Pesti Hírlap, 1903. szeptember (25. évfolyam, 238-267. szám)
1903-09-01 / 238. szám
V«7. ---v ------' l-- . .........._........ . .. ___ ___... . ______ . Budapest 1903. XXV. évf. 230. (8246.) szám. Kedd, szeptember 1. * — ' ■1 ' ' ‘ ' - " " 1 ' - - - ■ " ~ Előfizetési árak: Szerkesztőség: Egész évre____28 k. f. Budapest, váci körut 78. ° tveti X * * * ^ * * ||| ]|| hová a lap szellemi részét 'Vl , szétküldésére vonatkozó felszólalások intézendők. Az angol király Bécsben, VII. Edvárd angol király látogatása Bécsben fényes ünnepélyességek színhelyévé teszi a császárvárost. Falai közt Bécsnek büszke vára angol uralkodók közül csak Oroszlánszívű Richardot látta. De csak olyan vendégeskedés volt az övé, hogy a keresztes hadjáratokból jőve vonult keresztül Bécsen, mikor is Habsburg Lipót herceg elfogatta és börtönbe vetette. A barátkozás Anglia és az osztrák-magyar monarchia közt sohasem volt feltűnő meleg. A két nagyhatalom érdekei nem igen találkoztak. Csak most kezd aktuálissá lenni az a kérdés, hogy a többi nagyhatalom közt Anglia milyen álláspontot foglal el a keleti politikában. Mivelhogy a Balkán sokáig nem kerülheti el sorsát, az európai nagyhatalmak osztozkodásának tárgyává kezd válni. Ennélfogva Angliára szüksége lehet a monarchiának, ha Oroszország féktelen terjeszkedése elé akadályokat kell állítani. Máskülönben Anglia királya és India császárának látogatása csak udvariassági ténynek volna tekinthető. Edvárd Marienbadban időzött, tehát tisztelegnie kellett a monarchia uralkodójánál, kinek egyik országa területén keresett üdülést és ifjító erőt. A diplomácia azonban, ha csupán ennyi benne is a cél, fölhasználja a látogatást az uralkodók barátsága megerősítésének hirdetésére, a közvéleménynek pedig hasznára válik, hogy ebből az alkalomból a belpolitika éles sziklái közül egy kissé félrevonulva, a monarchia és Anglia közt lévő viszonyról elmélkedhetne. Ami Edvárd király személyét illeti, Bécsben is, Budapesten is szimpatikus. Nagy uraink személyes ismeretségével dicsekesznek abból az időből, amikor mulatni járt trónörökös korában Magyarországon. Persze ő is leginkább a mágnáskaszinó termeiben tanulmányozta az országot s ha csak innen szerzett volna benyomásokat, azt konstatálhatná, hogy Magyarországon ló, kutya, kártya és asszony a legfőbb javak és az ambíciók ezek körül csoportosulnak. Aminthogy gavallér barátját, gróf Károlyi Istvánt tényleg most is a lova gyors futásáért üdvözölte. A magyar lélek mégis vonzódik Edvárdhoz a kegyelet révén, mert az egyetlen magyar trónörökösnek, Rudolfnak legbensőbb barátja volt. De az idők fordultak. A divatkirályból deresedő fővel a leghatalmasabb uralkodó lett. Sokat tapasztalt, tanult. A népek erejét már más szemmel kell megítélnie, valamint, hogy királyok sorsa is a gondviselés kezében van. A búr háború megkutatta, hogy a népszabadság ereje zsoldos tömegeket tipor el. Koronázására való előkészületei között a halál szárnya suhogván mellette, a császárokénál is nagyobb hatalom erejét érezhette. A mi királyunk a sors és a végzet csapásaitól sokkal többet szenvedett, mint bármelyik igénytelen alattvalója. Találkozása Anglia királyával föl kell hogy ébreszsze a tanulságot, hogy királyok boldogságát csak népeik boldogítása képezheti. Most is az a gond gyötri uralkodónkat, hogy hatalmát alá kell rendelnie a nemzet hatalmának, avagy megosztani vele. Anglia alkotmánya példaképen szokott szerepelni mi előttünk, mindig hangoztatván, hogy Európa nemzetei között csak a magyar tiszteli úgy alkotmányát, mint az angol. A magyar parlamentben folyton hallani lehet az angol példákat, mint követésre érdemeseket és néha egy egész napon át angol alkotmányjogi kérdések fölött vitatkoznak a t. Házban, míg a nép ínségben senyved és vándortarisznyát akasztva vállára, a tengerre igyekszik. Vajha elérkeznék már az idő, amikor nem az alkotmányjogi magyarázatok dolgában lenne irányadó Magyarország részére Anglia. Lássuk meg, hogy azt a nemzetet gazdasági ereje tette nagggyá és népének józansága, szorgalma, szívós kitartása. Ott az ipar és kereskedelem az ország legelőkelőbbjeinek dicsőséget szerez a vagyonosság mellett. Nálunk még most sem egészen szalonképes és főleg nem föltétlenül „párbajképes“ foglakozás. Itt a mágnás-kaszinói tagság előkelő pozíció, csak születés és kártya kell hozzá, ott munka nélkül nincs érdem. Minálunk a politikai pálya a stréberkedés lépcsője, ott a munkás élet tapasztalatai folytán megerősödött férfiak szolgálattételét jelenti. Minálunk a képviselői foglalkozással igyekeznek még sokan javakat és előnyöket szerezni. Angliában előbb anyagilag és erkölcsileg függetlenséget szerez magának az, aki politikai pályán akar használni nemzetének. Csak a diplomaták nagyzási hóbortja ne nyerjen új tápot a látogatás folytán. Hogy újra előtérbe ne lépjenek a monarchia nagyhatalmi állásának a fitogtatásával. Be kellene látni, hogy a nagyhatalmi hóbortok csak gúny tárgyát képezhetik, ha ezekért országok uralkodói föláldozzák a népek jólétét. A nemzetek gazdaságát, iparát és kereskedelmét kell előbb termékenynyé és gazdaggá tenni, mielőtt ebből az Nővérek. — A Pesti Hírlap eredeti tárcája. — A százház egyikében. Tessék egyenesen a kapuból a lépcsőre menni, föl, ameddig csak lehet, ott baloldalt a félember magasságú, repedt, barna ajtóba nyitni, úgy, ahogy az én elegáns, suhogó selymű hölgyem tette. Az ajtóból először is a kályha füstje köszönti, aztán belebotlik egy másfél éves mesztelenségbe, akire a kályha mellett köhögő rongytömeg rákiált: — Nem mész onnan ? Megállj, úgy megugratlak a seprőnyéllel, hogy a derekad is ketté törik. No, te vagy? Az elegáns hölgy: Én hát, itt van az urad ? A kályha melletti rongytömeg: Nincs, bátran bejöhetsz. Az elegáns : Szervusz, Lizi, hogy vagy ? Lizi: Nem olyan jól, mint te, még sem cserélnék veled. Az elegáns: Jól van, jól van, azért nem kell prédikálni. A lóversenyen voltam, aztán szépszerével letettem a barátomat s idenéztem, hogy mit csináltok. Lizi: Becsületben nyomorgunk. Az elegáns: Hallod, Lizi, nagyon szép volna tőled, ha nem emlegetnéd mindig a becsületet. Lizi: Az ember azzal henceg, ami van. Az elegáns: Nekem van pénzem, mégsem hencegek vele. Aztán testvérek között. .. Lizi: Te meg, Matild, tedd meg nekem azt a szívességet és ne emlegesd a testvéri viszonyunkat. Az ember végre nem tehet róla, hogy kinek a testvérekép születik. Az elegáns (kacagva): Ha tehetne róla, elsősorban az apját válogatná meg. Mindennek az oka az apa. Ha a mi apánk gróf volna, akkor az én grófom is feleségül venne, mert eléggé bolondul utánam. A te urad sem volna az urad, hanem ha szerelmes volnál belé, hát megfogadnád kocsisnak vagy komornyiknak. Mert ott, ahol minket kirúgnak, ez a szokás. Hát hogy vagytok? Van-e munkája az uradnak ? Lizi (sóhajtva): Nincs. (Észbe kapva.) De holnap már lesz. Matild: Ideje, mert ugyan miből is élnétek ? Lizi (csípősen): Tán a levegőből, de tisztességben. Matild: Megint a tisztesség! Igazán, Lizi, kegyetlen vagy. Hiszen igazságod lehet. Nincs örömöm a jólétben, mert hiányzik a tisztesség. A grófom csak a grófom, egyebem semmi. Aztán következik utána más, gróf-e vagy báró, vagy börzeágens, aztán többen, aztán senki, aztán a kórház, vagy a szemétdomb. Tudom én azt nagyon jól. De te is nagyon jól tudhatod, hogy az egész véletlenség. Együtt táncoltunk, csaknem együtt botlottunk. A tiéd becsületes ember volt és elvett, az enyém svihák volt és otthagyott. Verje meg az Isten, gondolom olykor, mikor nagyon alább kell húzódnom a tisztesség rácsától, áldja meg az Isten, gondolom, mikor téged látlak. És ha megfordítva történik, akkor tán én állanék most a krumplis fazék mellett és rajtad suhogna a selyem alsó s a becstelenség brillántos gyűrűje a te ujjadon ragyogna. De én nem néznélek le, mert tudnám, hogy az egész csak szerencse dolga. Lizi: Ezt kikérem magamnak, nem vetem szemedre életmódodat, de legalább ne mond szerencsének a gyalázatot. Matild (kacagva): Félreértesz, azt mondom szerencsének, ami téged ért. A biztos házasságot, a facér férjet, a pálinkát, amitől ő berúg és a verést, amivel téged traktál. Lizi: Hazudsz ! Matild : Szegény húgom, elfelejtetted, hogy a múltkor épen rajtakaptalak az ilyen szerelmeskedésen. De az is tisztesség, minden tisztesség amin a pap áldása van. Az is tisztesség, hogy rád se néz, az is, ha utálod őt, mert kín, nyomor és hazugság. De ha megszöknél tőle, az tisztességtelenség volna, mivelhogy ■őszinte volnál és hogy ha ő itthagyna, mivelhogy rád nézve szerencse volna. Lizi: Savanyú a szőlő, úgy-e ? Matild: Igazad van. Nagyon szeretnék hitesasszony lenni. De tisztességes ? Soha. Ahoz pénz kell, barátom, az a finom embereknek való, ahol az ember megbecsüli az asszonyt, vagy ha komiszkodik vele, hát finoman komiszkodik. S ahol a tisztességnek arca van. De te ? Ha kimegy az utcára, senki sem mondja: ni, egy tisztességes asszony! Hanem mindenki azt látja, hogy rongyos asszony vagy, akinek föl van marva a keze és kékre ütve az arca. Lizi, szegény Lizi, emlékszel még a szépségedre ? Két évvel ezelőtt szép voltál, utánad néztek az emberek, a finom urak is. Hova lett a szépséged, szegény Lizi? Nem siratod? Nem saj- A Pesti Hírlap ipár száma 28 oldal.