Pesti Hírlap, 1905. február (27. évfolyam, 33-60. szám)
1905-02-13 / 45. szám
6 PESTI HÍRLAP 1905. február 13., hétfő. ----------- Belpolitikai hírek. A szabadelvű párt helyzete. Ily cím alatt egy Iubjectivus álnév alá rejtőzködő ismeretlentől röpirat jelent meg, melyben a szerző azt vitatja, hogy a szabadelvű párt irányára a közéletnek ma is szüksége van. Nos, mi az ellenkező nézetben vagyunk. A szabadelvű pártnak szabadelvű csak a neve volt, de nem az iránya, csak a hatalomban való osztozkodás tartotta össze azt a pártot, amelynek programját még csak ezután akarja gróf Tisza István elkészíteni. A közéletnek pedig erre a pártra szüksége nincs, mert alkotmányos államban még nem tűrhető oly párt létezése, mely az alkotmány ellen tört. Barabás Béla váci választói között. BarabásiBéla, a váci kerület orsz. képviselője, vasárnap reggel Vácra érkezett, hogy megköszönje a választópolgároknak a személye iránt nyilvánuló bizalmat. Útja valóságos diadalmenet volt. A pályaudvaron ezrekre menő néptömeg élén fehér ruhás leánykák és díszmagyarba öltözött ifjak várták koszorúkkal és virágokkal. A választópolgárok nevében dr Zádor János üdvözölte a képviselőt, majda váci polgár leányok és úri leányok nevében hatalmas rózsacsokrokat nyújtottak át. Barabás Béla meghatva mondott köszönetet e nem várt fogadtatásért, amely után bevonult a menet a zászlókkal díszített utcákon a városba- A széles úttesteken ezer és ezer ember tolongott és a gyalog haladó menetet a Kossuth-nóta éneklése mellett kisérték a városház elé. Itt dr Morlin Zsiga, a vácifüggetlenségi párt elnöke, üdvözölte Barabás Bélát, aki az erkélyre lépve, a piactéren összegyűlt flOJDOD-nyi néphez hatalmas és lelkes beszédet tartott. — Üdvözöllek titeket — úgymond. — Nem amint párt ember állok itt, hanem mint ennek a városnak megválasztott képviselője. A mostani választások a magyar népnek ébredését jelentik, amely mint zugó vihar vonult végig az országon. Biztató remény ez a jövőre nézve, hogy Magyarországot most már szabaddá, boldoggá és önállóvá t tegyük. Részemről ígérem, hogy a dicsőségben nem kelek versenyre senkivel, hanem rendületlenül megállok a politikai tisztességnek és becsületnek útján. Nagy idők küszöbére érkezett el Magyarország. Most nem szabad különbséget tenni vallásfelekezet, nemzetiségek és politikai pártállások között, én az egész magyar nemzetet egy táborban akarom látni és együtt küzdeni a jövőért. Ebben a pillanatban ott van Bécsben a magyar nemzet képviseletében Kossuth Ferenc I Ferenc József apostoli királyunk előtt. Szemben áll egymással a király és nemzet. Nem azért állanak szemben, hogy az ellentéteket keressék, hanem azért, hogy szerencsés harmóniát hozzanak létre, hogy megteremtsék a király és nemzet közötti egyetértést, hogy véggé valahára a koronás király is lássa be, hogy a nemzetnek alkotmányos vagyis jogos kívánságai ezredéves alkotmányon alapulnak- Adja isten, hogy e két ember megértse egymást. Mi nem hátrálhatunk, csak előre mehetünk s a mi álláspontunkból nem engedünk semmit- A nép bizalma két kerülettel ajándékozott meg engem. Hogy melyiket fogadjam el, abban én nem dönthetek, bár egyformán kedves előttem mind a kettő. A döntést majd a vezérbizottság fogja megtenni és én, amidőn ismételten hálámat és köszönetemet fejezem ki a választópolgárságnak irántam való ragaszkodásáért, arra kérem, hogy e döntést megnyugvással várják be. Délben 300 terítékű lakoma volt a Curia-szálloda nagytermében, amelyen az első felköszöntőt dr Morlin Zsiga pártelnök mondta Barabás Bélára. Utána dr Préseli Elemér szólott, arra kérve Barabást, hogy fő váci mandátumát fogadja el. Barabás Béla meghatva mondott köszönetet a választópolgárok ragaszkodásáért és rájuk, valamint családjaikra ürítette poharát. Ezután számosan beszéltek még, majd a következő táviratot intézték Kossuth Ferenchez: Nagyságos Kossuth Ferenc orsz. képviselő urnak 'Wien- Hotel Bristol. Mi, Vác független érzelmű polgárai, ez alkalomból, midőn szeretve tisztelt képviselőn , két, Barabás Bélát, körünkben ünnepeljük, megragadjuk az alkalmat és hazafiui szívből hódoló tisztelettel üdvözöljük nagyságodat, Kossuth apánknak méltó utódát és hazafiui lelkesedéssel kívánjuk, hogy mint a függetlenségi eszmék dicső bajnokát és vezérét, a magyarok istene teljes diadalra juttassa. Táviratban üdvözölték még Barabás Bélánét is még az ünneplő közönség a késő esti órákig maradt együtt, Barabás este visszaütött a fővárosba. A pancsovai pótválasztás, Pancsovát a szombati pótválasztást éjfél után 1 órakor fejezték be. Összesen leszavazott 4315 választópolgár; ebből báró Dániel Ernőre 2319, Miletics Szlavko nemzetiségi jelöltre 1996 szavazat esett. Eszerint báró Dániel Ernő 321 szótöbbséggel országgyűlési képviselőnek választatott . . ,e - Csokonai emléke a Kisfaludytársaságban. A debreceni Csokonai-ünnepnek méltó folytatása volt a vasárnap délelőtt lefolyt emlékünnep, amely az Akadémia dísztermében, mint a Kisfaludytársaság ötvenkilencedik nagygyűlése lefolyt. A földszint csak úgy mint a karzat tele volt kékszemű, barnaszemű, feketeszemű Lillákkal, fiatal lányokkal és asszonyokkal, akik közül igen sokan az emlékünnep fényében látták csak meg igazában, a maga valódi nagyságában a debreceni diákot, aki többet érdemel annál, hogy komáromi szerelmi regényét megismerjék és tudják róla, hogy irt egy-két szép költeményt. Bizony, itt az ideje, hogy olvassák Csokonai Vitéz Mihály költeményeit. Vajha igaz lenne, hogy helyette most már a földi vándorlás helyett szelleme vándorol a halhatatlanság országútján. Az emlékünnep lefolyása méltóságos és lelkes volt. A társaság nagyszámú tagjain kívül ott láttuk Berzevicey Albert vallás- és közoktatásügyi minisztert, Zsilinszky Mihály államtitkárt, Márkus József főpolgármestert, báró Eötvös Lorándot, az akadémia elnökét, Szalay Imrét a Nemzeti múzeum igazgatóját. A megnyitót Beöthy Zsolt mondotta. Szép bevezető szavai után rámutatott arra a viszonyra, amelyben a korabeli kritikusok és a mostani idők ítéletével áll. A mi ítéletünk nem ad igazat sem Kazinczy gáncsoskodó, sem Kölcsey túlszigorú ítéletének. A múlt század legnagyobb költője ő, eredeti bájos hangú, Petőfi Sándor méltó elődje. De kései dicsőségét tengernyi szenvedéssel kellett megfizetnie. A sors mostohasága és az emberek gonoszsága, irigysége, ostobasága állandóan nyomában járt. .Ám a saját nevének jövő dicsőségébe vetett hite nem meríti ki lelkének a következő időkben látó prófétái mozzanatát. Egész képzeletében eleve csíráztak, jelentkeztek, forrottak a jövő magyar költészetének vezető eszméi. Azonban pályája, amelyben a vándor deák, vándor tanító és vándor lantos pályája egyesülnek, amint lelkében költészetté olvadnak a dévai csínyek és fenséges eszmélkedések, pályája mégsem volt vigasztalan. Hite a nemzeti és emberi haladásban, a nemzeti és emberi életen uralkodásra hivatott igazságnak elkövetkező győzelmében megvigasztalta őt. Olyan biztos várta ezt a diadalt, mint az éj csöndjében, hideg és szegényes szobájában, pislogó fagygyugyertyája mellett a hajnalhasadást. Ezután összehasonlító ismertetést közöl Beöthy a költő és kortársai, szintúgy későbbi nagy poétáink között. Ebből a világból álmodta Csokonai a Széchenyi, Kossuth, Deák világát, a Petőfi és Arany világát. Ma nem „egy hiv magyar lantja zokog felette“, mint ahogy képzeletében látta, hanem minden magyar szívhű és hálás szeretettel emlékezik felőle. A beszédet a közönség lelkesülten megtapsolta. Az elnöki megnyitót Vargha Gyula főtitkári jelentése követte, amely fölsorolta az adományozók neveit, azután az irodalmi ünnepeket, amelyeket a társaság rendezett. Majd rátért a táraság hlottjaira. A társaság levelező tagjai közül kettőt ragadt el a halál. Elhunyt Zmáj Jovanovics János és elhunyt Oman Viktor Emánuel is. Megemlékezett Jókai Mór elhunytáról, megjegyezvén, hogy a társaság a költő emlékének külön ünnepélyes közgyűlést fog szentelni. A jelentés végül megemlékezik a minap lefolyt tagválasztó gyűlésről, amelyen levelezőtagokká Lechner Gyulát, a jeles német fordítót, Schöldstrom Frigyest, a kiváló svéd írót és Vrchlicky Jaroszlávot, a nagynevű cseh költőt választották. A társaság rendes tagja Bárd Miklós lett. A felolvasások sorát Kozma Andor nyitotta meg, aki Csokonaihoz című hatásos költeményét olvasta fel. A költeményből, Íme a befejező rész: Dalok szárnyán száll az égig S száll azon korlátlanul, Ámuló szemünkbe fénylik Ha felettünk átvonul. Soha sem verik homályba A nagy álló csillagok, Könnyeded költői bája ! Győzhetetlenül ragyog. Hintsd ránk égi bolygó. Hintsd a fényözönt! » Ha bús, ha mosolygó, Minden szív köszönt. Fenn a végtelenben, A Hol pályád halad, ' Száz év tovalebben, ' Mint egy pillanat. Oh, de lenn a földi pályán Nagy idő nekünk! Tündöklésed szép csodáján, Csüng tekintetünk. S ha mi szétomoltunk, Sírba téve rég: Magyar égi boltunk ! Fénye lesz te még! Ferenczi Zoltán ült ezután a felolvasóasztalhoz, hogy Csokonai emlékezete című tanulmányát olvassa fel. Bevezetésül vázolta C Csokonai pályafutását. A közvetetlen, eleven impressionizmus jellemzi Csokonai jobb műveit. Istenadta költői természet volt ő, aki az élet csapásai, talán az önmaga részére is kedvezőtlenül választott eszközök és a korai halál miatt teljes érvényre nem juthatott. Ezért sem az életét, sem a költői működését nem szemlélhetjük mély résztvét nélkül. A veszteséget csak akkor érezték meg igazán, amikor eltűnt. A felolvasást élénk tetszéssel fogadta a közönség. Váradi Antal elszavalta CsokonainakA tihanyi Echohoz című híres költeményét. Utolsónak Pekár Gyula olvasta fel Csokonai vőlegény című elbeszélését, amelynek hősei: a debreceni poéta és Vajda Julis, akinek a költő „Lilla“ néven oly szép emléket állított verseiben. Végül a pályanyertes művek jeligés leveleit bontották föl. A Széher-jutalommal kitüntetett műfordítás (Kullervó) szerzője Vihar Béla, dicséretet nyert Gábor Antal Mistral :Mireio fordításával A Lukács Krisztina-díjat gróf Teleky Sándorné (Szikra) nyerte el Enyém? című regényével. Az ülés után lakoma volt a Continental-szállodában. ' '' ' ' A Széchenyi lakoma.' Vasárnap délután 6 órakor tartotta meg a Nemzeti kaszinó hagyományos Széchenyi lakomáját, amelynek ünnepi szónoka dr Darányi Ignác volt. A kaszinó tagjai feltűnő nagy számmal vettek részt az ünnepi lakomán. A lakomát megelőzőleg fél 6 órakor tartották meg a folytatólagos hitelesítő közgyűlést, melyen Beniczky Ferenc elnöklete mellett hitelesítették a január 29-ikén lezajlott közgyűlés jegyzőkönyvét s kihirdették a választások eredményét; eszerint igazgatókká megválasztottak: gróf Károlyi Sándor, Széll Kálmán, gróf Zselénszky Róbert, választmányi tagokká pedig gróf Andrássy Tivadar, báró Edelsheim-Gyulai L., gróf Eszterházy Béla, gróf Eszterházy Mihály, Fáy-Halász Gedeon, gróf Festetics Pál, Inkey Antal, gróf Karátsonyi Kamilla, gróf Károlyi Mihály, Keczer Miklós, herceg Odescalchi Géza, Pallavicini Ede őrgróf, herceg Pálffy Miklós, báró Révay Gyula, Semsey László, gróf Szapáry Pál, Szemere Miklós, gróf Teleki Gyula, báró Píréz Lajos és báró Radvánszky Géza. Délután 6 órakor kezdődött a lakoma. Virágokból formált emelvényen volt elhelyezve a tokaji borral megtöltött díszes serleg, mely előtt az ünnep szónoka, Darányi Ignác, foglalt helyet A szónokkal szemben gróf Zselénszki Róbert, a kaszinó intézőigazgatója foglalt helyet, tőle jobbra gróf Tisza István miniszterelnök, gróf Széchenyi Gyula főlovászmester, Lwoff Sándor orosz főkonzul, gróf Dessewffy Aurél, balról pedig herceg Lobkovitz Rudolf hadtestparancsnok, gróf Apponyi Lajos főudvarnagy és herceg Calvello de la Tour olasz főkonzul ültek. A három óriási teremben a virágokkal és ezüsttel pazarul díszített asztalok mellett foglalt helyet a kaszinónak mintegy 200 tagja, közöttük a már említetteken kívül: gróf Andrássy Gyula, báró Bánffy Dezső, gróf Bánffy Miklós, Berzeviczy Albert, Biró Lajos, báró Bohus Zsigmond, gróf Bánffy György, báró Bánhidy Antal, Cuesurano Viktor román főkonzul, gróf Eszterházy Móric, Bay Béla, Gromon Dezső, gróf Hadik-Barkóczy Endre, gróf Iladik-Barkóczy Béla, báró Harkányi Frigyes, Ivánka Oszkár, Jekelfalussy Lajos, Justh Gyula, Návay Lajos, báró Orczy Andor, gróf Pejacsevich Albert, Perczel Dezső, báró Radvánszky Albert, Rudnay Béla, gróf Serényi Béla, gróf Szapáry Iván, gróf Széchenyi Béla, gróf Széchenyi Emil, gróf Széchenyi Imre, Szemere Attila, gróf Sztáray Sándor, gróf Teleki László, Vécsey Tamás, gróf Vigyázó Ferenc, gróf Wickenburg Márk, Wlassics Gyula, gróf Zichy Aladár, ifj. gróf Zichy János, gróf Zichy Jenő és mások. A harmadik fogás után felállott Darányi Ignác , a következő, nagy tetszéssel fogadott, megmegújuló éljenzéssel többször megszakított beszédet mondotta. .... Tisztelt uraim! Az 1860. évi husvétvasárnapi gyászba borított