Pesti Hírlap, 1905. február (27. évfolyam, 33-60. szám)

1905-02-13 / 45. szám

6 PESTI HÍRLAP 1905. február 13., hétfő. -----------­ Belpolitikai hírek. A szabadelvű párt helyzete. Ily cím alatt egy Iubjectivus álnév alá rejtőzködő ismeretlentől röp­­­irat jelent meg, melyben a szerző azt vitatja, hogy a szabadelvű párt irányára a közéletnek ma is szük­sége van. Nos, mi az ellenkező nézetben vagyunk. A szabadelvű pártnak szabadelvű csak a neve volt, de nem az iránya, csak a hatalomban való osztozkodás tartotta össze azt a pártot, amelynek program­ját még csak ezután akarja gróf Tisza István elkészíte­ni. A közéletnek pedig erre a pártra szüksége nincs, mert alkotmányos államban még nem tűrhető oly párt létezése, mely az alkotmány ellen tört. Barabás Béla váci választói között. Barabási­­Béla, a váci kerület orsz. képviselője, vasárnap reggel Vácra érkezett, hogy megköszönje a vá­lasztó­polgároknak a személye iránt nyilvánuló bi­zalmat. Útja valóságos diadalmenet volt. A pálya­udvaron ezrekre menő néptömeg élén fehér ruhás leánykák és díszmagyarba öltözött ifjak várták ko­szorúkkal és virágokkal. A választó­polgárok nevé­ben dr Zádor János üdvözölte a képviselőt, majd­­a váci polgár leányok és úri leányok nevében ha­talmas rózsacsokrokat nyújtottak át. Barabás Bé­la meghatva mondott köszönetet e nem várt fogad­tatásért, amely után bevonult a menet a zászlók­kal díszített utcákon a városba- A széles útteste­ken ezer és ezer ember tolongott és a gyalog ha­ladó menetet a Kossuth-nóta éneklése mellett ki­sérték a városház elé. Itt dr Morlin Zsiga, a váci­­függetlenségi párt elnöke, üdvözölte Barabás Bé­lát, aki az erkélyre lépve, a piactéren összegyűlt flOJDOD-nyi néphez hatalmas és lelkes beszédet tar­­­tott. — Üdvözöllek titeket — úgymond. — Nem amint párt ember állok itt, hanem mint ennek a vá­rosnak megválasztott képviselője. A mostani vá­lasztások a magyar népnek ébredését jelentik, a­mely mint zugó vihar vonult végig az országon. Biztató remény ez a jövőre nézve, hogy Ma­gyar­­országot most már szabaddá, boldoggá és önállóvá t tegyük. Részemről ígérem, hogy a dicsőségben nem kelek versenyre senkivel, hanem rendületlenül meg­állok a politikai tisztességnek és becsületnek útján. Nagy idők küszöbére érkezett el­ Magyarország. Most nem szabad különbséget tenni vallásfelekezet, nemzetiségek és politikai pártállások között, én az egész magyar nemzetet egy táborban akarom látni és együtt küzdeni a jövőért. Ebben a pillanatban ott van Bécsben a magyar nemzet képviseletében Kos­suth Ferenc I­ Ferenc József apostoli királyunk előtt. Szemben áll egymással a király és nemzet. Nem azért állanak szemben, hogy az ellentéteket ke­ressék, hanem azért, hogy szerencsés harmóniát hozzanak létre, hogy megteremtsék a király és nemzet közötti egyetértést, hogy véggé valahára a koronás király is lássa be, hogy a nemzetnek alkot­­mányos vagyis jogos kívánságai ezredéves alkot­mányon alapulnak- Adja isten, hogy e két ember megértse egymást. Mi nem hátrálhatunk, csak elő­re mehetünk s a mi álláspontunkból nem engedünk semmit- A nép bizalma két kerülettel ajándékozott meg engem. Hogy melyiket fogadjam el, abban én nem dönthetek, bár egyformán kedves előttem mind a kettő. A döntést majd a vezér­bizottság fogja megtenni és én, amidőn ismételten hálámat és köszönetemet fejezem ki a választópolgárságnak irántam való ragaszkodásáért, arra kérem, hogy e döntést megnyugvással várják be. Délben 300 terítékű lakoma volt a Curia-szál­­loda nagytermében, amelyen az első felköszöntőt dr Morlin Zsiga pártelnök mondta Barabás Bé­lára. Utána dr Préseli Elemér szólott, arra kérve Barabást, hogy fő váci mandátumát fogadja el. Barabás Béla meghatva mondott köszönetet a vá­lasztó­polgárok ragaszkodásáért és rájuk, valamint családjaikra ürítette poharát. Ezután számosan be­széltek még, majd a következő táviratot intézték Kossuth Ferenchez: Nagyságos Kossuth Ferenc orsz. képvi­selő urnak 'Wien- Hotel Bristol. Mi, Vác független érzelmű polgárai, ez alkalomból, midőn szeretve tisztelt képviselőn­ , két, Barabás Bélát, körünkben ünnepeljük, megragadjuk az alkalmat és hazafiui szívből hódoló tisztelettel üdvözöljük nagyságodat, Kossuth apánknak méltó utódát és hazafiui lelkesedéssel kívánjuk, hogy mint a független­ségi eszmék dicső bajnokát és vezérét, a ma­gyarok istene teljes diadalra juttassa. Táviratban üdvözölték még Barabás Bélánét is még az ünneplő közönség a késő esti­ órákig maradt együtt, Barabás este visszaütött a fővárosba. A pancsovai pótválasztás, Pancsovát a­ szombati pótválaszt­ást éjfél után 1 órakor fejezték be. Összesen leszavazott 4315 választópolgár; ebből báró Dániel Ernőre 2319, Miletics Szlavko nemzeti­ségi jelöltre 1996 szavazat esett. Eszerint báró Dániel Ernő 321 szótöbbséggel országgyűlési képviselőnek választatott . . ,e - Csokonai emléke a Kisfaludy­­társaságban. A debreceni Csokonai-ünnepnek méltó folyta­tása volt a vasárnap délelőtt lefolyt emlékünnep, amely az Akadémia dísztermében, mint a Kisfaludy­­társaság ötvenk­ilencedik nagygyűlése lefolyt. A föld­szint csak úgy mint a karzat tele volt kékszemű, barnaszemű, feketeszemű Lillákkal, fiatal lányok­kal és asszonyokkal, akik közül igen sokan az em­lékünnep fényében látták csak meg igazában, a maga valódi nagyságában a debreceni diákot, aki többet érdemel annál, hogy komáromi szerelmi regényét megismerjék és tudják róla, hogy irt egy-két szép költeményt. Bizony, itt az ideje, hogy olvassák Csokonai Vitéz Mihály költeményeit. Vajha igaz len­ne, hogy helyette most már a földi vándorlás he­lyett szelleme vándorol a halhatatlanság ország­útján. Az emlékünnep lefolyása méltóságos és lelkes volt. A társaság nagyszámú tagjain kívül ott láttuk Berzevicey Albert vallás- és közoktatásügyi minisz­tert, Zsilinszky Mihály államtitkárt, Márkus József főpolgármestert, báró Eötvös Lorándot, az akadémia elnökét, Szalay Imrét a Nemzeti múzeum igaz­gatóját. A megnyitót Beöthy Zsolt mondotta. Szép beve­zető szavai után rámutatott arra a viszonyra, amely­­­ben a korabeli kritikusok és a mostani idők ítéleté­vel áll. A mi ítéletünk nem ad igazat sem Kazinczy gáncsoskodó, sem Kölcsey túlszigorú ítéletének. A múlt század legnagyobb költője ő, eredeti bájos han­gú, Petőfi Sándor méltó elődje. De kései dicsőségét tengernyi szenvedéssel kellett megfizetnie. A sors mos­toh­as­ága és az emberek gonoszs­ága, irigysége, ostobasága állandóan nyomában járt. .Ám a saját ne­vének jövő dicsőségébe vetett hite nem meríti ki lel­kének a következő időkben látó prófétái mozzanatát. Egész képzeletében eleve csíráztak, jelentkeztek, forrottak a jövő magyar költészetének vezető eszméi. Azonban pályája, amelyben a vándor deák, vándor tanító és vándor lantos pályája egyesülnek, amint lelkében költészetté olvadnak a dévai csínyek és fen­séges eszmélkedések, pályája még­sem volt vigasz­talan. Hite a nemzeti és emberi haladásban, a nem­zeti és emberi életen uralkodásra hivatott igazs­ágnak elkövetkező győzelmében megvigasztalta őt. Olyan biztos várta ezt a diadalt, mint az éj csöndjében, hideg és szegényes szobájában, pislogó fagygyugyer­­tyája mellett a hajnalhasadást. Ezután összehasonlító ismertetést közöl Beöthy a költő és kortársai, szintúgy későbbi nagy poétáink között. Ebből a világból álmodta Csokonai a Szé­chenyi, Kossuth, Deák világát, a Petőfi és Arany világát. Ma nem „egy hiv magyar lantja zokog fe­lette“, mint ahogy képzeletében látta, hanem minden magyar szív­hű és hálás szeretettel emlékezik felőle. A beszédet a közönség lelkesülten megtapsolta. Az elnöki megnyitót Vargha Gyula főtitkári jelentése követte, amely fölsorolta az adományozók neveit, azután az irodalmi ünnepeket, amelyeket a társaság rendezett. Majd rátért a tár­aság hlottjaira. A társaság levelező tagjai közül kettőt ragadt el a halál. Elhunyt Zmáj Jovanovics János és elhunyt Oman Viktor Emánuel­ is. Megemlékezett Jókai Mór elhunytáról, megje­gyezvén, hogy a társaság a költő emlékének külön ünnepélyes közgyűlést fog szentelni. A jelentés végül megemlékezik a minap lefolyt tagválasztó gyűlésről, amelyen levelezőtagokká Lechner Gyulát, a jeles né­met fordítót, Schöldstrom Frigyest, a kiváló svéd írót és Vrchlicky Jaroszlávot, a nagynevű cseh köl­tőt választották. A társaság rendes tagja Bárd Mik­lós lett. A felolvasások sorát Kozma Andor nyitotta meg, aki Csokonaihoz című hatásos költeményét ol­vasta fel. A költeményből, Íme a befejező rész: Dalok szárnyán száll az égig S száll azon korlátlanul, Ám­uló szemünkbe fénylik Ha felettünk átvonul. Soha sem verik homályba A nagy álló csillagok, Könnyeded költői bája ! Győzhetetlenül ragyog. Hintsd ránk égi bolygó.­­ Hintsd a fényözönt! » Ha bús, ha mosolygó, Minden szív köszönt. Fenn a végtelenben, A Hol pályád halad, ' Száz év tovalebben, ' Mint egy pillanat. Oh, de lenn a földi pályán Nagy idő nekünk! Tündöklésed szép csodáján, Csüng tekintetünk. S ha mi szétomoltunk, Sírba téve rég: Magyar égi boltunk ! Fénye lesz te még! Ferenczi Zoltán ült ezután a felolvasóasztalhoz, hogy Csokonai emlékezete című tanulmányát olvas­sa fel. Bevezetésül vázolta C Csokonai pályafutását. A közvetetlen, eleven im­pressionizmus jellemzi Cso­konai jobb műveit. Istenadta költői természet volt ő, aki az élet csapásai, talán az önmaga részére is ked­vezőtlenül választott eszközök és a korai halál miatt teljes érvényre nem juthatott. Ezért sem az életét, sem a költői működését nem szemlélhetjük mély részt­­vét nélkül. A veszteséget csak akkor érezték meg iga­zán, amikor eltűnt. A felolvasást élénk tetszéssel fogadta a kö­zönség. Váradi Antal elszavalta Csokonainak­­A ti­hanyi Echohoz című híres költeményét. Utolsónak Pekár Gyula olvasta fel Csokonai vőlegény című elbeszélését, amelynek hősei: a deb­receni poéta és Vajda Julis, akinek a költő „Lilla“ néven oly szép emléket állított verseiben. Végül a pályanyertes művek jeligés leveleit bontották föl. A Széher-jutalommal kitüntetett műfordítás (Kullervó) szerzője Vihar Béla, dicsére­tet nyert Gábor Antal Mistral :Mireio fordításával A Lukács Krisztina-díjat gróf Teleky Sándorné (Szikra) nyerte el Enyém? című regényével. Az ülés után lakoma volt a Continental-szállo­­dában. ' '' ' ' A Széchenyi lakoma.' Vasárnap délután 6 órakor tartotta meg a Nemzeti kaszinó hagyományos Széchenyi lakomáját, amelynek ünnepi szónoka dr Darányi Ignác volt. A kaszinó tagjai feltűnő nagy számmal vettek részt az ünnepi lakomán. A lakomát megelőzőleg fél 6 órakor tartották meg a folytatólagos hitelesítő közgyűlést, melyen Beniczky Ferenc elnöklete mellett hitelesítették a január 29-ikén lezajlott közgyűlés jegyzőkönyvét s kihirdették a választások eredményét; eszerint igaz­gatókká megválasztottak: gróf Károlyi Sándor, Széll Kálmán, gróf Zselénszky Róbert, választmányi ta­gokká pedig gróf Andrássy Tivadar, báró Edels­­heim-Gyulai L., gróf Eszterházy Béla, gróf Eszter­­házy Mihály, Fáy-Halász Gedeon, gróf Festetics Pál, Inkey Antal, gróf Karátsonyi Kamilla, gróf Ká­­rolyi Mihály, Keczer Miklós, herceg Odescalchi Géza, Pallavicini Ede őrgróf, herceg Pálffy Miklós, báró Révay Gyula, Semsey László, gróf Szapáry Pál, Szemere Miklós, gróf Teleki Gyula, báró Pí­réz Lajos és báró Radvánszky Géza. Délután 6 órakor kezdődött a lakoma. Virá­gokból formált emelvényen volt elhelyezve a tokaji borral megtöltött díszes serleg, mely előtt az ünnep szónoka, Darányi Ignác, foglalt helyet­ A szónokkal szemben gróf Zselénszki Róbert, a kaszinó intéző­igazgatója foglalt helyet, tőle jobbra gróf Tisza Ist­ván miniszterelnök, gróf Széchenyi Gyula főlovász­­mester, Lwoff Sándor orosz főkonzul, gróf Des­­sewffy Aurél, balról pedig herceg Lobkovitz Rudolf hadtestparancsnok, gróf Apponyi Lajos főudvar­­nagy és herceg Calvello de la Tour olasz főkonzul ültek. A három óriási teremben a virágokkal és ezüsttel pazarul díszített asztalok mellett foglalt he­lyet a kaszinónak mintegy 200 tagja, közöttük a már említetteken kívü­l: gróf Andrássy Gyula, báró Bánffy Dezső, gróf Bánffy Miklós, Berzeviczy Al­bert, Biró Lajos, báró Bohus Zsigmond, gróf Bánffy György, báró Bánhidy Antal, Cuesurano Viktor ro­mán főkonzul, gróf Eszterházy Móric, Bay Béla, Gromon Dezső, gróf Hadik-Barkóczy Endre, gróf Iladik-Barkóczy Béla, báró Harkányi Frigyes, Iván­ka Oszkár, Jekelfalussy Lajos, Justh Gyula, Návay Lajos, báró Orczy Andor, gróf Pejacsevich Albert, Perczel Dezső, báró Radvánszky Albert, Rudnay Béla, gróf Serényi Bé­la, gróf Szapáry Iván, gróf Széchenyi Béla, gróf Széchenyi Emil, gróf Széche­nyi Imre, Szemere Attila, gróf Sztáray Sándor, gróf Teleki László, Vécsey Tamás, gróf Vigyázó Ferenc, gróf Wickenburg Márk, Wlassics Gyula, gróf Zichy Aladár, ifj. gróf Zichy János, gróf Zichy Jenő és mások. A harmadik fogás után felállott Darányi Ignác , a következő, nagy tetszéssel fogadott, meg­­megújuló éljenzéssel többször megszakított beszédet mondotta. .... Tisztelt uraim! Az 1860. évi husvétvasárnapi gyászba borított

Next