Pesti Hírlap, 1902. június (24. évfolyam, 148-170. szám)
1902-06-16 / 163. szám
1902. június 16., hétfő. PESTI HÍRLAP 5 — (Főúri esküvő.) Gróf Dessewffy Emil érsz. képviselő, Dessewffy Aurél főrendiházi tag és Károlyi Pálma fia, szombaton tartotta esküvőjét az egyetemi templomban Batthyány Ella grófnővel, gr. Batthyány Lajos és neje Andrássy Ilona leányával, néhai gróf Andrássy Gyula unokájával. (Pavlovics Ljubomir képviselő viselt dolgai.) Szegedről Írják a Távirati Irodának : Láng Lajos kereskedelmi miniszter, mihelyt értesült arról az inzultusról, melyet Pavlovics Ljubomir orszgg. képviselő a nagykikindai vasúti állomáson a m. kir. államvasutak szegedi tápintézetének több növendékén elkövetett, táviratilag elrendelte, hogy a szegedi üzletvezetőség a ténykörülmények megállapítása végett indítsa meg a vizsgálatot és annak eredményéről hozzá jelentést tegyen. A vizsgálatot Krzepelka üzletvezető nyomban meg is indította s azt az üzletvezető útbaigazító rendelkezései alapján Erdélyi Béla titkár és Szeless József fogalmazó vezették. A vizsgálat ma már minden részletében be van fejezve s annak eredményei a következő, hiteles forrásokból származó adatok: A kihallgatott tanuk nyilatkozatai alapján határozottan konstatálva van, hogy Pavlovics Ljubomir ezelőtt mintegy öt héttel Temesvárra utaztában a nagykikindai pályaudvaron a m. kir. államvasutak szegedi tápintézetének növendékeit, különösen Pósa Mátyást és Hirsch Jánost tettlegesen bántalmazta azért, mert ezek a többi 30 fiúval együtt a Hymnuszt és a Szózatot énekelték. Ezek a fiúk több más fiuval együtt azért szálltak le a vonatról, és vizet igyanak és egy-egy perecet vegyenek. Közben a vonaton maradtak folyton énekelték a Himnuszt. Ettől bőszült fel annyira Pavlovics. A várakozó közönség jelenlétében ''rátámadt a kis diákokra e szavakkal: Hát ti kölykök, elfeledtétek a nyelveteket? Ezt nem jól teszitek ! __ Ezzel mindkettőnek megcibálta a fülét e szavakkal : Legalább emlékezzetek meg erről ! — A már öt hét előtt történt dolog úgy pattant ki, hogy Gö■möri József kalauz, aki szemtanúja volt a dolognak, elmesélte Nagy Mihály kecskeméti képviselőnek a budapesti pályaudvaron. Az üzletvezetőségen kívül Tellimanics Lajos torontáli alispán és Wachtel Leó nagykikindai főkapitány is a tegnapi nap folyamán minden részletre kiterjedő vizsgálatot vezettek, amelynek eredményei megerősítik az üzletvezetőség vizsgálatának adatait, s amelynél jelen voltak Pap Géza,Szabó Ferenc és Eremius képviselők is. Megállapították, hogy az inzultust látta a kikindai pályaudvar ■egész személyzete, forgalmi szolgálatot tevők, pincérek és a vendéglős, akik úgy mondják el az esetet, mint ahogy föntebb előadva van. Az üzletvezetőség kiküldöttje kihallgatta Elbert Jenő pincért, Horváth Mór pályaházi vendéglőst és Frankovszki temesvári tanítót, akik mindhárman látták az esetet. Vasárnap délelőtt újra kihallgatták Szegeden Gömöry József és Valkay Keresztély kalauzokat. Ezek azt vallották, ■fiiogy nem látták ugyan a bántalmazást, de a fiuk, akiknek a füle feldagadt a cibálástól, panaszkodva mesélték el nekik a történteket. Wachtel főkapitány kihallgatta Gyorgyevics rendőrt, aki bár szemtanúja volt az esetnek, nem akart Pavlovics ellen vallani. Van még két szerb szemtanú, de ezek is igen tartózkodóan vallottak. Nem néztek oda a zavargás helyére, — úgymond, — de lármát hallottak Dellimanich alispán bebizonyítva látván a tényt, kijelenette, hogy haladéktalanul följelentést tesz Pavlovics ellen. (Egy koldus hagyatéka.) Bécsben nem rég egy koldus, L. Antal halt meg, kinek valamikor virágzó kádár-üzlete volt, és saját háza. Egyetlen lánya azonban, kitől semmit sem tudott megtagadni, pazarlásával koldusbotra juttatás aztán örökre eltűnt. L. Antal azóta egy utca szögletén koldult s egy szegény házaspár konyhájában lakott, amely házaspár valamikor az ő házában a házmesteri teendőket végezte. Mint bécsi polgár, az utóbbi tíz esztendő alatt segélyben részesült. Nemrég súlyosan megbetegedett, magához hivatta hűséges ápolónőjét és tudtára adta, hogy az ágya alatti ládában pénz van, amelyből temetési költségei födözendők, a többit pedig tartsa meg magának. A házmesternő két tanút hivott, kik előtt a haldokló szóbeli végrendeletét ismételte. Ezután csakhamar meghalt s a ládában 6000 koronát találtak, amit a koldus alamizsnákból gyűjtött össze. Miután alig élt kenyérnél s víznél egyébbel, a városi segélylyel egészen kijött. Most azonban az örökség kétessé vált, mert nem két, hanem három tanúra volna szükség, hogy a szóbeli végrendelet érvényes legyen. Egyelőre tehát, mivel örökös eddig nem jelentkezett gondnokot rendeltek. (A tizenhármas szám üldözöttjei.) A tömérdek babona közt, amiket az emberek a maguk aggodalmára és gyötrelmére kitaláltak, legjobban el van terjedve a hit, hogy a tizenhármas szám olyan veszedelmes és szerencsétlen, amit legüdvösebb volna egyszerűen kihagyni a számsorból. Azok, akik hisznek a tizenhármas szám ominózus voltában — pedig hányan vannak, akik hisznek! — szent borzalommal fogják elolvasni ennek a szegedi esküvőnek a történetét, amikor is az a veszedelmes szám úgy üldözőbe vette az ifjú párt, hogy ha babonások, hát menten beadják egymás ellen a válópert, úgy esett a dolog, hogy a vőlegény, akit vidékről vártak, a vicinális hibája folytán nem érkezett meg a kitűzött napra, június 12-re. Az atyafiság egybesereglett a környékről is, az esküvőt nem igen lehetett halogatni ■— de hát mikor tartsák meg? csak nem másnap, 13-án ? A vőlegény erre a terminusra megcsóválta a fejét — de mikor szép menyasszonyára nézett, kijelentette, hogy nem vár tovább, nem törődik a babonával: tartsák meg a lakást 13-án. A nagy nap reggelén minden készen volt a menyasszonyos háznál, s a két vőfély kocsira ült, hogy elmenjen a koszorús kisasszonyokért. Mikor visszajöttek, mosolyogva jegyezték meg: — Érdekes, hogy mind a két kisasszony a 13-as szám alatt lakik . . . A vőlegény is mosolygott, azután megindultak az esküvőre. A vőlegény fölsegítette a hintóba a maga nyoszoló leányát, közbe egy pillantást vetve a kocsi számára. Hát azon bizony a 13-as szám ékeskedett. Megérkeztek az anyakönyvelő hivatalban boszankodva látták, hogy ugyancsak sokan gyülekeztek össze azok, akik azt a bizonyos láncot fel akarják venni, amelyet oly sokat szidnak s amely azért még sem tud kimenni a divatból. Végre hoszszas várakozás után rájuk került a sor. A násznagy oda súgta a nászasszonynak : — Épen ők a tizenharmadik pár ... Észrevették leiz ezt a fiatalok is és bizony a szokottnál is reszketőbb kézzel írták alá az anyakönyv lapját. Majd túlestek az egyházi szertartáson is, s mikor ott ültek a nászlakoma asztalánál, elfeledték az apró kalamitásokat. Megeredtek a tósztok, egyre-másra érkeztek az üdvözlő táviratok, melyeket zajos éljenzés közt olvastak föl. Az örömanya meghatottan kérdezte: — Hány távirat érkezett? Mire a násznagy megolvasta a táviratokat és felkiáltott: — Sajátságos! Éppen tizenhárom . . . Az egyik vendég mindig megjegyezte: — Még csak az kellene, hogy tizenhárman ülnénk az asztalnál. A vőlegény szeme végigfutott a vendégeken és ijedten kiáltott fel: — De hiszen csakugyan tizenhárman vagyunk! Ez már több volt a soknál. A vendégek felállottak. Senki sem akart a fatális asztalnál ülve maradni. Végre is úgy segítettek a bajon, hogy meginvitálták a házmesterné kis leányát és azt is az asztalhoz ültették. A szőke fruska, aki oly zavarból segítette ki a társaságot, az egész vendégsereg kedvence lett. Hizelegtek neki, még a vőlegény is megkérdezte: Hány éves maga,kicsikém? Amire a kicsi mosolyogva felelt: — Tizenhárom . . . Már most ha ez a házasság, — amint remélhető — boldog lesz, akkor a tizenhármas szám veszedelmes voltában éppen annyian fognak hinni, mint ezelőtt . . . — (Iskola-avatás.) E napokban avatták fel az újonnan épült Sas- és Drugeth-téri állami népiskolákat Ungváron s a felavatás nagy ünnepségek között ment végbe. A vallás- és közoktatásügyi miniszter képviseletében megjelent Halász Ferenc min. osztálytanácsos, kit a város közönsége lelkes ovációkban részesített. Tiszteletére gróf Török főispán, valamint Firczák püspök ebédeket adtak, Ungvár polgárai pedig banketten adtak kifejezést tiszteletüknek. (Új tengeralatti hajó.) Londonból jelentik, hogy a Vicker-féle Maxim-műhelyekben egy vízalatt járó hajót készítenek az admiralitás számára, mely állítólag az összes eddigi ily hajókat túl fogja szárnyalni. A vizen mint közönséges, torpedóhajó halad, a víz alatt új látókészülékkel működik, mely a legtávolabbi körültekintést teszi lehetővé s föltétlen biztos kormányzást és célzást, enged meg, r. i — (Tüntetés az Andrássy-úton.) Jelentékenyebb tüntetések voltak vasárnap a főváros főbb utcáin, különösen az Andrássy-úton, s a tüntetésből kifolyólag több letartóztatás is történt. A kereskedősegédek tüntettek ismét azon főnökök ellen, akik nem akartak csatlakozni a teljes vasárnapi munka- szünet érdekében megindított mozgalomhoz, vagy már aláírták az ívet, melyben kötelezik magukat, hogy üzletüket vasárnap egész napon át zárva tartják s ígéretüket nem tartották be. A kereskedő-segédek, akikhez sok más szakmabeli munkás is csatlakozott, reggel két órakor gyülekeztek az Erzsébet-téren, ismertető jelük mindeniknek egy vörös szegfű volt a gomblyukában. Mikor az összegyűltek száma már vagy ötszázat tett ki, elindultak az Andrássy-útra. Itt már várta őket a rendőrség. A járdákon rendőrök cirkáltak föl-alá, akik arra ügyeltek, hogy a sétálók közül senki egy pillanatra meg ne álljon. A mellékutcákon lovas rendörök voltak elhelyezve. Az Andrássy-uton mindöszsze 5—6 üzlet volt nyitva s ezek közül is négy bezárt, mikor a tömeget közeledni látta. A tömeg az Andrássy-ut 55. szám alatt levő Füchsl és társa cég üzlete előtt állapodott meg s ketten bementek az üzletbe, ahol a tulajdonost udvariasan felkérték, hogy ő is zárja be üzletét. Ezt a kérést megtagadták s a tüntetőket nyomon kisérő rendőrség behatolt az üzletbe s a bizottság ben levő két tagját letartóztatta." A tömeg ezt látva, fenyegető kiáltásokba tört ki. A rendező bizottság tagjai attól tartva, hogy a* dühös tömeg beveri a kirakatokat, lehúzta a redőnyöket, mire az üzletben sötétség lett. Többen * botokkal döngették a lehúzott redőnyöket s a pokoli zajban az üzletet hirtelen bezárták, amit zajos él jenzéssel fogadtak. Az 1000 főre fölszaporodott tömimeg tovább haladt a Csáki Ármin-féle divatáru üzlet elé, ahova azonban már előzőleg bement a szervezőbizottság két tagja s ezek kérésére az üzletet rögtön bezárták. Miután az Andrássy úton most már egy üzlet sem volt nyitva, átmentek a Király utcába, ahol több cipő üzlet nem volt zárva. Minden üzlet előtt megújultak a zajos tüntetések, s valamennyien kénytelenek voltak bezárni. Itt két tüntetőt tartóztatott le a rendőrség. Most átmentek a Kerepesi útra, ahol három üzlet előtt volt tüntetés. A többiek a tömeg közeledésére már előre bezárták üzletüket. Egy negyed óra múlva itt már minden üzlet zárva volt. A tüntetők két csoportra oszolva bejárták a múzeum-körutat, váci körutat s az egész belvárost, de itt sehol nem volt tüntetés, mert az öszszes üzletek zárva voltak. A tüntetés sikeres befejezse után egy tömegben elmentek a dob utcai nagygyűlésre. A letartóztatott egyéneket 100—100 korona birságra ítélte a rendőrség. (Nagy fizetésképtelenségek Nagyváradon.) A nagyváradi pénzpiacon, mint nekünk jelentik, két tulajdonos nagy fizetésképtelenség okozott feltűnést az utóbbi időben. Minapában inzolvenciába jutott Fejérváry Dezső, ismert iparos, akinek a Fő utcán van buldogos üzlete. Ennél sokkal nagyobb esemény azonban Mandel Adolf zálogházas fizetésképtelensége, amely nagy izgalmat is keltett az egész városban. Mandel Adolfot dúsgazdag embernek tartották; a nagy piactéren hatalmas bérháza, a nagyváradi hegyen szép szőleje van. Senki sem sejtette, hogy fülig el van adósodva. Mondják, hogy a közzejárók szenvedélye kerítette őt is a hatalmába, s annak lett az áldozata. Legfőbb hitelezője a Nagyváradi Polgári Takarékpénztár, ahol lassan-lassan 146,000 korona hitelt vett igénybe. Mikor fizetésképtelensége nyilvánvaló lett, a takarékpénztár a kezébe vette a dolgot, hogy az ügyet rendezze és elkerülje azt, hogy Mandel csődbe kerüljön, mert ez esetben a hitelezők érzékeny kárt szenvedtek volna. Ez a rendezés sikerült is olyanformán, hogy a Polgári Takarékpénz-tár átvette Mandel összes aktíváit és passzáit, házát, szőlejét szépen értékesíti és egyformán kielégíti minden hitelezőjét, úgy, hogy a dolog ilyetén lebonyolításával senki károsodni nem fog. Mandel aktivái ugyanis csaknem teljesen fedezik a tartozásait. Passivái közt van a Belvárosi takarékpénztár és a Nagyváradi takarékpénztár követelése, első helyre betáblázva, 90,000 korona erejéig, azután a Polgári takarékpénztár 146,000 koronás követelése, ehhez járul még mintegy 50,000 koronányi függő adósság. Ezzel szemben ingóságai, zálogházi értékei, bora, búzája hiteles becslés szerint megérnek 70,000 koronát, háza és szőlője 180—200,000 koronát, úgy, hogy a takarékpénztárat legrosszabb esetben 10—20,000 kor. veszteség érheti, de ha az átvett értékeken kedvezően tud túladni, semmit sem fog veszteni. Az első hír azonban az volt, hogy Mandel csődbe jut és a takarékpénztárát érzékeny veszteség éri. Ez a hír nagy riadalmat okozott a részvényesek és a betevők körében. Szombaton kemény napja volt az intézetnek, melyet azonban a legkisebb kellemetlenség nélkül kiállott. A takarékpénztár ugyanis filléres szövetkezettel áll összeköttetésben és a szegény néposztály, mely hetenként fizeti be megtakarított filléreit, tömegesen kereste föl a bankot, hogy betéteit visszakérje. A bank azonban mindent azonnal fizetett, majd híre ment, hogy az egyezség Mandel ügyében létrejött s ez oly jó hatással volt a betevőkre, hogy sokan még a délután folyamán visszahozták délelőtt kivett betéteiket. Ma már teljesen