Pesti Hírlap, 1904. augusztus (26. évfolyam, 212-240. szám)

1904-08-29 / 238. szám

4 PESTI HÍRLAP 1904. augusztus 29., hétfő.­­ — (Frigyes főherceg,­ mint Komáromból [ tudósítónk táviratozza, vasárnap délután a helyőrség megvizsgálására odaérkezett. A nagy csapatszemlét hétfőn tartják meg. — (Japán hírlapíró a Balkánfélszigeten.)­­Belgrádból írják: A napokban itt időzött Kiraki Ha­­jazi japán hírlapíró. Kiraki beutazta Európa nagy­részét, hogy az egyes nemzetek sajtójának Oroszor­szág és Japán iránt való magatartását tanulmá­nyozza. Két napi itt tartózkodása után Szobába uta­zott, honnan Konstantinápolyba megy.­­ (Reggeli kávé a hadseregben.) A legény­ség eddig levest kapott reggelire. Az igaz, hogy végtelenül híg és tartalom nélkül való volt s így nem valami nagy örömmel látták a hadfiak. A közös hadügyminisztérium most elhatározta, hogy a leves konzerveket beszünteti s helyette állandósítja a kávékonzerveket. Hát kívánjuk, hogy az se legyen azonos a most is néha­napján kijáró, színtelen és cukor nélküli élvezhetetlen kotyvalékkal. Az új kávékonzerv 23 gramm súlyú ,­­állítólag édes is lesz, összetétele bab, árpa, fügekávé és cukor lesz. Míg a régi leves és kávékonzervet a legénységnek 2 fillérért kellett megvásárolnia s azután élveznie, az uj kávé 2 és fél fillérbe fog kerülni. *— r(A clown imádója.) London előkelő társa­ságát­ élénken foglalkoztatja a következő regény. Az óriási Hyppodrom mutaványai között jelentékeny részt foglal el Marcelin clown bohóckodása. Ő kép­viseli a humort a lovak művészete között s amikor kifestett arccal, felfülén csüggő parányi kalapjával és bő bugyogójával bebukik a porondra, a hálás kar­zat harsogó kacagással ünnepli. Marcelin azonban sokkal többet ért el a kacagásnál, meszsze túlhaladta többi elv­ntársának sikereit: mély, szinte olthatatlan szerelmet ébresztett maga iránt. Hogy ez miként le­hetséges kifestett arcával és groteszk furcsaságával, azzal törődjenek a pszichológusok." Annyi bizonyos, hogy a női szív csodálatos sokféleségének a tanúsága a Marcelin sikere. A dologban a legérdekesebb azonban az, hogy épenséggel nem közönséges a Marcelin hó­dítása. Minden előadás alkalmával, amikor a Marce­lin „száma“ következik, a nézőtér egyik legdrágább helyén megjelenik egy feltűnő eleganciával öltözött, fiatal és kábítóan szép hölgy, akit nem érdekel semmi egyéb, csak amit Marcelin művel. A hölgy páholya mögött libériás lakáj áll — nem csoda tehát, ha az eset feltűnést keltett. Alig hogy Marcelin megjele­nik a porondon, a hölgy lelkesen tapsol s a következő pillanatban illatos rózsabokrétát dob a bohóc lábai felé. A bokrétában értékes ajándék rejtőzik s minden előadás alkalmával legalább hat ilyen virágcsokrot f kap Marcelin. Nehogy pedig kétsége legyen az ado­mányok oka felől, melegszavu szerelmes leveleket is hoz számára a küldönc a páholyból. A csodálatos nő már eddig több ezer font sterling értékű brilliánssal, rubinnal, nagybecsű indiai aranytárgyakkal halmozta el a bohócot, akit szeret. A hölgy nevét nem közli a hír, csak annyit árul el, hogy indiai angol főrangú lady és mérhetetlen gazdag. Ami Marcelint illeti, ő nem viszonozza túlságos lelkesedéssel ezt a szenve­délyt , különben is spanyol származású lévén, csak köri az angol nyelvet. Egyébként pedig családos em­­b­er. A különös regénynek még nincsen vége, tehát annál érdekesebb. N­a (A budapest-newyorki levélzárlatok) szep­tember folyamán Budapestről következőleg továbbit­­futnak: Szeptember 1., 5., 6., 7., 8., 13., 14., 15., 13., 150., 21., 22., 26., 27., 28., 29. napjain reggel 8 órakor [Pozsony—Bécs—Buchs—Párizs—Cherburg felé, 2., 8., 4., 16., 17., 18., 23., 24., 25., 30-án délután 2 óra 15 perckor Győr—Bécs—Bodenbach—Drezden—Bre­merhaven felé; 5., 12., 19., 26-án este 10. óra 30 perc­kor Győr—Bécs—Ostende—London—Questown felé; 0., 10., 11., 12-én reggel 8 órakor Pozsony—Bécs— Itteln — Ostende — London — Queenstown felé és­­ 13-án este 10 óra 30 perckor Győr—Bécs—Tetschen Jerr-Dreszen—Duschaven felé. — (Hol lehet Klofác?) A nagy Vencel tudvalevőleg ifjú cseh képviselő s mint ilyen, oszlo­pos tagja a bécsi Reichsrathnak. De mivel ő is egyike azoknak, akik a csehek végnélküli obstrukci­­­ójának apaságát vállalhatnák, gondolta, hogy ha n­em is örökké, de legalább a japán-orosz háború vé­t­éig eltart az obstrukció. Elhatározta hát, hogy az árva osztrák-szláv sajtót ő látja el eredeti háborús hírekkel. Alaposan megütötte a nagy dobot s a cseh lapok hatalmas reklámjától kisérve, elindult a harc­térre. Pétervárott egész sereg ajánlólevéllel megra­kodva ment Alexejevhez, onnan Kuropatkinhoz. ,'s Csak annyit iktatunk ide, hogy Klosác úr bizony m­ég egy fikarcnyi táviratot vagy hírt sem küldött *még a harctérről. Joggal kérdik hát a jó csehek, hasa íjjat E3fiffe3­­— (Egy régi káptalan botrányai.) A rozs­­nyói püspökség sequestruma érdekes gyümöl­csöket termett az egyházi vagyon jövőbeli ke­zelését s abból a katholikus alpapság jövedelme arányos kiegészítését célzó különböző felszóla­lásokban. Az aránytalanság valóban szembetűnő és igazságtalan a terheknek az egyes püspöki hatóságok közti megoszlásában és különösen egyfelől az alpapságnak sokszor a szerényen is alul maradó javadalmazása s másfelől a zsíros kanonok-stallumok közt. Csakhogy nálunk a kongrua-kérdés, ha olykor biztatólag megindul is, rendesen szerencsésen újra befagy. Nagy bot­rányokra van szükség, hogy az illetékes körök megint foglalkozzanak valamelyest vele, mint p. o. 1792-ben, amikor két álnevű szerző, Szabad­hegyi Jeromos és Fogassy László, kíméletlen leleplezésekkel rontottak neki a zágrábi egy­házmegye bizonyos sötét titkainak s ország­világ előtt lerántották az álarcot a szentéletű kanonokokról, köztük Mandics, Weiszper­­ger, Milosincsics, Koóss, Ferki, Sebastiano­­vics, Josipovich és a többi főtisztelendő urakról, akik éveken át csalták-lopták jám­bor püspöküket, vallásos kötelmeiket telje­sen elhanyagolták, ellenben örökösen tobzód­tak, dőzsöltek, „hasukat hizlalták“, „asszonyo­kat járattak magukhoz“ s addig mentek, hogy főpásztorukat, amiért üzelmeiknek véget akart vetni, egyszer meg is akarták mérgezni. És míg a kanonoki házakat hagyták romladozni fukar kapzsiságukban, addig a fölvett misepénzeket elsikkasztották, de érte miséket sohasem szol­gáltattak, vagy az egy forintért, egy aranyért elvállalt miséket 15 krajcárért adták tovább a nyomorultul fizetett praebendáriusoknak, kikre az egyházi funkciók minden terhét áthárítot­ták, dacára annak, hogy 28 kanonokja volt a zágrábi egyházmegyének, évenként több mint 60 ezer forint jövedelemmel. Egy szóval, mondja a „Vindicta eléri Zágrábiensis“ című nyomtatott kis röpirat, „nincs az a rossz, nincs az a vé­tek, nincs az a botrány, gyalázat, álnokság, cigányság (zingarismus), amit el ne követ­nének.“ Mandics azonkívül, mint az udvari tanácsnál is alkalmazott tisztviselő, itt örökösen kémkedett s a kilesett titkokat társainak elárulta, amiért József császár el is mozdította. Ferki és Sebastianovics pedig Budán áskálódtak püspök­ök ellen s felterjesztéseit meghamisították. Ilyen és ezekhez hasonló vá­dakkal illeti a zágrábi kanonoki kart a két álnevű szerző. Érdekes azonban az a reform­terv, melyre mindezek után rátérnek s mely bizony most is megszívlelendő volna, hogy t. i. minden káptalannál, 8 kivételével, csapják el a kanonokokat 30 nap leforgása alatt s ahelyett a lelkészek kongruáját egészítsék ki 800 fo­rintra, a plébánosokét 1000-re, a káplánokét pedig 700 forintra. Viszont a szolgáló személy­zetet minden paróchiában redukálják egy ko­csisra, szakácsra és cselédre, ezek fizetését és élelmét 259 írtra véve föl, számítsák hozzá két ló árát, 10 évre felosztva 92 irt 12 krral, ide­értve az ablakot és szerszámokat is. Az ebédet négy fogással, a vacsorát 3 fogással s napon­ként két pozsonyi iice borral számítva a ter­vezet egy éven át 164 frt 15 krra teszi, ruhá­zatot, ágyneműt 128 frt 14 krra, könyveket, borbélyt, orvost, gyógyszereket 57 frtra, fát és alamizsnát 52 frt 30 krra, vendégellátást 82 frtra — kijő tehát összesen évi 835 frt 11 fer. Ennyit szántak a merész reformerek az egy­ház hű szolgáinak mindennapi megélhetésére, ami nem is oly kevés, ha figyelembe veszszük a pénz értékének azóta bekövetkezett megdrá­gulását , hogy abban az időben Pest polgár­­mesterének is csak 600 rénes forint fizetése volt. Bizonyos, hogy a mai deficites püspöki gazdálkodások hamar megszűnnének ily reform mellett.­­ (Bicikli­verseny áldozata.) Berlinből je­lentik, hogy Kaeser versenyző, aki a plaueni ver­senyeken zuhant le gépéről, vasárnapról keddre meghalt anélkül, hogy eszméletre tért volna. Rö­vid idő alatt ez a második áldozat. Csak egy hó­nappal ezelőtt zúzta magát halálra szintén Német­országban Dougla, Franciaország egyik legkitű­nőbb biciklistája.­­ (92 esztendős művész.) Alt Rudolf, a sze­cesszió egyik legerőteljesebb és legzseniálisabb út­törője, Goizemben vasárnap ülte meg öt unokája, egy dédunokája s hű leánya társaságában 92-ik születésnapját. Az agg mester teljes szellemi és testi erőben ünnepel, csak néha panaszkodik, hogy csaza miatt nem hagyhatja el a szobát. Most is két képen dolgozik s keze csak a legritkább esetben remeg. A művészt elárasztották üdvözletekkel mű­­vésztársai és ismerősei. — (Százesztendős testvérek.) Ritka évfordu­lót ült meg Lengeden­ben — mint Göttingából írják — Mayer Ágos és Henrik. A két ikertestvér száz—száz éves lett vasárnap s mindkettő teljes­­egészségnek örvend«­­ 1—­— (A hobokeni nagy robbanás.) Az Antwer­pen mellett fekvő Holenkenben — mint újabban je­lentik — legalább 100.000 tonna petróleum pusztult el a robbanás következtében. Az ottani lapok hasábo­kat írnak a szörnyű pusztításról, melynek 10, a rob­banás idején a környéken játszadozó gyermek is is alighanem áldozatul esett. Vagy tizenkét elsze­nesedett hullát találtak már s hat fehér csonthamu­­rakás újabb áldozatokat sejtet. Biztosra veszik, hogy­ a robbanás idején a műhelyben maradt hét munkáa is elpusztult. A pusztulást, a napfényt elhomályo­sító hatalmas füstfelleget s a rettenetes, égig terjedő lángokat lehetetlen leirni. .A kár összegét 7 millióra becsülik, mely amerikai biztosító társaságoktól meg­térül. Antwerpenben óriási a felháborodás a petró­leum-társaságok ellen. Kimutatják ugyanis, hogy a vegyészeti lapok már évek óta hiába tiltakoznak a petróleum és a nafta keverése ellen, mely hallatlan h­asznokat hajt ugyan a társaságoknak, de a naftagá­zok legtöbbször felrobbantják a petróleumot s ennek következtében évenként átlag 3000 emberélet s 25 millióra rugó vagyon pusztul el csak Európában. Törvényhozási tilalmat, intézkedést követelnek ez irányban. A Karlsbadból épen elutazni akaró Nobel Ma­nót, a világhírű Nobel Lajos dinamitgyáros unoka- tesését, egy szemfüles újságíró megkérdezte az ant­werpeni óriási petroleum-égés ötletéből. Nobel, aki­nek oroszországi nafta-telepein 22000 ember napi egy millió márka bérért dolgozik, készséggel mon­dotta el véleményét a nagy katasztrófáról. 7 millióra becsülte a szenvedett kárt s kijelentette, hogy amen­­­­nyiben a raktárak is elégtek, az nagyon súlyosbítaná a csapást. A hobokeni telepek Rajna egész balparti területét látták el petróleummal. Különben az teszi súlyosabbá a katasztrófát, hogy épen abban az idő­ben történt, mikor a fokozottabb fogyasztás megin­dul. A katasztrófa valószínűleg a petróleum árának újabb emelkedését is maga után vonja.­­ (A kötelesség mindenek fölött.) Párizsból írják: A roueni utón egy automobil haladt. Gazdája ismert párizsi sportsman. A forró nap, amely az or­szágutat elárasztotta, legnagyobb hevével öntötte a sugarait. Az automobil gazdája észrevett egy csendőrt, aki gyalog, nagyokat izzadva haladt az utón és barát­­­ságosan megkínálta egy helylyel a gépkocsiban. Az­ automobil tovább indult, a csendőr hálálkodva fo­gódzott az ülés oldalába, a sportsman pedig élvezetet akarván szerezni vendégének, erős sebességre indí­totta az autót. — Felséges! — mondogatta a csendőr. — Most már értem az urak lelkesedését. Ugyan milyen gyor­san mehetünk mi most? — Legalább 60 kilométerrel óránkint. — Bravó! Másnap a sportsmant perbe fogta a hatóság sebes hajtás miatt. El is ítélte. Egyetlen tanú az or­szágútról a kocsiba vett csendőr volt. Hja, a köte­lesség® hálánál is előbbre való. — (Féltékeny öreg rémtette.) Kunicke 54 éves berlini házmester boldog házaséletet élt 48 éves feleségével, aki 5 gyermekkel ajándékozta meg.. Az öreg cerberus utóbbi időben nagyon féltékenykedettt a felségére, aki még mindig elég szemrevaló me­nyecske maradt. A féltékenység utóbb valósággal őrültté tette. Szombaton is heves jelenet volt ,az öreges házaspár között. A férfi végre felkapta a konyha­kést és elkeseredett küzdelem után agyonszúrta nejét. Aztán elbuslakodva tettén, felkötötte magát.­­ (Mindig jó az elővigyázat.) Ha a kazán­­székesegyház kincseit nem hagyták volna, amúgy bi­tangjára szanaszét heverni a templomban, hanem összegyűjtve vasszekrényben őrizték volna, . ..ta­lán­ nem tűntek volna el nemrégiben. A délolaszok Bariban már okosabb volt a Szent György-templom plébánosa. Köztudomású ugyanis Bariban, hogy a templomi Szent Miklós nyakában kincseket érő gyöngyök vannak. A fül­nap estére egyszer csak el­tűntek az ékszerek a szentről. Most Sült ki csak, hogy, valamennyi hamustva volt. Az elővigyázatos plébános ugyanis a valódi ékszereket a templom kincses lá­dájában őrizte. A tolvajokat így is lefülelték s Bari­ban mostanában ünnepük az ügyes plébánost.­­ [(Virslifőzés az utcán.) A kereskedelem­ügyi minisztérium egy előfordult vitás eset alkal­mából kimondotta, hogy a hordozható főző­készü­­lékkel folytatott utcai virsli­főzés és elárusitás nem tekinthető ipari foglalkozásnak. Ehez képest az ilyent­ foglalkozásra nem terjednek ki a vasárnapi munka­­szünetről szóló törvény rendelkezései.­­ [(Sikkasztó pénzbeszedő.) Pick Géza hir­detési irodatulajdonos feljelentést tett a rendőrségen, hogy Hirsch Géza nevű pénzbeszedője 378 koronát elsikkasztott és megszökött. A vizsgálóbíró elfogató parancsot adott ki ellene., ------,------

Next