Pesti Hírlap, 1904. szeptember (26. évfolyam, 241-270. szám)
1904-09-01 / 241. szám
* Puszta- Szent-László. — A Testi Hírlap eredeti tárcája. — Irta: EÖTVÖS KÁROLY. III. Deák Ferenc nevét akkor már több mint kilenc év óta ismerte a nemes vármegye. Húsz éves és két hónapos volt, amikor az ügyvédi oklevelet 1823. évi december hó 19-én megkapta. Vajon megvan-e valahol még ez az oklevél? A vármegye 1824-ik évi február 16-iki közgyűlésen mutatta be Deák Ferenc az oklevelet. Akkor a vármegye ellenőrzése alá tartozott minden oklevél. Ügyvéd, orvos, mérnök addig nem dolgozhatott, míg a vármegye közgyűlésen meg nem tudta, van-e neki elég tudománya s rendes oklevél bizonyítja-e, hogy eleget tanult s eléggé becsületes ember? Az oklevelet nyilvános közgyűlésen hirdették ki. Van-e valakinek ellene valami kifogása? Ha nemesi oklevelet vagy egyéb királyi kitüntetést kapott valaki, még azt is be kellett a vármegyének jelenteni. "A nélkül a nemesség, grófság, báróság, királyi és udvari tanácsosság nem ért semmit közjogilag a nyilvánosság előtt. Csak otthon használhatta a kitüntetett saját házában és udvarában. A nemes urak nem adtak rá senmit. Budapest, 190 XXVI. évf. 241. (9248.) szám. Csütörtök, szeptember 1. Előfizetési árak: Egész évre.... 28 k. — Félévre . . . 14 Negyedévre... 7 „ — „ Egy hóra. . Egyes *.5ém ára 8 t. Vidéken 10 t. Megjelenik minden nap, fnnep és vasárnap után is. Szerkesztőségi Budapest, váci körút 78. I. emelet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény itt itézendő. Kiadóhivatal: Budapest, váci körút 78., hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólalások intézendők. Kereskedelmünk állami támogatása A kereskedelemnek sajátságos vonása, hogy az állami beavatkozásnak semmiféle formáját se veszi szívesen. A kereskedőknek legfölebb az a kívánságuk, hogy tevékenységüket semmiféle akadály ne korlátozza. Ez a kívánság így nyersen érthető és indokolt, ámde a népek jelenlegi tülekedése közepett, midőn világszerte domináló jelszó a belső termelés és fogyasztás megvédelmezése, épenséggel nem időszerű a laissez fair, laissez passer kényelmes elve. Azt kell tekintetbe venni, hogy az állami beavatkozásnak nem feltétlen következése az individualizmus elnyomása, sőt az a beavatkozás, melyet a fejlődés törvénye sodor az állami feladatok közé, egyenesen termékenyítő hatással bírhat az egyéni érvényesülésre. Mert az állami beavatkozás nemcsak kényszerítő hatalomban, hanem irányító erőben is nyilvánulhat. Kivételes gazdasági helyzetünkben kivételes eszközöket kell alkalmaznunk, hogy boldogulni tudjunk. Az Ausztriával fennálló gazdasági közösség olyan óriási súlylyal nehezedik iparunkra és kereskedelmünkre, hogy csakis az állami beavatkozás hatalmas ereje billentheti helyre az egyensúlyt. Ebben találja magyarázatát az a törekvés is, hogy az állam szubvencióval, kölcsönökkel s adó- és illetékmentességgel támogassa az ipari fejlődést. Épenséggel nem csodálatos, hogy ez a felfogás már majd egy negyedszázaddal ezelőtt érvényesült, annak dacára, hogy az akkor uralkodó szabad kereskedelmi irányzat közepett szinte természetellenesnek látszott a beavatkozásnak ezen módja, hiszen az osztrák ipar prepotenciája akkor sem volt kisebb, mint ma. Az ipari fejlődés előmozdítására két alapvető és több tangens törvényt alkottak s hatásuk igen kedvező eredményekben nyilvánult. Az iparnak nyújtandó kedvezményekről, nevezetesen az adómentesség adományozásáról szóló 1881. évi XLIV. t.-c. hatása alatt 1890-ig 195 különböző gyári vállalat alakult s 266 mezőgazdasági szeszgyár rendezte be újabb felszereléssel üzemét. E sikeren felbuzdulva alkotta meg a törvényhozás az 1890. évi XIII. t.-cikket, amely az adómentességen kívül még közvetlen anyagi támogatást is megállapít a meghonosítandó iparágak részére. A fokozottabb támogatás fokozottabb eredményekre is vezetett, amennyiben 1899. év végéig 319 új gyár alakult és 432 mezőgazdasági szeszgyárat szereltek fel modern műszaki berendezéssel. Az állami beavatkozásnak ez a módja kétségtelenül üdvös eredményekkel járt s ezért csak helyeselhető, ha a törvényhozás tovább akarta fejleszteni a megkezdett művet. Ennek a törekvésnek az eredménye az 1897. évi XX. t.-c.-be iktatott azon rendelkezés, mely a közszállitásokra alkotott szabályzatot foglalja magában; nemkülönben az 1890. évi XIV. t.-c., mely a hazai ipart támogató p.énzintézeteknek adható állami kedvezményekről intézkedik. Ami a közszállítások ügyét illeti, hát kétségkíül hiányosak a rendelkezések s ezen kérdés újabbi rendezése ma már elkerülhetetlen, mégis azt tapasztaljuk, hogy hatása alatt iparunk óriási előnyökhöz jutott, mert legalább az állam és állami üzemek szükségleteit fedezték hazai produktumokkal. Az 1890. évi XIV. t.-c. a Az 1824-ik évi február 16-iki közgyűlés 303 számú végzése így szól: „Nemes Deák Ferenc úrnak jelesen tett prókátori próbatételéről 1823. évi december 19-én kelt királyi diplomája kihirdettetett.“ Íme, a Tekintetes Királyi Tábla jelesnek ismerte el a húsz éves ifjú jogi tudományát! S íme, akkor a prókátor név még nem volt csúfnév! Ám ha ma Deák Ferenc valamely süldő albíró előtt volna kénytelen holmi bagatell ügyben a perrendtartás négy vagy ötszázadik paragrafusa szerint könyörögni és patvarkodni és bélyeget nyalni és költségszámlát készíteni! Hujh, hujh. Akkor még ugyan nem volt se perrendtartás, se bélyeg a magyar világon. De albiró se. Ugyan az 1824-ik évi augusztus 9-iki megyei közgyűlésen Deák Ferenc urat becsületbeli tiszti ügyvédjének kinevezték. Honorarius magistratualis fiscus lett hát neve és állása. Az volt általában a dolga, hogy becsületből, azaz ingyen védelmezze a vádlottakat. Nem is látott Deák Ferenc az ő ügyvédi és megyei tisztviselői munkálkodása után soha egy lyukas fillért se. Hanem költsége , az volt rá elég. Ez év végén, a december 13-iki közgyűlésen „Deák Ferenc úr a megyebéli árvák dalszerencsétlen emlékű ipar és kereskedel bank alapítására vezetett, ez azonban nem példa, hanem incidens, ami épenséggel nem zárja ki, hogy jövőben az említett törvény alapján életképes intézet keletkezzék. ? Fel kell azonban vetnünk azt a kérdést, hogy az állami beavatkozás mértéke betelik-e azon a ponton, ahol az ipari termelés végződik? Eleget tett-e az állam reá háruló kötelességének azzal, ha a fokozottabb ipari termelésre módot és eszközt nyújtott, polgárainak? Normális gazdasági helyzet mellett az állami beavatkozásnak tényleg alig lehet tágabb határa, mert ezen túl már a fogyasztás és az ettől elválaszthattam kereskedelem szerepe következik. Ahol tehát a gazdasági helyzet önmagában biztosítja a termelésnek a belső fogyasztás által való hasznosítását, sőt ezáltal a termelési felesleg sikeres exportját, ott tényleg felesleges az állam további beavatkozása. A mi gazdasági helyzetünk nem normális, mert úgy iparunk, mint kereskedelmünk teljesen ki van szolgáltatva Ausztriának. Nálunk tehát nem szabad megszűnnie az állami beavatkozásnak az ipari fejlődés támogatásánál, hanem messzemenő gonddal kell őrködnie a fölött is, hogy az ipari termelés fejlődését és térfoglalását teljes mértékben elősegítse és eredményessé tegye a belső fogyasztás. Anglia gazdaságii helyzete korántsem volt olyan vigasztalan helyzetben 350 évvel ezelőtt, mint a mienk most, s Cromwell mégis az állam egész hatalmával nyúlt annak irányításába, midőn az ú. n. hajózási aktával a holland kereskedelmet megtűrni s az angol kereskedelmet önállósítani akarta. A kereskedelem állami támogatása a makára ügyellő kirendeltség jegyzőjévé kineveztetett.“ Dolga tehát megint szaporodott. Új hivatala után se járt fizetés. Ezt ellátni is nemzeti kötelesség volt. Nobile officium. Akkor igy nevezték. 1829-ik évi ápril 27-iki közgyűlésen a vármegye táblabirájává nevezték ki. Ekkor életkora huszonöt és fél év volt. S ime, volt már három hivatala: tiszti alügyész, árvaügyi jegyző és megyei táblabiró A táblabiróságért se járt semmiféle fizetés. Ellenben a munka megszaporodott és fontosabbá, nehezebbé vált. Az alispán felhívására be kellett járni a sedriakra, a megyei törvényszéki ülésekre, ott a tárgyalásokon jelen lenni, s ítélő birói munkát végezni. Gyakran hetekig tartottak a sedriák, ha tekintetes táblabiró úr dolgozzék naponként s éljen urasan a magáéból. Ha van miből. A fizetés nem volt egyéb, csak becsület. A táblabirónak a megyei közgyűlésen birói esküt is kellett tenni. Deák az esküt a június 1-i közgyűlésen tette le. Az eskü szövegét mindig papnak kellett előolvasni. Pap nélkül soha nem volt a közgyűlés. Püspök, apát, kanonok, prépost vagy plébános mindig volt jelen. Hetvenhét-féle esküje volt a vármegyének. A’ sok eskü egy nagy könyvbe volt latin nyelven A Pesti Hírlap mai száma 24 oldal.