Pesti Hírlap, 1904. március (26. évfolyam, 76-91. szám)

1904-03-17 / 77. szám

— (Mattasich Géza könyve.) Lipcséből jelentik, hogy egy ottani kiadónál már a napokban megjelenik Mattasich Géza volt főhadnagy előre reklámirozott könyve, melyet Lujza hercegnőnek ajánl és melyben a letartóztatása után és a börtönben átélt élményeit mondja el. Az előszóban Mattasich azt mondja, hogy ő nem szenzációt akar kelteni a könyvvel, hanem csak azt akarja bemutatni, hogy egy asszonynyal milyen igazságtalanul bántak. Mattasich a könyvben részletesen elbeszéli perének a történetét és leírja, hogy milyen helyzetben volt akkor Lujza hercegnő, miközben hangja sokszor szenvedélyessé válik és különösen Kóburgi Fülöp herceg képviselője, dr Bachrach bécsi ügyvéd ellen rohan ki erősen. Mattasich panaszkodik, hogy a tanúit nem akarták megidézni. A hadtestparancsnoksághoz fordult, hogy hallgassák ki Lujza hercegnőt, de onnan azt felelték, hogy ezt nem engedik meg, de felesleges is volna, mert a hercegnő azt, amit egyik vallomásában mond, rendszerint egy másik vallomásával megdönti. Így jártak el, mert mindenáron ki akarták rá mondani a bűnöst, már pedig ha az igazságot kutatják, kitűnt volna, hogy a terhére rótt bűncselekményeket nem követte el és Lónyay grófné nevét a váltóra nem hamisította. A börtönben négy évet töltött Mattasich és amúgy is súlyos fogságát minden évben két hónapon át böjttel szigorították. Teljesen szabályellenesen vitték Möllersdorfba. Ott aztán hallatlan dolgokat kellett eltűrnie ; őt, aki tizenegy évet töltött katonai szolgálatban, egy káplár kioktatta arra, hogy kell a parancsnok előtt állania. Amikor a begyakorlás véget ért, a fegyintézet parancsnoka, Matics József alezredes elé vezették, aki később az ő afférjának áldozata lett. Mattasichra nézve különben utasítások érkeztek a hadügyminisztériumtól, hogy szökése vagy öngyilkossága ellen milyen intézkedéseket tegyenek. Annyira vitték az igazságtalan szigort, hogy amikor egy napon egy rúd szalámit találtak nála, emiatt háromszori böjttel szigorított tíz napi sötét zárkával büntették. Daszinski reichsrathi képviselő ismeretes interpellációja után kínos vizsgálatot indítottak a fegyintézetben aziránt, hogy Mattasich ottani tartózkodásáról hogyan szivároghattak ki hírek. A kantinosnét, aki Mattasichnak segédkezet nyújtott, elcsapták és később a fegyintézet parancsnokát is nyugalmazták. Mattasich azután elmondta, hogyan bánt vele az új parancsnok, aki mihelyt állását elfoglalta, rábeszélte, hogy kérjen kegyelmet a hadügyminisztériumtól, és keserűen panaszkodik, hogy börtöne ajtaját nem , az igazság, hanem a kegyelem nyitotta meg. Végül elmondja, hogy egyszer sikerült találkoznia a hercegnővel, de azután csendőrök és detektívek gátolták meg, hogy újból közelébe juthasson. Mattasich azzal végzi, hogy afférje nem fog megnyugodni, nem az ő személye miatt, hanem azért, mert kapcsolatban vele olyan dolgok történtek, amelyeknek egy jogállamban nem szabad előfordulni. (Gazdag koldus.) A párizsi és londoni lapok gyakran írnak olyan esetekről, hogy egy-egy, életében szánandóan nyomorgó koldus, halála után hatalmas vagyont találtak rongyai között. Most Budapesten is akadt egy ilyen gazdag koldus, akinek a titka különben elég érdekesen pattant ki. Körülbelül 36 év óta állott a Szerviták temploma előtt egy sánta lába és béna kezű ember, névleg Béres Miklós, aki könyöradományokból tengette az életét. Hétfőn Béres a templom előtt annyira összeveszett és verekedett egy társával, hogy a rendőrségre került. Bérest a botránycsinálás miatt megbüntették s mivel a kihallgatás alatt is rakoncátlankodott, kitiltották a főváros területéről. Béres ekkor csak hosszú vallatás után árulta el, hogy Lacházára való. A toloncházban, hol minden egyes odakerülőt előírás szerint meg szoktak motozni, meglepő felfedezést tettek. Béres rongyos ruhájába bevarrva ugyanis egy 114 ezer koronáról szóló takarékpénztári könyvet leltek. Később kiderült az is, hogy Béresnek Lacházán több háza és földje van. A 64 éves koldusnak összesen 35 ezer koronát érő vagyona van. . (Hajókatasztrófa.) Londonon át érkezett jelentés szerint Ausztrália keleti partján levő Breaksee-Spitznél megfeneklett az „Armaghe gőzös. Nagy nehezen szabaddá tették, mire tovább haladt, egyszerre azoban tűz ütött ki a hajón, mely Bundsbergtől húsz mértföldnyire kénytelen volt horgonyt vetni. Az utasok és a legénység csónakokon próbáltak menekülni. Két csónak, melyben ötvennyolcan voltak, biztonságba jutott; a többieknek, melyek körülbelül száz személyt szállítottak, nyomuk veszett. Keresésükre több gőzhajót küldöttek ki. (Idegenforgalom.) Ebben a mi kis országunkban a fővárostól kezdve minden kis város és vidék idegenforgalom után sóvárog. Ha valaki valamely indítványt keresztül akar vinni, azt hangoztatja, hogy azzal az idegenforgalom nyer. Nálunk egy csomó esztendő óta majdnem minden az idegenforgalom fellendítése céljából történik. A városokat, a megyéket e címen pampolják meg s immár egész irodalom van, amely az idegenforgalom utáni vágynak alapján támadt. Valóságos komikum az már ma, amit egyesek és hatóságok véghez visznek, természetesen eredménytelenül. Hogy pedig mennyire átcsapott a komikumba, azt Keresztúr község is bizonyítja. Ez a kis falu boldog jámborságban élte világát. Népe jó, szorgalmas, vallásos és józan volt s bizonyára az ma is. De hogy sokáig lesz-e ilyen, az már nem bizonyos. Ebben a községben eddig nem volt korcsma s még ez idő szerint sincs. Hogy nem volt korcsma, azt a falu lakossága észre se vette, mert hiányát nem érezte. De az idegenek sem vették észre, valószínűleg azért, mert nem jártak ott. Aki a szomszédságból Keresztúrra ment, annak ott volt ismerőse és athoz szállt. Egyszóval korcsma után ebben az elhagyott, istenháta mögött fekvő községben senki sem kívánkozott. Nemrégiben azonban, hogy hogy nem, egy vigép vetődött oda, aki talán könyvekben utazott. És ez a vigép megrökönyödve konstatálta, hogy Keresztúron nincs korcsma , így ott nem lehet inni. Mikor ezt a ránézve leverő tapasztalatot megtette, nyomban egy újsághoz fordult , abban keservesen panaszolta, hogy az emlegetett falu milyen hiányban szenved. Megírván pedig panaszát, fennen hangoztatta, hogy Keresztúr csakis úgy számíthat idegenforgalomra, ha korcsmát nyit, mert az Idegenforgalom lelke legelőször is a korcsma. Végül pedig ajánlta az odavaló intelligenciának, hogy az idegenforgalom emelése céljából minden lehetőt elkövessen, mivel csak ama községek és országok boldogulnak, amelyeknek nagy idegenforgalma van. Elgondolni is borzasztó, hogy a vigéc sorai Keresztúrra is eljutnak és hogy ott is megalakul az a borzasztó, az az élhetetlen, az a pénzt emésztő bizottság, amely arra van hivatva, hogy az idegenforgalom emelése céljából javaslatokat tegyen. Elgondolni is rettenetes, hogy az Istenháta mögött fekvő kis község boldog és elégedett népe most egyszerre idegenforgalom után sóvárog és mindazt megteszi, amit a nagyzási hóbortban szenvedő kis városok meg szoktak tenni, teljesen hiába. És hogy idegenforgalmat vár és e célból korcsmákat nyit, amelyekben a polgárság az ő nagy csalódásában borba temeti keserves baját. (Házasság.) Erust Adolf Bajáról folyó hó 15-én tartotta esküvőjét Budapesten Weil Margit kisasszonynyal. Breuer Ottó, a Breuer testvérek cég tulajdonosa Losoncon, eljegyezte Pauncz Malvin kisasszonyt, Princz Antal helybeli gabonakereskedő leányát. (A magyar nyelv ellen tüntető iparosok.) Lőcséről írják, hogy hétfőn az ottani Ipartestület közgyűlésén zajos jelenetek folytak le. Midőn Trieber János ipartestületi elnök az évi jelentést magyar nyelven felolvasta, több iparos a magyar nyelv ellen tüntetett és nem akarta meghallgatni a magyar nyelven szerkesztett évi jelentést. A tüntetők ott hagyták a tanácskozótermet, azt hangoztatva, hogy ők nem magyarok, hanem Zipserek. A tüntetők megtagadták a betegsegélyző-pénztárba való befizetéseket is. Az ipartestületi elnök jelentést tett az esetről a kassai kereskedelmi és Iparkamaránál. (Rejtélyes haláleset.) A budapesti zsidó kórházba a múlt hó 28-án Hatvanból egy eszméletlen embert szállítottak, aki több napi szenvedés után meghalt. Az illető Szente Ignác pénzügyőri fővigyázó, aki az ottani cukorgyárban a fogyasztási adó ellenőrzéséhez volt beosztva. Szentének a fején volt súlyos fejsebe. A kezelő orvosoknak sehogy se akart felvilágosítást adni a halálos seb eredetéről. A halála előtt két nappal arra kérte az egyik ápolót, hogy haláláért senkit se vádoljanak. Kedden a fővárosi rendőrséghez sürgős megkeresés érkezett, hogy a Budapesten eltemetett Szente mielőbb exhumáltassék, mert gyilkosságnak esett áldozatul. Hatvanban azt rebesgetik, hogy egy felbőszült férj, aki tetten érte, ejtette rajta a halálos sebet Az exhumálás csütörtökön lesz. (Magyar pap Amerikában.) Lőrik Béla gömörmegyei illetőségű róm. katholikus káplán — mint lapunknak írják — meghívást kapott Amerikába, Connelsvillebe. Lőrik elfogadta a meghívást és lelkésze lett a nevezett városba kivándorolt magyaroknak. — (Mellőzött eszme.) A lánchíd pesti végével szemben levő Ferenc József-téri Gresham- palota bontását nagyban folytatják s igy a régi épület mihamar eltűnik a földszinéről. Ma már alig van belőle valami s immár a boltok ajtajai sincsenek helyükön. Mikor a rombolással teljesen végeznek, hamarosan hozzá fognak az új palota fölépítéséhez, kétségtelenül nagy fájdalmára azoknak, akik a lánchídnak mintegy folytatását képező sugárút megnyitásáról álmodoztak. Az a terv, hogy a Gresham-palotától kezdődőleg a bazilikáig s azontúl az operaházig széles és egyenes utat nyissanak, évtizedek óta foglalkoztatja az építészeket is, meg a közönséget is. Most, hogy a régi nagy bérházat lerombolják, újult erővel föltámadt a régi terv és több szakkörben tárgyalták, kimutatva, hogy nagy anyagi áldozatba semmi esetre sem kerülne. Bármily alaposan kiszámították is azonban, hogy a fővárosra anyagi terheket nem róna és bármennyire kétségtelen is, hogy városszépészeti tekintetben kiváló lenne, a bölcs hatóság kézzel-lábbal tiltakozott a terv ellen, talán azért is, mert nem oly förtelmes és görbe útról volt szó, mint amilyen a Kerepesi út és a Kossuth Lajosutca folytatása az Erzsébet-hídig. Ezzel a nagy figyelmet érdemlő tervezettel legutóbb a fővárosi közmunkák tanácsa is foglalkozott, amelyről mindenki tudja, hogy kellő színvonalon sohasem állt és hogy idejét kicsinységekre fecsérelte. Nos hát ez a tanács az eléje terjesztett tervre vonatkozólag tegnapi ülésén a következő határozatot hozta: „A tanács erra az útnyitásra komoly okot föntorogni nem látván, az eszmét mellőzte.“ Miután pedig igy határozott, a Gresham-palota helyén új épületet emelnek s a lánchíd tovább is egy kis zárt térre fog nyílni, amint eddig nyilt. (Halálozások.) Özv. Mártonffy Kajetánné, szül. danokai Pattantyús Ábrahám Anna 80 éves korában márc. 15. Nagyváradon meghalt. Adler Mihály orvos, aki az 1863-iki orosz-lengyel forradalomban mint lengyel tiszt vett részt, Désén márc. 13-án, 63 éves korában elhunyt. Özv. haidenezi Hunkár Mihályné, szül. verebi Végh Mária márc. 14-én 75 éves korában Győrött meghalt. Himaszombatban Szontagh Károly nyug.városi számtanácsos, kis város szolgálatában 28 év óta állott, f. hó 14-én 72 éves korában elhunyt. Halála széles körben keltett részvétet. F. hó 15-ikén temették el nagy részvét mellett. Özv. Stangl Jánosné szül. Tiry Alojzia, néhai Stangl János pénzügyi tanácsos és fővárosi törvényhatósági bizottsági tag özvegye, e hó 15-én meghalt Budapesten életének 75 évében. Az elhunyt matrónát előkelő család gyászolja. Sopronból jelentik, hogy dr Kanta József ügyvéd 71 éves korában meghalt. Kanta évtizedeken át vezérszerepet játszott Sopron közéletében és a szabadelvű párt elnöke is volt. A közélet terén szerzett érdemeiért a király a magyar nemességgel tüntette ki. A soproni bankbukás alkalmával vagyonát elvesztette s mint a bank igazgatósági tagja, szintén vád alá került. Kania azóta beteg volt. Sándor János, Kecskemét városának nyugalmazott főcsendbiztosa, március 15-én 78 éves korában meghalt Kecskeméten. Az elhunyt a szabadságharcot mint honvédhuszár küzdötte végig és vitézségével gyakran kitűnt. Később Kecskemét városának lovas csendbiztosa lett s mint ilyen nagy érdemeket szerzett a pusztai betyárok kiirtása körül. A nyolcvanas években mint főcsendbiztos lépett nyugalomba s azóta gazdálkodással foglalkozott. (Vizbeölt feleség.) Késmárkon — mint tudósítónk jelenti — kegyetlen gyilkosság történt a minap Urbancsik János gyári munkás örökös perpatvarban élt a feleségével s nem egyszer tettlegességre került a sor köztük. A gyilkosság napján is a gyárból hazamenet összevesztek, miközben Urbanosik kést rántott elő s összeszurkálta az asszonyt, majd, hogy a borzasztó tettet elhárítsa magáról, a vérében fetrengő asszonyt beledobta a Poprád-folyóba. A szerencsétlen nő a vízbe fulladt, a gyilkos férjet pedig letartóztatták. (Egy volt bankár letartóztatása) című közleményünkben Anczay Gusztáv úgy volt feltüntetve, mint Bossza egyik bankházának cégtársa. Most arról értesítenek, hogy Anczay évek óta a chicagói állami detektív osztály alkalmazottja és pénzügyietekkel sohasem foglalkozott. (Az üldözött németországi oroszok.) A Berlinben és környékén lakó orosz férfiak és nők közül 428-an nyilatkozatot bocsátottak ki gr. Bülow birodalmi kancellár és dr. Richtholen külügyi államtitkár ellen. Ez a nyilatkozat megtámadja Bulowt, amiért ez a berlini oroszok egy védekező tényét szemtelenségnek és a vendégjoggal való visszaélésnek mondotta és az immunitás védelme alatt a németországi oroszokat éhenkórászoknak nevezte. PESTI HÍRLAP 19°4 március 17., csütörtök.