Pesti Hírlap, 1904. június (26. évfolyam, 151-180. szám)

1904-06-05 / 155. szám

36_________________________ PESTI HÍRLAP 1904. június 5., vasárnap. kajütjében következő nyolc mester ütött tábort: dr Lasker (Berlin), Csigorin (Szt-Pétervár), Jetch­­mann (Glasgow), Lawrence (London), Schlechter (Bécs), Marco (Bécs), Mieses (Lipcse) és Ja­­nowski (Párizs.) Hagyjuk egyelőre a „Pretoriát“ a sorsára*, Cambridge­ Springsbe 14 napig tart az utazás s igy még elég alkalmunk nyílhat megfigyelni a matadorok tengeri csatározásait. Mielőtt tehát a sakktypusokra rátérnénk, elmon­dok egyet-mást az emberi társadalom eme kasztjáról. A testestül-lelkestül * Schachmensch* a sakkon kívül semmi másra nem kapható. Nem törődik azzal, ha másnap reggelre akár a világ összes államai tönkremennek, ha­csak a sötét és világos király életben maradnak. Dacára ennek, a királyi játék bajnokai épen­­séggel nem legális érzelműek. Annál több ben­nük a demokratizmus ! Szintúgy dacára a sakkfigu­rák érték­különbözetében és mozgási képessé­gükben nyilvánuló arisztokratikus hierarchiá­nak, a sakk a legtisztább demokratizmus symbo­­luma. Hisz a jó sakkjátszó kezében mivel sem értékesebb a vezér a parasztnál, mert ő csak a jó helyzetre játszik. Föláldozhat töméntelen figu­rát és parasztot, ha csak a megmaradt utolsó gyalogja a kikerülhetetlen kegyelemdöfést meg­adja. Továbbá a sakktábla nem köt gazdagság­hoz, hatalomhoz vagy előítélethez, hanem egy­aránt szívesen látott vendég palotában vagy kunyhóban, gazdagnál vagy szegénynél. A pro­­fesszionátus „ehess traveller” egész életén keresz­tül „sakkfigurákban“ utazik. Az egyoldalú, lélekölő robotmunkában lelke elfásul, szíve meg­­kövesül. Ennek folytán némely fanatikus sakk­mester polytheizmusnak lesz hive; fétis-imádó létére a sak­király­nőt bálványozza; áldozati kom­binációkat hoz tiszteletére a fatáblán. A sakk­­játék legkiválóbb alakja, aki abban a vezér­szerepet viszi s aki annyi érdeket kölcsönöz: a sakkdáma. Ő a játék lelke; minő áldozatokra nem vagyunk képesek, hogy őt magunknak megszerezzük. Sokszor a véletlen is kezünkre játszik, mikor a másik az övét „sa poise“ hagyja. Az t. i. nem tudja őt kellőleg megbecsülni, mi pedig ismerve értékét, foglyul ejtjük s nagyon örvendünk birtokának. Mily kellemes érzés tud­nunk azt, hogy ő oldalunk mellett van. De mily szomorú, mily sivár és üres lesz előttünk a vi­lág, ha tőle erőszakkal megfosztatunk. Tovább vonszoljuk az életet, mint a már elvesztett sakkjátszmát, abban a reményben, hogy talán ránk is mosolyog egy kis napsugár, de hiába. A játszma már elvesztette érdekét sze­münk előtt s ha netalán elég erővel bírunk is még, hogy remist érjünk el, mit ér, csak fél élet az, olyan, mint a nappal napsugár nélkül. Igaz, hogy új játszmát kezdhetünk, tehát új életet, de mit ér az, mikor az elsőt mégis elvesz­tettük. A hivatásos sakkjátszónak több mint egy tucat „sakkbabája" van, azért mégis merev és érzéketlen marad, mint a játéknál. Kivált a győz­tes sakkmester nem tartozik Kupido kegyeltjei közé, hiszen közmondásszerű : A­kinek szeren­cséje van a játékban, annak nincs szerencséje a szerelemben! Különben is általánosan elis­mert exioma, hogy a szerelem sakkjátékában, omnipotens hatalmuknál fogva, a nők a hiva­tásos mesterek, így van ez már a világ terem­tése óta ! Az arab Nuzhet is azt vallja, hogy az első emberpár is sakkozott, így nem marad más hátra, Ádámot és Évát vigaszpartijuk után a világsakkszövetség védnö­­kéül elismertük. A szerelem-sakkjátéknak hímes mezején nem kontárkodhatunk a gyöngébb nem mester­ségében. Legyen tehát a megfejthetetlen sok­­probléma előttünk. Ha a szerelem elméletét, a platói szerelmet szívünkben érezzük is, azért a gyakorlat­tól tar­­tózkodjunk! Sakkadoniszok csupán akkor kísértsék meg „jó parthie“-hoz jutni, ha kilátásuk van szép­­ségdíjra. Máskülönben „kockára“ tehetik akár mindenüket: hazárdjátékot primitive játszanak. Mindjárt kezdetben oda van önuralmuk, akármily szolidan lépegetünk — tologatunk, elvesztjük játékerőnket Mert a nők játéka el­szánt, találékony, élvezetes, vérmes és illúziót tud kelteni, ha pedig túlkombinálni nem képesek, úgy kiböjtöléssel főznek le bennünket. Ha kétségbeesetten „sakk“-ot adunk, el lehetünk készülve arra, hogy örökös sakkal fe­lel, vagy ami sokkal iszonyúbb: pattba állít ! Rendesen hölgygambit a megnyitásuk s gyorsan elsáncolnak. Utána erélyes támadásuk, vakmerő rohamaik, ravasz manővereik, kiszá­míthatatlan intrikájuk, furfangos cselszövésük a körmönfont taktikájukkal minden gyarló számí­tásunkat halomra döntik­ Ha netalán szívósan ellentálnánk, úgy „beugrató” tervekkel kelepcébe csalnak, majd támadást provokálnak a centrum ellen s midőn már azt hiszed, hogy célt értél, az utolsó percben, mit a talparra jutott gyalog­­vezérré vagy — lóvá tehetnek ! Mindazonáltal szép fiatal hölgygyel szem­ben — kitanult sakkrókák szavahihető taná­csait meghallgatva — semmi áron sem szabad föladni a reménytelennek látszó parthit. Egy félrelépés vagy ballépés a ,,breitlin­a az ő ré­széről — és meg van nyerve a játszma! Akadnak ilyformán Don Juan sakklova­gok, kik vissza nem riadva a veszélytől, ének­lik a sakkpoetával: „Und dennoch schlug die Liebe mir Ins wilde Schacherblut.“ Az ilyen szerencsétlenekre sakknyelven szólva: 1-et vetünk ; mentségül egyedül az ön­mattot tartjuk. Viszont a kipróbált sakk­­rové­k lelkére kötik a járatlan sakk­ eseré­nek, hogy ha a kivetett matthálóból már nem ver­­gődhetik ki, az isten szerelméért se sakkozzon a feleségével. Mert azt még elgondolni is rette­netes, hogy az embert a saját felesége verje meg. Hová jutnánk mi szegény férfiak, ha még amaz ártatlan vigaszszal sem hitegethetnék egy­mást ! az asszony verne jó ! Kezdők, laikusok, dilettánsok, jól figyelje­tek ! Okuljatok alábbi elrettentő példából ! így talán megmenekültek egykoron a csúfos vere­ségtől, mely egyike a legerősebb mes­terrel is megtörtént. Kételkedést talált ab­ban, hogy a szerelem sötét verem, mely­ben „blindre“ megy a játék. Persze egy­kettőre, mielőtt még tulajdonképen „ütés“-re került volna a sor, máris beadta a derekát. Har­cias élettársa ugyancsak nagy vers­vel figu­rázta ki: 2. 4 f2—f3 % d8—h4 sakk és matt. Glossziákat ide még a sakktudomány böl­csei sem találnak. Véresfájú sakk-kritikusok, kik a fa növésének neszét is meghallják, most né­mán állnak: nyilván az eszük is megállt! (Folyt. köv.) Sakkhírek. — Nemzetközi távszeneti sakfamérkőzés. A Dadian mingreliai herceg védnöksége alatt álló Internationales Schach-Correspondenz-furnier­­rel a XII. versenykimutatást bocsátották közre. Hellinger István tornavezető versenyjelen­tése a következő: Zarski 271/s (34),**) Godzi­ska 24 (32), dr Kandier 22 (29), Rhode 21Vs (35), Prock 21 (27), dr Pap (29) és Schiller (29) 2012, Chalupetzky 19Va (37), Schwarzbach (26) és Holdgrün (28) 19, Fejér (20), Smaha (31) és Schneider (31) 17, Baumgartl 131/s (24), Dalmy (20), Heinl (22) és *) Ezen nemzetközi jelzési módot először Ha­vasi Artúr kitűnő sakkbarátunk javasolta. Általános jelzési módnak azonban — nézete szerint — még célszerűbb volna, ha minden nemzet az algebrai ala­pot, az a—h és 1—8 jelzést fogadná el; a tiszteket pedig az egész világon a mythologiából vett nevek­kel keresztelhetnék el. Egy nemzetközi konferencia volna hivatva e neveket kiválogatni és megálla­pítani. A bábok menetmódja, egyes speciális szokások az elsáncolásnál, a megnyitásnál, a nyolcadik mezőre belépő gyalog átalakulásánál, még a mint század elején is egyes nemzeteknél különbözőek voltak. Az újabban fejlődő élet s a lét folyton változó feltételei mindig tág téren utalják egymásra a nem­zeteket s igy a mindinkább szükséges nemzetközi érintkezés és szövetkezés magától tereli a népeket az általános egyöntetűség eszméje felé. Alig van még ma olyasvalami, ami annyira nemzetközi lenne, mint a sakkjáték. Igaz, hogy nemes játékunk művelése beszéd nélkül jár, sőt mellette tilos a beszéd, de az sem volt mindig olyan. Ma már csak egy dologban térnek el a nem­zetek egymástól, a játszmák, illetőleg a lépések feljegyzésénél. A nemzetközi versenyek rendezői, maguk a mesterek, de minden sakkbarát, ki külön­féle nyelven irt sakkművet vagy sakkújságot olvas, már régóta érzi ennek hiányát. Egyik német sakk­szövetségi kongresszuson indítvány is létetett az iránt, hogy egy nemzetközi jelzés kidolgozására pá­­lyadíj tűzessék ki. Bauer J. H. bécsi mester „Sakk- lexikon“-ját proponálta, de Amerika, Anglia és Fran­ciaország nem reagáltak. Többször felmerült már egy-egy javaslat ez irányban a szaklapok hasábjain, de vagy nehézke­sek vagy tökéletlenek voltak. Hiszszük tehát, hogy a sakkirodalom mérv­adó faktorai, jeles hazánkfia által feltalált, „Nota­tion international“-t fogják ezen aktuális kérdés meg­oldásának elismerni ! **) A zárójelben levő számok a lejátszott par­­tiekat jelentik. Eleven sakkparti: 1- fi *g2-gé­­­elle5 Kellner (42) 12V2, Annecke (24) és Wursche(35) NI1/2, Mészey 9 (42), Oskam 6V2 (29). A torna relatív állása: I. Fejér (Budapst) 41. H. Prock (Magyar-Bród) 38. III. Zarski (Krakó) 37Va­tv v­­ Schwarzbach (Marschendorf) 37i ’ t Dr Kandier (Haifa) 37. VI. Dalmy (Debrecen) 36y*. VIL Godzitska (Pécs) 36. tttttery ( Dr Pap (M.-Sziget) 35V2. ' . Schiller (Reichenberg) 35l/a. X. Holdgrün (Reichenberg) 35. XI. Heinl (Saaz) 34V2. XII. Baumgartl (Karlsbad) 33V­ 1. XIII. Annecke (Magdeburg) 31V2. XIV. Rhode (Schib­erg) 30V2. E vstryot­­ Schneider (Pilsen) 30.­­ Smaha (Leitomischl) 30. XVII. Chalupetzky (Győr) 26V2. XVIII. Oskam (Amsterdam) 21V2. XIX. Wursche (Eger) 26V2. XX. Kellner (Prága) Idős. XXI. Mészey (Győr) 11. A versenybíróság: Dr Pap Tibor, Zarski J. és Oskam G. C. A. Kivonat a hivatalos lapból. Állatorvosok kinevezése. A m. kir. földmivelés­­ügyi miniszter Trombitás Ignác m. kir. állategész­ségügyi felügyelői címmel felruházott m. kir. főállat­­orvost a VII. fizetési osztályba m. kir. állategészség­ügyi felügyelővé; Brösztel József, Traub József, Faragó Miklós, Dankó István, Bognár József, Borrár Antal, Miksik Ákos, Szász Albert, Molnár József, Várady Sándor, Csuk Alajos és Kondor Mihály EX. fizetési osztályú m. kir. állatorvosokat a VIII. fize­tési osztályba m. kir. főállatorvosokká: Gelencsér Gyula, Bora József, Mezey Béla, Sperling József, Szabó Ignác, Soós Jenő, Fiberhardt József, Krom­­­pecher Szilárd, Kardeván Ernő, Mészáros Győző, Ré­vész György, Wuesl de Velberg Jenő, Papp János, Grosz Emil, Székely Áron, Balázs Sándor, Fokányi László, Plochmann Emil, Betegh Lajos, Székely Sándor, Schütz Béla, Thamo András, Reitz János, Varga Sándor, dr Zimmermann Ágoston, Jaskó Géza, Kovács Gyula, Róth József, Jankuncz Sándor, Spiesz Jenő, Gál Lajos, Touttenui József, Scharnbeek László, Bakos József, Repess József, Takács Miksa, Illy György, Veress Ferenc, Schoppelt Henrik, Heks Miksa, Kellner György, Szőke Dezső, Székely Károly, Balázs József, Báthory László, Nyáry Sán­dor, Brauner Gyula, Flip Sámuel, Kraicz Károly, Tóth Miklós, Vágó Béla, Nagy János, Zakár János, Axmann János, Deisinger Ignác, Augusztiny Gyula, Bartholy Béla, Pakoszta Ferenc, Tamás János, Sigora Lajos, Trencsányi Árpád, Nagy Béla, Pauer István, Mihályi Imre, Truka Gyula és Marjalaky János X. fizetési osztályú m. kir. állatorvosokat IX. fizetési osztályba m. kir. állatorvosokká kinevezte ; továbbá Wimmer Zoltán X. fizetési osztályú m. kir. állatorvost állásában véglegesítette ; végül Vágó Gyula, Tallér István, Reinhardt Zsigmond, Hegyi József, Decsi Alfréd, Hosszú Vazul, Sál Gyula, Szőke József, Taubh Lajos, Prohászka Lipót, Staar Lajos, Hadnagy Imre, Katona Gyula, Dornstädter József, Puschmann Frigyes, Márkusz Jenő, Horvátovich Ala­jos, Keresztes Antal, Gulyás Ferenc, Czéklássy Sán­dor, Ehrlich Béla, Raab Márton, Schleiffer Kálmán, Castiglione György, Czocher József, Huszár Henrik, Fehér Miksa, Orbán Gusztáv, Szidon Dezső, Fodor Rezső, Feiler Alfréd, Csencsik István, Markos Lipót, Viktor Ede, Fodor Barnát, Hajdú Ödön, Nagy György, Lintner Kálmán, Molnár Zsigmond (Edelény), Lengyel Albert, Formánok Nándor, Kerekes Kálmán, Pálffy Gyula, Kiss Lajos, Kleckner Géza, Szücs Albert, Ta­­tay Imre, Papinszky Tivadar, Vadász Ármin, Gönczy Ödön, Weinberger Gedeon, Ambrus Mózes, Horváth Gyula, Ehrenwerth Ignác, Kilián Ottó, Freund Artúr, Dávid Salamon, Zikell Henrik, Laszczik Gyula, Bogner Gyula, Gál Rezső, Szidon Mór, Barabás Imre, Skála Ferenc, Gregor János és dr Jung Emil XI. fizetési osztályú m. kir. állatorvosokat X. fizetési osztályba m. kir. állatorvosokká kinevezte. Kinevezések és áthelyezések. A vallás- és köz­­oktatásügyi miniszter dr Geréb József tanárképzőin­­tézeti gyakorló főgymnáziumi rendes tanárt ebben a minőségében a VII. fizetési osztály 3. fokozatába ki­nevezte, Lakatos Sándor makói és Szmnok Balázs bo­­dófalvai állami elemi iskolai tanítókat kölcsönösen, Taritzky Verona komlósi és Hódy Ilona hódmezővá­sárhelyi külterületi állami elemi iskolai tanítónőket kölcsönösen áthelyezte. A pénzügyminiszter a szegedi pénzügyigazgatósághoz Borosy Antal tordai pénzügyi segédtitkárt pénzügyi titkárrá végleges minőségben, Beregi László nagyváradi kataszteri irattári kezelői irodatisztet ideiglenes minőségű pénzügyi fogalma­­zóvá és földadó nyilvántartási biztossá, Atzner Jánost szombathelyi felmérési díjnokot ideiglenes minőségű kataszteri irattárt kezelő irodatisztté nevezte ki. Csapó László budapesti lakost ideiglenes minőségű díjtalan m. kir. pénzügyi számgyakornokká neveztet ki a sz­ékesfő­városi kir. adófelügyelő mellé rendelt

Next