Pesti Hírlap, 1904. június (26. évfolyam, 151-180. szám)
1904-06-05 / 155. szám
36_________________________ PESTI HÍRLAP 1904. június 5., vasárnap. kajütjében következő nyolc mester ütött tábort: dr Lasker (Berlin), Csigorin (Szt-Pétervár), Jetchmann (Glasgow), Lawrence (London), Schlechter (Bécs), Marco (Bécs), Mieses (Lipcse) és Janowski (Párizs.) Hagyjuk egyelőre a „Pretoriát“ a sorsára*, Cambridge Springsbe 14 napig tart az utazás s igy még elég alkalmunk nyílhat megfigyelni a matadorok tengeri csatározásait. Mielőtt tehát a sakktypusokra rátérnénk, elmondok egyet-mást az emberi társadalom eme kasztjáról. A testestül-lelkestül * Schachmensch* a sakkon kívül semmi másra nem kapható. Nem törődik azzal, ha másnap reggelre akár a világ összes államai tönkremennek, hacsak a sötét és világos király életben maradnak. Dacára ennek, a királyi játék bajnokai épenséggel nem legális érzelműek. Annál több bennük a demokratizmus ! Szintúgy dacára a sakkfigurák értékkülönbözetében és mozgási képességükben nyilvánuló arisztokratikus hierarchiának, a sakk a legtisztább demokratizmus symboluma. Hisz a jó sakkjátszó kezében mivel sem értékesebb a vezér a parasztnál, mert ő csak a jó helyzetre játszik. Föláldozhat töméntelen figurát és parasztot, ha csak a megmaradt utolsó gyalogja a kikerülhetetlen kegyelemdöfést megadja. Továbbá a sakktábla nem köt gazdagsághoz, hatalomhoz vagy előítélethez, hanem egyaránt szívesen látott vendég palotában vagy kunyhóban, gazdagnál vagy szegénynél. A professzionátus „ehess traveller” egész életén keresztül „sakkfigurákban“ utazik. Az egyoldalú, lélekölő robotmunkában lelke elfásul, szíve megkövesül. Ennek folytán némely fanatikus sakkmester polytheizmusnak lesz hive; fétis-imádó létére a sakkirálynőt bálványozza; áldozati kombinációkat hoz tiszteletére a fatáblán. A sakkjáték legkiválóbb alakja, aki abban a vezérszerepet viszi s aki annyi érdeket kölcsönöz: a sakkdáma. Ő a játék lelke; minő áldozatokra nem vagyunk képesek, hogy őt magunknak megszerezzük. Sokszor a véletlen is kezünkre játszik, mikor a másik az övét „sa poise“ hagyja. Az t. i. nem tudja őt kellőleg megbecsülni, mi pedig ismerve értékét, foglyul ejtjük s nagyon örvendünk birtokának. Mily kellemes érzés tudnunk azt, hogy ő oldalunk mellett van. De mily szomorú, mily sivár és üres lesz előttünk a világ, ha tőle erőszakkal megfosztatunk. Tovább vonszoljuk az életet, mint a már elvesztett sakkjátszmát, abban a reményben, hogy talán ránk is mosolyog egy kis napsugár, de hiába. A játszma már elvesztette érdekét szemünk előtt s ha netalán elég erővel bírunk is még, hogy remist érjünk el, mit ér, csak fél élet az, olyan, mint a nappal napsugár nélkül. Igaz, hogy új játszmát kezdhetünk, tehát új életet, de mit ér az, mikor az elsőt mégis elvesztettük. A hivatásos sakkjátszónak több mint egy tucat „sakkbabája" van, azért mégis merev és érzéketlen marad, mint a játéknál. Kivált a győztes sakkmester nem tartozik Kupido kegyeltjei közé, hiszen közmondásszerű : Akinek szerencséje van a játékban, annak nincs szerencséje a szerelemben! Különben is általánosan elismert exioma, hogy a szerelem sakkjátékában, omnipotens hatalmuknál fogva, a nők a hivatásos mesterek, így van ez már a világ teremtése óta ! Az arab Nuzhet is azt vallja, hogy az első emberpár is sakkozott, így nem marad más hátra, Ádámot és Évát vigaszpartijuk után a világsakkszövetség védnökéül elismertük. A szerelem-sakkjátéknak hímes mezején nem kontárkodhatunk a gyöngébb nem mesterségében. Legyen tehát a megfejthetetlen sokprobléma előttünk. Ha a szerelem elméletét, a platói szerelmet szívünkben érezzük is, azért a gyakorlattól tartózkodjunk! Sakkadoniszok csupán akkor kísértsék meg „jó parthie“-hoz jutni, ha kilátásuk van szépségdíjra. Máskülönben „kockára“ tehetik akár mindenüket: hazárdjátékot primitive játszanak. Mindjárt kezdetben oda van önuralmuk, akármily szolidan lépegetünk — tologatunk, elvesztjük játékerőnket Mert a nők játéka elszánt, találékony, élvezetes, vérmes és illúziót tud kelteni, ha pedig túlkombinálni nem képesek, úgy kiböjtöléssel főznek le bennünket. Ha kétségbeesetten „sakk“-ot adunk, el lehetünk készülve arra, hogy örökös sakkal felel, vagy ami sokkal iszonyúbb: pattba állít ! Rendesen hölgygambit a megnyitásuk s gyorsan elsáncolnak. Utána erélyes támadásuk, vakmerő rohamaik, ravasz manővereik, kiszámíthatatlan intrikájuk, furfangos cselszövésük a körmönfont taktikájukkal minden gyarló számításunkat halomra döntik Ha netalán szívósan ellentálnánk, úgy „beugrató” tervekkel kelepcébe csalnak, majd támadást provokálnak a centrum ellen s midőn már azt hiszed, hogy célt értél, az utolsó percben, mit a talparra jutott gyalogvezérré vagy — lóvá tehetnek ! Mindazonáltal szép fiatal hölgygyel szemben — kitanult sakkrókák szavahihető tanácsait meghallgatva — semmi áron sem szabad föladni a reménytelennek látszó parthit. Egy félrelépés vagy ballépés a ,,breitlina az ő részéről — és meg van nyerve a játszma! Akadnak ilyformán Don Juan sakklovagok, kik vissza nem riadva a veszélytől, éneklik a sakkpoetával: „Und dennoch schlug die Liebe mir Ins wilde Schacherblut.“ Az ilyen szerencsétlenekre sakknyelven szólva: 1-et vetünk ; mentségül egyedül az önmattot tartjuk. Viszont a kipróbált sakkrovék lelkére kötik a járatlan sakk eserének, hogy ha a kivetett matthálóból már nem vergődhetik ki, az isten szerelméért se sakkozzon a feleségével. Mert azt még elgondolni is rettenetes, hogy az embert a saját felesége verje meg. Hová jutnánk mi szegény férfiak, ha még amaz ártatlan vigaszszal sem hitegethetnék egymást ! az asszony verne jó ! Kezdők, laikusok, dilettánsok, jól figyeljetek ! Okuljatok alábbi elrettentő példából ! így talán megmenekültek egykoron a csúfos vereségtől, mely egyike a legerősebb mesterrel is megtörtént. Kételkedést talált abban, hogy a szerelem sötét verem, melyben „blindre“ megy a játék. Persze egykettőre, mielőtt még tulajdonképen „ütés“-re került volna a sor, máris beadta a derekát. Harcias élettársa ugyancsak nagy versvel figurázta ki: 2. 4 f2—f3 % d8—h4 sakk és matt. Glossziákat ide még a sakktudomány bölcsei sem találnak. Véresfájú sakk-kritikusok, kik a fa növésének neszét is meghallják, most némán állnak: nyilván az eszük is megállt! (Folyt. köv.) Sakkhírek. — Nemzetközi távszeneti sakfamérkőzés. A Dadian mingreliai herceg védnöksége alatt álló Internationales Schach-Correspondenz-furnierrel a XII. versenykimutatást bocsátották közre. Hellinger István tornavezető versenyjelentése a következő: Zarski 271/s (34),**) Godziska 24 (32), dr Kandier 22 (29), Rhode 21Vs (35), Prock 21 (27), dr Pap (29) és Schiller (29) 2012, Chalupetzky 19Va (37), Schwarzbach (26) és Holdgrün (28) 19, Fejér (20), Smaha (31) és Schneider (31) 17, Baumgartl 131/s (24), Dalmy (20), Heinl (22) és *) Ezen nemzetközi jelzési módot először Havasi Artúr kitűnő sakkbarátunk javasolta. Általános jelzési módnak azonban — nézete szerint — még célszerűbb volna, ha minden nemzet az algebrai alapot, az a—h és 1—8 jelzést fogadná el; a tiszteket pedig az egész világon a mythologiából vett nevekkel keresztelhetnék el. Egy nemzetközi konferencia volna hivatva e neveket kiválogatni és megállapítani. A bábok menetmódja, egyes speciális szokások az elsáncolásnál, a megnyitásnál, a nyolcadik mezőre belépő gyalog átalakulásánál, még a mint század elején is egyes nemzeteknél különbözőek voltak. Az újabban fejlődő élet s a lét folyton változó feltételei mindig tág téren utalják egymásra a nemzeteket s igy a mindinkább szükséges nemzetközi érintkezés és szövetkezés magától tereli a népeket az általános egyöntetűség eszméje felé. Alig van még ma olyasvalami, ami annyira nemzetközi lenne, mint a sakkjáték. Igaz, hogy nemes játékunk művelése beszéd nélkül jár, sőt mellette tilos a beszéd, de az sem volt mindig olyan. Ma már csak egy dologban térnek el a nemzetek egymástól, a játszmák, illetőleg a lépések feljegyzésénél. A nemzetközi versenyek rendezői, maguk a mesterek, de minden sakkbarát, ki különféle nyelven irt sakkművet vagy sakkújságot olvas, már régóta érzi ennek hiányát. Egyik német sakkszövetségi kongresszuson indítvány is létetett az iránt, hogy egy nemzetközi jelzés kidolgozására pályadíj tűzessék ki. Bauer J. H. bécsi mester „Sakk- lexikon“-ját proponálta, de Amerika, Anglia és Franciaország nem reagáltak. Többször felmerült már egy-egy javaslat ez irányban a szaklapok hasábjain, de vagy nehézkesek vagy tökéletlenek voltak. Hiszszük tehát, hogy a sakkirodalom mérvadó faktorai, jeles hazánkfia által feltalált, „Notation international“-t fogják ezen aktuális kérdés megoldásának elismerni ! **) A zárójelben levő számok a lejátszott partiekat jelentik. Eleven sakkparti: 1- fi *g2-géelle5 Kellner (42) 12V2, Annecke (24) és Wursche(35) NI1/2, Mészey 9 (42), Oskam 6V2 (29). A torna relatív állása: I. Fejér (Budapst) 41. H. Prock (Magyar-Bród) 38. III. Zarski (Krakó) 37Vatv v Schwarzbach (Marschendorf) 37i ’ t Dr Kandier (Haifa) 37. VI. Dalmy (Debrecen) 36y*. VIL Godzitska (Pécs) 36. tttttery ( Dr Pap (M.-Sziget) 35V2. ' . Schiller (Reichenberg) 35l/a. X. Holdgrün (Reichenberg) 35. XI. Heinl (Saaz) 34V2. XII. Baumgartl (Karlsbad) 33V 1. XIII. Annecke (Magdeburg) 31V2. XIV. Rhode (Schiberg) 30V2. E vstryot Schneider (Pilsen) 30. Smaha (Leitomischl) 30. XVII. Chalupetzky (Győr) 26V2. XVIII. Oskam (Amsterdam) 21V2. XIX. Wursche (Eger) 26V2. XX. Kellner (Prága) Idős. XXI. Mészey (Győr) 11. A versenybíróság: Dr Pap Tibor, Zarski J. és Oskam G. C. A. Kivonat a hivatalos lapból. Állatorvosok kinevezése. A m. kir. földmivelésügyi miniszter Trombitás Ignác m. kir. állategészségügyi felügyelői címmel felruházott m. kir. főállatorvost a VII. fizetési osztályba m. kir. állategészségügyi felügyelővé; Brösztel József, Traub József, Faragó Miklós, Dankó István, Bognár József, Borrár Antal, Miksik Ákos, Szász Albert, Molnár József, Várady Sándor, Csuk Alajos és Kondor Mihály EX. fizetési osztályú m. kir. állatorvosokat a VIII. fizetési osztályba m. kir. főállatorvosokká: Gelencsér Gyula, Bora József, Mezey Béla, Sperling József, Szabó Ignác, Soós Jenő, Fiberhardt József, Krompecher Szilárd, Kardeván Ernő, Mészáros Győző, Révész György, Wuesl de Velberg Jenő, Papp János, Grosz Emil, Székely Áron, Balázs Sándor, Fokányi László, Plochmann Emil, Betegh Lajos, Székely Sándor, Schütz Béla, Thamo András, Reitz János, Varga Sándor, dr Zimmermann Ágoston, Jaskó Géza, Kovács Gyula, Róth József, Jankuncz Sándor, Spiesz Jenő, Gál Lajos, Touttenui József, Scharnbeek László, Bakos József, Repess József, Takács Miksa, Illy György, Veress Ferenc, Schoppelt Henrik, Heks Miksa, Kellner György, Szőke Dezső, Székely Károly, Balázs József, Báthory László, Nyáry Sándor, Brauner Gyula, Flip Sámuel, Kraicz Károly, Tóth Miklós, Vágó Béla, Nagy János, Zakár János, Axmann János, Deisinger Ignác, Augusztiny Gyula, Bartholy Béla, Pakoszta Ferenc, Tamás János, Sigora Lajos, Trencsányi Árpád, Nagy Béla, Pauer István, Mihályi Imre, Truka Gyula és Marjalaky János X. fizetési osztályú m. kir. állatorvosokat IX. fizetési osztályba m. kir. állatorvosokká kinevezte ; továbbá Wimmer Zoltán X. fizetési osztályú m. kir. állatorvost állásában véglegesítette ; végül Vágó Gyula, Tallér István, Reinhardt Zsigmond, Hegyi József, Decsi Alfréd, Hosszú Vazul, Sál Gyula, Szőke József, Taubh Lajos, Prohászka Lipót, Staar Lajos, Hadnagy Imre, Katona Gyula, Dornstädter József, Puschmann Frigyes, Márkusz Jenő, Horvátovich Alajos, Keresztes Antal, Gulyás Ferenc, Czéklássy Sándor, Ehrlich Béla, Raab Márton, Schleiffer Kálmán, Castiglione György, Czocher József, Huszár Henrik, Fehér Miksa, Orbán Gusztáv, Szidon Dezső, Fodor Rezső, Feiler Alfréd, Csencsik István, Markos Lipót, Viktor Ede, Fodor Barnát, Hajdú Ödön, Nagy György, Lintner Kálmán, Molnár Zsigmond (Edelény), Lengyel Albert, Formánok Nándor, Kerekes Kálmán, Pálffy Gyula, Kiss Lajos, Kleckner Géza, Szücs Albert, Tatay Imre, Papinszky Tivadar, Vadász Ármin, Gönczy Ödön, Weinberger Gedeon, Ambrus Mózes, Horváth Gyula, Ehrenwerth Ignác, Kilián Ottó, Freund Artúr, Dávid Salamon, Zikell Henrik, Laszczik Gyula, Bogner Gyula, Gál Rezső, Szidon Mór, Barabás Imre, Skála Ferenc, Gregor János és dr Jung Emil XI. fizetési osztályú m. kir. állatorvosokat X. fizetési osztályba m. kir. állatorvosokká kinevezte. Kinevezések és áthelyezések. A vallás- és közoktatásügyi miniszter dr Geréb József tanárképzőintézeti gyakorló főgymnáziumi rendes tanárt ebben a minőségében a VII. fizetési osztály 3. fokozatába kinevezte, Lakatos Sándor makói és Szmnok Balázs bodófalvai állami elemi iskolai tanítókat kölcsönösen, Taritzky Verona komlósi és Hódy Ilona hódmezővásárhelyi külterületi állami elemi iskolai tanítónőket kölcsönösen áthelyezte. A pénzügyminiszter a szegedi pénzügyigazgatósághoz Borosy Antal tordai pénzügyi segédtitkárt pénzügyi titkárrá végleges minőségben, Beregi László nagyváradi kataszteri irattári kezelői irodatisztet ideiglenes minőségű pénzügyi fogalmazóvá és földadó nyilvántartási biztossá, Atzner Jánost szombathelyi felmérési díjnokot ideiglenes minőségű kataszteri irattárt kezelő irodatisztté nevezte ki. Csapó László budapesti lakost ideiglenes minőségű díjtalan m. kir. pénzügyi számgyakornokká neveztet ki a székesfővárosi kir. adófelügyelő mellé rendelt