táviratozzák, komoly veszedelembe került tegnap a földmivelési csarnokban, ahol férjével megjelent, hogy kioszsza a lókiállítás dijait. Amikor a fenséges asszony átadta egy mén tulajdonosának a díjul kitűzött aranyserlegett, a fölzúgó tapstól megriadt a hatalmas paripa, ■kiütötte a gazdája kezéből a serleget, aztán kiszabadulván a lovász kezéből, a kijárat felé törtetett. A hercegné épen a kijárat felé tartott, s a megbokrosodott ló már csaknem letiporta. A közönség kiabálása végre figyelmessé tette a hercegnét s az utolsó pilanatban félreugrott a dühös állat elöl. — (Nagy András uram halhatatlansága.) Nagy András uram érdemes csizmadiamester volt évekkel ezelőtt Nagyváradon — egyéb semmi. Hogy jutott mégis a halhatatlansághoz, annak érdekes története van. Mert hiszen az irodalomtörténet beszél egy csizmadiáról, aki belekerült a Pantheonba, Hans Sachsról, aki tudvalevőleg nemcsak a közönséges, emberi lábakkal, de a verslábakkal is foglalkozott. Hanem hát Nagy András uramnak életében semmi köze se volt a poézishoz. Meg is halt régen, még az adósai is elfelejtették. Mostanában azonban történt, hogy a nagyváradi magisztrátus újra keresztelte az utcákat. Ki is ment a bizottság és megtette a keresztelést, különös tekintettel az állatvilágra és a históriának nagy alakjaira. Eljutottak abba a külvárosi utcába is, ahol valamikor Nagy András uram szaporította a tyúkszemeket. A bizottság vakarta az üstökét, micsoda nevet adjon ennek az utcának. A régi és új nagyságokból már egészen kifogytak Brehm országa is ki volt merítve. Végre egyik bizottsági tagnak megakadt a szeme egy föliráson, ami már be volt meszelve, de a mészrétegen átütötték magukat halványan a betűk: NAGY ANDRÁS. „Heuréka! — kiáltottak föl. — Ennek az utcának Nagy András utca volt a neve. Valami híres ember lehetett. Hadd frissítsük föl az emlékezetét.“ Pedig hát az a felirás a néhai csizmadiamester cégtáblája volt, amit az utókor kegyetlenül bemeszeltetett. Most azonban a derék csizmadiamester a magisztrátus kegyelete révén halhatatlansághoz jutott a csillogó utcatáblán. S akik most az utcán járnak, mély meghatottsággal néznek Nagy András nevére, elgondolván, hogy mégis szép, amikor az utókor a nagyok érdemeit megjutalmazza . . . — (Ünnepelt igazgató.) Nagy-Kőrösön az ev. ref. főgimn. tanári kara Adám Gerzson kir. tanácsosnak, a tanintézet 26 éven át volt igazgatójának, nyugalomba vonulása alkalmából bucsu-bankettet rendezett, melyen képviselve voltak a budapesti theologia akadémia, a debreceni főiskola, a budapesti és kecskeméti főgimnáziumok tanári testületei s jelen voltak az ünnepelt testvérei is. Az ünnepeltnek, ki ez alkalomból alapítványt tett a főgimnáziumi tápintézet, ifjúsági segítő egyesület és a tanulók kirándulási alapja javára, 48 évi áldásos és közhasznú tanári tevékenységét nagy elismeréssel magasztalták, volt tanítványai pedig ezüst babérkoszorút nyújtottak át neki. — (Válópör — egy elszólás miatt.) Vidám éjszaka után, a hajnal és a mámor ködében elkövetett elszólás — valóságos családi drámára adott most okot Nagyváradon. A vidám éjszaka hőse két nagyváradi férj, aki minapában fölutazott Budapestre, a vidéki kikapós férjek paradicsomába. Volt pezsgő, cigány, ami csak az ideiglenes szalmaözvegyek életét kellemessé teheti. De legbűbájosabbá tették az éjszakát azok a mosolyok, amik két orfeum-tündér rózsás arcáról ragyogtak a házaséset szökevényei felé. A pezsgő elfogyott, a mosolygó tündérek eltűntek é s a vidám éjszaka után a két korhely ott ült a kávéház homályos ölében, ahol sóhajtozva elevenítették föl az éj édes emlékeit. De a reggel düsében megszállta őket a kaizenjammer is és kivált az egyik férj szivében megszólalt a lelkiismeret furdalása. Eszébe jutott az ő liliomos asszonykája és megcsóválta a fejét: — Hát tudod, pajtás, jó, ami jó, de azért az én kis feleségem csókja, ölelése mégis csak jobb, mint azé az orfeumos kisasszonyé volt . . . Amire a másik félrehigeyesztette az ajkát és a teljes járatosság fölényével mondta: — Nekem mondod ?/ Nos hát, ebből az elszólásból lett a családi perpatvar. A férj elkezdett kutatni, vizsgálódni s végre is — beadta a válópert, amely legközelebb vizsgálatra kerül a nagyváradi törvényszék illetékes bírái előtt. — (Turista felolvasás.) A Magyar Turista Egyesület budapesti osztálya f. hó 28-án este 6 órakor az egyetem ásványtani intézetében (Múzeum körút 4.) felolvasást rendez, mely alkalommal dr Konkoly- Thege Miklós az óráról tart előadást számos vetí-tett kép bemutatásával kapcsolatban. — (Borzalmas eset) történt Kozmában, Magyarország déli részében. Egy Lupokatics nevű paraszt neje segítségével meggyilkolta mostohaanyját, akinek évjáradékot volt köteles fizetni. A holttestet szétdarabolta s a sertések által föltalatta. E sertések busából azonban a gonosz házaspár nem fog enni, mert büntettük csakhamar kitudódott s letartóztatták őket. (Főúri eljegyzés.) Gróf Dessetoffy Emil országgyűlési képviselő, gróf Dessewffy Aurél v. b. t. t., az O. M. G. E. elnökének fia, eljegyezte gróf Batthyány Wilt, gróf Batthyány Lajos volt fiumei kormányzó és neje, gróf Andrássy Ilona leányát, unokáját néhai gróf Andrássy Gyulának. — (Kubinyi György afféirete papokkal) Fölkértek bennünket a következő sorok közlésére: Válasz. Kuna Pál káplán és Chocholus Bálint plébános uraknak. Az „Alkotmány“ című lap f. hó 18-án megjelent 47. számában a föntnevezett urak aláírásával személyemre vonatkozó két közlemény jelent meg. Minthogy az illetőktől állásukra való tekintettel elégtételt nem követelhetek, kénytelen vagyok a nem általam fölidézett személyeskedést következőleg elintézni. Kuna káplán úr oly modorban foglalkozik személyemmel, hogy a közleményében foglalt, engem kicsinyíteni törekvő célzásaira komolyan nem reflektálhatok. Chocholus Bálint plébános úr ellen pedig a közleményében foglalt direkt sértésért mai napon a budapesti büntető törvényszéknél 9982/1902. sz. a. a sajtópert megindítottam. Kubinyi György, országgyűlési képviselő. — (Hajóit versenye az Atlanti-óceánon.) Említettük, hogy a „Campania“ angol és a „St Louis“ amerikai gőzösök versenyre keltek a Henrik herceget vivő „Kronprinz Wilhelm“ német hajóval. A tengeri vihar természetesen nagyon befolyásolta a verseny lefolyását, de mégis a német hajóé lett a győzelem. A “Kronprinz Wilhelm“ vasárnap délelőtt 9 óra 57 perckor érkezett meg a célhoz, a „Campania“ déli 12 óra 18 perckor és a „St Louis“ déli 12 óra 50 perckor. —Sante-Dumont legutóbbi balesete után — mint említettük — de Fino herceg s mások azonnal gyűjtést indítottak, hogy a léghajósnak módot adjanak kísérleteinek minél előbbi folytatására. Santos- Damont, ki maga is vagyonos ember, az ajánlatot köszönttel visszautasította. Az aláírási ívet, mely már 8970 frankot tüntetett föl, kivonatára visszavonták. — (Magyar intendáns Berlinben.) A berlini Börsencourtr szerint Barnay Lajos hazánkfia lesz Pierson titkos tanácsosnak, az udvari színházak intendánshelyettesének utóda. — (Csávába került muzsikusok.) Kellemetlen szituációba került a német-francia határon egy vándor zenészcsapat. Mint ugyanis Strassburgból jelentik, kedden mintegy 40 tagból álló vándor zenész-csapat érkezett a vasúton Németországból a francia határállomásra. Mikor az emberek a francia vonatra akartak átszállani, a vasúti személyzet francia hatósági parancsra megakadályozta őket a továbbutazásban. A vasúti pénztár megtérítette nekik az árkülönbözetet Nancyig szóló vasúti jegyük után és kényszerítették őket, hogy Németországba visszatérjenek. Az emberek kénytelen-kelletlen visszatértek a német határvárosba, Flenschbe. Ott azonban az a kellemetlen meglepetés érte őket, hogy a német csendőrség az egész társaságot szépen visszaexortálta a francia határra. Alig haladtak azonban mintegy 50 méternyire a francia területen, a francia határőrök rajtuk ütöttek és kemény ütlegelések közben visszakergették a szegény embereket a német területre. .Most két oldalt határőrök vigyáznak a zenész-csapatra, hogy egyik ország területére se mehessenek. A szegény emberek ott vannak kint a határon a szabad ég alatt minden holmijukkal s ámbár pénzük jócskán van, majd éhen vesznek. A zenészek birtokában svéd útlevelek vannak s azt mondják, hogy Krisztiániából jönnek. Hát ha addig éhen nem halnak, talán megérik, amíg a diplomáciai jegyzékváltás füled vagy hozzád eligazítja a dolgukat. Addig azonban egészen bizonyos, hogy a helyzetük nem igen irigylésreméltó. (Halálozások.) Idősb Salkovich Károly volt 1848—49-iki honvéd-főhadnagy, nyug. magy. kir. kincstári mérnök rövid szenvedés után, életének 78-ik évében Budapesten elhunyt. A fővárosi orvosi kar egyik legismertebb s legkedveltebb tagját, dr Gonda Ignácot, tegnap délután szívszélhüdés érte, mely halálát okozta. A 78 éves ember halálával fél évszázadon át fáradhatatlanul folytatott működés nyert befejezést. Az elhunyt, kiben dr Gonda Dezső fővárosi bizottsági tag édesapját, dr Berényi Sándor apósát gyászolja, a székesfőváros ügyeiben 25 éven kereszül mint törvényhatósági bizottsági tag és VIII. kerületi esküdt vett részt, kiváló orvosi működésével és jótékonyságával mindazok szeretetét megnyerte, akik az öreg úrral valaha érintkeztek. Temetése pénteken délelőtt 10 órakor lesz a József körút 11. számú gyászházból, ahonnét a rákoskeresztúri új zsidótemetőbe kísérik örök nyugalomra. (Tűz az öltözőben.) Bécs melletti Badenből jelentik, hogy az ottani városi színház öltözőjében ma este az előadás kezdetén tűz támadt, melyet azonban eloltottak, mielőtt a közönség bármit " is észrevett volna.. PESTI HÍRLAP _ 1902. február 28., péntek.