Pesti Hírlap, 1902. május (24. évfolyam, 119-147. szám)

1902-05-15 / 132. szám

18. Gr. Trautmannsdorff L. s k Rexnenaude 49V? 19. B. Üchtritz Zs. s k Doboka 53 20. Mr C. Wood p k Ágnes 11. 53 21. Zangen J. s k Xénia 49V* Jelöltjeink: Mag­a — Orgona — Kozmaring IX. VH. Handicap. Dij 3000 K. Táv. 1000 m. 1. Mr C. Wood 4é p m Sebes 66 2. Perdinandy B. 4é s k Bill 627* 3. Mautner V. 5é stp k Esparsette 59i/a 4. Gr. Degenfeld I. 56 stp her Royal Flush 59 5. B. Harkányi J. 36 s k Ervina 55Va 6. Szem­ere M. 46 p k Réza 55Va 7. Krausz L. 56 p m Maestro 55 8. Szemere M. 66 p m Ne engedj 65 9. Péchy A. 46 p k Rózsa Lili 54Va 10. Blaskovich Elemér 36 s k Csak­ 54 11. Gr. Festetich T. 36 p k Couleur 53Va 12. Zangen J. 56 s m Bence 521/2 13. Gr. Trautmannsdorff L. 36 p m Petronell 521/2 14. Herzog M. 36 stp m Sempiternal 52 15. Mautner V. 36 p k Helena 51 16. Gr. Trautmannsdorff L. 36 s k Soubise 501/a 17 Dreher A. 46 p k Ironuc­ 47 18. Gr. Károlyi I. 36 s m Campilli 47 19. B. Harkányi J. 36 s her Buzalka 47 20. Gr. Gatthyány E. 36 p . Mad Girl 39 Jelöltjeink: Royal Flush — Product — Mad girl. x Legelegánsabb úri ruha szabott ár mellett Kohn Heilmann és fiai cs. és kir. udvari szállítók­nál, az Angol szabóhoz, Budapest, IV. ker. Károlyi körút 12. sz. A Budapesti Torna Club gyásza. Fájdalmas veszteség érte a B. T. C.-t. Gabona Károly, az egylet pénztárosa és alapítása óta mun­kás és érdemdús tagja, tegnap kínos betegség után meghalt. Az elhunyt általános tiszteletnek és szere­tetnek örvendett a sportkörökben s barátai és club­társai egy igaz jó ember elvesztét siratják benne. Temetése 1. hó 15-én délután 5 órakor lesz az ó­­budai (bécsi­ ut 132.) Szt Margit-kórházból, honnan a B. T. C. testületileg kíséri utolsó útjára. Esti levél. — Az állóhelyek. —­ Az újságok közlései szerint, a fővárosi közlekedésügyi bizottság a villamos vasutak állóhelyeinek megszüntetését kívánja. Az indít­ványt Wagner Jenő úr tette, s négy szóval négy ebren fogadták el akként, hogy az elnöklő alpolgármester, Rózsavölgyi Gyula úr, a javas­latra adta döntő voksát. Én, az ilyen dolgokban szerfölött járatlan ember, mindebből csak azt látom teljes természettudományos bizonyosság­gal, hogy Wagner és Rózsavölgyi urak nem tulajdonosai holmi villamos részvényeknek , vagy ha mégis azok, hát annál igazságosabb és mél­­tányosabb úri­emberek. A többit nem értem. Sejtelmem sincsen róla: mi az a fővárosi köz­lekedésügyi bizottság, s hogy milyen jogai van­nak. Ha csak az a joga van, amit az újságok említenek, hogy t. i. felhívja a villamos vasúti vállalatokat, hogy tegyenek javaslatot az álló­helyek megszüntetése iránt, akkor ez a mélyen tisztelt bizottság holmi őrült Aesopus, aki érzé­keny verset ír a róka-részvénytársasághoz, hogy a holló-közönség sajtjának el nem kapása iránt javaslatot tenni ne terheltessék. Meglehet, hogy mindezt csak az én teljes tudatlanságomban vélem így. De tudós embe­rektől is hallom, hogy míg a villamos társasá­gokat arra az európai és emberi cselekedetre kényszeríteni lehet, a dolognak át kell csepeg­nie hatféle retortán, legvégül pedig a közgyűlés szűrőjén, mely akképpen vagyon alkotva, hogy nincsen belőle kizárva a villamos ellentállás sem. Vagy hogy ne leledzzek tovább a cata­­chresis bűnében : azok az urak döntenek benne, akik nem akarják, hogy a közúti vasutak egy kicsit többet költsenek a közönség kényelmére, vagy hogy ne épp ezt a puha szót használjuk: közbátorságára. Vagyis a közlekedési bizottság határozata afféle lourdesi víz: nem árt és nem használ.­­ Mikor arról lesz szó, hogy a közönség joga igaz-e, vagy a pénzszerzésé, hát bizonyos, hogy a pénzszerzés fog győzni. Mert ha a kocsikat nem lehet megrakni élő emberteherrel, in infi­nitum, a szalmás szekér és a mindig felf­érő szalmaszál törvénye szerint, akkor minden fu­varnak három vagy négy koronával kevesebb a bevétele. S a kalauzoknak nem lehet többé ju­talmakat kitűzni, mint most: hogy ki éri el a zsúfolás dolgában a napi rekordot? Tehát já­ratni kell vagy ötven kocsival többet. Seregek­nek ura ! Ötven új drága kocsi, ötven wattman, ötven kalauz ! Ez megéreznék a dividencián. Te­hát valósággal becstelen gondolat. Csakhogy Budapest közönsége sem kutya. Vagy ha legalább kutya volna. De azokat a boldog ebeket milyen kényelemben szállítják a gőzvasutak! Nincsenek egymás hátára szusza­­kolva az égi Hygiene törvényei szerint alkotott ketrecekben, s nem kell tűrniök se az állati jog, se a komondori aesthetik a semmi megsér­tését ! A nyerekedés galádságait csak az ember köteles elszenvedni, a maga pénzéért. Az állóhely nevű visszaélés ma már csak Budapesten virágzik. Végét vetették már Bécs­­ben is, végét vetette az embervédelem, ad vecem állatvédelem. Mert tetszik tudni, van ám ilyen is. Nálunk egynéhány évvel ezelőtt ez a kérdés igen élénk megbeszélés tárgya volt. Mikor tudni­illik egy csomó ember a vérével pecsételte meg azt az együgyű igazságot, hogy aki több pénzt akar szerezni, járasson több kocsit. Hanem hát les morts vont vice. A nedves hant fölött bor­zasztó dolgokat szavaltunk. Egyebek között Bródy Sándor, aki azt mondta, hogy ezeket a vasúti királyokat egyszerűen be kellene kul­csolni. Ma már szép csöndesség van, akár csak a sírokban, amelyekben a zugligeti üzérkedés áldozatai fekszenek. Csöndesek és csúnyák a szegények. Isten nyugtassa őket, de exhumálá­sukat mégis kívánnám: hadd lássa összetört korhadó testüket a mélyen tisztelt részvényes sokaság, hogy az nap legalább ne ebédeljen jóízűen. Az a szerencsétlenség ! Uram istenem, még annyi erőnk sincs a nyers pénzszerzéssel szemben, hogy ki tudjuk követelni a zugligeti állomás, e veszedelmes lejtő kiegyenesítését. Tár­gyalnak most is. Tárgyal és tárgyalt harminc bizottság és nem tudom hány miniszter. A vége az, hogy a lejtő megvan ma is, mert hogy ne legyen, az a részvényesek pénzébe kerülne. S a fizika törvényei szerint minden nap várható, hogy ugyanaz az emberölés megint megtörtén­hetik. Én nyugodt vagyok. Paktálok. Ha kül­földi barátommal találnék villamosozni a zug­liget felé, s az európai vagyis embernévre méltó ember azt kérdezné tőlem, hogy merre van az a gyilkos lejtő, a világhírű, a szemébe ka­cagnék és azt mondanám a becsületszavamra, hogy azt már elegyengették, tüstént a katasztrófa után, s nyoma sincs többé , vagy ki hihet olyan őrültséget, hogy még ma is megvan ? Mert ma­gyar vagyok a gazságig. De ha az én idegenem egy villamos kocsira szállván fel velem, azt kérdezné tőlem, hogy mi jogon szorítják őt a pénzéért félig agyon azok a szállított tárgyak, akik állítólag emberek, nem merném neki megváltani, hogy ez a pénz­szerzésnek nálunk még ma is tűrt hitvány módja. Azt hazudnám, hogy ma temetik Deák Ferencet: innen a rend e képtelen felbomlása. Vagy ha emberem alkalmas médium, hypnoti­­zálnám, hogy ostoba álomnak higyje, amit látott, azt a nagy megalázást. PESTI HÍRLAP 1­0.1902. május 15., csütörtök. 9 Napi hírek. — (A király­ szerdán sehol sem tett látoga­tást. Csütörtökön általános kihallgatást ad. — (A Windischgratz hercegi pár Prágá­ban.) A Windischgratz hercegi pár e hó 13-án Prá­gába érkezett s a Gröbe-villába szállt. Az újonnan berendezett villa földszintje rendkívül előkelő benyo­­mást tesz. A márványlépcsős és márványfalazatú en­­tró pompásan hat az ott elhelyezett zöld növényzet­tel. Egy baloldali előszobán át a pompásan berende­zett étterembe jut az ember, melyben kü­lö­n­nösen magára vonja a figyelmet egy hatalmas buffet orna­­mentális betéteivel. A berendezés stilje modern angol. Az ebédlő mellett van a nagy elfogadó­terem. A be­rendezés az empire-kor bélyegét viseli magán. A gazdag díszítésű tetőzetről művészi kristályüveg-csil­­lár fü­gg. Nehéz, sárga függönyök tompítják enyhén a behulló fényt. A dohányzószoba mór­stila. A berende­zés a hofburgból való s valamikor Rudolf trónörökösé volt. Nagyon előkelő benyomást tesz az ívószoba mahagóni fából való modern angol bútorzatával. Az első emeleten szintén egy sor pompásan berendezett helyiség van. Itt van mindenekelőtt a háló- és toilette szoba. A plafond gipszdíszítéssel van ellátva, a falak kretonnal bevonva. Angol sárgaréz ágyak és maha­góni bútorok teszik a többi berendezést. A toilette­­szobával szomszédos a hercegnő festő­terme. Drága festőszerek vannak itt felhalmozva. E teremben lesz elhelyezve a többi műtárgy is, melyek a főhercegnő hofburgi kastélyában voltak. Ezek közt van az álta­lunk már említett miniatűr-zongora, melyet Erzsébet királyné a 8 éves Rudolfnak készíttetett, s mely miniatűr volta dacára, szép, teljes hanggal bir. Né­hány első emeleti szobának még nincs meg a rendel­tetése. De lehetséges, hogy e helyiségek a hercegné anyjának, Lónyay grófnénak, legközelebbi látogatá­sára vannak föntartva. A cselédség a második eme­leten lakik, s 30 személyből áll. Az istállókban hat pár kocsiló és öt nyergesló van. A két arab mén, melyeket a szultán ajándékozott a hercegi párnak, már be van állítva.­­ (Elmaradt csapatszemle.) A király szer­dán reggel szemlét akart tartani a helyőrség csapa­tai fölött. A szemlére nagy előkészületeket tettek a kaszárnyákban, a közönség pedig már nyolc órakor ellepte a vérmező környékét, hogy láthassa a fényes katonai parádét. A szem­ét azonban elmosta az éj­szakai eső. A vérmező földje annyira átázott, hogy a katonai felvonulást el kellett halasztani. Reggel hat órakor telefonon értesítették a kaszárnyákat, hogy a szemle elmarad. A díszemlét e hó 16-án, pénteken, reggel tartják meg, ha ugyan a szeszélyes időjárás ezt is el nem mossa. A pénteki szemlén érvényesek a mai parádéra kiadot­t jegyek. — (Személyi hír.) Dr Ormay József kir. tanácsos Koritnicára utazott, ahol fürdőorvosi műkö­dését megkezdte. — (A trónörökös és kocsisa.) Az osztrák képviselőház mai ülésén különös interpellációt terjesz­tett be Krorác cseh képviselő Ferenc Ferdinánd trónörökös ellen. Azt mondja, hogy a konopisti her­cegi kastélyból elbocsátottak egy kocsist, mert az a gyanú merült föl ellene, hogy egy lószerszámról va­lami apró láncot ellopott. Noha a kerületi bíróság fölmentette a kocsist, Ferenc Ferdinánd trónörökös újabb vizsgálatért indíttatott ellene a lánc miatt. Kérdi az igazságügy minisztert, hajlandó-e az esetről infor­mációt szerezni, a gyanúsított embernek elégtételt adni s megmutatni, hogy nincsen nagyobb hatalom a földön, mint: a jog, törvény és igazság.­­ (Delegátusok ebédje.) Báró Wodiáner Albert, a delegáció háznagya, tegnap adta első delegá­­cionális ebédjét, gyár­ utcai palotájában, amelyre hi­vatalosok voltak: gróf Andrássy Gyula, a delegáció elnöke, Kállay Béni, közös pénzügyminiszter, Lukács László és Darányi Ignác miniszterek, báró Bohus Zsig­­mond, Dókus Ernő, Gáli József, báró Harkányi Fri­gyes, Hegedűs Sándor, Jakabffy Imre, Josipovich Imre, Klobusiczky János, Miklós Ödön, báró Nikolics Fedor, báró Rudnyánszky József, Szerb György, gróf Wilczek Frigyes delegátusok, Szentgyörgyi Gyula osztályfőnök, báró Tallián Dénes, udvari és miniszteri tanácsos és még többen.­­ (Don Carlos proklamációja.) Madridból jelentik, hogy a Correo Espana mai száma Don Carlos trónkövetelő egy nyilatkozatát teszi közzé, amelyben a spanyol király trónralépése ellen tilta­kozik és kijelenti, hogy kellő alkalommal érvénye­síteni fogja jogát. A nyilatkozat Velencében kelt.

Next