Pesti Hírlap, 1903. december (25. évfolyam, 329-343. szám)

1903-12-02 / 330. szám

1903. december 2., szerda, pesti n­­­it L­á 9 * (Pozsonyi színészet.) Szendrey Mihály ki­­tanő színtársulata mindinkább meghódítja a pozsonyi közönséget. Érdekesebb esteken a németajkúak is kezdenek az előadásokra járni. „X Bob herceg“ leg­utóbbi előadásán Sz. Rontay Boriskát tüntették ki sok virággal és ajándékkal. „A bál után“ magánje­­lenetben Baróthi Irma, a társulat kitűnő naivája, aratott nagy sikert. Szécsi Ferenc e népszerű alko­tása előreláthatólag egész héten műsoron marad. „A tavasz“ új operetteben Sz. Rontai Boriska, Zalai Margit, Andordl és Faludi tű­ntek ki. „A cigányélet", Bankó Pista színműve, hat estén került szinre egy­folytában, zsúfolt házak előtt. A felvonásközökben tartott cigányversenyek nagy vonzóerőt gyakoroltak. A nevezetesebb versenyzők: Kóczó Antal (Budapest), Sovánka Nándor (Nyitra), Kolompár Lajos (Érsekúj­vár) meghallgatására nem egy ősz német polgár ellátogatott családostól a magyar múzsa hajlékába. A kitüntetett zenekarok és művészek összesen 6 arany-, több ezüstérmet és elismerő okl­velőket kap­tak ; Baróthi Rezsőnek, a színtársulat buzgó titkárá­nak pedig, ki a versenyt rendezte, a szinügyi bizott­ság jegyzőkönyvi köszönetet szavazott. * (Szinielőadástól eltiltott katonák.) A magdeburgi városi színházban szinre került Beyerlein „Zapfenstreich* című darabja, amely Berlinben nem­rég zajos sikert aratott. Berlinből most azt jelentik, hogy a magdeburgi helyőrség tisztikarának és le­génységének megtiltották a darab látogatását. Ez a tilalom annál nagyobb feltűnést kelt, mert a „Zapfen­streich“ berlini előadását a német trónörökös is megnézte. Műszaki hírek. — A pécsi városháza építésének ügye évek óta húzódik már, jóllehet az építés költségei rendel­kezésre állanak. Nem foghatnak a megvalósítás mun­kájába, mert a tervezéssel és művezetéssel megbí­zandó építőművész személyében nem képes a tör­vényhatóság megállapodni. Pártkérdésnek tekintik ezt is, mint sok egyebet, holott itt a város szépíté­sének és fejlesztésének közérdekéről van szó s ez minden polgárnak egyaránt kell, hogy vágya legyen. A végleges megoldásnak pártérdekből, személyek iránt érzett rokon- és ellenszenvből akadályokat gör­dítenek minduntalan elébe s ezzel csak kiélesítik az ellentéteket anélkül, hogy az építés ügyét előbbre vinnék. Sőt ellenkezőleg, nagyon is hátráltatják. Egy ízben hirdettek már pályázatot a városház terveire és akkoriban Pártos és Lechner építészek nyerték el az első díjat. S jóllehet e régi jónevű építészek rátermettsége és megbízhatósága iránt két­ség nem lehetett, újabb pályázatot rendeztek, ame­lyen ugyanez építészek diadalmaskodtak. Később Lang Adolf építészt emlegették, mint aki szintén szép tervet készített. Majd Alpár Ignác építész felé terelődött a törvényhatóság bizalma. Felkérték Al­párt a városház-tervek készítésére, de ezt a meg­bízó határozatot a belügyminiszter megsemmisítette és utasította a várost tervpályázat hirdetésére. A beérkezett tervek közül a magyar mérnök és építész egylet közreműködésével hozott döntés az első díjat Alpár Ignác tervének juttatta úgy, hogy most már igazán akadály és skrupulus nél­kül ki lehetett volna a megbízást véglegesen adni. Ehelyett azonban a díjat nem nyertek elégület­­lensége, illetve egyes vesztes pályázók pécsi rokonai ismét agitáltak. Hogy jelöltjüket „behozhassák“, azt a furcsaságot eszelték ki, hogy a tervezés művészi munkájára amolyan üzleti szit árlejtést kívántak hir­detni, hogy ilyenformán megtudják, vajon a pályázók melyike készíti az építeszi munkákat legolcsóbban, holott e munka díjtáblázatát minden törvényhatóság ismerni tartozik s kicsinyes alkudozásnak épen ennél nincsen helye. Mikor ez a terv nem sikerült, szű­­­kebb körű pályázatot hirdettek Alpár Ignác és két másik tervező között. A cél világos: Alpár Ignácot valahogyan el kell ütni a munkától. A herce-hurcát végre megsokallotta Alpár, aki most nyilt levéllel for­dul Pécs város polgármesteréhez, Majorossy Imre kir. tanácsoshoz, mely levélben kijelenti, hogy az eddig történtek után Pécs város törvényhatósága iránt nem viseltetik annyi bizalommal, hogy munká­ját újra engedné általa elbírálni, miért is ez újabb pályázaton nem vesz részt. A levél erős lecke a pécsieknek, akik „úgy látszik, nincsenek tisztában az­zal a nagyfontosságú közszolgálattal, amelyet az épí­tész akkor végez, am mikor kilátás nélkül részt vesz a tervpályázatokon és nem méltányolják munkáját, ammelylyel az építész a kérdés tisztázásához hozzá­járul.“ Elmondja Alpár azt is, hogy „eddigelé 26 pályadíjat nyert és a nyilvános versenynek köszön­heti, hogy a legnagyobb középületek létesítésével foglalkozik most is. A tisztes munkáért való küzde­lem le fogja rombolni azokat a torlaszokat, amelye­ket a tudatlanság és a rosszakarat épít az egyén jo­gos érvényesülése elé.“ A pécsi városház építésének ügye tehát ismét elhalasztódik hónapokkal, sőt úgy lehet, évekre. — külföldi szakértők. Régi rossz divat jut­tat minálunk fontosabb és kellemesebb szerepet a kül­földről ide szabadinak vagy meghívottnak, semmint a hazai erőnek. És lehet a magyar még oly alapos, még oly képzett, a külföldié az elsőség, ha akár kon­tár is. Műszaki korunk nagy tudását és szakértelmét ma már elismeri ország-világ és nincs az a bárminő kényes technikai probléma, amelynek megoldását a magyar tudásra teljes megnyugvással tűzni ne lehetne. Mégis, ha a törvényhatóságok nagyobbszabású technikai mű megalkotásába akarnak fogni, előszeretettel mellő­zik a magyar szakértőt és fordulnak a külföld tech­nikusaihoz. Különösen a német nagyképűség szokott imponálni, még hogyha­­ osztrák is. Pozsony városa mintegy két évvel ezelőtt csak úgy merte villamos művét létesíteni, hogy Bécsből hívott szakértő véle­ményét kérdezte meg előzőleg. Ekkor a m. kir. bel­ügyminiszter Magyarország összes törvényhatóságait s köztük Pozsony városát is figyelm­eztette, hogy minden alkalommal egyedül csak magyar szakértőhöz forduljanak, mert ő csak ezek véleményét fogja mérv­adóknak tekinteni. Jóllehet a bécsi szakértő vélemé­nye nem igen vált be, Pozsony városa most, hog­y a villamos telep kibővítéséről van szó, ismét csak előbbi bécsi szakértőjét hívja meg. Talán a belügy­miniszter szava nem jut el Pozsonyig ?! — Torony-tervpályázat. A breznóbányai ág. at. hitközség régi templomát díszes új toronynyal akarja ellátni, miért is megfelelő tervek beszerzése céljából pályázatot hirdetett a magyar építészek közt. A pályázat lejárt. A terveket a Breznóbánya város mér­nökéből, továbbá Komor Arnold kir. főmérnökből és Gersztl Kálmán építészből álló bizottság bírálta el. Az első két díjat Sándy Gyula és Porti Ernő építé­szek nyerték el, akiket a művezetéssel is meg fognak bízni. Sebestyén Arthur építésznek ítélték oda a következő díjat. Megvételre ajánlották Jitrey Ernő, további Károlyi Emil és Marton Ákos terveit.­­ A Magyar Mérnök- és Építész-Egy­­letben Pirovits Aladár székesfővárosi mérnök elő­adást tartott a városok csatornázásáról, különös te­kintettel a szennyesvizek megtisztítására és sajátos hazai viszonyainkra. Bírálatában megemlékezett arról, hogy hazai kultúrmérnökeink a városi szennyesvizek megtisztí­tásának kérdését a fejlettebb kulturállamokban szer­zett tapasztalataik alapján a kor színvonalán álló tudományos alapon igyekeznek tanulmányozni és en­nek alapján átültetni szakirodalmunkba, hogy a gya­korlati megvalósítás terén szaktanácsaikkal a vá­rosok rendelkezésére állhassanak. Azonban fontos hazai szempontok szólnak amellett, hogy a szennyes­­vizek kötelező megtisztításának kérdésénél­­ne azt a szigorú mértéket használjuk, mint az pl Németor­szágban honos. Ne erőszakoljunk hazai városainkra minden áron minta szennyesvíz-tisztító telepeket, mert a csatornázás iránt mutatkozó úgyis csekély hajlandóság még alább fog szállási, de egyébként hazánkban a tisztításnak gazdasági tekintetben is fontos egyéb módjai állanak rendelkezésre. Egyletek és intézetek. — A Magyarországi Kárpát­egyesület központi választmánya nov. 29-én dr Münnich Aurél elnöklésével Iglón gyűlést tartott, amelyen tudomásul vette Darányi volt földmivelésügyi miniszter átiratát, amelyben köszönetet mond az egyesületnek támoga­tásáért, valamint Tallián fö­lmivelésügyi miniszter leiratát, amelyben az egyesületnek közreműködését kéri. Fischer Miklós ügyvivő alelnök jelentést tett a poprádi egyesületi­­múzeum parkjának kibővítéséről s beterjeszti a tát­a-larpataki völgyben az óriási víz­esés felett építendő vasszerkezetű hídnak terveit és költségvetését. A híd tavaszszal épül fel. Beterjeszti a Tarajkán felállítandó Szilágyi emléknek részletes terveit. Az emlék, amelynek építését tavaszszal kez­dik, kilátó toronynyal lesz egybekötve és Szilágyi Dezső reliefképével díszítve. A bemutatott pénztári jelentés szerint az egyesületnek október végéig 41.753 korona bevétele volt. Az egyesület a­z. év­ben is épített a Tátrában fontos utakat, amelyek között első helyen áll a tátra-füred-telkai völgylát. A szerkesztő bizottság jelentést tesz az 1904. év­könyvnek gazdag tartalmáról és bemutatja az év­könyvnek műmellékleteit. Az ügyvivő alelnök jelenti, hogy az egyesületi múzeum számos értékes tárgy­­gyal vett részt a kassai Rákóczi-kiállításon. A kalau­zok számára télen tanfolyam fog szerveztetni, a ta­vaszszal a kalauzok gyakorlati tanfolyamban is fog­nak résztvenni, melynek színhelyéül a Tátra nyugati része jelöltetett ki. Számos adminisztratív ügynek el­intézése után az ülés véget ért. — Az újságírók egyesületéből. A Buda­pesti Újságírók Egyesületének segítőalap igazgatóta­nácsa kedden délután ülésezett Cziklay Lajos elnök­lete alatt. Az ülésen bejelentették, hogy Singer Zsig­­mond az egyesület tiszteletbeli tagja újabban jövő koronát küldött a segítőalapnak, melyet nemeslelkű adakozóktól gyűjtött a jótékony célra, ezzel is ki­váló jelét adva annak a jóindulatú támogatásnak, melyben az egyesületet megalapítása óta részesíti. Az igazgatótanács hálás köszönettel fogadta az ado­mányt. A mai ülésen 500 korona segítséget osztot­­tak ki.­­ Az Orsz. Iparegyesület december 3-án délután 6 órakor új­ utca 4. szám alatti helyiségében felolvasó ülést tart. A napirend tárgya: dr .Lertzha­­ Tivadar előadása Az ország jövője cintén. Kis komédiák. Az egészségtelen paloták. A cári pajtákról kiderült, hogy nagyon egészségtelen épületek. A cár: Nos, doktor úr? Az orvos: Felség­, tapasztalataim a legszo­­morubbak. A cári paloták végig, egytől-egyig, kivétel nélkül a legegészségtelenebb épületek. A cár: Szinte hihetetlen ! Az orvos: Pedig úgy van, Mit mondjak önnek, felséges uram? Az összes halálesetek, amelyek felséged felséges családjában úgy fel­menő, mint lemenő ágon, vissza Rettenetes Ivánig történtek, mind a paloták egészségtelen voltára vezetendők vissza. A cár: Sajátságos! Pedig én azt hittem, hogy ezek a paloták kitűnő épületek, jól fűl­nek, léghuzammentesek, szárazak . . . Az orvos: Hahaha ! Felséged jól adja. Fel­ségednek — bocsánat e rideg és bizonyos ha­tárig felségsértő kijelentésért — felségednek jogadna sincs arról, hogy egy cári palota egész­ségi szempontokból minő különös, mondhatnám a maga nemében egyedül álló építkezést igé­nyel. Léghazam, szárazság, hahaha! Ki beszél ilyesmiről ? Az összes palotáknál, kivétel nélkül, mellőzték a modern cári hygiénia legelemibb követeléseit is. Nem akarok részletekbe bocsát­kozni, de méltóztassék csak a jelenlevő palo­tának egy kis figyelmet szentelni. Ennek a pa­lotának ujjai vannak. A cár: Hát persze ! Az orvos: Felséged azt mondja: hát per­sze , én azt mondom: borzalom, életveszély, halál. Mindenki bejöhet az ajtón, a tüdővész, a gumókor, az emberekről nem is beszélek. Felség, értse meg jól, az emberekről nem is beszélek. A cár : Tehát ön azt­­hiszi__ Az orvos: Persze hogy azt hiszem. A palota újra­építésénél az ajtókat, különösen a szabadba, az utcára, kertre nyíló ajtókat okvetlenül el kell törölni. Hasonló eljárást fogunk alkalmazni úgy az utcai, mint az udvari ablakokat illetőleg. Az ablak az ajtónak kicsinyített kiadása, tehát ugyanolyan egészségtelen, mint amaz. Tekintve, hogy több ablak van, mint ajtó, az a veszedelem, ami terjedelemben kisebbedik, mennyiségben nő — az ablakokat el kell törölni. A car­: Értem! Az orvos: Az olyan elavult fogalmak, mint: mellékhelyiségek, konyha, pince, padlás, cseléd,­ségi szobák, szóval minden olyan helyiség, amelyben olyan emberek tartózkodnak, akik nem cárok, cárnék, nagyhercegek vagy nagyherceg­nők, a legprimitívebb egészségügyi szempontok alapján végérvényesen kiküszöböltetik az új palotából. Mert ezekben a helyiségekben tanyáz­nak a legfélelmetesebb betegségek, a hátgerinc­­sorvadás, a vérmérgezés... A cár: Elég ! Értem ! Az orvos: Kémény, szerelőlyuk, vízveze­téki cső, szóval minden olyan nyílás, amelyen valami vagy valaki bejöhet vagy kimehet, mint a cár egészségére könnyen végzetes dolog, irgal­matlanul mellőztetik. Minthogy a világosság, a napfény és a levegő, a legújabb kutatások sze­rint nemcsak egészségtelen, de a legöldöklőbb módon halálos dolgok is, az új palota semmi­­esetre sem épül a föld színén, hanem mélyen benn a földben, mondhatnám a föld alatt, elszi­getelve mindentől és mindenkitől, hogy semmi betegség, még a legcsekélyebb rosszullét se fér­hessen hozzá! A cár: Bravo!... Ön nagy ember, dok­tor!... A terve egészen helyes. Elfogadom. Intézkedni fogok, hogy az új palotát az ön fel­ügyeletével, az ön utasításai szerint építsék. Csak azt sajnálom, hogy összes meglevő palo­táimat le kell bontatnom, mert végre ezeket az egészségtelen épületeket nem lehet tovább megs­zűrni... Az orvos: Felség, ne méltóztassék aggódni A palotákat nem kell lebontani. Ezek a világ legegészségesebb épületei — mihelyt nem felsé­ged lakik bennük. Elza.

Next