Pesti Hírlap, 1904. február (26. évfolyam, 32-46. szám)

1904-02-01 / 32. szám

1904. február 1., hétfő. PESTI HÍRLAP 3 jágilag, amit röviden úgy fejezünk ki, hogy ön-­­­álló vámterület felállítása által. (Helyeslés.) Mélyen t. uraim ! Azt hiszem,, hogy erre feltétlenül szükségünk van, azt hiszem, hogy az ipar és kereskedelem fejlesztésének és a föld­­mivelésnek érdekei e tekintetben teljesen azo­nosak. Erősen fejlődött ipar, kereskedelem kö­vetkeztében természetszerűleg fog következni, hogy a gazdasági érdekek is kielégítést nyer­nek. Mert ha a kivitel korlátoztatik is, a bel­­fogyasztás fokozatosan emelkedik. Akik­ az el­lenkezőjét állítják, csak politikai érdekekből, az opportunizmus hatása alatt, nem mernek rá­helyezkedni arra az alapra, melyet ha érvé­nyesítünk, gazdaságilag erősek lehetünk s ak­kor a nemzeti önállás nem is jöhet kérdésbe. Az 1790 - 91-iki és az 1848-iki törvényekre épített 1867-iki alapon való szervezkedésre­ hí­vom fel azokat, akik velem együtt a nagy ideát, az egységes magyar nemzeti államot lét­rehozni akarják, erős gazdasági függetlenség mellett. Mélyen­­, uraim! Erre kell, hogy szer­vezkedjünk, tudatában annak, hogy" ha ezen szervezkedést létre nem hozzuk, ha új párt­alakulás által új szellemet nem viszünk, a par­­lamenbe, nyomorult állapotaink nem fognak megszűnni. Azon küzdelem, mely egyfelől meg nem engedett fegyverekkel csinál obstrukciót, másfelől csak védekezik s a követelések kielé­gítésére nem vállalkozik, nem hozhat létre oly pártalakulást, mely megszüntetné a mai stagná­lást s a jövő fejlődését biztosítaná. Új párt­­alakulásra van szükség, ettől várom, hogy átalkul a parlament egész hangulata, hogy az alapot nem támadván, hanem arra helyezkedvén, építeni fogunk, anélkül, hogy rázkódtatáson vinnénk keresztül az országot. Erre nincsen szükségünk, de ez gazdaságilag nagyon hátrányos is. Ezek t, uraim azok, ami­ket egy általánosságban el akartam mondani, anynyival inkább, mert a debreceni tel­en­ vip el­mond mindent, még lendületesebben, talán töb­bet is, mint amit én elmondtam. Akik­ ezt létre­hozták és ezt helyeslik, egyedül haladnak azon az úton, amelyet az új párt tűzött maga elé. Úgy­­mondtam : új párt. Új párt, de remélni aka­rom, jön idő, mikor már nem lesz új. De azért szükségesnek tartom, hogy ennél az elnevezés­nél megmaradjunk. Az egész ország szervezke­dik, hála az Istennek, nem Debrecen az egye­düli, ahova eljöttem, és más helyekről is veszem az értesüléseket, hogy a szervezkedések megin­dít­tak. Ha mindenütt létrejönnek a szervezke­dések, akkor egységesen, központilag, a vidéki központok bevonásával, meg lehet állapítani azon fő jelszót, amely mellett csoportosu­lnk, amikor nem azt mondjuk, hogy újak vagyunk, hanem országosan szervezett erős párt vagyunk. (Éljen­zés, taps.) Ami itt most e felhívásban el van it mondva, az nem új előttem, itt ott n­met mond­tam, megírtam, nem­ új az urak előtt sem,, mert itt ott a pártalakulások rendén már hangoz­tatva lett. De mégis engedjék meg, hogy ez al­kalommal megkísért­sem, hogy azok után, amiket itt az előbb elmondtam, egy kissé a részletekbe hatoljak és hogy felállítsam azokat a tételeket, melyeknek a programja kifejezett kívánalmainak kell lenni. Ezt nem azt teszi, hogy ezekben minden benne van hanem csak azt, hogy e feltételek csoportosításával az esetről-esetre alakuló vi­szonyok szerint, ezek szem előtt tartásával le­het az egyes kérdésekkel szemben állást fog­­lalni. A párt alaptételeit és elveit a követke­zőkben lehet összeállítani. Az állam egész szervezetének nemzeti tar­talommal való me­töltése, az állam ny­evének, a nemzet műveltségének minden vonalon való kié­pítése és igénybevét­le mind­­ eszköznek az egységes, egynyelvű nemzeti államnak létrehozá­sán­, a magyar bírod­­am áll mi létének a hü képviseletben és kereste létemben való telies Tu­dombontása; az 1867-iki törvényhozás alap­ján a teljes paritás Ausztr­áv­al elvileg és tör­­vényileg. Ne jelentkezzék mindig csak az egy­séges monarchia, hanem Magyarország, mint önálló állam, amit már az 1790 91-iki törvények is biztosítanak. Az álla­n nyelvének, nemzeti jellegének a hadsereg tisztikarában és a le­génység kiképzésében a vezénylet és szolgálat körében va­n teljes érvényesü­ését már a 67-iki XII. t.-c. 11. pontjában ő felsége alkotmányos, azaz törvényhozás útján gyakorlandó jogán je­lent ki. Ez — eltekintve a vezérlet, vezénylet és bel­szervezet kérdésétől, melyek kizárólag katonai kér­dések, de amelyek a nyelv kérdését magukban nem­­ foglalják, törvényalkotás útján gyakorlandó, tehát a­­ nemzet és a korona egyetértésével, minthogy tör-­­ vényt alkotni csak így lehet. De nem mint kizáróla­gos felségjog, hanem mint ami a nemzeté és ami alkotmányos úton gyakorlandó. Az elemi oktatás terén a nemzeti függet-­­ lenséghez kévest az á­lam­i berendezkedés ott, ahol az szükséges­, föltétlenül megia csítannó, az ál­ami nyelv leírásának tökéletes kinosításával. Önálló jegybank, amely nélkül gazdasági fü­g­­getlenség nem képzelhető. Ezze kapcsolatban önál­l vámterület, lehetőleg mindkét részt kielé­­­­gtte méltán­,és kereskedelmi s­írtör és Ausztria-­­ vad, mily nem eredményezheti, hogy kiszolgál­tatva legyünk, hanem, hogy érdekeink te­jes ki­elégítést nyerjenek. Az ország összes közintéze­­teiben az állami nyelv uralmát kizosdó intéz-­­ kedések keres■ túlvi­ele és az ennek útjában álló dk idollyok elhárítása. A válsztói­­jog tetemes kiterjesztése, a városokra való különös tekintet­tel , a választókér­üle­ték­ek a választók szám­ár­ánya szerint való kikerekítése, a munkásosz­tály lehető bevonásával. Úgy gondolom, az ország érdekében van, hogy a magast cenzust leszállítsuk. Az ország minden fiának joga van, ha az államnak állam­­polgára és annak terheit hordozza, arra, hogy messzebbmenő jogokat is­ nyerjen. Olyan jogo­kat, amelyeket a nemzet érdekeinek veszélyez­tetése nélkül gyakorolhat. El kell mennünk en­nek következtében oly messze, amennyire csak mehetünk a németet érdekek veszélyeztetése nélkül. Ennélfogva nem lehet elfogadni az általá­nos választói jogot az ország számos részében levő nemzetiségekre való tekintettel. A cenzust lehetőleg le kell szállítani, azonfelül gondos­kodni kell arról, hogy a munkásosztály a kép­­viselőházban kédő képviselethez jusson. A vá­lasztói jogosultságot függővé lehet tenni a ma­gyarul írni és olvasni tudástól (Eljenzés, taps.) A felekezeti kérdésre vonatkozólag szüksé­gesnek tartom, hogy a római katholikus egyház önkormányzati jogát elismerjük. A nem katho­likus egyházak jogainak és szabadságának sé­relme nélkül kell, hogy oly alakulások jöjjenek létre, hogy az állam segítségére jöjjön a nem katholikus akrunk. Egyszóval szükségesnek tar­tom az 1848. évi XX. t. c. szellemének érvé­nyesítését. A telepítésekre vonatkozólag az eddigi módszerektől"eltérő és sikert biztosító rendszer­ről kell gondoskodnunk, különös tekintette a kisbérlők védelmére. Tisztában lehetünk azzal, hogy a telepítések úgy, ahogy ma gyakoroltat­nak, nem felelnek meg a nemzet érdekeinek, azért egy egész új rendszernek kell létrejönni, mely midőn a telepítés állandóságát biztosítja, ugyanakkor nemzeti érdekeket is szolgál azon a vidéken, ahol a telepítés nemzeti szempon­tokból szükséges is. Gondoskodni kell arról, hogy kisbirtok képződjék, ahol lehet, telepítés által, ahol így nem lehet, ott a törvényhozás gondoskodjon arról a szerzett jogok tiszteletben tartása mellett. Kívánnunk kell, hogy­ a városok az államtól rámkruházott köz­­­s­itségü­k te­jesíté­­sénél f­újva megfelelő r­ekompensációban részesül­jenek. A mai fejlődés következtében szükséges­nek tartom az­ egyenes progresszív adózási rendszernek a behozatalát, a fogyasztási adók­nak, amennyiben elsőrendű szükségletekre vo­natkoznak, lehető leszállítását, hogy a munká­sok a lehető legolcsóbban juthassanak hozzá. Kívánjuk a létrmiimum védelmét úgy az ingó, mint ingatlan javakra. Korszerű m­unkásügyi törvények és intézmények alkotását, munkaadó és munkások közti igazságos viszony­­létesíté­­sére vonatkozó törekvést. Kívánjuk az állam­i tisztviselők javadal­mazásáról , szóló törvényjavaslat törvényerőre emelését, a bírói fizetéseknek, különösen a leg­­alsóbb fokon, emelését, ami a bírói független­ségnek egyik hathatós biztosáéba. A közigazga­tási tisztviselők fizetésrendezésének haladékta­­lan munkába vételét. A kivándorlás és e szegényedés megakadá­lyozására nagyobb arányú állami beruházásokat kell foganatosít­ni; apró segé­dekkel ezt meg­oldani nem lehe . Tervszerű intézményeknek kell létrejönni az állam támogatásával, különö­sen az ország némely vidékein az ipar fejlesz­tésével kell odatörekedni, hogy a külföldre tö­rekvő nép idehaza találja magaboldogulásának feltételeit. És végre olyan államban, mint mienk, hol a monarchikus szervezet alapján állunk s ahol kétségkívül a nemzet és a ko­rona közti jó viszony a legfontosabb tényezők egyike, arra is kell gondolnunk, hogy a teljéges uralkodó és családja iránti szeretet minél telje- Se­bb legyen. Ennek előmozdítása végett kívánjuk a paritás elve alapján a magyar udvart most. A nemzeti politika, a nemzeti nagyság csak a nemzet és a király közötti legteljesebb összhang által jöhet létre és tartható fenn, ezt azonban nem lehet a korona és a nemzet kö­zötti bizalom lassú aláásásával a hipertovalitás eszközeivel érni el, hanem szü­séges, hogy a korona őszinte felvilágosításával biztosíttassék. Ezen pontozatokba foglalhatjuk össze pro­­grammunkat. Nincs itt minden, talán sok hiány­zik, de­ ezek segítségével mindig megtalálható az ezen kérdésekre vonatkozó felelet. Mélyen tisztelt uraim! Ezekben mondtam el, ami nem új, ami a felhívásban lendületesen van leírva Alakuljanak, mint új párt, alakulja­­nak, mint olyanok, kik az ideálért küzdenek az egységek egynyelvű magyar nemzeti állam lét­rehozására, mely a maga függetlenségével al­kalmas lesz arra, hogy a jövő ezredévnek biz­tosítékát képezze. Küzdeni kell és ha kitartunk és ha szervezkedésünk állandó, a politikai élet minden vonatkozásaiban, a képviselőválasztás­ban is együtt marad, akkor nem marad el az eredmény. Fia a legközelebbi órákban vagy években nem is érjük el talán, de alapját vet­jük meg annak a biztos alakulásnak, amelyre szükségünk van. Az a küzdelem, mely a köz­jogi alap támadása és védelme nélkül folyik, érmék az országnak nincs javára, nyugodt órá­kat teremthet ugyan, ele a jövő nagyságot meg­hozni nem képes. Köszönöm,. t. urak, hogy részben a saját kezdeményezésük következtében, mert mondottam, talán Debrecenből jött az első szó, a debreceni híres határozat hívta fel a nemzetet, hogy a katonai kérdésekben megvan­nak a nemzet jogai, amelyeket a 67-ifd­ XII. t.-c. alapján érvényesíteni kell. Köszönöm, hogy az­ én itt-ott elhangzott szavaimra is figyelem­mel, mint párt alakultak meg. Köszönöm nem a magam, hanem a köz, a haza, a nemzet ér­dekében­ , T. urak, az, aki a véletlen sze­rencse következtében, a sors kedvező alakulása folytán azt a kariert megcsinálta, amit én, annak személyes ambíciói, önálló céljai nem lehetnek. (Lelkes éljenzés.) Talán nem érdemem, talán véletlen következtében abban a szeren­csés helyzetben voltam, amit Magyarországon a közélet terén elérni lehet, azt mind elértem. Ismerem annak előnyét, annak töviseit, tudom azt, hogy a hatalom csak kifelé látszólag bír nagy értékkel, de aki kezeli, nagy nehézséggel küzd­ meg. Lenn és fenn a bizalmatlanság olyan közbejátszó tényező, amely következtében vágyni azon állásra senki sem szeretne. De ezeket nem ismeri, aki nem volt benne; aki bizonyos ideig az intéző körökkel érintke­zésben volt, tudja, hogy h­ol van a baj, tudja, hogy hol vannak a nehézségek és hogy ezek m­i célból támasztatnak és azt is tudja, hogy bizonyos dolgokat célzatos ellenkezés miatt miért nem lehet elérni, tudja, hogy egyes té­nyezők, akiknek a magyar államot képviselni kell, arra törekednek, hogy a magyar államot elfedjék. De ezeknek részletezésébe nem akarok menni, talán a visszavonulásom ideje óta foly­tatott tanulmányozások győztek meg engem arról, hogy a 67 : XII. t.-c. alapján egy új bá­zison kell az állam érdekeit szolgálni. Ezért, 1. urak, minden érdek nélkül, csak a jövő ér­dekeire való tekintettel látom örömmel az ér­deklődést és a szervezkedés iránti mozgalmat. Legyenek meggyőződve, hogy aki annyit pró­bált mint én, erről az útról le nem térek (Lel­kes éljenzés.) Kívánom, hogy a nemzet meg­értse hívó szózatomat és csoportosuljon arra, hogy felvegyük a küzdelmet a gazdasági önálló­ság, a nemzeti irányzat érdekében. Ha a nem­zet ez után követ, rövidebb vagy hosszabb Juizdelyra után, de meg vagyok győződve, m­ert­­ törvényes alapon állunk és mert jogunk van hozzá, hogy az eredményeket mérjük­, mert amihez a nemzetnek joga van, ha a nemzet óhajtja, azt el kell érni, ezért nem tartom he­lyesnek, ha az alapot támadjuk és meg akar­juk szüntetni nehéz küzdelemmel. Ha a meg­levő alapot fejlesztjük, akkor hamarabb és biz­tosabban érünk el a­ célhoz. Ezért,­­ mák, tegyük félre a közjogi é­s­ d­öntétek útjai és az

Next