Pesti Hírlap, 1902. július (24. évfolyam, 178-208. szám)

1902-07-24 / 201. szám

8 PESTI HírLAP 1902. június 24., csütörtök. — (Vilmos császár üdvözlő távirata.) Zágrábból jelentik a következőket: Határozottan állítják, hogy Vilmos császár táviratilag üdvözölte Bechtolsheim báró hadtestparancsnokot jubileuma alkalmából, de a táviratot nem hozták nyilvánosságra, mert volt egy passzusa, amelyik a császár marienburgi beszédére vonatkozott és ez ismét diskusszióra adott volna alkalmat. (Főúri esküvő.) Keszthelyről jelenti tudósítónk, hogy ott szerdán d. e. 10 órakor vezette oltár elé Fürstenberg Károly herceg gróf Festetics Tassilo és neje szül. Hamilton hercegnő leányát, May grófnőt. A városban ünnepi hangulat volt s az összes épületek lobogódiszt öltöttek. A városi elöljáróság s a keszthelyi izraelita hitközség szeretete és hálája jeléül deputációban üdvözölte az örömszülőket. A keszthelyi iparosok dalköre egyesülve a gazdasági tanintézet hallgatóival, szerenáddal és fáklyásmenettel köszöntötte a jegyespárt. A várost este lampionokkal kivilágították. Az esketést a megyés püspök, báró Hornig Károly végezte. A lakodalmi vendégek szép számmal érkeztek, köztük herceg Taxis Miksa, gróf Draskovich Dénes, gróf Széchenyi Béla koronaőr násznagy, gróf Festetich Vilmos, herceg Lichtenstein Henrik, Fürstenberg tartományi gróf, gróf Schönborn Buchheim, báró Inkey István, Fürstenberg Irma és Amália hercegnő, Hohenlohe herceg, hg Taxis Benzi, gróf Kinski Ferenc és Mária, Khewenhüller Edina grófnő, gróf Esterházy Pál és Móric, Pallavicini György őrgróf, gróf Esterházy Lajos, herceg Fürstenberg Miksa Egon. A vőfélyek voltak: Lajos monakói herceg, gróf Festetics György, a menyasszony fivére, herceg Fürstenberg Emil, a vőlegény fivére, gróf Khewenhüller Antal és gróf Festetich Jenő. A nyoszoló lányok voltak: Fürstenberg Essl és Amália hercegnők, Festetich Alexa és Ella grófnők, a menyasszony nővérei. A polgári esketést Takács Imre főszolgabíró végezte. A menyasszonynak adott ajándékok mesés értéket képviselnek. Az esküvő után a kastélyban ebéd volt. Az ifjú pár a Semmeringre utazott. (Gólya nénik adója.) Egy nagy vidéki városban történt, ahol püspöki székhely is van. Az adókivető bizottság legkomolyabb ráncokba vont homlokkal ült asztalánál. És elébük járulának az adózó felek és aggodalmas pillantásokat vetettek a redős ábrázatokra. Mert hiszen ez uraktól függ : mekkorát csavarintanak a rettenetes adóprésen ? Mondanunk sem kell, hogy a derék adózó polgárok tele voltak panaszszal. Rossz időket élünk, rossz csillagok járnak, — keseregte minden alak. — Jeremiás siralmai ujjongó dithirambusok az elégiákhoz képest, amiket az adókivető bizottság előtt elzengettek. Különösen most egy csomó tisztes asszonyság fújta ugyancsak keservesen a nótát. Ama tiszteletreméltó asszonyságok valának ők, akiket gólyanőniknek is nevez a nép szája. És hivatkoztak a statisztikára, mely szerint a népmozgalmi adatok igen kedvezőtlenek e városban, szűk a keresetük, tehát az égre nagyon ne terheljék őket adóval. Legnagyobb rekordot érte el köztük a panaszkodásban egy tisztes, ősz matróna, aki, karján a hagyományos kis táskával, szörnyű sírást-rivást vitt véghez a bizottság előtt: — Tekintetes urak, valahogy föl ne emeljék az adómat! Sőt szállítsák le, könyörgöm a lássan ! Hiszen alig bírom megkeresni a betevő falatomat, olyan rosszul megy a dolgom. De már ezt a többi gólyanéni nem hagyhatta szó nélkül. Felzúgott körülötte a méltatlankodás, a tiltakozás. Egyik tudós asszonyság oda is ugrott az elnök elé : — Ne higgjenek neki a tekintetes urak! Nem igaz, amit beszél. Hiszen neki megy köztünk legjobban a dolga ! Neki van a legtöbb keresete ! — Miért? — kérdezték az adókivető urak. — Miért ? — kiáltott a gólya néni. — Hát azért, mert ő a káptalan bábája ! — (Andrée fivérének neje mint nyújtogató.) Gathenburgban nagy feltűnést keltett Andree igazgató, az északsarki kutató fivére, villájának kigyulladása és nejének ezt követő elfogatását. Kétségkívül a gyújtogatás. A tűzoltóság a villát üresen találta. A tűz az első emeleten támadt, de a földszinten egy elzárt ruhatárban petróleummal leöntött ruhák között két oltárfény maradványai és mellettök egy petróleum kanna állott. Azt hiszik, hogy az asszony a tettet elmezavarban követte el. (K megszüntetett forgalmi korlátozás a Feketetengeren.) A magy. kir. államvasutak igazgatóságának értesítése szerint a hajójáratokat Constanza és Konstantinápoly között, minthogy az egészségügyi intézkedések megszűntek, — újból megindították. Ennek következtében az Orient-express és az Ostendei-express vonatok úgy mint azelőtt Constanzáig közlekednek. — (Széll Kálmán pechje.) Széll Kálmánnak Bécsben — tudvalevőleg — semmiben sincs szerencséje. Egy híve volt még, akire eddig girbe-görbe pályafutásában támaszkodhatott, most ime ezt is elvesztette. Pedig annyira értékes volt ránézve, hogy most tekintélyes díjat tűz ki a megtaláló számára. Hogy ki volt ez a hűséges támogatója, egy bécsi rövid hír jelenti, mely szerint Széli a déli pályaudvartól Rajner főherceg palotájáig való frakkerezése alatt elvesztette aranygombos botját. Vajon mivel fog most ott fönn szétcsapni, ha kenyértörésre kerül a dolog ? — (Az ischli udvar vendégre.) A szász trónörökös szerdán délután udvari különvonattal Ischlbe érkezett. A pályaudvaron a király fogadta szász dsidás ezredének egyenruhájában a szász házirend szalagjával. Ő felsége kétszer megcsókolta a trónörököst és azután szállására hajtatott vele, ahol Mária Valéria főhercegnő várta. A király és a főhercegnő negyedóra hosszat időzött a trónörökösnél, azután elhajtattak a királyi villába. Mindjárt azután a trónörökös a melléje kirendelt Dietrichstein herceggel negyedórás látogatást tett ő felségénél. Délután háromnegyed 4 órakor a király ismét a trónörököshöz hajtatott és magával hozta őt a királyi villában adott ebédre, amelyen Mária Valéria főhercegnő, Rex szász követ és a trónörökös kísérete volt jelen. Este fél 9 órakor az uralkodóház tagjai családi vacsorára gyűltek egybe, amelyen a szász trónörökösön kívül Lipót és György bajor hercegek is résztvettek, akik kevéssel azelőtt érkeztek Ischlbe, ahol ő felsége a pályaudvaron fogadta őket. (Andrée sorsa.) A »New-York Journal« július 5-éről Winnepergből keltezett jelentést közöl, amely arról szól, hogy Faber lelkésznek Winnepergbe küldött levele megerősíti, hogy Andrée északsarki kutatót, valamint társait, Strindberget és Frankéit vad eszkimók megölték és szétdarabolták. A jelentés hitelességéhez a legcsekélyebb kétség sem férhet Faber anglikán lelkész azt is hírül adja, hogy a bátor svéd utazó tudományos szereit is megtalálták. (Ledochowszki bíboros halála.) Rómából jelentik, hogy Ledochowszki bíboros holttestét bebalzsamozták és ma délután püspöki ornátusban felravatalozták a propaganda ildei házában. A holttest körül kapucinusok imádkoznak. A bíboros holttestét pénteken délelőtt 10 órakor átviszik a ruennai Szent Lőrinc-templomba, ott gyászmisét mondanak és azután a varanói temetőbe viszik, ahol örök nyugalomra helyezik a propaganda fldei kápolnájában. Az elhunyt bíboros szivét Gorkiba viszik. (Frigyes főherceg veszedelemben.) Frigyes főherceg pozsonyi hadtestparancsnok, amint trencséni szemléjéről elutazott, a pályaudvaron komoly veszedelemben forgott. Amikor a gyorsvonathoz csatolták szalonkocsiját, az ennek hátulsó kerekeihez fektetett fahasábot elfelejtették kivenni. A gyorsvonat lassan hátrálva ment a szalonkocsiért, melyben a főherceg már elhelyezkedett. Az összeéréskor a szalonkocsi hátulsó kerekei a fahasábon átugrottak, miközben a szalonkocsi majdnem felborult, de szerencsére visszazökkent a vágányba. Baj nem történt. (Turista-szerencsétlenségek.) Zürichből sürgönyzik : Ghuffirsten-im Linder wallenstadti vezető tegnap lebukott és agyonzúzta magát. Kufsteinből jelentik, hogy e hó 20-án délután a hirtelen beállt zivatar következtében két müncheni turista — egy építészeti gyakornok és egy bankhivatalnok — a Goinger Halton szerencsétlenül járt. Az egyik egy 20 méternyi szikláról lezuhanva, eltörte a lábát. A másik ugyan nem sérült meg külsőleg, de sokat szenvedett a hidegtől és az esőtől. Mindkettőjüket csak másnap találták meg s Hinterbaronbadba szállították őket. Inentból jelentik, hogy a Madonna di Campigliaban e hedikó óta eltűnt Closs Ottó turistának eddig még semmi nyoma. Konstatálták, hogy Cross a Cimone della Pala csúcsát szerencsésen elérte, mert egy nagyobb turista és vezető csapat, mely ugyanaznap lent járt, látta maga előtt leszállót, és nyomait követte egy hómezőn át, míg a sziklatalajon elvesztek. Azt hiszik, hogy a szerencsétlent egy, a közelben lezuhant lavina temette el. (Kolera nostras Bécsben.) A bécsi irgalmasok kórháza szerdán reggel jelentést tett a rendőrségnél, hogy Kraner Antal, 56 éves donauxföldi lakos e hó 22-én a kórházban, ahova előző este vitték be, kolera nősításban meghalt. A rendőrség azonnal értesítette a II. kerületi elöljáróságot a szükséges egészségügyi intézkedések megtétele végett. (A harkányi kasszarablók.) Sátoraljaújhelyről jelentik, hogy az öt bakta-harkányi kasszarabló közül, akik a pénzzel megszöktek, négyet a szerencsi csendőrség fogott el, az ötödiket pedig, aki a csendőrökre lőtt, Miskolc környékén kerítették kézre. Amazokat ma hozták, ezt pedig holnap szállítják be a sátoraljaujhelyi törvényszék fogházába. — (Coppé letartóztatása.) Párizsból jelentik, hogy François Coppé a Gauloisban a következő- képen mondja el letartóztatását : — Az üldözött apácáknak szimpátiámat akartam kifejezni s ez oka annak, hogy a Szent Ambrus-apácák iskolájába elmentem, ahol jelen akartam lenni a dijak kiosztásánál s ez alkalommal beszédet mondtam. Sejtelmem sem volt arról, hogy ez a szertartás oly óriási hatást fog rám tenni s amikor a kétszázötven gyermeket sírni láttam, én is sirva fakadtam s nem tudtam uralkodni magamon. Midőn az iskola elhagyásakor azt kiáltottuk : Éljenek az apácák, éljen s szabadság ! — ránk támadtak a rendőrök és szét akartak bennünket verni, de erre mi még hangosabban kiáltottunk. A rendőrök ellen, akik az abbét le akarták tartóztatni, kétszer tettem visszautasító mozdulatot s erre lázitással s utcai csődület rendezésével vádoltak. Mi semmit sem rendeztünk, csak azt kiáltottuk, hogy éljenek az apácák s éljen a szabadság! Azt hiszem, hogy ebben senki sem láthat lázítást. Denis Cochin klerikális monarchista képviselő, aki Párizsnak azt a kerületét képviseli, amelyben az Elysée van, tegnap kihallgatáson volt Loubet elnöknél. Cochin az elnök figyelmébe ajánlotta a kongregációkat. Dicséri Loubet előzékenységét. — (A nyaraló gyermekek) első csoportja a következő sorrendben térnek vissza Budapestre: 1. Lelléről 60 fiú június 28-án esti 8 ó. 28 p. a nyugati pályaudvaron. 2. Zebegényből 80 fiu junius 28-án esti 5 ó. 55 p. a nyugati pályaudvaron. 3. Trencsénből 50 leány junius 29-én esti 9 ó. 45 p. a nyugati pályaudvaron. 4. Hegybányáról 80 fiu junius 29-én esti 9 ó. 15 p. a keleti pályaudvaron. 5. Ercsiből 40 leány junius 29-én esti 8 órakor a keleti pályaudvaron. 6. Ősztől 23 leány júlis 29-én esti 9 ó. 15 p. a keleti pályaudvaron. 7. Lipikről 23 fia junius 29-én 9 ó. 6 p. a keleti pályaudvaron. 8. Crkvenicáról 40 leány augusztus 1-én reggel 8 óra 30 p. a keleti pályaudvaron. — Fölkéretnek a szülők, hogy az illető pályaudvarokon jelenjenek meg gyermekeik átvétele céljából. (A Primus katasztrófája.) Hamburgból jelentik : A Primus roncsának kiemelésére tett kísérletek eredményteleneknek bizonyultak. Altona és Blankenese mellett minduntalan holttestek úsznak a sport felé. A halottak száma az eddigi jelentések szerint száznégy, de úgy látszik, hogy még ennél is többen vesztek el. A Primus elsülyedésekor lejátszódott jelenetekről borzalmas képet nyújt a megmenekültek elbeszélése. Grell Károly szivarkereskedő neje ezeket beszéli : „A hajón meglehetősen vígan telt az idő , mindenki a kirándulás lefolyásáról beszélt és senki sem gondolta, hogy a következő pillanatban a halál körül éliebünk. Hatéves fiammal, tizenkétéves leányommal és anyósommal a hátulsó fedélzeten állottam, míg férjem apjával valamivel távolabb állott tőlünk. Épen a gyermekeimmel beszélgettem, amikor hirtelen heves lökés érte a Primust. Egy szempillantás alatt jajveszéklő segélykiáltások töltötték meg a levegőt. Az általános zűrzavarban mindenki csak azt kiáltotta : — Egy gőzös összeütközött velünk ! A hajó sülyed ! Elmerülünk ! A lökés után a kisfiam azt kérdezte tőlem : — Anyám, nem megyünk mi lefelé ? Alig mondta ki e szavakat, amikor a hullámok minden oldalról felénk hatoltak. A kitörő pánikban fimmal együtt a vízbe merültünk , két ízben merültem fiammal a mélybe, de mindannyiszor újra a felszínre kerültünk. Amikor harmadszor merültem alá, megragadott egy kéz s egy csónakba vont. A fiam azonban odaveszett. Egy ismeretlen férfi Altonába vitt bennünket, ahol száraz ruhákkal láttak el. Erre hazautaztunk. Amikor a lakásomba érkeztem, a legnagyobb örömömre ott találtam egészségesen holtnak hitt férjemet. Csakhamar az apósom is megérkezett, akiről szintén azt hittük hogy odaveszett. A leányom is megmenekült és pedig úgy, hogy ügyesen átugrott a Hanza hajóra. Az anyósom és a kisfiam azonban a tengerbe fúlt.“ — (Holaberték yachtja.) Párizsból sürgönyzik, hogy Joinvilleben tegnap elárverezték Humberték „Levries“ yachtját. Hogy mennyiért kelt el, nem jelenti a távhó. (A temperatura a Simplon-alagutban.) Zürichből sürgönyzik . A Simplon-alagutbeli hő mérésére kiküldött bizottság a tunnelben 53 foknál nagyobb horaérséket konstatált.