Pesti Hírlap, 1904. augusztus (26. évfolyam, 212-240. szám)

1904-08-20 / 230. szám

1904. augusztus 20., szombat. PESTI HÍRLAP féle tűzoltó kocsiba fogott 36 lóval. A kivonulásra saját telepükön kívül máshová is képesített önkéntes és gyári tűzoltóságok közül (van összesen 23) segít­ségül hitták, az önkénteseket, akik közül negyvenen jöt­tek kocsival, továbbá a Ganz-féle vasöntöde, vagyon- és villamos­gyár egyesített csapataiból megjelent 35 ember, 3 kocsival, az ó­budai Goldberger-féle gyárból 12 ember, 1 fecskendővel és a jutagyáriak közül 10 ember. Összesen tehát akcióba lépett 250 tűzoltó (97 nem hivatásos) 26 szerrel, melyek közt az V., VII., IX. kerületi és központi tüzérségek a rendes­­szereken kívül 3 nagy tolólétrát és 3 gőzfecskendő vonatot is hoztak magukkal. Míg a hengermalom 24 főnyi sa­ját tűzoltó csapata bent a malomépületben helyezke­dett védelmi állásba. A hivatásos csapat 16 sugarat, az önkéntesek és gyári tűzoltók négy sugarat, a ma­lom tűzoltói szintén négy sugarat szereltek. Vízfor­­rásul a városi vízvezeték csőhálózatát és a malom du­­naparti vízszűrő nagy kútját használták. A Henger­malom stabil nagy gőzgépe percenként 7 ezer liter vizet szivattyúzott, míg a hivatásos csapat kirendelt 3 gőzfecskendője 900+1000+1700, vagyis 3600 liter vizet szállított. (2 gőzfecskendő otthon maradt). A Szeres sugarak táplálására eszerint rendelkezésre állott percenkint tíz köbméter és 600 liter, vagyis 10600 liter víz. A tűzjelet a malom külön tűzjelzőjén (minden nagyobb gyárnak és középületnek van ilyenje) Scser­­bovszky főparancsnok délután 5 órakor adta meg sze­­mélyben. A vett jelzésre elsőnek érkezett a Henger­malomhoz 225 méternyire fekvő V. kerületi őrség. Utána gyors egymásután a YI-ik és II-ik kerületi tüzérség, mindegyik 1150 méternyi utat téve meg. Harmadik volt a VIII. kerületi őrség, mely két ki­lométer és 850 méterre fekszik. Végre a központ és a IX. ker.­őrség, amelyeknek 3 kilométer és 200 mé­ternyi utat kellett befutni kivonulás közben. A fő­­parancsnok diszpozíciója szerint alkalmazásba vett húsz sugár hatása alatt a tűz a malom délkeleti szár­nyára lokalizáltatott, ellenben az északi szárny, a liszt és gabonaraktárak és istállók, valamint az igazgató­sági épületszárnyra az erélyes beavatkozás folytán a tűz nem tudott volna átterjedni. Gyakorlat után a Hengermalom igazgatósága five o’clock teával vendégelte meg a külföldieket, akik hasonló nagyszabású s a valóságot egészen megköze­lítő ostromát a tűznek még eddig nem látták sehol. Egyedül a londoni kongresszus alkalmából volt ilyesmi az Empres Theaterben szemlélhető. De amit London mutatott, bár igen élethű volt, mégis csak színházi produkció volt, melyet naponként kétszer is végigjátszhattak volna.­­ * » * ügyminisztere, aki az elragadtatás hangján beszélt Magyarországról s Budapestről és annak a reményé­nek adott kifejezést, hogy azt a sok csapást, mely most az országot a szárazság folytán érte, mihama­rább kiheveri. Olaszország nevében Goldoni, Milano tűzoltó­­főparancsnoka és az olasz tűzoltó szövetség elnöke mondott fel köszöntőt, Oroszország nevében pedig francia nyelven Malchowszki szólalt fel. Marku­­sovszky előbb magyarul, majd angolul folytatva, az angol vendégeket köszöntötte fel. Végül a főváros nevében Lahocsinszky Árpád tanácsj­gyző megköszönte a vendégeknek hízelgő nyilatkozataikat a fővárosról, amely a mindenkori haladást tűzte ki célul és egyben felköszöntötte a kongresszus tagjainak távollevő hölgyhozzátartozóit. Beszédét franciául gróf Széchenyi Viktor, németül mácsolta, felköszöntvén a XX. század boszorkányait, akik oly tüzet élesztenek, melyet a világ egyetlen tűzoltósága sem gátolhat meg. Ezután még temérdek vad toast hangzott el s a vendégek a késő éjjeli órákig kitűnő hangulatban maradtak együtt. A pompás lakomának ügyes ren­dezése Ádám József alparancsnok fáradhatatlan buz­galmának tudható be. Befejezésül a banker után szépen sikerült tűzi­játék szórakoztatta a kongresszus tagjait, akik éjfél­tájban távoztak a Margitszigetről, hogy a főváros éjjeli mulatóhelyeivel is megismerkedjenek. * * * A jövő napok programmja ez: Augusztus 20-án délelőtt 17 órakor a Szt-Ist­­vánnapi körmenet megtekintése a várban (külön el­zárt terület fentartva; díszruha). Délelőtt óra­kor a kongresszus folytatása és berekesztése (utcai ruha), majd a nemzetközi szövetség tanácsának köz­gyűlése. Délután 3 órakor az Országház és Curia épü­letének megtekintése (utcai ruha). Délután 1­5 órakor a kiállítás megtekintése a városligeti ipar­­csarnokban és tű­zpróbák megejtése a városligeti régi versenytéren. Augusztus 21-én. Kirándulás a Balatonra, ha 100 résztvevő jelentkezik; vasút oda és vissza, hajó és teljes ellátás személyenként 20 korona; indulás d. e. 5.50 órakor a déli vasútról Földvárig; ott reg­geli; majd hajóra száll a társaság és körülhajózza a Balatont Szigliget, Badacsony, Révfülöp, Tihany, Almádi irányában; ott d. u.­­5 órakor ebéd; vissza­térés d. u. 7 órakor hajóval Siófokra és onnan a %9 órai vonattal Budapestre«*Részvehetnek nők is; jelentkezni a díj befizetésével az irodában lehet. Ami az ünnep nem-politikai rését illeti, ugyan melyikünk nem mereng el magában, mi­lyen is lesz az a fejedelem-temetés mint pompás és mint művészet alkotta symbolum! Harmati Károly fiumei újságírótársamnak az a szép eszméje támadt, hogy a Rákóczi koporsóját hozó magyar hajó az Adria Rákóczi gőzöse le­gyen. Én ehhez azt teszem, és legyen ez alka­lommal ama derék magyar hajónak minden tisztje és legénye született magyar ember. Kite­lik annyi a mi olasz tengerészetünkből. Hogy még indulásakor se hall­szék a mollal, kiáltsák a tengeren, talán a világ teremtése óta először: „Oldd el a kötelet!“ Melyik nagy hajós nemzet fia ne mosolyogna ezen az íráson! De nekem megdobbant a szívem, mikor lekopogtam.­­ Az ünnep külsőségeit két bajtól lehet fél­teni. Az egyik az Entrepriseek beavatkozása. Képtelenség lenne a fejedelmi temetés méltósá­gát holmi elsőosztályú kellékek felhasználásá­val és ama rendes gyászvitézek kivonultatásá­­val csökkenteni. És semmi halottas kocsi, ha bí­bor is a mennyezete. Rákóczi korabeli ágyu­­s talp vigye azt a koporsót, Budapesten és Kas- I­sán végig. Isten mentsen meg bennünket attól is, hogy a művész urak afféle kuruc statiszta­menetet csináljanak a temetésből, amilyen fi­renzei álarcos bállá tették szegény Munkácsy Mihály végső tisztességét. Semmi jelmez és ra­gasztott szokás. De legyenek megyei bandériu­mok, koronázási díszben és Rákóczi régi zász­lóival. A tárogatót, sajnos, nemcsak hogy el­tűnni engedtük, hanem még azt is tűrtük, hogy csináljanak helyette egy új hangszert, melynek csak a neve tárogató. Rákóczi hadi sípját most már nincs idő a maga igazi mivoltában újra alkotni; hát a temetésen nem fújhatják fehér lovakon ülő síposok azt, hogy „őszi harmati után . . Álmosságunk ezt is pusztulni en­gedte, mint annyi más magyar kincset. Pedig hogy tudunk fel-felébredni is, látszani fog azo­kon a nagy napokon. Gróf Széchenyi Viktorhoz a kabinetirodából a királyhoz küldött üdvözlő táviratra a következő Válasz érkezett: ő császári és királyi felsége, a III. nem­zetközi tűzvédelmi kongresszus Budapesten egy­­begyült tagjainak hódolatát legmagasabb kö­szönetének nyilvánítása, mellett legkegyelme­sebben tudomásul venni méltóztatván, legjobb sikert kíván a kongresszus emberbaráti céljai­nak elérése érdekében. König, a kabinetiroda főnöke. * * A kongresszus tagjainak tiszteletére pénteken­­este 8 órakor a margitszigeti alsó vendéglőben fényes bankett volt. A bankett folyamán az első szónok gróf Széchenyi Viktor, a Magyar Tűzoltó Szövetség elnöke, hosszabb beszédben, magyar bevezetéssel, franciául üdvözölte a vendégeket. Utána Fölkér,­­Anglia kiküldöttje gróf Széchenyi Viktort köszön­tötte fel. Ezután Staudt Ausztria nevében mondott felköszöntőt. Következett Welsch Gent (Belgium) városának tűzoltóparancsnoka, ki szintén sikerült tesztet mondott. Fölötte érdekes incidensre szolgáltatott okot Springberg, Dánai kiküldöttjének felszólalása. A szóló ugyanis beszédje folyamán Budapestről ismé­telten, mint Ausztria fővárosáról emlékezett meg, a­mire néhány jelenlevő újságíró és Óváry Ferenc orsz. képviselő erélyesen rákiáltott, hogy nem Ausztria hanem Magyarország. A derék dán, aki Aarhusi vá­ros tűzoltó-parancsnoka, észrevéve tévedését, beszéde további folyamán állandóan Magyarországot em­legetett, sőt felköszöntőjét magyarul, e szavakkal vé­gezte : — Elljen Matyárorseg! Grebauvalle, Páris városának tanácsosa, a fran­­­ciák szokásos udvariasságával Budapestet, mint a világ legszebb városát köszöntötte fel. De Marie, a Nemzetközi Tűzoltó Szövetség vezértitkára Luxem­burgból, szintén francia nyelven mondott felköszön­tőt. Ezután Cazier, Franciaország tűzoltó szövetsé­gének elnöke, üdvözlő beszédében közölte, hogy Már­kus főpolgármestert, gróf Széchenyi Viktort, Mar- Icusovszky tűzoltóparancsnokot, Breuer segédtisztet és dr Szilyt a franciaországi tűzoltó szövetség disz­­tagul választotta. Gyönyörű beszédet tartott von Meister, Németr Ország delegáltja, hir szerint Németország jövő bel­ Esti levél. — Rákóczi. — A nagy magyar király ünnepének szom­batján méltó és alkalmas a nagy magyar feje­delem ünnepéről elmélkednünk. Számkivetésnek nehéz idegen földje alól térjen vissza II. Rákóczi Ferenc a haza ölébe békességgel és dicsőséggel. Ez az ő utolsó útja­­ mély politikai értelemmel teljes történeti ese­mény. Királyainknak az ő jelmondatához hű bizalma fejeződik ki benne." Adja isten, hogy rossz tanácsadók ne bonthassák meg e békes­séget és ne zavarhassák meg a nagy ünnepet semmiképpen. Ne essék rajtunk magyarokon semmi közjogi sérelem, mert amily türelmesek, sőt gyöngék vagyunk, ha alkotmányunk talp­köveiből kimozdítnak egyet-egyet, olyan elkese­redettek és kemények lennénk most, ha ez az ünnep járna törvénybon­tással. Mert Rákóczit érné a bántalom és megalázás az ő ható porá­ban. Magyarország önállóságának nem sza­bad eltűnnie ama napokban a külföld előtt, mint máskor mindig eltűnni szokott. Ezért kí­vántuk mi már negyedfél hónappal ezelőtt e helyen, hogy Rákóczi porait magyar hajó hozza Konstantinápolyból Fiuméba, mert az a szent koporsó csak így lehet magyar földön attól a pillanattól fogva, hogy a galatai francia tem­plom kriptájából levitték a tengerhez. S csak így lenghet fölötte, bár csonkán, a magyar lo­bogó. Ezért ítéltük szerencsétlennek azt a gon­dolatot, hogy a hamvakat úgynevezett osztrák­magyar, de lobogójában és vezényletében teljesen osztrák hadi­hajóra tegyék. Ettől, úgy látszik, már nem kell félni, mert a szörnyűség kigondolói maguk is úgy megijedtek ötletük enormitásától, hogy siettek a cáfolattal: nem hogy azt gondolták volna, de nem gondoltak semmit sem a világon. _____________________9 Lapi hírek. — (Lapunk mai száma) 48 oldal. A ti­zenhat oldalas melléklet főbb közleményei. Egy év középiskoláink életéből Gyarmatitól. — Flósz Sándor igazságügyi miniszter beszédéhez. — Kétfejű sasok Magyarországon. — Az ide­­gesség legújabb gyógyítása dr Szabó Károly­tól — A tudás forrásaiból. — Sakk Maróczy Gé­zától. — Bogár, költemény Mezey Sándortól. — Vegyes. *­ Regénycsarnok. — A tárcában: Öreg bucsus Tömörkény Istvántól; a hirdetések között: A legnagyobb nyomor Georges d’ Al­banétól. — (Tanulmányi kirándulás.) A budapesti gyógyszerészgyakornoki tanfolyam hallgatósága Stracker Alajos tanár vezetése mellett megte­kintette az óbudai Kochmeister-féle műlabora­­toriumot s az ottani gyártelepet. Az üzemben levő telepen Ströcker vezető-tanár kalauzolta az ifjúságot s a szemük előtt folyó munkála­tokat szakszerű fejtegetésekkel kommentálta. A gyártelep megtekintése után Ströcker tanár az ifjúságot megvendégelte. Aztán az egész társaság átrándult a közeli Aquincumba, ahol alaposan vették szem­ügyre a régi korból fen­­maradt római emlékeket . (A volt orosz trónörökös eljegyzése.) Az orosz cár öcscse, Alexandrovics Mihály, aki, egészen a cár fiának megszületéséig, az orosz trón várományosa volt, mint Pétervárról írják, el fogja jegyezni a montenegrói fejedelem egyik leányát, Xenia hercegnőt . (Chimay hercegné újra feleség.) Rigó Jancsi cigányprímásnak sok ideig volt kedvese, az egykori Chimay hercegné, újólag beevezett a házasság révébe. A londoni anyakönyv hivatal­ban kötött állítólag házasságot egy Ricardo Vilmos nevű vasúti alkalmazottal, aki szerinte legszebb férfija a világnak. Hogy a híres cigány­prímás megvigasztalódjék és hogy egyben soha semmiféle igénynyel föl ne léphessen, egy min­denképen lemondó írás ellenében 600 font ster­ling végkielégítést adott neki.

Next