Pesti Hírlap, 1904. május (26. évfolyam, 121-150. szám)
1904-05-08 / 128. szám
nek szerzett. Indítványára a főrendiház elhatározta, hogy részvétét Jegyzőkönyvében megörökíti, a ravatalra a főrendek nevében koszorút helyeznek és a temetésén a főrendiház tagjai megjelennek. Elnök felolvastatja a miniszterelnöknek a szentesített törvényekről szóló átiratait Ezután felolvasták a delegációk május 14-ikére való összehívására vonatkozó királyi kéziratot. A főrendek tudomásul vették és az elnök elrendelte a delegáció főrendi tagjainak megválasztását.Egyúttal a főrendiház bizottságainak tagjait is megválasztották. A főrendi delegátusok. A főrendiház részéről a delegáció tagjaiul megválasztottak : I. Rendes tagok: Gróf Apponyi Lajos, báró Bohus Zsigmond, Brankovich György patriarcha, gróf Cziráky Antal, Ernuszt Kelemen, hg Esterházy Miklós, gróf Festetics Tasilló, királyi főpohárnokmester, Gáli József, báró Harkányi Frigyes, gróf Keglevich István, Russevich Szvetozár, horvát-szlavón-dalmátországi képviselő, Laszkáry Gyula, Lukács Antal, Pallavicini Ede őrgróf, báró Rudnyánszky József, dr Samassa József érsek, gróf Szapáry Gyula, gróf Széchenyi Imre, gróf Széchenyi Manó, gróf Zichy Ágost, in. Póttagok: Firczáre Gyula püspök, gróf CsákyVidtor, báró Ambrózy István, gróf Esterházy János, gróf Keglevich Oszkár, horvát-szlavon-dalmátországi képviselő, Burchard-Bélavári Konrád. A választások megtörténte után az elnök az ülést d. u. 6 órakor bezárta. Petőfi és Jókai. Petőfi vezette be Jókait az irodalomba s s az ő hatása alatt állott ez a ragyogó lángszellem egész 1860-ig. Akkor ismerkedtek meg aziskolapadokban, amikor Petőfi barátainak jóllelkűségéből tengette életét. Már obsitos katona volt, tele fájdalommal és csalódással, pedig csak két évvel volt idősebb Jókainál. De rokonának, Salkovics Péternek a szükkeblűsége miatt már végigjárta a szenvedések iskoláját. Ez a száraz lelkű, ember űzte őt apusztaság vidékére, a kaszárnyába, ezt írva feleségének : „Sándornak adj egy pár forintot s menjen, amerre neki tetvszik, belőle úgy sem lesz más komédiásnál“. Ekkor lett Petőfi katona s amidőn hoszsszas betegsége után elbocsátották, Pozsonyba, majd Pápára ment s itt ismerkedett meg a szelíd, ábrándos, kékszemü s kitünően tanuló Jókaival,akinek már 9 éves korában megjelent egy verse nyomtatásban. Petőfi, aki szomjazta a dicsőséget, még csak 1842 ben érte meg azt az örömet, hogy nevét nyomtatásban láthatta. Mégis emerkedésük után csakhamar igaz, benső barátság fejlődött ki a rokonlelkek között, akik maguk se sejtették még akkor, hogy nemcsak a magyar, hanem a világirodalomnak büszkeségei lesznek. Mindketten melegen érző, vidám kedélyű, koraérett, sokat tanult s rendkívüli elmeéllel megáldott ifjak voltak, akiket rokontermészet fűzött össze. Orlay barátukkal együtt a művészetért lelkesedtek, de még egyik se találta meg a neki való ösvényt. Petőfi a színpadért, Orlay a költészetért, Jókai pedig a festészetért rajongott. „Ha Orlay irt tüneményes regényjeleneteket — mondja visszaemlékezéseiben Jókai, — Petőfi meg elszavalta azokat, én képeket festettem hozzájuk s Petőfi szavalásmodora ép oly rendkívüli volt, mint az én kompozícióim. Magam készítő plasztikai szabályait, mint én festékesüimet.“ Ámde Jókai lángszellemének csodás ragyogása már itt is feltűnt Petőfinek, pedig még csak apróbb szikrák pattogtak belőle. Már amikor megnyilatkozott merész, csapongó s bűvöserejű fantáziája, lelkének ritka melegsége s Pejtőfi nagy jövőt jósolt neki. Majdnem mindig együtt voltak s a képzőtársaságnak is legszorgalmasabb tagjai voltak. Egyszerre nyertek pályadijat is. Jókai a „Tűz és viz“ cimü elbeszélőjével, Petőfi „Szín és való“ cimü románcával. /Amikor Petőfi próbaszavalatot tartott, az egyiskolával feljebb járó Jókai és Bárány Gusztáv voltak a bírálói s az előbbi szokatlan előadásmodora dacára is kitűnőnek mondotta szavallatát, _ ,_v %,.r-------* r A képzőtársaság záró ünnepén aztán Petőfi kölcsönvett ruhában oly nagy hatással szavalta el azÓlmos botok at, hogy a jelenlevő gróf Esterházy Pál elragadtatásában külön két aranynyal jutalmazta. Jókai a szünidőt özvegy édesanyjánál töltötte Komáromban s Petőfi és Orlay, mielőtt Dunavecsére mentek volna, meglátogatták Jókait. Édesanyja nagy szívességgel fogadta fiának legjobb barátait s csak harmadnap engedte el őket. Jókai ez időtájt mell- és hátfájásról panaszkodott. Orvosa is levegőváltozást ajánlott, ezért anyja Kecskemétre küldte iskolába. A sors úgy akarta, hogy a két testi-lelki jóbarát ismét együtt legyen e lelkes magyar városban, ahol legtöbbet merítettek a népólet tengernyi kincséből. Petőfi vándorszínész lett, hogy nyomorgó szülein segíthessen. Hanem Thália hordája akkor még csak a nyomorúság koldusrongyaival volt tele s nemhogy szülein segíthetett volna, de ő maga is éhezett. Székesfehérváron szétment a színtársulat egy része s vele Petőfi Kecskemétre vonult, hol azonban csak szintaposztó volt s legfeljebb egy pár szóból álló jelentéktelen szerepben léptették fel. Itt első dolga volt felkeresni Jókait s meleg szeretettel ölelkeztek össze. Majd a szintén verselgető Ács Károlyhoz mentek s ettől fogva minden nap összejöttek, felolvasták, birálgatták egymás műveit. Velük tartott Szuper Károly színész is, akit Jókai még Komáromból ismert s egy vígjátékot is írt a számára „A víg cimborák“ címen. Petőfi itt oly nagy nyomorban volt, hogy télen is nyári vászonzubbonyban járt. Mivel pedig a társulat búcsúzni készült, ő mint szinlaphordó egy kis könyvet akart kiadni, hogy a szokásos ajándékokból felruházza magát. Jókai novellájával akarta kezdeni a könyvet, Ács is ígért neki verset s a sajátjából is ki akart adni néhányat, köztük a „Disznótorban“ címűt. De a cenzor, egy szörnyen korlátolt eszű piarista pap, megtagadta tőle a nyomtatási engedélyt, mert ő olyan istentelenséget nem enged kinyomatni, hogy az ég gömböc legyen s mi benne töltelék- Szerfölött boszankodott e bárgyuságon a három ifjú, de nem lehetett rajta segíteni, így hát igazán csak Jókai tartotta benne a lelket, mert 30 váltóforintnyi havi gázsiját se tudta megkapni. Amikor a társulattal Pozsonyba készült, háziasszonya pár forintnyi tartozásba ott akarta fogni egyetlen sötétzöld qyakkerét, amit csak ünnepnap húzott fel. De a pompás humoros tréfakedvelő Jókai tanácsára alaposan kifogott rajta. Jókai ugyanis neki ajándékozta a Páris-Pápai féle nagy latin szótárt s Petőfi erősen hangsúlyozta háziasszonya előtt, hogy e drága könyvtől a világ minden kincséért se válna meg. — Úgy, hát akkor itt fogom ezt a drága kincset, — mondta háziasszonya, — legalább ezt biztosan kiváltja. Petőfi fanyar képet vágott, de lelkében jót kacagott az együgyű asszonyon s meleg búcsúzás után vállán egyetlen qyakkerével elvált Jókaitól-A költő pozsonyi nyomorgása ismeretes, de azért itt kezdett feltűnni szerencsecsillaga, mikor Lisznyayval, Degrével, Vachottal satöbbi fiatal pesti íróval megismerkedett. Jókai ezalatt Kecskeméten tanult, itt ismerkedett meg a délibábos róna szépségével, a magyar nép gazdag szókincsével, itt tanulta el azt a ragyogó, bűbájos nyelvezetet, amely az ő csillogó előadásában szokatlan szintű melegséget és varázst adott első regényeinek. .Itt lett belőlem ember, itt lett belőlem magyar írón, írja ő maga visszaemlékezéseiben. Mellbaja teljesen megszűnt s hatalmas képzelő erejében csodás szinpompában merült fel a puszták világa. Megismerte a népéletet, a népjellemet, a magyar észjárást ; tájfestő leírásai és jellemfestései páratlanok a maguk nemében. Amikor ügyvédi vizsgát tett s első perét megnyerte, szakított a prókátorsággal. Elválhatatlan barátja, Petőfi, ki ekkor már közel járt a dicsőség ormához, bemutatta az irodalom akkori jeleseinek, buzdította, lelkesítette s a lángszellem szárnyait maga segített bontogatni. Első sikereinek jobban örült, mint a magáénak. Egyszer a Nemzeti színház előadásán Vörösmartyék páholyában ült s felvonás közben szóba került Jókainak dicséretet aratott drámája. A zsidó fia, Vörösmarty nagy elismeréssel nyilatkozott Jókai darabjáról, amit Petőfi rögtön megirt Jókainak, ekép kiáltva föl : „Örömömben majd leugrottam a páholyból !“ Mindig és mindenütt a legnagyobb elragadtatással beszélt páratlan irodalmi tehetségéről s az ő közbenjárásával jelent meg első három költeménye is: Románc (a Zsidó fiúból), Az arany és az ember s a Hármas szin. Jókai 1845-ben költözött Pestre s Petőfi azonnal elvitte Vahot Imréhez, egekig magasztalta előtte első regényét s addig unszolta, míg mutatványt közlött belőle. Ez a részlet Az ingovány váza címen a szerkesztő dicsérő megjegyzésével márc. 6-án meg is jelent Petőfi őt állandóan becézte „kis öcsémének, Marcinak nevezte s hogy mily szenvedélyes volt baráti szeretőjében, azt „Jókai Mórhoz“ című ódái szárnyalása verse bizonyítja, amelyben igy szól: Ha az egész világ egy kéz lesz, Mely eltaszít, miként dögvészesz, Kezed még akkor is ölel. Barátai e költeményt zokon vették tőle, mert azt is irta benne, hogy nem hisz már senkinek és nincs senkiben bizalma, egyedül Jókaiban. Kecskeméthy Aurél emiatt szemrehányást is tett neki, mire Petőfi ezt válaszolta: „Leveledre boszankodtam egy kicsit, mert igaztalan vagy benne irántam. Amit én Jókairól írtam, azért egyik barátom se aprehendálhat ... amit én Jókai iránt érzek, az igazság szerint nem is barátság, nem is testvéri szeretet, vagy lány kettőnek keveréke, vagy talán mind a kettőnél több ... valami le nem írható s tagadhatatlan, hogy a világon seriki iránt se érzem ezt, egyedül ő iránta, de ebből nem következik az, hogy másokat ne szerethessek bármely mértékben is.“ Együtt jártak a fiatal írókkal a Pilvaxkávéházba és a Komló kertbe, ahol Rózsavölgyi és Egressy Béni vezetése alatt két cigányzenekar versenyzett a közönség kegyéért. A kitűnő bordalköltő nagyon józanul élt s egy félmesszely piros bornál éjfélig is elüldögélt, „csak a lelke volt ittas“, mondja róla Jókai, meg a „bordalokban van valami, ami a csatadalokkal rokon, férfiassággal kérkedő vonás : Szivárványi mámoros lelkemnek.“ Jókai iránt változatlan meleg szeretetét s évekig tartó barátságát csak úgy lehet megmagyarázni, hogy a szolid, engedékeny s véleményében s meggyőződésében nem oly sziklaszilárd Jókai sohasem vitatkozott vele. „Emlékeinkben maga írja Petőfiről, hogy „zsarnoka volt annak, akit szeretett. Egyetlen eltérő nézetet, egy eltérő különbséget nem bocsátott meg neki. Uralkodott a barátai fölött azáltal, hogy szerette őket.“ Amikor összezördült Szendrei Juliival s első fellobbanásában megkérte a Debrecenben játszó Prielle Kornélia kezét, levelet írt Jókainak, amelyben értesíti, hogy ő Kornélia vőlegénye s megbízta őt násznagynak. Szendreivel azonban gyorsan kibékült- Jókaival, az Életképek új szerkesztőjével szerződést kötött, hogy negyedévenkint hat költeményt ír lapjába 50—50 forintért (már t. i. egy negyedévre) aztán leutazott Erdődre, hogy ismeretségük évfordulóján, szept. 8-án megesküdjék Júliával. Jókait és Pálffy Albertet tanukul hívta meg az esküvőjére, de Jókai levélben mentette ki magát. Barátai ugyanis tudták, hogy az öreg Szendrey kitagadta leányát s gyöngédségből nem akartak részt venni a legnagyobb csendben megtartott esküvőn. Petőfi aztán a dohány utcában vett lakást s egy darabig ott lakott nála Jókai is. A március 15-iki korszakalkotó eseményt együtt csinálták ifjú barátaikkal. Ezt mindenki ismeri a lelkes PESTI HIRLAP 1904. május 8., vasárnap.